A ma 20-25 év körüli fiataljai nem is emlékeznek arra, milyen idillikus hangulat volt Tökölön régen arra ébredni hajnali 4-kor, reszketnek az ablakok, szállnak fejünk felett a repülők, néha a kert végében a függőleges próbarepüléskor remegésbe kezdett a gyümölcsfák levélzete, vagy repült a cserép a tetőről. A most bátor hangadó, akkor mélyen hallgatott. A fegyverek árnyékában nem volt mindenki oly mélyen hazafi. És akkor, aki élni akart, az ma nem feltétlen követendő. Megpróbálom összegyűjteni a múltból azokat, amelyek a jelen számára már csak emlékek és elgondolkodtatóak.
A repülőtér alapítása 1940-ben kezdődött. Az akkor a Dunai Repülőgépgyár Rt. gyári repülőtere volt. Itt gyártottak a Messerschmitt BF 109, M 210 és feltehetően a 410-esek egy részét is.
A repülőtér – a gyártás mellett – kísérletek színtere is volt, háborús körülmények között.
1944-ban bombázás is érte a repteret, majd 1944. november vége felé a szovjet csapatok elfoglalták.
A kivonásukig itt is maradtak. A reptér részese volt az 1956-os eseményeknek is. 1968-ban az MH. 93. Vitéz Háry László Vegyes Repülőosztály települt a reptérre, s maradt kivonásig.
Ezután kezdődött meg a repülőtér hanyatlása, feldarabolása és jöttek a bérlők, a különböző rendezvények, tervek s viták, környezetvédelmi aggályok. A repülőtérnek mostanáig sincs rendezve a sorsa, csak néha történik valami érdekes.
Vasárnaponként autóbőgés, gyorsasági futamok, meg ki tudja, milyen úri szórakozások. Bessenyei Pétert is kitiltották. A MiG-21-esek régen, melyek hol egyedül, hol párban reszkették meg a környéket, alig voltak zajosabbak.
MíG 23
MI 8
AN 24
Volt mit nézni, csodálni és hallgatni. A MiG 23, a Szuhojok, Minyok, a MI -8-as helikopterek vagy az AN-24, AN -26-os szállítógépek nem kímélték sem Érd, sem a Csepel-sziget lakosságát. Sokszor gyakorlatoztak, és ejtőernyős ugrást is tartottak, nem kellett augusztus 20.-án Budapestre menni.
Aztán a szovjetek hirtelen elmentek.
Mostanra már, csak a megmaradt légoltalmi bunker hirdeti a múlt dicsőségét és a PG megszűnését. Állapota elszomorító. Autós reklámtábla enyhíti kinézetét.
A bunker 1943-ban épült, és 1944 nyarán több bombatalálat érte, amikor a szövetségesek a Weiss Manfréd Műveket (Csepelen) és a Dunai Repülőgépgyárat támadták. A bunker jól ellenállt a robbanásoknak. Sajnos az áramellátást biztosító kábeleket a föld alatt nagyjából egy méterrel vezették el, és így az első néhány bomba cafatokra tépte azokat. Így bár teljes sötétben, de élve vészelték át a gyár dolgozói a bombázásokat. A repülőgépgyárban-, a háború ellenére- 1944. július végén még 3091 fő dolgozott, ez azt jelentette, hogy a telep „bunkervárosának” 2200+102+24 fős befogadóképessége teljesen elegendő volt a 8 órás műszak ideje alatt az ipari park területén dolgozók befogadására.
A 2200 főt befogadó háromszintes óvóhelyt további 40-50 centiméter vastag monolit vasbetonfalakkal tagolták fel, amelyekbe szintén 18 milliméter vastag vasbetéteket helyeztek el erős vasalásokkal. Az objektum szintenként 10 komposztrendszerű mellékhelyiséggel és 10 darab egymásba nyíló, átlagosan 7 x 16 méter alapterületű helyiséggel rendelkezett, amelyekbe egy-egy Dräger-rendszerű 1,2 m3/perc kapacitású centrifugál- ventilátort is elhelyeztek. Az elektromos motorral meghajtott óvóhelyi szűrőberendezést természetesen áramkimaradás esetén kézi meghajtással is lehetett működtetni. A 2,20 méter belmagasságú szinteket a (belső térben) két 0,55 méter vastag vasbetonfödémmel osztották fel. A tervezéskor arra is ügyeltek, hogy a be- és a kijárat 3-3 ajtókerete is lekerekített legyen, hogy riadó esetén az objektumba tömegesen tolongva menekülők még csak véletlenül se okozhassanak magukban és másokban sérülést a széleknek ütődve. Az óvóhelyre szintenként további 12 hősugárzót is beszereltek a téli időszak bombázásaira gondolva.
A bunkert szét akarták verni. Ha a Tesco-ba megyünk, látható, nem sikerült.
A bunker egyik falán több próbát is tettek, a levegős bontógép fél napig verte a falat, aztán feladta, és levonult. Jöttek robbantók is, de erről az eshetőségről is lemondtak.
A bunker tehát állva maradt, a sárkányszerelde helyén pedig megépült a Tesco . A gyár téglakerítését elbontották. A munkahelyek megszűntek. A bunker sajnos valószínűsíthető, kifosztásra került.
Hogy mi lesz a repülőtér végleges sorsa nem tudni. Valamikor réges régen Tökölről egyenesen Csepelre lehetett jutni. Most úgy adták el a repülőteret, hogy még a közút is eladásra került, amit az óta megcsináltak és járhatóvá tettek.
A Csepel-szigetről eltűntek a nagy gyárak, de a duma, az megmaradt.
A tököli bunker magántulajdon. Mégis érdemes volna elgondolkodni, hogyan lehetne a közszámára értelmesen felhasználni, láthatóvá tenni, vagy netán katasztrófa esetén a lakosság egy részének ezzel a kiváló mérnöki műtárggyal menedéket nyújtatni.
2016-08-18
Írta és összeállította: Pletser József
Segédlet: http://belsoseg.blog.hu/api/trackback/id/5840741
http://menetszel2016.blog.hu/api/trackback/id/8306190
Jamrik Levente
Tököli repülőtér / Tokol Airport
Wikipédia
A tököli reptér madártávlatból
