Májusi ünnep-itt van május elseje
Egyszerre munkásmozgalmi, pogány és keresztény ünnep is május elseje.
Pilinszky János ezt írja az ünnepek lényegéről: „ A statisztika azt mutatja, hogy az ünnep sokak számára a napi felelősségből az ünnepi felelőtlenségbe való menekülést jelenti. A keresztény ünnep a pihenés, a hálaadás, a megszentelés napja kell, hogy legyen. A kikapcsolódás erre kevés, valójában bekapcsolódásnak kell lennie. Az ünnep az élet egészébe való visszatalálás lehetőségét kínálja.”
Az ünnepet Isten rendelte el, amikor a hetedik nap megszentelését megparancsolta. Célja az, hogy ilyenkor az ember tegye félre a maga munkáját, és Isten munkájára összpontosítson. Úgy is, hogy Isten nagy tetteiről beszélgessünk, s úgy is, hogy nyissuk ki magunkat, s kérjük, hogy ő munkálkodjék bennünk.
Százhuszonhét éve, 1890-ben ünnepelték először május 1-jét, amely egy évszázadon át volt a munkások nemzetközi ünnepe, az 1990-es évektől pedig a munkavállalók szolidaritási napja. Hasonló korúak, mint jómagam, még bőven emlékeznek a szocialista évekre, amikor a munkások Budapesten, a Hősök terén éltették az akkori vezetőinket. Mustáros virsli, sör, lángos majális, piknik és éljenzés volt akkor a divat. Tökölön sem volt másképp, itt is voltak felvonulások, csak sok embernek már szelektív a memóriája.
Egy jellegzetes kép az akkori időkből. Fent a díszpáholy, lent az éltető tömeg.
Legtöbbünknek e dátumról valószínűleg az akkor hirdetett, nemzetközi munkásmozgalom szociális és gazdasági vívmányainak ünnepe jut elsőként az eszünkbe.
Május első napjának megünneplése valójában a kereszténység előtti időkből eredő pogány szokás. A legrégebbi május elsejei ünnepek a kelták Beltane ünnepe és a germán országok Walpurgis éjszakája, de az ókori görögök és rómaiak is vigasságokat tartottak e napon. Noha az ünnep eredete a homályba vész, május elsején valószínűleg a nyár első napját, a termékenység kezdetét ünnepelték.
A május elnevezése a rómaiak Maius hónapjából ered, a szó feltehetően a föld termését oltalmazó Maia istennő nevéből származtatják, akinek május elsején mutattak be áldozatot. Az e napon tartott ünneplés a majális, a májusi jelentésű latin maialis szóból származik.
E tavaszköszöntő ünnep azonban különösen az északi országokban örvendett nagy népszerűségnek. A keltáknál Beltane az ünnep neve, mely a fényistenük (Bel) tüzét jelenti. Más elképzelések azonban a közel-keleti Baál istenre vezetik vissza eredetét. Beltane az ifjú Isten férfivá serdülésének ünnepe. Ekkor szeret bele az Istennőbe, és e napon teljesül be szerelmük a mezőkön, virágos réteken. Az Istennőben megfogan az Istenség, az Ő megtermékenyülésének ünnepe ez.Beltane egykoron druida tűzfesztivál volt, amelyet az Istennő és a Szarvas-istenség egyesülésének megünneplésére, a termékenység dicsőítésére tartottak. Ezen a napon a szüzek közül minden település megválasztotta a Május királynőjét, akit feláldoztak a Szarvas-istennek. Valószínűleg nagy megtiszteltetés lehetett valakit Május királynőjének kiválasztatni, azonban sok lány számára a terhessé válás kevésbé volt életveszélyes. Ezért Május királynőjének gyakran hadisarcként kapott, elhurcolt vagy a piacon vásárolt lányokat választottak, őket áldozták fel az Istennek, hogy jó szerencsét, bő termést és gyarapodást hozzon számukra. A későbbi korokban a szüzeket juháldozatokkal váltották ki, majd idővel ez a szokás is elmaradt.
A május elsejei ünnepség egyik legjellegzetesebb eseménye a májusfa állítása volt. A fán lévő virágok és a zöld lombok az Istennőt jelképezték, maga a májusfa pedig az Istenséget.
A katolikus vallás elterjedésével a pogány szokások nemkívánatosakká váltak, és a középkori egyházatyák a májusfát a keresztény jelképpel, a feszülettel próbálták behelyettesíteni, innen az egyik elnevezés, a Feszület napja.
A keresztény egyház két vértanúnak, szent Fülöpnek és szent Jakabnak adta e napot. Noha az 1493-ban tartott esztergomi zsinat többek között még parancsolt, vagyis kötelezően megtartandó ünnepnek mondja Fülöp és Jakab apostolok névnapját, mára e nap vallási jelentősége a nép körében elhalványult. A hagyományos római katolikus rituálét, a májusi koronázást viszont ma is minden év májusában megtartják, egyes országokban elsején, az Egyesült Államokban Anyák napján. Ilyenkor Szűz Mária képét vagy képmását szertartásosan megkoronázzák, jelezvén, hogy ő a Mennyek istennője, Jézus anyja. A 19. század óta számos országban az egész hónapot Mária emlékének szentelik, és a hagyományos koronázáson kívül az ikonjait és szobrait minden nap friss virágokkal rakják körbe.
Bár a keresztény befolyás nem múlt el nyomtalanul, az ősi május elsejei szokások közül viszont – a katolikus egyház törekvése ellenére is – megmaradtak a virágfüzérekkel, zöld ágakkal díszített ünnepi felvonulások, a vidám, zenés, önfeledt majális ünnepségek, a május király és május-királynő választások, valamint a májusfa-állítások. A hagyományokat is megőrizve, a 19. század vége óta azonban a legtöbb ember elsősorban a munka ünnepének tekintik e napot, ugyanis a II. Internacionálé az 1886. május 1-jén szervezett – halálos áldozatokat követelő – chicagói sztrájk emlékére, illetve a munkabeszüntetés negyedik évfordulóján tartott sikeres demonstrációk hatására, 1891-ben május elsejét hivatalosan is a „munkásosztály nemzetközi összefogásának harcos ünnepévé” nyilvánította.
A munka ünnepe (eredetileg, és a volt szocialista országokon kívül mindig is a munkások ünnepe) a nemzetközi munkásmozgalmak által kiharcolt, minden év május 1-jén tartandó ünnepség, hivatalos állami szabadnap, mely a munkások által elért gazdasági és szociális vívmányokat hivatott megünnepelni.
Május 1. a múlt század folyamán a legnagyobb nemzetközi munkásünneppé vált, különösen a Szovjetunióban, majd a második világháború után létrejött kelet- és közép-európai szocialista országokban ünnepelték fényes külsőségek közepette. Hivatalos állami ünnep, munkaszüneti nap lett, amelyen nagyszabású, látványos felvonulásokkal “a gazdasági és szociális vívmányokat” ünnepelték.
Németországban korábban a nemzetiszocialisták május 1-i parádéi aztán fontos elemévé váltak a hitleri rezsim „sikertörténetének”. A „Nemzeti Munka Napja” („Tag der nationalen Arbeit”) 1933 óta hivatalos ünnep. Noha sokáig a baloldal fontos dátuma volt május elseje, a náci diktátor ezt a tömegdemonstrációra alkalmat teremtő „piros betűs” napot is einstandolta.
Május 1-je hasonló tartalommal katolikus ünnep is, Munkás Szent József, a munkások védőszentje tiszteletére. (Az ugyanerre a napra eső kereszténység előtti európai pogány ünnepek, mint például a Beltane, vagy a hagyományok, mint a májusfa állítása, más eredetűek és tartalmúak.)
Munkás Szent József:
Május 1-jén nem csak a munkások, a katolikusok is ünnepelnek, Jézus nevelőatyjára, az ácsra emlékezve. Munkás Szent József ünnepét 1955. május 1-jén rendelte el XII. Piusz pápa. Ezen a napon a munkások védőszentjét ünnepli a katolikus egyház, és példaképül állítja a munkások elé. Szent József biztosította a Szent Család anyagi hátterét, és “ebből a szempontból is példaképe nemcsak a munkásembereknek, hanem minden egyes férfinak, férjnek, hogy a család anyagi hátterét csendes munkával biztosítsa”. Ebből is látszik, hogy a munkanélkülieknek nemcsak segélyt kell adni, hanem munkalehetőséget is, mert aki hosszabb ideig nem végzi az alkotó tevékenységet, elveszíti a biztonságérzetét, önbizalma és méltósága sérül.
A munka ünnepén túl, május 1-je a szerelem ünnepe is! Ez a nap májusfa-állítás napja. Első katolikus feljegyzések talán a 14. századból jegyzik magát a májusfa-állítás szokását is.
A magyar népi hagyományok szerint ilyenkor májusfát állítanak a legények annak a lánynak, akinek a szívét szerették volna elnyerni. A májusfa-állítással adja tudtára a legény, hogy mely lánynak udvarol vagy szeretne udvarolni. Azaz a májusfa egyfajta szerelem-vallomás! A májusfa-állítás az egész ország területén elterjedt hagyomány. Jellemzően jegenye vagy nyárfa (a magassága miatt!), ágait színes szalagokkal díszítik és Tökölön feltesznek még koccintásra alkalmas üveg bort is. A virágok, zöld lombok és a színes szalagok, kendők az Istennőt jelképezik, maga a májusfa pedig az Istenséget.
Az ősidőkben, a pogány kultúrákban május elején természet megújulását ünnepelték.A népszerű májusfa-állítás is megmaradt a természet újjászületésének jelképeként.
Manapság május 1.-e az emberekben kellemes emlékeket kelt (majális, napsütés, pihenés), de a munka ünnepének eredete véres eseményekhez, politikai küzdelmekhez nyúlik vissza, amit ma is felhasználnak.
2017.04.30 Pletser József
Segédlet: Wikipédia
Profession.hu
Rosta Erzsébet