Év végi fantáziám!
Milyen gyorsan elszáll az álmodozások kora, talán az ifjúság, az élet egyetlen boldog korszaka. Ez azt kívánja, ápold lelkedet, mint egy kertet, vigyázz az élet évszakaira. A legszebb, mikor minden kivirul lelkedben, s illatos és buja lesz az öröm pillanata. Futnak az évek, pereg az idő.
Van még néhány boldog óra, mégis, sokszor nehéz és zaklatott. Az évek körbe-körbe szorítva tekeregnek, az emlékek is már az égig érnek. Dédelgetlek lelkemben, ringatlak képzeletemben. Látjuk, hogy az élet rövid! S mi porszemek vagyunk benne. Mégis ostorozzuk lelkünket, mintha ez volna a világ rendje. Bús szívvel barangolunk az éjszakában. Aranyló levelek hullnak a fákról. Ropognak, zizegnek a lábaink alatt. Kint süvít a szél, kárognak a varjak. Máskor, hófehér bundában hajladoznak a fák. Szíved érzelmes, ájulásba kergető dallamokat hallgat. Legyenek a színek ilyenkor is égszínkékek, haragos zöldek vagy csillagpirossak, ha ma minden fehér! Téli hóviharban is legyél melegség! A figyelő szemek bűvöletedben fürdenek. A világ tele van gyönyörűséggel, csak rajtunk múlik. Minek rágódni a múlton, s elébe menni a jövőnek. Ezernyi sóhaj. Álom és vágy, hétköznapok és gyertyafényes ünnepek. Hol a nagy szerelem, hol a nagy lángolás? Hosszú évtizedek, megcsendesedett érzelmek. Milyen jó megpihenni és kezemet kezedbe tenni. És én csak nevetek, nevetek, miközben a múlt kavarog, rohan velem a vonat, szaladnak a fák és emlékvirágként látom az arcokat. Mikor az élet elválik, elmegy a gyerek, vagy elmegyünk egymás mellett, kettényílik a föld, robbanásszerű a földcsuszamlás. Házat, fákat és mindent ledönt. A szívemet kitártam, szemem a szemedben látom, szívem a szívedben dobog!
Lágy tavaszi szellő suhan az ablak alatt. Mit nem kíván az év végi csavargó fantáziám? Legyen már békesség a világban! Szeretetteljes karácsonyt és boldog újesztendőt kívánok!
2017.12.09 Pletser József