Szabadság vagy szolgaság ?
Gondolkodtunk-e azon, mert nagyon nem mindegy, hogy az életünknek, cselekedeteinknek mi a mozgatója, meghatározója.
Félelemben élni, ez munkáljon bennünk sokáig, vagy egy felfele tekintő, bizakodó, és tartást adó lelkület által haladni, melyik a jobb? Azt írják az írások, Kanadában mindenki tisztességesen adózik, ezért nem tűrik a korrupciót, amiért az állampolgár tisztességes szolgáltatást kap. Másutt szemlesütve és összekacsintva ez a támogatás ismeretlen. Mégis vannak helyek, ahol némi baksisért előnyt lehet szerezni, s a polgár most boldogabb, hogy az ő mezeje zöldebb a szomszédénál. Ez mindaddig szép is, míg tart az esős évszak. De utána jöhet az acsarkodás, az irigykedés meg még sok más?Pál apostol beszél a szolgaság lelkületéről, és ezzel szembe állítva beszél, a fiúság lelkéről, amely egy egészen más állapotot jelent. Mi jellemzi a szolgaság lelkületével élő embert?Pál szerint leginkább a félelem. Félelem a hatalmasoktól, a világunkat irányítók befolyásától, vagy egyes emberektől. Félelem a megpróbáltatásoktól (betegség, szegénység stb.). Félelem a haláltól, vagy az oda vezető úttól. A félelem tehát legyűrheti az embert, vagyis szolgai (rabszolgai) sorba taszítja.Pál apostol írja:„Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek Mert a szolgaság lelkülete, láttuk, félelemmel jár együtt. Pál apostol jelképes beszéde szerint az Isten fiai nem a szolgaság lelkét kapták. Akkor merre is haladunk?A szolgaság lelke elnyomja a szabadság tudatot, sokszor egy tehetetlen rabszolgává minősít le bennünket. Mert az esetek többségében olyan hatalom áll mögötte, aki uralkodni akar az ember fölött. Ez a hatalom a bűn, és annak szerzője, Sátán. A szolgáknak soha sincs lehetőségük azt tenni, amit akarnak. Nincs szabad akaratuk a cselekvésre, mert a bennük uralkodó félsz diktálja a haladás irányát és sebességét. A szolgaságnak ebben az állapotában minden ember tele van szorongással, még a hívő ember is. A hívő fél a bűnös cselekedeteinek következményeitől, és így Istentől. De a többség fél a holnaptól, a következő órától, az igaz szótól, mert annak következményei lehetnek. A szolgaság a lélek börtöne.
„A világtörténelemben két párhuzamos időszak látható: az egyik a szolgaság és kitaszítottság ideje, a másik pedig az, amikor az ember és a nemzet szívében feltárul a szabadságvágy. A nagy kérdés mindig az, hogy megmaradunk-e sokváltozatú nyomorúságunkban vagy ezt felváltja bennünk a szabadulni vágyás szándéka?” Ameddig a „kifosztottság, a félelem és a megalázottság él a szívekben – s ezek elveszik reménységünket –, addig „a kiskorúságból szabadulni nem tudó ifjak és a hatalom bábjaivá vált idősek” általános életérzése egyaránt a kiszolgáltatottság lesz.
Úr az, aki a hatalmat gyakorolja, szolga az, akinek akár tetszik, akár nem, dolgoznia, azaz szolgálnia, kiszolgálnia kell az urat. Az úr uralkodik a szolgán, a szolga pedig minden porcikájával arra törekszik, hogy ebből a megalázó helyzetből kitörjön, és maga is úr lehessen. Valamikor az iskola is ezt szolgálta. A tanulás volt a szolgasorsból való kitörés egyik legbiztosabb lehetősége. Egyre kevesebben élnek vele. Nem az az úr, aki mindent megengedhet magának, és nem az a szolga, aki csak engedelmességgel tartozik urának. Mindkettő bennünk kellene, hogy lakozzon. Számtalanszor beigazolódott, hogy teremtő hatalommal bírunk, de a különböző hatalmi, politikai és mindenféle rendszereket nem értjük, mert szorosan egybefonódnak. A hatalmi rendszerek azonban a valóság kapujában szétfoszlanak. Tehetetlenek, gyávák, hazugok és gerinctelenek lesznek. Maguk előtt toltak, védelmet, életet ígértek, és mi büszkék voltunk arra, amit teremtettünk, de csak addig, amíg a valóságot figyelmen kívül lehetett hagyni. Amikor ez feltűnik, magunkra maradunk, meztelenül, gyámoltalanul és reszketve. Ne akarjunk szolgák, lenni! A napok telnek, múlnak, csak az ember nem változik! Mert a szolgaság nem azonos a szolgálattal.
2018-01-15 Írta és összeállította: Pletser József
Forrás: Internet