Amióta világ a világ, vannak vezetők és vannak vezetettek. Hogy lehet valakiből vezető és mitől lesz valaki vezetett, eldöntése nagyon bonyolult dolog. Sajnos, aki egyszer hatalmat kap, az könnyen függővé válhat tőle. Könnyen elfelejti honnan jött, hová tart és milyen módszereket választ.
Könnyen szenvedélybetegség áldozata lehet, ami nem őt, hanem a körülötte állókat pusztítja, azzal, hogy folyamatosan gyanakszik és kontrollál, és állandóan reszket, nehogy elveszítse a hatalmát. Csak azzal nem tud mit kezdeni, ha valaki nem fél tőle. Ezt a fajta belső szabadságot ugyanis a hatalomfüggő nem ismeri. Nos, itt kellene jól dönteni! A „hatalommániások” súlyos hatással bírnak környezetükre, pontosabban „alárendeltjeik” életére. Pozíciójukkal visszaélve rettegésben tartják környezetüket, a munkatársaikat, és e magatartással ellenállni képtelen „alattvalókat” teremtenek, megalapozzák a korrupciót – s ezt a félelmet a még élvezettel is nézik, a hasznot meg zsebre vágják.
Hogyan is működik egy ilyen hatalomfüggő „kiskirály”? Először is támogató bázist, mondhatni besúgóhálózatot kell építeni maga köré, így „téglái” révén mindenkiről mindent tudni akar. Az információ – mondják – hatalom. A besúgók, a bólogatók megkapják a baksist, ki ezért, ki azért jutalmat is kaphat, csak egy a lényeg fényezzék zabot. Minden Tükör oly fényesen csillogjon, hogy a visszavert fénykéve ne mutassa meg a sarokban heverő sutyorgó szemetet. Erre a hálózatra azért is szüksége van, mert tekintélye nem engedi, hogy „alászálljon” és maga győződjön meg a helyi valóságról, a környezet életéről .Hogy nézne ki, mily alávaló dolog lenne gyalogosan vagy kerékpárról megszemlélni az uralt környezetet. A felmerülő gondok bűnei legyen a sorban álló beosztotté. Ha néha mégis ellenőriz, akkor sem közvetlenül munkatársaival beszél, hanem kerülőutakat keresve informálódik róluk. Beszédmodora sem egyenes: köntörfalaz, megfélemlít, vádol, így aztán fennáll annak veszélye, hogy a beosztott – ha nem elég magabiztos – elhiszi, szörnyű hibát követett el, s a továbbiakban ez még bizonytalanabbá teszi képességeivel kapcsolatban. Ha pedig valaki kiszolgáltatott, akkor egy ilyen ember mögött szegény felhagyhat minden reménnyel. Tudott dolog, a hatalomfüggő ember sérült személyiség, többnyire gyerekkorában egy hatalmaskodó szülő nyomása alatt élt, s felnőttként ezzel a viselkedéssel áll bosszút gyermekkori sérelmein – mások rovására. Munkatársai vagy lelkes hívei, vagy csendben, észrevétlenül próbálnak meghúzódni – vagy netán ellenállnak. Az „ellenállókkal” szemben mindent elkövet, hogy tönkretegye őket, s ha ez mégis meghiúsul, tombol haragjában, de nem adja fel. A legtöbb hatalommániás ember ennek nincs is tudatában; a hatalomvágyuk általában tudattalan marad. A környezetük látja, de ők maguk nem. Ez a hatalomvágy az egyik legsúlyosabb betegség, amitől az ember valaha is szenvedett. Szegények!
Meg kell érteni, hogy ez a szűnni nem akaró hatalomvágy egyfajta belső ürességből fakad. Azok az emberek, akik nem vágynak hatalomra, beteljesültek, elégedettek, otthon érzik magukat az életükben. Egész lényük hálás a létezésnek – nem kérnek semmi többet. Bármit is kaptál a léttől, azt soha nem kérted. Minden, ami most a tiéd, a lét bőkezű ajándéka.
Mégis mi a jobb, a hatalomvágy vagy a másik, a feloldódni akarás?
Már maga az a gondolat, hogy hatalmat akarsz más emberek felett, azt jelenti, hogy el akarod venni a méltóságukat, le akarod rombolni az egyéniségüket, rabszolgaságba akarod taszítani őket. Te láttál már olyan hatalmat, dicsőséget, aki senki felett sem uralkodik? Van, de nem emberek között. Már maga a szó, hogy “hatalom” magában hordozza, hogy hatalom valaki felett. Ezt sokszor még nagyon intelligens emberek sem képesek megérteni. Valakit mindenképpen le kell győzni. Ez a hatalom biztos záloga. Ezt a világot sok helyütt olyan emberek uralják, akik súlyos kisebbségi komplexussal küzdenek, és ezt próbálják elfedni bármi hatalommal, amit meg tudnak ragadni. Nagy az igény, hát sok módszert kitaláltak Természetesen nem lehet mindenkiből valamilyen ország vezetője, ezért aztán felosztják az országot kisebb tartományokra. Így már sokkal több emberből lehet kormányzó és miniszter. De ezeknek a munkáját is felosztották ám, így még több emberből lehet valamilyen funkcionárius, és ez így megy tovább a legalsóbb szintekig. Az egész hierarchia kisebbségi komplexusos emberekből állhat? Ők mind ugyanabban a betegségben szenvednek? Remélhetőleg nem. A közönséges embereknek természetesen nincs hatalmuk!A hatalomvágy sok ember problémája. Jó lenne olyan vezetőt követni, akit a szeretet irányít. Ez bizony nem egyszerű feladat. Csak meg kell látni és őszintén figyelni.Ha környezetedben mégis hasonlót vagy hasonlókat találsz, az csak a pszichológia tudomány útmutatása és a véletlen eredménye.
2018-0 Írta és összeállította: Pletser József