A nagyböjt vasárnapjai
Reményik Sándor: Fekete vasárnap
Ez nagy küzdelem volt.
És végveszedelem.
De mégis,
De mégis
Ünnep volt, ha sötét is.
Nagy, fekete vasárnap.
Mert tudtam: vagy győzök, vagy meghalok.
S most jönnek, újra jönnek
Jaj, a régi napok,
A szürke, tövises hétköznapok.
Pedig ha most nem fordul,
Most nem fordul a szél
S meg nem fordul vele az életem,
Gyökeresen és tökéletesen,
Ha jóság, tisztaság,
Békesség és erő
Új, szent forrása szívemből nem fakad:
Ó, akkor jobb lett volna,
Ha ezt a rózsaerdőt
Ágyam helyett síromra szórták volna,
S pihennék föld alatt.
- október 10
Milyen csodás a világ, ahol a négy évszak követi egymást, okozva egyes embereknek más és más örömöt és búslakodást, mert ki ezt, ki azt szereti. A természet minden télen összehúzódik, felveszi fehér bundáját, s utána minden tavaszban újra éled, kivirágzik, mint a gyümölcsfa, a nárcisz a jácint és a tulipán. Minden tél, bármilyen szikrázó is olykor, s bár élettel is teli, mégis egyben az elmúlás jelképe is. De mi élni szeretnénk! Ez a kívánság bennünk sokkal több, mint csak valamilyen szokásos kora tavaszi, testünk-lelkünk mélyéről felbukkanó életvágy. Jó lenne, ha életünk sziklára épülne föl. Vele együtt egész nemzetünk élete! Ez a kőszikla Jézus Krisztus , kinek tanításai közel 2000 éve meghatározók. Tavasszal a fák már színesek a sok szép virágtól. Már tudjuk, hogy jelen van életünkben az új erő, a tavasz, de még nincs itt teljességében. Még nincs itt a kitörő örömnek, az ünneplésnek az ideje, de már bizakodhatunk abban, hogy az élet ereje újra ránk talál, és megerősít bennünket is, a családunkat, és a nemzetünket is.
A kivirágzó tavaszt érzékelve a virágokat és a gyümölcsfákat nézegetve, most már biztos, hogy túléltük a telet, most már bizonyos, hogy megtaláljuk az utat önmagunk felé és helyre tehetjük a sok felgyülemlett keserűséget. Biztos, hogy meglesz a helyünk ebben a változó világban. Vannak olyan idők az életünkben, amikor sok minden romlik, sőt pusztul körülöttünk a magunk és mások elhibázott cselekedetei miatt, de vannak olyanok is, amikor újra élettel telítődünk meg. Ha nem is látjuk előre, hogy milyen lesz a megoldás, de bizakodhatunk, hogy az élet fog győzedelmeskedni, még ha most, rejtőzködésben is van. Hangosan szól hozzánk az igei tanítás is arról, hogy nem lehet elpusztítani az Istentől ajándékba kapott életet.
Ez a történet, amely a fekete vasárnap szokásos története arról szól, hogy Jézushoz – aki maga az élet: „Én vagyok az út, az igazság és az élet” – nem lehet hozzányúlni ártó szándékkal. Semmilyen ellenséges erő, hatalom nem árthat neki. Ezért nem tudták sem akkor a templomban, sem korábban Názáret környékén letaszítani, még egy ujjal sem bántani. Ahogy átment ekkor az ellenségei között, úgy ment át a halál és feltámadás útján, amikor eljött annak az ideje, hogy nekünk utat mutasson a halálból az életbe. A nagyböjti fekete vasárnapon is jó, ha az ellenséges szándékok helyett Jézus életet mentő, életre mutató átmeneteltére figyelünk. Maga a fekete vasárnap arra buzdít bennünket, hogy erős legyen bennünk a remény, hogy nem ér véget a mi történetünk sem nagypénteken, amikor is minden elveszett, hanem folytatódik, és megérkezik a feltámadás ereje a világ és a mi életünkbe is.
Fekete vasárnap: Két héttel előzi meg húsvétot, az egyházi törvények szerint e naptól kezdve a templomokban a feszületeket és az Úr képeit gyász (violaszínű) lepellel vonják be, jeléül a szomorúságnak az Üdvözítő halálnapjának közeledése fölött, és ,hogy az Üdvözítő «elrejtőzött». Régebben különös gyásszal ülték meg. Némely vidéken ekkor hozták rendbe a sírokat; s végig látogatták a határkereszteket. Fekete ruhában mentek templomba még Tökölön is. Sok helyütt a szenvedés kezdetének vasárnapja néven is ismert.
Virágvasárnap a Nagyhét ünnepélyes megnyitása. Idén március 25.-ére esik.A virágvasárnappal megkezdődik a Nagyhét, amely Jézus szenvedésén és kereszthalálán keresztül a feltámadásának ünnepére, húsvétra vezet el minket. Virágvasárnap Jézus kereszthalála előtt Jeruzsálembe való bevonulásáról emlékezik meg a keresztény világ.
Az ókorban szokás volt a Közel-Kelet országaiban, hogy az arra méltó személyek útját valamilyen módon befedjék. Az emberek mind a négy evangélium szerint megadták Jézus Krisztusnak ezt a tiszteletet. Máté, Márk és Lukács szerint a felsőruháikat az útra terítették és gallyakat vágtak a fákról, János az egyedüli, aki pálmaágakról számol be.
A virágvasárnapi szentmise a bevonulásra emlékező körmenettel kezdődik, melynek során a hívek pálmaágakkal, nálunk barkákkal köszöntik a templomba bevonuló papot és kíséretét, ahogy egykor a jeruzsálemiek is hódoltak Krisztus előtt. A mise elsősorban megemlékezés arról, amit az Üdvözítő Jézus minden ember lelki üdvösségéért tett. Másodsorban azért, mert Krisztus minden embert maga köré szeretne gyűjteni e bevonuláskor. Ez a vasárnap az Úr szenvedésének vasárnapja néven ismert.
A liturgiában hallhatjuk Krisztus szenvedéstörténetét, a passiót. Az Egyház a liturgiában azt a hitét fejezi ki, hogy a dicsőséges bevonulás kezdete annak az eseménysornak, amely Jézus szenvedésével és halálával folytatódik, majd feltámadásával teljesedik be, ezáltal megvalósítva a megváltást, amely az emberek számára az örök életet hozta el. Jézus feltámadása a feltámadás és az örök élet reményét táplálja minden hívőben. Az Evangélium szerint, közvetlenül a jeruzsálemi bevonulás után Jézus ezt mondta: „Eljött az óra, hogy az Emberfia megdicsőíttessék. Bizony, bizony mondom nektek, ha csak a gabonaszem a földbe nem esik és meg nem hal, maga marad…” „Most az én lelkem megrendült. És mit mondjak? Atyám, szabadíts meg engem ezen órától! De hisz azért jöttem ez órára, Atyám, dicsőítsd meg nevedet!”
A virágvasárnapi szertartás nem maradhat el a barkaszentelés nélkül. A megszentelt barkát a következő év hamvazószerdája előtt elégetik, ezzel hamvazza a pap a híveket. A szentelt barkához számos hiedelem fűződik. A legelterjedtebb szerint, ha a templomból jövet lenyelnek belőle egy-két szemet, az megvéd a hidegleléstől és a torokfájástól. Egyes helyeken úgy tartják, hogy a megszentelt barkát nem szabad bevinni a házba, mert akkor nyáron sok lesz a légy, ezért a padlásra, ablakba, házereszre akasztják. Elterjedt hiedelem, hogy égiháborúkor a barka megvéd a villámcsapás ellen. Virágvasárnap tilos a munka, főként a mulatság. A népszokás szerint ezen a héten kell elvetni a virágmagvakat, mert a virágok akkor szebbek és illatosabbak lesznek.
A virágvasárnap ünnepi felkészülés a húsvétra, mely a tavasz legszebb, a kereszténységben Krisztus feltámadásának az ünnepe. A nagyböjt utolsó hete a nagyhét, melynek napjait nagy- előtaggal emlegetik. Nagycsütörtöktől nagyszombatig a harangokat nem húzzák meg, mert a harangok Rómába mennek. Nagycsütörtök másik neve zöldcsütörtök, mert ilyenkor zöld ételeket – spenótot, csalánt – főztek a jó termés reményében. Nagypéntek a legnagyobb böjt ideje, az állattartással és földműveléssel kapcsolatos teendőket, valamint a női munkákat tiltották. Hagyományosan ekkor írják a húsvéti tojásokat. Nagyszombaton szentelik a keresztelővizet és a templomban égő tüzet. Este tartják a feltámadási körmeneteket.
Ezen ünnepkörben mit kívánhatunk, mit kívánhatok. Fejünket meghajtva alázattal hordozzuk mindazt, ami a vállunkra nehezedik, legyen az kereszt, vagy dicsőség. Virágvasárnapkor zengjen a mi szívünk is hozsannát, és dicsőítést a mindenség Urának, és az ő egyszülött Fiának, mert áldott az, ki az Úr nevében jő! Jézus bevonulásakor a nép levetette ruháit és a bevonuló Jézus lábai elé terítették. Mi, ma azzal fejezhetjük ki hódolatunkat és legnagyobb tiszteletünket, ha levetjük gyarlóságainkat, rossz szokásainkat, bűneinket és megpróbálunk megértésben és szeretetben élni.
2018-03-19 Írta és összeállította: Pletser József
. Lektorálta: Nagy Béla
Jókai Anna:
Ima – virágvasárnap alkonyán
Istenem.
Az az alkony.
A földbe döngölt örökzöldek.
A már üres úton horpadt pléhdobozok zörögnek.
Hasadt nejlonzacskók a bokrokon fennakadva.
Köpésbe ragadt csikkek a taposott fűben.
Istenem.
Ez a piszkos alkony
a hamis csillogású nappal után –
Mert semmi sem volt a híg fényben valódi:
sem a csődület, sem az ujjongás,
sem az integető pálmaágak
sem a fejhangon intonált hozsanna.
Egy álságos jelenet mozgatott bábjai voltunk.
Nem itt dőlt el a sorsunk.
Istenem.
Alkony van.
Kivérzett eufória.
A tömeg berekedt.
Vedel, zabál:
Vacsorál.
A Tévé elé ül.
Új üvöltésre készül.
A „feszítsd meg” élvezetesebb.
A kereszthalál érdekesebb.
Istenem.
A nagypéntek a valóság.
Nem csap be engem.
A virágvasárnap illúzióját
engedd elfelednem.
Forrás: Internet
Wikipédia