A NAGYHÉT ÜZENETE: Válogatás magyar költők verseiből

Károlyi Amy:  Nagyhét

Jézus szenvedése újra érik,
a nagyhét újra ismétlődik.
Kicsit siet, vagy kicsit késik.
Hiába zöldellnek pálmaágak,
a zöld, az élő zöldnek nem felel.
Az ember hite belefárad,
a szenvedés megismétlődik.

De nem panaszkodhatsz másnak,
csak Jézusnak, Isten fiának.
Csak Jézusnak, aki feltámad.

Weöres Sándor: Kereszt-árnykép

A kereszt felső ága égre mutat,

nagy örömhírt tudat: „itt van a te utad”

a kereszt két karja a légbe szétszalad,
rajta sovány kezek tört vért virágzanak:
„vigyázz: őr a lélek, de a test megszakad,
kétfelé visz ösvény s te szabad vagy, szabad”

a keresztnek alsó
ága földre mutat:„vesződj: itt áss kutat, lásd benne arcodat.”

Jókai Anna:  Nagycsütörtök 

…meg kell a mieink lábát mosni,
amíg bírja a térd és hajlik a derék,
mindig friss vizet vinni a tálban,
amíg a hús kihűl, és a lélek felég.
Habfürdő és illóolaj.
Kis, puha talpak, eleven emlék.
Gyereklábak a tenyeremben:
régen volt ez a „nemrég”.
Anyám kékeres bokája és a behajló karom –
még minden este odamennék,
szivaccsal, szappannal elbajlódva,
még mindig a szolgája lennék…
De már csak a világ maradt,
a világ egyre kérgesebb lába,
azt fürdetem, dörzsölgetem:
ne mondd, hogy hiába!

Lehet, hogy Te mész el –

lehet, hogy én:

a szürke zsírcsík megül

az edény peremén.

Az utolsó vacsorához

talán meg se hívnak,

de a kereszt alatt ott leszünk

azok közt, akik sírnak.

 

Jókai Anna: Ima az olajfák alatt

 

Add, hogy megértsék,

ezen az illatos éjen

mitől is féltem:

mielőtt a vállalt halált

beteljesítsem

ne kelljen hamarébb

elégnem.

 

 

Pilinszky János: Pilátus

Kemény vagy, hivatalból.
Elítélsz, hivatalból.
Rám nézel, hivatalból.

Rád nézek mindörökre –
rád nézek mindhiába.

Itt állok mindörökre –
itt állok mindhiába.

Fölmentelek mindörökre.

 

 

Jókai Anna: Minden rendben

„Melyiket választjátok:

ezt a közepes termetű,

gyenge csontozatú

gyér szakállú

nedvedző szemű

alig kiismert

látszólag ügyefogyott

már épphogy-csak fiatal

férfit

vagy

ezt a másikat,

a kötél-izomzatút

a mellén-hátán szőrös

már sokszor megtapasztalt

forradalmi ügyvivőt

amint rátok vigyorog

s aki, lám, kora ellenére is

jól tartja magát –

döntsön a népakarat.

Egyikük, szavatokra, szabad.”

A kisebbségnek, kuss; mars haza.

A többség szava szent.

A helytartó „demokrata”.

S kezet mos odabent.

Megrendelik a keresztet.

Közhasznú beszerzés, pályázat kiírva;

a legkeményebb fa, megélezett szögek,

gyakorlattal bíró végrehajtók,

jutányos ár, szabvány kivitel.

A Főtanács bólogat, csivitel:

„nem esett sérelem

a jogrenden semmi,

az eseményen túl leszünk,

s lehet víkendezni.”

Egyformán fölszegezve:

középen Isten fia,

kétoldalt haramia.

Ez a „demokrácia”.

 

 

 Jókai Anna: Nagypénteken

 Vegyek részt teljesen

kibúvót ne keressek

megmentőt ne várjak

és anyámra se nézzek

vegyek részt teljesen

az ecetet ki ne köpjem

a jajgatást vissza ne tartsam

és ne hivatkozzam érdemekre

vegyek részt teljesen

a gúnyra ne válaszoljak

csupaszságomat ne röstelljem

és ne reklamáljam sorsomat

vegyek részt teljesen

az ítélethozót és a végrehajtót

a közömbös ácsorgókat

és még az élvezkedő tömeget is

egyaránt megkövessem

Bocsássatok meg, hogy még rosszabbá váltatok

éppen most,

a föl nem ismert történet által.

 

Jókai Anna: Nagyszombaton

 Már szabad ám remélni

a péntekről regélni

már szabad visszatérni

és a túlnant fölidézni

már szabad a sebet bekötni

részvétekben megfürödni

már szabad a választ kérni

bár ami volt, csak Isten érti

már szabad újra lábra kelni

a szenzációt széthirdetni.

 

 

Jókai Anna: Húsvétvasárnap

 Giling-galang szól a harang

szellő támadt

holt feltámadt

tetszhalott csak aki halott

hagyjatok most csapot-papot

ál-tanítvány, hű tanítvány

egymás mellett hű s a hitvány

legyen tele minden utca

sugárút az Isten útja

leborulni itt az idő

felemel majd ha erre jő

az Istenség jelzőt váltott

az eltörlésért legyen áldott

„Bosszúálló” nincsen többé

„Irgalmas” lesz mindörökké

 

Jókai Anna: Húsvéthétfőn

 De jó

de jó

de jó

itt lent

(az égbe van – ki égbe ment)

de jó

de jó

de jó

a lent

a vigasság még nem gazság

mulatozzunk – hátha hagyják

csak egy napig

hadd feledjük

mi végre

és miért lettünk

hopszassza, hopszassza

senki el ne mulassza

 

A fenti válogatással kívánunk minden kedves Tökölinek, Tökölről elszármazottnak, bárhol is él a világon, Kellemes Húsvéti Ünnepeket!

2018-03-26             

Szeretettel ajánlja: a tököli Sziget Civil Kontroll Vezetősége

Forrás: Internet

Hittankönyv

Facebook hozzászólások

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.