A SZÉKELYKAPU

A SZÉKELYKAPU 

A magyar ember sokfelé jár a világban, körülnéz, élvezi a világot és sokat hoz haza a látottakból. Nem messze tőlünk Erdély szívében a Székelyföldön olyanokat láthatsz, amihez hasonló kevés van a világon. Néhány mozzanattal szeretném felhívni azok figyelmét, akik még nem jártak arra és azokét is, akik szerencsések voltak, hogy megtehették a látogatást. Ne hagyjátok ki, ha tehetitek, nézzétek meg! Erdély gyönyörű!

A múlt:

Priszkosz rétor, késő ókori keletrómai (görög) diplomata, történetíró. 448449 körül egy követség tagjaként járt Attila hun uralkodó udvarában, így ír a hunok építkezéséről: “Attila háza minden más háznál fényesebb. Ez a ház gerendákból és simára gyalult deszkákból volt összeillesztve és fakerítéssel körülvéve, nem biztonságul, hanem csak díszül.… Attila udvarára nagykapu vezetett, melynek szárnyvonalai befelé nyíltak s nem kifelé, mint a görögöké”. A magyar kerítések és kapuk célja a tulajdon védelme, az idegen szemektől való elhatárolódás, de emellett alkalmat is szolgáltat a díszítésre. A belső udvarteret őseinknél a kis- és nagykapu választotta – választja el az utcától. Ha az utcaajtót és a nagy kaput közös szemöldökgerenda fogja össze és az a szénásszekerekhez mért magasságúvá emelkedik, és közös tetővel látják el; ezt nevezzük nagykapunak, más szóval székelykapunak, pontosabban fedeles nagykapunak. A kiskapu általában ugyanolyan magasságúra emelik, így annak mérete nem változik, teteje viszont jó alkalmat nyújt a díszítésre. Székelyföldön oszlopokat, más néven zábékat, kapubálványokat ásnak a földbe, ezek adják a kapu keretét. E keret foglalja magába a kiskapu és a szekérbejárat testét. A felső, keresztben álló fedél galambdúcként szolgál; ez a galambbúg.

 

„Azt tartják, hogy amikor a székely ember kivágja a fát, megsajnálja és faragni kezdi.Addig faragja,míg a lelkét belefaragja a fába.Így születik a székelykapu és válik a székely ember lelkévé, amely ma már a magyarság szimbóluma az egész világon.”

 MI A SZÉKELYKAPU?

A nagy, fedeles, kötött, többnyire díszített kapuépítmény általánosan használt megnevezése:SZÉKELYKAPU.

Nyírő József, a székely nép életét, történetét, hagyományait, észjárását és lelkiségét bemutató írónk, talán a leghívebben foglalta össze, mi is valójában a székelyföldi székely kapu: A székely ház mértékadó dísze és koronája a székely kapu, melyet valósággal családtagjának tekint a gazda. Levágja az erdő fáját, de az elpusztult élet helyébe újat teremt, mert az a székelykapu tényleg él, és részt vesz mindennapi küzdelmes életének vérkeringésében; élővé válik azáltal, hogy a székely a lelkét leheli belé, amikor kifaragja, és az Isten nevét vési rá szelíd és áhítatos betűkkel. E vidékek hegyeit lomb- és tűlevelű erdőségek borítják. Az itt élők számára sokáig a fa, az erdőlés jelentette a fő megélhetési forrást. A fa az anyagi műveltségre is rányomta bélyegét. A fában gazdag vidékek parasztfaragói, a jelentkező legkisebb igényt is művészi színvonalon oldották meg. Márpedig igény volt bőven. Fából építették a házat, a gazdasági épületeket, a kaput és a kerítést, fából készültek a gazdasági szerszámok, a háztartási eszközök is.

 Az egyik kapufelírás így szól:Nekem első házam az bölcső deszkája,

                                                                A második pedig ezen háznak fája,

A harmadik lészen koporsóm deszkája

 A SZÉKELYKAPUK ÜZENETE

A székelyföldi falvakban álló galambdúcos székely kapuk az emberi környezet tárgyi, funkcionális világának részét képezik, a mindennapi élet tartozékai. Két világ határán állnak: az enyém – a másé, a kint – a bent, az otthon – és a nagyvilág. A kapun belül van az „élet”: az életszer, az udvar, az otthon. Funkcionalitásuk mellett többletjelentésük, üzenethordozó értékük is van. A népi hiedelem a kapunak bajelhárító szerepet tulajdonít, megvédhet a boszorkányok rontásaitól.

 Orbán Balázs a legnagyobb székely szerint: E kapuk inkább ékítményül, mint szükségből állnak ott, mert a hagyományos székely vendégszeretet nemigen engedi meg a kapu bezárását, tárva van az boldog, boldogtalan előtt, mint a székelyeknek nyílt, emberszerető szíve, s ezt akarják kifejezni a kapuszemöldökre felvésett feliratok.

Néhány közülük?

  1.     Szoros kapu keskeny út melly viszen az életbe. Kapu Szentgerincéről.
    2. Jó szívű jó barát be jöhec. (Székelyderzs, 1798.)
    3. Bejövőnek szállás kimenőnek békesség. (Zetelaka, 1807.)
    4. Az egyenes szívút ezen kapu várja Kétes szívűt pedig végképpen kizárja Isten akaratját hirdető és szólló lakik itt
    Ne menyen be prédáló s kobolló. (Oklánd, 58. 1809.)
    5. Honest, patet. (Becsületesnek megnyílik. Bögöz, 175. 1819).
    6. A jó ember béjöhet
    A rossz ember elmehet. (Székelyszentkirály, 184. 1838.)
    7. Béke a bemenőknek
    Üdv a ki jövőknek. (Máréfalva, 178. 1858.)
    8. Béjövő hoz békességet
    Kimenő hagy tsendességet. (Oroszhegy, 359. 1869.).
    9. Utas, ha erre jössz, és igaz úton jársz
    10. Békesség a béjövönek
    Egészség a kijövőnek. (Székelyszentkirály, 53. 1877.)
    11. Jó szüvü hív barát kapumon be jöhec
    Álnok szüvü hivzelködő rosz barát elmehec. (Zetelaka, 1240. 1883.)
    12. Szerető hív barát kapumon be jöhecz
    Álnok hizelg barát elmehecz. (Zetelaka, 223. 1884.).
    13. Be jövőhöz békességet
    Ki menőhöz csendességet. (Oroszhegy, 262. 1887.).
    14. Pax intrantibus salus exeuntibus. (Béke a belépöknek, üdv a kimenöknek. -Székelyszentkirály, 194. 1887.).
    15. Kimenőhöz csendességet Béjövőhöz békességet. (Ülke, 100. 1889.)
    16. Szerető hív barát kapumon béjöhecz
    Álnok hizelgő rossz barát kapum előtt elmehecz. (Zetelaka, 1149. 1889.)
    17. Szives vendéglátó e kapu gazdája
    De a hizelgő álnokot végképpen kizárja. (Zetelaka, 45. 1890).
    18. Jó szüvü hív barát házamba be jöhetz
    Álnok szüvü rosz barát kapum előtt elmehetz. (Zetelaka, 896. 1894.)
    19. Békesség a béjövőnek
    Egészség a kimenőnek. (Székelyszentkirály, 130. 1896.).
    20. Csendesség a béjövet
    Békesség a kimenet. (Ülke, 87. 1904.)
    21. Áldás a béjövonek
    Béke a kimenőnek.( Felsoboldogfalva, 93. 1904).
    22. Csendesség a bejövőnek
    Békeség a kimenőnek. (Székelyszenttamás, 52. 1906.)
    23. Szives vendéglátó ez kapu gazdája
    De az gonosz embört furkós bottal várja. (Felsoboldogfalva, 113. 1913.)
    24. Ald meg Isten kimenetelünket
    Vezéreld béjövetelünket. (Szentegyháza, Kárpát u. 47.)
    25. Kerítések háta tolvajok járása
    Becsületes ember a kaput használja. (Zetelaka, 1234. 1930.)
    26. Fáradt vándor térj pihenni Istené a szállás
    És amikor eltávozol a gazdának ne kívánd a rosszát. (Süko, 6. 1934.)
    27. Szoros a kapu és keskeny az út mely az életre visz. Székelykeresztúr, Iskola u. 12. 1935.)
    28. Hálódással menjetek be az Úrnak kapuin. Székelykeresztúr. 1935.)
    29. A jó ember béjöhet,A rossz pedig elmehet. (Székelyszentkirály, 185. 1914.)

30. Isten hozott. (Ülke, 111. 1935.)

 

Egy 1906-ból származó felírás: ISTEN HOZOTT, HA MÉSZ, ISTEN LEGYEN VELED!

Ilyen derék nép a székely.
Fülei-Szántó Lajos

 

Az én népem, a székely nép,
Tagbaszakadt, eleven, ép.
Arca derűs, szeme ragyog,
Még akkor is, ha benn sajog.

Ős hagyomány rég azt tartja,
Hogy a hunok büszke sarja,
Ő volt mindig szent hazája
Határvédő katonája.

Szíve tiszta, lelke nemes,
Bárki előtt nyílt, egyenes.
Jusson akármilyen térre,
Sohse hajlik meg a térde.

De ha munka várja, hívja,
Neki görbül, ahogy bírja.
És ha sokszor sziklán szánt is
Megél még a jéghátán is.

Nemcsak kezeli az ekét,
Csinál szőttest, cifra zekét,
Megépíti csinos házát,
Galamb bugos szép portáját.

Élősködtek sokan rajta
S bizalmát könnyen nem adja,
De, ha szívéhez juthattál,
Beteggé tesz, úgy megtraktál.

Vallásos és becsületes,
Szóban, tettben épületes.
Ok nélkül nem jár a szája.
Kontraktus a parolája.

Tépázza a sors haragja,
Segít azon a furfangja:
Mit nem bír meg a kezével,
Megcsinálja «két eszével.”

Hogyha örvend, vagy szíve fáj,
Dala, nyelve csupa bűbáj,
öltözete, ős szokása
A dicső múlt ragyogása.

Napjainkban, a székelykapu a köztudatban a magyar etnikum identitástudatának jelképe, a székelység szimbólumává nőtte ki magát annak bizonyságául, hogy „folyamatos létében a székelység századok értékes hagyományaihoz ragaszkodik.” (Sütő András)

 Wass Albert: A MAGYAR NEMZET HÉT PARANCSOLATA

  1. Tiszteld és szeresd a te Uradat, Istenedet, teljes szívedből, minden erődből, és rajta kívül más istened ne legyen. Bálványt ne imádj! A pénz mindössze eszköz, nem istenség. Érdekimádat, ön-imádat hamis utakra vezet embert és nemzetet egyaránt.2. Magyar mivoltodat, az Úr legszebb ajándékát, meg ne tagadd soha! Őrizd, ápold, add át fiaidnak, mert csak addig marad rajtatok az Úr szeme, míg e nemzethez hívek maradtok. Ki nemzetét elhagyja: az Urat tagadja meg, s elvész nyom nélkül a népek tengerében.3. De ne gyűlöld azt, aki más nemzethez tartozik. A gyűlölet méreg, mely megmérgezi az elmét, és gyűlöletet terem. Rokonod minden isten-fia ember, bármely nyelvet beszéljen is.

    4. Szeress minden magyart, mert testvéred Ő: nemzeted fia. Segítsd és támogasd, mert közös hazát adott nektek az Úr. Ki testvére ellen fordul, vagy megcsalja azt: önmagát rövidíti meg ezzel, saját nemzetét gyöngíti, s az Úr parancsa ellen vétkezik. Ki széthúzás magját veti el: romlást arat.

    5. Ki bántja a magyart: téged is üt. Nemzeted jussát, igazát védeni kötelességed. Csak úgy lesztek erősek, ha megvéditek egymást. Bárki magyar vesztesége a te veszteséged is.

    6. Légy becsületes, tisztességes és igaz! Ezek azok az emberi értékek, melyeken nemzeteknek, országoknak épülniök kell. Hamis szó, hamis cselekedet ingoványba vezet. Aki csalásra épít: nyakát töri. A felelőtlen ember homokra épít, amit elfúj a szél, és elmos az eső. A becsületesség olyan, mint a sziklakő: kemény és maradandó. Bár úgy tűnik ma, mintha csak a hamisak, gazok és gonoszok számára gyümölcsözne az élet; ne irigyeld őket! Összeomlik alattuk a csalásra épült világ. A jövendő az igazaké. Haladj csak bátran a becsület és tisztesség útján, a jövendő az igazakkal van.

    7. Legyetek bátrak és hűségesek egymáshoz és a magyar nemzethez, mert az Úr szereti a bátrakat és a hűségeseket, s megsegíti azokat, akik az igazság útjain járnak.

    Őrizzétek szívetekben ezeket a parancsolatokat, s meglássátok: az Úr veletek lesz!

(forrás: Magyar Nyelv)

Felhasznált szakirodalom:

  1. Csergő Bálint: Az Udvarhely vidéki székelykapuk.

Csíkszereda, 1999.

  1. Haáz Ferenc: Kapufaragás Fenyéden.

In: Haáz Ferenc: Udvarhelyszéki famesterségek.

Kolozsvár, 1942.

  1. Huszka József: A székely ház. Bp., 1895.
  2. Kós Károly: Erdély népi építészete. 1989.
  3. Malonyai Dezső: A magyar nép művészete.
  4. k. Bp., 1909.
  5. Sütő András: Az élet és a halál kapui.

In: Olasz Ferenc: Székelykapuk. Bp., 1989.

  1. Szinte Gábor: A kapu a Székelyföldön.

Néprajzi Értesítő, 1909.

A MAGYAROK TUDÁSA Továbbá itt: http://wedev.hu/wedev-fomenu.php

Molnár V. József : Napkapu-Székelykapu

VARGA B. TAMÁS – SZÉKELY HIMNUSZ – SZÉKELYKAPUK

Székely Éva

Forrai Ibolya: A székely kapu. In: A székely művelődés évszázadai. Panoráma, 1988. 91-97.

Sütő András: Az idő markában. Szépirodalmi Könyvkiadó. Budapest, 1984. 34-38.

Szabó T. Attila: A galambbúgos nagykapu az erdélyi régiségben. In: Nép és nyelv. Kriterion, Bukarest 1980. 392-433.

Vofkori László: Székelyföld útikönyve I. Cartographia Kiadó. Budapest, 1998. 373-379.

Kovács Piroska

ÖRÖKSÉGÜNK: A SZÉKELYKAPU

MI A SZÉKELYKAPU?

Gábor Kati

2018.10.03                                         Írta és összeállította: Pletser József

Székelykapuk

Erdélyi táj

 

 

 

 

 

 

Facebook hozzászólások

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.