Őszi pillanatok!
Móra Ferenc: A cinege cipője
Vége van a nyárnak,
hűvös szelek járnak,
nagy bánata van a
cinegemadárnak.
Szeretne elmenni,
ő is útra kelni.
De cipőt az árva
sehol se tud venni.
Kapkod fűhöz-fához,
szalad a vargához,
fűzfahegyen lakó
Varjú Varga Pálhoz.
Azt mondja a varga,
nem ér ő most arra,
mert ő most a csizmát
nagyuraknak varrja.
Darunak, gólyának,
a bölömbikának,
kár, kár, kár, nem ilyen
akárki fiának!
Daru is, gólya is,
a bölömbika is,
útra kelt azóta
a búbos banka is.
Csak a cingének
szomorú az ének:
nincsen cipőcskéje
máig se szegénynek.
Keresi-kutatja,
repül gallyrul gallyra:
“Kis cipőt, kis cipőt!” –
egyre csak azt hajtja.
Az ősz már több napja kopogtat az ajtónkon, sárgulnak a levelek, hullnak a fákról.Ki nem élvezi a sétákat az őszi napsütésben? Olyan jó nézni, ahogy ezerszínű ruhába öltözik át a természet. Azt mondják az ősz búskomor és keserédes, színes és borongós, elmélázó. Sokszínű, sokféle. És így szeretjük. Sokszor nem örülünk a ködös, deres friss reggeleknek, a gyakori esőknek! De ilyenkor érik be a legtöbb gyümölcs, a szőlő, az alma, a dió, negédes a szüreti hangulat, az utcai árusoknál vagy odahaza a sütőben illatozó tök vagy gesztenye, vagy éppen a fahéjas melengető forralt bor íze is mind-mind az évszak kincsei. Az őszi táj szépsége, a színes ruhát öltő természet csodái feledtetik a közelgő telet és még emlékeztetnek a nemrég elmúlt nyárra. Mi tagadás, az ősz, a maga színeivel, sajátságos, hűvös-párás, köd szitálta hangulatával, szomorkás, olykor –olykor melankolikus hangulatba ejt. A barnuló avar, a természet körforgása, gyönyörűbbnél gyönyörűbb és formásabb, sárgult levelek, a lélek költészetét adják.
2018 októbere Tökölön melegebb volt a korábbiaknál. A sok- sok napsütés, a kinyíló ibolya, a duzzadásnak indult szőlő, a virágzásba kezdett mogyoró bokor, más őszt hozott a korábbi megszokottnál. Ez lenne a klímaváltozás? Az alacsonyabb napállásnak köszönhetően – a sokszor felhőtlen égbolt alatt – egész nap, ragyogó volt a napsütés, a friss levegő nagyon kellett, s ha enyhe szélmozgás is társult hozzá, a százhalombattai szmog kevésbé volt érezhető.
Az ősz általában nem az emberek kedvenc évszaka, de mint mindegyiknek, ennek is megvan a maga szépsége. Ebben az időszakban a nappalok rövidülnek, a lombhullató növények levelei elsárgulnak, elvörösödnek, átmenetileg gyönyörű színpompába borítva a természetet, mielőtt elszáradnának és lehullanának a fákról. De mégis! Az ősz színes festménnyé változtatja a tájat, bármerre is járunk.
És szép az ősz. Akárha köddel is érkezik több hűvös hajnalon. Ha fázósan bújunk is össze a csípős esőben, a Föld készül. A tél után mereng az új tavaszról. Ilyenkor október vége – november eleje tájékán a legszebb az őszi táj. Most kell, hogy élvezzük igazán!
Ugye te is érzed! “A lüktető tavasz és az érlelő nyár után ősszel lassul az idő járása, az élet ritmusa. Távolabbról érkező napsugarak melegítenek, kékebb és tágasabb az ég fölöttünk. A kertekben a gyümölcsfák érett terhüket kínálják: a szilvát, körtét, almát és a diót, utolsó gyümölcseit a távozó nyárnak; a szőlőszemek pedig egyre duzzadtabbak és édesebbek.”
Betakarításuk és a szüreti készülődés üteme is lassúbb az előző évszakénál. Végül pedig a szürke felhőkből érkező eső tisztítja meg a földet, ahogy a tél felé tartanak a napok.Milyen csodálatos. hogy a világ egyik legnagyobb testű röpképes madárfaja a daru, évezredes vonulási útvonalainak egyike ilyenkor őszelőn, Európa közepén, Magyarország felett vezet. Honnan jönnek és hová tartanak ezek a repülő óriások? Hogy tartják egymással a kapcsolatot? Mekkora távolságokra utaznak és milyen sebességgel? Velük együtt szeretjük hazánkat!
Szép őszi versek dicsérik az évszakot!
Aranyosi Ervin: Üzen az Ősz
Üzen az Ősz: – Nyugodj le végre!
Minek a lázas rohanás?
Ülj le egy padra, nézz fel az égre,
érintsen meg bűvös varázs.
Ne rohanj el az élet mellett,
engedd a szépet hatni rád.
Akik megállnak, szépre lelnek,
azokkal megáll a világ.
Mikor lassulsz lecsendesülve,
a lelked is életre kel.
Nem erőlködsz nekifeszülve,
a lét értelmét éred el!
Hagyod, hogy vigyen áramlása,
s eljuttat céljaid felé.
Segít a szíved dobbanása,
s vágyad az utat meglelé.
Nem is kell megkeresni módját,
csak csendben, várni, hogy legyen.
Nem kell “harccal legyőzni Tróját”,
s átmászni minden gond-hegyen.
Nem kell balgán sikerre törni,
harcban legyőzni másokat.
Elég egy székben hátradőlni,
s teremni, hagyni álmokat.
Szebbet teremthetsz szeretettel,
lélekből kapva az erőt.
Szebb világot alkot az ember,
békéset, s tisztán élhetőt.
Nem hajt tatár, anyagi érdek,
szíved csak szépre éhezik.
Érzéseid vonzzák a szépet,
amely úgyis megérkezik.
Engedj el végre minden görcsöt,
s hagyd, hogy a csónakod vigyen.
A pillanat, ha lazán töltöd,
úrrá lesz minden irigyen.
Álmodj nagyot, álmodj merészet,
s figyeld, a gondolat teremt!
Valóra váltja az egészet,
neked adva a végtelent.
Üzen az Ősz: – Nyugodj le végre!
Engedd csak szállni az időt!
Ülj le egy padra, nézz fel az égre,
figyeld a vágyad, s hagyd hatni őt!
Aranyosi Ervin: Sír a hegedű
Sír a hegedű,
őszi szél jajong…
Elszállt a derű,
a gondolat csapong.
Hol van az a nyár,
az elmúlt szerelem,
álomként suhant
csak át a szívemen.
Sír a hegedű,
álmodik az ősz,
hulló levelű
fák között elidőz.
Hol van az a nyár,
az elszállt örömök,
elmúlt tovaszállt,
s én mindent köszönök.
Sír a hegedű,
a holdfény táncol,
álmom keserű,
messze jársz, már máshol.
Elfújja a szél
a régi kedves dalt,
emlék lesz csupán,
de a szívembe mart.
Sír a hegedű,
őszi szél csapong…
A múlté a derű,
most szomorú vagyok.
Elmúlt az a nyár,
a boldog szerelem,
nyomokat hagyott
megfáradt szívemen.
Aranyosi Ervin: Az ősz
Nem haldoklik, csak más világba készül,
az élet színeivel kiegészül.
Új valóságot, új élményt teremt,
egy cseppbe gyűjtve be a végtelent.
Megágyaz, avarágyat hint magának,
megőrzi minden emlékét a mának,
és álmában egy új tavaszt remél.
Elszenderül, csak hadd jöjjön a tél!
Aranyosi Ervin: Eljött az ősz
Eljött az ősz, mint minden évben,
s hogy miért kedves énnekem?
Talán, mert folyton megcsodálom,
színessé teszi életem…
Kimegyek hát egy árnyas parkba,
s körülhordom tekintetem.
Figyelem múló, szép varázsát,
hogy mit mutat megint nekem.
Levelek szállnak ágról-ágra,
kergeti őket lenge szél.
Elmúlást hozva a világra
egy újabb tavaszról mesél.
Hallgatja Napunk fenn az égen,
aranyló fénye megkopott.
Nem ragyog úgy, mint nem oly régen,
fényéből tán a Hold lopott.
Nézem a fák színes ruháit,
mind-mind bohócnak öltözött.
Érzem, bohémmá őszült lelkük
mesevilágba költözött.
Talán a Föld most halni készül?
Vagy csak álmodni megpihen?
Megállna örök körforgása?
– Az nem lehet, én nem hiszem!
Mégis leveti rőt ruháját,
eldobja mind a színeket,
pucér fákat már nem takarja,
s a gúnyos szél megint nevet!
Nézem a megalázott fákat,
hisz nemcsak levelük veszett,
hitük sincs már, s tán tőlem várnak
új tavaszra ígéretet.
Ne sírjatok, nincs minden veszve,
épp csak a szél megágyazott,
álom borul a nagy világra,
s ne félj, te fa, nem vagy halott!
Csupán csak megpihenni kéne,
tavaszra erőt gyűjteni,
álmodni boldog, szebb világot,
amit új év tölt majd teli.
Nem múlik el soha az élet,
egy nap majd újjászületik.
Legyetek büszkék a jövőre,
ti lesztek majd a szüleik.
Az elmúlás csak pillanatnyi,
halált új születés követ.
Nehezen megy, ki menni készül,
s örül, ha újra eljöhet.
Kísérjen halkan öröm-óda,
zenéljen hozzá kósza szél.
Álmod erőd majd visszaadja,
hogy újra élő s szép legyél!
Aranyosi Ervin: Őszi fák
Lám, a megfáradt fák
levelüket ejtik,
a nyár üde zöldjét
végképp elfelejtik.
Harmatcsepp a könnyük,
hajnalban zokognak,
meghajolnak szélnek,
múló évszakoknak.
Színes levelekkel
takarják a földet,
színpompás varázzsal
búcsúzkodnak tőled.
Ha lehull a levél,
álom száll a fákra,
színes avarszőnyeg
terül a világra…
Weöres Sándor
BALLADA HÁROM FALEVÉLRŐL
Lehullott három falevél
Észrevétlen az őszi ágról.
És jött a szél, a messzi szél,
Egy messzi, másik, új világból –
Elröpült három falevél
– – – – – – – – – – – – – – –
Az egyik magasba vágyott:
Talált a felhők közt új világot,
Emelte, emelte a szél.
A másik rohanni vágyott:
Magasba hágott és mélybe szállott,
Sodorta, sodorta a szél.
Harmadik szédülni vágyott:
Szemét lehunyta, semmit se látott,
Kavarta, kavarta a szél.
Lobogott három falevél.
– – – – – – – – – – – – – – –
Lehullott három falevél
Tehetetlenül a világból.
Ott lenn a sár, fekete, mély –
Ki emel fel az őszi sárból,
Ti szegény három falevél?
Aranyosi Ervin: Őszi tánc
Mennyi színes levél lehullott a fákról,
mind-mind nekem üzen, szépet súg magáról.
Amikor a nap süt, színeik vidámak,
nem fáj az elmúlás, nincsen bennük bánat.
Mind játszani akar, széllel kergetőzni,
előre szaladni, mindent megelőzni.
Aztán elterülve pihennek a földön,
maguk közé várnak, már meg sem lepődöm.
Szépen hanyatt fekszem, s felnézek az égre,
a piszkos felhőktől elszürkülő kékre,
a Napocska tüze halványabban ragyog,
ám én mégis élek és vidám maradok!
Mennyi színes levél fekszik körülöttem,
táncoljatok vélem, én örülni jöttem!
A jó szél fütyüljön talp alá valónak,
hozza üzenetét fehér télnek, hónak!
– Kapd fel, kapd fel – jó szél – a sok szép levelet,
hadd perdüljek táncra ővelük, s teveled.
Vidám szívvel fogok eztán gondolni rád,
mert a Föld az forog, s nem követ el hibát!
Még ha úgy is látod, meghal a természet,
lesz majd feltámadás, s legyen benne részed!
Dsida Jenő
Ősz
Mért van, hogy a szívem
Csupa, csupa bánat? –
Siratom halálát
A gyönyörű nyárnak.
Siratom halálát
A hulló levélnek,
Lassú hervadását
A virágos rétnek.
Siratom halálát
Égő forró könnyel…
…Csicsergő madárdal
Tavaszi virággal
Csak még egyszer jöjj el!
Ajánlja az írást a tököli Sziget Civil Kontroll Egyesület Vezetősége
- november 2. Írta és összeállította: Pletser József
Forrás: Internet
Igazán klassz összeállítás az őszről, gratulálok!