A katolikus hívőknek Advent első vasárnapjával kezdődik el az új egyházi esztendő. Az advent a latin Adventus Domini, az Úr eljövetele kifejezésből származik. A Jézus születésére való várakozás a felkészülés, a reménykedés időszaka. Az négy hetes “szent idő” a karácsonyra való lelki felkészülés ideje. Templomainkban ebben az időszakban nem díszítik virággal az oltárt, a miséző pap viola (lila) miseruhát használ, de a harmadik vasárnap lehetséges a rózsaszín. Régi szokás templomainkban, hogy az adventi hétköznapokon hajnali, úgynevezett roráté misét végeznek.A hívő ember számára az adventi koszorú nem csupán dísz vagy divatos szokás. Az adventi koszorú hagyományosan fenyőágból készített kör alakú koszorú, melyet négy gyertyával díszítenek, de ma már többféle anyagból és formával előfordul. Minden adventi vasárnapon eggyel több gyertyát gyújtunk meg. A világító gyertyák számának növekedése szimbolizálja a növekvő fényt, amelyet Isten Jézusban a várakozónak ad Karácsonykor. A vasárnaponként meggyújtott gyertya – a középkori írók szerint – Krisztus Urunk négyféle eljövetelét szimbolizálja:
- testben való eljövetelét Betlehemben
- naponkénti lelki eljövetelét az övéihez
- minden emberhez való eljövetelét az ember halála pillanatában
- teljes méltósággal való eljövetelét az idők végén.
Rónay György: Advent első vasárnapja
Amikor a fák gyümölcsöt teremnek,
tudhatjátok, hogy közel van a nyár.
Tűzre dobhatsz Kertész, mert nem terem meg
korcs ágaimon más, mint a halál?
Amikor jelek lepik el a mennyet,
álmunkból kelni itt az óra már.
De ha hozzám jössz, pedig megüzented,
angyalod mégis álomban talál.
Meg akartál rajtam teremni, rossz fán;
Nem voltál rest naponta jönni hozzám.
Ajtóm bezártam. Ágam levetett.
Éjszakámból feléd fordítom orcám:
boríts be, Bőség! Irgalom, hajolj rám!
Szüless meg a szívemben, Szeretet!
Advent második vasárnapjára – Sík Sándor : Ó tiszta csend!
Hallgass el egy kicsit, te mocskos utcalárma!
Legyen ablakod, ajtód, a füled is bezárva;
És állítsd el a rádiót.
Lelkem, celládba térj s földig zuhanni engedd
Figyelmed függönyét, úgy ünnepeld a csendet
És benne minden földi jót.
Hallgatva ünnepeld csendjét az értelemnek,
Melyben a gondolat villámai teremnek,
A zengő percek ihletét,
Melyben kibomlanak a lélek mérhetetlen
Arkangyal-szárnyai, s szóban elférhetetlen
Zenét suhog a szent setét.
A hallgatást idézd, a szívek drága csendjét,
Amelyben megfogan a két-malasztú szentség:
Hűség, barátság, szerelem.
Ó sírig és síron túl mosolygó szent szövétnek,
Amely odalent nőttél a lét előtti létnek
Hangtalan örvényeiben!
És csukló térdeden imádd a csendek csendjét,
Amelyben önmagával beszél a Végtelenség,
A hallhatatlan hallható.
Térden virraszt az éj és mindeneken csend ül,
Amikor a magát megtáró Végtelenből
A föld szívére száll a szó.
Emlékszel: Hóreben, barlangja odújából
Milyen borzongva leste a zord Illés, a látó,
Az Istent, aki elvonul.
Milyen hiába leste sebes szél viharában,
A földrengésben is, a tűzben is hiában:
Suttogó szellőn járt az Úr.
Gépkattogása közt a rohanó jelennek
Engedj, ó tiszta csend, csendje a Végtelennek,
Egy pillanatnyi pihenést.
Hagymázos homlokom lágy ujjaiddal född el,
Leheld be lelkemet templomi hűvösöddel:
Csak az él, aki benned él.
Csak az él, akiben a lélek tiszta csöndjén
Némán izzani kezd a titokzatos tömjén
S füstjén az Angyal meg jelen.
És ámuló szeméről a fátylakat leoldja,
Az Angyal, az Istennek alázatos heroldja:
A csend-foganta Kegyelem.
Advent harmadik vasárnapjára – Ady Endre: Az Úr érkezése
Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten
Nem harsonával,
Hanem jött néma, igaz öleléssel,
Nem jött szép, tüzes nappalon,
De háborús éjjel.
És megvakultak
Hiú szemeim. Meghalt ifjúságom,
De őt, a fényest, nagyszerűt,
Mindörökre látom.
Advent negyedik vasárnapjára – Szakáli Anna: Advent fényei
Fagyot lép az éj, sóhajt a téli szél,
valaki elindult, valaki útra kél.
Béke, hit, szeretet a remény oldalán,
legyen csendes társunk, fohász a jó után.
Küldd el őt, Uram, megváltó szíved lényét,
s hogy idetaláljon, lelkünk mécsese ég.
Vezesse őt mennyből hófehér angyal
esti felhőn kigyúlt csillagakarattal.
Ablakokban fénylő gyertyaláng világol,
sötét éjben el ne tévedjen a vándor.
Tiszta gondolatban tiszta lesz a lélek,
a bűnt messze űzni segíts, Uram, kérlek!
S a gonosz zokogva, félőn zsolozsmázzon,
kegyelemért Isten trónjához kiáltson!
Advent fénye hozza, eljön a kegyes nap,
szeretet tüzével most diadalt arat.
És hirdesse fennen az Úr, aki áldott,
hirdesse a békét, való igazságot!
És ha eljön az éj, a várva várt óra,
megszületik Jézus, éji harangszóra.
- november
Dsida Jenő: Itt van a szép karácsony
Itt van a szép, víg karácsony,
Élünk dión, friss kalácson:
mennyi finom csemege!
Kicsi szíved remeg-e?
Karácsonyfa minden ága
csillog-villog: csupa drága,
szép mennyei üzenet:
Kis Jézuska született.
Jó gyermekek mind örülnek,
kályha mellett körben ülnek,
aranymese, áhítat
minden szívet átitat.
Pásztorjátszók be-bejönnek
és kántálva ráköszönnek
a családra. Fura nép,
de énekük csudaszép.
Tiszta öröm tüze átég
a szemeken, a harangjáték
szól, éjféli üzenet:
Kis Jézuska született!
Máté László: Karácsonyi ajándék
A férfi lassan megmozdult, átfagyott tagjait dörzsölgette. Gondolataiban, a régmúlt karácsonyok emlékei kavarogtak. A meghitt gyerekkori karácsonyok, amikor a nagy barna mackót, vagy a villanyvonatot kapta. A későbbi éveken, amikor már felnőttként saját családjával ünnepelt. A kislánya földöntúli boldogsága a játék baba, vagy a bababútor láttán. Istenem, hogy tudott örülni, és mennyire szeretett hozzábújni – gondolta a férfi. Mennyire apás volt. Már régóta nem várta a karácsonyokat, sőt egy idő óta egyenesen gyűlölte. A válása utáni magányos karácsonyokra sem szívesen gondolt. Amióta pedig az utcán tengette életét, gyűlölt minden ünnepet. Ez a hatodik karácsony, amit hajléktalanként az utcán élt meg, és számára csak az emlékek maradtak. Megszokta a számkivetettek és megvetettek életét. Először még zavarta egy-egy szánakozó adomány elfogadása, mára azonban a teljes közönyösség és beletörődés vált az életszemléletévé. A telet nem szerette a hideg miatt, a többi évszakok elfogadhatóvá váltak. A lényeg, hogy legyen egy kis ennivaló és néha-néha valami innivaló. Az ital, az jó. Elbódít és segít elfeledtetni a kilátástalan helyzetet. Ismét érezte a csontokig hatoló hideget. Felnézett az égre és úgy gondolta, 10-11 között lehet az idő. Elhatározta, hogy minden ellenérzését félretéve, elmegy a menhelyre ebédelni. Nem szerette a menhelyet. Nem tudta meghatározni az okát, de nem szerette. A menhelyen jó meleg, néhány ismerős sorstárs barátságos köszöntése, és ünnepinek éppen nem nevezhető ebéd fogadta. Az ebédosztó, mikor rákerült a sor megkérdezte, tegnap este miért nem jött, hiszen sült hús volt és még egy szelet sütemény is. A férfi csak megrántotta a vállát, de nem válaszolt. Az ebédosztó – mintegy kárpótlásul – két kemény tojást adott a főzelék mellé. A leves meleg és sós volt. Más jót nem igen lehetett elmondani az ételről. A főzelék íztelen volt, ráadásul nem is szerette. De meg kell enni, mert szüksége van az energiára. A férfi lassan evett és minden falatot jól megrágott. Nem volt miért sietni. Régóta nem volt miért sietni. A két tojást a végére hagyta, majd gondolva a holnapra is, csak az egyiket ette meg. A másik kemény tojást egy kétes tisztaságú zsebkendőbe csavarta és a szatyorba rejtette. Amikor kifelé indult, meglátta a menhely vezetőjét. Nem akart vele találkozni, mert tudta, hogy megint rákezdi, hogy miért az utcán tölti az éjszakát. Szerencséje volt, mert megállították a menhely vezetőjét. A férfi kihasználva a helyzetet, gyorsan távozott. Az utcán csoszogva megindult a körút felé. Azt gondolta, karácsony lévén az emberek talán adakozóbbak. A szokott helyére ment. Igaz, nem a legjobb hely volt a körúton, de néha egészen jó kis pénz összejött. A forgalom hullámzó, de inkább gyér volt. Ennek megfelelően a kocsiból kinyújtott forintok is igen kevés összeget adtak ki. Már sötétedni kezdett, és alig több mint négyszáz forint gyűlt össze. Megvárom, amíg teljesen besötétedik gondolta a férfi, azután elmegyek. Sok jó már úgysem lesz. Ahogy csoszogott a kocsik között látta, hogy a következő autó ablaka leereszkedik és egy kéz az alamizsnát nyújtja. Óda csoszogott, hogy elvegye a pénzt. A férfi és a sofőrülésen ülő nő tekintete egyszerre találkoztak. Mindketten megkövülve nézték a másikat. – Apa? – csúszott ki önkéntelenül a nő száján a kérdés. – Kislányom – dadogta a férfi zavartan. A lámpa zöldre váltott, de a nő nem indult el. A két ember zavartan megmerevedve nézte egymást. – Anya miért nem indulsz már? – csivitelte a hátsó ülésen ülő aranyszőke hajú kisfiú. – Drágám, valami baj van? – kérgezte a nő mellett ülő férfi is. A hátsó kocsik előbb bősz dudálásba kezdtek, majd szép sorban kikerülték a zöld lámpánál veszteglő kocsit. A nő visszarakta a fémpénzt a tárcájába, hosszasan kotorászott benne, majd a férfi kezébe nyomott két papírbankót. Az ismét zöldre váltó lámpánál, visító kerekekkel indítva, vadul elszáguldott az autó. A férfi a kezében lévő két darab ötezrest nézte, és szeme megtelt könnyel. Először könnyezett amióta az utcán él, és először érezte, hogy megalázták.
Bujdosó Bálint: Karácsony után kivándorlóknak, lágerlakóknak
A szamár búsan bólogat.
Rád csillag rég már nem tűz…
Csak sivatag terül, a vad,
körötted, édes Szent Szűz…
Oly messzi, messzi elmaradt
az otthon és a béke,
csöndes szobád és Názáret
jó ismerős vidéke.
…József előrement, a hű,
utat kémlelni árván.
De elrekesztett utat mind
az Úr, vagy tán az Ármány.
Kegyével teljes ki valál,
már nem találsz kegyelmet…
Az Istent vitted… S hallgat, nézd.
Alszik, mint megvert gyermek…
A szent éj, csillag, Betlehem
mögötted vérbe fulladt.
Most kicsinyednek vére is
óh, kell talán az Úrnak?
Hallod? Sakála hogy’ vonyít
a fagyos éjtszakának…
Nem látod? Villognak szemek,
suhannak gonosz árnyak…
S ha sikerül? Ha út nyílik?
Vár földje Egyiptomnak,
sötét varázsok, mágiák
hol fojtogatva nyomnak.
Egyiptom jő, az idegen,
hol te vagy idegen nép.
Ország országnak lök tovább…
Kinek kell kóbor vendég?
És Názáret… már sohse lát,
út visszafele nincsen.
Óh, nem tesz Fiáért csodát
a csodák Ura, Isten.
A száműzött, a hontalan
kőkenyerét kell enned.
Éh-lágerből rabszolga léssz,
és még örülsz e kegynek.
…A Kisded alszik öleden…
Mit tudsz majd Néki adni?
Hisz rád maradt… S csak gyűlölet
les rá, egy sivatagnyi…
Egy oroszlán most felüvölt,
s hangjában minden rém bőg,
nyíl zúgásától atomig…
Szirénák, lánggal égők…
S most: néma csönd… Vak háborúk
között a csönd nem mélyebb…
Remegsz… S álmában reszket Ô,
a te kicsinyke Véred…
Most egyedül a szívednek
halk dobbanását hallod,
s a kis Szívét, kire már les
a Lándzsa, tőrök, kardok…
Hét tőr – emlékszel? – Ővele.
Hát itt van most e jó seb…
„Kelj, Mária! Már hív az út
s Egyiptom!” – kiált József,
s a bucka hátán köntösét
már hajnali szél fújja,
mint zászlót, amely fönnragyog,
s mártírok, hősök, angyalok
hadát már gyűjti útra.
- január 1.
A görög katolikus egyházban hathetes előkészületi időszak előzi meg a karácsonyt.
Hat-héttel karácsony előtt, elkezdődik a böjti időszak, amely alatt a hívek testileg és lelkileg is igyekeznek méltóan felkészülni Jézus születésének ünnepére.Ehhez szükség van arra, hogy az ember megtartóztatva önmagát, teljesen Isten felé forduljon. Mindennek eszköze lehet a testet acélozó böjti fegyelem, valamint a lelket megerősítő imádság, olvasmány és jó cselekedet.
Boldog karácsonyt!
- Összeállította a tököli Civil Kontroll Egyesület vezetősége. Nagy Béla és Pletser József
Forrás: internet