Karácsony napja az emberiség egyik legősibb ünnepe. De az ünnep is csak akkor teljes, ha azokkal tölthetjük, akik igazán fontosak nekünk.Gyermekkorunkban, ki-ki hogyan, a kulcslyukon lestük, mikor jön csengőszóval a Jézuska. Hol van már az a régi karácsony, konyhánk édes, zöld illata, elhagyott otthonunknak hideg-lágy melege? Öreg fejjel azt hisszük, akkor más volt a karácsony. Álmaimnak varázsában,gyermeki szemmel azt hittem, az az idő, a gyönyör maga. De csak egy régvolt, egy szép maradt, az emlékezés homályában. A ház az éjszakai fűtések hiányában reggel ritka képekkel ajándékozott. Ott ült a jégvirág az ablakon, fehéren, csodásan, s körmömmel vágtam rá egy-két ablakot. Játszadozva szálltak alá a hópelyhek udvarunkra, és ha havazott, a pelyheket is kergettük, közben a hidegtől pirosló arccal szemünk vidáman csillogott. Az égen fagyos felhők,  durábel cipőnk alatt jeges hó csikordult.  A sparheltben korán reggel még nem égett a tűz, mert kevés volt a tüzelő. És nagy volt a szegénység! Aztán este a sütőben felmelegített, rongyba csavart cserép vagy tégla melegítette dunyhánk fagyos leheletét.

Egy Karácsony hajdanában, régvolt, szép karácsony! De vártuk, vártuk az érkezését!

Még él szívemben a kis csengettyű, a betlehemezés hangja, a régi tököli szokásból eredő, szobába bevitt szalma, a dió, az alma és a fenyő illata. Karácsonyi édes emlékek, kezemben egy olyan régi fénykép, mely már megsárgult és megkopott, de most, karácsony közeledtével ismét ünnepet hoz a szívembe.

Gyermekeim felnőttek, hat unokám közül, ki közelebb, ki távolabb, megszépítik napjaim. És mit üzenhetek nekik. Ha karácsonyfáik díszein egy-egy fénysugár megjelenik, tudják, hogy én gondolatban velük vagyok, és szeretném fogni aggódóan a kezüket.

Karácsony szent estéjén, az emlékek is tovaszállnak, hiába nem akarom, mégis eszembe jut gyermekkorom szép karácsonya. Emlékeim nem tartanak sokáig, de ha leírom, tán megmaradnak.
Valaha, talán úgy 60-65 éve, kapaszkodva szüleimbe, egy pislákoló lámpa fényénél, hallgathattam, ahogy Jézusról mesélnek. Aztán varázsló akartam lenni, hogy mindig jó legyen. Miért tűnt el a paradicsom, ahol az állatok is békességben éltek, de csak egy emberpár volt? És ma sok emberpár van és itt a paradicsom, csak a békesség hiányzik. Miért? Miért?

Amikor a karácsony közeleg, szívem kissé megremeg. Mert már sokan hiányoznak. Szép vagy Karácsony, az ünnepek közül a legszebb! Hunyorogva kémlelem a messzeséget, mire számíthatok, mire várhatok? A Karácsony, a szeretet ünnepe, az én szívem is, mint sokunké, boldog várakozással telve. Emlékezzem hát a gyermekkorra, életem legszebb Karácsonyára? Vagy most jön el?

Színes gömbök, aranyló díszek, oly törékenyek. Emberek marják egymást, mint vadak, a konc fölött. A hópihék magasról leszállnak, szemed előtt fények vibrálnak, szívedben elrejtett remények cikáznak. Jó ez így, vagy jobb lesz? A farkasok ordító hidegben vonyítanak, csontot, rágnak, ebül zabálnak. Szívekben dübörög a láng, az emberek a szeretetről himnuszt zengnek és nem a fenyőfát ünnepelik. Jézus, az Isten Fia született! De a ma élő ember sokasága hallgat. Nem adja könnyen féltve őrzött kincseit!

2019.12.18                                                       Írta:Pletser József

Minden Tökölinek, jó barátnak és ismerősnek és mindazoknak is, akik elolvasták emlékeimet és gondolataimat szép, boldog karácsonyt kívánok!