Mottó: „ És igyekezzetek a városnak jó létén…. és könyörögjetek érte az Úrnak”    „Fáradozzatok…. a városnak békességén…. és imádkozzatok érte az Úrhoz” (Jer. 29,7)

 

Platón egyik legismertebb hasonlatával, a barlanghasonlattal szeretnénk ösztönözni mindazokat a fiatalokat és nem csak fiatalokat, akik már látták a barlangon kívüli világot, hogy vegyenek részt Tököl közéletében.

Tudásukkal, ismereteikkel, tapasztalataikkal, tisztességükkel segítsék mindazokat, akik csak a barlangon belüli világot ismerik.

„Képzeljünk el egy hatalmas barlangot, melynek a mélyén már kora gyermekkoruktól fogva leláncolt emberek élnek. Ezek az emberek még soha nem hagyhatták el a barlangot, ezért nem is sejtik, hogy a barlangon kívül más valóság is létezik. A barlangban egy nagy tűz ég, a tűz előtt pedig egy hatalmas fal helyezkedik el. Az őrök a fal mögül mindenféle mesterséges tárgyakat mutatnak fel „valahogy úgy, ahogyan a bábosok mutatják fel a bábokat a nézőknek”, melyeknek az árnyékát a tűz a barlang falára vetíti. A szerencsétlen leláncolt emberek csupán ezeket az árnyékokat láthatják. Az őrök élénken beszélnek egymással, azonban a barlangüreg eltorzítja a hangjukat. A barlang falán látott árnyékokat és az őrök eltorzított hangját a rabok valóságnak tartják.

Egy nap az őrök az egyik leláncolt emberről leveszik a láncokat, és felvezetik a barlang szájához. Miután a felszabadított rab kilép a sötét barlangból, kezdetben nagyon kellemetlennek fogja tapasztalni a kinti világot: a Nap elvakítja, és nem fog látni semmit. Idővel azonban, miután a szeme hozzászokott a világossághoz, meg fogja pillantani a dolgokat a maguk valóságában, ekkor rá fog jönni, hogy mindaz, amit eddigi életében valóságnak hitt, csupán a valódi dolgok árnyékai voltak.

Miután a felszabadított rab megismerkedett a barlangon-kívüli világgal, az őrök újra láncra verik és visszaviszik a barlangba. A visszatért rab el fogja mesélni a társainak, hogy mit látott, hogy a falon látott dolgok csupán csak árnyékok. A társai ki fogják nevetni és őrültnek fogják tartani, a visszatért rabnak pedig soha többet nem lesz nyugta a barlang mélyén, hanem vissza fog vágyni a fenti világba.”

 A hasonlatban a tűz a Napot jelképezi, a barlang a látható világot, a felmenetel a lélek felszállását az ideák világába. A felemelkedést elősegítő út a nevelés: a lelket el kell fordítani az ideák birodalma, a Jó felé. Akik már felemelkedtek az ideák birodalmában, vissza kell térniük a földre, hogy a többi embernek is megmutassák a helyes utat, azaz, hogy felvezessék őket a fényre.

Tisztelettel kérjük mindazokat (fiatalokat és nem csak fiatalokat), akik látták a barlangon kívüli világot, segítsétek őt (őket) abban, hogy megismerjék a „fenti világot”! Akár úgy is, hogy részt vesznek Tököl közéletének megújításában. Hajlandóak megosztani tapasztalataikat, tudásukat a közösség tagjaival a település fejlődése érdekében. Vagy csak jobban, kényelmesebben és őszintébben szeretnének élni, lakni Tökölön. Kérjük, jelezzék e- béli szándékukat személyesen, honlapunk facebook oldalán vagy Messengeren.

Kapcsolódó: Jöjjenek a fiatalok, újra itt az ideje a nemzedékváltásnak!

  https://tokolicivilek.hu/2019/02/17/jojjenek-a-fiatalok/

 

Tököl, 2019. július 27.

Ajánlja az Önök szíves figyelmébe tisztelettel: a Civil Kontroll Egyesület Elnöksége részéről                            Nagy Béla társelnök

Lektorálta: Pletser József

Forrás: Barlanghasonlat – Wikipédia

Platón barlang hasonlata, l S:o) ma

www.schulmann.hu/istvan/platon-barlanghasonlata/