Mindenszentek és halottak napja előtt

Régi hagyománya van annak, hogy a mindenszentek és a halottak napját megelőző hetekben a Tököliek felkeresik halottaik sírját a temetőkben és a halottak napjára rendbe rakják azt. Azaz rendbe raknák, ha meg tudnák közelíteni. Jelenleg Tökölön egy működő és három emléktemető van, melyeket túlnőtt a település. Most nincs választási év. Ezért senki nem törődik a régi temetők rendben tartásával, még ígéret szintjén sem.

Ismert a szlogen, NINCS RÁ PÉNZ. A régi temetőket a gaz ellepi, a természet követeli ősi jussát. A temetők egy elhagyott területnek benyomását keltik, különösen a Vásártér melletti és a Csépi úti.  A történelem szele, az elmúlás, nem ódon sírkövek mentén fog lengedezni, hanem a feltört dudva, a gyökerek életre törő hajtásai, egy-egy kóbor kutya ürüléke között a bozótban fog járni és várni, hogy méltóbb körülmények között emlékezhessen a múltról, a holtakról.

Emlékezők még maradtak, és jó lenne megmenteni a pusztulástól a környék ezen értékeit.

Az elhagyott temetőknél, az ősök gazdátlanná vált sírjainál fájdalmasabb látványt nehéz elképzelni. A valamikor büszke kövek most mélyen a talajba süppednek, sérült emberként görnyednek a földbe, mintha már maguk is megelégelték volna dacos szembeszegülésüket az évekkel.

Az ember addig él, míg az utódokban, a leszármazottakban megmarad a kegyelet, az emlékezés.

A temető nem akármilyen történelmi helyszín.

A temetőben, alig olvasható neveket és évszámokat elnézve, egy-egy sírkő mellett elkalandozik az ember képzelete, s próbálja elképzelni a múltat. Mind egy-egy emberi életet takar, kiknek története ma már örök hallgatásra van ítélve. Vigyázzunk hát a múlt emlékeire, s őrizzük meg őket az utókornak!

A sírok, s sírkövek között járva, néhol szó szerint elakad az ember lélegzete. Az utolsó harangszó nekik is szólt. Ha a temető sokáig nagyon elhanyagolt állapotban van, egész területét benövi a gaz és a cserje, verset írhatunk. Hol sírjaink gazosodnak, unokáink leborulnak?  Ha a hatalmas területet a gyom növi be, az elhanyagolt, magukra hagyott sírok, a járhatatlan utak, egy kihalásra ítélt nemzedék érzetét keltik. Kitépnek egy darabot az élők szívéből.

 Az elhagyott temetőnél, az ősök gazdátlanná vált sírjainál fájdalmasabb látványt nehéz elképzelni.

 

Tököl, 2016-10-11                                               Pletser József és Nagy Béla