ADVENT – KARÁCSONY – KARÁCSONY UTÁN

 

A katolikus hívőknek Advent első vasárnapjával kezdődik el az új egyházi esztendő. Az advent a latin Adventus  Domini, az Úr eljövetele kifejezésből származik. A Jézus születésére való várakozás a felkészülés, a reménykedés időszaka. Az négy hetes “szent idő” a karácsonyra való lelki felkészülés ideje. Templomainkban ebben az időszakban  nem díszítik virággal az oltárt, a miséző pap viola (lila)  miseruhát használ, de a harmadik vasárnap lehetséges a rózsaszín. Régi szokás templomainkban, hogy az adventi hétköznapokon hajnali, úgynevezett roráté misét végeznek.A hívő ember számára az adventi koszorú nem csupán dísz vagy divatos szokás. Az adventi koszorú hagyományosan fenyőágból készített kör alakú koszorú,  melyet négy gyertyával díszítenek, de ma már többféle anyagból és formával előfordul. Minden adventi vasárnapon eggyel több gyertyát gyújtunk meg. A világító gyertyák számának növekedése szimbolizálja a növekvő fényt, amelyet Isten Jézusban a várakozónak ad Karácsonykor. A vasárnaponként meggyújtott gyertya – a középkori írók szerint –  Krisztus Urunk négyféle eljövetelét szimbolizálja:

  1. testben való eljövetelét Betlehemben
  2. naponkénti lelki eljövetelét az övéihez
  3. minden emberhez való eljövetelét az ember halála pillanatában
  4. teljes méltósággal való eljövetelét az idők végén.

Rónay György: Advent első vasárnapja

Amikor a fák gyümölcsöt teremnek,
tudhatjátok, hogy közel van a nyár.
Tűzre dobhatsz Kertész, mert nem terem meg
korcs ágaimon más, mint a halál?
Amikor jelek lepik el a mennyet,
álmunkból kelni itt az óra már.
De ha hozzám jössz, pedig megüzented,
angyalod mégis álomban talál.
Meg akartál rajtam teremni, rossz fán;
Nem voltál rest naponta jönni hozzám.
Ajtóm bezártam. Ágam levetett.
Éjszakámból feléd fordítom orcám:
boríts be, Bőség! Irgalom, hajolj rám!
Szüless meg a szívemben, Szeretet!

Advent második vasárnapjára – Sík Sándor : Ó tiszta csend!

Hallgass el egy kicsit, te mocskos utcalárma!

Legyen ablakod, ajtód, a füled is bezárva;

És állítsd el a rádiót.

Lelkem, celládba térj s földig zuhanni engedd

Figyelmed függönyét, úgy ünnepeld a csendet

És benne minden földi jót.

Hallgatva ünnepeld csendjét az értelemnek,

Melyben a gondolat villámai teremnek,

A zengő percek ihletét,

Melyben kibomlanak a lélek mérhetetlen

Arkangyal-szárnyai, s szóban elférhetetlen

Zenét suhog a szent setét.

A hallgatást idézd, a szívek drága csendjét,

Amelyben megfogan a két-malasztú szentség:

Hűség, barátság, szerelem.

Ó sírig és síron túl mosolygó szent szövétnek,

Amely odalent nőttél a lét előtti létnek

Hangtalan örvényeiben!

És csukló térdeden imádd a csendek csendjét,

Amelyben önmagával beszél a Végtelenség,

A hallhatatlan hallható.

Térden virraszt az éj és mindeneken csend ül,

Amikor a magát megtáró Végtelenből

A föld szívére száll a szó.

Emlékszel: Hóreben, barlangja odújából

Milyen borzongva leste a zord Illés, a látó,

Az Istent, aki elvonul.

Milyen hiába leste sebes szél viharában,

A földrengésben is, a tűzben is hiában:

Suttogó szellőn járt az Úr.

Gépkattogása közt a rohanó jelennek

Engedj, ó tiszta csend, csendje a Végtelennek,

Egy pillanatnyi pihenést.

Hagymázos homlokom lágy ujjaiddal född el,

Leheld be lelkemet templomi hűvösöddel:

Csak az él, aki benned él.

Csak az él, akiben a lélek tiszta csöndjén

Némán izzani kezd a titokzatos tömjén

S füstjén az Angyal meg jelen.

És ámuló szeméről a fátylakat leoldja,

Az Angyal, az Istennek alázatos heroldja:

A csend-foganta Kegyelem.

Advent harmadik vasárnapjára – Ady Endre: Az Úr érkezése

Mikor elhagytak,

Mikor a lelkem roskadozva vittem,

Csöndesen és váratlanul

Átölelt az Isten

 

Nem harsonával,

Hanem jött néma, igaz öleléssel,

Nem jött szép, tüzes nappalon,

De háborús éjjel.

 

És megvakultak

Hiú szemeim. Meghalt ifjúságom,

De őt, a fényest, nagyszerűt,

Mindörökre látom.

 

Advent negyedik vasárnapjára – Szakáli Anna: Advent fényei

Fagyot lép az éj, sóhajt a téli szél,

valaki elindult, valaki útra kél.

Béke, hit, szeretet a remény oldalán,

legyen csendes társunk, fohász a jó után.

Küldd el őt, Uram, megváltó szíved lényét,

s hogy idetaláljon, lelkünk mécsese ég.

Vezesse őt mennyből hófehér angyal

esti felhőn kigyúlt csillagakarattal.

 

Ablakokban fénylő gyertyaláng világol,

sötét éjben el ne tévedjen a vándor.

Tiszta gondolatban tiszta lesz a lélek,

a bűnt messze űzni segíts, Uram, kérlek!

 

S a gonosz zokogva, félőn zsolozsmázzon,

kegyelemért Isten trónjához kiáltson!

Advent fénye hozza, eljön a kegyes nap,

szeretet tüzével most diadalt arat.

 

És hirdesse fennen az Úr, aki áldott,

hirdesse a békét, való igazságot!

És ha eljön az éj, a várva várt óra,

megszületik Jézus, éji harangszóra.

 

  1. november

 

Dsida Jenő: Itt van a szép karácsony

Itt van a szép, víg karácsony,
Élünk dión, friss kalácson:
mennyi finom csemege!
Kicsi szíved remeg-e?

Karácsonyfa minden ága
csillog-villog: csupa drága,
szép mennyei üzenet:
Kis Jézuska született.

Jó gyermekek mind örülnek,
kályha mellett körben ülnek,
aranymese, áhítat
minden szívet átitat.

Pásztorjátszók be-bejönnek
és kántálva ráköszönnek
a családra. Fura nép,
de énekük csudaszép.

Tiszta öröm tüze átég
a szemeken, a harangjáték
szól, éjféli üzenet:
Kis Jézuska született!

Máté László: Karácsonyi ajándék

A férfi lassan megmozdult, átfagyott tagjait dörzsölgette. Gondolataiban, a régmúlt karácsonyok emlékei kavarogtak. A meghitt gyerekkori karácsonyok, amikor a nagy barna mackót, vagy a villanyvonatot kapta. A későbbi éveken, amikor már felnőttként saját családjával ünnepelt. A kislánya földöntúli boldogsága a játék baba, vagy a bababútor láttán. Istenem, hogy tudott örülni, és mennyire szeretett hozzábújni – gondolta a férfi. Mennyire apás volt. Már régóta nem várta a karácsonyokat, sőt egy idő óta egyenesen gyűlölte. A válása utáni magányos karácsonyokra sem szívesen gondolt. Amióta pedig az utcán tengette életét, gyűlölt minden ünnepet. Ez a hatodik karácsony, amit hajléktalanként az utcán élt meg, és számára csak az emlékek maradtak. Megszokta a számkivetettek és megvetettek életét. Először még zavarta egy-egy szánakozó adomány elfogadása, mára azonban a teljes közönyösség és beletörődés vált az életszemléletévé.   A telet nem szerette a hideg miatt, a többi évszakok elfogadhatóvá váltak. A lényeg, hogy legyen egy kis ennivaló és néha-néha valami innivaló. Az ital, az jó. Elbódít és segít elfeledtetni a kilátástalan helyzetet.   Ismét érezte a csontokig hatoló hideget. Felnézett az égre és úgy gondolta, 10-11 között lehet az idő. Elhatározta, hogy minden ellenérzését félretéve, elmegy a menhelyre ebédelni. Nem szerette a menhelyet. Nem tudta meghatározni az okát, de nem szerette. A menhelyen jó meleg, néhány ismerős sorstárs barátságos köszöntése, és ünnepinek éppen nem nevezhető ebéd fogadta. Az ebédosztó, mikor rákerült a sor megkérdezte, tegnap este miért nem jött, hiszen sült hús volt és még egy szelet sütemény is. A férfi csak megrántotta a vállát, de nem válaszolt. Az ebédosztó – mintegy kárpótlásul – két kemény tojást adott a főzelék mellé. A leves meleg és sós volt. Más jót nem igen lehetett elmondani az ételről. A főzelék íztelen volt, ráadásul nem is szerette. De meg kell enni, mert szüksége van az energiára. A férfi lassan evett és minden falatot jól megrágott. Nem volt miért sietni. Régóta nem volt miért sietni. A két tojást a végére hagyta, majd gondolva a holnapra is, csak az egyiket ette meg. A másik kemény tojást egy kétes tisztaságú zsebkendőbe csavarta és a szatyorba rejtette. Amikor kifelé indult, meglátta a menhely vezetőjét. Nem akart vele találkozni, mert tudta, hogy megint rákezdi, hogy miért az utcán tölti az éjszakát. Szerencséje volt, mert megállították a menhely vezetőjét. A férfi kihasználva a helyzetet, gyorsan távozott.   Az utcán csoszogva megindult a körút felé. Azt gondolta, karácsony lévén az emberek talán adakozóbbak. A szokott helyére ment. Igaz, nem a legjobb hely volt a körúton, de néha egészen jó kis pénz összejött. A forgalom hullámzó, de inkább gyér volt. Ennek megfelelően a kocsiból kinyújtott forintok is igen kevés összeget adtak ki. Már sötétedni kezdett, és alig több mint négyszáz forint gyűlt össze. Megvárom, amíg teljesen besötétedik gondolta a férfi, azután elmegyek. Sok jó már úgysem lesz. Ahogy csoszogott a kocsik között látta, hogy a következő autó ablaka leereszkedik és egy kéz az alamizsnát nyújtja. Óda csoszogott, hogy elvegye a pénzt.   A férfi és a sofőrülésen ülő nő tekintete egyszerre találkoztak. Mindketten megkövülve nézték a másikat. – Apa? – csúszott ki önkéntelenül a nő száján a kérdés. – Kislányom – dadogta a férfi zavartan. A lámpa zöldre váltott, de a nő nem indult el. A két ember zavartan megmerevedve nézte egymást. – Anya miért nem indulsz már? – csivitelte a hátsó ülésen ülő aranyszőke hajú kisfiú. – Drágám, valami baj van? – kérgezte a nő mellett ülő férfi is. A hátsó kocsik előbb bősz dudálásba kezdtek, majd szép sorban kikerülték a zöld lámpánál veszteglő kocsit.   A nő visszarakta a fémpénzt a tárcájába, hosszasan kotorászott benne, majd a férfi kezébe nyomott két papírbankót. Az ismét zöldre váltó lámpánál, visító kerekekkel indítva, vadul elszáguldott az autó. A férfi a kezében lévő két darab ötezrest nézte, és szeme megtelt könnyel.   Először könnyezett amióta az utcán él, és először érezte, hogy megalázták.

 

Bujdosó Bálint: Karácsony után kivándorlóknak, lágerlakóknak

A szamár búsan bólogat.
Rád csillag rég már nem tűz…
Csak sivatag terül, a vad,
körötted, édes Szent Szűz…

Oly messzi, messzi elmaradt
az otthon és a béke,
csöndes szobád és Názáret
jó ismerős vidéke.

…József előrement, a hű,
utat kémlelni árván.
De elrekesztett utat mind
az Úr, vagy tán az Ármány.

Kegyével teljes ki valál,
már nem találsz kegyelmet…
Az Istent vitted… S hallgat, nézd.
Alszik, mint megvert gyermek…

A szent éj, csillag, Betlehem
mögötted vérbe fulladt.
Most kicsinyednek vére is
óh, kell talán az Úrnak?

Hallod? Sakála hogy’ vonyít
a fagyos éjtszakának…
Nem látod? Villognak szemek,
suhannak gonosz árnyak…

S ha sikerül? Ha út nyílik?
Vár földje Egyiptomnak,
sötét varázsok, mágiák
hol fojtogatva nyomnak.

Egyiptom jő, az idegen,
hol te vagy idegen nép.
Ország országnak lök tovább…
Kinek kell kóbor vendég?

És Názáret… már sohse lát,
út visszafele nincsen.
Óh, nem tesz Fiáért csodát
a csodák Ura, Isten.

A száműzött, a hontalan
kőkenyerét kell enned.
Éh-lágerből rabszolga léssz,
és még örülsz e kegynek.

…A Kisded alszik öleden…
Mit tudsz majd Néki adni?
Hisz rád maradt… S csak gyűlölet
les rá, egy sivatagnyi…

Egy oroszlán most felüvölt,
s hangjában minden rém bőg,
nyíl zúgásától atomig…
Szirénák, lánggal égők…

S most: néma csönd… Vak háborúk
között a csönd nem mélyebb…
Remegsz… S álmában reszket Ô,
a te kicsinyke Véred…

Most egyedül a szívednek
halk dobbanását hallod,
s a kis Szívét, kire már les
a Lándzsa, tőrök, kardok…

Hét tőr – emlékszel? – Ővele.
Hát itt van most e jó seb…

„Kelj, Mária! Már hív az út
s Egyiptom!” – kiált József,

s a bucka hátán köntösét
már hajnali szél fújja,
mint zászlót, amely fönnragyog,
s mártírok, hősök, angyalok
hadát már gyűjti útra.

  1. január 1.

 

A görög katolikus egyházban hathetes előkészületi időszak előzi meg a karácsonyt.

Hat-héttel karácsony előtt, elkezdődik a böjti időszak, amely alatt a hívek testileg és lelkileg is igyekeznek méltóan felkészülni Jézus születésének ünnepére.Ehhez szükség van arra, hogy az ember megtartóztatva önmagát, teljesen Isten felé forduljon. Mindennek eszköze lehet a testet acélozó böjti fegyelem, valamint a lelket megerősítő imádság, olvasmány és jó cselekedet.

Boldog karácsonyt!

  • Összeállította a tököli Civil Kontroll Egyesület vezetősége. Nagy Béla és Pletser József

 

Forrás: internet

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Facebook hozzászólások

100 éve történt

Az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása

Az Osztrák–Magyar Monarchia 1867 és 1918 között fennállt, különleges, kettős (dualista) állam, pontosabban államszövetség volt Közép-Európában.  Két fele a Magyar Királyság és az Osztrák Császárság volt, melyek a közös uralkodó és a közös ügyként igazgatott külügy, hadügy és az ezekkel kapcsolatos pénzügyek által összekapcsolt önálló államok voltak. Az első világháborút lezáró békék megpecsételték a Monarchia sorsát: törvénybe foglalták, hogy Magyarország és Ausztria soha nem egyesülhet ezután, a Habsburg uralkodóháznak pedig távoznia kellett mindkét trónról, és az egész családnak száműzetésbe kellett vonulnia. Az Osztrák-Magyar Monarchia valószínűleg a világháború nélkül is darabjaira hullott volna, ugyanis rengeteg nép (cseh, szlovák, román, német, szerb, turén, osztrák, na és persze magyar) lakta, akik mind-mind önálló államiságot akartak, ám Ferenc József csak az osztrákoknak és a magyaroknak adott politikai jogokat.A mesterségesen “életben tartott” állam nemcsak etnikailag, de gazdaságilag is megosztott volt, melyet egyedül az idős és konzervatív uralkodó, Ferenc József személye tudott összetartani.

A közép-európai birodalomnak két fővárosa is volt: Bécs és Budapest. Ha nem oszlott volna fel az állam, ma több mint 68 millió lakosa lenne, amivel  Európa 3. legnépesebb országának számítana.

Az első világháború soha nem látott mértékű pusztítással járt. Közel 10 millió ember halt meg, s több millióra rúgott a sebesültek száma is, akik egész életükre nyomorékok maradtak. Az európai férfilakosság nagy részét kivitték a frontokra. A parasztkatonák számos esetben egészen új, addig nem látott világokkal ismerkedtek meg. Gondoljunk az alföldi magyar ,de akár a tököli bakákra, amint az Isonzó mögötti magas és meredek hegyekre másznak, Caporetto és Doberdó közelében.

Az 1848-49-es magyar elit felismerte a nemzetiségi kérdés sorsdöntő jelentőségét. A szabadságharc azt is bebizonyította, hogy a magyarság nem tud sikeresen egyszerre két fronton harcolni: a nemzetiségek és a birodalmi központ ellen is. Valamelyikkel ki kellett egyezni, s a többség egy idő után úgy gondolta, hogy ha már így van, akkor a közép-európai Béccsel köti össze a sorsát, s nem a balkáninak számító Belgráddal és Bukaresttel, ahogy azt az emigráns liberális Kossuth javasolta. Az elit úgy vélte, hogy így időt nyer, és lesz elég idő a nemzetiségi asszimilációra. Ami egyébként a hátország nélküli nép-, illetve vallási csoportoknál, főleg a németség és a zsidóság esetében sikeres is volt. Az sem véletlen, hogy az asszimilációs hatásnak leginkább kitett szlovákság hányja mostanában szemünkre leginkább a kétségkívül létező magyarosító törekvéseket. Esetükben, ha még van 30-40 éve a történeti magyar államnak, alighanem tömeges lett volna a magyarosodás. De olyan megerősödő anyaországú nemzetiségeknél, mint amilyen a románság vagy a szerbség volt, erre már nem mutatkozott esély.

Az 1918-ban befejeződő első világháborúból Magyarország, mint vesztes került ki, miután novemberben aláírták Padovában a fegyverszünetet. Erre a belső viszályok és a harctéren szenvedett vereségek késztették. Az antant hatalmak a vesztes országokkal már 1919. január 18-án megkezdték a tárgyalásokat. A béketanács irányítói Woodrow Wilson, Loyd George, Clemanceau és Orlando (amerikai, angol, francia és olasz miniszterelnökök) voltak. Hazánkban az elkövetkező két évben sűrűn váltották egymást a kormányok (miniszterelnökök: Károlyi Mihály, Peidl Gyula, Friedrich István, Huszár Károly), ezért csak Simonyi Semanem Sándor kormányalakítása után (1920) kezdődhettek meg Magyarországgal a béketárgyalások.A békedelegáció vezetői Apponyi Albert és gr. Teleki Pál volt, akik elé csak a már kész döntést tárják. A béketanács tőlünk függetlenül, a megkérdezésünk nélkül döntött a nemzetiségek javára. A magyarság szempontjából elfogadhatatlan feltételeket szabtak, melyek ellen nem tehettünk semmit. Apponyi kéri a wilsoni népszavazás lehetőségét, de nem kapja meg.
1920. június 4-én a kis Trianon-kastélyban aláírattatják a magyarokkal a békediktátumot, mely teljesen felszabdalja a történelmi Magyarországot. A Horvátország nélküli 283 ezer km2 92 ezer km2 marad. 18,2 millió lakosból 7,9 millió marad, 3,3 millió magyar (a magyarság 1/3-a) a határon kívül marad. Elkerült tőlünk egész Erdély, a Partium, Bánát, Bácska, Horvát-Szlavónia, Mura-köz, Burgenland (Alpokalja), Kárpátalja és a Felvidék. A legtöbb területet Románia kapta, 1,6 millió magyar lakossal. A második Csehszlovákia 1,06 millió magyarral, majd a Szerb- horvát-szlovén Királyság 0,56 millió magyarral.

Ezen kívül a hadsereg létszámát 35.000 főben maximalizálták, megtiltották az általános hadkötelezettséget, valamint Magyarországot a háborús károk megtérítésére kötelezték. A békeszerződés kimondta, hogy hazánk a győztes antanthatalmaknak a legnagyobb kedvezményt köteles biztosítani a kereskedelemben. Megtiltotta Magyarországnak, hogy más országgal a Nemzetek Szövetsége engedélye nélkül államszövetségre lépjen. A magyar tengeri kereskedelmi hajókat lefoglalták, a Magyar Államvasutak korábbi vasúti hálózatának 38%-a maradt meg. Magyarország területén egyetlenegy vasércbánya maradt, sóbányáinkat teljesen elvesztettük. Magyarország erdőállománya a trianoni béke után az összterületnek mintegy 15,7%-ra csökkent. A magyar államvagyon jelentékeny része a trianoni békeszerződés alapján elveszett.

A háború és az azt követő események Magyarország pénzügyeiben zavaros állapotokat teremtettek. Az államadóságoknak a háború alatt mintegy hatszorosára növekedett összege teljes egészében Csonka-Magyarországot terhelte. A háború az államkincstár számára fokozott terheket jelentett és ezzel szemben az adóbevétel leapadt. A magyar korona, amelynek értékállandósága már a háború második esztendejében megingott, 1919 óta belső értékben egyre rohamosabban csökkent. A békeszerződés betartásánál katonai ellenőrző bizottság őrködött.
Egyedül egy helyen tarthattak népszavazást, az pedig Sopron volt (1921. ősz), ahol Magyarország mellett döntöttek, ezért is nevezik a ,,Hűség városának” (civitas fidelissima). A trianoni békeszerződés eredményeképp tovább éleződtek Közép-Kelet-Európa területi és nemzeti ellentétei. Trianon s az ország kétharmad részének leszakítása a nemzet testéről megteremtette az irredentizmust. Az irredenta mozgalom céljaira nagy számban készültek plakátok, képeslapok, szobrok, emlékművek és egyéb képzőművészeti alkotások. Az irredenta mozgalom dalok, indulók formájában is megnyilvánult (pl. ,,Csonka Magyarország nem ország, egész Magyarország mennyország”)
Az Osztrák-Magyar Monarchiából leszakított területekből új államok jöttek létre. Különálló országgá vált Ausztria, mely így elveszítette a volt Osztrák Birodalom ¾ részét.
– Csehszlovákia: Csehország, Felvidék (=Szlovákia), Kárpát-Ukrajna. Lakossága főleg cseh, szlovák és német, 8% magyarral.
– Szerb-Horvát-Szlovén Királyság: szövetséges királyság. Részei: Krajna (=Szlovénia), Horvátország, Dalmácia, Bosznia-Hercegovina, Szerbia, Monte Negro, Vajdaság (50% magyar). Egyes részein túlnyomó többségben magyarokkal. 1927-ben alakul Jugoszláviává.
– Románia: új részei: Erdély, Kelet- Alföld, Kelet-Bánát, Bukovina, Besszarábia, Dél- Dobrudzsa.

A békeszerződés hatására a magyar társadalom olyan sokkhatást szenvedett el, amely a nemzedékek gondolkodását és magatartását mindennél érzékenyebben befolyásolta. A trianoni békeszerződés elutasítása társadalmi érdekké vált, nem volt olyan réteg, osztály vagy csoport, amely hajlandó lett volna a kialakult határokat véglegesnek tartani. A szerződés szétzilálta a kárpát-medencei régiók közötti évszázadok óta kialakult gazdasági kapcsolatrendszert.

1914-ben, az első világháború kitörésével Magyarország számára egy világ omlott össze, de az első világháborút lezáró békerendszer valójában csak egy fegyverszünetet eredményezett.

A mi térségünkben azonban valóban politikai határvonal volt az első világháború. Soknemzetiségű birodalmak szűntek meg, köztük az Osztrák-Magyar Monarchia, sőt ezen belül a történelmi Magyarország is. És kezdetét vette a magyarság 20. századi kálváriája, hiszen Trianon tragédiája máig él.

Trianon igazi tragédiája a fentieken kívül még az volt, hogy több mint 3 millió magyart elszakítottak úgy, hogy ezeknek közel fele közvetlenül az új országhatárok mellett élt.

 

  • Összeállította: Pletser József

Forrás: Internet

Mi 1914 és a Monarchia öröksége 2014-ben?

Kovács Péter

Jilly

 

 

 

 

Facebook hozzászólások

Őszi pillanatok!

Őszi pillanatok!

Móra Ferenc: A cinege cipője

Vége van a nyárnak,
hűvös szelek járnak,
nagy bánata van a
cinegemadárnak.

Szeretne elmenni,
ő is útra kelni.
De cipőt az árva
sehol se tud venni.

Kapkod fűhöz-fához,
szalad a vargához,
fűzfahegyen lakó
Varjú Varga Pálhoz.

Azt mondja a varga,
nem ér ő most arra,
mert ő most a csizmát
nagyuraknak varrja.

Darunak, gólyának,
a bölömbikának,
kár, kár, kár, nem ilyen
akárki fiának!

Daru is, gólya is,
a bölömbika is,
útra kelt azóta
a búbos banka is.

Csak a cingének
szomorú az ének:
nincsen cipőcskéje
máig se szegénynek.

Keresi-kutatja,
repül gallyrul gallyra:
“Kis cipőt, kis cipőt!” –
egyre csak azt hajtja.

Az ősz már több napja kopogtat az ajtónkon, sárgulnak a levelek, hullnak a fákról.Ki nem élvezi a sétákat az őszi napsütésben? Olyan jó nézni, ahogy ezerszínű   ruhába öltözik át a természet. Azt mondják az ősz búskomor és keserédes, színes és borongós, elmélázó.  Sokszínű, sokféle. És így szeretjük. Sokszor nem örülünk a ködös, deres friss reggeleknek, a gyakori esőknek! De ilyenkor érik be a legtöbb gyümölcs, a szőlő, az alma, a dió, negédes a szüreti hangulat, az utcai árusoknál vagy odahaza a sütőben illatozó tök vagy gesztenye, vagy éppen a fahéjas melengető forralt bor íze is mind-mind az évszak kincsei. Az őszi táj szépsége, a színes ruhát öltő természet csodái feledtetik a közelgő telet és még emlékeztetnek a nemrég elmúlt nyárra. Mi tagadás, az ősz, a maga színeivel, sajátságos, hűvös-párás, köd szitálta hangulatával, szomorkás, olykor –olykor melankolikus hangulatba ejt. A barnuló avar, a természet körforgása, gyönyörűbbnél gyönyörűbb és formásabb, sárgult levelek, a lélek költészetét adják.

2018 októbere Tökölön  melegebb volt a korábbiaknál. A sok- sok napsütés, a kinyíló ibolya, a duzzadásnak indult szőlő, a virágzásba kezdett mogyoró bokor, más őszt hozott a korábbi megszokottnál. Ez lenne a klímaváltozás? Az alacsonyabb napállásnak köszönhetően – a sokszor felhőtlen égbolt alatt – egész nap, ragyogó volt a napsütés, a friss levegő nagyon kellett, s ha enyhe szélmozgás is társult hozzá, a százhalombattai szmog kevésbé volt érezhető.

Az ősz általában nem az emberek kedvenc évszaka, de mint mindegyiknek, ennek is megvan a maga szépsége. Ebben az időszakban a nappalok rövidülnek, a lombhullató növények levelei elsárgulnak, elvörösödnek, átmenetileg gyönyörű színpompába borítva a természetet, mielőtt elszáradnának és lehullanának a fákról. De mégis! Az ősz színes festménnyé változtatja a tájat, bármerre is járunk.

És szép az ősz. Akárha köddel is érkezik több hűvös hajnalon. Ha fázósan bújunk is össze a csípős esőben, a Föld készül. A tél után mereng az új tavaszról. Ilyenkor október vége – november eleje tájékán a legszebb az őszi táj. Most kell, hogy élvezzük igazán!

Ugye te is érzed! “A lüktető tavasz és az érlelő nyár után ősszel lassul az idő járása, az élet ritmusa. Távolabbról érkező napsugarak melegítenek, kékebb és tágasabb az ég fölöttünk. A kertekben a gyümölcsfák érett terhüket kínálják: a szilvát, körtét, almát és a diót, utolsó gyümölcseit a távozó nyárnak; a szőlőszemek pedig egyre duzzadtabbak és édesebbek.”

Betakarításuk és a szüreti készülődés üteme is lassúbb az előző évszakénál. Végül pedig a szürke felhőkből érkező eső tisztítja meg a földet, ahogy a tél felé tartanak a napok.Milyen csodálatos. hogy a világ egyik legnagyobb testű röpképes madárfaja a daru, évezredes vonulási útvonalainak egyike ilyenkor őszelőn, Európa közepén, Magyarország felett vezet. Honnan jönnek és hová tartanak ezek a repülő óriások? Hogy tartják egymással a kapcsolatot? Mekkora távolságokra utaznak és milyen sebességgel?  Velük együtt szeretjük hazánkat!

https://youtu.be/AZJsxHzHr7Y

Szép őszi versek dicsérik az évszakot!

Aranyosi Ervin: Üzen az Ősz

Üzen az Ősz: – Nyugodj le végre!
Minek a lázas rohanás?
Ülj le egy padra, nézz fel az égre,
érintsen meg bűvös varázs.

Ne rohanj el az élet mellett,
engedd a szépet hatni rád.
Akik megállnak, szépre lelnek,
azokkal megáll a világ.

Mikor lassulsz lecsendesülve,
a lelked is életre kel.
Nem erőlködsz nekifeszülve,
a lét értelmét éred el!

Hagyod, hogy vigyen áramlása,
s eljuttat céljaid felé.
Segít a szíved dobbanása,
s vágyad az utat meglelé.

Nem is kell megkeresni módját,
csak csendben, várni, hogy legyen.
Nem kell “harccal legyőzni Tróját”,
s átmászni minden gond-hegyen.

Nem kell balgán sikerre törni,
harcban legyőzni másokat.
Elég egy székben hátradőlni,
s teremni, hagyni álmokat.

Szebbet teremthetsz szeretettel,
lélekből kapva az erőt.
Szebb világot alkot az ember,
békéset, s tisztán élhetőt.

Nem hajt tatár, anyagi érdek,
szíved csak szépre éhezik.
Érzéseid vonzzák a szépet,
amely úgyis megérkezik.

Engedj el végre minden görcsöt,
s hagyd, hogy a csónakod vigyen.
A pillanat, ha lazán töltöd,
úrrá lesz minden irigyen.

Álmodj nagyot, álmodj merészet,
s figyeld, a gondolat teremt!
Valóra váltja az egészet,
neked adva a végtelent.

Üzen az Ősz: – Nyugodj le végre!
Engedd csak szállni az időt!
Ülj le egy padra, nézz fel az égre,
figyeld a vágyad, s hagyd hatni őt!


Aranyosi Ervin: Sír a hegedű

Sír a hegedű,
őszi szél jajong…
Elszállt a derű,
a gondolat csapong.
Hol van az a nyár,
az elmúlt szerelem,
álomként suhant
csak át a szívemen.

Sír a hegedű,
álmodik az ősz,
hulló levelű
fák között elidőz.
Hol van az a nyár,
az elszállt örömök,
elmúlt tovaszállt,
s én mindent köszönök.

Sír a hegedű,
a holdfény táncol,
álmom keserű,
messze jársz, már máshol.
Elfújja a szél
a régi kedves dalt,
emlék lesz csupán,
de a szívembe mart.

Sír a hegedű,
őszi szél csapong…
A múlté a derű,
most szomorú vagyok.
Elmúlt az a nyár,
a boldog szerelem,
nyomokat hagyott
megfáradt szívemen.

Aranyosi Ervin: Az ősz

 Nem haldoklik, csak más világba készül,
az élet színeivel kiegészül.
Új valóságot, új élményt teremt,
egy cseppbe gyűjtve be a végtelent.
Megágyaz, avarágyat hint magának,
megőrzi minden emlékét a mának,
és álmában egy új tavaszt remél.
Elszenderül, csak hadd jöjjön a tél!

Aranyosi Ervin: Eljött az ősz

Eljött az ősz, mint minden évben,
s hogy miért kedves énnekem?
Talán, mert folyton megcsodálom,
színessé teszi életem…

Kimegyek hát egy árnyas parkba,
s körülhordom tekintetem.
Figyelem múló, szép varázsát,
hogy mit mutat megint nekem.

Levelek szállnak ágról-ágra,
kergeti őket lenge szél.
Elmúlást hozva a világra
egy újabb tavaszról mesél.

Hallgatja Napunk fenn az égen,
aranyló fénye megkopott.
Nem ragyog úgy, mint nem oly régen,
fényéből tán a Hold lopott.

Nézem a fák színes ruháit,
mind-mind bohócnak öltözött.
Érzem, bohémmá őszült lelkük
mesevilágba költözött.

Talán a Föld most halni készül?
Vagy csak álmodni megpihen?
Megállna örök körforgása?
– Az nem lehet, én nem hiszem!

Mégis leveti rőt ruháját,
eldobja mind a színeket,
pucér fákat már nem takarja,
s a gúnyos szél megint nevet!

Nézem a megalázott fákat,
hisz nemcsak levelük veszett,
hitük sincs már, s tán tőlem várnak
új tavaszra ígéretet.

Ne sírjatok, nincs minden veszve,
épp csak a szél megágyazott,
álom borul a nagy világra,
s ne félj, te fa, nem vagy halott!

Csupán csak megpihenni kéne,
tavaszra erőt gyűjteni,
álmodni boldog, szebb világot,
amit új év tölt majd teli.

Nem múlik el soha az élet,
egy nap majd újjászületik.
Legyetek büszkék a jövőre,
ti lesztek majd a szüleik.

Az elmúlás csak pillanatnyi,
halált új születés követ.
Nehezen megy, ki menni készül,
s örül, ha újra eljöhet.

Kísérjen halkan öröm-óda,
zenéljen hozzá kósza szél.
Álmod erőd majd visszaadja,
hogy újra élő s szép legyél!

Aranyosi Ervin: Őszi fák

Lám, a megfáradt fák
levelüket ejtik,
a nyár üde zöldjét
végképp elfelejtik.

Harmatcsepp a könnyük,
hajnalban zokognak,
meghajolnak szélnek,
múló évszakoknak.

Színes levelekkel
takarják a földet,
színpompás varázzsal
búcsúzkodnak tőled.

Ha lehull a levél,
álom száll a fákra,
színes avarszőnyeg
terül a világra…

Weöres Sándor

BALLADA HÁROM FALEVÉLRŐL

Lehullott három falevél

Észrevétlen az őszi ágról.

És jött a szél, a messzi szél,

Egy messzi, másik, új világból –

Elröpült három falevél

– – – – – – – – – – – – – – –

Az egyik magasba vágyott:

Talált a felhők közt új világot,

Emelte, emelte a szél.

A másik rohanni vágyott:

Magasba hágott és mélybe szállott,

Sodorta, sodorta a szél.

Harmadik szédülni vágyott:

Szemét lehunyta, semmit se látott,

Kavarta, kavarta a szél.

Lobogott három falevél.

– – – – – – – – – – – – – – –

Lehullott három falevél

Tehetetlenül a világból.

Ott lenn a sár, fekete, mély –

Ki emel fel az őszi sárból,

Ti szegény három falevél?

Aranyosi Ervin: Őszi tánc

Mennyi színes levél lehullott a fákról,
mind-mind nekem üzen, szépet súg magáról.
Amikor a nap süt, színeik vidámak,
nem fáj az elmúlás, nincsen bennük bánat.
Mind játszani akar, széllel kergetőzni,
előre szaladni, mindent megelőzni.
Aztán elterülve pihennek a földön,
maguk közé várnak, már meg sem lepődöm.
Szépen hanyatt fekszem, s felnézek az égre,
a piszkos felhőktől elszürkülő kékre,
a Napocska tüze halványabban ragyog,
ám én mégis élek és vidám maradok!
Mennyi színes levél fekszik körülöttem,
táncoljatok vélem, én örülni jöttem!
A jó szél fütyüljön talp alá valónak,
hozza üzenetét fehér télnek, hónak!
– Kapd fel, kapd fel – jó szél – a sok szép levelet,
hadd perdüljek táncra ővelük, s teveled.
Vidám szívvel fogok eztán gondolni rád,
mert a Föld az forog, s nem követ el hibát!
Még ha úgy is látod, meghal a természet,
lesz majd feltámadás, s legyen benne részed!

Dsida Jenő 

Ősz

   Mért van, hogy a szívem

Csupa, csupa bánat? –

Siratom halálát

A gyönyörű nyárnak.

 Siratom halálát

A hulló levélnek,

Lassú hervadását

A virágos rétnek.

 Siratom halálát

Égő forró könnyel…

…Csicsergő madárdal

Tavaszi virággal

Csak még egyszer jöjj el!

Ajánlja az írást a tököli Sziget Civil Kontroll Egyesület Vezetősége

 

  1. november 2.                             Írta és összeállította: Pletser József

 

 

https://youtu.be/5rIvtpj3zFQ

https://youtu.be/h3K-6Z3JB0M

https://youtu.be/gnB7_WxAgx4

https://youtu.be/J-MtJ84_7t0

 

Forrás: Internet

 

 

Facebook hozzászólások

HALOTTAK NAPJÁN

HALOTTAK NAPJÁN

Látjátok, feleim, szemetekkel, mik vagyunk! Bizony por és hamu vagyunk. Mennyi malasztban teremté először Isten a mi ősünket, Ádámot, és adta vala neki a paradicsomot házul. És a paradicsomban való minden gyümölcsből, monda neki, hogy éljen, csupán egy fa gyümölcsétől tiltá el. De mondá neki, miért ne egyék. “Bizony, amely napon eszel azon gyümölcsből, halálnak halálával halsz.” Halotti beszéd és könyörgés (részlet) Pais Dezső olvasata.

A katolikus egyházban a Mindenszentek utáni nap (nov. 2., ha az vasárnap, akkor nov. 3.) a tisztítótűzben szenvedő lelkek emléknapja. Ezen a napon a „küzdő egyház” tehát a „szenvedő egyházról” emlékezik meg. Általános szokás szerint az előtte való nap délutánján, a „halottak estéjén” rendbe hozzák a sírokat; virágokkal, koszorúkkal feldíszítik, és az este közeledtével, gyertyákkal, mécsesekkel kivilágítják, „hogy az örök világosság fényeskedjék” az elhunytak lelkének. Idegenben elhunyt, ismeretlen földben nyugvók emlékének a temetőkereszt vagy más közösségi temetőjel körül gyújtanak gyertyát. Régente néhol egyenesen máglyát gyújtottak, miközben szünet nélkül harangoztak.

Elterjedt szokás szerint ezen az estén otthon is égett a gyertya, mégpedig annyi szál, ahány halottja volt a családnak. Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium (részlet) Halottak napja.

A november elsejei Mindszentet Kr. u. 835 óta, a másodikán tartott Halottak napját pedig 998 óta tartja meg az Egyház. Az utóbbi ünnep főként a chiliasmus hatása alatt született meg: a Krisztus utáni 1000-ik évre várt világvége szorongásos hangulatában, amikor is a halandók iparkodtak az elhunytak szellemeivel jó barátságba kerülni. Sírjaikon gyertyákat gyújtottak fel, hogy a szegény fázós lelkek, ezek fényénél melengethessék magukat. A gyertyát azért is kellett a sírokon meggyújtani, hogy az ezen a napon sírjaikból kiszabadult lelkecskék újra visszataláljanak a sötétben a maguk sírjába, s ne nyugtalanítsák aztán tovább az élőket. Supka Géza: (részlet)  A halottak hónapja.

A református egyház számára nem hivatalos ünnep ez a nap, de már csak azért sem hagyható figyelmen kívül, mivel együtt élünk római katolikus és más felekezetű testvérekkel, nem beszélve arról, hogy akarva, nem akarva kivételes dátumnak tekintik csaknem mindenütt maguk a református gyülekezetek is. Ezért hangsúlyozni kell: igen jó alkalom arra, hogy az elköltözött szentek (hiszen minden hívő szent az Úr Krisztus érdeme által) halálával és halál utáni életével, illetve a kárhozattal kapcsolatosan a tiszta szentírási tanítás prédikáltassék. Tehát a „minden szentek” nemcsak a kiemelkedő kegyes atyákra vonatkozik, hanem valamennyi keresztyénre, akár Korinthusban (1Korinthus 1, 2), akár a saját gyülekezetünkben. Az elköltözött szentekre (szülőkre és gyermekekre, testvérekre és rokonokra vagy bárki másra) emlékeznek az életben lévők, s közben a saját végükre is tekintenek az élet-halál Urának orcája előtt. Tőkés István: Hétköznapok – ünnepnapok (részlet).

Ady Endre: Halottak napján

   

Halottja van mindannyiunknak
Hisz’ percről-percre temetünk,
Vesztett remény mindenik percünk
És gyászmenet az életünk.
Sírhantolunk, gyászolunk mindig,
Temetkező szolgák vagyunk!
– Dobjuk el a tettető álcát:
Ma gyásznap van, ma sírhatunk!

Annyi nyomor, annyi szenny, vétek
Undorít meg e sárgolyón…
Hulló levélt hányszor feledtet
A megváltó, a gyilkos ón!…
Óh, hányszor kell a sírra néznünk,
Hogy vigasztaljuk önmagunk –
– Dobjuk el a tettető álcát:
Ma ünnep van, ma sírhatunk!…

november 1.

Reviczky Gyula: Halottak napján (részlet)

Ez a halál, a hervadás hava.
Emlékezzünk halottainkra ma.
Óh, mert kinek nincsen köztünk halottja,
A temetőben vagy saját szívében!
Menjünk ki s hintsünk a hideg sírokra
Könnyet, s virágot; ma a könny se szégyen.

Ki vesztett gyermeket, szülőt, arát;
Ki téged gyászol, hitves, jó barát:
Gondolja meg: e szomorú világon
Nemcsak porhüvelyünk: minden veszendő.
Elszáll az ifjúság, a nyár, az álom,
S hogy ne legyen múlttá, nincs oly jövendő.

Melyen kedvünkre, nyíltan sírhatunk,
Egész esztendőben nincs több napunk,
Fájdalmunkat ma rejtegetni nem kell.
Halandó, gyönge testvérek vagyunk ma.
Sirok között egyenlő minden ember,
Akár ott sírva, akár oda jutva.

Tompa Mihály: Halottak emlékezete (részlet)

A hős ifjú koszorúval, sebekkel,
A test-halomból délcegen kilép;
Jön a testvér, barát s a mátka; felkel
Ki elveszett, s nem tudni hol?  mikép?
Meghalni a sors, akit hova vitt:
Föld és tenger kiadja holtait.

 

Csukás István: Istenke, vedd térdedre édesanyámat

Istenke, vedd térdedre édesanyámat,
ringasd szelíden, mert nagyon elfáradt,
ki adtál életet, adj neki most álmot,
és mivel ígértél, szavadat kell állnod,
mert ő mindig hitt és sose kételkedett,
szájára suttogva vette a nevedet.
Én nem tudom felfogni, hogy többé nincsen,
s szemem gyönge hogy a semmibe tekintsen,
hová a fény is csak úgy jut, hogy megtörve:
helyettem nézzél be a mély sírgödörbe,
próbálkozz, lehelj oxigént, tüdőd a lomb!
Nem is válaszolsz, kukac-szikével boncolod,
amit összeraktál egyszer végtelen türelemmel,
csak csont, csak por, ami volt valamikor ember,
mivel nem csak Minden vagy: vagy a Hiány,
magadat operálod e földalatti ambulancián.
Mi mit nyel el a végén, fásultan szitálod
a semmiből a semmibe a létező világot,
anyát és gyereket, az élőt s a holtat,
s mert Te teremtetted, nem is káromolhat,
csak sírhat vagy könyöröghet, hogy adj neki békét,
nem tudjuk, hogyan kezdődött, de tudjuk a végét;
én sem káromollak, hallgasd meg imámat:
Istenke, vedd térdedre édesanyámat!

 

A fenti összeállítást ajánlja halattak napja alkalmából az Önök szíves figyelmébe!

Tisztelettel: a tököli Civil Kontroll Egyesület Elnöksége

Tököl, 2018. november 1.       Írta és összeállította: Nagy Béla

 

Facebook hozzászólások

Mindenki tegye szabadon,félelem nélkül a dolgát..

Mindenki tegye szabadon, a törvényeket

betartva , félelem nélkül a dolgát..!

Mottó: „ A szabadság ott kezdődik, ahol megszűnik a félelem.” Bibó István (1956.)

 

Mostanság pro és kontra érvek hangzottak el honlapunk a www.tokolicivilek.hu és a tököli közügyek facebook csoport oldalain azzal kapcsolatban, hogy az önkormányzati döntéseket és az önkormányzati képviselői, polgármesteri munkát bíráló, arra több esetben nemet mondó „ellenzékiség”, vagy a kerülni mindent, ami számunkra esetleg veszélyes, hátrányos lehet mentalitás követendő-e? (Itt most nem részleteznénk a vitatott témaköröket, mert az a válaszunk szempontjából érdektelen.)

  • A demokratikus hatalmi berendezkedés lényegi vonása ugyanis, hogy a döntéshozatal során a többségi elvet alkalmazzák, de az eltérő véleményen lévő kisebbségeket nemcsak megtűrik, hanem elegendő alkalmat biztosítanak a számukra, hogy a többségi akarat alakulását befolyásolhassák. Petrétei József

 

  • Nálunk az eltérő véleményen lévő kisebbségi álláspontok elhangzására, az önkormányzati választásokon győztes többség, a kisebbségben maradt és az önkormányzati választáson induló független képviselőjelölteknek semmilyen (a többségi akarat alakulását befolyásoló) megszólalási lehetőséget nem biztosított egyetlen egy önkormányzati bizottságban sem külsős bizottsági tagként. A közpénzen finanszírozott önkormányzati lapban a kritikai vélemények megjelenítésére semmilyen lehetőség nincs. Ezek után az önkormányzati ülések nyilvánosságára és a közmeghallgatásokra való hivatkozás, mint kritikai megnyilvánulási lehetőség a hatalmon lévők részéről, csak üres frázis és maga a nettó cinizmus.

 

  • Ezek után következésképpen az, hogy a kisebbségi álláspontok kifejtésének és megjelenítésének milyen módját választja az önkormányzaton kívüli „ellenzék”, mivel az nem látszik, hogy az önkormányzaton belül lenne, formáját saját maga kényszerült megválasztani. Ezért a település életét, a közjót érintő, a közpénz felelős és takarékos felhasználásával kapcsolatos, az elvégzett képviselői, polgármesteri és bizottsági munkáról (ha már fizetést, tiszteletdíjat vesznek fel az elvégzett vagy el nem végzett munkájukért), információk kérésével, kérdések feltevésével köteles tájékozódni. Mert ez lenne az „ellenzék” dolga. Ezért az önkormányzaton kívüli „ellenzék”kritikai hangvételű honlap működtetésével kényszerül működni. Mert az ember a világot kérdezhetőnek (kérdésre méltónak), önmagát pedig a kérdésre alkalmasnak, sőt rákényszerítettnek találja. …. Kíváncsi érdeklődése (és) szakmai kutatása objektív meglátásokra vezetik, ezeket igyekszik egyre hívebben kifejezni, és a fölismert igazság mellett bátran síkraszáll– ni. dr. Tuba Iván

 

  • Arra a kijelentésre, minősítésre, hogy az önkormányzaton kívüli „ellenzék” a város ellensége lenne a Példabeszédek Könyvéből vett idézettel is válaszolunk: (Péld. 6.12-19). – A fondorlatos ember megcsúfolja az igazságot és ennyiben Isten igazságát. Valójában az ilyen emberből hiányzik az őszinteség és az igazi jóakarat, viszont az, aki szemtől szembe megmondja az igazságot, illetve nyíltan dorgál, békességet szerez (Péld 10.10: 16.30). Ugyanis a hamisság és a bűn elhallgatása vezet békétlenséghez, az igazság pedig a béke forrása.

Morális megközelítés szerint: a város vezetését érő kritikai észrevételeket megfogalmazók, akár jogosnak, akár jogtalannak is érezzük kritikai észrevételeiket, hogyan, mitől, miért lennének a város ellenségei? Vagy fogadják el és vegyék tudomásul a városvezetés tévedhetetlenségét, vagy azt, hogy mostantól ők maguk a város, ahogy gyakorlatilag ezt egy képviselő felesége válasz bejegyzésében kifejtette?

Mi tagadás, ez a gondolkodásmód egyfajta móriczi világot rajzol elénk, ahol könnyedén kijelentik a hatalmon lévők és „véleményvezéreik”, hogy „akinek nem tetszik, el lehet menni máshová”. Ezzel a gondolkodásmóddal kapcsolatban szeretném idézni Móricz egyik regény hősének Kopjáss István főügyésznek a sorsát, aki kicsit beleszeretett a hatalomba, s végül elbukott, mert nem lehet valaki rokon és nem rokon egyszerre.

  • A filozófiai, morális megközelítés után nézzük meg a település életében (a teljesség igénye nélkül) azt is, hogy a kritikus észrevételek alapján kikényszerített önkormányzati intézkedések a város hasznára vagy kárára váltak vagy válnak e?
  • A repülőtér ipari vágánya kiváltásának szorgalmazása a várost megközelítő közútból, káros vagy hasznos volt-e a város számára?
  • A város egyetlen nagy Fő úti” ABC „- jének újra nyitása (civil kezdeményezésekre), káros vagy hasznos volt-e a város számára?
  • A város egyetlen zöldmezős beruházásban 1974. évben megépített Csépi úti óvoda tetőszerkezet felújításának szorgalmazása, illetve a felújítás több önkormányzati cikluson keresztüli elmaradásának szóvá tétele, káros vagy hasznos lesz e a város számára, ha a felújítás  végre elkészül? Hitelből.
  • A város egyes részein hosszú évek óta megoldatlan csapadék és belvíz elvezetési problémák megoldásának szorgalmazása, káros vagy hasznos-e a város számára?
  • A városban megnövekedett közúti forgalom miatt indokolt lenne több gyalogátkelőhely létesítése és gyalogjárda építése. Akik ezt szóvá teszik azok a város ellenségei? Örülünk, hogy elindult a gyalogátkelőhely építési program.
  • Ha hosszú évek óta, minden gazdasági évben több tíz milliós veszteséget termelő uszoda, művelődési ház, sportcsarnok veszteségeinek csökkentésére láthatóan semmilyen érdemi lépést nem tesz az önkormányzat, és akik ezt számon kérik, szóvá teszik, azok a város ellenségei? Nem inkább azok, akik a rájuk bízott közvagyonnal ily módon bánnak illetve gazdálkodnak?
  • A város kárára vagy hasznára válik-e, ha (polgármesteri előterjesztésre, javaslatra) egy kárpótláson szerzett külterületi ingatlant az önkormányzat az ingatlanszakértő által becsült ár tízszereséért vásárol meg? A város ellensége, aki ezt szóvá teszi, vagy szót emel egyes önkormányzati beruházások túlárazása miatt illetve korrupciógyanús ügyekre hívja fel a figyelmet?
  • A város ellenségei volnának azok, akik szót emelnek a volt orvosi rendelők, a régi temetők botrányos állapota miatt? Legalább húsz – huszonöt éve a Hoffman Meséi Tökölnek című folytatásos mesesorozatban mindig megígérik a rendbetételüket, azután soha semmi nem történik.
  • A város környezetének védelme érekében teendő önkormányzati intézkedések – mint az illegális hulladéklerakó helyek felszámolása a város különböző külterületein, újbóli kialakulásának megakadályozása oly módon, hogy az önkormányzat hulladéklerakó udvart létesít és működtet – sem válnának a város kárára. Minden közmeghallgatáson a város polgárai felvetik az illegális hulladéklerakók felszámolásának igényét, mégsem láthatóak a probléma végleges megoldására tett önkormányzati intézkedések. Ők is a város ellenségei?
  • Az sem válna a város kárára, ha az önkormányzati képviselők és a polgármester meghallanának olyan lakossági észrevételeket, igényeket, mint például azt, hogy kevés egy darab fiók gyógyszertár működése a város közigazgatási határain belül. Ötezer lakosonként indokolt illetve engedélyezett egy egy gyógyszertár működtetése. Az a lakossági észrevétel sem indokolatlan, mely szerint meg kellene oldani a helyi közösségi közlekedést a város határain belül, korszerű a lakossági igényekhez igazodó bevásárlási lehetőségeket kellene biztosítani a Pesti úti lakótelepen és a vasúton túli városrészben. Az sem válna a Pesti úti lakótelepen élők kárára, ha igényeiknek megfelelő közösségi ház épülne vagy működne a lakótelepen. A fiatalok (és nem fiatalok) számára változatos, sokszínű szórakozási lehetőségek, programok szervezése a jelenlegi meglehetősen egysíkú programok helyett, ez sem válna a város fiataljai és nem fiataljai kárára. Az önkormányzati intézmények (művelődési ház, sportcsarnok) által szervezett rendezvények lebonyolítása és színvonala sok esetben kifogásolható, a rendezvényekre fordított költségek (közpénzek) átláthatóságának automatizmusa nem biztosított a nyilvánosság számára. Azok a lakosok, akik ilyen észrevételeket, igényeket fogalmaznak meg, a város ellenségei volnának? Nyilvánvalóan nem.
  • A város ellenségei volnának azok, akik felhívják a döntéshozók figyelmét arra, hogy a város fejlődését, gazdasági gyarapodását nem az önkormányzati vagy önkormányzati tulajdonú gazdasági társaságok megtakarításainak felélésével, önkormányzati ingatlanok értékesítésével (az elmúlt évek alatt eladott több száz ingatlanból mára alig maradt egynéhány) hanem önkormányzati megtakarítások elérésével lehet csak biztosítani, és nem pedig választói felhatalmazás nélküli ciklusukon átnyúló hitelfelvételekkel. Aminek az a következménye, hogy a döntéshozók a túlélésük érdekében a döntésük következményeit a jövő nemzedékekre terhelik át.
  • Miért gondolják egyesek, hogy akik nem feltétel és kérdés feltevése nélkül támogatják, (vagy nem támogatják) az önkormányzati képviselői és a polgármesteri döntéseket, azok a város ellenségei? Nem inkább azok a város ellenségei, akik a választópolgárok írásban feltett kérdéseire, észrevételeire nem, vagy önszántukból a legritkább esetben válaszolnak?
  • Úgy véljük, az sem válna a város kárára, ha az önkormányzat az adófizetők pénzét nem magáncélra illetve olyan magánvállalkozások támogatására fordítaná, melyek semmilyen közösségi feladatot nem látnak el a városban, illetve nem értelmetlen beruházásokra költené. A pénzhiányra hivatkozva megszüntetett közszolgáltatások – mint például: Öregek Napközi Otthona, Iskolai (közétkeztetési) konyha, helyi orvosi ügyelet, és lenne Pesti úti lakótelepi gyógyszertár – újra működnének a városban. Szerényen megjegyezzük, ha egy szervezeten belül (legyen az akár az önkormányzat is) pénzhiány keletkezik – ez elő szokott fordulni – akkor a helyes magatartás véleményünk szerint az, ha a szervezet irányítói a spórolást önmagukon kezdik, és nem a lakosság által igénybe vehető közszolgáltatások körét vagy színvonalát szűkítik. Ha az utóbbit teszik, joggal merülhet fel a kérdés alkalmasságukat illetően.
  • Úgy véljük, mindenki tegye szabadon, a törvényeket betartva, félelem nélkül a dolgát a város érdekében! A hatalmon lévők ne a saját boldogulásukért, hanem a település egészének fejlődéséért, jólétéért szakmai és ne politikai alapon hozott döntések alapján tevékenykedjenek! Ha nem ezt teszik, azt észrevételezze az „ellenzék” (mi a továbbiakban is ezt fogjuk tenni, ha ilyet tapasztalunk) és bizonyítsa, hogy bármikor, ha lehetőséget kap a választóktól kész, képes és felkészültebb a település irányítására, mint a jelenleg hatalmon lévők. Mert véleményünk szerint a XXI. századi magyarországi demokratikus körülmények között csak ez a magatartási forma – vagyis az állandó egyhangú döntések helyett a különböző vélemények, észrevételek ütköztetése a párbeszéd és a versenyhelyzet megteremtése – szolgálja a város érdekeit és biztosítja folyamatos fejlődését, mint arra a fentiekben már utaltunk.
  • Végül a normalitás határain belül szót ejthetünk arról is, hogy ki vagy kik a város ellenségei, arról bárkinek lehet ilyen vagy olyan véleménye. De arra senkinek nincs joga (még az önkormányzati képviselő feleségének sem), hogy a város más véleményen lévő polgárát, polgárait a honlap és a facebook nyilvánosságát felhasználva „a város ellenségeinek” nevezze, minősítse. Ezt visszautasítjuk és kikérjük magunknak.

 

  • Az is nyilvánvalóan látszik, véleményünk szerint, hogy a fentiekben leírtak „nem játszottak” egy a település fejlődéséért a polgármester részére odaítélt kitüntetés elbírálásakor.

 

  • A tököli (bejegyzett) Sziget Civil Kontroll Egyesület a lehetőségeihez mérten továbbra is nyilvánosságot biztosít minden olyan véleménynek, amely álláspontja szerint a település javát, érdekeit szolgálja. Egyesületünk személyeskedő, mások emberi méltóságának megsértésére alkalmas véleménynyilvánításokra a továbbiakban nem kíván reagálni.

 

Tököl, 2018. október 26.

 

A tököli Sziget Civil Kontroll Egyesület Elnöksége részéről

 

Tisztelettel: Nagy Béla társelnök

 

Utóirat gyanánt:

Bibó István: A szabadságszerető ember politikai tízparancsolata

  1. 1. Megköveteli magának és megadja másnak a minden embernek kijáró tiszteletet, de megkülönböztetett tiszteletet, sem magának semmi címet nem követel, másnak pedig úr voltáért, sem vagyonáért, sem hatalmáért, sem befolyásáért, sem ruhájáért megkülönböztetett tiszteletet nem ad, csak tisztességéért, vagy érdeméért; senki emberfia előtt meg nem alázkodik, alázatoskodó megszólítási és köszönési módokat szájára nem vesz.
  2. Magát munkában szolgának, szabad idejében és a maga otthonában úrnak tekinti, és szembeszáll mindenkivel, aki magát szolgálata és munkája alatt is úrként, hatalmasként viseli és másokat szolgáknak, alacsonyabb rendűeknek kezel.
  3. A maga vagy más munkája értékének a leszállítását, emberi kiuzsorázását, vagyoni vagy hatalmi helyzet kihasználását, s egyáltalán semmiféle kizsákmányolást nem tűr, magát vagy mást a maga igazából, világos jogából, megszolgált követeléséből semmiféle erőszakkal, megfélemlítéssel, rábeszéléssel, fortéllyal kiforgatni nem engedi.
  4. Őrködik a maga és minden ember egzisztenciájának a szabad és biztosított volta felett, illetéktelen vagy önkényes behatástól való mentessége jogvédelemmel és garanciákkal ellátottsága felett.
  5. Szüntelenül szem előtt tartja, hogy az emberi szabadság és az emberi méltóság egy és oszthatatlan és az egyik ember ellen akár társadalmi helyzete, akár származása, akár neme vagy kora címén elkövetett minden sérelem mindenki más szabadságát, méltóságát is veszélyezteti: ezért az emberi szabadság minden korlátozása, önkényes letartóztatás, fogvatartás, egyéni vagy hatósági hatalmaskodás, s az emberi méltóság mindenféle megalázása ellen azonnal együttesen, de ha az rögtön nem lehetséges, magában is fellép.
  6. Gyűléseken, egyesületben, munkaközösségben vagy bármiféle közösségben éppen úgy, mint a magánéletben önkényeskedést, akarnokoskodást, magánérdek illetéktelen érvényesítését, visszaélést, köz becsapását, közakarat meghamisítását, s mindenféle fenyegetést és terrorizálást nem tűr, minden ilyen ellen saját maga azonnal felszólal és más tisztességes emberekkel összefog, az erőszakosan érvényesülni próbálókat, tekintet nélkül arra, hogy kire és mire hivatkoznak, leleplezi és meghátrálásra kényszeríti, tisztában lévén azzal, hogy minden ilyennek az érvényesülése csakis a tisztességes emberek kényelmessége és megfélemlíthetősége miatt lehetséges.
  7. Semmiféle anyagi visszaélést vagy panamát el nem hallgat, sem elfedezni nem segít, bármilyen hatalmas embert kell is ezzel lelepleznie.
  8. Minden közügyben meggyőződése szerint vall színt: fenyegetéstől meg nem ijed, hízelgésnek be nem dől, s szavazatát vagy aláírását semmi pénzért vagy előnyért el nem adja.
  9. Minden felismert közérdek ügyében kezdeményezőleg lép fel, minden közérdekű szövetkezésben vagy mozgalomban tehetsége szerint munkájával és adományával részt vesz s igyekszik azt győzelemre segíteni, tisztában lévén azzal, hogy a közügyek elhanyagoltsága vagy méltatlan emberek kezébe való kerülése egyedül a tisztességes emberek kezdeményezésének hiánya és közéleti bátortalansága miatt történik.
  10. Bízik a közösség erejében, az emberek többségének tisztességében és abban, hogy ezt elegendő bátorsággal és igyekezettel érvényre is lehet juttatni, ezért a maga példájával, minden rosszhiszeműség elleni együttes és eredményes fellépéssel és minden jóhiszeműség számára a bizalom előlegezésével erősíti maga körül a közösségben és a tisztességes szándék győzelemre vihetőségében való hitet.

A kézirat lelőhelye: Magyar Tudományos Akadémia Kézirattára MS 5111/15.16

Facebook hozzászólások

Kortárs magyar költők versei

 

A rendszerváltás utáni éveink, kortárs   magyar költők verseiben

Mottó: Az igazság, mit a költő mond, örök igazság! Jókai Mór

A rendszerváltáskor és az Európai Uniós csatlakozást követően nekünk, magyaroknak ausztriai életszínvonalat, Bécsben cukrászdanyitási lehetőséget ígértek politikusaink. Városunknak a polgármester pedig osztrák kisvárosias jelleget. Mi lett az ígéretekből?  „ A kérdésre vaj’ ki és mikor ad választ”?

Nagy Gáspár Kossuth– és József Attila-díjas magyar költő, prózaíró, szerkesztő. 1949. május 4.-én Bérbaltaváron született. Tanulmányait a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban, majd Szombathelyen népművelés és könyvtár szakon végezte. 1981-től 1985-ig a Magyar Írószövetség titkára, 1985-től a Bethlen Gábor Alapítvány titkára, 1988-tól a Hitel című irodalmi folyóirat szerkesztője, 2004-től a Magyar Katolikus Rádió kulturális szerkesztőségének vezetője volt. 2000-ben tagjai közé választotta a Magyar Művészeti Akadémia. Költői életművének fontos része volt az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékének őrzése és eszméinek felmutatása. Meghalt:Budapest, 2007. január 3.

 

Nagy Gáspár: Három szálka egy privatizált gerendából

I.

Holdbélivé tett országrészek
lehetnek újra haza-tájak –
ha mind egy szálig hazatérnek
a katonák kik itt tanyáztak…

II.

Mondtad egykor:
hódoltsági övezet
vérző kövezet
félelem fogta vissza
a kezed
de nem a szád
és nem tollad
priuszod volt
– csodálkozol –
ez ma is megvan!

III.

Nem tudok itt lenni már
nem akarok ott lenni sehol
egy ember ki önmagából is kiszállt
és baktat a semmi iránt
csak fütyörészget/ne/ szabadon…

(1991)

Szálinger Balázs Budapesten él, 1978-ban született Keszthelyen, Alsópáhokon gyerekeskedett, Keszthelyen érettségizett, jogi egyetemre és bölcsészkarra járt, egy-egy évet töltött Kolozsvárott és Nagyváradon. 2012-től öt éven át szerkesztette a Hévíz folyóiratot, több mesedarabot írt, készített drámafeldolgozást a Nemzeti Színháznak. Ő írta az Operaházban játszott Egy barátság vége című kamaradráma szövegét. Köztársaság című drámáját Zalaegerszegen és Székelyudvarhelyen 2013-ban mutatták be. Első verseskötete (Kievezni a vajból) 1999-ben jelent meg, ezt követte a Zalai Passió, az Első Pesti Vérkabaré, A sík, A százegyedik év, az M1/M7, a Köztársaság, a 360°.

Szálinger Balázs: Korrupció

 20XX. szeptember 27.,
Potyka Söröző, Népszínház utca

„Ennek most eredményének kell lenni,
Fiúk, mondom, most ne a kocsival,
Négyzetméterrel foglalkozzatok,
A szerződés most a legfontosabb.
Ha három-négy éven belül se lesz
Eredmény, ismertek, engemet megtaláltok.
Bármi panaszotok van, jelezzétek
A szokásos csatornákon. Ha kértek
Számlát, összesítsétek, de ne a
Belső gépen. Nézzétek, ez a pénz,
Amit fogok szerezni, az amúgy is
Mind az elszerzésre lett kitalálva.
Hálistennek egészségem rendben van.
Sose kellett szaros munkát csinálnom.
Veletek voltak a bajban, s tudjátok,
Hogy most is viszlek titeket magammal,
Ezért találkoztunk ma. Legyetek
Én is büszke vagyok rátok, tudjátok.
Minisztériummal forró a drót.
Hogyha valaki azzal jön hozzám, hogy
Adjak számlát, új számlát, arra ott van
A másik telefon, és én meglátom,
Hogy mit tudunk csinálni. Jegyezzétek
Meg, hogy nem hatvan-hetven-nyolcvanat
Fogunk keresni, és hogyha igen:
Nem forintban, nem szarban és nem húgyban.
Gyerekek, kaptunk egy lehetőséget,
Nem tudom egyszerűbben mondani.
Csak figyeljetek rám, és lényegében
Ennyit tudok most mondani. Itt hosszú
Ismeretségek működnek az ügy
Mögött, mindenki jön mindenkinek
Eggyel. Én azt hiszem, érdemleges
Találkozás ez a mai. És hajrá.”

Pável Istvánköltő: Kiadom magam

Önéletrajz

Egy vagyok a „Ratkó-korszak” félresikeredett termékei közül, az a lassan kivesző fajta, aki még hisz a versekben, a szavakban. Sok hibám mellett – némi szerencsémre – nem lettem még politikusi alkattal is megverve. Mindezek ellenére mély bennem a meggyőződés, hogy a költészet – mindinkább feledett – faladata a körülöttünk lévő változó világ hatásának visszatükrözése. Nem vitás, az öncélú költészet magába zuhanása az oka az olvasók tömeges elfordulásának a versektől, az őket cserbenhagyó műfajtól. Talán ez a folyamat nem is megfordítható, de mindenképpen kell lennie elfogadható alternatívának. Ennek reménye ad erőt a napi munkám utáni versíráshoz. Ez a remény vezetett az amatőr irodalmárok egyre izmosodó táborába. Ez az elnevezés, nem a művek értékét jelzi, hiszen e csoport képviselői közül a legjobbak, versekkel tudnak megjelenni nyilvánosságuk előtt, miként, többek között, az Irodalmi Rádió válogatásaiból ez ki is derül. Sokkal inkább egy elkötelezettséget jelent, amit az amatőr irodalmárok meghatározó része érez az irodalom ügyéért. Az ebben a szellemben alkotók számára fontos a közösséggel való kapcsolat az érthető gondolatok és vállalható érzelmek közérthető módon történő megjelenítése.

Akik a fentebb megadott célommal többé-kevésbé egyetértenek – bizonyára -, az átlagnál megértőbbek lesznek a tagadhatatlanul bennem is megbúvó, egyéb emberi gyarlóságokkal szemben.

Sok szeretettel: Pável István

Pável István: Maszekvilág

Mindent elsöprő, elemi erővel becsülöm őket,
a szép, vonzó nőket,
akik tisztán látják, hogy nem igazán érdemes,
mégis – igen érdekes –
a tisztesség talaján oly szilárdan állnak,
hogy az embert gyötrő, őrlő munkába
mindig mosolyogva járnak,
ahol durva tulajdonos főnökök mindenkit bátran megaláznak,
akit az égető megélhetési kényszer kapzsi kezük közé vezérel.

Kemény István: (Budapest, 1961. október 28. –) író, költő. Középiskolai tanulmányait Budaörsön végezte. Az érettségi után négy évig jogot tanult, majd átjelentkezett az ELTE-re, ahol 1990-ben magyar–történelem szakon szerzett diplomát. Nős, három gyerek apja.

“A középkori Magyarország elbukott 1526-ban, az újkori 1944-ben, és ez a frusztrált, de küldetéses maradványország most múlik ki csendesen a szemünk előtt. Nincs itt már önálló kis világ, nincs egek ostromlása.”

Elismerései:: Kilencek-díj, 1986 A Szépirodalmi Könyvkiadó Nívódíja, 1988 KISZ-díj, 1988 Móricz-ösztöndíj, 1989, A Jövő Irodalmáért-díj, 1989 Holnap Kiadó Nívódíja, 1990 Soros-ösztöndíj, 1994 Hidas Antal-díj, 1994 Graves-díj, 1995 Déry Tibor-díj, 1997 József Attila-díj, 1997 Zelk Zoltán-díj, 2001. Arany János-ösztöndíj, 2002. Palatinus-díj, 2002 JAK-díj, 2004 költészet Székely Bicska-rend, 2006 Palládium-díj, 2007 Babérkoszorú-díj, 2007

 Kemény István: Búcsúlevél

Édes hazám, szerettelek,
úgy tettél te is, mint aki szeret:
a tankönyveid és a költőid is
azt mondták, hű fiad legyek.

Hű is voltam, fel is nőttem,
cinikus ember se lett belőlem,
csak depressziós, nehéz és elárult,
bezárt cukorgyár a ködben.

Őzek fáznak a szántáson
vagy egy kisváros, alig látom.
Ígértél nekem egy titkot, hazám, hogy
mi a fontos a világon.

Hogyha néha belekezdtél,
az se volt baj, hogy nem szerettél,
majd szeretsz mást vagy magadat, nem baj,
de egyszer csak öreg lettél.

Gonosz lettél, vak és régi,
egy elbutult idegen néni,
aki gyűlöletbe burkolózva még
ezer évig akar élni.

Nem kértél, hogy mosdassalak,
annyit se morogtál, hogy hagyjalak,
mint egy szőnyeg, feküdtél a semmin,
elárulni se hagytad magad.

Az én teám közben elforr,
nem vagyok az már, ki voltam egykor,
az életem nagy happy end nélkül is
véget érhet, mint egy verssor.

Azt játszod, hogy nem is hallasz,
túl nagy énfölöttem a hatalmad.
Hozzád öregszem és belehalok, ha
most téged el nem hagylak.

Amíg élek, úton leszek:
használni akarom a szívemet.
A fejemben szólal majd meg, ha csengetsz,
édes hazám, szerettelek.

Térey János (Debrecen, 1970. szeptember 14. –) magyar író, költő, drámaíró, műfordító.1989-től 1991-ig magyart és történelmet tanult a budapesti Tanárképző Főiskolán, majd az ELTE Bölcsészkarán. 19971998-ban a Cosmopolitan olvasószerkesztője volt. 1998 óta szabadfoglalkozású író. Verseit 1990-től közli az Élet és Irodalom, a Holmi, a Jelenkor, az Alföld és a 2000. Nyolc verseskönyve és egy novelláskötete jelent meg. Legjelentősebb munkája a Paulus című verses regény, illetve drámatetralógiája, a Nibelung-lakópark. A drámaciklus harmadik részét, a Hagen avagy a gyűlöletbeszéd címűt a Krétakör Színház mutatta be 2004 októberében a budavári Sziklakórházban. Az előadás vendégjátékként szerepelt Wiesbadenben, a „Neue Stücke aus Europa” fesztiválon. Következő darabja a Papp András társaságában írott Kazamaták (budapesti Katona József Színház, 2006); a legutóbbi pedig az Asztalizene (Radnóti Színház, 2007). A Protokoll c. verses regényének dramatizált változatát ugyancsak a Radnóti Színház tűzte műsorára (2012). 2006 tavaszán az Akademie Schloss Solitude ösztöndíjasa volt Stuttgartban. 2010-ben a Halma Network vendége a lettországi Ventspilsben és az írországi Annaghmakerrigben, a Tyrone Guthrie Centre-ben.


 Térey János: Magyar közöny

                            Kemény István Búcsúlevelére

Fölpaprikázva, s megvezetve, népem,
Nyakadban ízlésed szerinti úrral,
Ha olvasol, hát félreolvasol,
És fényes nappal vészharangozol;
Tárulkozó elfojtásodat értem.

Ki legnagyobb vagy önmagasztalásban,
S öngyűlöletben, önkorlátozásban,
Gőggel tudsz elfordulni, sérteni,
Sértődni, mint egy félretolt zseni!…
Két féltekéd nehéz szívvel bejártam.

Kőbe vésett alkotmány a jutalmad!
Fék: nem bilincs. Otthonos lett a káosz,
A tisztázás helyett a lágy maszat.
Pörös szájak befogva? Nagydarab
Megmondóemberek pálcát ragadnak.

Az életre trombitált múzeumból
Üzennek tekintetes vármegyéid!
És műveletlen főispánjaid
Gondozzák a föld szekérvárait;
S egymást elvéteni késztet az undor.

Legyintve szerteszét és számolatlan,
Él a kedély. Lakájkultúra tombol,
Kilincselők a nábob ajtaján…
Pirul a boldogságos tartomány
Az alázúduló vörösiszapban.

 

Lackfi János (születési neve: Oláh János; Budapest, 1971. május 18. –) József Attila-díjas magyar költő, író, műfordító, tanár, Nyugat-kutató, fotós. Publikálása kezdetekor vette fel a Lackfi nevet, hogy apjával össze ne tévesszék. 1985–1989 között a Táncsics Mihály Gimnázium diákja, első publikációja ebben az időszakban, 1987-ben jelent meg. Az ELTE BTK magyar–francia szakán szerzett diplomát 1996-ban, majd az ELTE-n a Magyar Irodalomtörténet tanszéken doktorált. 1994-ben már a JPTE Francia Tanszékén tartott kurzust a belga irodalomról. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Francia Tanszékének adjunktusa (1996-tól), a Kreatív Írás program egyik vezető oktatója Vörös István mellett. 1999 óta a Nagyvilág című folyóirat, 2000-től a Dokk.hu internetes folyóirat egyik alapító szerkesztője. A Magyar Írószövetség és a JAK tagja, valamint a Magyar PEN Club titkára. Irodalmi tevékenysége mellett fényképei a Kalligram, a Kortárs és a Liget című folyóiratokban jelentek meg. Párok című első önálló kiállítása Kaposvárott, Piliscsabán, majd Budapesten, az Írószövetség Klubjában volt látható. Hat gyermek édesapja .

Lackfi János: A FEKETE ROUTER

Szilágyi
Örzsébet
E-mailjét megírta,
Emoti-
Konokkal
Azt is telesírta.

Fiának
Megy a mail
London városába,
Ahol az
Mosogat
Egy setét kocsmába’.

“Gyermekem,
Jól vagy-e
London városában?
Megjött-e
A csomag? Egyél ám!
Nem fázol?
Van ott meleg holmi?
Inglisül
Beszélsz már?
Tudunk majd szkájpolni?

Kell-e pénz?
Idenézz,
Nem élünk nagy lábon,
De amit
Spórulunk,
Összeguberálom.

Hát az az
Egyetem?
Gyűjtesz a tandíjra? Kattintja
A küldést,
Sürgeti a gépet,
Ám a rend-
Szerhiba
Fel éppen most lépett.

“Apukám,
Levelet
Írtam a gyereknek,
A szöveg
Hova tűnt?
Kihajítom eztet.”

“Letöröm
Derekad,
Ha a gépet bántod!
Egy vagyon,
Aranyom,
Kérjük meg a Márkot!”

“Értem én,
Szomszéd úr,
Hogy a cucc beégett,
Gőzöm sincs,
Mi a baj,
Hívják fel a céget!”

“Vinné el
E-mailem
Bár valami angyal.
Úgy talán
Szót váltok
Az én kisfiammal!”

“Nyugalom,
Asszonyom,
Húzza ki a routert.
Hogy az mi?
Kis doboz,
Szíve attól bútelt.

Ne velem
Visítson,
Nem tehetek róla!
A vonal
Működik,
Mint egy svájci óra.

Keressen,
Keressen
Fekete dobozkát,
Amelyben
A zöld fény
Éjjel is motoszkált.

Routere
Fekete,
Kutasson utána,
Másszon fel,
Nézzen be
Padlásra, kamrába.

És hogyha
Kihúzta,
Vár tíz másodpercet.
Akkor dug-
Ja vissza,
Hátha villog, serceg.”

Keresik,
Kutatják,
Kamrában, padláson!
Szegecselt
Gerinccel
Ki lesz, ki felmásszon?

Megnézik
Végül a
Beépített szekrényt.
A router
Ott gubbaszt
Leszidott gyerekként.

Kihúzzák,
Kapcsolják,
Delejes fény villan,
Az e-mail
Kiröppen,
A mailboxból vígan.

Pár perc sem
Telt belé,
Máris jött a válasz!
Mobilról
Elküldve,
Szívélyes és nyájas!

“Köszi a
Csomagot,
Kéne pénz is némi.”
“Ó, igen,
Jaj, igen,
Így csak ő tud kérni!”

 

Pável István: Nem tudom

Nem tudom ki mit árult el és miért,
de egy régi rendszer újra visszatért!
Egyre fájóbb látni, nyomort szül nyomor,
mind nagyobb úr lesz az éhező gyomor!
Mint a jég, úgy olvad a középosztály,
ahová oly büszkén tartoztál!
Az utcákon hajléktalanok hada nő,
míg csökken életünk színvonala!
Csak korhadt fa, mi idő előtt kidől?
Ha van munkád, nem kell félned semmitől,
mert biztos támaszt nyújt jól végzett munkád?
Mennyi új kérdés, túl sok fájó válasz,
mert az ember néha rosszul választ!
Szívesen elfutnál/bújnál, ha tudnál!

    Szálinger Balázs: Kereszténydemokrácia

8-kor ér haza Kereszténydemokrácia,
21. századi díszeit ledobja,
Sóhajt,

A tükör elé áll,
Fáradt,
Kegyenccsontjánál kipirosodott.

Fiatalon a kereszténység voltam,
Fiatalon a demokrácia voltam,
A két legszebb szó voltam a világon,

S a harmadik legszebb,
A jog
Társasági ringyót csinált belőlem.

8-kor ér haza Kereszténydemokrácia,
Tévedésben, koraestetudattal.
Mintha csak egy magas,

Megroggyant nő lenne a pultnál,
Aki mert prűd, nem nyúl az italhoz,
De el se lép, mert ott még megdicsérik,
Aki nem ismer férfit,
Csak fajankókat ismer, hobbivadászokat ismer,
És nem tudja, amit tud a Jóisten,

Hogy lehetne hinni még – – –
Hogy bőven volna még mit – – –
Hogy este 8 van, de a kereszténységnek

Még mindig csak elején vagyunk.


Erdős Virág (Budapest, 1968. február 27. –) József Attila-díjas magyar költő, író, drámaíró. „Erdős Virág költészetét nemcsak a szókimondó, kemény rendszerkritika, hanem az elementáris, éjfélsúlyos, szarkasztikus és blaszfémikus humor is átszövi. Egyszerre játékos és komoly, sőt komor; egyszerre desszert és a tányér szélére diszkréten kitolt mócsing; egyszerre gyermeki és véglegesen, visszavonhatatlanul felnőtt. Akit már nem lehet átverni, megvezetni, megalázni és megszomorítani többé.”

Erdős Virág: Na most akkor….

Részletek:

„    …mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, ki legeljen penneágyon rozmaringos mellfilét, ki pecázza kukából a halolajos kiflijét,”…

„  ….ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, ki rakja ki carrarai márvánnyal a klotyóját, kinek pakoltassák ki a pénztárnál a motyóját, ki zúzzon ki Rómába, hogy láthassa a piétát, ki nyomassa ezerrel a déligyümölcs-diétát, ki merengjen el egy régi, feudális szokáson, kit érjenek állítólag kisebb bolti lopáson, kinek legyen ad absurdum reklamálni mersze, ki merjen a jogaiért kiállni, na persze,”…..

„ …..na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, kinek legyen tiszta sor, hogy haladás vagy haza, kinek legyen úgy, hogy többé ne mehessen haza, kit várjon a boldogság kék tengerén egy bárka, kit viszont a vácrátóti köztemető árka, kinek jusson éppen elég hely az isten tenyerén, Budafokon, Budaligeten és Mátraterenyén, Békésbe’ és Hevesbe’, s ki menjen a levesbe,”

Tököl, 2018. október 12.

A fenti válogatást ajánlja az Önök szíves figyelmébe tisztelettel: a tököli Sziget Civil Kontroll Egyesület Elnöksége.

A válogatást összeállította: Nagy Béla és Pletser József

Forrás: Internet

 

 

Facebook hozzászólások

A SZÉKELYKAPU

A SZÉKELYKAPU 

A magyar ember sokfelé jár a világban, körülnéz, élvezi a világot és sokat hoz haza a látottakból. Nem messze tőlünk Erdély szívében a Székelyföldön olyanokat láthatsz, amihez hasonló kevés van a világon. Néhány mozzanattal szeretném felhívni azok figyelmét, akik még nem jártak arra és azokét is, akik szerencsések voltak, hogy megtehették a látogatást. Ne hagyjátok ki, ha tehetitek, nézzétek meg! Erdély gyönyörű!

A múlt:

Priszkosz rétor, késő ókori keletrómai (görög) diplomata, történetíró. 448449 körül egy követség tagjaként járt Attila hun uralkodó udvarában, így ír a hunok építkezéséről: “Attila háza minden más háznál fényesebb. Ez a ház gerendákból és simára gyalult deszkákból volt összeillesztve és fakerítéssel körülvéve, nem biztonságul, hanem csak díszül.… Attila udvarára nagykapu vezetett, melynek szárnyvonalai befelé nyíltak s nem kifelé, mint a görögöké”. A magyar kerítések és kapuk célja a tulajdon védelme, az idegen szemektől való elhatárolódás, de emellett alkalmat is szolgáltat a díszítésre. A belső udvarteret őseinknél a kis- és nagykapu választotta – választja el az utcától. Ha az utcaajtót és a nagy kaput közös szemöldökgerenda fogja össze és az a szénásszekerekhez mért magasságúvá emelkedik, és közös tetővel látják el; ezt nevezzük nagykapunak, más szóval székelykapunak, pontosabban fedeles nagykapunak. A kiskapu általában ugyanolyan magasságúra emelik, így annak mérete nem változik, teteje viszont jó alkalmat nyújt a díszítésre. Székelyföldön oszlopokat, más néven zábékat, kapubálványokat ásnak a földbe, ezek adják a kapu keretét. E keret foglalja magába a kiskapu és a szekérbejárat testét. A felső, keresztben álló fedél galambdúcként szolgál; ez a galambbúg.

 

„Azt tartják, hogy amikor a székely ember kivágja a fát, megsajnálja és faragni kezdi.Addig faragja,míg a lelkét belefaragja a fába.Így születik a székelykapu és válik a székely ember lelkévé, amely ma már a magyarság szimbóluma az egész világon.”

 MI A SZÉKELYKAPU?

A nagy, fedeles, kötött, többnyire díszített kapuépítmény általánosan használt megnevezése:SZÉKELYKAPU.

Nyírő József, a székely nép életét, történetét, hagyományait, észjárását és lelkiségét bemutató írónk, talán a leghívebben foglalta össze, mi is valójában a székelyföldi székely kapu: A székely ház mértékadó dísze és koronája a székely kapu, melyet valósággal családtagjának tekint a gazda. Levágja az erdő fáját, de az elpusztult élet helyébe újat teremt, mert az a székelykapu tényleg él, és részt vesz mindennapi küzdelmes életének vérkeringésében; élővé válik azáltal, hogy a székely a lelkét leheli belé, amikor kifaragja, és az Isten nevét vési rá szelíd és áhítatos betűkkel. E vidékek hegyeit lomb- és tűlevelű erdőségek borítják. Az itt élők számára sokáig a fa, az erdőlés jelentette a fő megélhetési forrást. A fa az anyagi műveltségre is rányomta bélyegét. A fában gazdag vidékek parasztfaragói, a jelentkező legkisebb igényt is művészi színvonalon oldották meg. Márpedig igény volt bőven. Fából építették a házat, a gazdasági épületeket, a kaput és a kerítést, fából készültek a gazdasági szerszámok, a háztartási eszközök is.

 Az egyik kapufelírás így szól:Nekem első házam az bölcső deszkája,

                                                                A második pedig ezen háznak fája,

A harmadik lészen koporsóm deszkája

 A SZÉKELYKAPUK ÜZENETE

A székelyföldi falvakban álló galambdúcos székely kapuk az emberi környezet tárgyi, funkcionális világának részét képezik, a mindennapi élet tartozékai. Két világ határán állnak: az enyém – a másé, a kint – a bent, az otthon – és a nagyvilág. A kapun belül van az „élet”: az életszer, az udvar, az otthon. Funkcionalitásuk mellett többletjelentésük, üzenethordozó értékük is van. A népi hiedelem a kapunak bajelhárító szerepet tulajdonít, megvédhet a boszorkányok rontásaitól.

 Orbán Balázs a legnagyobb székely szerint: E kapuk inkább ékítményül, mint szükségből állnak ott, mert a hagyományos székely vendégszeretet nemigen engedi meg a kapu bezárását, tárva van az boldog, boldogtalan előtt, mint a székelyeknek nyílt, emberszerető szíve, s ezt akarják kifejezni a kapuszemöldökre felvésett feliratok.

Néhány közülük?

  1.     Szoros kapu keskeny út melly viszen az életbe. Kapu Szentgerincéről.
    2. Jó szívű jó barát be jöhec. (Székelyderzs, 1798.)
    3. Bejövőnek szállás kimenőnek békesség. (Zetelaka, 1807.)
    4. Az egyenes szívút ezen kapu várja Kétes szívűt pedig végképpen kizárja Isten akaratját hirdető és szólló lakik itt
    Ne menyen be prédáló s kobolló. (Oklánd, 58. 1809.)
    5. Honest, patet. (Becsületesnek megnyílik. Bögöz, 175. 1819).
    6. A jó ember béjöhet
    A rossz ember elmehet. (Székelyszentkirály, 184. 1838.)
    7. Béke a bemenőknek
    Üdv a ki jövőknek. (Máréfalva, 178. 1858.)
    8. Béjövő hoz békességet
    Kimenő hagy tsendességet. (Oroszhegy, 359. 1869.).
    9. Utas, ha erre jössz, és igaz úton jársz
    10. Békesség a béjövönek
    Egészség a kijövőnek. (Székelyszentkirály, 53. 1877.)
    11. Jó szüvü hív barát kapumon be jöhec
    Álnok szüvü hivzelködő rosz barát elmehec. (Zetelaka, 1240. 1883.)
    12. Szerető hív barát kapumon be jöhecz
    Álnok hizelg barát elmehecz. (Zetelaka, 223. 1884.).
    13. Be jövőhöz békességet
    Ki menőhöz csendességet. (Oroszhegy, 262. 1887.).
    14. Pax intrantibus salus exeuntibus. (Béke a belépöknek, üdv a kimenöknek. -Székelyszentkirály, 194. 1887.).
    15. Kimenőhöz csendességet Béjövőhöz békességet. (Ülke, 100. 1889.)
    16. Szerető hív barát kapumon béjöhecz
    Álnok hizelgő rossz barát kapum előtt elmehecz. (Zetelaka, 1149. 1889.)
    17. Szives vendéglátó e kapu gazdája
    De a hizelgő álnokot végképpen kizárja. (Zetelaka, 45. 1890).
    18. Jó szüvü hív barát házamba be jöhetz
    Álnok szüvü rosz barát kapum előtt elmehetz. (Zetelaka, 896. 1894.)
    19. Békesség a béjövőnek
    Egészség a kimenőnek. (Székelyszentkirály, 130. 1896.).
    20. Csendesség a béjövet
    Békesség a kimenet. (Ülke, 87. 1904.)
    21. Áldás a béjövonek
    Béke a kimenőnek.( Felsoboldogfalva, 93. 1904).
    22. Csendesség a bejövőnek
    Békeség a kimenőnek. (Székelyszenttamás, 52. 1906.)
    23. Szives vendéglátó ez kapu gazdája
    De az gonosz embört furkós bottal várja. (Felsoboldogfalva, 113. 1913.)
    24. Ald meg Isten kimenetelünket
    Vezéreld béjövetelünket. (Szentegyháza, Kárpát u. 47.)
    25. Kerítések háta tolvajok járása
    Becsületes ember a kaput használja. (Zetelaka, 1234. 1930.)
    26. Fáradt vándor térj pihenni Istené a szállás
    És amikor eltávozol a gazdának ne kívánd a rosszát. (Süko, 6. 1934.)
    27. Szoros a kapu és keskeny az út mely az életre visz. Székelykeresztúr, Iskola u. 12. 1935.)
    28. Hálódással menjetek be az Úrnak kapuin. Székelykeresztúr. 1935.)
    29. A jó ember béjöhet,A rossz pedig elmehet. (Székelyszentkirály, 185. 1914.)

30. Isten hozott. (Ülke, 111. 1935.)

 

Egy 1906-ból származó felírás: ISTEN HOZOTT, HA MÉSZ, ISTEN LEGYEN VELED!

Ilyen derék nép a székely.
Fülei-Szántó Lajos

Az én népem, a székely nép,
Tagbaszakadt, eleven, ép.
Arca derűs, szeme ragyog,
Még akkor is, ha benn sajog.

Ős hagyomány rég azt tartja,
Hogy a hunok büszke sarja,
Ő volt mindig szent hazája
Határvédő katonája.

Szíve tiszta, lelke nemes,
Bárki előtt nyílt, egyenes.
Jusson akármilyen térre,
Sohse hajlik meg a térde.

De ha munka várja, hívja,
Neki görbül, ahogy bírja.
És ha sokszor sziklán szánt is
Megél még a jéghátán is.

Nemcsak kezeli az ekét,
Csinál szőttest, cifra zekét,
Megépíti csinos házát,
Galamb bugos szép portáját.

Élősködtek sokan rajta
S bizalmát könnyen nem adja,
De, ha szívéhez juthattál,
Beteggé tesz, úgy megtraktál.

Vallásos és becsületes,
Szóban, tettben épületes.
Ok nélkül nem jár a szája.
Kontraktus a parolája.

Tépázza a sors haragja,
Segít azon a furfangja:
Mit nem bír meg a kezével,
Megcsinálja «két eszével.”

Hogyha örvend, vagy szíve fáj,
Dala, nyelve csupa bűbáj,
öltözete, ős szokása
A dicső múlt ragyogása.

Napjainkban, a székelykapu a köztudatban a magyar etnikum identitástudatának jelképe, a székelység szimbólumává nőtte ki magát annak bizonyságául, hogy „folyamatos létében a székelység századok értékes hagyományaihoz ragaszkodik.” (Sütő András)

 Wass Albert: A MAGYAR NEMZET HÉT PARANCSOLATA

  1. Tiszteld és szeresd a te Uradat, Istenedet, teljes szívedből, minden erődből, és rajta kívül más istened ne legyen. Bálványt ne imádj! A pénz mindössze eszköz, nem istenség. Érdekimádat, ön-imádat hamis utakra vezet embert és nemzetet egyaránt.

    2. Magyar mivoltodat, az Úr legszebb ajándékát, meg ne tagadd soha! Őrizd, ápold, add át fiaidnak, mert csak addig marad rajtatok az Úr szeme, míg e nemzethez hívek maradtok. Ki nemzetét elhagyja: az Urat tagadja meg, s elvész nyom nélkül a népek tengerében.

    3. De ne gyűlöld azt, aki más nemzethez tartozik. A gyűlölet méreg, mely megmérgezi az elmét, és gyűlöletet terem. Rokonod minden isten-fia ember, bármely nyelvet beszéljen is.

    4. Szeress minden magyart, mert testvéred Ő: nemzeted fia. Segítsd és támogasd, mert közös hazát adott nektek az Úr. Ki testvére ellen fordul, vagy megcsalja azt: önmagát rövidíti meg ezzel, saját nemzetét gyöngíti, s az Úr parancsa ellen vétkezik. Ki széthúzás magját veti el: romlást arat.

    5. Ki bántja a magyart: téged is üt. Nemzeted jussát, igazát védeni kötelességed. Csak úgy lesztek erősek, ha megvéditek egymást. Bárki magyar vesztesége a te veszteséged is.

    6. Légy becsületes, tisztességes és igaz! Ezek azok az emberi értékek, melyeken nemzeteknek, országoknak épülniök kell. Hamis szó, hamis cselekedet ingoványba vezet. Aki csalásra épít: nyakát töri. A felelőtlen ember homokra épít, amit elfúj a szél, és elmos az eső. A becsületesség olyan, mint a sziklakő: kemény és maradandó. Bár úgy tűnik ma, mintha csak a hamisak, gazok és gonoszok számára gyümölcsözne az élet; ne irigyeld őket! Összeomlik alattuk a csalásra épült világ. A jövendő az igazaké. Haladj csak bátran a becsület és tisztesség útján, a jövendő az igazakkal van.

    7. Legyetek bátrak és hűségesek egymáshoz és a magyar nemzethez, mert az Úr szereti a bátrakat és a hűségeseket, s megsegíti azokat, akik az igazság útjain járnak.

    Őrizzétek szívetekben ezeket a parancsolatokat, s meglássátok: az Úr veletek lesz!

(forrás: Magyar Nyelv)

Felhasznált szakirodalom:

  1. Csergő Bálint: Az Udvarhely vidéki székelykapuk.

Csíkszereda, 1999.

  1. Haáz Ferenc: Kapufaragás Fenyéden.

In: Haáz Ferenc: Udvarhelyszéki famesterségek.

Kolozsvár, 1942.

  1. Huszka József: A székely ház. Bp., 1895.
  2. Kós Károly: Erdély népi építészete. 1989.
  3. Malonyai Dezső: A magyar nép művészete.
  4. k. Bp., 1909.
  5. Sütő András: Az élet és a halál kapui.

In: Olasz Ferenc: Székelykapuk. Bp., 1989.

  1. Szinte Gábor: A kapu a Székelyföldön.

Néprajzi Értesítő, 1909.

A MAGYAROK TUDÁSA Továbbá itt: http://wedev.hu/wedev-fomenu.php

Molnár V. József : Napkapu-Székelykapu

VARGA B. TAMÁS – SZÉKELY HIMNUSZ – SZÉKELYKAPUK

Székely Éva

Forrai Ibolya: A székely kapu. In: A székely művelődés évszázadai. Panoráma, 1988. 91-97.

Sütő András: Az idő markában. Szépirodalmi Könyvkiadó. Budapest, 1984. 34-38.

Szabó T. Attila: A galambbúgos nagykapu az erdélyi régiségben. In: Nép és nyelv. Kriterion, Bukarest 1980. 392-433.

Vofkori László: Székelyföld útikönyve I. Cartographia Kiadó. Budapest, 1998. 373-379.

Kovács Piroska

ÖRÖKSÉGÜNK: A SZÉKELYKAPU

MI A SZÉKELYKAPU?

Gábor Kati

2018.10.03                                         Írta és összeállította: Pletser József

Székelykapuk

Erdélyi táj

 

 

 

 

 

 

Facebook hozzászólások

55 éves találkozó

2018.október 19.-én tartja  55 éves találkozóját a tököli általános iskolában végzett 48 lány és 52 fiú.A jó találkozó reményében várjuk szeretettel a régi társakat.

55 éves ballagási évfordulójukra készülnek, az egykori tököli diákok !

Az osztálytalálkozó minden ember életében egy fontos esemény, hiszen ilyenkor újraélhetjük a régi emlékeket, újra találkozhatunk a barátokkal egy kellemes este keretein belül.

1963, de messze van, és milyen szépnek tűnik!

A 8. A osztályban 52 fiú, a 8. B osztályban 48 lány búcsúzott az azóta már lebontott régi iskolából, melynek helyéről zászlók integetnek a tágabb múltból, mely számunkra oly idegen és ismeretlen lehet.

Ülök a számítógépem előtt, és azon tűnődöm, vajon miért találkozunk azokkal, akikkel annak idején egy osztályba, egy iskolába jártunk?

Én most várom ezt a találkozást. Ötvenöt éve léptünk ki az általános iskola kapuján, és vannak olyan egykori társak, akiket talán az óta sem láttam. De sokan vagyunk még, akik ragaszkodtunk Tökölhöz, követtük egymás útját és összetartozunk, néha még súrlódással is. És emlékezünk azokra, akiknek ez az öröm nem adatott meg.

Miért is jó ez. Jó-e egyáltalán? Mire? Kinek? Úgy vélem nekünk, mert bennünket szorosan összeköt a gyermekkor és az ifjúság öröme!

Ezekre a kérdésekre legalább annyi választ lehet adni, ahányan vagyunk. Régi emlékek felelevenítése jó alkalom, hogy megidézzük múltunkat, a csodaszép ifjúságunkat.

Akik megtartják az osztálytalálkozókat, tudják, milyen nagyszerű dolog.

 Amikor az ember fiatal, fogalma sincs róla, hogy régi szép idők, akkor volt. Elmúlt. Most már tudjuk.

Külön osztályba jártak a lányok és a fiúk. Már régóta együtt tartjuk az osztálytalálkozókat. Tanáraink sok szeretettel neveltek és tanítottak bennünket, ezért ma is hálával emlékezünk rájuk!

A rohanó életnek ezt az elillanó és soha meg nem ismételhető csodáját most várhatjuk. Még megfoghatjuk egymás kezét és baráti öleléssel hirdethetjük a szeretetet, ami manapság nagyon hiányzik.

Mindenképp visszaidézni a múltat, az elmúlt iskolai éveket, egy napra legalább újra átélni a közös örömöket, csak ezt kívánhatom!

55 éve búcsúztunk a tököli iskolától. Áldassék szent neve!

Akkor is nyár volt, mint most, forró, napsugaras nyár
és kék volt a Duna, szép volt a gát és zöld a Figura.
Lelkünkben már zsongott az ifjúság varázsa,
álmokkal, vágyakkal teli szerelmes álomkép.
1963. június utolsó napját mutatta a naptár,
mikor bezárult mögöttünk tököli alma mater.
Gondtalan gyermekkorunk elszállt a nyárral,
ifjú szívünkben vággyal és erős akarással
a jövőbe léptünk, a titokzatos élet elé.
Nem tudtuk még akkor, mi vár reánk,
jó, vagy rossz, bánat, vagy öröm.
De mentünk bátran nagy élni akarással
48+52 gyerek.Mentek és, sorra szálltak az évek
Közben osztálytársaink közül egy pár elhagyott.
Mi még maradtunk itt a földön,
Mert feladatot kaptunk: Tedd a jót!
S most egybegyűlve mi vén diákok!
Az 55 évért hálát adhatunk.

Nagyon jó erőt, egészséget, hosszú életet kívánok minden találkozón résztvevőnek és minden Tökölinek!

 

 

  • Írta és összeállította: Pletser József

 

 

 

Facebook hozzászólások

A tököli focipálya

„mert pályánk itt tikkadt „rühes legelő” „ 1

 Minap kezembe került a közép-magyarországi régió sportlapja a SPORTSZELET 26. évfolyam 21. (1292.) szám, 2018. augusztus 30., csütörtöki száma. A sportlap nyolcadik oldalán tudósítás olvasható a TÖKÖL – VECSÉS 1-3 (1-1) Pest megyei I. osztályú felnőtt labdarúgó mérkőzésről és az edzők nyilatkozatairól.

GENDUR I. LÁSZLÓ (Vecsés): – „nemhogy „megye egyes”, de még a járási bajnokságban sem engednék mérkőzést rendezni a tököli pályán. 15 centis volt a fű, mindenhol vakondtúrások, s ha lenne tehenem, őt is csak bokagumival engedném fel legelni.”

Úgy gondolom (volt sportköri elnökként) az a minimum, hogy a felelős vagy felelősök elnézést kérnek minden érintettől, mert Tököl sportot szerető közössége ettől többet érdemel!

Tököl, 2018. szeptember 19.

Tisztelettel: Nagy Béla (volt sportköri elnök) a tököli Sziget Civil Kontroll Egyesült társelnöke

1 Nagy Gáspár Pályabér-kiégett legelőn

 

Facebook hozzászólások