Államalapítás és az államalapító király ünnepe

  Államalapítás és az államalapító király  ünnepe  

   A magyar történelemben az államalapító király 1083. augusztus 20. –i szenté avatásától játszik szerepet Szent István emlékezete, amit koronként eltérően értelmeztek és ünnepeltek. Augusztus 20. –a 1771 óta kisebb – nagyobb megszakításokkal nemzeti ünnep.

A nemzeti ünnep illetve az államalapítás és az államalapító király ünnepe kapcsán talán nem szentségtörés a hazáról a hazaszeretetről elmélkedni és a hazáról, hazaszeretetről szóló verseket ajánlani az Önök szíves figyelmébe. A haza és a hazaszeretet fogalma ugyanis a költök versei által elevenedik meg, tudatosul, és válik közérthetővé. A költészet dolga megértetni és esztétikusan kifejezni olyan dolgokat, amilyeneket más is érez, de nem tud ily módon megfogalmazni.

 

A magyar költészet évszázadok óta szorosan összefonódik a hazaszeretettel. Ennek az lehet az oka, hogy országunk sorsa nagyon keserves volt az elmúlt évszázadokban. Az elnyomottság, az ország lakóinak szenvedése, a vesztett csaták és sikertelen forradalmak fájdalmai is ösztönzően hatottak a költőkre. Nemzeti költészetünk egyik jellemzője a visszapillantás, a haza történetének megéneklése évszázadokon keresztül. Azt szeretnénk az alábbi versválogatással Önöknek bemutatni, hogy költőink a különböző korokban, hogyan fogalmazták meg érzéseiket a hazáról és a hazaszeretetről.

         I .   SZÁLL AZ ÉNEK SZÁJRÓL SZÁJRA     (Attila és Árpád emléke)

 

KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: Honfoglalás előtt

Hullott a nép; a vészbanyák, az ördög
dézsmálta a poros tömeg javát,
kidőltek a sebes gulyák, az ökrök,
dögvészt lehelt a messze pusztaság.
Egyszerre rózsafénybe tündökölve,
derült elébük egy szelíd vidék,
ezüst habot rázott a szirtek öble,
virág hímezte a mezők színét.
Árpád körülnézett a nagy hegy ormán,
érezte, hogy övé a föld, a kormány
s már híre ment; hogy eltűnt lopva Álmos.
A völgybe, lenn, tüzet rakott a táltos,
Árpád a földre roskadt reszketeg
s zokogni kezdett, mint egy kis gyerek.
1905 (?)

 

II.   MAGYARORSZÁGNAK ÉDES OLTALMA   (Árpád-házi királyok kora)

 

Szent István királyhoz

Ah, hol vagy magyarok tündöklő csillaga!

Ki voltál valaha országunk istápja!
Hol vagy István király? Téged magyar kíván,
Gyászos öltözetben teelőtted sírván.

Rólad emlékezvén csordulnak könnyei,
Búval harmatoznak szomorú mezei.
Lankadnak szüntelen vitézlő karjai,
Nem szűnnek iszonyú sírástól szemei.

Virágos kert vala híres Pannónia,
Mely kertet öntözé híven Szűz Mária.
Kertésze e kertnek István király vala:
Behomályosodott örvendetes napja.

Előtted könyörgünk, bús magyar fiaid,
Hozzád fohászkodunk árva maradékid.
Tekints, István király szomorú hazádra,
Fordítsd szemeidet régi országodra.

Reménységünk vagyon benned, s Máriában,
Mint magyar hazánknak hív királynéjában.
Még éltedben minket ennek ajánlottál,
És szent koronáddal együtt feláldoztál.

III. JÁTÉK VAN BUDÁBAN, FÉNYES HARCI JÁTÉK (Anjouk és Hunyadiak kora)

 

ARANY JÁNOS: Toldi estéje (Részlet az Első énekből 37.- 38.)

„Játék van Budában, fényes harci játék,
Sok magyar kidőlt már, de egy olasz áll még:
Olasznak süt a nap, annak áll a világ,
Magyar! este van rád, neked jóéjtszakát.
Karján a pajzs, melyet viadalban nyere,
Rajta ország címer, hazánk szép címere;
Eladó a címer, nem is nagyon drága:
Nem arany, nem ezüst, – kis vér a váltsága.

„De nincs a hazában, hiába keresnél,
Amely azt kiváltsa, egy kanál becses vér,
Ami van, az olcsó, nincsen semmi ára,
Ingyen öntik a vár szomjú piacára.
Most az olasz, mint egy hím páva, kevélyen,
Ország címerünkkel hazájába mégyen…”
„A pokolba megyen!” rivalkodik Toldi,
„Vén sas, ifjodjál meg, nem érsz rá meghalni!”

CZUCZOR GERGELY: Hunyadi János

Hogy rémülve futott Mahomet Nándornak alóla,
A mentett várnép isten elé Hunyadit.
“Keljetek, édeseim, mond ő föl az égre mutatván:
A harc volt csak enyém, győzelem Istenemé!”

1837

 

CZUCZOR GERGELY: Hunyadi László

Én szívből szeretém, de gyűlölték ellenim a hont;
S mert ezt nem lehetett, engemet öltenek el.

1837

CZUCZOR GERGELY: Mátyás király (Részlet)

Mátyás király fölötte szereté
A népet, s ez őt nem felejtheté,
Kivált a jó szántóvető népek
Felőle mind máig regélgetnek.

……………………………………………

S hogy eshetett, hogy nem, de úgy esett,
Az ostornyélnek zöld levele lett,
S ím, angyalok koronát hoztanak,
Matyink felé szárnnyal csattogtanak.

Matyink ijedten ösztökét emel,
Hogy a koronát távolítsa el,
De épen csak hegyén találta ezt,
Azóta görbe rajta a kereszt.

S akarta, vagy nem, de a korona
Matyink fejére szállva ragyoga,
S belőle oly király kerekedett,
Kinél különb grófbul sem telhetett.

IV.       IV. HŐS VÉRTŐL PIROSULT GYÁSZTÉR (Törökvilág)

 

A  ZÁSZLÓTARTÓ.

I.

Gyásztérein Mohácsnak
Megszűnt a nagy csata,
Tört vértek s fegyverek közt
Fekszik sok dalia.

S hol annyi bátor küzdött,
Oly sok szű vérezett,
Az esti szellő sóhajt
A gyászmező felett.

Ébren csak egy vitéz még
Az ezerek közül;
Romján a dúlt hazának
Csak ő tekint körül.

Vér foly le homlokáról,
Széttörve fegyvere,
Egész csak még a zászló, –
Ezt tartja hős keze.

Ezt tartja és körülnéz,
Számítva társait:
És lám egy sem hiányzik,
Mind, mind jelen van itt.

Ki reggel véle jött el,
Mind megmaradt helyén –
Keblében mély sebekkel,
Szenny nélkül fegyverén.

S ő föltekint az éghez:
»Légy áldva Istenem!
Sok bajnokunk veszett el,
De Árpád népe nem.

A nép, mely ily csatát veszt,
Mely halni így tudott,
Feltámad még a sírból
S még egyszer élni fog«.

Így szól, és most tovább megy
A pusztult téreken;
Már csak lépése hangzik
S a táj csendes leszen.

II.

Mély völgynek rejtekében
Áll egy magányos lak,
Fölötte zúg a fenyves,
Alatta a patak.

A völgy körűl a Mátra
Magaslik ég felé,
Miként ha nagy falával
Nyugalmát védené.

Felette tiszta égnek
Borul el kárpita,
Áldásként öntve fényét
A völgy virágira.

S míg lenn a messze síkon
Naponként harcz zajog,
E tájnak nyugodalmát
Csak ha a lomb susog –

Zavarja, – s zúgó csermely
S madárkák éneke.
Itt élt régmúlt napokban
Egy tisztelt remete.

Nyugodtan, mint e bérczek,
Tisztán, miként ege,
S magányban, mint a csermely,
Így folyt el élete.

Hajdan, ifjabb korában,
A dalia nevét
Jól ismeré az ellen,
S hatalmas fegyverét.

S a hon, mely nem felejti
Győzelmes bajnokát,
Sokszor babérral fűzé
Körül hős homlokát.

De hogy leszállt Mohácsnál
E honnak csillaga
S nem volt miért csatázzon
A bátor dalia:

E völgy nyugodt körében
Rejté el bánatát;
Szivét a bú emészti,
A rozsda jó vasát.

Most agg, hosszú napokban
Sok évek folytak el;
Haja galamb-fehér lett, –
Nyugodtabb a kebel.

S miként ha hó takarja
A hervadt téreket,
Csak itt-ott áll egy kóró
A jég-lepel felett:

Úgy hosszú életének
Nehéz keservibül
Csak itt-ott még egy emlék,
Mely néha felmerül.

De ha távol falukból
A nép hozzája jött
S az agg letérdepelve
A feszület előtt,

Éghez emelt kezekkel
Könyörgé istenét,
Hogy el ne hagyja veszni
Letiprott nemzetét;

Hogy el ne hagyja veszni
A szép magyar hazát,
Hogy el ne hagyja veszni
Nagy Árpád magzatát:

Akkor sejdíti néha
Az ájtatos tömeg,
Hogy bár e fej megőszült,
Hogy bár e kéz remeg, –

De egyiránt még ifjan
Hevül ez agg kebel,
Szemén a könnyek érte
Még nem apadtak el.

III.

Így múlt a hosszú élet;
Kifáradt a kebel,
Mit rég  sejdít, most érzi:
Hogy végre menni kell.

S kiket sokszor szavával
Vigasztalt bú között
Még egyszer összegyűjti
A kis kunyhó körött.

»Oh légyetek üdvözölve
Még egyszer, jámborok,
Kik terhes életemnek
Baráti voltatok.

E hosszú földi pályán
Végig kísértetek,
Oh légyetek üdvözölve
Utolszor, hív sereg!

Egy kincset rejt e kunyhó.
Mig ifjabb volt karom,
Megvédtem; éltem eltelt;
Most már rátok bízom«.

Így szól, s megy kunyhajába
S egy zászlóval kilép;
Terhétől karja reszket;
Bámulva áll a nép.

»Ím kincsem! szebb napokban
Királyom bízta rám, –
Közötte száz veszélynek
Mohácsnál hordozám.

S sok évig a kunyhóban
Őriztem kincsemet.
Im itt van, szenny nem érte
E szentelt színeket.

Büszkén lobog, mint egykor
Győzelmeink alatt;
Sok elveszett Mohácsnál
De zászlónk megmaradt.

Mátyás fényes lakában
A félhold ül Budán,
S új zsarnokok jöhetnek
A zsarnokok nyomán:

De míg e zászló meglesz
S élnek emlékeink,
Nem fognak eltiporni
Győzelmes ellenink.

A hosszú éj után a
Napnak kell jőnie,
És a korány fuvalma
Fölébred majd vele.

S ha kéz lesz, mely e zászlót
Fel bírja tartani,
E szellő a redőket
Ki fogja bontani.

És újra kardot fognak
Az elszokott kezek,
Melyek lánczot viselve
Megerősbültenek.

S megtisztul a töröktől
Budának szent fala
És újra ön-hazánk lesz,
Mi börtönünk vala.

De hol van, a ki tartsa
Vészek között, a kéz?
Hol van, ki védni bírja
Zászlónkat, a vitéz?«

Szólt – s ím, a mint körülnéz,
Száz kar emelkedik
És száz ajakról egy szó – – –
Mind, mind ajánlkozik:

»Kevés egy élet, egy kar,
E terhet hordani,
De mindnyájunkra bízzad
S meg fogjuk tartani«.

S a melyet elbocsáta,
Száz kéz ragadja meg
A zászlót, s most közöttük
A nép felett lebeg.

Ő látja, s megnyugodva
Csukódik bé szeme;
Hisz zálogát jövőnknek
Jó kézbe tette le!

1863.

 

 

 

        V.  A HAZÁÉRT ÉS A SZABADSÁGÉRT (Kurucok kora)

 

ADY ENDRE: Bujdosó kuruc rigmusa

Tíz jó évig a halálban,
Egy rossz karddal száz csatában,
Soha-soha hites vágyban,
Soha-soha vetett ágyban.

Kergettem a labanc-hordát,
Sirattam a szívem sorsát,
Mégsem fordult felém orcád,
Rossz csillagú Magyarország.

Sirattalak, nem sirattál,
Pártoltalak, veszni hagytál,
Mindent adtam, mit sem adtál,
Ha eldőltem, nem biztattál.

Hullasztottam meleg vérem,
Rágódtam dobott kenyéren,
Se barátom, se testvérem,
Se bánatom, se reményem.

Már életem nyugalommal
Indul és kevéske gonddal,
Vendégséggel, vigalommal,
Lengyel borral és asszonnyal.

Lengyel urak selymes ágya
Mégis forró, mint a máglya.
Hajh, még egyszer lennék árva:
Be jó volna, hogyha fájna.

Áldott ínség: magyar élet,
Világon sincs párod néked,
Nincsen célod, nincsen véged,
Kínhalál az üdvösséged.

Elbocsát az anyánk csókja,
Minden rózsánk véres rózsa,
Bénán esünk koporsóba,
De: így éltünk vitéz módra.

(1909)

 

        VI. FORR A VILÁG BÚS TENGERE (Magyar jakobinusok kora)

 

BATSÁNYI JÁNOS: Bíztatás

A hazáért élni, szenvedni, s jót tenni,
Ügye mellett önként s bátran bajra menni,
Kárt, veszélyt, rabságot érte fel sem venni,
S minden áldozatra mindenha kész lenni –
Barátom! oly dolgok, melyek az embernek
Dicsőség mezején oszlopot emelnek,
S melyekért (bár, míg élsz, sokan nem kedvelnek)
A jók sírodban is áldanak, tisztelnek.
(1783)

          VII.  HASS, ALKOSS, GYARAPÍTS!  (Reformkor)

 

KÖLCSEY FERENC: Emléklapra

Négy szócskát üzenek, vésd jól kebeledbe, s fiadnak
Hagyd örökül, ha kihunysz: A HAZA MINDEN ELŐTT.

MAGYARORSZÁG CÍMERE
Szép vagy o hon, bérc, völgy változnak gazdag öledben,

Téridet országos négy folyam árja szegi;

Ám természettől mind ez lelketlen ajándék:

Naggyá csak fiaid szent akaratja tehet.

 

  1. február

 

 

         VIII.  ALIG VIRRADT, MÁR ÚJRA ELBORUL (Szabadságharc)

 

PETŐFI SÁNDOR: Megint beszélünk, s csak beszélünk….

Megint beszélünk, s csak beszélünk,
A nyelv mozog, s a kéz pihen;
Azt akarják, hogy Magyarország
Inkább kofa, mint hős legyen.

Dicsőségünknek kardja! csak most
Készültél s már a rozsda esz.
Meglássátok, maholnap minden
Az ó kerékvágásba’ lesz.

Úgy állok itt, mint a tüzes ló,
Mely föl vagyon nyergelve már,
S prüsszögve és tombolva ott benn
Fecsegő gazdájára vár.

Nem a tettek terén fogok hát,
Mint egy csillag, lehullani?
Megfojtanak majd a tétlenség
Lomhán ölelő karjai?

S nem lenne baj, ha magam volnék,
Hisz egy ember nem a világ,
De ezer és ezer van, aki
A zablán tépelődve rág.

Óh, ifjaink, óh, én barátim,
Ti megkötött szárnyú sasok,
Láng a fejem, jég a szívem, ha
Végigtekintek rajtatok!…

Föl, föl, hazám, előre gyorsan,
Megállni félúton kívánsz?
Csupán meg van tágítva rajtad,
De nincs eltörve még a lánc!

Pest, 1848. április

 

          IX.  FIAIM, CSAK ÉNEKELJETEK! (Elnyomás és kiegyezés)

 

TOMPA MIHÁLY: A gólyához

Megenyhült a lég, vidul a határ,

S te újra itt vagy, jó gólyamadár!

Az ócska fészket megigazgatod,

Hogy ott kikölthesd pelyhes magzatod.

Csak vissza, vissza! meg ne csaljanak

Csalárd napsugár és síró patak;

Csak vissza, vissza! nincs itt kikelet,

Az élet fagyva van s megdermedett.

Ne járj a mezőn, temető van ott;

Ne menj a tóba, vértől áradott;

Toronytetőkön nézvén nyughelyet:

Tüzes üszökbe léphetsz, úgy lehet.

Házamról jobb ha elhurcolkodol. –

De melyiken tudsz fészket rakni, hol

Kétségb’esést ne hallanál alól

S nem félhetnél az ég villámitól?

Csak vissza, vissza! dél szigetje vár,

Te boldogabb vagy, mint mi, jó madár.

Neked két hazát adott végzeted;

Nekünk csak egy – volt! az is elveszett!

Repülj, repülj! és délen valahol

A bujdosókkal, ha találkozol:

Mondd meg nekik, hogy pusztulunk, veszünk,

Mind oldott kéve, széthull nemzetünk…!

Sokra sír, sokra vak börtön borul,

Kik élünk, járunk búsan, szótlanul;

Van, aki felkel és sírván, megyen

Új hont keresni túl a tengeren.

A menyasszony meddőségért eped,

Szüle nem zokog holt magzat felett,

A vén lelke örömmel eltelik

Hogy nem kell már élni sok ideig.

Beszéld el, ah…! hogy… gyalázat reánk!

Nem elég, hogy mint tölgy kivágatánk:

A kidűlt fában őrlő szú lakik…

A honfi honfira vádaskodik.

Testvért testvér, apát fiú elad…

Mégis, ne szójon erről ajakad,

Nehogy, ki távol sír e nemzeten:

Megutálni is kénytelen legyen!

1850

          X. A KISDED MAKK SUDÁRBA SZÖKKEN (Századfordulónk)

 

BENEDEK ELEK: Becsüld a népet!

-Elek fiamnak –

Dolgos népet, ha látsz a réten,
Köszöntsed őt, köszönted szépen.
Bár ócska, foltos a ruhája,
Kincseket ér az ő munkája – –
Becsüld a népet!

 

Neked pihenés a meleg nyár.
Te alszol, s ő munkába kezd már.
Peng a kasza már virradatkor,
A legszebb álmot alszod te akkor –
Becsüld a népet!

 

Hej, mit művel kérges tenyérrel!
Ellát téged puha kenyérrel.
Még éjjel is hordja, mit nappal
Összegereblyélt, – le a kalappal!
Becsüld a népet!

 

Ne irtózz a kérges tenyértül,
Fogd meg bátran, tétova nélkül.
A kéz, amely vért verejtékez,
Szebb, mint amely aranytól ékes –
Becsüld a népet!

 

Óh, ez a kéz! Áldott egy kéz ez,
Ma itt, holnap tán harcban vérez;
Arany kalászt vág ma kaszája,
S embert, ha vészben szent hazája –
Becsüld a népet!

 

Szeressed őt, véremből vér, te!
Ne feledd: honnét eredél te;
Hogy vagy te is a sarjadéka,
Dolgos, harcos nép maradéka – –
Becsüld a népet!

/1900 körül/

 

 

          XI.  A FÖL-FÖLDOBOTT KŐ (Így kezdődött)

 

ADY ENDRE: A Hadak Útja

Vörös jelek a Hadak Útján:
Hunniában valami készül,
Rongyos hadak, roppant hadak
Seregelnek vígan, vitézül.

Máma Tűz-ország Magyarország,
Fagyott testét a láng befutja.
Csoda esett. Földre esett,
Benépesült a Hadak Útja.

Százezernyi parittyás Dávid
Készül bízón, dalolva rátok:
Ejh, jó urak, dicső urak,
Ilyen gyávák a Góliátok?

E roppant nép nem Csaba népe,
Melyről legenda szólott nektek.
Más nép e nép, ez csak: a Nép,
A fölkelt Nép. S ugye, remegtek?

Dobban a Föld s piros virágos,
Nagy kedvvel a Napot köszöntjük.
És láng-folyó, szent láng-folyó
Minden utca, ha mi elöntjük.

Új hadsereg a Hadak Útján,
Új legenda, új harcos ének:
Ez a Jövő, a kész Jövő
S pirkadása a magyar Égnek.

Ez az ezer évig nyomorgók
Százszor lesújtott, bús csapatja,
De az erő, a friss Erő
S vígságát a nagy Élet adja.

Ágyú, gyilok, úri bitangság
Nem fog a mi dús ereinken:
Ha meghalunk, hát meghalunk,
S ha meghalunk, meghalt itt minden.

Mi vagyunk: Jövő és Igazság,
Engesztelés és nagy Ítélet,
És mi vagyunk, csak mi vagyunk
Jó Sors, ha kell s ha nem kell: Végzet.

Minden mienk, csak a tűrés nem
S nincs hatalom, amely megingat
És hangosan, nagy-hangosan
Idézzük meg hóhérainkat.

Ez az ország a mi országunk,
Itt most már a mi kezünk épít.
Tobzódtatok, tobzódtatok,
Éppen elég volt ezer évig.

Hír és dal ma riongva vág szét
Városfalak közt, falvan, pusztán:
Itt van a nép, megjött a Nép
Vihar-irammal, Hadak Útján.

Itt van a nép, trónt ülni fog most
Ezer évig férge a rögnek,
Ítél a nép, ítélni fog
S ezerszer jaj a bűnösöknek.

 

 

 

           XII.  CSAK EGY ÉJSZAKÁRA!  (A háborúk alatt és után)

 

GYÓNI GÉZA: Cézár, én nem megyek

Vérben úszik vad hegyek orma,
Paskolja vér; paskolja ár.
S engem a halál-dáridóra
Cézár parancsa vár.

Itt hagyni minden szentet, drágát,
Asszonyt, búzát, bort, dalt, zenét:
Cézár parancsa nem kegyelmez.
Kell a halál-cseléd.

Már összeszedtem kis cókmókom.
Indulni kell. Jaj, hogy lehet.
Vérben úszik vad hegyek orma.
Cézár, én nem megyek.

Cézár, lásd, ép a szüret áll már,
Gerezd hegyén tömött gerezd.
Vérben úszhat vad hegyek orma,
A földem nem ereszt.

Cézár, énnekem asszonyom van,
Forró ölű, dalos, szelíd.
Te éretted, jaj, hogy áztassam
Könnyűvel szemeit.

Kicsi, szegény, ijedt fiókák
Fogják, lásd, erős térdemet.
Cézár, ki visel gondot rájuk,
Ha gőgöd eltemet?

Vért szűr a pajzs Hispániában,
Rengenek a sötét hegyek.
Bús fürtnek a halálszüretre
Cézár, nem mehetek.

Nekem nem házam a te házad.
Nekem nem fáj a bánatod.
Éntőlem véres koronádat
A sárba vághatod.

Mit bánom én Hispániát,
Ha gyémánt-hegyeket terem;
Minden drágakövednél drágább
Az én rongy életem.

Élet, élet, szent gyönyörűség,
Egyetlen, mely nekem ragyog.
Cézár, az életem felett
Én is cézár vagyok.

Melyik Isten nevében trónolsz?
Mily őrület adott jogot:
Hogy istenadta életemmel
Játszik a pallosod?

…Soracte ormán zöld az erdő,
Szívem élet-vágytól dagad,
Jer, asszonyom… A koronádat
Cézár, védd meg magad.

Vagy küldj hamar pretoriánust
Üsse szét e dacos fejet,
De bitangul a mészárszékre
Cézár, én nem megyek.

GARAI GÁBOR: Honalapítók

István király lovas szobra alatt,
a föld mélyén, a várfalak tövében
ősi katonacsontok nyugszanak:
karok s lábak mészváza, koponyák,
s kéz- és lábfejek ízekre hullott csonkjai;
és rozsdás ember-patkók: a talpasoknak,
– kik az utak kövén lóhalálban kocogtak –
kellett a bocskoron ily vasat hordani…

Így hát a szobor méltó helyen áll.
Mert még a végítélet harsonái
sem terelhetnék össze a király
hamvait úgy, hogy ráismerne bárki:
Íme, a honalapító – ő az, kétségtelen.
De a bocskorosok csonthalma: bizonyosság.
Általuk élt és rajtuk állt az ország,
s holtuk túlélte a türelem,
hogy megtartja majd, aki alapozta
a hazát – házat rakván a romokra…

Fent a jelkép megrendülhet: lehet
kiválasztott tehetség, hősiesség
szobra, bölcs szigor s változó szerep
emlékműve, istenült őrület –
de lent, kik az eszménynek testet adtak,
testből csonttá lettek és fennmaradtak
utódaikban; kik a lényeget
őrzik, a megtartó titkok tudói,
az örökös kezdetek folytatói,
a hon folyton újjá-alapítói:
rendületlenek a névtelenek.

 

Augusztus 20. – a alkalmából ajánlja a fenti versválogatást az Önök szíves figyelmébe tisztelettel a Tököl Civil Kontroll Egyesület.

Tököl, 2018. 08.19.

Forrás: Rendületlenül, a hazaszeretet versei

Szerkesztette és a verseket válogatta: Benedek István

A magyar könyvklub exkluzív kiadványa

Wikipédia

Internet

 

 

 

 

 

 

 

Facebook hozzászólások

“SZABADRABOK”

A Szép versek sorozatban megjelent portréja
Csigó László felvétele

Nagy Gáspár: Szabadrabok Egybegyűjtött versek,1968 – 1988

Megjelenés dátuma: 1999

Versválogatás Nagy Gáspár Szabadrabok és más verses köteteiből.

Nagy Gáspár (Bérbaltavár, 1949. május 4. – Budapest, 2007. január 3.)

Harmincöt-harmincat évesen a nyolcvanas évek közepén nagy érdeklődéssel, várakozással és reményekkel olvastuk Nagy Gáspár költő „rendszerváltó” verseit. Ugyanis „a rendszerváltás előtt Nagy Gáspár költészete beszélt legnyíltabban a kommunista diktatúra bűneiről. Költészete nyílt szembenállás volt a diktatúrával, leleplezte annak módszereit és cselekedeteit. Aztán regisztrálta a rendszerváltás örömét, majd azonnal szót emelt visszásságai, felemássága miatt. Nagy erkölcsi felelősséggel szólt, a rendszerváltás folyamatában megmutatkozó színváltásokról, árulásokról, elvtelen helyezkedésekről.”Költészetének van egy olyan belső magja, amelyik a mély keresztény hit őszinte megvallása. Ez a hit ösztönözte és bátorította arra, hogy nevén nevezze a társadalmi és erkölcsi bajokat. Tegyük meg ezt mi is (keresztények és nem keresztények), a költő szavaival szólva mert „Múlik a jövőnk” és a „Lelkiismeretet nem lehet elaltatni”, azzal, ha ugyanazokat a bűnöket, hibákat követjük el mi is, mint amiket elkövettek a hatalmon lévők a „rendszerváltás” előtt. Ha ők a „komcsik” csinálták valamilyen kétes dolgot, dolgokat, azt mi bűnnek tartottuk. De, ha mi csinálunk vagy csináltunk ugyanolyan kétes dolgot vagy dolgokat, mint ők, az rendben volna, az nem lenne bűn? Nagyon nincs rendben, és igen bűn az is!  Bűn és hiba továbbá az is, ha ugyanazok a reflexek mozgatják tetteinket ma is, mint a „rendszerváltás” előtt. Mert a „rendszerváltóktól” és a „rendszerváltás” után a hatalomra kerülőktől tisztességet, jó szándékot várt és remélt minden jóérzésű magyar polgár. Megkaptuk? Vagy ismét déjá vu érzésünk lehet, úgy érezzük ez már egyszer megtörtént velünk, ezt a helyzetet már korábban átéltük?

 Az alábbi versválogatás kapcsán, van-e aktualitásuk még ma is ezeknek a verseknek?

Nagy Gáspár: Verhetetlenek

Roppant szorgalmasak igyekvők
ezek a roppant-gerincű fiúk
az árulásban máris verhetetlenek
s onnan már nincsen visszaút

 

Kórlap-lépcső

Lágyulás

                        gerincben

                                               agyban

                                                                     kicsiben

                                                                                                             nagyban

Múlik a Jövőnk

 

Múlik a Jövőnk

egy erdőből jövök

végig ösvények nyílnak

most már a hátam mögött

(ezeken menni

lett volna jó

vagy örökre eltévedni

mint egy kalózhajó)

már nyüszít az erdő

nézi az Egyutat

ezen s így vérzik el

aki fügét mutat

tankpezsgő művér

és persze „testvéri

tankok” is csorogtak –

ha J. A. ezt megéri

nincs nemzedéksiló

de jövőkonzervből élünk

homlokegyenest mások

homlokán zsibbad a bérünk

Magyar abszurd

Rendezői példány

(1)

Nálunk
– két vállrándítás között –
történelmileg úgy alakult
hogy a hóhérok
a vérbírák
a sortűz-vezénylők
a szadista államvédelmisek
a legfőbb ügynökök
és a megzsarolt kis besúgók
sem tudnak (képtelenek)
megbocsátani
áldozataiknak (FÜGGÖNY)

(2)

Ezért aztán
csak
el-te-met-ni
az áldozatokat
már nagyon kevés
de
né-ven ne-vez-ni
a gyilkosokat
(etcetera)
még mindig túl sok
azoknak
akik… (FÜGGÖNY)

(3)

Csendes???
Újra csendes!!! (ÚJRA FÜGGÖNY)

Ez volt a kor…

Már
semmi semmi nem segít
a pillanatnyi taktika főleg –
a tálcán vitt fej etc.
is hamis előleg!

És
mégis mégis azt hiszik
a bátor “jóvitézek”
hogy a pár ezernyire
limitált kiáltás elég lesz.

De
tűnünk tűnődünk tüntetünk
a legtöbbje és jobbja is
csak befelé
némán –

És hümmögünk:
ez volt a föld
ez volt a kor
ahol és amikor
élnünk adatott
kifosztva bénán.

Előbb és aztán

Előbb a kétségbeesések
aztán a kétségbevonások
bizony barátaim
jönnek a megrovások

az indexbe nyarak kerülnek
remegő forróságok
fölött a vibráló levegőben
tüntető furcsaságok

és őszülnek őszök
hirtelen haraggal kékkel
jelesen húznak itt
valami vadlibaékkel

szaggató huzatban
földet ér vándorlásunk
szédülünk kicsit és temetünk:
diáksapkákat ásunk

Bizony barátaim
jönnek a megrovások
előbb a kétségbeesések
aztán a kétségbevonások

Magánlevél (helyett) többeknek a kevesek közül

Kedves Krisztus utáni Kr kusom
szívem vérem lelkem és húsom
bizony sokszor nevetnem kell Magán
hogy milyen értékeket preferál
nem tudom nem tudhatom (nem is érdekel)
mennyi ebből a “magánszorgalom”
s mennyi a már beevett irály
esetleg a fönnmaradási/pillanat-haszon
csapódik pattog labdaként bizony
kockázatmentes vizeken siklik Ön
élvezi is talán: minő nagyszerű lavír
amit papiros s hangszalag fölöttébb kibír
mert könnyen letörölhető
  nyoma sem marad
fut hát köröket
eljött az idő
most kell ráhajtani
sokakat kinő
lehet hogy végképp leköröz
rugalmatlan fiúkat
akik nem értik
a helyzet adta futamokat
melyben nyüzsögnek derék önszervezők
semmi-horgoló poszt-osok
az Ön vályúinál is ők
a leg-leg-kosztosok
no ez nem riposzt:
mert nem lenne kiért miért
csak nézem – hisz már nagyon Ön se fiatal
a hang szalad
a hangszalag is surrog
aztán letörlik róla a port
gazdái hívják majd:
amolyan raport
akkor megint vissza vagy hova?
fogad-e újabb lovakra befutóra tétre?
sajnálom: mi mindent tesz meg érte…
sajnálom már most   e l ő r e

Gyötrődések

(1)

Valami végképp szétesett itt
a barátság a másikba vetett hit!

(2)

Kik voltak ők?
S mi lett belőlük?

Egykor barátaim voltak.
Most távolodom tőlük…

(3)

Múltjukon én nem rágódom
bár keserű hallani (tudni?)
hogy ama lánc tőlük is fénylett.

Csak két szót írhatok le végül:
(ha igaz!) árulás merénylet.

(4)

Mert a könnyűt
könnyű volt szeretni
de a nehezet nehéz.

És a súlytalant is könnyebb
ha a súlyosat annyira nehéz!…

Mintha szádra és szívedre
tekeredett volna
több tonna géz:
hogy ne fájjon annyira
és ne beszélj!

Pályabér – kiégett legelőn

Fölmagzott füvek a pályán,
kilőtt tarack meg fonnyadt pipitér;
tűnődjünk el az idő “ár/apályán”,
de itt tűnődni mit ér…
ha egyszer nyár van: július-totál,
csak rózsaszínben játszó szemüveg
mögül nem látható a kár,
bár erőlködik s zihál az öreg,
ki sípjával (régóta) árnyékot követ,
a csapat sorsához így ragaszkodik;
ráment bizony már néhány évtized,
de nem érti, ha netán panaszolkodik
akár egy zöld fűszál,
akár egy szürke tartalék…
mert eldöntve itt előre,
ki lesz örök-fakóban boldog kispados…
ha kell, hát bedobva egy sérült martalék,
fetrenghet ugyan, de jajgatni kínos,
mert cselnek vélhető: eltanulható
rebelliónak – amiért nem jár pályabér,
se dicséretes bólintás egy mindenható
Bíró-Sport-Rovatban…
elkelne már egy jó kis öntözés,
mert pályánk itt tikkadt “rühes legelő”,
“pirosult gyásztér” és bunda-virágos:
a százszor átvert, a százszor megalázott
ezerfejű caesar rozzant tribünökről
csak tátog és alig kiáltoz…

(1987. július)

Akik nem fogadták el.

Megtalált 1986-os naplóbejegyzés

Szokoly Tamásnak régi barátsággal.

Nincs vádbeszéd most, meghajszolt szívem,
és nem lesz védbeszéd se, nem bizony…

a szél nem suhogtatja az „ezüst” nyárfasort…,
a széles út másoké, tűnődhetsz sorsodon !

A másokén is persze, akik könnyedén előznek
egy világra nagyon hasonlító v i l á g b a n,
de mégse irigyeld, ha győznek, ha átszakítják a célszalagot.

Nagyjából minden olyan volt, mint egy valóságos verseny,

Csak épp nem indultak el azok, akik nem fogadták el
a versenyszabályokat, meg az időmérő gyakori csalásait…

A fenti versválogatást ajánlja az Önök szíves figyelmébe tisztelettel a Tököli Civil Kontroll Egyesület.

Tököl, 2018.08.09

Forrás: Görömbei András nyomán

Internet

Wikipédia

Nagy Gáspár díjai és elismerései

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Facebook hozzászólások

Hol vagytok tanárok, tanítók, akik ma hiányoznak?

Pedagógusnak lenni az egyik legszebb hivatás, hiszen egy tanár nem csak oktat, de nevel, értékeket közvetít, hat, alkot, gyarapít és a lelkek mélyén nyomott hagy az ifjúságban. Olyan pálya ez, amiben arany középút nincsen!Ember legyen a talpán, aki a tanárkérdéseket követni tudja, hogy ne ítélje meg vagy el. Akinek nem volt jó tanára azért, vagy akinek volt, másért. Mert sokak szerint van rossz tanár, míg mások szerint szerencsére van jó is. Ismert fogalom a tanárbarát, de a tanárgyűlölő is, a szerint, ki milyen élményekkel távozott az iskolából. Tanári összejöveteleken gyakran elhangzik a tanárhiány, a tanárértékelés problémája, az értékelés előnye és hibája, a jövő iskolája, a technikai eszközök szerepe az oktatásban.

Milyen tanár besorolások a legismertebbek?

Vannak szaktanárok, nyelvtanárok, cseretanárok, hittantanárok, paptanárok, vallástanárok, magántanárok, mérnök és műszaki tanárok, illemtanárok, orvostanárok, színész tanárok, tánctanárok, testnevelés tanárok, rajz és művészeti tanárok, zene és zongoratanárok, segéd és kisegítő tanárok és még sokan mások, mert a felsorolás nem teljes, csak a tanár fogalom lett általános és felemelő. És persze vannak tanári diplomával rendelkező szökött tanárok a jobb fizető helyeken.

Gyakran írnak a jó tanár, különböző jellemzéseiről, például: nagy tudású, lelkes, jó kapcsolatot ápol diákjaival, a tanítás során odafigyel a tanulók igényeire, inspirálja, motiválja őket a tantárgy megismerésére, formálja a személyiségüket, oktat, és egyben nevel is egyaránt. A közvélemény hajlamos rossz tanárként elkönyvelni sok pedagógust, a társadalom, a család minden gondját és baját ráterhelni. Sajnos vannak pályatévesztett és kiégett pedagógusok is. A pályán maradottak körül nézelődve, sokan nem is értik, a tanár miért ezt a munkát választotta, hiszen szemmel láthatóan nem kedveli a diákokat és nem szeret tanítani, motiválatlan és kevésbé hatékonyan látja el feladatait. Súlyos a gond akkor, ha a tanár önmagában is felfedezi: elégedetlen munkájával, önmagával, fáradt, legszívesebben be sem menne dolgozni. És nem riad vissza a perclopástól, amit az órákra való be és kimenet, az órák mással való töltésével elkövet.

Az olyan ember, aki nem ért a számítógéphez a XXI. században analfabétának fog számítani.”   

                                                                                                           /Teller Ede/

A pályatévesztés nagy hiba. Ha nem a legjobb képességű, akarásban és tudás átadás vágyban menő ember megy a tanári állásba, bizony visszaüt a diákokra. A munkahelyi kiégés összefüggésbe hozható a követelmények és a tanár kapcsolatával. Az tanár képessége, tisztessége, akarása segítik a stresszel való megbirkózást és a feladatok elvégzését. A követelmények pedig növelik a tanárok terheit, az átélt stresszt és szorongást. A munkahelyi leterheltség, a kiégés veszélye akkor magas, ha a követelmények nagyobbak, mint a rendelkezésre álló lehetőségek. A tanári kiégés egyik oka sok esetben a sikerélmények és visszajelzések hiánya. A tanári sikerélmények legfontosabb forrásait a diákokkal megélhető közös pozitív élmények jelentik. A tanár távol tartja magát a diáktól, úgy kezeli a diákokat, mintha mind ugyanolyanok lennének, amelyek őt a sikerélmények átélésétől is megfosztja. A tanári kiégés a tanuló családjának életére is negatív hatással lehet. A munkahelyek gyakran érzelemkifejezéssel kapcsolatos elvárásokat is támasztanak. Egy iskolában például azzal, hogy milyen érzelmeket és hogyan lehet kifejezni a diákokkal kapcsolatban. Az ilyen érzelmi munka nagy odafigyelést igényel, fárasztó, belső konfliktusokat okozhat a pedagógus számára. A tanárok fontos feladata a tananyag átadásán túl a diákok személyiségének formálása, tanulói motivációjuk elmélyítése, tehetségük kibontakoztatásának segítése is. A növekvő munkamennyiség, az anyagi és társadalmi elismerés hiánya, és a pedagógusminősítési rendszer a legfőbb stressz forrás.  A túlterheltségen kívül a munkavégzéshez szükséges eszközök hiánya vagy nem megfelelő minősége, az adminisztrációs terhek gyakran az oktatói munka hátrányára történnek, kiégést okozó tényező lehet. A pedagógusok fizikai, érzelmi és lelki egészségének védelme fontos, hiszen munkájukat ellátva tanítványaik szellemi, személyiségbeli és lelki fejlődéséhez is hozzájárulnak. Ehhez pozitív munkahelyi légkör, jó kollegiális kapcsolatok, társadalmi megbecsülés lenne szükséges. Egy tapasztalt szakmai vezető, egy jó munkaadó irányító a legjobb támogató közeg.

  1. július 9.-ei adatok!

Több mint kétezer tanár hiányzik a tanévkezdéshez, ez a helyzet drámai. Csak Budapesten 582 helyet kellene betölteni a szeptemberi tanévkezdésig. Az ország különböző részein, július elején közel 2400 aktív álláshirdetés található tanárok és tanítók számára. Tavaly 951 tanító és 3019 tanár jogviszonya szűnt meg, 565 tanító és 840 tanár ment nyugdíjba, viszont ugyanekkor csak 353 tanító és 482 tanár kezdte el a pedagógusi pályáját. Ezért igazán nagy kérdés, kik fogják feltölteni ezt a több mint kétezer üres helyet szeptember elejéig. És akkor itt tartunk: fogynak a tanárok. Miért is lennének többen? Aki kiöregszik, örül, hogy nyugdíjba mehet. Aki fiatal, annak semennyire sem vonzó ez a pálya. A miértre tanulmányok vannak!

Tovatűnt gyermekkorom emlékeiben a legfelsőbb polcon ott vannak tanáraim, akiknek sokat köszönhetek. Valamit csak ki kell találni, hogy a mai ifjúság a kincsek keresését, amit mindenki szeret, ne varázslatos kütyükkel tegye, ami most leköti és feldobja őket, hanem érzelmekkel teli emberek, Tanárok irányítsák őket ebben a rohanó világban is! Kérdés továbbá, a nagy tananyagmennyiség mellett, hogyan készítse fel az iskola az életre a gyermeket? Ma egy pedagógus munkája folyamatos küzdelemből áll. Mert egy pedagógus, aki komolyan veszi a hivatását, aki tényleg hisz abban, hogy a nevelés életpálya, a legszebb hivatás, az sosem állhat le.

 

“Az iskola dolga, hogy megtaníttassa velünk, hogyan kell tanulni, hogy felkeltse a tudás iránti étvágyunkat, hogy megtanítson bennünket a jól végzett munka örömére és az alkotás izgalmára, hogy megtanítson szeretni, amit csinálunk, és hogy segítsen megtalálni azt, amit szeretünk csinálni.”                                 /Szent-Györgyi Albert/

Minden tanárnál az a legfontosabb, hogy igazi pedagógiai lelkületű, tiszta szívű ember legyen, különben nem tudja átadni az ismeretanyagot.  Obádovics J. Gyula(matematika)

 

2018-07-27                                             Írta és összeállította: Pletser József

 

Ajánlja, a tököli Sziget Civil Kontroll Egyesület

Forrás: Internet

Ajánlás a jelen pedagógusainak: Prievara Tibor: A 21 századi tanár

 

 

Ui: Középiskolai tanár: gimnázium, szakközépiskola

Feladatai:

  1. a tanterv alapján tantárgyak tanmenetének elkészítése, felkészülés az egyes tanítási órákra;
  2. a tananyag feldolgozása, megbeszélése, tanítása;
  3. a házi feladatok kijelölése és ellenőrzése, az írásbeli munkák kijavítása, a szóbeli feleletek és beszámolók értékelése;
  4. dolgozatok előkészítése, megíratása és értékelése;
  5. a tanulók tanulmányi előmenetelének értékelése;
  6. szülői értekezletek, fogadóórák keretében kapcsolattartás a szülőkkel;
  7. részvétel a nevelőtestületi üléseken, szakmai munkaközösségi értekezleteken, nevelési értekezleteken, kapcsolattartás más tanárokkal, nevelőkkel;
  8. az iskolai rend meghatározása és betartatása;
  9. osztálykirándulások, ünnepélyek, rendezvények, egyéb iskolai sport- és kulturális események szervezése.

Általános iskola: Foglalkozás jellemzői!

Az általános iskolai tanár, tanító oktatja és neveli az általános iskolában tanuló gyerekeket. A tanító az 1-6. osztályok között foglalkozik a tanulókkal, míg a tanár az 5-8. osztályok között. A tanítók 1-4. osztályig minden szakterületet, 5-6. osztályban legalább egy műveltségi területet, míg a tanárok 5-8. osztályok között szaktantárgyakat oktatnak. A tanárok és tanítók munkája rendkívül felelősségteljes, hiszen a konkrét szakismeretek átadásán túl a gyerekek nevelésében is fontos szerepük van.

Általános iskolai tanár, tanító

Követelmények

Milyen kompetenciákra van szükség ehhez a foglalkozáshoz?

Ahhoz, hogy az általános iskolai tanító és tanár minden feladatát egyformán sikeresen és szakszerűen végezhesse, a következő képességekre és készségekre van szüksége:

  • Kommunikációs képesség, hogy képes legyen a gyerekekkel könnyen megértetni magát, valamint munkatársaival és a szülőkkel jó kapcsolatot ápolni.
  • Felelősségtudat, mert munkájának minden részét a gyermekek fejlődését maximálisan szem előtt tartva kell végeznie.
  • Önállóság, hiszen a tanteremben egyedül oktat, így ott maga kell, meghozza a döntéseket.
  • Emlékezet, hiszen mind a tananyagot, mind a tanulók teljesítményét fontos, hogy vissza tudja idézni.
  • Konfliktuskezelés, stressz tűrés, mert alkalmanként fegyelmeznie is kell, a tanulók közti konfliktusokat is meg kell oldania, valamint a szülőkkel is közös hangot kell találnia.
  • Tanulás, hiszen fontos, hogy ő maga is képes legyen új dolgok elsajátítására, ne csupán a gyerekektől várja el azt.

Mindezeken túl munkájában jó hasznát veheti a kreativitásnak, hogy a kisdiákok számára a lehető legbefogadhatóbb módon oktasson. A szövegértés segítségével a tananyagot tudja könnyen elsajátítani. A tolerancia és az empátia a gyerekek elfogadásához, a megfelelő tanítási módszertan megválasztásához nyújthat segítséget.

 

John W. Schlatter:

Tanár vagyok

Attól a perctől fogva, hogy egy gyermek ajkáról felröppent egy kérdés. Sok helyütt éltem, számos alakban.

… Egy vagyok azokkal, akiknek neve és arca rég feledésbe merült, de tanításuk és jellemük tovább él tanítványaik munkájában. Örömkönnyeket hullattam tanítványaim esküvőjén, velük ujjongtam, amikor gyermekük született, s lehajtott fejjel, komor és zavarodott lélekkel álltam a sírok szélén, melyek korán nyelték el a még nagyon is fiatal testeket.

Hivatásom folytán egyetlen nap leforgása alatt szerepelek, mint színész, barát, orvos és ápoló, edző, leletmentő régész, pénzkölcsönző, taxisofőr, pszichológus, pótszülő, kereskedelmi ügynök, politikus és a hit védője. Hiába a sok térkép, táblázat, képlet, ragozás, történet és könyv, nincs mit tanítanom, diákjaim valójában csakis saját maguktól tanulhatnak, s minden erőfeszítésemet latba kell vetnem, hogy segítsek megismerni önmagukat.

Élő ellentmondás vagyok. Akkor beszélek a leghangosabban, amikor a leginkább fülelek. Azzal adom a legtöbbet, amit hálásan elfogadok tanítványaimtól. Nem anyagi javakra áhítozom, de folyvást kincseket keresek: új lehetőségeket tanítványaim képességeinek kibontakoztatására, és szüntelenül kutatom a tehetséget, mely néha saját maga ellenségeként elzárkózik. A legszerencsésebb vagyok minden dolgozó közül. Az orvos egy varázslatos pillanatban életet segíthet a világra. Nekem megadatott, hogy naponta láthassam, mint születik újjá ez az életkérdések, eszmék és barátságok révén. Az építész tudja, hogy amit gonddal épít, talán évszázadokra megmarad. A tanár tudja, hogy amit szeretettel és tisztességgel épít, az örökre megmarad.

Harcos vagyok, naponta küzdök a kollégák féltékenysége, a csüggedés, félelem, kényelmesség, előítélet, tudatlanság és közöny ellen. Ám hatalmas szövetségesek segítenek: az értelem, a tudásszomja, a szülői támogatás, az eredetiség, az alkotókészség, a hit, a szeretet és a derű mind-mind zászlóm alá sereglenek. Ki másnak is mondhatnék köszönetet a csodálatos életért, mely osztályrészemül jutott, mint a szülőknek. Az ő jó voltukból ért az a megtiszteltetés, hogy rám bízták a legnagyobb örök értéket, melyet létre hoztak: a gyermekeiket. Múltam tehát emlékekben gazdag, jelenem pedig erőpróbákban, kalandokban és vidámságban bővelkedik, hiszen napjaimat a jövővel tölthetem. Tanár vagyok.

És mindennap hálát adok Istennek ezért.

 

Juhász Gyula: Tanár úr volnék…

Tanár úr volnék magam is,
Nyomorúságos és helyettes,
Gyűlöltek a nagy istenek
S e pályát adták a végzetemhez.

Magyar Homérra gondolok,
Ki költő és tanár volt, mint én
S “a hivatalnak packázásit”
Viselte béketűrőn szintén!

Ó nagy elődöm, szép apám,
Te Atlasa a nyugalomnak,
De engem új kor új fiát
Villámos vágyak ostromolnak!

Rohan a szárnyas autó,
Repül a légi leviáthán,
E forró és rengő világ
Új csodáit hordozza hátán.

És én, helyettes Tantalus,
Iszom a lőrét gúzsba kötve,
Ó mennyi szárny és mennyi vágy
Törik le bennem mindörökre!

Te győző, boldog nemzedék,
Kit tőlem kér el majd a holnap,
Ne gúnyolj, hogyha roskadón,
Törött zászlóval eltipornak!

Ha majd pihenni térhetek
Fáradtan, közanyánk ölében,
Sirass el híven engemet,
Temess el végül engemet
Virágosan, ujjongva, szépen!

 

Facebook hozzászólások

Csepel sziget katolikus templomai

A vallás a kezdetektől fogva az emberi élet szerves része. Így van és volt ez nálunk is a Csepel szigeten. Néhány gondolattal szeretnék átadni egy gyűjteményt katolikus szigeti életünkről. A templom olyan építmény, amely a különböző vallásokban Isten vagy istenek tiszteletére, áhítatra vagy áldozatbemutatásra szolgál. A keresztény vallás magyar nyelven ma általánosságban a templom szót használja (az európai nyelvekben a templom megnevezésére többnyire a latin ecclesia szónak megfelelő kifejezés szolgál, mely egyszersmind az egyházat, mint közösséget is jelöli). Egyes templomokat szerepüktől függően a kápolna, katedrális (székesegyház) vagy a bazilika elnevezés illet. Ilyen esetek még a szerzetesházhoz kapcsolódó kolostortemplom, és a külön névvel illetett egyházközségi főtemplom, a plébániatemplom. Egy-egy közösség, falu, város egészének vagy valamely vallási felekezethez tartozó gyülekezetének kultusz helye, kultuszra rendelt épülete. Régi szóhasználattal: egyház, Istenháza. Ebben az összefoglalóban csak a katolikus templomokat gyűjtöttem össze.

Lyka Károly: A FALUCSKA TEMPLOMA (Részlet)

Mint a kotlós a csibéin, úgy őrködik a templom a falucskán. A torony széjjelnéz óra-szemével a temérdek bogárhátú házikón, azok pedig mind köréje sereglettek és szépen meglapulnak alatta. A nagy eseményeket mind a templomtorony hirdeti: esküvőt és temetést, tüzet s az ég csatornáinak vizét, jeget és kiöntést. Néha még a méltóságos úr megérkeztét is. A templom a falucska őrszeme, vára. Harangszavára rögtön válaszol a falu szíve: a rémület sikoltása vagy az öröm kurjantása vagy pedig az estvéli ima halk mormolása a válasz. A templom a falu akadémiája, parlamentje, meteorológiai intézete, telefonja, whiperje, szíve-lelke. Van templom falu nélkül, de nincs falu templom nélkül, így lesz ez, míg a falu falu lesz. Sokszor csodálkoztam azon, hogy az építőművészek ezt a gyönyörű témát nem ragadták meg szívvel-lélekkel. Hisz a feladat – templomot építeni a falucska számára — oly izgatóan szép, oly páratlanul tartalmas, hogy némely szép órában szívesen cserélném fel érte a tollat, az immár régen félrevetett cirkalommal és léniával. Olyasmit érzek e feladat elgondolásánál, amit azok az emberek éreztek, akik először öntötték lelküket a paysage intimé-be (bensőséges tájképtípus). Csakugyan, a kis magyar falusi templomba bele lehet önteni, bele lehet gyúrni a magyar falu egész megragadó bensőségét.

 Kereszténység

A hagyományos katolikus templom az ókori Egyiptomban alkalmazott elvet követi. Sírhelyül is szolgáló altemploma a halottak föld alatti világát, oszlopos járószintje, képekkel díszített oldalfalai a mi világunkat szimbolizálja, a fal- és oltárképek az Úr, Jézus földi életének eseményeit, a szentek evilági cselekedeteit ábrázolják, a mennyezet csillagos mintája vagy Mennyországot ábrázoló freskója az eget jelképezi. Sok egykori templom tengelyét nyugat-keleti fekvésben építették meg, hogy az épület belső elrendezése olyan, hogy a hívők és a celebráló pap (papok) kelet felé fordulva imádkoznak. A templom hármas szimbolikával rendelkezik. Jelképezi az Istenhez vezető utat, hiszen keresztjével, vagy csillagával az ég felé mutat, és felhívja figyelmünket, hogy a mennybe vezető út egyedül Krisztus. Másrészt jelképe az Isten-ember kapcsolatnak, hiszen a templom az a hely, ahol Isten szól hozzánk, s mi énekkel, imádsággal szintén megszólítjuk Őt. Harmadrészt jelképe egy egyházi közösségnek, amelynek összetartó ereje a hit.

                                                                                                                   Bajkó Ferenc

           Ima

Megkondul a templom nagy harangja

Szelíden zúg, s ezt felkapja a szél,

És elviszi messzi, messzi útra,

Míg az ember szívéhez odaér.

Átjárja a szívek rejtekét is

A szunnyadó lelket felébreszti,

Mély zengésű a harangnak szava,

Édes és lágy muzsikának véli.

 

Csodálatos szép zenéje ennek,

A lelkeket az Istenhez hívja,

Mély zengésű és szelíd szavával

A hív lelket Istenhez indítja.

Megindulnak a kicsik és nagyok

És mennek ők is mind egy irányba.

Hívő lelkek, szülő és a gyermek

Megindulnak a harang szavára.

A nagy harang csak szól: Bim-bam, bim-bam.

Kitárul a lelkünknek kapuja,

Az Istennek trónusához szállunk

Zeng az ima és zúg az orgona.

Zúgva száll az ének, a szent ima.

A lelket a magasba emeli

Istennek szent zsámolyához ér el,

Könyörgésünk Őhozzá repíti.

Minden ima meghallgatásra lel,

Mi a szívből fakad és esdekel.

Végtelenül irgalmas az Isten,

Gyermekeit Ő nem taszítja el.

Csodálatos az ima ereje,

Megenyhíti a nagy fájdalmakat,

Letörli a fájóbb könnyet is

És lelkedbe mély nagy nyugalmat ad.

Hatalmas nagy az ima ereje,

Vele győzöl minden veszedelmet.

Kérj! És a jó Isten megadja azt,

Ez a szelíd szó Istenhez vezet.

Ismeretlen szerző

Vers a múltból!

Első falu Csepel, Szent Miklós sógora.

Utána jön Tököl, Csépnek atyafia.

Márton és Újfalu, Ráckeve a bátyjuk.

Becse, Lórév Makád, három jó barátjuk.

Ismeretlen szerző verse a régi időkből, amikor még Halásztelek és Szigethalom is Tökölhöz tartozott. Nézzük meg hát, hogyan és mikor jöttek világra a Csepel sziget értékei!

Csepeli katolikus templomok:

Kisboldogasszony-templom

Szent Imre tér

A Csepeli Kisboldogasszony-templom a Budapest-Csepel Belváros Római Katolikus Temploma, a Szent Imre tér dísze. A Kisboldogasszony tiszteletére szentelt templom 1862-ben lett felszentelve. Négy harangja van. Az 1000 kg-s nagyharangot 1948-ban öntötték, a megrepedt középharangot pedig 1979-ben öntötte újjá Gombos Lajos. Ezen kívül még van két harangja. A templom oltára márványból van. Csepel falu, mint lakott hely a középkori oklevelekben egyértelműen szerepel. A csepeli plébánia ekkor még Tököl filiája (plébániához tartozó lelkipásztori hely) volt. Az 1944. július 27-i bombatámadástól a templom teljesen kiégett. 1988-ban végezték el a templom-belső ma is látható teljes felújítását.  2006-ban a hívek és a képviselő-testület adományaiból az ablakok belső üvegezését színes ólom-üvegezésűre cserélték. Az új ablakokat Spányi Antal megyés püspök áldotta meg.

 Jézus Szíve templom

1214 Budapest, Sas u. 10

  1. február 2-án kelt leiratában Shvoy Lajos megyéspüspök leiratban értesítette Róbl Jánost, csepeli plébánost, hogy új önálló lelkészséget szervez a plébánia területén. 1929. április 23-án kelt püspöki leirat mondta ki a csillagtelepi új lelkészség felállítását és a csepeli plébánia területétől való elszakadást..
  2. szeptember 22-én szentelte fel Shvoy püspök úr az egyházközség két harangját, melyet a hívők által szervezett juniális bevételéből vásároltak. Ebben az időben az egyházközség liturgikus élete a csillagtelepi állami óvodában folyt, így a harangtornyot is itt állították fel.
  3. január elsején a Csepel II. “Jézus Szíve” lelkészség hivatalosan is önállóságot nyert. Ez év elején megalakult a templomépítő bizottság.1930. április 2-án Shvoy Lajos megyéspüspök letette a II. kerület templomának az alapkövét a Weiss Manfréd családja által adományozott telken. A vitéz Irsy László tervei szerint épített templom alig három év alatt épült fel. A templom felépítése 42 ezer pengőbe került. A felszerelésre további 12 ezer pengőt költöttek.1933. szeptember 17-én került sor a templom felszentelésére.

Csepel-királyerdő – Szűz Mária Szeplőtelen Szíve Római Katolikus Plébániatemplom

XXI. ker.Szent István u. 216

  1. augusztus 6-án Shvoy Lajos megyéspüspök szentelte fel a templomot. A Szeplőtelen Szív tiszteletére szentelt építményt a korábban nyolc éve működő kápolna helyére emelték. A királyerdei híveknek a székesfehérvári egyházmegye papsága és a hívek segítettek, adományokkal támogatták az építkezést. A két és fél hónap alatt elkészült Isten házát ajándékul szánták főpásztoruknak, Shvoy püspök úrnak a 40 éves püspöki jubileumára. Ezt az emléket őrzi a templom bejáratánál elhelyezett márványtábla, melyen arany betűkkel rögzítették a felszentelés évét.

Szigetszentmiklós – Myrai Szent Miklós Templom

Sokáig Tököl filiája, 1928-ban önállósul, 1946-ban lelkészséggé szervezik. Mivel Jézus Szíve tiszteletére 1934-39 közt épült temploma szűknek bizonyult, közelében Szent Miklós tiszteletére újat emeltek 1998-2007 között.

Tököl: Kisboldogasszony temploma

A templomot először a pápai tizedjegyzék említi 1332-37 között. A középkori templomába temetkezett Csehi Mihály csepeli ispán 1519-ben, vörös márvány sírlapja a főoltárnál jelenleg is látható. A 16-17. században a templomot a reformátusok használták, a 18. századtól újból a katolikusoké .  A  templom felújításáról Kronosztikon (kronosztikon: épületek homlokzatán elhelyezett, az építésre, építtetőre utaló, általában latin nyelvű fölirat. A nagyobb mérettel v. színezéssel kiemelt betűi, római számokként összeadva az építés évszámát adják.) is megemlékezik. Az 1813-i átépítésnél a déli hajófal és a – sajátságosan ez elé épített – torony, valamint a nyugati fal egy része a gótikus templomból maradt meg.  A második világháborúban sajnos éppen e régi részek semmisültek meg. A déli falat, a tornyot és a templomboltozatát a régi állapot szerint építették újjá. A 17. század közepétől bosnyák ferencesek adminisztrálják, 1753-ban egyházmegyei plébániává szervezik. A település büszkesége ez a középkori romra épült katolikus templom, melynek falain és főoltárán láthatók még középkori maradványok. XV. századi gótikus részletekben gazdag az 1813-ban késő barokk stílusban átépített Kisboldogasszony Római katolikus templom. A szentélyben gyönyörködhetünk Feszty Masa Mária (1895-1979. Feszty Árpád leánya) új oltárképében, ami Mária születését ábrázolja. XVIII. századi a templom melletti plébániaépület, belsejében boltozatos szobákkal.

Szigetcsép:  Avilai Szent Teréz plébánia

A templom 1755-ben készült el . A Szent Teréz-templomot 1758-ban szentelték fel, melyet Mária Terézia építtetett. . A korábbi fatornyot lebontották, 1857-ben emeltek egy ma is látható tornyot.   Szigetújfalu filiájából 1862-ben szervezett plébánia. Barokk főoltára szépen faragott vörös márvány. Egy korábbi kutatás salzburgi munkának tartja. A templom mellett kialakított kert a falu egyik büszkesége. Horváth József, a korábbi plébános, püspöki tanácsos kezdeményezésére egy csodálatos zarándokhelyet alakítottak ki. A Fatimai Szűzanya szobor köré szép sziklakertet, Kálvária dombot, Szt. István-kápolnát, Medjugorjai Szűzanyának épített kápolnát, a lourdesi barlang hasonmását hozták létre. A legszebb templomkert pályázaton 1992-ben 2. díjat nyert.

Szigetújfalu filiájából 1862-ben szervezett plébánia.2001-től Tököl látja el.

Szigetújfalu: Szent Lénárd hitvalló plébánia

Az első templomot 1733-ban építették. De az megrongálódott és kicsinek is bizonyult, ezért egy újra volt szükség. Ráckeve filiája; 1742-ben önállósul E helyett készült 1770-ben a ma is meglévő, Szent Lénárdról elnevezett, barokk stílusú épület. A Csepel sziget akkori tulajdonosa, Mária Terézia vállalta az építési költségeket, míg a falu lakói adták a napszámos munkát és az igás vontatóerőt. 1773. május 31-én, pünkösd hétfőjén Bajcsi Antal ráckeresztúri parochus áldotta meg. Védőszentjéül az előző templom patrónusát Szent Lénárdot választották. A jó belső térarányokkal rendelkező hajó cseh süveg boltozatát kettős hevederek választják el.1742-1783 között a domonkosok vezették a templomot. Keletelt, egyhajós, homlokzati síkba illeszkedő tornyos, íves személyzáródású. 1949-ben felújítást végeztek.1986–tól Szigetcsép, 2001–től Ráckeve látja el. A hitvallók (latinul confessor) a legősibb szentek, akiket az üldözés időszakában elszenvedett vértanúhalálukért vagy a hit nyilvános, hősies megvallása miatt vállalt szenvedésükért dicsőít az Egyház. Jézus elsősorban róluk beszél a nyolcadik boldogságban, hiszen az igazságért vállalták az üldöztetést

Szigetszentmárton – Szent Márton plébánia

Első temploma 1727-ben épült Mai templom a katolikus templom, amelyet 1788-ban építettek az 1727-ben készült helyett. A templom felépítéséhez Krisztina főhercegnő, a Ráckevei koronauradalom birtokosa, Mária Terézia leánya adománnyal is hozzájárult. Erről Kronosztikon is megemlékezik. Az egyhajós, négyszögletes szentélyű, homlokzati síkban tartott toronnyal ellátott copfstílusú épületben vörös márványból készült főoltár felett látható a Szent Mártonról 1800 táján készült festmény. Különösen szép korai barokk munka Szent Antal és Szent János faragott szobra, amelyet az 1759. évi egyházlátogatási jegyzőkönyve már említett. Ezek a kisméretű, szépen kidolgozott alkotások az 1727-ben épített templom berendezéséhez tartoztak, ma a karzat alatt, a bejárat két oldalán állnak. Szigetújfalu filiájából 1935-ben szervezett lelkészség, 1949-tõl plébánia. 2009-2010-ben felújították a katolikus templomot. 2004-től Ráckeve látja el.

Ráckeve: Keresztelő Szent János római katolikus templom

A 18. század barokk művészete szép példája az 1791-99 között épült copfstílusú templom.A mai barokk templom elődje, a középkori Szent Kereszt-templom 1517-ben épült. Háromhajós belsejében négy oltár volt. A harangok a 18. század derekáig fatoronyban, később haranglábban laktak. A templomnak elbontásakor 4 harangja volt: 397 kg (Szentháromság és Szt. Donát tiszteletére), 168 kg (Szent Szűz tiszteletére), 84 kg (Szt. Kereszt és Szt. Szűz tiszteletére), 50,4 kg (Szt. Kereszt és Boldogasszony tiszteletére). Az épületet – meglehetősen rossz építőanyaga miatt- a XVIII. században összesen 10 alkalommal kellett renoválni. Az 1777-es felújítás után született meg az elhatározás, miszerint új, nagyobb, időállóbb istenházat épít magának az egyházközség. Erre a pénzhiány miatt csak 15 évvel később került sor. Az új templomépítési engedélyét 1778-ban kapta meg az egyházközség Mária Teréziától a fehérvári püspök Séllyei Nagy Ignác kérésére. A mai templom, észak-déli tengelyben áll az 1791 és 99 közt épült, késő barokk és copf elemekkel rendelkező római katolikus templom. A Szt. Kereszt-templom bontását 1791-ben kezdték meg. Az olasz származású katolikusok 1799. június 30-án vették birtokba új templomukat. Külsején az óta, kétszáz éve sem változtattak. Belső hossza 32 méter, szélessége 10 méter, a belső magasság 14 méter. A főhomlokzat síkjába illeszkedő, négyemeletes torony 39 méter magas. A toronyóra az 1950-es évek óta működik, jelenleg teljes felújítás alatt áll. A torony díszes sisakkal zárul. Az oldalhomlokzatokon 1-1 befalazott és 3-3 szegmensíves üvegablak van. A szentély melletti sekrestye kétszintes. A templom szentélye szögletes. A torony keresztjét 1814-ben egy szélvész ledöntötte, a mai 1843-ra készült el, ekkor be is aranyozták.A templomban három oltár van. A teljes belsőt 1994-ben Patay László, komáromi származású festőművész szekkókkal (száraz felületre festett falfestményekkel) kifestette. Ez az egyik legnagyobb 20. századi egybefüggő szekkó Európában, kb. 625 m2. Egy 19. század közepén kelt feljegyzés szerint a templomnak öt harangja volt. Jelenleg három van. A nagyharang 1343,86 kilós, C hangú (dó), a Szentháromság tiszteletére szentelt, 1842-ben készült Budán, Schaudt András műhelyében, felszentelésére csak 1843-ban került sor. Külsején Boldogságos Szűz Mária és Keresztelő Szent János van kiöntve. Mély hangú. A kis harang 406 kilós, E hangú (mi). Közepesen magas hangja van.. A templom lélekharangja 50,4 kilós, vagyis 90 bécsi font súlyú, gisz (szó) hangú. A régi, középkori Szent Kereszt templomból maradt ránk. 1775-ben Johannes Kohl öntötte, 1776-ban Ferrerei Szt. Vince és Szt. Kereszt tiszteletére szentelték fel. Anyaga annyira masszív, hogy 225 éve nem repedt meg. A harangok minden reggel, délben és este hallhatók. Szentmisék előtt két alkalommal szólalnak meg. A mise kezdete előtt fél órával csak a nagy, vagy a kicsi, kezdetkor pedig a nagy és kis harang együtt szól. A lélekharangot kizárólag gyászmisék és temetések alkalmával használják

Szigetbecse – Szent Mihály plébánia

Szigetbecsén 1732-ben épült a Szent Mihály tiszteletére szentelt egyszerű nádfedeles temploma, melyet később elbontottak. A XIX. század elején 1800-1803 között a Makádi út nyugati magasabban fekvő oldalán épült meg a mai is álló copf-stílusú római katolikus templom, melyet szintén Szent Mihálynak szenteltek. Szent Mihály arkangyalnak szentelt római katolikus plébániatemplom, mely máig a település szellemi és spirituális életének egyik legfontosabb helyszíne és egyik helyi védelem alatt álló építészeti értéke is. A templom alapkövét 1802-ben Frideczky Ferenc ráckevei esperes tette le, 1802-1804 között Mária Krisztina főhercegnő férje, Albert herceg támogatásával készült el az egytornyos épület. Az egyhajós copfstílusú templomot egyenes záródású szentély zárja le, az épült jobb oldalához fél nyeregtetős sekrestye kapcsolódik. Keleti főhomlokzatát lizénák osztják három részre, a középső tengelyében kőkeretes egyenes záródású fakapu, a két szélső mezőben félköríves záródású szoborfülke, a kapu felett egyenes záródású ablak látható. A tornyot a párkányok két szintre osztják, ablakai félkörívben záródnak, tetején hagymaidomos sisak emelkedik, rajta kereszt. Oldalhomlokzatai sima vakolt felületűek, vízszintesen a kőlábazat és a főpárkány tagolja, valamint a három félköríves záródású ablaknyílás.A hajó feletti nyeregtető és szentély felől kontyolt nyeregtető cseréppel fedettek.A templom díszesen kifestett sík mennyezete, orgonakarzata, szószéke és Szent Mihályt ábrázoló oltárképe máig fennmaradt. A templom több kisebb felújításon átesett á, jó állapotú, környezete rendezett. Ráckeve filiájaként, 1940-ben önállósul. Ráckeve látja el 2004 óta.

Szigethalom – Jézus Szíve KATOLIKUS TEMPLOM

  Cím: 2315 Szigethalom, József Attila u. 50.

Sokáig Tököl filiája, 1946-tól Szigetszentmiklósé, 1949-ben önállósul. 2012-től Tököl látja el.A valamikor Horthy-liget, majd Szilágyi-telep nevű község, most, mint Szigethalom szerepel.  A templom építése sok problémával és gonddal járt, végül a felszentelés is megtörtént. A templom Jézus Szentséges Szíve szenvedései és legendájának tiszteletére lett felszentelve.1933. november 12-én Shvoy Lajos megyéspüspök végezte a szertartást az összegyűlt hívősereg előtt. Füstös Antal volt az egyházközség egyik lelkes, alkotó plébánosa, aki sok szépet vitt be a templomba. Felépítője Szabó Ferenc tököli esperesplébános volt, Füstös már csak a belső kiképzését fejezte be.

Halásztelek – Árpád-házi Szent Erzsébet plébánia 

1951-ig Tököl, majd Szigethalom filiája volt. 1945-ben alakult lelkészséggé. Mai temploma 1980-82 között épült. Csepel–Jézus Szíve látja el 1999–.  1971-től az Árpád-házi Szent Erzsébet egyházközösség plébánosi teendőit Szenderffy Ferenc, egykori tököli káplán látta el. A halásztelki templom 1976 és 1986 között épült, a római katolikus és a görög katolikus hívek összefogásával, Szenderffy Ferenc plébános kezdeményezésére. A templom épülete ősi magyar sátorforma, szimbolizálva ezzel az égbolt és a föld találkozását. A templomtér a hagyományos katolikus templomok térszervezésével felhagyva centrális teret alkot, ahol a félgömb kupola középpontjában helyezkedik el az oltár. A tér belső elrendezésénél az aranymetszés szabályait alkalmazták. Tervezője Csete György építőművész és Dulánszki Jenő statikus volt. A belsőépítészeti kialakításban Csete Ildikó iparművész segített. A halászteleki templom az ország egyetlen jurta temploma. A 16 sarokkal közrefogott gömbhéj, a magyar Szent Korona boltozatának formáját veszi fel, nyitott opeionja (A belső tér megvilágítását szolgáló kör alakú nyílás a kupola záradékpontján) fölött kis szögben elfordított latin kereszttel. 1953-ban jött létre az önálló Árpád házi Szent Erzsébet Egyházközség és Plébánia. A halásztelki templom 1976 és 1986 között épült, a Római Katolikus és a Görög Katolikus hívek összefogásával. A keresztelő pult és a papi szék gótikus elemeket tartalmaz, az oltár pedig rendhagyóan kör formájú.

A fenti összefoglalóból jól látható, hogy Csepel sziget templomainak nagy része a sziget középső részén 1727 és 1799 között épült, messze megelőzve az akkor még Csepel falut.A legrégebbi templom a Tökölieké, egyházi központi kisugárzása a környék településeire valószínű a legnagyobb hatású volt.

Hogy miért gondolok rá szeretettel. Itt kereszteltek, itt voltam első áldozó és bérmálkozó. Itt kaptam a házasság szentségét 46 évvel ezelőtt és várhatóan innen kapom a búcsúzást, ha földi időm lejár. És ha valakinek kedve támad, látogassa végig ezeket a helyeket, mely sok embernek erőt, vigasztalást, tudást, örömünnepet és szeretetet adott élete folyamán. Sajnos sok templom már pap nélkül maradt.

.2018-07-17                                    Összeállította és írta Pletser József

Füle Lajos
Templom

Kevesen járnak már a templomokba,
s az ifjúság teljesen elmaradt.
Tűnt korszakokat idéznek várva vissza
üres padok s még üresebb szavak.

Mi lett a templom! Ez volt-é valaha?
Valami bennem azt súgja: soha!
S áldott igent harangoz az Ige:
hogy: „Ti vagytok az Isten temploma!“

Igen, igen… Így adta, így kívánja
Urunk, a Jézus, ki feltámadott.
S befogadják a templomot a gyárak,
a földek, műhelyek s az otthonok.

Ahol mi élünk, ott lehet a templom,
ahol mi járunk, békesség lehet.
Jöhetnek hozzánk bűnnel, gyötrelemmel
a szabadulni vágyó emberek.

Mert életünkben már úrrá lett Jézus,
és hatalommá lett a kegyelem.
Ahol mi élünk, ott lehet a templom!
Urunk, segíts meg, add, hogy így legyen!

Forrás: Wikipédia, internet

Templomok és harangok a történelmi Magyarországon

Facebook hozzászólások

„SREBRENICA – népirtás Európa szívében”

„SREBRENICA – népirtás Európa szívében”

Július 11. – e a Srebrenicában legyilkolt áldozatok     emléknapja

23 éve kezdődött 1995. július 11. – én a 2 világháborút követő legsúlyosabb európai népirtás a Srebrenicai mészárlás, mely a boszniai háború egyik legvéresebb eseménye volt.Hogyan történhetett ez meg, hol volt akkor a világ úgynevezett „m ű v e l t” másik része? Mit teszünk, tehetünk mindazért, hogy ilyen események soha többé ne ismétlődhessenek meg sehol a világon?Azt, hogy beszélünk róla. Elmondjuk, hogy mi történt, mert újra megtörténhet, vagy valahol most is éppen ez történik.

Huszonhárom éve, 1995. július 11-én és a következő napokban követték el a modern kori európai történelem egyik legsúlyosabb vérengzését: a boszniai polgárháborúban a szerb erők Srebrenica városának környékén több mint nyolcezer bosnyák férfit és fiút mészároltak le.

Jugoszlávia az 1980-as évek második felétől egyre súlyosabb válságba süllyedt, s az országot végül szétfeszítették a gazdasági, politikai és legfőképpen az etnikai ellentétek. 1991 nyarán Horvátország és Szlovénia kikiáltotta függetlenségét, példájukat 1992. március 1-jén követte Bosznia-Hercegovina. A köztársaságon belüli szerb, horvát és bosnyák közösség konfliktusai miatt egy hónappal később véres polgárháború tört ki, amely csak 1995-ben ért véget.

A harcok során mintegy 100 ezer ember vesztette életét, s közel kétmillió kényszerült elhagyni otthonát. A küzdelem egyik legtragikusabb fejezete Srebrenicához kötődik. A boszniai szerb enklávéba ékelődött, túlnyomórészt muszlimok lakta városkában elkövetett vérengzés a nemzetiségi ellentétek, a háborús szenvedések jelképévé vált, s ma is heves reakciókat vált ki a szerbekben és a bosnyákokban.

Az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1993. április 16-i határozatában öt másik boszniai várossal együtt védett övezetté nyilvánította Srebrenicát, amely ettől kezdve a világszervezet holland békefenntartóinak védelme alatt állt. A könnyű fegyverzettel ellátott pár száz holland katona azonban nem volt képes ellenállni a jól felfegyverzett, Ratko Mladic tábornok vezette szerb erők támadásának, s 1995. július 11-én átadta nekik a menekültekkel zsúfolt települést. Az egykori holland békefenntartók közel harmada számára Srebrenica egyet jelent a kudarccal, a bűntudattal és a poszttraumás stressz szindrómával. A történteket sokan az óta sem tudták feldolgozni.

Az alku része volt, hogy a civilek sértetlenül távozhatnak, szállításukra buszokat rendeltek. A szerbek a városon kívüli ellenőrző pontokon – a békefenntartók szeme láttára – leszállították és elhurcolták a férfiakat és a fiúkat, akiket a következő napokban brutálisan lemészároltak. A nőket, gyerekeket és időseket, több ezer embert a bosnyákok által ellenőrzött területek felé indították. Később a hágai Nemzetközi Törvényszék előtti perben a várost elfoglaló dandár két parancsnoka azt vallotta, hogy a kivégzéseket előre eltervezték, a cél az volt, hogy egyetlen muszlim se maradjon a városban. A  napokig tartó vérengzést követően a holttesteket tömegsírba temették. Később a nyomok eltüntetése érdekében földgyalukkal kihantolták és újabb tömegsírokba rejtették a maradványokat. A város környékén napjainkig több mint 50 tömegsírt tártak fel, s még mindig bukkannak újabbakra. Az exhumálások során előfordul, hogy egy áldozat földi maradványai több helyről kerülnek elő, eltemetni csak akkor engedik őket a hatóságok, ha a holttest legalább kétharmad részét fellelik.

A tragédia tizedik és tizenötödik évfordulóján Boris Tadic szerb elnök a megbékélés szándékával részt vett a srebrenicai megemlékezéseken, és bocsánatot kért mindenkitől a szerbiai polgárok nevében elkövetett bűntettekért. 2009. január 15-én az Európai Parlament Strasbourgban megszavazta, hogy július 11-e legyen a Srebrenicában legyilkolt áldozatok európai emléknapja.

Tököl, 2018. július 11.                        Ajánlja az Önök szíves figyelmébe tisztelettel:                                     a tököli Sziget Civil Kontroll Egyesület

Forrás: mult-kor.hu

képek: Origo.hu , borítókép: lifegate.com

 

 

Facebook hozzászólások

Pedagógusnap

Donászi Magda: Ma szívünk ünnepel

Ma nem tanulni jöttünk.
Ma szívünk ünnepel.
A hálát, amit érzek:
miképpen mondjam el?

Szétszáll a szó a szélben,
habár mélyről fakad,
s e nyíló rózsa élte
pár nap vagy óra csak.

Emlékek kötnek össze:
szavak, számok, betűk.
Utunk, akárhová visz,
követnek mindenütt.

Emlékünk egyre több lesz,
tudásunk mind nagyobb,
Hálás szívvel köszöntünk
tanárt, s ünnepnapot.

A pedagógusnap minden év június első vasárnapjára esik. Ekkor adják át a kiváló óvónői, tanítói és tanári okleveleket az ország legjobb oktatóinak, nevelőinek.Magyarországon megünneplésére először 1952-ben került sor.

Valószínű, hogy mindenki emlékezik tanulmányai során legalább egy-két olyan pedagógusra, aki meghatározó szerepet töltött be későbbi pályája alakulásában, aki bátorította, vagy akinek az óráin egészen egyszerűen élmény volt részt venni, mert annyira jól és maradandóan adta át a tudását. A pedagógusnap értük, az ilyen tanárokért, összességében pedig természetesen minden pedagógusért van.

Az alapvető kérdés persze továbbra is az, mégis ki számít és miért a gyerekek szemszögéből jó tanárnak. Aminek tudatában mégiscsak könnyebb dolga lehet bármelyik tanárnak, ha a maga szakmai kihívásai mellett, szeretne megfelelni a diákok elvárásainak is.

A mai gyerekek a legfontosabbnak azt tartják, hogy érdekes és élvezetes legyen a tanár mondandója, szeretnék magukat jól érezni.

A szakmai hozzáértés, a jó tanár alapvető ismérve. Legyen igazságos, mert egy-egy konkrét eset után a gyerekek bizalma megrendül a tanárban. Fontos, illető tud-e fegyelmet tartani. Szuper tanárrá válni nem egyszerű. Gyakorlással és munkával viszont elsajátítható; bárkiből lehet „szupertanár”. Az ilyen mindig képes megújulni, sosem válik unalmassá. A szupertanár foglalkozik azzal is, ami a gyerekeket aktuálisan érdekli. A ők változatosságot visznek az órákba. Elébe mennek az unalomnak. A szupertanár kritikusan áll a világhoz, önmagához, az új módszerekhez. Ők szeretettel fordulnak a gyerekekhez és minden percet kihasználnak a tudás átadásáért.

 

Akár hiszik, akár nem, a tanárok jólléte hatással van a tanulók eredményeire. A tanár boldog, ha eredményes és sikeres. Ez motiválja pedagógust arra, hogy tovább dolgozzon a következő sikerekért. Sajnos a tanárok alulfizetettek.

Talán meglepő lehet, de nem ez az elsődleges abban, hogy valaki elégedett-e a munkahelyével. Bizony, a jó szó sokszor többet ér (érne) a pénznél, csak sok munkáltató még mindig nem tudja ezt, vagy nem érzi a súlyát. Többször kellene: köszönöm. Erkölcsi elismerés, dicséret nélkül ugyanis a munka gépiessé válik.

A pedagógusok munkájában az egyik legnagyobb kihívás az, hogy a gyerekek érdeklődését, kíváncsiságát felkeltsék, illetve fenntartsák náluk a tanulási kedvet. Ha ez sikerül, az bizony boldoggá teszi a tanárt, akinek eleve fontos, hogy hasznos, értelmes munkát végezzen a sok adminisztráció helyett.

Amikor pedig a gyermek megérti az anyagot, vagyis sikerül a tudásátadás, az egy tanár számára nem más, mint magának a küldetésnek a teljesítése.

Bár a tanító, a tanár egyedül áll a tábla előtt, ez bizony testületi csapatmunka.– ott áll az egész kollektíva. Az még nem minden, ha a tanítványai is szeretik az embert, muszáj, hogy a kollégáival is kijöjjön. A nekik nyújtott segítség, támogatás – vagy épp a tőlük kapott együttérzés, elfogadás egyaránt része a munkának.

Nekem szerencsém volt az életben. Számtalan pedagógusnapi ünnepély részese voltam. Már általános iskola harmadik osztályában eldöntöttem, tanár leszek, mert olyan szerettem volna lenni addigi ismereteimmel, mint akkori tököli osztályfőnököm, Unyi József volt. Annyi év távlatában nagy szeretettel őrzöm a nevét, volt tanáraimét és a tököli iskoláét.

Nekem a Fáy András Szakközépiskola, mai nevén Szakgimnázium továbbra is szentély, ahol 40 évig művelhettem azt, amit nagyon szerettem.

Mit kérhetek a ma szülőjétől, gyermekétől. Ne szégyelljék ünnepelni azokat a pedagógusokat, akik akarva, akaratlanul egyengetik a gyermeket az élet rögös útján. Még, ha nem mindenki képes szuper tanár vagy óvónő lenni, mindenkitől lehet valamit tanulni. Legyen e néhány sorom elismerés, biztatás és köszönet a ma pedagógusainak! A pályát szeressék szenvedéllyel! Mert munkájuk eredménye sok szív rejtekén, hosszú évekig ottmarad.

 

Összeállította és írta:

 

2018-05-28                                        Pletser József nyugdíjas, címzetes igazgató, a Fáy András Szakközépiskola Érdemes Tanára, Aranykatedra elismerésben részesült, a Magyar Köztársaság Arany Érdemkereszttel, Apáczai Csere János díjjal kitüntetett pedagógusa

 

Forrás: Internet

https://youtu.be/OlzNIdp1crw

 

Kosztolányi Dezső:

Tanár az én apám

Tanár az én apám. Ha jár a vidéki
városban, gyermekek köszöntik ősz fejét,
kicsinyek és nagyok, régi tanítványok,
elmúlt életükre emlékezve, lassan
leveszik kalapjuk. Mint az alvajárók,
kik másfelé néznek. Hentesek, ügyvédek,
írnokok, katonák, s olykor egy országos
képviselő is. Mert nagy az én családom.
Nagy az én családom. Kelettől nyugatig,
nyugattól keletig. Nagy a mi családunk.
Mikor vele megyek, fogva öreg karját,
vezetve az úton, a szívem kitágul,
s szívek közt énekel elhagyatott szívem.
Az én édesapám az emberek apja,
s én az emberek testvére vagyok.

Ady Endre:

A MAGYAR TANÍTÓKHOZ

Itt volna hát a szent, a várt Szélvész,
Tespedt tavat mely fenékig zavar?
Alázását ki oly bűnösen tűrte,
Lázad hát már az Élet alágyűrtje,
A tanító, a legrababb magyar?

Gyújtatott lelkek víg mécsesének,
Ott, hol Sötét ül várost és falut
S hol eped fényért cellák milliója,
Magyar sivatag magyar tanítója
Rabok között rabként senyvedt, aludt.

Bús ébredők! A naphoz az arccal,
Pusztul ez ország s az idő repül
S kik hívattatok vezérül a népnek,
Ne maradjatok gyáva csőcseléknek:
Úri gazságok jobbágy őre ül.

Ha itt a Szélvész, szívet elébe,
Ha itt az óra, verjen hangosan:
Szélvész verte, szép, nagy szívekre vár itt
Egy sötét ország, melynek páriáit
Nem mentheti már, csak szélvész-roham.

S ha itt van már a szent, a várt Szélvész,
Köszöntjük ezt a zárka-nyitót.
Lelkünknek fényét ezer éve orzák,
Kapja meg végtén szegény Magyarország
A szabadító magyar tanítót.

 

Kányádi Sándor: Kicsi legény, nagy tarisznya

Horgas inamat verdeső
tarisznyámban palavessző,
palavessző s palatábla…
Így indultam valamikor
legelőször iskolába.

Le az utcán, büszkén, bátran
lépdeltem a tarisznyámmal.
-Hova viszed, ugyan biza’,
azt a legényt, te tarisznya?-
Tréfálkoztak a felnőttek,
akik velem szembejöttek.

Máskor pedig ilyenformán
mosolyogták a tarisznyám:
-Éhes lehet a tudásra
az, kinek ilyen hosszú,
ilyen nagy a tarisznyája.

De csak mentem, még büszkébben,
míg az iskoláig értem.
Az iskola kapujában
gyökeret vert a két lábam.

S álltam, míg csak bátorító
szóval nem jött a tanító.
Rám mosolygott: -Ej, kis legény,
gyere, fiam, bátran, ne félj!

Kézen fogott, bevezetett.
Emlékszem, be melegem lett…
Évek teltek, múltak, de még
most is érzem olykor-olykor
jó tanítóm meleg kezét.

Füle Lajos: Pedagógus

Én nem tudom, milyen erő kell
hozzá, de több kell az enyémnél.
Olykor el-eltűnődöm én is,
mit is jelent húsz-harminc szempár
fénylő tükörtermében élni,
hol éle van minden igének,
árnyéka van minden hibának,
hol húsz-harminc sötétkamrában
hívják elő folyton a percek
éles, kemény, hiteles képét.

Könnyű nekünk beszélni ezt-azt,
nagy szavakkal egymást dobálni,
de ő, kinek minden szavával
megannyi kis magnetofon zeng
tele otthont, utcát, jövőt, ő
felelősség nehéz vasával
vértezve jár, s – bár tán nem érzi –
hétköznapok nagy hőse köztünk,
szebb holnapok jobb emberéért
titkon vívott nehéz csatáknak
ismeretlen, hős katonája!

Mikor fogunk szobrot emelni,
s fogunk-e hát neked, magunkban,
“LÉLEK SZOBRÁSZA”:
PEDAGÓGUS?!

 

Facebook hozzászólások

A lakihegyi rádióadó idén lesz 85 éves

 A Csepel sziget szimbóluma már jó messziről látható. Ez a Szigetszentmiklós-lakihegyi rádióadó tornya. Az M0-ás autópályán, a Balaton vagy Győr felől érkező már Diósdnál, a dombtetőn látja meg ezt a karcsú szivar alakú építményt, de jól látható az Alföld közeli településeiről is. A torony nemcsak a Csepel-sziget büszkesége, amelyet a Duna két karja ölel át közelebb a nagy Dunához, de a magyar ipar korabeli tevékenysége sem vallott vele szégyent. A Posta és a Magyar Rádió megrendelésére készült.

A lakihegyi adót amerikai mérnökök tervei alapján készítették 1933-ban, ám az egykori rajzok tanúbizonysága szerint Tantó Pál mérnök adaptálta az amerikai terveket a Csepel-szigeti homokos talajviszonyoknak és az erősebb szélhatásoknak megfelelően.

Ez alapján készítették el Massányi Károly mérnök irányításával.

 A torony tetejére egy 30 méter magas csúcs került, s így a 314 méter őszmagasságával 1933-ban a világ legmagasabb építményének számított, Megelőzve a párizsi Eiffel-Toronyt is.

Tehát a Lakihegyre tervezett „szivar alakú” Blaw-Knox antenna, ha építése drágább volt is, de jelentős teljesítmény megtakarítást eredményezett, illetve az adott teljesítménynél megnövelte a besugárzott területet.
A kivitelezés során Magyari Endrét bízták meg a gyártásellenőrzéssel, valamint a lakihegyi bővítés építésvezetésével. Ezt rendkívül körültekintően végezte.

 A 314 méter magas szerkezet egyik érdekessége a talpcsukló, ugyanis a torony 280 tonnás tömegét két porcelánból készített csonka kúp, illetve az ezekre helyezett két acél félgömb tartja. (Az acélgömböt a Magyar Állami Vas-, Acél-, Gépgyárban, azaz az egykori MÁVAG-ban készítették. A MÁVAG szerelői 1933 júliusában kezdték az új torony szerelését, majd ez év november 8-án már volt az első próbaadás.

A nyolc feszítőkötél a torony legszélesebb részénél, 90 foknál kisebb szögben csatlakozik a szerkezethez, ha erős szél fúj, a hatalmas monstrum nem kileng, hanem csavarodik. 284 méteres magasságával, illetve a plusz 30 méteres hangoló toldattal a mai napig a Blaw-Knox technológiával (Blaw-Knox-antenna elnevezés többnyire a cég nem szokványos, szivar alakú formatervére utal) készült legmagasabb adótorony.

A torony anyaga a szigetelők kivételével hazai gyártmány volt, a tervezésben jelentős magyar mérnöki munka valósult meg és a kivitelezés, a MÁVAG építő gárdáját dicsérte. Joggal volt és lehetett is büszke erre a létesítményre a magyar ipar és a magyar mérnöktársadalom.
A torony akkori súlya 230 tonna, a talpszigetelőre nehezedő nyomás 480 tonna volt. Ez a nagy nyomás a tartókötelek feszítőereje következményeként alakult ki. A négyzet metszetű torony a középső 14,65 méter szélességű részen, 141 méter magasságban volt megfogva, nyolc kötéllel. A kötelekbe 5-5 darab szigetelőt építettek be, hogy ne zavarják a torony sugárzását. Két szigetelő közvetlen egymásután kapcsolva, a toronyra volt erősítve, három darab pedig aláosztotta a köteleket 60+60+30 méteres szakaszokra. A kötelek 88 tonnás betontömbökhöz lettek kihorgonyozva.

A torony konstrukciója olyan, hogy bármely két feszítő kötelének szakadása esetén még állva marad. A német romboló osztag katonái 1944. november 30-án – robbantásokkal – a nyolc feszítő kötélből hatot szakítottak el és a torony délnyugati irányban ledőlt. A torony komolyan megrongálódott. A feszítőkötelekbe épített porcelán szigetelőket újra kellett gyártani, mert a robbanás következtében valamennyi eltörött. Az összeomlott acélszerkezet negyed részét tudták újra fölhasználni. A helyreállítási munkák már 1946 tavaszán megkezdődtek. A torony újjáépítését 1946. december 14-én fejezték be

A torony érdekességei:

A ma már műemléki védettséget élvező antenna még mindig működik: egy hozzá kapcsolt hosszúhullámú adóberendezéssel olyan ipari rádiójeleket sugároz, melyeket a hazai és a környező országok elektromos művei használhatnak egyebek mellett a közvilágítás fel- és lekapcsolásához, köztéri órák, villanybojlerek ki és bekapcsolásához.

Az antenna magasságának műszaki és történelmi okai vannak. Ha az önsugárzó tornyok magassága kicsit meghaladja a hullámhossz felét, akkor a zavartalan adással lefedhető terület hatósugara megnő. Tehát a számítások szerint egy 300-307 méternél magasabb torony lett volna az ideális. Kisebb mérete történelmi okokra vezethető vissza. Eszerint az első világháborút lezáró békeszerződésekbe a franciák “belobbizták”, hogy a kereken 300 méteres Eiffel toronynál magasabb építmény Európában nem építhető, sőt, az épületek, építmények magassága a 280 métert sem érheti el.

Ezért maga az acélszerkezetű torony Lakihegyen is csak 284 méteres lett (már ez is magasabb volt 4 méterrel az akkori korlátozásnál), de ezt megfejelték egy 30 méteres, kitolható úgynevezett hangoló toldattal. Ha belegondolunk, maga az acélszerkezet 284 métere is óriási, de a tetején csücsülő toldat is akkora, mint egy tízemeletes panelház. A torony és a toldat együtt adják ki a 314 méteres magasságot, ami egy 80-100 emeletes háznak megfelelő.

Az 1933 nyarán kezdődő építés is szolgált néhány érdekességgel. A munkásoknak egy külön liftet építettek, mivel a toronyra való felmászás és a lejövetel túlságosan időigényesnek bizonyult. A torony közepe – a szivar “hasa” a maga 14 méterével szélesnek bizonyult a liftnek, ezért egy darugémet alkalmaztak a felvonón, hogy azt kikerülje. Ma ipari alpinisták tartják karban. A talpról a csúcsig felmenni létra lépcsőn kb. 2 órát vesz igénybe, mert 1m méteren 4 létrafok van beépítve.(Kb. 1200 létrafok) 141 m magasban kiszélesedik. Itt körbe lehet járni.

A szegecselt létesítmény időközönként festésre is szorul. De szükségessé vált a talpon a szigetelő cseréje is, melyet a BME mérnökeinek javaslatára úgy oldottak meg, hogy a nyolc tartóköteléket fellazították és így az egészet megemelték.

A torony tetejére akadályjelző lámpákat szereltek melyek karbantartásáról gondoskodni kell. Korábban fegyveres őrök vigyázták.

1983-ra érlelődött meg a döntés a hivatalnokokban, hogy magas fenntartási költségei miatt az egyébként is kihasználatlan adót lebontják, de a tiltakozásokra 1985-től ipari műemlék maradt.

A lakihegyi antennát 2006-ban újították fel: a fémig lemarták róla több évtized ráhordott festékrétegét, újrafestették, felújították talpszigetelését, a korábban sok mászást, karbantartást igénylő akadályjelző lámpák helyére led világító testeket szereltek.1933-tól az egész ország, sőt az elcsatolt területek rádiózását ellátta a 80-as évekig. A torony jelenleg is üzemel!

2018-08                                  Összeállította:    Pletser József

Tököli Sziget Civil Kontroll Egyesület

 

Forrás Internet. Wikipédia

Budapesti Nap – Szerző: F.A.M.

  1. december 04. – MaNDA

Szemerey Janka

Lenézve Magyarország legmagasabb tornyáról -videó

Postamúzeum

 

Ui:

 

 

 

 

 

Facebook hozzászólások

Mióta piros-fehér-zöld a magyar zászló színe?

Huszthy Abigél: Zászló

Piros, mint vér, mely ereinkben lüktet,
és mely akaratunk nélkül büntet.
Fehér az Alföld tiszta fénye,
Drága délibáb-test törékeny lénye,
Mely hű marad e földhöz,
Sors csapta völgyhöz.
Zöld Kárpátok erdői magason,
Ígérő hajnalt várva valahol,
és nyúlva csillagok után:
Éltetve népünk fekete tusát.

Mindenkinek a lelkében ott „tolonganak” gondolatok, amiket másokkal is szeretne megosztani. Most a labdarúgó VB idején zászlók sokaságát látni. A nézőtéren azonban feltűnik egy-egy magyar zászló is, mely mutatja a magyar emberek labdarúgás szeretetét is.

Mióta piros-fehér-zöld a magyar zászló színe?

A régi magyar királyi zászló eredeti színe a vörös volt.
A honfoglalók zászlórúdja hegyén a turulmadár lehetett, Szent István uralkodása alatt pedig ezüstkereszt. A piros-fehér-zöld színt, mint hivatalos nemzeti színeinket, a  magyar zászlót mai formájában az utolsó rendi országgyűlés, 1848.-as áprilisi törvények 21. cikkelye szentesítette, de az ezt követő megtorlás éveiben még tiltott jelképnek számított.1867-től használjuk hivatalosan. Nemzeti zászlónk hosszú fejlődés során alakult ki.

PIROS – a VÉR, mint az élet legfőbb keringésének alapja és színe.

FEHÉR: magas szellemiséget, nyugalmat sugárzó, a tökéletes egyszerűség, az ártatlanság, a jóakarat, a feltámadás örömének szimbolikája.

ZÖLD: – legtermészetesebb anyagi világ, a természet színe, amely táplálja, életben tartja az élőlényeket. Így ennek megléte, REMÉNY a jövőre, az életben maradásra, a fenntarthatóságra, de a gyógyításra, gyógyulásra is.

Népünk története során a zászló nemzeti szimbólum és jelkép lett, amelyek a világ összes magyarja számára ugyanazt jelentik: a hazát és a magyarságot. És látványa minden magyar szívét megdobogtatja.


A piros-fehér-zöld színek nemzeti színekké válásában, ahogy fentebb írtam az áttörést az 1848-49-es forradalom és szabadságharc hozta,a színek az óta is megmaradtak.

A kiegyezés már hivatalos nemzeti jelképpé és hivatalos zászlóvá minősítette.

 Petőfi Sándor: MAGYAR VAGYOK

Magyar vagyok. Legszebb ország hazám
Az öt világrész nagy területén.
Egy kis világ maga. Nincs annyi szám,
Ahány a szépség gazdag kebelén.
Van rajta bérc, amely tekintetet vét
A Kaszpi-tenger habjain is túl,
És rónasága, mintha a föld végét
Keresné, olyan messze-messze nyúl.

Magyar vagyok. Természetem komoly,
Mint hegedűink első hangjai;
Ajkamra fel-felröppen a mosoly,
De nevetésem ritkán hallani.
Ha az öröm legjobban festi képem:
Magas kedvemben sírva fakadok;
De arcom víg a bánat idejében,
Mert nem akarom, hogy sajnáljatok.

Magyar vagyok. Büszkén tekintek át
A múltnak tengerén, ahol szemem
Egekbe nyúló kősziklákat lát,
Nagy tetteidet, bajnok nemzetem.
Európa színpadán mi is játszottunk,
S mienk nem volt a legkisebb szerep;
Úgy rettegé a föld kirántott kardunk,
Mint a villámot éjjel a gyerek.

Magyar vagyok. Mi mostan a magyar?
Holt dicsőség halvány kísértete;
Föl- föltűnik s lebúvik nagy hamar
Ha vert az óra odva mélyibe.
Hogy hallgatunk! a második szomszédig
Alig hogy küldjük életünk neszét.
S saját testvérink, kik reánk készítik
A gyász s gyalázat fekete mezét.

Magyar vagyok. S arcom szégyenben ég,
Szégyenlenem kell, hogy magyar vagyok!
Itt minálunk nem is hajnallik még,
Holott máshol már a nap úgy ragyog.
De semmi kincsért s hírért a világon
El nem hagynám én szülőföldemet,
Mert szeretem, hőn szeretem, imádom
Gyalázatában is nemzetemet!

(Pest, 1847. február.)

2018-06-29                                              Írta és összeállította Pletser József

Ui.: Jókai Anna:

A magyar gyönyörű nyelv, és nagyon kell rá vigyázni. Istennek minden nemzettel megvan a maga terve. Isten nem kockajátékos, azt a közösséget kell szolgálnunk, ahova megszülettünk.”„Ki az, aki szereti a hazáját? Az nem, aki egy zászlóba csavarodva hordóról kiabál. Az igen, aki tesz érte, tesz az elesettekért, és meg is vallja hazaszeretetét. Helyesen kell gondolkodni, ki kell mondani, meg kell cselekedni.” „A Szózatban írt „rendületlenül” szavunkat rendíthetetlenül értelemben is meg kell élnünk. Ahol négy-öt magyar összehajol a világban, ott lakik az Isten, ott lakik Magyarország.”

 

Forrás: Internet

( Magyar Állami Jelképek)

Pápai Ildikó

 

Facebook hozzászólások

Hajléktalanok

BERTOLT BRECHT

A hajléktalanok dala

1
Vártuk, hogy hajlékot adnak
S így szóltak: oda fussatok!
Károgtunk, mint a varjak:
Nekünk is hajlékot adnak.
De már minden kis zugban laktak ott.
Jó lesz ezen töprengnetek,
Mert így örökre mégse mehet.

2
Vártuk, hogy munkát adnak
S így szóltak: oda menjetek!
De bezárták már a gyárat
S előtte emberek álltak
S tőlünk kérdték, hol lelnek helyet.
Jó lesz ezen töprengnetek,
Mert így örökre mégse mehet.

3
Így szóltunk: Úszni  megyünk hát.
Színültig telt velünk az ár.
Úszás után majd együtt
Visszamegyünk és megkérdezzük,
hogy ezután majd ránk mi vár.
Jó lesz ezen addig töprengnetek,
Mert így örökre mégse mehet.
1936
EÖRSI ISTVÁN FORDÍTÁSA


„A megroppant nádszálat nem töri össze…” (Iz 42, 3) – Levél az Alaptörvény módosításáról

  1. június 18. hétfő 07:01

Az alábbiakban Székely János szombathelyi megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) társadalmi kérdésekkel foglalkozó Caritas in Veritate Bizottsága elnökének levelét adjuk közre, melyet az Alaptörvény hajléktalanokkal kapcsolatos részének módosítása vonatkozásában írt.

Nem jó az, hogy egy hajléktalan az utcán, az aluljárókban, a tereken lakjon. Nem jó sem neki, sem az ott élőknek, az arra járóknak. Nem jó sem egészségügyi, sem biztonsági szempontból, sok esetben a városok kulturális értékeit is károsítja, és nem segíti a hajléktalanságból való kiemelkedést sem. Nem jó talán az sem, hogy egyes szervezetek beperelik az államot, ha egy-egy ilyen hajléktalan telepet felszámol, és a pereket megnyerik. Egyetértek azzal, hogy a magyar állam ennek a helyzetnek a megoldására törekszik.

Ahhoz azonban, hogy a helyzetet meg tudjuk oldani, ismerni kell a reális okokat és a lehetséges kivezető utakat. Felidézek néhány konkrét sorsot (egy hajléktalanokkal dolgozó keresztény szakember hajléktalan barátai közül néhánynak az életsorsát).

Katit még csecsemőként adták állami gondozásba, majd, amikor 12 évesen nevelőszülőkhöz került, a „szülők” prostitúcióra kényszerítették, hogy a saját kisebb gyermekeiknek legyen élelemre. Ma egy fogatlan, huszonéves, drogos prostituált.

Jenő „csak egyszerűen” elvesztette a munkáját, mert munkavégzés közben olyan súlyosan károsodott a látása, hogy elbocsájtották munkahelyéről, ahol 30 évig középvezető volt. Ötven valahány évesen, egyedül, mert a szüleit már elvesztette, család híján a rendkívül művelt, értelmiségi, egyetemet végzett ember kétségbeesetten mindent megpróbált. Még raktárosnak sem vették vissza a volt munkahelyére. Kis lakásán és lassan rajta is meglátszott a nélkülözés. Várja, hogy nyugdíjas lehessen, de addig a közmunkások megalázó munkáját végzi. Kutyaürüléket szed közparkokban, egyre romló egészségével. Már nem látszik rajta, hogy ki volt ő aktív éveiben.

Jancsit, nem tudni miért, kettő éves korában állami gondozásba adták a szülei, majd a család, ahová került, évekig az istállóban tartotta a gyermeket az állatok között. Amikor hívő falubéliek kimenekítették a kisfiút hatéves korában, még egyáltalán nem beszélt. A család sajnos már nem tud róla gondoskodni, gondjainkra bízták az autisztikus, értelmileg sérült Jancsikát, aki már elmúlt hatvanéves. Hetedik éve az ő saját fix asztalánál rádiókat szerelget forrasztópákával és este „hazamegy” megszokott éjjeli menedékhelyére, ahol „tartják az ágyát”.

Marcsit hat testvérével együtt másfél hónapos korában az anyukája adta állami gondozásba. Valószínűleg ekkor simogathatták meg őt utoljára önzetlenül. Édesanyja soha nem látogatta többé őket, minden testvére, az ikertestvére is máshová került, másik intézetbe, akkor ez volt a „szokás”. A nevelők nem vehették fel a síró kicsiket, nehogy kötődés alakuljon ki köztük. A kislány az óta egy ijesztően durva megjelenésű ötven valahány éves nővé cseperedett. Még a hajléktalanok között is kirekesztett, magának való magányos farkassá vált.

Péter, amikor nyolcévesen hazaért az iskolából, az egész családját vérbe fagyva találta, mert nem tudni miért, édesapja megölte az édesanyját, a kisöccsét, majd magával is végzett. Péter sokkos állapotban hetekig bujkált a környező erdőkben, mire megtalálták. Ma felnőtt negyvenes emberként sem találja a helyét, nincs otthona.

Nem könnyen megoldható életsorsok. Talán összeszorult a szívünk, ahogy olvastuk őket. Ha nekünk kellene végigjárnunk az ő életútjukat, könnyen hasonló helyzetbe kerülnénk, főként akkor, ha nem lenne körülöttünk megtartó közösség, család. Ha őszintén körbenézünk ismerőseink, akár családtagjaink között, nagy valószínűséggel találunk olyan rokont, barátot, akit mi rejtünk el a társadalom elől, ha nem segítenénk rajtuk, nagy valószínűséggel már ők is hajléktalanok lennének. Ha ők nem is teljesen a mi normáink szerint élnek, de legalább emberhez méltó körülmények között. Nekik, rajtuk mindig segítünk. Akinek nincs senkije, aki talán soha nem tartozott igazán senkihez, nem érdemli meg ugyanezt?

Ha valaki alkoholt fogyaszt, beül a gépjárművébe és balesetet okoz, akkor mentőhelikopter megy érte, mindent megteszünk, hogy ha vétkes is az ember, de megmentsük az életét. Nem kérdezünk, hanem cselekszünk, gyógyítunk, még ha több millió forintos is a végszámla. A hajléktalan ember esetében pont fordítva működik minden. Kérdések, legtöbbször ítéletek sokasága záporozik, aminek az a végkövetkeztetése, hogy ő tehet az állapotáról, hogy ebbe a helyzetbe került, hát segítsen magán. Vagy egyből magunkhoz mérve sokszor megugorhatatlan feltételeket szabunk: ha lesz munkája, ha…, ha… akkor majd segítünk.

Az a kérésem a jogalkotóinkhoz, hogy ha szigorítják a közterületen való életvitelszerű tartózkodásra vonatkozó részét a törvénynek, akkor az Alaptörvény XXII. cikkelyének első két pontját is szigorítsák, amely pedig az állam és az önkormányzatok kötelességét fogalmazza meg: „Magyarország törekszik arra, hogy az emberhez méltó lakhatás feltételeit és a közszolgáltatásokhoz való hozzáférést mindenki számára biztosítsa. Az emberhez méltó lakhatás feltételeinek a megteremtését az állam és a helyi önkormányzatok azzal is segítik, hogy törekszenek valamennyi hajlék nélkül élő személy számára szállást biztosítani.”

Úgy gondolom, ennek az első két pontnak a tekintetében igen sok teendőnk lenne. Kellene például sok állandó pszichiátriai ellátást biztosító kórházi férőhely. A hajléktalanokkal foglalkozó szakemberek javaslata alapján kialakítandó specifikus (végleges) egészségügyi-szociális ellátási forma teljes egészében hiányzik az ellátórendszerből. Garantálni kellene az addiktológiai és más kórházi kezelés elérhetőségét, kellő odafigyeléssel és empátiával való elvégzését a fedél nélküli honfitársaink számára is. Segíteni kellene abban, hogy a társadalom peremére szorult, de kiemelkedni vágyó emberek alacsony bérleti díjú bérlakáshoz juthassanak. Ma Magyarországon kb. 30 000 hajléktalan személy van, akikre alig több mint 10 000 férőhely jut a szociális ellátó rendszerekben. Kérem a jogalkotókat, hogy ezeknek a feltételeknek megteremtése érdekében kezdjenek párbeszédet a hajléktalanokkal foglalkozó szervezetekkel, esetleg az egyházakkal is.

Az Egyház és a társadalom kincsei a szegények. A testvéreink ők is. „Egy társadalom emberiességnek legfőbb mércéje az, hogy hogyan bánik a szegénnyel, az időssel, a beteggel, a gyöngével” (XVI. Benedek pápa). Amit megteszünk eggyel a legkisebbek közül, azt Jézussal is tesszük, amit meg nem teszünk meg, azt Vele nem tesszük meg (Mt 25,40.45).

Dr. Székely János püspök a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK)

Caritas in Veritate (társadalmi kérdésekkel foglalkozó) Bizottsága elnöke

Fotó: Merényi Zita

Forrás: Magyar Kurír Katolikus Hírportál

DOBOS ÉVA

Ladányi Mihálynak a túlvilágra

Mindenütt jelenvaló
A metróban alszik egy ülésen
kilépsz a metróból s már ott ül
egy padon
Haja s szakálla az egykor bodros fehér
most loncsos ősz
orrnyerge törött
foga hiányos
mellette sárga reklámszatyor
(Csemege Meinl)
Néha kutyája is vele van
hogy felismerjük az Öreg Pásztort
együtt ülnek egy szakadt
pokrócba burkolódzva
Ma nekem holnap neked
Ne ítélj hogy ne ítéltessél
Hajléka az erdő
hajléka minden kapualj
és aluljáró
Jelenlétével üzen:
némán kikerülhetetlenül
botorkál elénk
az Úristen a hajléktalan


Már megint
Már megint egy hajléktalan,
és ráadásul ugyanott!
Mért kedvelik annyira a hajléktalanok
az alkotmánybíró erkélye alatti
kis lyukat, fel nem foghatom.
És ez is pont olyan rendetlen,
mint a tavalyi.
Szétdobálja a holmiját,
és pfuj, de piszkos!
(Ételmaradékok: majd még a patkányos stb.)
„Azt hittem, majd szépen berendezi
magának a kis motyójával”
– lágyult el az alkotmánybíróné –,
de nem, csak szétdobálja,
és pfuj és majd a patkányok satöbbi.
Nem baj, majd ezt is
kidobjuk, mint a tavalyit,
még a tél beállta előtt,
nehogy üvegesre fagyva
csilingelje el a fenyőfán
a „Mennyből az angyal”-t.

TABÁK MIKLÓS PÉTER

Miután az aprót

Miután az aprót kezébe nyomtam,
megpróbáltam nyomorék testét,
zsíros hajának bűzét,
ezt a naturális lényt
a szerdai napom alá söpörni.
Sikertelenül.

 

Ajánljuk szeretettel mindannyiunk figyelmébe a fentieket, és egyben megemlékezve a két szerencsétlen sorsú néhai tököli hajléktalanról, a rendőr Zoliról és a Hancurról, hogy az Ő esetük soha többé ne ismétlődhessen meg Tökölön.  Tegyünk meg ezért minden tőlünk telhetőt!

Tököl, 2018. 06. 24          Tisztelettel: a Tököli Civil Kontroll Egyesület

Facebook hozzászólások

„A Magyar Református Egyház Generális Konventje plenáris ülésének zárónyilatkozata:”

Mottó: „Ha valami nem igaz, de nem tudtad, az csak tévedés. De ha tudtad, mi az igaz de átalakítottad, megváltoztattad, hazugsággá torzítottad – akkor utálatos dolgot műveltél, és utálatos vagy magad is. John Steinbeck

 

„A Magyar Református Egyház Generális Konventje plenáris ülésének zárónyilatkozata:

 A Generális Konvent 2018. május 24-25-i lillafüredi plenáris ülésén az alábbi nyilatkozatot fogadta el.

A Magyar Református Egyház Generális Konventje Isten iránti hálával köszöni meg az egymással való találkozás lehetőségét. A példaértékű közös tanácskozások ereje különösen hangsúlyos volt az elmúlt esztendőben is, amikor a kettős reformációi jubileum alkalmából többször erősíthettük egymást a Kárpát-medence különböző helyszínein.

Az első világháború centenáriumán fájlaljuk és elítéljük az erőszak minden formáját, érjen az minket, keresztyéneket vagy bárki mást a világban. Ugyanakkor alázatra és bűnbánatra hívunk mindenkit, akinek szavai és tettei nem csitították, hanem inkább táplálták az erőszakot és az ellentétet. Mi keresztyének tudjuk, hogy Isten Káinnak mondott szavai ma is igazak: „Hiszen, ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz; ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és reád van vágyódása; de te uralkodjál rajta.” (1Móz 4,7) Hisszük és valljuk, hogy a káini harag és gyilkos indulat Jézus Krisztus erejével és a Szentlélek segítségével ma is legyőzhető, ha az ember azt hittel kéri.

Éppen ezért kérjük és várjuk, hogy mindenki, aki ma a „keresztyén” szót eredeti jelentésétől megfosztva, Krisztus valós és tényleges követését nélkülözve, érdekből vagy nyerészkedésből használja, hasonló módon tartson bűnbánatot. Életgyakorlatával igyekezzék visszatalálni Krisztus nem pusztán névleges, hanem tényleges követéséhez.

Tudjuk, hogy egyházunk és mi magunk is rászorulunk a Szentlélek újjáteremtő jelenétére, ami segíthet abban, hogy egyre erősebben és szorosabban ragaszkodjunk hitünk megvallásához és naponkénti megéléséhez. Isten megbocsátó kegyelmét kérjük magunkra, szolgatársainkra és egyháztagjainkra, mert nem tudtuk mindig a békét és a szeretetet szolgálni, és ténylegesen Krisztust követni.

Hisszük és reméljük, hogy a tavaszi országgyűlési választások hangneme, gyűlölködő megnyilvánulásai minden politikai oldalban megbánásra és megbocsátásra találnak, hogy készek és képesek legyenek olyan országot munkálni, ahol lehet és érdemes élni, politikai hovatartozástól függetlenül. Erre a munkára imádságos szívvel kérjük és buzdítjuk a megválasztott képviselőket. Egyúttal intjük őket, hogy el ne feledjék: Isten az, akinél a tényleges erő és hatalom lakik. Dániel próféta szavaival élve Isten az, aki – „dönt királyokat és tesz királyokat” (Dán 2,21).

Hálával köszönjük meg ismételten honfitársainknak, hogy a béke és esélyteremtés reményében, aláírásukkal támogatták a Nemzeti Kisebbségvédelmi Kezdeményezést, a Minority SafePack-et.

Köszönjük a Tiszáninneni Református Egyházkerület meghívását, hogy 2018 májusában Miskolc-Lillafüreden adtak otthont a Kárpát-medencei református küldöttek találkozásának.

Kérjük testvéreinket, hogy imádságos szívvel készüljenek a Magyar Református Egyház újra egyesülésének tizedik évfordulójára, a hálaadás alkalma az alkotmányozó zsinat helyszínén, Debrecenben lesz.

Országainkat, nemzetünket és egyházunkat most is Isten kegyelmébe ajánljuk.

Lillafüred, 2018. május 25.”

Forrás:www.református.hu

Hogy visszataláljunk Krisztus  tényleges követéséhez a tízparancsolat előírásait kell betartanunk. Isten tízparancsolata ugyanis az embernek Isten és embertársai iránti kötelességeit összegzi, a keresztyénség, kereszténység legfontosabb vallási és erkölcsi parancsolatait tartalmazza.

A tízparancsolat kicsit mai módon értelmezve: forrás: www.reformátusokklubja. network.hu

  1. Első parancsolat
    Én az Úr vagyok, a te Istened: ne legyenek más isteneid!
    Nincs szükséged arra, hogy félelmek között élj!
    Nem kell félned sem a csillagok hatalmától, sem az emberek hatalmától;
    nem kell féltened sem pénzedet, sem szórakozásaid örömét.
    ha félve csüggesz ezeken, rabszolgájuk leszel.
    Én, a mindenható Isten, a te segítőtársad akarok lenni.
    Igazodj énhozzám, és akkor szabad leszel.
  2. Második parancsolat
    Én az Úr vagyok, a te Istened: ne alkoss magadnak képet énrólam!
    Nincs szükséged arra, hogy neked bármit bemeséljenek –
    sem szektaprédikátorok,
    sem a világnézetek apostolai,
    sem a mindenkori világmegváltók,
    sem a gátlástalan egoisták.
    Ezek mindnyájan hamis képet alkotnak maguknak Istenről,
    a világról és önmagukról.
    Én, a mindenható Isten, a te tanító mestered akarok lenni.
    Igazodj az én beszédemhez, mert az én igém igazság
  3. Harmadik parancsolat
    Én az Úr vagyok, a te Istened: ne élj vissza az én nevemmel!
    Nincs szükséged arra, hogy segítségemet kikényszerítsd –
    sem kegyes teljesítményeiddel,
    sem ostoba foglalkozásokkal,
    sem álszent fecsegéssel,
    sem önző céljaidnak
    keresztyén köntösbe bújtatásával.
    Mert mindez azt jelenti: csalétekként használod az én nevemet.
    Én, a mindenható Isten, önként vagyok a te barátod.
    Igazodj én hozzám, és a te imádságod nem hangzik hiába.
  4.  Negyedik parancsolat
    Én az Úr vagyok, a te Istened: az ünnepnapot szenteld meg!
    Nincs szükséged arra, hogy halálra hajszold magad –
    sem a megállás nélküli munkával,
    sem az élvezetek szüntelen hajszolásával,
    sem aggodalmaskodással,
    sem azzal az örökös félelemmel, hogy>> jaj, le ne késsek!<<
    Mert mindez csak betegesen görcsössé tesz
    és megfoszt az élet minden örömétől.
    Én, a mindenható Isten, a te mestered vagyok.
    Igazodj énhozzám, és életed teljességre jut.
  5.  Ötödik parancsolat
    Én az Úr vagyok, a te Istened: tiszteld atyádat és anyádat.
    Nincs szükséged arra, hogy örökösen ellenkezz és lázongj –
    sem szüleid ellen,
    sem tanítóid ellen,
    sem a fennálló erkölcsök ellen.
    Az élet jó rendjei elleni lázadás
    éppen úgy megfoszt szabadságodtól, mint a vak engedelmesség.
    Én, a mindenható Isten, a te mennyei Atyád vagyok.
    Megengedheted magadnak azt, hogy a szeretet rendjébe
    illeszkedj és így nyerd el a szabadságodat.
  6.  Hatodik parancsolat
    Én az Úr vagyok, a te Istened: ne ölj!
    Nincs szükséged arra, hogy embertársadat konkurenciának tekintsd –
    akit minden áron meg kell előznöd,
    akit szakmailag, politikailag
    vagy személy szerint>> ki kell nyírnod <<.
    Az ilyen magatartás nem arról fog tanúskodni, hogy erős
    és belevaló vagy, hanem arról, hogy gyenge vagy és gyáva.
    Én, a mindenható Isten, a te oltalmazód vagyok.
    Megengedheted magadnak, hogy embertársadat élni segítsd.
  7.  Hetedik parancsolat
    Én az Úr vagyok, a te Istened: ne paráználkodj!
    Nincs szükséged arra, hogy>> kitombold magad << –
    sem ocsmány beszéddel,
    sem fülledt, nappali álmodozással,
    sem önkielégítéssel,
    sem úgy, hogy másokat saját ösztöneid kielégítésére kihasználsz.
    Ne foszd meg magad a szerelem karikatúrái által
    a szerelem tiszta örömétől!
    Én, a mindenható Isten, a te boldogságod szerzője vagyok.
    Megengedheted magadnak, hogy várj arra a társra,
    akit én rendelek neked.
  8.  Nyolcadik parancsolat
    Én az Úr vagyok, a te Istened: ne lopj!
    Nincs szükséged arra, hogy becstelen úton gazdagodj meg –
    sem lopás által,
    sem üzleti csalás által,
    sem azzal, hogy akár felebarátodat,
    akár az államot>> átejted <<.
    Amennyit ilyen úton szerzel, ugyanannyit
    veszítesz is önbecsülésedből és békességedből.
    Én a mindenható Isten, gondoskodom rólad.
    Megengedheted magadnak, hogy adj, ahelyett, hogy végy.
  9.  Kilencedik parancsolat
    Én az Úr vagyok, a te Istened: ne hazudj!
    Nincs szükséged arra, hogy az igazságtól eltérj –
    sem azért, hogy embertársadat befeketítsd,
    sem azért, hogy kudarcodat leplezd,
    sem önnön kényelmed érdekében,
    sem pedig azért, mert mások úgy óhajtják.
    A hazugság az emberi együttélést
    hosszú távon pokollá teszi.
    Én, a mindenható Isten, bízom benned.
    Megengedheted magadnak, hogy te is bízz másokban,
    és bizalmat ébressz bennük.
  10.  Tizedik parancsolat
    Én az Úr vagyok, a te Istened: ne irigykedj!
    Nincs szükséged arra, hogy irigykedj –
    sem a mások vagyonára,
    sem a mások tudására,
    sem a mások jóságára,
    sem a mások sikereire.
    Ha a másét irigyeled,
    megfosztod magad attól, hogy örülj a sajátodnak.
    Én, a mindenható Isten, minden jónak adományozója vagyok.
    Megengedheted magadnak, hogy örülj annak, ami a másé

 

Tököl, 2018. 06. 15.

 

Ajánlja az Önök szíves figyelmébe a Tököli Civil Kontroll Egyesület.

 

 

 

Facebook hozzászólások