WASS ALBERT: KARÁCSONY IGAZ TÖRTÉNETE (Részlet)

Mielőtt a szerző írását elolvasnának, néhány gondolatot szeretnék megosztani olvasóimmal. Közeleg a karácsony! És félünk. Kitől? Kiktől?

A látszólag hatalmasoktól. A bosszújuktól, mert megingattad hatalmának szőnyegét. Pedig az élet dicsősége csak a bátrakról és nem a gyáva helyezkedő fagyisokról szól. És nem azokról, akik csak üres mondanivalóval fecsegnek, aztán néha, de túl sűrűn csak recsegnek: Ne félj embertársam, hogy neked nem jár, amire vágysz, megkapod. Mert az élet változó. Mégis hallgatsz!

Napjainkban a karácsony nemcsak, mint egyházi ünnep van jelen az emberek életében. A karácsonyt, mint a „szeretet ünnepét” a nem keresztény családok is ünneplik. A karácsony misztériuma, a karácsonyfa, az ajándékozás, és a karácsonyi dalok velünk élnek. Az ember tisztaságának, egyesek hajlongó és hazug képmutatásának ehhez semmi köze nincs. A templomi látszólagos ájtatosság nem a tiszta emberek világa.

Persze ennek a karácsonyhoz semmi köze sincs, de azt a fajta meghittséget, amit a karácsony jelent, náluk is láthatjuk.  Mégis ez a nap hordozza a szeretet látszatát, ha nem bántja a félrevezetés és nem sikolt a lelkiismeret. A karácsonyi üdvözlések alkalmaival általában az emberek „Boldog Karácsonyt”, vagy „Kellemes Ünnepeket”, esetleg „Áldott Ünnepeket” kívánnak egymásnak.  Az ünnep sok örömöt, boldogságot fog okozni annak a személynek, akinek kívánják, valamint, hogy ez az időszak kellemes élményként marad meg Neki, és a szeretteinek egyaránt, ha igaz belsőből ered. És legyen így.

A karácsony a kereszténység, a szeretet ünnepe lett.

Nézzük mit ír Wass Albert! A teljességet a fenti cím tartalmazza!

„Egy biztos: beszélő kígyó nem volt, mivel Isten nem teremtett ilyesmit. És nem volt semmiféle titokzatos alma sem, melyben elrejtezhetett a gonosznak tudása, mivelhogy Isten nem teremtett gonoszt. Valójában az történt, hogy az embernek voltak bizonyos elgondolásai önmagáról, melyek távol álltak Istentől és távol álltak a számára teremtett világtól. Hogy haragvó angyal űzte ki lángpallosával az embert a Paradicsomkertből, az csak mese volt, amit lelki szükségből, a maga igazolására talált ki. Az ember saját akaratából került ki onnan.

Káin és Ábel álmodta a föld színére az első versengést, és ez a verseny irigységet, gyűlölködést és gyilkosságot szült. És attól az időtől fogva az ember nem tudta jónak és szépnek látni a világot.”

„Reménytelennek tűnő lelkiállapotában fegyvereket talált fel, amelyek egyre hatékonyabban tudtak ölni. Ez volt valójában karácsony kibimbózása. Isten könyörületet érzett az ember iránt, aki elveszett a maga gyűlöletre és rútságra épített világában és képtelen volt visszatalálni abba a világba, amit Ő teremtett számára.”

„Isten azért elhatározta, hogy küld az embernek valami nyomravezető jelet. Olyan üzenetet, amit megérthet. Jelet, amit követhet. Jelzést, ami visszavezetheti őt a jóság és szépség világába. Az üzenetet Jézus hozta el, vagyis a Messiás, vagy amilyen emberi néven csak nevezni akarod Isten hírnökét, akit küldött az embereknek, ember képében.”

Az ember túlságosan mélyre süllyedt a maga téveszméinek tengerében, és ezek a téveszmék idővel a világot egyre-egyre rútabbá tették. A zavaros eszméken kitenyészett a gyűlölet, és a gyűlölettől elburjánzott a csúfság.”

„Isten világa csodálatos, és csodálatos az ember is.

Ha van okunk, hogy a karácsonyfa gyertyáit meggyújtsuk, az csak az lehet, hogy emlékeztessük magunkat a szeretet fontosságára az emberi létben. A szeretetre, ami ragyogó fényként munkál a bennünket körülvevő sötétben, ahol ez a mi világunk telve van az ember kitalálta rémek ijesztő árnyaival, melyek a gyűlölködés és a szenvedés egyazon tengelye körül forognak. Ezek a karácsonyi fények kell, emlékeztessenek bennünket, legalább egyszer az évben, hogy nincs más kiút ebből a végzetes örvényből, mint a szeretet.”

„Legyen menedéketek a szeretet, és jobb lesz a világ, amelyben éltek. Ez, szeretett gyermekeim és unokáim, az én nektek írt karácsonyi történetem. Emlékezzetek rá, ha majd az éjszaka sötétje rátok szakad.”

Legyen karácsonya minden Tökölinek, Tökölt szerető, velünk együtt élő és már másutt lakó volt társainknak a szeretet ünnepe. Kívánom, hogy kerüljön mindenkit el a hazugság, hogy béke és szeretet költözhessen a szívünkbe!

  • Írta és összeállította: Pletser József

Aranyosi Ervin: Karácsonyi gondolat

Megnyíló szívvel, szeretettel
köszöntsön rád karácsony éj.
Legyen vidám, boldog az ember!
Az élet szép! Nem kell, hogy félj!

Álmodj magadnak bármi szépet,
Amire vágysz, tiéd lehet!
Képzeld magadba azt a képet:
már meg van, s “fogja két kezed”.

Sose hidd azt, hogy neked nem jár,
amire vágysz, megkaphatod.
Ne hidd szerencse reád nem vár,
mert ezzel azt csak eltolod.

Várj csak nyugodtan, bármi szépre,
szárnyra veszi a gondolat.
S minden irigység ellenére,
elérkezik, “hozzád szalad”.

Ne törődj azzal, mit hisznek mások,
– mert azt csak te úgy képzeled!
A fájdalomra nincs is más ok,
mint a meggyötört képzelet.

Valahányszor a rosszra gondolsz,
valóságoddá válik az.
Ha jót remélsz, ha szépben oldódsz,
meglátod az lesz az igaz.

Istentől kapott adománnyal,
teremtünk szépen, gazdagon.
S gyarlók vagyunk, s alantas vággyal,
a csodánkat ütjük agyon.

Mikor érzed, hogy jobb a lelked?
Mikor szeretet járja át,
vagy mikor ezer gondtól szenved,
s senki nem hallja jajszavát?

Csodálkozz rá a szép világra,
rosszat kívánni nem szabad!
Vigyázz mit szólsz – szíved szavára
– mert teremtő minden szavad.

Ha megérted, amit leírtam,
munkám nem volt felesleges.
Legyen úgy, ahogy álmaidban,
s ünneped legyen kellemes.

Öleld át ezt a nagyvilágot,
szívedben gyúljon szeretet!
Találd meg most a boldogságot,
Kívánok boldog ünnepet!

Aranyosi Ervin ©2010-12-16..
A versek megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Facebook hozzászólások

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.