Egyéb kategória bejegyzései

A MAGYAR HŐSÖK EMLÉKNAPJA

     A Magyar Hősök Emléknapját 2018. május 27. én vasárnap tartják meg Magyarországon, és szerte a nagyvilágban ahol magyarok élnek. Ez az emléknap a szabadságért, a függetlenségért és a fennmaradásunkért küzdött hazafiak emlékünnepe. A HŐSÖK emlékünnepét az 1924. évi XIV. törvénycikk rögzítette, mely kimondta, hogy „minden esztendő május hónapjának utolsó vasárnapját (…) a magyar nemzet mindenkor a hősi halottak emlékének szenteli.” Majd a 2001.-ben elfogadott LXII. törvény a korábbi ünnepkört kibővítette mindenkire, akik vérüket ontották, életüket kockáztatták vagy áldozták Magyarországért.” A Tököli Civil Kontroll Egyesület az alábbi versválogatással kívánja kifejezni háláját és tiszteletét mindazok iránt akik „vérüket ontották, életüket kockáztatták vagy áldozták Magyarországért” az I. és a II. világháborúban, valamint az 1956.-os forradalomban és szabadságharcban.

Tóth Árpád:

KATONASÍR

(A kárpáti harcok idejéből)

Magányos sír a keskeny, elhagyott
Völgyben, keresztje ferde már, veszendő,
De gyapjas hó a vállát – enyhe kendő –
Szelíden védi, s rojtul ráfagyott

Kis jégcsapok gyémánt dísze ragyog:
Míg lent a néma bíborban derengő
Mélységben zárt szemekkel és merengő
Arccal nyújtózik egy ifjú halott.

Ha véres szemmel s arany nap-sisakban
A hajnal újra a hegyekre csattan,
Pihenj, kedves, nem kell már harcra szállnod,

Sírod felett még bús moraj lebeg,
De te feledd az ágyút már, – te álmodd:
Hazaértél, s ugat vén, hű ebed…

Gyóni Géza:

Csak egy éjszakára…

Csak egy éjszakára küldjétek el őket;
A pártoskodókat, a vitézkedőket.
Csak egy éjszakára:
Akik fent hirdetik, hogy – mi nem felejtünk,
Mikor a halálgép muzsikál felettünk;
Mikor láthatatlan magja kél a ködnek,
S gyilkos ólom-fecskék szanaszét röpködnek,

Csak egy éjszakára küldjétek el őket;
Gerendatöréskor szálka-keresőket.
Csak egy éjszakára:
Mikor siketítőn bőgni kezd a gránát
S úgy nyög a véres föld, mintha gyomrát vágnák,
Robbanó golyónak mikor fénye támad
S véres vize kicsap a vén Visztulának.

Csak egy éjszakára küldjétek el őket.
Az uzsora garast fogukhoz verőket.
Csak egy éjszakára:
Mikor gránát-vulkánizzó közepén
Úgy forog a férfi, mint a falevél;
S mire földre omlik, ó iszonyú omlás, –
Szép piros vitézből csak fekete csontváz.

Csak egy éjszakára küldjétek el őket:
A hitetleneket s az üzérkedőket.
Csak egy éjszakára:
Mikor a pokolnak égő torka tárul,
S vér csurog a földön, vér csurog a fáról
Mikor a rongy sátor nyöszörög a szélben
S haló honvéd sóhajt: fiam… feleségem…

Csak egy éjszakára küldjétek el őket:
Hosszú csahos nyelvvel hazaszeretőket.
Csak egy éjszakára:
Vakító csillagnak mikor támad fénye,
Lássák meg arcuk a San-folyó tükrébe,
Amikor magyar vért gőzölve hömpölyget,
hogy sírva sikoltsák: Istenem, ne többet.

Küldjétek el őket csak egy éjszakára,
hogy emlékezzenek az anyjuk kínjára.
Csak egy éjszakára:
Hogy bújnának össze megrémülve, fázva;
Hogy fetrengne mind-mind, hogy meakulpázna;
Hogy tépné az ingét, hogy verné a mellét,
Hogy kiáltaná bőgve: Krisztusom, mi kell még!

Krisztusom, mi kell még! Véreim, mit adjak
Árjáért a vérnek, csak én megmaradjak!
Hogy esküdne mind-mind,
S hitetlen gőgjében, akit sosem ismert,
hogy hívná a Krisztust, hogy hívná az Istent:
Magyar vérem ellen soha-soha többet!
– Csak egy éjszakára küldjétek el őket.

(Przemyśl, november.)

Forrás:
Magyar versek könyve
Szerkesztette: Horváth János
Második, bővített kiadás
Budapest, 1942
678-679. oldal

A költő adatai ugyanezen kötet 753. oldalán:
Gyóni Géza, 1884-1917. Családi nevén Áchim.
A Pest megyei Gyón szülötte; ott volt gyakornok a községházán, azután a közigazgatási tanfolyam elvégzésével
Alsódabason, a szolgabíróságnál.
A világháború jeles katonaköltője. Przemyśl ostromakor, 1915-ben orosz fogságba került s a krasznojarszki fogolytáborban halt meg.

Bujdosó Ágnes:

Don-kanyar
Boldog emlékű unokabátyámnak, Áronnak,
aki csak röviden mesélhetett, soha többé nem
tiporhatott ösvényt imádott erdélyi havasai hátán.
Derű bolyong, bánat virraszt.
Az éj lakói ugyanazt
a lidércálmot pergetik
szemem elé s én hajnalig
űzöm a káoszt, hangzavart:
látom ismét a D o n – k a n y a r t.
Ez volt a borzalmak tele.
Oly’ népnek vagyok gyermeke,
kit ezredéves átok ver:
idegen kézben játékszer,
hát kedve szerint csűr-csavar.
Ez az átok szült, D o n – k a n y a r.
Újra éled az iszonyat.
Az emlékek nem alszanak.
Mesél, mesél, ki visszatér …
s már rám borul a messzi tél,
csontkarjával gyötör, sanyar.
Elém vetíted, D o n – k a n y a r.
Az ismeretlen, puszta táj,
hol bőven arat a halál,
a fagyhalál, az éhhalál…
farkas üvölt s undok sakál
félig holtak húsába mar.
Kegyetlen gyilkos, D o n – k a n y a r.
Ártatlan lelkek kúsznak ott
a szűz hóban. Járatlanok
az utak. Semmibe vezet
az ismeretlen rettenet.
Dühödt szél hóvihart kavar.
Rút sírjuk leszel, D o n – k a n y a r.
Néha előragyog a Nap,
a csonkok térdre hullanak,
felsejlik a halleluja,
közéjük száll az ég Ura –
de a fagy inakat csavar …
Úr csak te lehetsz, D o n – k a n y a r.
Egybefolynak már a napok,
gyomor kenyérért csikorog,
kiről lerohadt a kabát,
remény nélkül adja magát
a hónak át és csakhamar
elnyeled őket, D o n – k a n y a r.
Megszűnik itt a múlt, jelen,
a szenvedés időtelen.
Tudatuk lassan elapad,
a hókristály arcukba csap,
már senki semmit nem akar…
nihil tölcsére, D o n – k a n y a r.
Csak előre! Aki megáll,
átöleli a fagyhalál.
Fagyott a kéz, fagyott a láb,
az orr fagyottan csak levál
helyéről. Elgurul hamar.
Kínok háza vagy, D o n – k a n y a r.
Itt nincs segítség, nincs tanács,
pőre talpon se rongy, se más,
nincs cél, nincs vágy. Menetelés
közben fakérget vág a kés
s nem érzik már csípős, fanyar
keserű ízed, D o n – k a n y a r.
És mégsem győzöl teljesen!
Kéz, láb nélkül, sebhelyeken
takarót hordva, visszajött
pár élve maradt, megtörött
lelkű, hírt hozó gyászmagyar.
Élő csodák ők, D o n – k a n y a r.
Ezért éber az éjszakám.
Ne álmodozz te sem, hazám!
Ébredj s a múlt kárán okulj!
Vétkekbe vissza sose hullj!
Tisztán lásd, mit rejt, mit takar
szemfedővel a D o n – k a n y a r!
Nem szolga vagy! Szabad maradsz,
ha önmagadra számítasz!
Büszke saját múltadra légy,
példát erényeinkről végy!
Kit nem más köpenye takar,
nem bír azzal a D o n – k a n y a r.
Ne a különbséget keresd!
Fajod, bőrszíned, Istened
magánügy. E g y s é g az erő.
Szabad csak az, ki egyenlő
eséllyel indul. Halld, magyar:
ezt üzeni a D o n – k a n y a r.
Az egyesülés – hatalom.
Széthúzás ügyes alkalom
idegen kézért esdeni.
Ma országot kell menteni!
Űzd el, ki megoszt, szétzavar!
Bús vége, lásd a D o n – k a n y a r.
Hajnalodik. Reményem ég
s hitem biztat: tanulni még
nem késő. Ezt a nemzetet
múltra építve menti meg
a nép, mely él s jövőt akar!
Mementó maradsz, D o n – k a n y a r.

1943.

Dalszöveg

Hova tűnt a sok virág, mely ott nyílt a réten,
hova tűnt a sok virág, vélük mi lett?
Hova tűnt a sok virág, lányok téptek bokrétát…
Ó, mondd, ki érti ezt, ó, mondd, ki érti ezt?

Hova tűnt a sok leány, bokréták a kézben,
hova tűnt a sok leány, vélük mi lett?
Hova tűnt a sok leány, gyűrűt váltott mindahány…
Ó, mondd, ki érti ezt, ó, mondd, ki érti ezt?

Hova tűnt a férfinép, ujján új a gyűrű még,
hova tűnt a férfinép, vélük mi lett?
Hova tűnt a férfinép, indulóra büszkén lép…
Ó, mondd, ki érti ezt, ó, mondd, ki érti ezt?

Hova tűnt a sok vitéz, ki oly büszkén lépdelt,
hova tűnt a sok vitéz, vélük mi lett?
Hova tűnt a sok vitéz, minden ház egy sírra néz…
Ó, mondd, ki érti ezt, ó, mondd, ki érti ezt?

Hova tűnt sok néma sír, házak közt a mélyben,
hova tűnt sok néma sír, vélük mi lett?
Hova tűnt sok néma sír, nyílik már a gólyahír…
Ó, mondd, ki érti ezt, ó, mondd, ki érti ezt?

Hová tűnt a sok virág

Előadó: Kovács Erzsi

Zeneszerző: Seeger Peter

Szövegíró: Hickerson James Fraser

Seeger Peter

Magyar szöveg: Kalmár Tibor

https://www.youtube.com/watch?v=z49T8qsgz0A

 

Tollas Tibor:

Október 23.

Rian a föld, a falak dőlnek,
Kék harsonákkal zeng az ég.
S barlangjából a dohos kőnek
Az ember újra fényre lép.

Fonnyadt testünket záporozza,
Sápadt arcunkra hull a nap,
S szédülten, szinte tántorogva,
Szabadság, szívjuk sugarad.

Sötétből tárul ki a szívünk:
Nyíló virág a föld felett.
A szolgaságból fényt derítünk,
Fegyver nélkül is győztesek.

 

Kozma László:

  1. November 7.
    (Gérecz Attilához)

Ki kezet nyújtott a halálnak
Jól van, öreg, most indulunk!
Úgy, hogy a halál belesápadt
S elrántotta a puskatust,
A fegyvert, amely célba vette
S befogta már a gömbkeresztbe.

A lövés házfalba csapódott
De a fiú csak nevetett.
Arcáról törölt pirosló port
Mellyel véreztek a kövek.
A lánctalp lángolva csikorgott
S ő új palackot készített.

Mi van, öreg, hát beijedtél?
Halálnak hetykén odaint.
Száll kezéből Molotov-koktél
S egy lövés célt téveszt megint.
De komorabb az arc, a csont-él
Ahogy a fiúra tekint.

Mint szörnyetegek, ősi csorda
Dübörög újabb tankcsapat.
A géppuskájuk egyre szórja
A halált termő magvakat.
A torony fordul: ölni, ölni!
Ágyú dördül, mely messze hord
De az sem tudta letörölni
Ajkáról a végső mosolyt.

Mert akit négyszer eltemettek
Ezerszer új életre kél.
Virágzik fáin a tereknek
Füttyös szelekben ő kísér.
Kék pillantással néz szemedbe
S a némasága megítél.

Kiss Dénes:

Átlőtt szívvel

Október 23. emléke

A fiúk előttem vonulnak
Mellükön lőtt seb a kokárda
Fiúk ti édes kis suhancok
ezért jöttetek a világra?!

Hosszú, hosszú a menetetek
Vonultok megszentelő őszben
Fiúk ez a ti ünnepetek
örök fényeskedő s időtlen

Kisöcséim vonuljatok csak
arcotokon sírgyertyák fénye
Legkülönbjei suhancoknak
legenda lesztek ezer évre!

A fiúk előttünk vonulnak
hősei a leggyönyörűbb ősznek
Vérvirágos kokárdát hordnak
és átlőtt szívükkel is győznek!

 

 

Dalszöveg

A Józsefváros mélyén, hol sötétek a fények
Egy szőke lányt neveltek az ’50-es évek
A Kárpáthyék lánya félig volt csak árva
Az apja eltűnt, s a család hiába várta

A Józsefváros mélyén, hol a házak összebújtak
Ki tudta ’56-ban, mit hoz a holnap
A Kárpáthyék lánya a randevúra várva
Egész nap egy dalt dúdolt magába’

A Józsefváros mélyén, hol a házak összesúgtak
A viharban egy lányszív lángra gyulladt
És együtt mentek el a sarki cukrászdába
S a fiú befizette egy Stefániára

A Kárpáthyék lány, egy dalt dúdolt magába’
Mikor egy nap a ház rádőlt a cukrászdára
A Kárpáthyék lánya egy dalt dúdolt magába’
Mikor az első szerelmét hiába várta

A Józsefváros mélyén, hol a házak összedőltek
Ma toronyházak állják útját a fénynek
A Kárpáthyék lánya kinn él Amerikába’
Van autója és New Jerseyben háza

A férje francia és van két nagy fia
A nagyobbik egy new wave banda sztárja
Vannak bizonyos esték, mikor csönd borul a házra
És ő egy régi dalt dúdol magába’

A Kárpáthyék lánya egy dalt dúdol magába’
És emlékezik a régi cukrászdára
A Kárpáthyék lánya egy dalt dúdol magába’
És az első szerelmét újra várja

A Kárpáthyék lánya ma kinn él Amerikába’
Van autója és New Jerseyben háza
A Kárpáthyék lánya egy dalt dúdol magába’
És látogatóba jön Magyarországra

A Kárpáthyék lánya elmegy a cukrászdába
És befizet harminchárom Stefániára

Kárpáthyék lánya

Előadó: Koncz Zsuzsa

Zeneszerző: Szörényi Szabolcs

Szövegíró:Bródy János

https://www.youtube.com/watch?v=2CSeghnIhPU

 

Tököl, 2018. május 25.                       Szeretettel ajánlja:

A Tököli Civil Kontroll Egyesület

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Pünkösdi versek

Dsida Jenő:

Pünkösdi várakozás

Kész a világ,
feszült, ünnepi várás
dereng felette.
Halotti csend. Csak néha, néha
sóhajt az Isten lelke.

Kimérve minden pálya
megtöltve minden lélek-lámpa,
ahol csak úr a lét…
De jaj, sötét van,
mélységes iszonyú sötét!

A zordon tömeg-árnyék
némán zokogva kering útjain,
s csak egyet tud és egyet érez,
Most váratlanul vágyon megvonaglik
és felzúg Istenéhez:
Betelt az idő!
Sugarat, fényt, szint adj nekünk,
mert epedünk!

Fényesség nélkül oly sivár az élet!
Nagy Alkotónk, óh, mondd ki szent igédet
Legyen világosság!…

És ismétlik mindig erősebben
a felviharzott éteren keresztül
és felharsan az egek harsonája
s a végtelennek zsolozsmája zendül
zsibongva, zsongva…

És nagy szavát az Úr – kimondja!

Szuhanics Albert

Jézus megígérte

Ötven nap húsvéthoz,

mind együtt ülének,

az összes apostol,

ki kedves szívének.

Jézus megígérte,
eljő a szentlélek,
kitöltetvén rájuk,
nagy csodák történnek…

Párthus, méd és zsidó,
római és görög,
csoda történt vélük,
nyelvük másként pörög…

Angyaloknak nyelvén
van, ki megszólal ott,
még az is beszédes,
ki eddig hallgatott!

De hol az igaz csoda,
ami a legnagyobb?
Mert hogy írás szerint
magyar nem szólal ott!

Most van való’ Pünkösd,
legyünk büszkék rája,
mert szent anyanyelvünk
a világ csodája!

Az igaz magyar nyelv,
léleknek harsona,
benne van az ige,
amely Isten szava!

Ige és ígéret,
örökség, s bennünk él,
mert az aki magyar,
szeret, hisz és remél.

Krisztus urunk, vettünk,
hitet, engedelmet,
megéltünk, magyarként
rengeteg keservet.

Szent lelked csodát tesz,
vigasztal bennünket,
őrizi, megtartja,
mi árva népünket.

Reményik Sándor: Pünkösdi szomorúság

A Lélek ünnepén
A Lelket lesem én.
A Lelket, amely több,

mint költemény.
A Lelket, amely sosem volt enyém.
A Lelket, amely sosem lesz enyém.
A Lélek ünnepén
Szomorún zendül egyetlen igém:
“Hogy születhetik újjá, aki vén?”…

Bódás János:

Szentlélek, szállj alá!

Szent Lélek szállj alá:
erő, kincs, égi fény.
A világ oly gazdag,
és mégis oly szegény!
Hatalmasoknak, kik
vezetik a népet,
s fegyver van kezükben,
adj nagy bölcsességet.
Űzz el szívekből
vad haragot, sértést,
népek s egyesek közt
teremts egyetértést.
Annyi még az önzés,
a gyűlölet: – vedd el!
Tölts be minden szívet
emberszeretettel.
Krisztus indulatját
vidd a földre szerte,
Te uralkodj bennünk
békességnek Lelke.
Élni vágyunk, mégis
veszni készül minden,
mentsd meg a világot
Szentlélek Úr Isten!

Reményik Sándor

Pünkösdi királyok

Pünkösdi királynak

Fejébe szállt vére,

Féltékeny a hatalmára,

Azt se tudja, hamarjába

Mit csináljon véle.

Pünkösdi királynak

Sok a katonája

Mégis nádszál a jogara

Papír koronája,

Festett aranypapír koronája.

 

Pünkösdi király most

Ül az orzott kincsen,

Neki mindene van,

Nekünk semmink sincsen

Csak ez az egy életünk,

Csak ez az egy halálunk,

Csak az igazságunk.

Dejszen lejár pünkösd,

Piros pünkösd, fekete ünnepnap,

Azután nézheti

Ki-ki miből mit kap.

Dejszen lejár pünkösd,

Le kell tenni koronát, palástot,

Ünnep után, csúnyán

Futnak majd a pünkösdi királyok.

Ki marad úr itt,

Elválik, elválik,

Bár sors verte népünk,

Mi élünk, nem félünk,

Mert a mi kezünkben

Még a koldusbot is kivirágzik!

Téglás-Hajós Éva

  Pünkösdi szonett

Ott ülnek ők, magukra hagyottan,
a csüggedt-gyáván összebújók,
az arcukra titkon kámzsát húzók,
vacogó félelembe fagyottan,
legott rohanó szél vad erejétől
zúgva hasad fel a menyei kárpit,
s lángnyelvek ragyogó tüze válik
férfi-merészség véd pajzsává. Hevétől
olvad a dermedt szó, hittel hirdetik
– útjukat fehér galambok követik –
száz nép nyelvén a Mester tanát.
Kellenének most is láng-szemű fények,
hogy Földünkön értse milliárd lélek
a tűz-áldotta Béke szavát

Benedek Elek

 Pünkösdi harangok

 

Olyan szépen cseng a harang,
mintha nem is harang volna,
hanem ezer harangvirág
Imádságos szava szólna.

Piros pünkösd vasárnapján
Piros rózsa nyíl a kertben,
Kis szívünkben tiszta öröm
Imádsága énekeljen.

Piros pünkösd vasárnapján
Szálljon reánk a szentlélek,
S térde hullva mondjunk hálát
A mindenség Istenének.

Pósa Lajos: Piros pünkösd napján

Kivirított a rózsafa
Piros pünkösd hajnalán,
Falu végén fehér kis ház:
Ott lakott az én anyám!

Falu végén fehér kis ház,
Fecskemadár, gyer oda!
Százszorta szebb, majd meglátod,
Mint a legszebb palota.

Én Istenem, áldó kezed
Tartson azon a kis házon!
Eresz alatt villás farkú
Vidám fecske tanyázzon!

2018.05.17                Ünnepeljenek szeretetben!

Ezt kívánja a tököli Civil Kontroll Egyesület

 

Ballagás

Ballagás

Egy este a jövő már múlt lesz. Akkor visszanézünk, és látni fogjuk az ifjúságunkat.                                                                                         Louis Aragon

Ezen a hétvégén, pénteken vagy szombaton Magyarország középiskoláiban ballagási ünnepet tartanak a végzős diákoknak. Életem során negyven alkalommal vettem részt a Fáy András Szakközépiskola ballagásain, négyszer ballagó osztályfőnökként, tizenegyszer búcsúztató igazgatóként. Életem egyik gyönyörű napja fiam születése volt 1974-ben, ami pont egybeesett az aznapi ballagással. A Rókus kórháztól végig gyalogoltam a körutat a Fáy-ig, ahol már díszítették a termeket az iskola legszebb ünnepére.

A ballagás egy olyan ünnepség, melyre a középiskola utolsó évfolyamának elvégzésekor kerül sor a tanulók körében, az érettségi előtt álló diákok számára tartják.

A ballagás napján a tanulók az iskola folyosóin, tantermeiben vonulnak végig, ballagási dalokat énekelve. Vállukon tarisznya függ, melybe pogácsa, só, föld, aprópénz, valamint az intézmény fényképe kerül. Rendszerint az alsóbb éves diákok adják.

Ilyenkor megtelik a feldíszített iskola. A szülők, hozzátartozók virággal vagy egyéb ajándéktárggyal köszöntik ballagó gyermeküket, családtagjukat. Az iskolai ünnepség során az osztály egyes tagjai felidézik az elmúlt évek emlékezetes pillanatait, a tanárok jó tanácsokkal látják el a búcsúzó diákokat. A ballagás végén az igazgató mond elbocsájtó szép üzenetet Az eseményt követően a szülők gyakran családi összejövetelt rendeznek, melyet legtöbbször egy ünnepi ebéd vagy vacsora követ.

A ballagás szimbolikus jelentésű, a végzősök nemcsak az iskolájuktól, hanem eddigi életüktől is búcsút vesznek, hiszen egy korszak lezárásaként tekinthetünk rá, mely után új élet vár rájuk. A ballagás egyben a gyermekkor végét és a felnőtté válás kezdetét is jelképezi.

A ballagás csupa izgalom, csupa készülődés és igazi fordulópont, igazi ünnep, melyből a család apraja-nagyja is kiveszi a részét.

Igazgatói beszédeimben többször kihangsúlyoztam, két pont között legrövidebb távolság az egyenes. Korom előrehaladtával visszagondoltam, lehet, hogy nem volt igazam akkor, amikor farkastörvények uralkodnak a világban.

De mondtunk tanártársaimmal másokat is.

„Tervekkel, álmokkal, vágyakkal telve álltok most itt, de talán még nem értitek mi értelme volt az elmúlt évek erőfeszítéseinek. Mi értelme volt a sok tanulásnak, a sok próbatételnek és kihívásnak. Nem baj, ha így érzitek. Többet kell ahhoz élni és tapasztalni, hogy igazán felismerjétek az iskola, a műveltség, a helyes magatartás elsajátításának jelentőségét. Az eredmény a tudás és tapasztalat, mely előreviszi sorsunk alakulását.”

Életem során közel ötezer tanulót érettségiztettem, mely a ballagás utáni napokban kezdődik.Történetekből, visszaemlékezésekből ma is erőt merítek, volt tanulóim sikerei örömet okoznak és megnyugtatnak, hogy talán, valamit jól csináltam. Az én utam és az iskola, tanulóim útjai elváltak, de valahol a találkozáskor ismét keresztezik egymást. Ilyenkor ballagás táján az jut eszembe, milyen szép, milyen gyönyörű volt a pedagógus pályám, mely során rengeteg szeretetben és elismerésben volt részem.

Felnőttnek lenni jó, mert önállósággal jár, függetlenséget ad és felelősséget. De a szabadság legszebb pillanatai az iskolából kilépve a múlté maradnak.

Az iskola az én szívemben mindig ott van és szent dolog.

A most ballagó diákoknak kívánom, hogy életteli és értelmes legyen az életük, sikeres az érettségijük!

2018-05-03                                                               Pletser József nyugdíjas

Címzetes igazgató

 

A szárny megnőtt, üresen áll a fészek,
Csak álom volt a régi jó világ,
és mint a fecske alkonyati szélnek,
Ma szárnyat bontott egy sereg diák.

Wass Albert

Egyszer véget ér a lázas ifjúság,
Egyszer elmúlnak a színes éjszakák,
Egyszer véget ér az álom, egyszer véget ér a nyár,
Ami elmúlt, soha nem jön vissza már.

Máté Péter

Forrás: Internet

 

„ ANYÁK NAPJA ÜNNEPÉN”

 

Anyák napja 2018-ban május 6.-ára esik. Május első vasárnapja Magyarországon minden évben az anyáké.

           „ ANYÁK NAPJA ÜNNEPÉN”

Az alábbi versválogatással köszöntünk minden édesanyát és nagymamát (mamát, nagyit, bákót, bábit), és emlékezünk az elhunyt édesanyákra és nagymamákra.

„Az angyalok – úgy érzem – odafenn,
Ha suttognak szerelmesen, puhán,
A lángoló igék közt sohasem
Lelnek oly ájtatost, mint “Anyám”.

Edgar Allan Poe

Simon Ágnes: Anyák napjára

Ébresztem a napot,

Hogy ma szebben keljen,

Édesanyám felett

Arany fénye lengjen.

Ébresztem a kertet,

Minden fának ágát,

Bontsa ki érette

Legszebbik virágát.

Ébresztem a rigót

S a vidám cinegét,

Dalolja mindegyik

Legvígabb énekét.

Ébresztem a szívem,

Forróbban dobogjon,

Az én édesanyám

Mindig mosolyogjon.

Iványi Mária: Anyák napja ünnepén

Rózsa, szegfű, tulipán,
Neked nyílt ki Anyukám.
Csöndes eső nevelgette,
Arany sugár melengette.

Tarka futó felhő,
csókolgatta szelíd szellő,
s mind letéptem Neked én,
Anyák napja ünnepén.

Kiss Jenő: Meghajtom magam

Meghajtom magam most,
friss csokor kezemben,
sose vert a szívem,
ennél melegebben.

Nyújtom kicsi csokrom
édes jó anyámnak,
s töröm fejem: néki
mi mindent kívánjak?

Gyöngyöt a nyakába,
sok zsírt a bödönbe,
mosogatógépet,
hogy magát ne törje?
Hogy sokáig éljen,
s boldog legyen, boldog
egész életében!

Nadányi Zoltán: Anyu

Tudok egy varázs-szót,
ha én azt kimondom,
egyszerre elmúlik
minden bajom, gondom.

Ha kávé keserű,
ha mártás savanyú,
csak egy szót kiáltok,
csak annyit, hogy: anyu!

Mindjárt porcukor hull
kávéba, mártásba,
csak egy szóba került,
csak egy kiáltásba.

Keserűből édes,
rosszból csuda jó lesz,
sírásból mosolygás,
olyan csuda-szó ez.

Anyu! Anyu! Anyu!
Hangzik este-reggel,
ja de sok baj is van
ilyen kis gyerekkel.

Anyu! Anyu! Anyu!
Most is kiabálom.
Most semmi baj nincsen,
mégis meg nem állom.

Csak látni akarlak,
anyu, fényes csillag,
látni, ahogy jössz, jössz,
mindig jössz, ha hívlak.

Látni sietséged,
angyalszelídséged,
odabújni hozzád,
megölelni téged.

Weöres Sándor: Buba éneke

Ó ha cinke volnék,
útra kelnék,
hömpölygő sugárban
énekelnék –
minden este
morzsára, búzára
visszaszállnék
anyám ablakára.

Ó ha szellő volnék,
mindig fújnék,
minden bő kabátba
belebújnék –
nyári éjen,
fehér holdsütésen
elcsitulnék
jó anyám ölében.

Ó ha csillag volnék
kerek égen,
csorogna a földre
sárga fényem –
jaj, de onnan
vissza sose járnék,
anyám nélkül
mindig sírdogálnék.

 Falu Tamás: Anyád

Aki jó volt hozzád, az volt az anyád,

Minden pillanatban gondolt ő reád.

Ha sorsod megvadult, s látta, hogy elüt,

Félretolt az útból, s elé ő feküdt.

Aki jó volt hozzád, az volt az anyád,

Ha fáztál, a lelkét terítette rád.

Átvette terhedet, hogy azt ne te vidd,

Simogatta sebed, sírta könnyeid.

Hogyha megbántottad – mért bántottad őt?

Nem sírt ő sohasem a szemed előtt,

Nem hangzott ajkáról soha-soha vád,

Akihez rossz voltál, az volt az anyád.

Dsida Jenő: Hálaadás

Köszönöm Istenem az édesanyámat!
Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat!
Körülvesz virrasztó áldó szeretettel.
Értem éjjel-nappal dolgozni nem resttel.
Áldott teste, lelke csak érettem fárad.
Köszönöm, Istenem az édesanyámat.

Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este
imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve.
Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban
– itt e földön senki sem szerethet jobban! –
Köszönöm a szemét, melyből jóság árad,
Istenem, köszönöm az édesanyámat.

Te tudod, Istenem – milyen sok az árva,
Aki oltalmadat, vigaszodat várja.
Leborulva kérlek: gondod legyen rájuk,
Hiszen szegényeknek nincsen édesanyjuk!
Vigasztald meg őket áldó kegyelmeddel,
Nagy-nagy bánatukat takard el, temesd el!

Áldd meg édesanyám járását-kelését,
Áldd meg könnyhullatását, áldd meg szenvedését!
Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad,
Áldd meg két kezeddel az Édesanyámat!

Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat:
Köszönöm, köszönöm az édesanyámat!

Áprily Lajos: A kertbe ment

Uram, én nem tudom, milyen a kerted,
a virágosod és a pázsitod.
Én nem tudom, virágok ültetését
ágyásaidban hogy igazítod.

Csak azt tudom, hogy kendőjét levetve
júniusi vasárnap hajnalán,
beteg lábával és beteg szívével
bánatosan kertedbe ment anyám.

Uram, tele volt immár félelemmel,
sokszor riasztó árnyék lepte meg,
de szigony-eres, érdes két kezével
még gyomlálgatta volna kertemet.

A kicsi teste csupa nyugtalanság,
s most elgondolni nem tudom, hogy ül.
Virágosodban könyörülj meg rajta,
hogy szegény ne szenvedjen tétlenül.

Mezőiden ne csak virágmagot vess,
virágaid közé vegyíts gyomot,
hogy anyám keze gyomlálhassa kerted:
asphodelosod és liliomod.

József Attila: Töredékek

Édesanyám, egyetlen, drága,
te szüzesség kinyílt virága
önnön fájdalmad boldogsága.

Istent alkotok (szívem szenved)
hogy élhess, hogy teremtsen mennyet,
hogy jó legyek s utánad menjek!

Csukás István: Istenke, vedd térdedre édesanyámat

Istenke, vedd térdedre édesanyámat,
ringasd szelíden, mert nagyon elfáradt,
ki adtál életet, adj neki most álmot,
és mivel ígértél, szavadat kell állnod,
mert ő mindig hitt és sose kételkedett,
szájára suttogva vette a nevedet.
Én nem tudom felfogni, hogy többé nincsen,
s szemem gyönge hogy a semmibe tekintsen,
hová a fény is csak úgy jut, hogy megtörve:
helyettem nézzél be a mély sírgödörbe,
próbálkozz, lehelj oxigént, tüdőd a lomb!
Nem is válaszolsz, kukac-szikével boncolod,
amit összeraktál egyszer végtelen türelemmel,
csak csont, csak por, ami volt valamikor ember,
mivel nem csak Minden vagy: vagy a Hiány,
magadat operálod e földalatti ambulancián.
Mi mit nyel el a végén, fásultan szitálod
a semmiből a semmibe a létező világot,
anyát és gyereket, az élőt s a holtat,
s mert Te teremtetted, nem is káromolhat,
csak sírhat vagy könyöröghet, hogy adj neki békét,
nem tudjuk, hogyan kezdődött, de tudjuk a végét;
én sem káromollak, hallgasd meg imámat:
Istenke, vedd térdedre édesanyámat!

Szabolcska Mihály: Édesanyák

Nem féltem én a világot
Süllyedéstől, elromlástól,
Lesz itt mindig résztvevő szív,
Szeretet, mely másért lángol.

Az örök szép, az örök szent
Mindörökké fönt ragyognak:
S lesznek mindig egész lelkek,
Akik imádkozni fognak!

Lesznek mindig követői,
Nagy, vezérlő eszményeknek…
Szóval mindig lesz jó ember,
Míg csak – édesanyák lesznek!

Kiss József:

Az anyaszív
Ó francia dal

Egyszer egy legény az eszét vesztette,
– Hallga, csak, hallga! –
Egyszer egy legény az eszét vesztette,
Szeretett egy asszonyt, de az nem szerette.

Küldte az asszony: Menj, öld meg anyádat:
– Hallga, csak, hallga! –
Küldte az asszony: Menj, öld meg anyádat:
És hozd el a szívét öl béli kutyámnak.

Ráállt a legény, hazament… megtette…
– Hallga csak, hallga! –
Ráállt a legény, hazament… megtette…
Megölte az anyját s a szívét kivette.

Hát amint vinné futva, iramodva,
– Hallga csak, hallga! –
Hát amint vinné futva, iramodva,
Felbukik és a szív elgurul a porba.

És amint gurul… egyszer csak fennszóval
– Hallga csak, hallga! –
És amint gurul… egyszer csak fennszóval,
Ím, hallja a legény, hogy a szív megszólal.

Megszólal a szív, sírva panaszosan
– Hallga csak, hallga! –
Megszólal a szív, sírva panaszosan:
„Jaj! – Nem ütötted meg magadat, fiam!”

Ajánlja az Anyák napi versválogatását az Önök figyelmébe sok szeretettel a Tököli Civil Kontroll Egyesület.

Tököl, 2018. május 02.

 

 

BÚZASZENTELÉS

                                BÚZASZENTELÉS, „MOST SARJAD A VETÉS!”

                             A búza az állandó újjászülető élet szimbóluma.

 

Túrmezei Erzsébet: Dal a búzaszemről

Dúsan került és életteljesen
a föld alá az első búzaszem.
Magán érezte még
az Úr teremtő, alkotó kezét.

Aranynap fénye lenn nem érte már,
nem is érinthette csillanó sugár.
Mégis, meleg titokkal volt tele
sötét éjjele.

És egy napon a szíve meghasadt
ott lenn a durva, barna föld alatt.
Szállt, szállt a hír fekete réteken:
Meghalt a búzaszem.

Ég, ölts magadra borút, felleget,
zokogj, zokogj a gyilkos föld felett,
pacsirta, sírjon, sírjon a dalod,
a búzaszem halott!

Dalold a gyászt, dalold a szenvedést,
sötétlő mélyben kínos tespedést,
ahol a fény többé rá nem talált,
dalold a nagy halált!

És a magasban megzendült a dal:
„Győzelmes élet! Édes diadal!
Meghasadt szívből nő a búzaszál!
A halál nem halál!

Halleluja! Aranykalász fakad.
Aranykalászból újra hull a mag;
és újra meghal: életet terem.
Az élet végtelen!”

Aranytenger ring szét a földeken,
amerre néz, amerre lát a szem;
s halálból támadt életről beszél,
ha rázza lenge szél.

Halálba hullott égi búzamag,
erő és élet szívedből fakad.
Halálod támaszt tenger életet, mert
mert égi kéz vetett.

Ne sírjatok a búzaszem felett.
Oszoljatok szét, sűrű fellegek;
Elmúlt nagypéntek és,
Halleluja, most sarjad a vetés!

Az elmúlt évek hagyományainak megfelelően, idén is megtartják 2018. április 28. – án, a szombat esti szentmisét megelőzően a Tököli Római Katolikus templomban a búzaszentelési szertartást. A katolikus egyház április 25. – én, Szent Márk napján (a bizánci szertartásban április 23. – án,) vagy az ehhez legközelebbi vasárnapon tart búzaszentelést. A hagyomány szerint, a búzaszentelő körmenetet Liberius pápa rendelte el a IV. század közepén. A búzaszentelés, a határ, a búza – és gabonaföldek megáldása a keresztény liturgiákban pogány eredetű szokás.

A római katolikusok búzaszentelő körmenetet tartanak a vetés megáldásáért, a jó termésért és a természeti csapások elhárításáért. Bár a körmenet neve búzaszentelő, a vetés minden fajtáját, a fákat és szőlőket is megáldották ilyenkor. Szent Márk napján tartották, de magának a szertartásnak nincs kapcsolata Szent Márk ünnepével.

A Magyar Katolikus Püspöki Kar, hivatalosan évente négy könyörgő napot ír elő, ezek közül az egyik a búzaszentelés. ( A másik három: január 1. a világbékéért, farsang vasárnapja a világ éhezőiért és augusztus utolsó vasárnapja hálaadás a termés betakarításáért).

A búzaszentelés története több ezer esztendős múltra tekinthet vissza. A termesztett növényeket károsító betegségek megjelenését az ember évezredeken át istencsapásként, bűneinek büntetéseként tekintette.
A görög-római mitológiában, minden jelenségnek, minden bajnak külön-külön istene volt! Ezek egyike, az ősi itáliai Rogibusz istenség arra volt hivatva, hogy a gabonavetésekről elhárítsa a gabonarozsdák okozta betegséget. Rogibusz tiszteletére és engesztelésére minden év április 25.- én mutatták be a szokásos áldozatukat. A rómaiaknak az volt a szokásuk, hogy ezen a napon Rómából a Via Claudia 5. mérföldkövéhez mentek, hogy az ottani berekben kutyát áldozzanak. A görögök idejében ezt a kultuszt a rozsdaistennek, Erysibiosznak mutatták be, hogy fordítsa el földjükről a rozsdajárvány okozta csapásokat.
A kereszténység búzaszentelő szertartásának első, hitelesnek tekinthető nyomai a IX. századból maradtak ránk. A rómaiakhoz hasonlóan április 25-éhez kötötték ezt az eseményt. Ezen a napon Szent Márk evangélistát ünnepli az egyház, de nagyjából ez az az időpont, amikor az ősszel elvetett búza olyan fejlődési állapotban van, hogy a gabonarozsdák és más károsítók gyakran és könnyen támadják.
A frankok földjén elterjedt magánájtatosságból alakult ki a későbbi, már “hivatalosnak” is tekinthető, imádsággal és körmenettel egybekötött szentelési gyakorlat a XI. században, német nyelvterületen, majd onnan terjedt tovább, Magyarországra is gyorsan eljutott. A búzaszentelés napja hivatalos egyházi ünnep volt, maga a szentelés az egész Kárpát-medencében hasonlóképpen történt.

Szent Márk napján minden község népe, a pap vezetésével körmenet keretében kivonult a határba. Magukkal vitték a máskor is használt templomi zászlókat és a feszületet. Általában minden évben más-más helyre mentek, de csak oda, ahol szép és gondozott volt a búzatábla. A kijelölt táblához érve a hívek körülvették a papjukat, aki imádkozott, majd megszentelte a vetést.

A szertartást követően mindenki igyekezett legalább néhány szál szentelt búzát tépni, azt mindig az imakönyvükben őrizték. A búzaszentelési körmenet alatt és közben litániát imádkoztak és énekeltek. A szertartás végén a pap a négy világtáj felé fordulva négy evangéliumi szakaszt énekelt:

(észak felé)
Aki gondolsz a madárra, Köntöst adsz a kis virágra,
Kegyes szemed legyen rajtunk, Tebenned van bizodalmunk.
Téli fagyban, hóban, jégben, Te vagy minden reménységem.
Jön a tavasz, az új élet, Abban minden újra éled.

(kelet felé)
Te, ki hinted Igéd magvát, Kemény szívünk alakítsd át,
Vesd el benne szent Igédet, Abból fakad örök élet.
Itt a tavasz, fák rügyeznek, Áldd meg a mi vetésünket.
Búzánk, árpánk aratásra, Had szökjön fel dúsan szárba.

(dél felé)
Kik bajukkal Hozzád futnak, Segítségért folyamodnak,
Nem szenvednek ők szükséget, Mindig érzik segítséged.
Ha velünk az Úr áldása, nincs gondunk az aratásra,
Százszoros lesz a termésünk, Áldj meg urunk, erre kérünk.

(nyugat felé)
Úr Jézus, ki azt hirdetted: Ki veled tart, el nem veszhet.
Erősítsd meg gyenge lelkünk, Örök tűzre ne kerüljünk.
Ősi vihar, hogyha kerget, Nyugtot szívünk nálad lelhet,
Édes Jézus, kérünk szépen: Áldd meg munkánk egész évben.

 Annak jeléül, hogy az áldást az egész határ, sőt az egész világ búzavetésére kéri. A búzaszentelési körmenetet az ötvenes évek elején betiltották, azt követően vagy a templom falain belül végezték el a búzaszentelést, vagy kénytelenek voltak még arról is lemondani!
Napjainkban már nem tiltja senki, s így a búzaszentelésnek – legalábbis elvben – nincs akadálya. Nagy kár volna tehát, ha hagynánk feledésbe merülni, hiszen a hitben való erősödésünket és gyarapodásunkat is szolgálja.

Őrizzük, ápoljuk ezt a tisztes hagyományunkat is féltő szeretettel. Ne feledkezzünk meg arról, hogy ezt a Földet mi csak bérbe vettük az unokáinktól. Ezért kötelességünk azt minden szép hagyományunkkal együtt továbbadni nekik – ápoltan, tisztán és sértetlenül.

Forrás: Bognár Sándor: A búzaszentelés (A szerző ny. egyetemi tanár)

 

Tököl, 2018. április 23.

 

Ajánlja az Önök figyelmébe szeretettel: a Tököli Civil Kontroll Egyesület

 

 

 

 

ÍGY SZAVAZTAK A TÖKÖLI POLGÁROK 2018. ÁPRILIS 08. – án.

      ÍGY SZAVAZTAK A TÖKÖLI POLGÁROK 2018. ÁPRILIS 08. – án.

Egyéni jelöltekre:

Jelöltek                                                           Szavazat db.      Szavazati arány %

Varga Imre        Munkáspárt                               34                         0.0061

Fülöp Noémi Enikő       MIÉP                              16                        0.0028

Lukács Gergely Márk   Nemzet és  Béke    13                         0.0023

Lupa János                        Jobbik                            1307               23.5792

Szilvási Zsolt                     SEM                                 28                        0.0050

Hevényiné Danics Nikoletta    LMP               279                      5.0333

Lakatos Bálint        Hajrá Magyarország          6                         0.0010

Bóna Zoltán              Fidesz-KDNP                   2330                  42.0349

Szegedi Péter           Iránytű                                    0                           0.0000

Ketskeméti-Rády Magdolna    Együtt             0                          0.0000

Tótók József               Momentum                       132                      2.3813

Stefanik Zsolt          MSZP- Párbeszéd          1398                 25.2209

Összes érvényes szavazat:                               5543

Érvénytelen szavazatok száma:                        28

Szavazásra jogosultak száma:                        8347

Részvételi arány:                                                                                   66.74 %

A Fidesz-KDNP jelöltjére Bóna Zoltánra szavazott a választópolgárok     :                                                                          42.03 % – a

Más jelöltekre szavazott a fenti kimutatás szerint a választópolgárok                                                                              57.96 % – a

 Pártlistákra ( 23 pártlista ):

Párt                                  Szavazat db.            Szavazati arány %

Momentum :                            211                                   3.82

DK      :                                          335                                   6.06

Kétfarkú Kutya Párt  :         114                                  2.06

MSZP- Párbeszéd  :              704                                12.75

Fidesz-KDNP      :                 2331                               42.22

Jobbik     :                                 1321                               23.93

LMP:                                             394                                   7.13

Egyéb, országosan 1 %- ot el nem érő pártok szavazatai összesen:                                                        110                                    1.99

 

Összes érvényes szavazat:                     5520

Érvénytelen szavazatok száma:               22

Szavazásra jogosultak száma:              8055

Részvételi arány:                                                            68.80 %

A Fidesz-KDNP pártszövetségre szavazott a választópolgárok                                                          42.22 % – a.

Más pártokra szavazott a fenti kimutatás szerint a választópolgárok                                                        57.77 % – a.

 2018.04.18

Forrás: Országos Választási Iroda

 

A KÖLTÉSZET NAPJA: 2018. ÁPRILIS 11.

A KÖLTÉSZET NAPJA: 2018. ÁPRILIS 11.

A költészet napját 1964 óta minden évben József Attila (1905 – 1937) születésnapján, április 11. én ünnepeljük.  Ezen a napon az alábbi versekkel köszönti, a költészet napját a tököli Civil Kontroll Egyesület.

József Attila – Lopók között szegény ember

 

Lopók között szegény ember,
Szegény ember sose fél,
Minek félne, szíve, lelke
Erősebb a többinél.

Lopók között szegény ember,
A Jóisten megsegél!
Nincs tehene a szegénynek,
De ha van is elvetél.

Lopók között szegény ember,
Szegény ember kapanyél.
A világot megkapálni,
Szegény ember annak él.

 Reményik Sándor – Lámpagyújtogató

 

Egyszer volt, rég volt. Azt kérdezték tőlem:
„Mi leszel, kisfiam, ha nagy leszel?”
„Lámpagyújtogató” – feleltem én.
A gyermek együgyű feleletén
Nevettek akkor szülők, ismerősök.

Mért volt, mért nem volt, én azt nem tudom.
Nekem a csendes ember imponált,
Ki ballagott a bús utcák során,
S amerre ment,
Világosság támadt a nyomdokán.

Csak felnyújtott egy lángvégű botot, –
Egy lobbanás – s az emberfő lehajtva
Az esti csendben tovább baktatott.
Csak ment a tovább a sötétség fele.
Ámde mögötte diadallal égtek

A lámpák, miket meggyújtott keze.

Egyszer volt, rég volt, hogy kérdezték tőlem:
„Mi leszel, kisfiam, ha nagy leszel?”
Azóta sokat vívtam, verekedtem,
Azóta sűrűbb lett az éjszaka.

És végül – lámpagyújtogató lettem.

Mécs László –  A pisztrángok példája

A pisztrángoktól ezt tanultam:
sohasem úsznak ők az árral,
de mindig szembe, mindig hősként,
glédában és kicsit vadultan,
rugalmasan, ragyogva, frissen,
hol zuhatag fájdalma szisszen.

Őrült erőkkel szembeszállva,
föl a zokogó suhogókon,
szirtek között, vízesések
több méteres habzó haragján
föl, szárnyak nélkül, szinte szállva
szökdösnek, diadalt aratván.

A Forráshoz, hol még az Eszme
nincs elkeverve nyárspolgári
iszappal, hizlaló, tempótlan
nagy tunyasággal, hol kiveszne
hős ritmusuk! Ők az ormótlan,
titokzatos hegyekbe vágynak!

Amely pisztráng az árral úszik:
lehet boldog, hasa fehérjét
lehet, hogy parti nefelejcsek
kívánják, hogy csónakkal elérjék
s holdfény hullong rá, mint a tej-csepp,
de a Faj meghalt benne: hulla.

A hasukat boldogság-nappal
süttethetik a renegátok,
magyar júdások, árral-úszók:
a nevük hulla, létük átok!
Ó, pisztráng-lelkű Pajtás, előre
a Forrás-álmú hegytetőkre!

Tompa Mihály –  A madár fiaihoz

 Száraz ágon, hallgató ajakkal
Meddig ültök, csüggedt madarak?
Nincs talán még elfeledve a dal,
Melyre egykor tanítottalak?!
Vagy ha elmúlt s többé vissza nem jő
A víg ének s régi kedvetek:
Legyen a dal fájdalmas, merengő,
Fiaim, csak énekeljetek!

Nagy vihar volt. Feldúlt berkeinken
Enyhe, árnyas rejtek nem fogad:
S ti hallgattok? Elkészültök innen?
Itt hagynátok bús anyátokat?!
Más berekben másképp szól az ének,
Ott nem értik a ti nyelvetek …
Puszta bár, az otthonos vidéknek,
Fiaim, csak énekeljetek!

Hozzatok dalt emlékül, a hajdan
Lomb- s virággal gazdag tájirúl;
Zengjétek meg a jövőt, ha majdan
E kopár föld újra felvirul.
Dalotokra könnyebben derül fény,
Hamarabb kihajt a holt berek;
A jelennek búját édesítvén:
Fiaim, csak énekeljetek!

A bokorban itt az ősi fészek,
Mely növelte könnyű szárnyatok;
Megpihenni most is abba tértek,
Bár a fellegek közt járjatok!
S most, hogy a szél összevissza tépte:
Úgy tennétek, mint az emberek?
Itt hagynátok, idegent cserélve…?
– Fiaim, csak énekeljetek!

Váci Mihály – Még nem elég

Nem elég megborzongni,
De lelkesedni kell!
Nem elég fellobogni,
De mindig égni kell!
És nem elég csak égni:
Fagyot is bírni kell,
Ki acél akar lenni,
Suhogni élivel.

Nem elég álmodozni!
Egy nagy-nagy álom kell!
Nem elég megérezni,
de felismerni kell,
Nem elég sejteni,
hogy milyen kor jön el,
Jövőnket – tudni kell!

Nem elég a célt látni,
járható útja kell!
Nem elég útra lelni,
az úton menni kell!
Egyedül is! – Elsőnek,
elől indulni el!
Nem elég elindulni,
de mást is hívni kell!
S csak az hívjon magával,
aki vezetni mer.

Nem elég a jóra vágyni,
a jót akarni kell!
És nem elég akarni,
De tenni, tenni kell:
A jó szándék kevés!
Több kell – az értelem!
Mit ér a hűvös ész?!
Több kell – az érzelem!
Ám nem csak holmi érzés,
de seb és szenvedély
keresni, hogy miért élj,
szeress, szenvedj, remélj!

Nem elég – a Világért!
Több kell – a nemzetért!
Nem elég – a Hazáért!
Több kell most – a népedért!
Nem elég – Igazságért!
Küzdj azok igazáért,
kiké a szabadság rég,
csak nem látják még,
hogy nem elég!
Még nem elég!

 

József Attila: SZÜLETÉSNAPOMRA

Harminckét éves lettem én –
meglepetés e költemény
csecse
becse:

Ajándék, mellyel meglepem
e kávéházi szegleten
magam
magam.

Harminckét évem elszelelt
s még havi kétszáz sose telt.
Az ám,
Hazám!

Lehettem volna oktató,
nem ily töltőtoll koptató
szegény
legény.

De nem lettem, mert Szegeden
eltanácsolt az egyetem
fura
ura.

Intelme gyorsan, nyersen ért
a „Nincsen apám” versemért,
a hont
kivont

Szablyával óvta ellenem.
Ideidézi szellemem
hevét,
s nevét:

„Ön, amíg szóból értek én,
nem lesz tanár e féltekén” –
gagyog,
s ragyog.

Ha örül Horger Antal úr,
hogy költőnk nem nyelvtant tanul,
sekély,
e kéj –

Én egész népemet fogom
nem középiskolás fokon
tani-
tani!

  1. április 11.

2018.04.11               Szeretettel: a Tököli Sziget Civil Kontroll Vezetősége

A NAGYHÉT ÜZENETE: Válogatás magyar költők verseiből

Károlyi Amy:  Nagyhét

Jézus szenvedése újra érik,
a nagyhét újra ismétlődik.
Kicsit siet, vagy kicsit késik.
Hiába zöldellnek pálmaágak,
a zöld, az élő zöldnek nem felel.
Az ember hite belefárad,
a szenvedés megismétlődik.

De nem panaszkodhatsz másnak,
csak Jézusnak, Isten fiának.
Csak Jézusnak, aki feltámad.

Weöres Sándor: Kereszt-árnykép

A kereszt felső ága égre mutat,

nagy örömhírt tudat: „itt van a te utad”

a kereszt két karja a légbe szétszalad,
rajta sovány kezek tört vért virágzanak:
„vigyázz: őr a lélek, de a test megszakad,
kétfelé visz ösvény s te szabad vagy, szabad”

a keresztnek alsó
ága földre mutat:„vesződj: itt áss kutat, lásd benne arcodat.”

Jókai Anna:  Nagycsütörtök 

…meg kell a mieink lábát mosni,
amíg bírja a térd és hajlik a derék,
mindig friss vizet vinni a tálban,
amíg a hús kihűl, és a lélek felég.
Habfürdő és illóolaj.
Kis, puha talpak, eleven emlék.
Gyereklábak a tenyeremben:
régen volt ez a „nemrég”.
Anyám kékeres bokája és a behajló karom –
még minden este odamennék,
szivaccsal, szappannal elbajlódva,
még mindig a szolgája lennék…
De már csak a világ maradt,
a világ egyre kérgesebb lába,
azt fürdetem, dörzsölgetem:
ne mondd, hogy hiába!

Lehet, hogy Te mész el –

lehet, hogy én:

a szürke zsírcsík megül

az edény peremén.

Az utolsó vacsorához

talán meg se hívnak,

de a kereszt alatt ott leszünk

azok közt, akik sírnak.

 

Jókai Anna: Ima az olajfák alatt

 

Add, hogy megértsék,

ezen az illatos éjen

mitől is féltem:

mielőtt a vállalt halált

beteljesítsem

ne kelljen hamarébb

elégnem.

 

 

Pilinszky János: Pilátus

Kemény vagy, hivatalból.
Elítélsz, hivatalból.
Rám nézel, hivatalból.

Rád nézek mindörökre –
rád nézek mindhiába.

Itt állok mindörökre –
itt állok mindhiába.

Fölmentelek mindörökre.

 

 

Jókai Anna: Minden rendben

„Melyiket választjátok:

ezt a közepes termetű,

gyenge csontozatú

gyér szakállú

nedvedző szemű

alig kiismert

látszólag ügyefogyott

már épphogy-csak fiatal

férfit

vagy

ezt a másikat,

a kötél-izomzatút

a mellén-hátán szőrös

már sokszor megtapasztalt

forradalmi ügyvivőt

amint rátok vigyorog

s aki, lám, kora ellenére is

jól tartja magát –

döntsön a népakarat.

Egyikük, szavatokra, szabad.”

A kisebbségnek, kuss; mars haza.

A többség szava szent.

A helytartó „demokrata”.

S kezet mos odabent.

Megrendelik a keresztet.

Közhasznú beszerzés, pályázat kiírva;

a legkeményebb fa, megélezett szögek,

gyakorlattal bíró végrehajtók,

jutányos ár, szabvány kivitel.

A Főtanács bólogat, csivitel:

„nem esett sérelem

a jogrenden semmi,

az eseményen túl leszünk,

s lehet víkendezni.”

Egyformán fölszegezve:

középen Isten fia,

kétoldalt haramia.

Ez a „demokrácia”.

 

 

 Jókai Anna: Nagypénteken

 Vegyek részt teljesen

kibúvót ne keressek

megmentőt ne várjak

és anyámra se nézzek

vegyek részt teljesen

az ecetet ki ne köpjem

a jajgatást vissza ne tartsam

és ne hivatkozzam érdemekre

vegyek részt teljesen

a gúnyra ne válaszoljak

csupaszságomat ne röstelljem

és ne reklamáljam sorsomat

vegyek részt teljesen

az ítélethozót és a végrehajtót

a közömbös ácsorgókat

és még az élvezkedő tömeget is

egyaránt megkövessem

Bocsássatok meg, hogy még rosszabbá váltatok

éppen most,

a föl nem ismert történet által.

 

Jókai Anna: Nagyszombaton

 Már szabad ám remélni

a péntekről regélni

már szabad visszatérni

és a túlnant fölidézni

már szabad a sebet bekötni

részvétekben megfürödni

már szabad a választ kérni

bár ami volt, csak Isten érti

már szabad újra lábra kelni

a szenzációt széthirdetni.

 

 

Jókai Anna: Húsvétvasárnap

 Giling-galang szól a harang

szellő támadt

holt feltámadt

tetszhalott csak aki halott

hagyjatok most csapot-papot

ál-tanítvány, hű tanítvány

egymás mellett hű s a hitvány

legyen tele minden utca

sugárút az Isten útja

leborulni itt az idő

felemel majd ha erre jő

az Istenség jelzőt váltott

az eltörlésért legyen áldott

„Bosszúálló” nincsen többé

„Irgalmas” lesz mindörökké

 

Jókai Anna: Húsvéthétfőn

 De jó

de jó

de jó

itt lent

(az égbe van – ki égbe ment)

de jó

de jó

de jó

a lent

a vigasság még nem gazság

mulatozzunk – hátha hagyják

csak egy napig

hadd feledjük

mi végre

és miért lettünk

hopszassza, hopszassza

senki el ne mulassza

 

A fenti válogatással kívánunk minden kedves Tökölinek, Tökölről elszármazottnak, bárhol is él a világon, Kellemes Húsvéti Ünnepeket!

2018-03-26             

Szeretettel ajánlja: a tököli Sziget Civil Kontroll Vezetősége

Forrás: Internet

Hittankönyv

A nagyböjt vasárnapjai

A nagyböjt vasárnapjai

 Reményik Sándor: Fekete vasárnap

Ez nagy küzdelem volt.
És végveszedelem.
De mégis,
De mégis
Ünnep volt, ha sötét is.
Nagy, fekete vasárnap.
Mert tudtam: vagy győzök, vagy meghalok.
S most jönnek, újra jönnek
Jaj, a régi napok,
A szürke, tövises hétköznapok.
Pedig ha most nem fordul,
Most nem fordul a szél
S meg nem fordul vele az életem,
Gyökeresen és tökéletesen,
Ha jóság, tisztaság,
Békesség és erő
Új, szent forrása szívemből nem fakad:
Ó, akkor jobb lett volna,
Ha ezt a rózsaerdőt
Ágyam helyett síromra szórták volna,
S pihennék föld alatt.

  1. október 10

Milyen csodás a világ, ahol a négy évszak követi egymást, okozva egyes embereknek más és más örömöt és búslakodást, mert ki ezt, ki azt szereti. A természet minden télen összehúzódik, felveszi fehér bundáját, s utána minden tavaszban újra éled, kivirágzik, mint a gyümölcsfa, a nárcisz a jácint és a tulipán. Minden tél, bármilyen szikrázó is olykor, s bár élettel is teli, mégis egyben az elmúlás jelképe is. De mi élni szeretnénk! Ez a kívánság bennünk sokkal több, mint csak valamilyen szokásos kora tavaszi, testünk-lelkünk mélyéről felbukkanó életvágy. Jó lenne, ha életünk sziklára épülne föl. Vele együtt egész nemzetünk élete!  Ez a kőszikla Jézus Krisztus , kinek tanításai közel 2000 éve meghatározók. Tavasszal a fák már színesek a sok szép virágtól. Már tudjuk, hogy jelen van életünkben az új erő, a tavasz, de még nincs itt teljességében.  Még nincs itt a kitörő örömnek, az ünneplésnek az ideje, de már bizakodhatunk abban, hogy az élet ereje újra ránk talál, és megerősít bennünket is, a családunkat, és a nemzetünket is.

 A kivirágzó tavaszt érzékelve a virágokat és a gyümölcsfákat nézegetve, most már biztos, hogy túléltük a telet, most már bizonyos, hogy megtaláljuk az utat önmagunk felé és helyre tehetjük a sok felgyülemlett keserűséget. Biztos, hogy meglesz a helyünk ebben a változó világban.  Vannak olyan idők az életünkben, amikor sok minden romlik, sőt pusztul körülöttünk a magunk és mások elhibázott cselekedetei miatt, de vannak olyanok is, amikor újra élettel telítődünk meg.  Ha nem is látjuk előre, hogy milyen lesz a megoldás, de bizakodhatunk, hogy az élet fog győzedelmeskedni, még ha most, rejtőzködésben is van. Hangosan szól hozzánk az igei tanítás is arról, hogy nem lehet elpusztítani az Istentől ajándékba kapott életet.

 Ez a történet, amely a fekete vasárnap szokásos története arról szól, hogy Jézushoz – aki maga az élet: „Én vagyok az út, az igazság és az élet” – nem lehet hozzányúlni ártó szándékkal. Semmilyen ellenséges erő, hatalom nem árthat neki. Ezért nem tudták sem akkor a templomban, sem korábban Názáret környékén letaszítani, még egy ujjal sem bántani. Ahogy átment ekkor az ellenségei között, úgy ment át a halál és feltámadás útján, amikor eljött annak az ideje, hogy nekünk utat mutasson a halálból az életbe. A nagyböjti fekete vasárnapon is jó, ha az ellenséges szándékok helyett Jézus életet mentő, életre mutató átmeneteltére figyelünk. Maga a fekete vasárnap arra buzdít bennünket, hogy erős legyen bennünk a remény, hogy nem ér véget a mi történetünk sem nagypénteken, amikor is minden elveszett, hanem folytatódik, és megérkezik a feltámadás ereje a világ és a mi életünkbe is.

Fekete vasárnap: Két héttel előzi meg húsvétot, az egyházi törvények szerint e naptól kezdve a templomokban a feszületeket és az Úr képeit gyász (violaszínű) lepellel vonják be, jeléül a szomorúságnak az Üdvözítő halálnapjának közeledése fölött, és ,hogy az Üdvözítő «elrejtőzött». Régebben különös gyásszal ülték meg. Némely vidéken ekkor hozták rendbe a sírokat; s végig látogatták a határkereszteket. Fekete ruhában mentek templomba még Tökölön is. Sok helyütt a szenvedés kezdetének vasárnapja néven is ismert.

Virágvasárnap a Nagyhét ünnepélyes megnyitása. Idén március 25.-ére esik.A virágvasárnappal megkezdődik a Nagyhét, amely Jézus szenvedésén és kereszthalálán keresztül a feltámadásának ünnepére, húsvétra vezet el minket. Virágvasárnap Jézus kereszthalála előtt Jeruzsálembe való bevonulásáról emlékezik meg a keresztény világ.

Az ókorban szokás volt a Közel-Kelet országaiban, hogy az arra méltó személyek útját valamilyen módon befedjék. Az emberek mind a négy evangélium szerint megadták Jézus Krisztusnak ezt a tiszteletet. Máté, Márk és Lukács szerint a felsőruháikat az útra terítették és gallyakat vágtak a fákról, János az egyedüli, aki pálmaágakról számol be.

A virágvasárnapi szentmise a bevonulásra emlékező körmenettel kezdődik, melynek során a hívek pálmaágakkal, nálunk barkákkal köszöntik a templomba bevonuló papot és kíséretét, ahogy egykor a jeruzsálemiek is hódoltak Krisztus előtt. A mise elsősorban megemlékezés arról, amit az Üdvözítő Jézus minden ember lelki üdvösségéért tett. Másodsorban azért, mert Krisztus minden embert maga köré szeretne gyűjteni e bevonuláskor. Ez a vasárnap az Úr szenvedésének vasárnapja néven ismert.

A liturgiában hallhatjuk Krisztus szenvedéstörténetét, a passiót. Az Egyház a liturgiában azt a hitét fejezi ki, hogy a dicsőséges bevonulás kezdete annak az eseménysornak, amely Jézus szenvedésével és halálával folytatódik, majd feltámadásával teljesedik be, ezáltal megvalósítva a megváltást, amely az emberek számára az örök életet hozta el. Jézus feltámadása a feltámadás és az örök élet reményét táplálja minden hívőben. Az Evangélium szerint, közvetlenül a jeruzsálemi bevonulás után Jézus ezt mondta: „Eljött az óra, hogy az Emberfia megdicsőíttessék. Bizony, bizony mondom nektek, ha csak a gabonaszem a földbe nem esik és meg nem hal, maga marad…” „Most az én lelkem megrendült. És mit mondjak? Atyám, szabadíts meg engem ezen órától! De hisz azért jöttem ez órára, Atyám, dicsőítsd meg nevedet!”

A virágvasárnapi szertartás nem maradhat el a barkaszentelés nélkül. A megszentelt barkát a következő év hamvazószerdája előtt elégetik, ezzel hamvazza a pap a híveket. A szentelt barkához számos hiedelem fűződik. A legelterjedtebb szerint, ha a templomból jövet lenyelnek belőle egy-két szemet, az megvéd a hidegleléstől és a torokfájástól. Egyes helyeken úgy tartják, hogy a megszentelt barkát nem szabad bevinni a házba, mert akkor nyáron sok lesz a légy, ezért a padlásra, ablakba, házereszre akasztják. Elterjedt hiedelem, hogy égiháborúkor a barka megvéd a villámcsapás ellen. Virágvasárnap tilos a munka, főként a mulatság. A népszokás szerint ezen a héten kell elvetni a virágmagvakat, mert a virágok akkor szebbek és illatosabbak lesznek.

A virágvasárnap ünnepi felkészülés a húsvétra, mely a tavasz legszebb, a kereszténységben Krisztus feltámadásának az ünnepe. A nagyböjt utolsó hete a nagyhét, melynek napjait nagy- előtaggal emlegetik. Nagycsütörtöktől nagyszombatig a harangokat nem húzzák meg, mert a harangok Rómába mennek. Nagycsütörtök másik neve zöldcsütörtök, mert ilyenkor zöld ételeket – spenótot, csalánt – főztek a jó termés reményében. Nagypéntek a legnagyobb böjt ideje, az állattartással és földműveléssel kapcsolatos teendőket, valamint a női munkákat tiltották. Hagyományosan ekkor írják a húsvéti tojásokat. Nagyszombaton szentelik a keresztelővizet és a templomban égő tüzet. Este tartják a feltámadási körmeneteket.

Ezen ünnepkörben  mit kívánhatunk, mit kívánhatok. Fejünket meghajtva alázattal hordozzuk mindazt, ami a vállunkra nehezedik, legyen az kereszt, vagy dicsőség. Virágvasárnapkor zengjen a mi szívünk is hozsannát, és dicsőítést a mindenség Urának, és az ő egyszülött Fiának, mert áldott az, ki az Úr nevében jő! Jézus bevonulásakor a nép levetette ruháit és a bevonuló Jézus lábai elé terítették. Mi, ma azzal fejezhetjük ki hódolatunkat és legnagyobb tiszteletünket, ha levetjük gyarlóságainkat, rossz szokásainkat, bűneinket és megpróbálunk megértésben és szeretetben élni.

 2018-03-19                                          Írta és összeállította: Pletser József

.                                                                      Lektorálta: Nagy Béla

Jókai Anna:

Ima – virágvasárnap alkonyán

Istenem.
Az az alkony.
A földbe döngölt örökzöldek.
A már üres úton horpadt pléhdobozok zörögnek.
Hasadt nejlonzacskók a bokrokon fennakadva.
Köpésbe ragadt csikkek a taposott fűben.
Istenem.
Ez a piszkos alkony
a hamis csillogású nappal után –
Mert semmi sem volt a híg fényben valódi:
sem a csődület, sem az ujjongás,
sem az integető pálmaágak
sem a fejhangon intonált hozsanna.
Egy álságos jelenet mozgatott bábjai voltunk.
Nem itt dőlt el a sorsunk.
Istenem.
Alkony van.
Kivérzett eufória.
A tömeg berekedt.
Vedel, zabál:
Vacsorál.
A Tévé elé ül.
Új üvöltésre készül.
A „feszítsd meg” élvezetesebb.
A kereszthalál érdekesebb.
Istenem.
A nagypéntek a valóság.
Nem csap be engem.
A virágvasárnap illúzióját
engedd elfelednem.

 

Forrás: Internet

Wikipédia

1848-2018

1848-2018

 

170 esztendő telt el az óta.  Micsoda nagy idő.

Mert mit ünneplünk március 15-én?

Annak a korszaknak köszönhetjük gyönyörű himnuszunk keletkezését, zászlónk piros-fehér-zöld színeinek hivatalossá válását, illetve azt, hogy országunk fővárosa Pozsony helyett Budapest, hivatalos nyelve pedig a latin helyett a magyar lett. Büszkének kell lennünk tehát erre a napra. Ennek a napnak az emléke emelkedetté teszi ünneplésünket. A tanulságok között kiemelhető az összefogás, a kitartás és a tenni akarás hegyeket megmozgató ereje és egymásnak a megbecsülése.

De mi is történt pontosan ezen a jeles napon?

  1. március 15. egy esős tavaszi nap volt. De ezen a napon, Pesten forradalom zajlott. Tudjuk, hogy Petőfi Sándor és fiatal társai – akiket márciusi ifjak néven emlegetett az utókor – a Pilvax kávéházból elindulva a Landerer nyomdához vonultak, kinyomtatták 12 pontba foglalt követeléseiket, és kiszabadították a jobbágyok sorsát szívén viselő Táncsics Mihályt.

Kossuth Lajos híres idézetében a következőket mondta március 15.–éről:

„…Letétetett a szabadság talpköve, a felelős független magyar minisztérium alakítása által feltétetett az alkotmány boltozatának záróköve.”

Közben Kölcsey 1823 –ban megírta gyönyörű himnuszunkat, melyben kifejezte:

„… megbűnhődte már e nép a múltat és jövendőt”

1830 –ban gróf Széchenyi István Hitel című művében leírta, hogy Magyarországon fontos változásokra van szükség: fel kell számolni az ősiség törvényt, mely megtiltja a nemesi föld értékesítését és így a hitelfelvételt, ami viszont kulcs fontosságú lenne a gazdálkodás és a modernizáció végrehajtásához. Széchenyi 1830 –ban kijelölte a változások irányát és sarokpontjait, elindította a reformkort, felnyitotta a nemesség szemét, és ráébresztette a nemzetet, hogy az országnak változtatnia kell berendezkedésén.

1837 –re a hatalom börtönébe került Kossuth és Wesselényi, a közszerepléstől való visszavonulásra kényszerült Kölcsey is és a bécsi udvar megfélemlítette a reformmozgalom tagjait. Deák Ferenc, a pozsonyi országgyűlés reformtagjainak élére állva, 1840-re elérte Kossuth szabadon bocsátását, aki 1841 és 1843 közt a Pesti Hírlap hasábjain folytatta a harcot. Ő volt az első magyar politikus, aki a sajtót felhasználva hangsúlyt helyezett arra, hogy a lakosság széles rétegei, vagyis maga nép is megismerje és megértse az országgyűlésben folyó küzdelmeket.

Kossuth megértette az országgal, hogy szükség van a közteherviselésre. A reformkor évei alatt a változásokat pártoló reformképviselők javaslatai, melyek közt a közteherviselés és az örökváltság mellett megjelent az ősiség tized szedés megszüntetése is, 1847 –re sorra elakadtak az országgyűlések konzervatív tagjainak ellenkezésén.

 Mindössze néhány kezdeményezést sikerült végrehajtani, így 1844 –től lehetett Magyarország hivatalos nyelve a latin helyett magyar. A reformországgyűlések sorában az utolsó 1847–ben kezdődött. Kossuth Lajos és köre összegyűjtötte azon javaslatokat, melyeket az azt megelőző 17 év alatt a változásokat követelő reformnemesség kidolgozott,

.

A forradalom győzelme

Miközben Pesten Petőfi Sándor, Jókai Mór és Nyáry Pál vezetésével zajlottak a forradalmi események, addig az igazi áttörést és a tényleges forradalmi győzelmet Bécsben Kossuth és Széchenyi vívta ki. Március 16 –án átnyújtották V. Ferdinándnak a felirati követeléseket, amelyeket még aznap este az államtanács a bécsi, a pesti és az egész Európára kiterjedő forradalmi hullám miatt, kelletlenül jóváhagyott. Batthyány Lajos kinevezésének uralkodói jóváhagyására csak március 17 –én került sor, Széchenyi, Eszterházy és István nádor személyes közbenjárásának hatására.

Széchenyi a következőképp összegezte az eseményeket:

„…Az én politikám biztos volt, de lassú, Kossuth egy kártyára tett mindent és legalább idáig annyit nyert a hazának, mint amennyit az én politikám tán 20 év alatt bírhatott volna előállítani! Ha reactio nem történik és több lesz bennünk a hazafiság, mint az irigység s több a polgári erény, mint dicsvágy, én biz’ azt hiszem, lesz még a magyarbul valami s pedig sok!”

Sajnos 1848 tavaszán és nyarán a nagyhatalmak sorra eltiporták az európai forradalmakat, és 1848 júliusára az osztrák udvar is visszanyerte erejét.

Oroszország kisegítve szövetséges társát hatalmas túlerejével legyőzte az addigra már kivérzett és 6 hónapja hadban álló legyengült magyar hadsereget. 1849. október 6 –án Aradon 13 magyar honvédtábornokunkat végezték ki igazságtalanul és jogtalanul, illetve az ezt követő hónapokban további 120 szabadságharcost fosztottak meg életétől. A szabadságharc elbukott és Magyarország még 18 évnyi elnyomást volt kénytelen elviselni, amikorra végre kiegyezhetett nyugati szomszédjával.

A forradalmi eredmények azonban megmaradtak, a modern Magyarország alapjait március 15 –én lerakhattuk. Kis hazánk bebizonyította a világnak: képes az összefogásra, képes arra, hogy egyszerre két nagyhatalommal harcolva is megalkossa önállóságának alapjait. Magyarország 1848. március 15 –én az összefogásról a küzdeni akarásról, az önzetlenségről tett tanúbizonyságot. Ma, amikor ugyancsak mindenki harcot vív a napi megélhetésért, a munkahelye megtartásáért, a családja boldogulásáért, ebből napból erőt tudunk meríteni magunknak, hisz ugyanazon értékekre van ma is szükségünk, és ezek közt a legfontosabb az összefogás. Erről szólt 1848. március tizenötödike is.

Minden Tökölinek és hazánkfiának méltó ünneplést kívánunk!

 

2018-03-13                                      a tököli Sziget Civil Kontroll Egyesület

Szakirodalom: Harmat Árpád Péter