Egyéb kategória bejegyzései

JÖJJENEK A FIATALOK!

 

 JÖJJENEK A FIATALOK,  ÚJRA ITT AZ IDEJE A NEMZEDÉKVÁLTÁSNAK!

Mottó: Ellen Nitt: Azt hittem (részlet)

És látni, hogy néha szürke homályon,
átragyog kéken a tenger,
s tudni: tisztább öröm nincs a világon,
mint az, ha ember az ember.    Képes Géza fordítása

Jókai Anna mondja: „Magot nevelni a hervadásban: csak a növényeknek egyszerű. Nekünk nagyon nehéz! Mert ez már nem szent automatizmus, hanem személyre szabott önműködés.  A fiatal lehet szétszórt és a maga szintjén mégis eredményes – az öregnek azonban szüntelenül összpontosítania kell. A hova nem rajtunk áll. A miért az Isten titka. A hogyan a mi szabadságunk”.

A nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején a ma hetvenéves generáció – melyhez magam is tartozom – úgy remélte, hogy a tragikus szépségű 56 –os forradalmunk eszméinek megvalósulását lehetővé tevő, úgynevezett rendszerváltás, és az azt követő éveink lesznek a lehető legjobbak hátralévő életünkben. Gyermekeink egy szabadabb, boldogabb világban nőhetnek majd fel. Érteni véltük, hogy mit is jelent a szabadság, de élni vele azt nem biztos, hogy tudtuk, hogyan kell. De álmunkban sem gondoltuk, hogy életünkben újra lesz olyan időszak, amikor valakik úgy érezhetik, gondolhatják, hogy egzisztenciális félelmeikre a demokratikus eszmerendszer kiüresítésén fáradozók támogatása és a „bálványimádás” a megfelelő gyógyszer. És árulónak gondolják mindazokat „ki a szebb jövőt másként képzeli el, és ellenség lesz mindenki, aki kételkedni mer”. (Bródy János)

A kilencvenes évek elején a viszonyítási pontunk a keleti értékrend helyett a nyugati demokrácia lett. Ezért megpróbáltuk követni, lemásolni az Európa nyugati részén bevált trendeket, melynek következtében sorra alakultak Tökölön a konzervatív, néppárti jellegű helyi szervezetek: MDF, Kisgazda Párt, KDNP (melynek alapító tagja, majd 1993.-ig a tagja voltam) és a liberális elveket valló SZDSZ. A politikai váltógazdálkodás hatékonyságában hittünk az egypártrendszerrel, és a tévedhetetlen helyi vezető (k) hatalmával szemben. A még nem irányított választás után úgy gondoltuk, hogy az újonnan választott tisztségviselők (képviselők és polgármester) valódi keresztény lelkiismerettel végzik el a közéletben az önként vállalt és a tisztségükből adódó közéleti feladataikat. Katolikus óvodai csoport, az iskolában katolikus osztály és a plébánián cserkészcsapat alakult. Mára egyik sem működik. Az akkor alakult helyi pártszervezetek, vagy megszűntek, vagy a tevékenységük mára a településen láthatatlanná vált, szép csendben visszalopakodott a „tanácsi rendszer”. Tévedés ne essék, ezért mi választópolgárok vagyunk elsősorban a felelősek. A keresztény lelkiismeretből (tisztelet a kivételnek) nem sok minden maradt. A közérdek helyett sok esetben az egyéni érdekek képviselete került előtérbe (ezt itt most nem részleteznénk, erről ugyanis később kívánunk írni), illetve véleményünk szerint a keresztény értékrendből csak azok a külsőségek maradtak, „járj templomba a választások előtt”, melytől a megválasztott tisztségviselők újabb szavazatokat, újbóli megválasztásukat remélték, remélik.

A nyolcvanas évek végéig a településen egyeduralkodó MSZMP gyakorlatilag megszűnt, de sokak szerint az a szellemiség, melyet néhány jeles személyisége képviselt, a mai napig „visszaköszön” a helyi közéletünkben. Igazságtalanság lenne viszont azt állítani, hogy a tisztességes, felelősségteljes közéleti magatartás párthovatartozás függő lenne. Egyértelműen kiderült, hogy a rendszerváltás utáni első szabad önkormányzati választáson Tököl polgárai a nemzedékváltásra, a tisztességes érdekképviseletre szavaztak. Az alábbiakban szeretnénk kifejteni azon véleményünket, melyet írásunk címében fogalmaztunk meg, az ez évi önkormányzati választásokhoz közeledve, mely szerint „Jöjjenek a fiatalok, újra itt az ideje a nemzedékváltásnak” Tökölön. Olyan fiatalok jöjjenek képviselőknek, polgármesternek, külsős bizottsági tagnak, akiket a tököli polgárok választanak, ne legyen helyük külsős tagként a bizottságokban olyanoknak, akik a választáson nem mérettették meg magukat.  Rokon, sógor, koma, lojális jó barát, ahogyan most van. Mögöttük ugyanis nincs választói akarat csak polgármesteri.   Véleményemmel lehet egyetérteni vagy azt vitatni.

 A rendszerváltást megelőző években, az elöregedett és a realitásokat mind kevésbé figyelembe vevő helyi MSZMP pártvezetés, gyakorlatilag képtelen volt a kialakuló gazdasági és társadalmi válsághelyzetet kezelni. Ezt kihasználva, egy a negyvenes évei elején járó KISZ titkári (Kommunisták Ifjúsági Szövetsége) múlttal is rendelkező ambiciózus fiatalember, egy újonnan alakult csoportosulás a Falufórum segítségével szerezte meg a település vezetését összekacsintva néhány tanácstaggal tanácselnökként, majd később választás útján polgármesterként, melyet a mai napig is birtokol. Kihasználva minden demokratikus és kevésbé demokratikus eszközt a hatalma megtartásáért.

Nézzünk a fentiekre néhány példát:

A polgármester közvetlen környezetéből származó információink szerint a hetvenedik életévét betöltött „baby boom”, más besorolás szerint „veterán” generációhoz tartozó polgármester, szívesen átadná már valakinek a helyét, de sajnos szerinte nincs rá alkalmas személy (jelenlegi pártcsaládjában a FIDESZ-KDNP -ben sem?), aki helyette irányítani tudná a települést. Az elmúlt ciklusokban legalább háromszor vagy négyszer jelezte, ez az utolsó ciklus, melyen, mint polgármester indulni kíván. A ciklus végéhez közeledve azután mindig gyorsan változtatott az álláspontján. Úgy látszik mára elfelejtette, hogy annak idején Ő maga is kézilabda edzőként a politikai ismeretlenségből lépett a közélet porondjára. Ez volna egy (a rendszerváltás utáni szóhasználat szerinti) ”vallását gyakorló” kereszténydemokrata polgármester véleménye rólunk tököli polgárokról?  Ennyire képzetlenek és tehetségtelenek lennénk?  Bízunk benne, hogy nem így van. De ha mégis így gondolná a polgármester, álljon itt egy demokrata Bibó István véleménye: „a közügyek……. méltatlan emberek kezébe való kerülése, egyedül a tisztességes emberek kezdeményezésének hiánya és közéleti bátortalansága miatt történik.”

Más információk szerint a polgármester érzékelve a lakossági elégedetlenségeket, fiatalítani szeretne, amit Ő vezényelne le, természetesen úgy, hogy az elkerülhetetlenné váló nemzedékváltásból kivonja magát, ezáltal remélve hatalma megtartását.

Miért lehet probléma mindez? Azért mert (ugyan úgy, mint a rendszerváltáskor) az elöregedett és a realitásokat mind kevésbé figyelembe vevő településvezetés képtelen megérteni, hogy a település hosszú távú jövőjét (ha csak nincs valami takargatnivalójuk) nem a hetvenedik életévüket betöltött vagy ahhoz közeledő településvezetőknek kell meghatározni, hanem a

f i a t a l a bb generációknak.

Arany Jánossal szólva:” Nyolcvan év: Ritka szép. Hetven év: Jó, ha ép. Hatvannégy esztendő: Untig elegendő”.  Tévedés ne essék, ezzel nem azt állítjuk, hogy az idősebb generáció véleményét, élettapasztalatát, a hosszú évek alatt felhalmozódott tudását ne használja fel a döntéshozatalban a fiatalabb generáció.  Mi azt kérjük, hogy találja meg azt a szervezeti formát a fiatalabb generáció ahol a döntéshozatalba megjelenik az idősebb generáció véleménye is. Ezzel is bővülnének a települési döntéshozatalban a demokratikus       alapelvek.                                                                                             De ne legyünk igazságtalanok azzal a természetes emberi vággyal kapcsolatban, hogy mindannyian szeretnénk örök fiatalok maradni. De azért érdemes egy rövid számvetést végeznie mindazoknak a személyeknek, akik egy bizonyos kor elérése után közfeladat ellátására vállalkoznának, mint például az életkor a közfeladat ellátásának kezdetekor és a közfeladat ellátásának lejártakor, a fizikai állapot, és az esetleges betegségek. Valamint az átlagéletkor, ami a férfiak esetében a mai Magyarországon 72.5 év.  Ezek természetesen nem „hétpecsétes titkok” egy közszereplésre készülő személynél, hanem jogos információk a választó polgárok részére. Magánvéleményem: hetven év felett, ha valaki fő állásban lát el egy közfeladatot ellátó munkakört, abból  két következtetés vonható le. Egyik az, hogy a (köz) feladat nincs az érintettek (választópolgárok) számára megnyugtatóan ellátva, a másik pedig az, hogy a munkakör betöltése nem indokolt fő állásban. Miért gondolom mindezt? Mert alkalmazottként (a képviselők és a polgármester a mi alkalmazottaink) a munkavállalók többségének főmunkaidőben nincs ideje, illetve módja kézilabdaedzést tartani Tökölön vagy máshol, vendéglátóhelyekre járni, hivatali gépkocsit igénybe venni magáncélra közpénzen vagy saját gazdasági érdekeltségeit intézni.  A véleményemmel lehet vitatkozni.

Véleményünk szerint csak a fiatalabb generációk képesek – életkoruknál fogva – megfelelő válaszokat adni olyan kihívásokra, mint, például arra, hogy hogyan lehet biztosítani a XXI. században a településen        élők          jólétét.                                                                                                 Hogyan kell szintén a XXI. századi követelményeknek megfelelően korszerűsíteni a település infrastruktúráját, és válaszokat kell találniuk a digitalizáció kihívásaira is. Elfogadhatatlan a digitalizált világban például az, hogy az önkormányzati lap egy évvel ezelőtti eseményekről közöl információkat 2018. novemberében. Elfogadhatatlan az is (a digitalizált és nem csak a digitalizált világban), hogy a polgármester egy 2019. januári nyilvános rendezvényén „aludni nem tudó facebook huszárok”–nak nevez egy 1200 fős facebook csoportból olyan hozzászólókat, akik neki nem tetsző véleményt nyilvánítanak a tököli közügyekkel kapcsolatban. Bocsánatkérés az természetesen fel sem merül. Láthatón nem érti milyen lehetőségeket kínál a település és polgárai számára a digitalizált világ.  Továbbá hogyan és milyen megoldásokat kell alkalmazniuk a környezeti károk okozta problémák enyhítésére, mint például a légszennyezés. 2018. november 10.- én a következő tartalmú hírt közölte – nem először – az országos Tiszti főorvosra hivatkozva a sajtó „tizenöt település levegő-egészségügyi helyzete kifogásolt minősítést kapott: Debrecen, Dunaújváros, Eger, Hernádszurdok, Miskolc, Pécs, Putnok, Sajószentpéter, Szeged, Szolnok, Szombathely, Tököl, Vác, Várpalota, Veszprém.”          Véleményünk szerint a fiatalabb generációra vár az a feladat is, hogy a stabil és minden érdeklődő tököli polgár számára az átlátható pénzügyeket tegye újra a település védjegyévé, és határozza meg a XXI. századi Tököl kulturális életét is.

Joggal merülhet fel Önökben a kérdés, hogy hogyan lehet mindezt elérni, megvalósítani?

Lehet úgy, hogy felruházzuk a hatalommal azt a fiatalabb generációt, akik nem a kádári gulyáskommunizmusban szocializálódtak, és emiatt nincsenek egzisztenciális félelmeik. Ismerik és megértik a mai európai trendeket, nyelveket beszélnek, és van rálátásuk az európai gazdasági viszonyokra és folyamatokra akár úgy is, hogy ezt oktatják az egyetemen, ilyen munkakörben dolgoznak, vagy éveken át éltek, dolgoztak, tanultak valamelyik európai uniós országban. Az így megszerzett tudást és tapasztalatot adott esetben hasznosítani akarják és tudják is a település javára.

Önök most joggal kérdezhetik, de hol vannak ezek a fiatalok, hol van ez a generáció?  Itt élnek és dolgoznak közöttünk és várják, hogy lehetőséget kapjanak tőlünk, a választó polgároktól. Bibót ismét idézve: egyedül a tisztességes emberek kezdeményezésének hiánya és közéleti bátortalansága az oka annak, ha nem méltó emberek kezébe kerül közügyeink irányítása.

Szenteljünk néhány gondolatot arra, hogy miért is fontos a fiatalabb generációk mielőbbi közéleti szerepvállalása Tökölön. Mert ha nincsenek a lakosság által választott fiatalok többségben a városvezetésében és a város közéletében, vagy ha emiatt is és más okok miatt is (csak aludni vagy hétvégén jönnek haza Tökölre, vagy ha a település nem biztosítja a fiatalok anyagi, infrastrukturális, kulturális igényeit és a megfelelő színvonalú oktatást gyerekeik számára) úgy érzik nincs jövőjük Tökölön, ezért más települést és közösséget választanak, nyugodtan kijelenthetjük, nincs jövője Tökölnek sem. Miért írom le mindezt, mert a minap beszélgettem egy a harmincas évei végén járó fiatalemberrel, aki azt mondta nekem, hogy az általános iskolai osztályukból mára csak négyen maradtak Tökölön. Megdöbbentő.  Úgy vélem, ez ügyben van felelősségünk bőven.

  A város további fejlődése érdekében elengedhetetlen,a generáció váltás elősegítése ,melyben  minden tököli polgárnak van  feladata. A különböző szervezeteknek és egyéni kezdeményezéseknek az, hogy megfelelő számú képviselő jelölteket és polgármester jelöltet ajánljon az Önök szíves figyelmébe. Lehetőleg olyanokat, akik a generáció váltás követelményeinek megfelelnek. Egyesületünk ezt a kellő időben meg fogja tenni. Olyanokat ajánlunk, akik tisztességes, az elvégzett munkájuknak megfelelő díjért és nem a bólogató hallgatásukért részesülnek díjazásban. Az egyéni kezdeményezésekről és más szervezetekről nem áll módunkban nyilatkozni. A tököli választópolgárok feladata pedig az, hogy minél nagyobb arányban vegyenek részt  a következő önkormányzati választáson, és legjobb tudásuk és lelkiismeretük szerint döntsenek a jelöltekről és ez által Tököl jövőjéről.

Végezetül álljon itt a történelmi Nádasdy családból származó Nádasdy Borbála fiatalokhoz szóló üzenete:

 „váljanak szabaddá, és tartsák lelküket karban, és jó, ha megtanulják azt, hogy mit jelent áldozatot hozni és dolgozni valamiért. Gondolkozzanak el, hogy miként alakítsák ki jövőképüket, és váljanak felelősségteljessé, mert e nélkül nincs jövő.”

És még egy idézet az idősebb korosztály – melyhez magam is tartozom – részére: „Mindig a csúcson kell abbahagyni, mert eljön az idő, amikor már csak lefelé vezet az út”. (Szalai Vivien).

Újabb öt év lefelé vezető utat Tököl városa már nem engedhet meg magának, ezért is szükséges és indokolt véleményünk szerint a generációváltás.

A generációelmélettel foglalkozó szakirodalom a társadalmat különböző szeletekre osztja:

  • A baby boom generáció tagjai 1946 és 1964 között születtek, ők a második világháború utáni népességrobbanás első generációja, akik életük első felében merev hierarchiához és tekintélyelvűséghez szoktak, a Ratkó Anna nevével fémjelzett korszak miatt gyakran nevezik őket Ratkó-gyerekeknek vagy veterán generációnak.
  • Őket követik az 1965–1979 közöttiek, azaz az X generáció. Tagjai a Kádár-korszakban nőttek fel, amikor a Nyugat még csak vágyálom volt számukra, és bár a digitális technikákkal már relatíve fiatalon megismerkedtek, a következő generációkhoz képest csak „digitális bevándorlóként” emlegetik őket.
  • Az 1980–1995-ösök az Y generáció, ők a mai húszon- és harmincéves korosztály, a digitális nemzedék első hulláma, akik már igen fiatalon megismerték az internetet, és magánéletükben is nap mint nap használják.
  • Az 1996 után születtek pedig már a Z generációhoz tartoznak, ők az igazi „digitális bennszülöttek”, akik már beleszülettek a digitális világba.

Az 1 -5 évszámú korcsoport az   Alfa generáció

A    13   évszámú korcsoport a     Z – generáció

A    23   évszámú korcsoport az   Y – generáció

A    35   évszámú korcsoport az    X – generáció

Az  50    évszámú korcsoport a     Baby Boommer generáció

A    70    évszámú korcsoport a     Veterán generáció

Utóirat gyanánt: néhai tököli plébánosunk gyakran hangoztatta, hogy egy településen a polgármester felel a demokráciáért, az iskolaigazgató a kultúráért, a papok, lelkészek a település lelki életéért, lelki békéjéért. Végig gondolva plébános úr szavait, mondatait arra a következtetésre jutottam, hogy sajnálatos módon, mára oda jutottunk, hogy a polgármester (önkormányzati rendeletben rögzítetten) és a jegyzője valamint az iskolaigazgató sem laknak Tökölön. Ennyit változott volna  a világ? Lehet így sikeresen vezetni egy várost, felelni a demokráciáért és a kultúráért?  Vajon ennek milyen üzenet értéke van a település fiatalabb és idősebb polgárai számára? Döntsék el Önök!

Ajánljuk a fenti írást az Önök és a tököli fiatalok szíves figyelmébe!

Tisztelettel: a tököli Civil Kontroll Egyesület Elnöksége részéről: Nagy Béla társelnök

Tököl, 2019. február 16.

Lektorálta: Pletser József

Forrás: Helyi történelem

Internet

 

 

A megszokás kényelme

A mondás szerint a változatosság gyönyörködtet, a valóságban szokásaink rabjaként érezzük jól magunkat.

Bizonyára már előfordult veled is, hogy úgy érezted, változtatnod kell az életeden, a munkádon, a megszokásodon, a megalkuvásodon és mindenen, ami körülvesz. Hogy kilépnél a megszokott komfort zónádból, a kitaposott mederből, új vizekre eveznél, országot, munkahelyet, szakmát váltanál, vagy egyszerűen csak csinálnál valamit, amit soha nem próbáltál. Vagy szót emelnél azért, amit korábban tudatlanságból, gyávaságból, vagy más iránt való tiszteletből soha nem mertél megtenni.
És az előfordult már veled, hogy végül nem tettél semmit, csak álmodoztál tovább arról, hogy mennyi mindent szeretnél megvalósítani az életedben!Nem vagy egyedül. „A megszokás (…) rögzíti (…) a hibákat.” Seneca
Valószínű, hogy szeretjük a megszokott, biztonságos közegünket. Ragaszkodunk a jól kialakított, begyakorolt élethelyzeteinkhez, a sokat használt reakcióinkhoz, az emberekhez, akik körbe vesznek, akik megerősítenek minket abban, amiben hiszünk. Szeretjük a komfortzónánkat és kételkedünk abban, ha valaki mást állít. A lelkünk mélyén közben mégis ott motoszkál valami nyughatatlanság. A vágy, hogy változtassunk, hogy haladjunk, hogy tovább lépjünk, hogy fejlődjünk. Az álmaink megvalósításától a kényelem, a megszokás, a félelem tántorít el bennünket. Pedig az élet sok szempontból a kényelmi zónánkon kívül kezdődik. Amikor elhagyjuk a megszokott tájakat, új élményekkel, új kihívásokkal, új tanulási helyzetekkel találkozunk. Ebből gazdagodunk, érettebbek leszünk és új életet élünk.

A megszokás, az ismert minták követése hasznos tudomány lehet, hiszen az agyunknak energiát takarít meg. Ha egyszer már megélt szituációban találjuk magunkat, elővesszük a tárolt mintát, és minimális energiafelhasználással elvégezzük a feladatot. Hasznos, de önmagában nem segíti a túlélést, csak akkor, ha alapos körültekintéssel párosul. Megszokásból vezetünk, de a figyelmünk folyamatosan a pályán van! Néha érezzük, hogy kellene valamin változtatnunk, jó lenne lépnünk, nem jó ez így, más irányba kellene haladnunk.

De mégsem változtatunk! “Ennek az oka lehet többek között a megszokás, a kényelem, a félelem az újtól, a problémaorientált látásmód, a pesszimizmus. Mégis akkor lépünk a legtöbben, ha a helyben maradás több hátránnyal jár, mint a változtatás”.” Amikor elhatároztuk, hogy változtatni fogunk valamin, fontos megnézni, hogy mi jelenlegi és mi a célállapot, azaz honnan hová is szeretnénk eljutni? A célt mondjuk el minél több embernek, ezáltal erőteljesebben köteleződünk el irányába, energiáinkat is jobban mozgósítjuk, támogatást kaphatunk az ismertektől. Lényeges a megrögzött szokásainkat levetni, újraprogramozni magunkat meditációval, áttekintéssel, a körbevevők megismerésével, segítségével. Ekkor majdhogynem a kívülálló szeméből kell magunkra néznünk.” Ne vegyük késznek ezt a struktúrát és ezt a modellt, akkor sem, ha szüleink is ilyenek voltak! Újjá lehet születni némi elszántsággal és bátorsággal. És csakis a bátorsággal! Eltökélt akarással.A felülemelkedéshez reális személet, önismeret, esetleg külső segítség is kell, és elkerülhetetlen, hogy megtanuljunk felelősséget vállalni saját életünkért. A megszokás miatt sokszor hallgatunk.  Ne hagyjuk kényelemből orrunknál fogva vezetni magunkat. Sokszor szégyelljük tudatlanságunkat, s bedőlünk a hangos, öndicsérő szónak, szavaknak.

Megszokásból hallgatni: kényelmes, meg egyébként is, süsse más a gesztenyémet, a pecsenye majdcsak az enyém marad. Sokan ismerhetjük ezt a jelenséget. De ez még mindig jobb, mint a ma divatja szerint megszokásból hazudni.

A megszokáson azonban időközönként változtatni kell. Ki ne ismerné a folyóvizek friss illatát, ki nem érezte még a pocsolya penetráns szagát. A hosszú állóvíz csak iszapot eredményez. Ne féljünk az állóvíz mozgatásától!

„Változás nélkül nincs fejlődés, a stagnálás egyenértékű a visszafejlődéssel. Ami nem újul meg, az romlani kezd, időről időre muszáj, változtatni, továbblépni, megújulni. „Panta rhei

 2019.02.05                                                                                  Pletser József

„Amíg jobban félünk a változástól, mint a megszokott rossztól, addig minden marad a régiben.”  Dave Ramsey

 Lektorálta: Nagy Béla

Segédanyag: Internet

Szilvágyi Beatrix: A változáshoz….

ÖNKORMÁNYZATI ÍGÉRETKÖVETŐ

ÖNKORMÁNYZATI ÍGÉRETKÖVETŐ A 2014 – 2019 ÉVI MŰKÖDÉSI CIKLUSRA!

 Mottó: “Minden ígéretet számon kérnek egyszer.” –  Lorráine Heath

Ha már a városunk vezetése – önkormányzati képviselők, polgármester – nem tájékoztatják (kérésre sem) vállalásaik teljesítéséről a választó polgáraikat, akkor itt most nyomon követheti az önkormányzati ígéreteket, vállalásokat és azok betartását a 2014 – 2019 évi képviselő – testületi működési ciklusra.

  1. Pesti úti városrész:

 

Megvalósult Nem valósult meg
Társasház felújítási program támogatása                          x
Kerítés áthelyezés – új bejárat a lakótelephez                          x
Uszodai szerviz út aszfaltozása                         x
Szabadidős sportlétesítmények fejlesztése  

     x

Szabadtéri strand megvalósítása                           x
A városrész zöldfelületeinek fejlesztése                           x
Parkolók bővítése  

 

                          x
Lovas pálya melletti összekötő út építése                           x
Vásártéri lovas pálya fejlesztése                           x
Kerékpárút tervének elkészítése                           x
Pesti úti fasor kiültetése  

 

                          x
Vásártéri temető kegyeleti parkká alakítása                           x
Kutyafuttató hely kijelölése, kialakítása                           x
Új belterületek és közműellátási területek biztosítása  

x?

nincs információ

Óvodai csoportok számának növelése                       x?

nincs információ

Orvosi rendelő korszerűsítése                       x

 

Kisfaludy utcai Általános Iskola energetikai korszerűsítése                       x

a korszerűsítés finanszírozás    megoszlása nem ismert

Barackos utca aszfaltozása  

 

                         x
Csapadékvíz elvezetés megoldása                          x
  1. Északi kertváros:

 

  Megvalósult Nem valósult meg
Faültetési akciók (Fő utca, Kossuth L. u.)                            x
Kiállítási terem kialakítása a Fő u. 63. alatti pincében                            x
Pozsonyi u. és a József A. u. sarkán parkoló létesítése                            x
Művelődési Központ környezetében tematikus közpark kialakítása                            x
Közterületek rendezése (Mester u., Táncsics M. u., Zrínyi u.)                            x
Árpád köz, térkő burkolattal történő ellátása                            x
Cigjana terület szabadidős és sport célú hasznosítása                            x
Árpád köz, felújításához kapcsolódó parkoló építés                            x
Járdaépítés a Mester, József A., Pozsonyi és  Akácos úton ­* a kivitelezés a Mester úton megkezdődött hitelből                            x      hitelből valósulhat meg a  tervezett beruházás
Zárványtelkek kiszabadítása és közművek kiépítése                            x
Csapadékvíz elvezetés megoldása (Rakéta u., Akácos u., Árnyas u., Bodza u., Hársfa köz)  

                  rxh

részben megvalósult hitelből

 

 III. Tököl központi városrész:

 

  Megvalósult Nem valósult meg
Fő utca – Csépi út körforgalom kialakítása                            x
Római katolikus plébánia felújítása                            x
Napsugár Óvoda felújítása                         x       tetőszigetelés, kazán  
Weöres Sándor Általános Iskola felújítása,

tetőtér bővítése

                        x

a korszerűsítés finanszírozás    megoszlása nem ismert

 
Régi Egészségház egészségügyi célú hasznosítása    

                          x

Hév állomás rendezésének folytatása, régi állomás

épület megvásárlása, felújítása

   

                          x

Sportcsarnok felújítás folytatása                          x

 

vizes blokk

 
Csapadékvíz elvezetés megoldása                             x   

 Déli kertváros:

 

Megvalósult Nem valósult meg
Alkotmány utcai buszforduló

környezetének rendezése

 

 

      x

Alkotmány park kialakítása  

 

     x

BV-lakótelep közös használatú területeinek

tulajdonba vétele, infrastruktúra fejlesztése

 

         x

Parkosítás a BV lakótelepen és a Csépi úti temető területén  

         x

Határ utca fejlesztése, aszfaltozása

 

 

          x

Sportpálya bővítése,

klubház felújítása

 

 

vizes blokk felújítása

                        x
Kölcsey Ferenc utcai üzletek környezetének rendezése

 

                          x
Szivárvány óvoda felújítás, bővítés, tetőépítés

 

         fxh

folyamatban hitelből

 
Kölcsey Ferenc utcai útburkolat-felújítás

 

 

       x

Állomás utca rendezése, parkolók kialakítása

 

                         x
Csapadékvíz elvezetés megoldása

 

                         x

 Ledina és a Kis-Dunamenti városrészek:


Megvalósult Nem valósult meg
HÉV sínek melletti parkzárványok átalakítása

 

                         x
Rózsa utca sarkán park létesítése

 

                         x
Önkormányzati célú tartalék-terület kijelölése

 

                       x

nincs információ

 
Faültetési akciók Ledina dűlő, Széchenyi I. u.

 

                          x
Csépi úti iparterület minősítés felülvizsgálata

 

                       x

nincs információ

 
045 táblában a közműépítés feltételeinek további

biztosítása

                      nx

nem feladata az

önkormányzatnak

 
Belső utak aszfaltozása

 

 

 

 

                   x
Diana sétány fejlesztése

 

 

 

                   x
Parkerdei út felújítása,kerékpárúttal történő szélesítése

 

   

                   x

Gyermeküdülő bővítése, korszerűsítése

 

                    x
Szabadidős sportterület létesítése

 

                    x
Csapadékvíz elvezetés megoldása

 

                    x

 Néhány újabb érthetetlen (a korábbiakban is volt rá példa) döntés a fejlesztési programban:

  • Mindenki egészsége”. „ Megvizsgáljuk a régi egészségház egészségügyi célú hasznosítási lehetőségeit.” Kérdés: miért kellett egyáltalán megszüntetni az egészségház eredeti funkcióját?
  • Harmonikus városfejlesztés”. „Járdaépítési programot készítünk elő,” Kérdés: miért nem része a programnak a meglévő járdák felújítása elbontásuk helyett? Lásd korábban Kossuth Lajos út, most pedig Mester utca. ÉRTHETETLEN, nem kívánunk találgatni, megnyugtató, észszerű indoklásra volna szükség!
  • Több cikluson keresztül áthúzódó meg nem valósult ígéretek közül néhány:
  • „Befejezzük az útalappal ellátott utcák korszerűsítését, aszfalt utakat alakítunk ki: Határ út, Barackos utca, …”
  • „ A katolikus egyházzal történő megegyezés után Kegyeleti Parkká alakítjuk a régi Csépi úti és a Vásártéri temetőket”.
  • „Biztosítjuk (az) idősotthoni elhelyezés (t)”
  • „BV- lakótelep közös használatú területeinek tulajdonba vétele, infrastruktúra fejlesztése”.

Továbbá érthetetlen,a Fő utcai óvoda megközelítése helyett most a Mester utcát javítják. A Fő utca egyik oldalán nincs járda , a másikon a járda balesetveszélyes!De igaz ez a Csépi útra és a József Attila utcára is.

Akárhogyan is számolunk ez idáig, a beígért fejlesztések egy negyede sem valósult meg!

A fentiekkel kapcsolatban egy dakota bölcsesség jutott eszünkbe, mely azt tartja, hogy: „Aki nagyokat mond, soha nem fogja megtudni, milyen érzés nagyokat tenni. „ 

Ha a táblázatunkban pontatlanságot találnak, kérjük, jelezzék, hogy javíthassuk! Köszönjük.   

 

Tököl, 2019.01.30.

Ajánlja az Önök szíves figyelmébe!

Tisztelettel: a tököli Sziget Civil Kontroll Egyesület Elnöksége részéről: Nagy Béla, Pletser József

Ajánlás Tökölieknek! 1.rész

HA  „NEHÉZ A VISELET”…

  1. 01. 07.-én este a Művelődési Házban szerény lakossági érdeklődés mellet tartott tájékoztatást a polgármester és a megjelent néhány önkormányzati képviselő. Életünk, Értékeink Tököl időszerű ügyeiről tények és aktualitások címmel. Továbbá Lakossági Fórum keretében a Tököli Értéktár, valamint, a Településrendezési eszközök módosítása, a Településképi Arculati kézikönyv és a Településképi Rendelet készítésének megindításáról. Valószínűleg az érdektelenség és néhány kellemetlen kérdés felvetése is közrejátszhatott abban, hogy a polgármester a következő kijelentésre ragadtatta magát: „aludni nem tudó facebook huszárok írogatnak” Tököl aktuális ügyeiről, csak a hibákat látva, az eredményeket pedig nem.

Vizsgáljuk meg mi a baj e polgármesteri kijelentéssel?

 Az, hogy sértő és minősíti a választópolgárok azon csoportját, akiknek esetleg más a véleménye Tököl időszerű ügyeiről, aktualitásairól.  Ez nem feladata, és erre jogosítványa sincs a polgármesternek. Feladata viszont, hogy az önkormányzat a Szervezeti és Működési Szabályzata szerinti 54.§ (1) bekezdése alapján cselekedjen, mely szerint „Az önkormányzat közszolgáltatásokat nyújt-” illetve nyújtson polgárai számára. A jogszabályok és polgárai elvárása szerint, a polgármester és a képviselők, vagyis a közszolgák szerepe és felelőssége az adott településen az, hogy a legjobb tudásuk szerint, a minőségi közszolgáltatások nyújtásában működjenek közre, ill. tegyék elérhetővé polgáraik számára. A helyi közszolgáltatások színvonalának megítélése (leggyakrabban online fórumokon történik) viszont a településen élő polgárok feladata és felelőssége. Lásd: hó eltakarítás, helyi orvosi ügyelet, régi temetők állapota stb. valamint az önkormányzati határozatok, programok, vállalások betartásának figyelemmel kísérése (lásd: a későbbiekben részletezve).

Az sem hátrány, ha tisztában vagyunk az olyan fogalmakkal, mint közmeghallgatás, lakossági fórum, online fórum, részvételi demokrácia és azok gyakorlati megvalósulási formái.  A polgárok helyi döntésekben való részvételi lehetőségei, a helyi társadalmat érintő kérdések megvitatása, a döntésekben való részvétel lehetőségének biztosítása. A polgárok részvételével történő problémafeltárás, elemzés és tervezés folyamatában az az állampolgári attitűd fejlesztése, hogy a lakosok átérezzék, átéljék: ez az én településem, közöm van hozzá, hatással vagyok és lehetek rá, alakíthatom, jobbá tehetem a körülöttem levő világot.

 A „Tököl város távlati fejlesztési programja a 2014 – 2019 képviselő – testületi ciklusra „címet viselő anyag tartalmazza az önkormányzati fejlesztési ígéreteket. Lentebb mellékeljük a teljes fejlesztési programot. Döntsék el Önök mi valósult meg a programból, illetve a Lakossági Fórumon felmerült észrevételekre van-e utalás, megvalósítási ígéret a fejlesztési tervekben, vagy csak aludni nem tudó facebook huszárok írogatnak, kérdezgetnek a beígért fejlesztésekről „Tököl időszerű ügyei „ – ről ? Talán csak nem arról van szó, hogy „nehéz a viselet” és néhány közszolgának nem tetszik, hogy a közösség tagjai nem félnek, és kérdéseket mernek feltenni a választott tisztségviselőiknek? Szerintünk ha „nehéz”, le lehet tenni!

A Lakossági Fórumon felmerült témák közül néhány a teljesség igénye nélkül:

Régi temetők kegyeleti parkká való alakítása.

Járda, útépítések és állapotuk.

Gondozatlan magánterületek rendbetételének kikényszerítése.

Víz- Csatorna és Kommunális hulladék szállítási díjak önkormányzat általi megőrzése.

Álláspontunk a felmerült témákkal és a témákra adott önkormányzati válaszokkal kapcsolatban:

A régi temetők kegyeleti parkká való alakítását vállalta az önkormányzat fejlesztési terve VIII. Harmonikus városfejlesztés című fejezete utolsó bekezdésében, valamint a Pesti úti városrész 12. és a Déli kertváros fejlesztési terv 4.) pontjában a BV lakótelep parkosításával együtt. Az ígért fejlesztések a mai napig nem valósultak meg.

Járdaépítést vállalt az önkormányzat a Mester, József Attila, Pozsonyi és Akácos utcákban, valamint aszfalt burkolatot minden olyan utcában ahol már az útalap elkészült. Az ígért fejlesztések a mai napig nem valósultak meg.(Ma megkezdték a Mester utcai felújítást,a Fő utcáról szó sincs!)

Véleményünk szerint a gondozatlan magánterületek rendbetételének kikényszerítése megoldható helyi rendelettel, mely a közösségi együttélés alapvető szabályairól és ezek elmulasztásának jogkövetkezményeiről kell, hogy szóljon. A rendeletben fel lehet sorolni azokat a magatartási formákat, melyek ellentétesek a közösségi együttélés alapvető szabályaival, mint például az, aki a gyom és allergén növényektől nem tartja mentesen az ingatlanját, vagy nem gondoskodik az ingatlanján lévő fás szárú növények ápolásáról, kezeléséről, szabálysértést követ el és annak jogkövetkezményei vannak a tulajdonosra nézve.

A Víz- Csatorna és Kommunális hulladékszállítási díjak önkormányzat általi megőrzésére való hivatkozás téves. Ugyanis a 2011. évi CCIX. törvény 93. § – a 2011. dec. 31. napjával megszüntette a települési önkormányzatok víz- csatornadíj megállapítására vonatkozó árhatósági jogkörét. E törvény szerint az ármegállapítás nem az önkormányzaté, hanem a szolgáltatóé. Az alkalmazandó díjak mértékéről a kommunális hulladékszállítás esetében is a rezsicsökkentések végrehajtásáról szóló 2013. évi LIV. törvény 4. § (1) bekezdése rendelkezik.

Az alábbiakban részletesen közöljük Tököl város távlati fejlesztési programját a 2014 – 2019 képviselő-testületi működési ciklusra.    Érdekes, tanulságos olvasmány.

   

   Fentiek alapján úgy véljük, hogy ígérgetések és az ígéretek dátumának folyamatos cserélgetése helyett (most éppen a 2019. – re ígért vállalások teljesítésének elmaradását magyarázzák oly módon, hogy „2033-ig tervezünk”), olyan képviselőkre és polgármesterre van szüksége a településnek, akik a vállalásaikat az adott határidőre teljesítik, a polgárok kérdésit nem kötözködésként élik meg, hanem jobbító szándékként. Ez véleményünk szerint csak nemzedékváltással oldható meg, melyről álláspontunkat a következő írásunkban részletezzük.

 

Tököl, 2019. 01.22  Ajánlja az Önök szíves figyelmébe!

Tisztelettel: a tököli Civil Kontroll Egyesület Elnöksége részéről: Nagy Béla, Pletser József

Forrás: önkormányzati dokumentumok

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Újévi köszöntő

 

     

Sarkady Sándor – Újévi köszöntő 

Komámuram bújjék be!

Mi jót hozott újévre?

Komatálat, bablencsét,

Kívánok jó szerencsét.

Cifra csizmát, cifra szűrt,

Teli pincét, teli csűrt,

Fehér cipót, piros bort,

Decemberi disznótort.

Rámás csizmát, kalapot

Tizenhárom malacot

Ezer tyúkot, búbosat

Egy bukszát, de púposat.

Almát, körtét, potyogóst

Libát, kacsát, totyogóst

Lova járjon csikóval

Borát mérje akóval.

Bokrosodjék kalásza

Gangosodjék a háza

Százesztendős korában

Tűz égjen a pipában.

Weöres Sándor: Újévi köszöntő

Pulyka melle, malac körme
liba lába, csőre –
Mit kívánjak mindnyájunknak
az új esztendőre?

Tiszta ötös bizonyítványt,
tiszta nyakat, mancsot
nyárra labdát, fürdőruhát,
télre jó bakancsot.

Tavaszra sok rigófüttyöt,
hóvirág harangját,
őszre fehér új kenyeret,
diót, szőlőt, almát.

A fiúknak pléh harisnyát,
ördögbőr nadrágot,
a lányoknak tűt és cérnát,
ha mégis kivásott.

Hétköznapra erőt, munkát,
ünnepre parádét,
kéményfüstben disznósonkát,
zsebbe csokoládét.

Trombitázó, harsonázó,
gurgulázó gégét,
vedd az éneket a szádba,
ne ceruza végét.

Teljék be a kívánságunk,
mint vízzel a teknő,
mint negyvennyolc kecske lába
százkilencvenkettő.

Jókai Anna: Újesztendőre

Békés álmainkba ne csalódjunk soha
Oltalmazzon minket angyalok mosolya
Lelkünkben béke és szeretet virítson
Düh és gaz álnokság meg ne szomorítson
Ostoba szólamra ne hajoljon szívünk
Gazdagság kísérje minden vidám léptünk

Útjaink vigyenek igaz célunk felé
Jövendőnk munkája ne váljon keresztté
Éjszaka pompásan ragyogjon csillagod
Veled lehessek, amikor csak akarod
Egymásra találjon most minden kereső
Társával éljen minden egymást szerető

Közösen tegyük szebbé ezt a világot
Ízleljünk már most mennyei boldogságot
Váljon minden titkos, szép álmunk valóra
Áldott legyen minden együtt töltött óra
Nevetni tudjunk és őszintén örülni
Odvas idő fogát messze elkerülni
Keveset mondok végül, de szépet:
Kívánok Boldog Újévet!

Garai Gábor: Jókedvet adj

Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdődő és folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan –
ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.

Túrmezei Erzsébet: Újévi kérés

„Isten erejével a mázsás teher könnyű,
mint a szalmaszál – nélküle mázsás
súly a szalmaszál is.”

Luther

Láttam, Uram!
Egyik béna volt, a másik aszott, sárga…
vagy nem volt lába…
De a Te fényed hullt a betegágyra!
Hitükkel elrejtőztek Nálad,
és úgy hordozták mázsás terhüket,
a Te erőddel, mint a szalmaszálat.

És láttam szalmaszál alatt roskadókat.
Mert mázsás teher
könnyű, mint a kis szalmaszál, Veled.
De nélküled
a szalmaszál is mázsás súly lehet.

Új évbe indulok,
és nem tudom, mi vár rám.
Csak azt tudom: velem vagy, nem hagysz árván.
Csak azt tudom: utam már kijelölted.
Mint bízó gyermek, járhatok előtted.
Te mérsz ki bút, örömöt, munkát, terhet,
s irgalmad mindegyikbe áldást rejtett.

Csak egyet adj: hogy céliránt haladjak,
hogy szalmaszálak alatt ne roskadjak!
És ha szereteted mázsás teherrel
tenné próbára ezt a gyenge vállat –
segíts úgy vinni mázsás terhemet
a Te erőddel – mint a szalmaszálat!

Nagy László: Adjon az Isten

Adjon az Isten
szerencsét,
szerelmet, forró
kemencét,
üres vékámba
gabonát,
árva kezembe
parolát,
lámpámba lángot,
ne kelljen
korán az ágyra hevernem,
kérdésre választ
ő küldjön,
hogy hitem széjjel
ne dűljön,
adjon az Isten
fényeket,
temetők helyett
életet –
nekem a kérés
nagy szégyen,
adjon úgyis, ha
nem kérem.

Csákváry  Zoltán: Újévi imádság

Ki jelen vagy a tűzben és a jégben,
Csillagok közt és bányák mély ölén,
Sötét árnyékban, fénylő napsütésben,
Madárdalban és kis gyermek szemén.
Ki igazgatod sorsok fordulását,
Romokból építsz boldog holnapot,
Hozzád küldjük ma szívünk imádságát
Uram, ne hagyd el árva magyarod!

Ne hagyd el őket, akik téged hívnak
A mélységből kiáltva szent neved.
Megváltást váró rongyos rabjaidnak
Add meg, Uram, a napi kenyeret.
Segítsd őket, kik mindig másnak vetnek,
Kiknél az éhség elsőnek kopog,
Mert áldásodból csak akkor ehetnek,
Ha a zsarnok vérebje jóllakott.

Takard be őket tél hidege ellen!
Hozz sebeikre enyhe gyógyulást!
Adj, Uram, nekik áldó két kezeddel
Bő szüretet és gazdag aratást!
Légy velük, akik verejtékben ázva
Az új Bábelhez hordják a követ,
S mentse meg őket irgalmad csodája,
Amikor a torony mindent eltemet.

Minden áldásod, amit nékünk szántál
Oszd ki közöttünk az újév során,
Hogy túl a tél lidércnyomásos álmán
Élőket köszöntsön a napsugár.
Add, hogy túléljék, amit rájuk mértek,
Keresztre verték, adj hozzá erőt.
Adj nekik, Uram, száz kísértő fénynél
Fénylőbb csillagot, égi vezetőt.

Vezesd őket, hogy soha, soha többé
El ne tévelyedjen a mi nemzetünk.
Légy velük, Uram, most és mindörökké,
Akkor is, mikor mi már nem leszünk.
Akkor is, mikor jő a boldog holnap,
S parányi sorsunk emléke sem él,
Sárga csontvázunk felett zöld fű sarjad,
Szívünk porával messze szállt a szél.

Ki jelen vagy a tűzben és a jégben,
Csillagok közt és bányák mély ölén,
Sötét árnyékban, fénylő napsütésben,
Madárdalban és kis gyermek szemén,
Ki igazgatod sorsok fordulását,
Uram, ne hagyd el árva magyarod,
Hallgasd meg szívünk újévi imáját,
És legyen minden úgy, mint akarod.

 

 

Minden kedves jelen és volt Tököli Polgárnak, bárhol is él a világban, a fenti versválogatással kíván, Boldog Újévet a tököli Sziget Civil Kontroll Egyesület tagsága.

Tököl, 2018. december 31.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az én karácsonyom!

Karácsony napja az emberiség egyik legősibb ünnepe. De az ünnep is csak akkor teljes, ha azokkal tölthetjük, akik igazán fontosak nekünk.Gyermekkorunkban, ki-ki hogyan, a kulcslyukon lestük, mikor jön csengőszóval a Jézuska. Hol van már az a régi karácsony, konyhánk édes, zöld illata, elhagyott otthonunknak hideg-lágy melege? Öreg fejjel azt hisszük, akkor más volt a karácsony. Álmaimnak varázsában,gyermeki szemmel azt hittem, az az idő, a gyönyör maga. De csak egy régvolt, egy szép maradt, az emlékezés homályában. A ház az éjszakai fűtések hiányában reggel ritka képekkel ajándékozott. Ott ült a jégvirág az ablakon, fehéren, csodásan, s körmömmel vágtam rá egy-két ablakot. Játszadozva szálltak alá a hópelyhek udvarunkra, és ha havazott, a pelyheket is kergettük, közben a hidegtől pirosló arccal szemünk vidáman csillogott. Az égen fagyos felhők,  durábel cipőnk alatt jeges hó csikordult.  A sparheltben korán reggel még nem égett a tűz, mert kevés volt a tüzelő. És nagy volt a szegénység! Aztán este a sütőben felmelegített, rongyba csavart cserép vagy tégla melegítette dunyhánk fagyos leheletét.

 Egy Karácsony hajdanában, régvolt, szép karácsony! De vártuk, vártuk az érkezését!

Még él szívemben a kis csengettyű, a betlehemezés hangja, a régi tököli szokásból eredő, szobába bevitt szalma, a dió, az alma és a fenyő illata. Karácsonyi édes emlékek, kezemben egy olyan régi fénykép, mely már megsárgult és megkopott, de most, karácsony közeledtével ismét ünnepet hoz a szívembe.

Gyermekeim felnőttek, hat unokám közül, ki közelebb, ki távolabb, megszépítik napjaim. És mit üzenhetek nekik. Ha karácsonyfáik díszein egy-egy fénysugár megjelenik, tudják, hogy én gondolatban velük vagyok, és szeretném fogni aggódóan a kezüket.

Karácsony szent estéjén, az emlékek is tovaszállnak, hiába nem akarom, mégis eszembe jut gyermekkorom szép karácsonya. Emlékeim nem tartanak sokáig, de ha leírom, tán megmaradnak.
Valaha, talán úgy 60-65 éve, kapaszkodva szüleimbe, egy pislákoló lámpa fényénél, hallgathattam, ahogy Jézusról mesélnek. Aztán varázsló akartam lenni, hogy mindig jó legyen. Miért tűnt el a paradicsom, ahol az állatok is békességben éltek, de csak egy emberpár volt? És ma sok emberpár van és itt a paradicsom, csak a békesség hiányzik. Miért? Miért?

Amikor a karácsony közeleg, szívem kissé megremeg. Mert már sokan hiányoznak. Szép vagy Karácsony, az ünnepek közül a legszebb! Hunyorogva kémlelem a messzeséget, mire számíthatok, mire várhatok? A Karácsony, a szeretet ünnepe, az én szívem is, mint sokunké, boldog várakozással telve. Emlékezzem hát a gyermekkorra, életem legszebb Karácsonyára? Vagy most jön el?

Színes gömbök, aranyló díszek, oly törékenyek. Emberek marják egymást, mint vadak, a konc fölött. A hópihék magasról leszállnak, szemed előtt fények vibrálnak, szívedben elrejtett remények cikáznak. Jó ez így, vagy jobb lesz? A farkasok ordító hidegben vonyítanak, csontot, rágnak, ebül zabálnak. Szívekben dübörög a láng, az emberek a szeretetről himnuszt zengnek és nem a fenyőfát ünnepelik. Jézus, az Isten Fia született! De a ma élő ember sokasága hallgat. Nem adja könnyen féltve őrzött kincseit!

2019.12.18                                                       Írta:Pletser József

Minden Tökölinek, jó barátnak és ismerősnek és mindazoknak is, akik elolvasták emlékeimet és gondolataimat szép, boldog karácsonyt kívánok!

 

 

 

ADVENT – KARÁCSONY – KARÁCSONY UTÁN

 

A katolikus hívőknek Advent első vasárnapjával kezdődik el az új egyházi esztendő. Az advent a latin Adventus  Domini, az Úr eljövetele kifejezésből származik. A Jézus születésére való várakozás a felkészülés, a reménykedés időszaka. Az négy hetes “szent idő” a karácsonyra való lelki felkészülés ideje. Templomainkban ebben az időszakban  nem díszítik virággal az oltárt, a miséző pap viola (lila)  miseruhát használ, de a harmadik vasárnap lehetséges a rózsaszín. Régi szokás templomainkban, hogy az adventi hétköznapokon hajnali, úgynevezett roráté misét végeznek.A hívő ember számára az adventi koszorú nem csupán dísz vagy divatos szokás. Az adventi koszorú hagyományosan fenyőágból készített kör alakú koszorú,  melyet négy gyertyával díszítenek, de ma már többféle anyagból és formával előfordul. Minden adventi vasárnapon eggyel több gyertyát gyújtunk meg. A világító gyertyák számának növekedése szimbolizálja a növekvő fényt, amelyet Isten Jézusban a várakozónak ad Karácsonykor. A vasárnaponként meggyújtott gyertya – a középkori írók szerint –  Krisztus Urunk négyféle eljövetelét szimbolizálja:

  1. testben való eljövetelét Betlehemben
  2. naponkénti lelki eljövetelét az övéihez
  3. minden emberhez való eljövetelét az ember halála pillanatában
  4. teljes méltósággal való eljövetelét az idők végén.

Rónay György: Advent első vasárnapja

Amikor a fák gyümölcsöt teremnek,
tudhatjátok, hogy közel van a nyár.
Tűzre dobhatsz Kertész, mert nem terem meg
korcs ágaimon más, mint a halál?
Amikor jelek lepik el a mennyet,
álmunkból kelni itt az óra már.
De ha hozzám jössz, pedig megüzented,
angyalod mégis álomban talál.
Meg akartál rajtam teremni, rossz fán;
Nem voltál rest naponta jönni hozzám.
Ajtóm bezártam. Ágam levetett.
Éjszakámból feléd fordítom orcám:
boríts be, Bőség! Irgalom, hajolj rám!
Szüless meg a szívemben, Szeretet!

Advent második vasárnapjára – Sík Sándor : Ó tiszta csend!

Hallgass el egy kicsit, te mocskos utcalárma!

Legyen ablakod, ajtód, a füled is bezárva;

És állítsd el a rádiót.

Lelkem, celládba térj s földig zuhanni engedd

Figyelmed függönyét, úgy ünnepeld a csendet

És benne minden földi jót.

Hallgatva ünnepeld csendjét az értelemnek,

Melyben a gondolat villámai teremnek,

A zengő percek ihletét,

Melyben kibomlanak a lélek mérhetetlen

Arkangyal-szárnyai, s szóban elférhetetlen

Zenét suhog a szent setét.

A hallgatást idézd, a szívek drága csendjét,

Amelyben megfogan a két-malasztú szentség:

Hűség, barátság, szerelem.

Ó sírig és síron túl mosolygó szent szövétnek,

Amely odalent nőttél a lét előtti létnek

Hangtalan örvényeiben!

És csukló térdeden imádd a csendek csendjét,

Amelyben önmagával beszél a Végtelenség,

A hallhatatlan hallható.

Térden virraszt az éj és mindeneken csend ül,

Amikor a magát megtáró Végtelenből

A föld szívére száll a szó.

Emlékszel: Hóreben, barlangja odújából

Milyen borzongva leste a zord Illés, a látó,

Az Istent, aki elvonul.

Milyen hiába leste sebes szél viharában,

A földrengésben is, a tűzben is hiában:

Suttogó szellőn járt az Úr.

Gépkattogása közt a rohanó jelennek

Engedj, ó tiszta csend, csendje a Végtelennek,

Egy pillanatnyi pihenést.

Hagymázos homlokom lágy ujjaiddal född el,

Leheld be lelkemet templomi hűvösöddel:

Csak az él, aki benned él.

Csak az él, akiben a lélek tiszta csöndjén

Némán izzani kezd a titokzatos tömjén

S füstjén az Angyal meg jelen.

És ámuló szeméről a fátylakat leoldja,

Az Angyal, az Istennek alázatos heroldja:

A csend-foganta Kegyelem.

Advent harmadik vasárnapjára – Ady Endre: Az Úr érkezése

Mikor elhagytak,

Mikor a lelkem roskadozva vittem,

Csöndesen és váratlanul

Átölelt az Isten

 

Nem harsonával,

Hanem jött néma, igaz öleléssel,

Nem jött szép, tüzes nappalon,

De háborús éjjel.

 

És megvakultak

Hiú szemeim. Meghalt ifjúságom,

De őt, a fényest, nagyszerűt,

Mindörökre látom.

 

Advent negyedik vasárnapjára – Szakáli Anna: Advent fényei

Fagyot lép az éj, sóhajt a téli szél,

valaki elindult, valaki útra kél.

Béke, hit, szeretet a remény oldalán,

legyen csendes társunk, fohász a jó után.

Küldd el őt, Uram, megváltó szíved lényét,

s hogy idetaláljon, lelkünk mécsese ég.

Vezesse őt mennyből hófehér angyal

esti felhőn kigyúlt csillagakarattal.

 

Ablakokban fénylő gyertyaláng világol,

sötét éjben el ne tévedjen a vándor.

Tiszta gondolatban tiszta lesz a lélek,

a bűnt messze űzni segíts, Uram, kérlek!

 

S a gonosz zokogva, félőn zsolozsmázzon,

kegyelemért Isten trónjához kiáltson!

Advent fénye hozza, eljön a kegyes nap,

szeretet tüzével most diadalt arat.

 

És hirdesse fennen az Úr, aki áldott,

hirdesse a békét, való igazságot!

És ha eljön az éj, a várva várt óra,

megszületik Jézus, éji harangszóra.

 

  1. november

 

Dsida Jenő: Itt van a szép karácsony

Itt van a szép, víg karácsony,
Élünk dión, friss kalácson:
mennyi finom csemege!
Kicsi szíved remeg-e?

Karácsonyfa minden ága
csillog-villog: csupa drága,
szép mennyei üzenet:
Kis Jézuska született.

Jó gyermekek mind örülnek,
kályha mellett körben ülnek,
aranymese, áhítat
minden szívet átitat.

Pásztorjátszók be-bejönnek
és kántálva ráköszönnek
a családra. Fura nép,
de énekük csudaszép.

Tiszta öröm tüze átég
a szemeken, a harangjáték
szól, éjféli üzenet:
Kis Jézuska született!

Máté László: Karácsonyi ajándék

A férfi lassan megmozdult, átfagyott tagjait dörzsölgette. Gondolataiban, a régmúlt karácsonyok emlékei kavarogtak. A meghitt gyerekkori karácsonyok, amikor a nagy barna mackót, vagy a villanyvonatot kapta. A későbbi éveken, amikor már felnőttként saját családjával ünnepelt. A kislánya földöntúli boldogsága a játék baba, vagy a bababútor láttán. Istenem, hogy tudott örülni, és mennyire szeretett hozzábújni – gondolta a férfi. Mennyire apás volt. Már régóta nem várta a karácsonyokat, sőt egy idő óta egyenesen gyűlölte. A válása utáni magányos karácsonyokra sem szívesen gondolt. Amióta pedig az utcán tengette életét, gyűlölt minden ünnepet. Ez a hatodik karácsony, amit hajléktalanként az utcán élt meg, és számára csak az emlékek maradtak. Megszokta a számkivetettek és megvetettek életét. Először még zavarta egy-egy szánakozó adomány elfogadása, mára azonban a teljes közönyösség és beletörődés vált az életszemléletévé.   A telet nem szerette a hideg miatt, a többi évszakok elfogadhatóvá váltak. A lényeg, hogy legyen egy kis ennivaló és néha-néha valami innivaló. Az ital, az jó. Elbódít és segít elfeledtetni a kilátástalan helyzetet.   Ismét érezte a csontokig hatoló hideget. Felnézett az égre és úgy gondolta, 10-11 között lehet az idő. Elhatározta, hogy minden ellenérzését félretéve, elmegy a menhelyre ebédelni. Nem szerette a menhelyet. Nem tudta meghatározni az okát, de nem szerette. A menhelyen jó meleg, néhány ismerős sorstárs barátságos köszöntése, és ünnepinek éppen nem nevezhető ebéd fogadta. Az ebédosztó, mikor rákerült a sor megkérdezte, tegnap este miért nem jött, hiszen sült hús volt és még egy szelet sütemény is. A férfi csak megrántotta a vállát, de nem válaszolt. Az ebédosztó – mintegy kárpótlásul – két kemény tojást adott a főzelék mellé. A leves meleg és sós volt. Más jót nem igen lehetett elmondani az ételről. A főzelék íztelen volt, ráadásul nem is szerette. De meg kell enni, mert szüksége van az energiára. A férfi lassan evett és minden falatot jól megrágott. Nem volt miért sietni. Régóta nem volt miért sietni. A két tojást a végére hagyta, majd gondolva a holnapra is, csak az egyiket ette meg. A másik kemény tojást egy kétes tisztaságú zsebkendőbe csavarta és a szatyorba rejtette. Amikor kifelé indult, meglátta a menhely vezetőjét. Nem akart vele találkozni, mert tudta, hogy megint rákezdi, hogy miért az utcán tölti az éjszakát. Szerencséje volt, mert megállították a menhely vezetőjét. A férfi kihasználva a helyzetet, gyorsan távozott.   Az utcán csoszogva megindult a körút felé. Azt gondolta, karácsony lévén az emberek talán adakozóbbak. A szokott helyére ment. Igaz, nem a legjobb hely volt a körúton, de néha egészen jó kis pénz összejött. A forgalom hullámzó, de inkább gyér volt. Ennek megfelelően a kocsiból kinyújtott forintok is igen kevés összeget adtak ki. Már sötétedni kezdett, és alig több mint négyszáz forint gyűlt össze. Megvárom, amíg teljesen besötétedik gondolta a férfi, azután elmegyek. Sok jó már úgysem lesz. Ahogy csoszogott a kocsik között látta, hogy a következő autó ablaka leereszkedik és egy kéz az alamizsnát nyújtja. Óda csoszogott, hogy elvegye a pénzt.   A férfi és a sofőrülésen ülő nő tekintete egyszerre találkoztak. Mindketten megkövülve nézték a másikat. – Apa? – csúszott ki önkéntelenül a nő száján a kérdés. – Kislányom – dadogta a férfi zavartan. A lámpa zöldre váltott, de a nő nem indult el. A két ember zavartan megmerevedve nézte egymást. – Anya miért nem indulsz már? – csivitelte a hátsó ülésen ülő aranyszőke hajú kisfiú. – Drágám, valami baj van? – kérgezte a nő mellett ülő férfi is. A hátsó kocsik előbb bősz dudálásba kezdtek, majd szép sorban kikerülték a zöld lámpánál veszteglő kocsit.   A nő visszarakta a fémpénzt a tárcájába, hosszasan kotorászott benne, majd a férfi kezébe nyomott két papírbankót. Az ismét zöldre váltó lámpánál, visító kerekekkel indítva, vadul elszáguldott az autó. A férfi a kezében lévő két darab ötezrest nézte, és szeme megtelt könnyel.   Először könnyezett amióta az utcán él, és először érezte, hogy megalázták.

 

Bujdosó Bálint: Karácsony után kivándorlóknak, lágerlakóknak

A szamár búsan bólogat.
Rád csillag rég már nem tűz…
Csak sivatag terül, a vad,
körötted, édes Szent Szűz…

Oly messzi, messzi elmaradt
az otthon és a béke,
csöndes szobád és Názáret
jó ismerős vidéke.

…József előrement, a hű,
utat kémlelni árván.
De elrekesztett utat mind
az Úr, vagy tán az Ármány.

Kegyével teljes ki valál,
már nem találsz kegyelmet…
Az Istent vitted… S hallgat, nézd.
Alszik, mint megvert gyermek…

A szent éj, csillag, Betlehem
mögötted vérbe fulladt.
Most kicsinyednek vére is
óh, kell talán az Úrnak?

Hallod? Sakála hogy’ vonyít
a fagyos éjtszakának…
Nem látod? Villognak szemek,
suhannak gonosz árnyak…

S ha sikerül? Ha út nyílik?
Vár földje Egyiptomnak,
sötét varázsok, mágiák
hol fojtogatva nyomnak.

Egyiptom jő, az idegen,
hol te vagy idegen nép.
Ország országnak lök tovább…
Kinek kell kóbor vendég?

És Názáret… már sohse lát,
út visszafele nincsen.
Óh, nem tesz Fiáért csodát
a csodák Ura, Isten.

A száműzött, a hontalan
kőkenyerét kell enned.
Éh-lágerből rabszolga léssz,
és még örülsz e kegynek.

…A Kisded alszik öleden…
Mit tudsz majd Néki adni?
Hisz rád maradt… S csak gyűlölet
les rá, egy sivatagnyi…

Egy oroszlán most felüvölt,
s hangjában minden rém bőg,
nyíl zúgásától atomig…
Szirénák, lánggal égők…

S most: néma csönd… Vak háborúk
között a csönd nem mélyebb…
Remegsz… S álmában reszket Ô,
a te kicsinyke Véred…

Most egyedül a szívednek
halk dobbanását hallod,
s a kis Szívét, kire már les
a Lándzsa, tőrök, kardok…

Hét tőr – emlékszel? – Ővele.
Hát itt van most e jó seb…

„Kelj, Mária! Már hív az út
s Egyiptom!” – kiált József,

s a bucka hátán köntösét
már hajnali szél fújja,
mint zászlót, amely fönnragyog,
s mártírok, hősök, angyalok
hadát már gyűjti útra.

  1. január 1.

 

A görög katolikus egyházban hathetes előkészületi időszak előzi meg a karácsonyt.

Hat-héttel karácsony előtt, elkezdődik a böjti időszak, amely alatt a hívek testileg és lelkileg is igyekeznek méltóan felkészülni Jézus születésének ünnepére.Ehhez szükség van arra, hogy az ember megtartóztatva önmagát, teljesen Isten felé forduljon. Mindennek eszköze lehet a testet acélozó böjti fegyelem, valamint a lelket megerősítő imádság, olvasmány és jó cselekedet.

Boldog karácsonyt!

  • Összeállította a tököli Civil Kontroll Egyesület vezetősége. Nagy Béla és Pletser József

 

Forrás: internet

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

100 éve történt

Az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása

Az Osztrák–Magyar Monarchia 1867 és 1918 között fennállt, különleges, kettős (dualista) állam, pontosabban államszövetség volt Közép-Európában.  Két fele a Magyar Királyság és az Osztrák Császárság volt, melyek a közös uralkodó és a közös ügyként igazgatott külügy, hadügy és az ezekkel kapcsolatos pénzügyek által összekapcsolt önálló államok voltak. Az első világháborút lezáró békék megpecsételték a Monarchia sorsát: törvénybe foglalták, hogy Magyarország és Ausztria soha nem egyesülhet ezután, a Habsburg uralkodóháznak pedig távoznia kellett mindkét trónról, és az egész családnak száműzetésbe kellett vonulnia. Az Osztrák-Magyar Monarchia valószínűleg a világháború nélkül is darabjaira hullott volna, ugyanis rengeteg nép (cseh, szlovák, román, német, szerb, turén, osztrák, na és persze magyar) lakta, akik mind-mind önálló államiságot akartak, ám Ferenc József csak az osztrákoknak és a magyaroknak adott politikai jogokat.A mesterségesen “életben tartott” állam nemcsak etnikailag, de gazdaságilag is megosztott volt, melyet egyedül az idős és konzervatív uralkodó, Ferenc József személye tudott összetartani.

A közép-európai birodalomnak két fővárosa is volt: Bécs és Budapest. Ha nem oszlott volna fel az állam, ma több mint 68 millió lakosa lenne, amivel  Európa 3. legnépesebb országának számítana.

Az első világháború soha nem látott mértékű pusztítással járt. Közel 10 millió ember halt meg, s több millióra rúgott a sebesültek száma is, akik egész életükre nyomorékok maradtak. Az európai férfilakosság nagy részét kivitték a frontokra. A parasztkatonák számos esetben egészen új, addig nem látott világokkal ismerkedtek meg. Gondoljunk az alföldi magyar ,de akár a tököli bakákra, amint az Isonzó mögötti magas és meredek hegyekre másznak, Caporetto és Doberdó közelében.

Az 1848-49-es magyar elit felismerte a nemzetiségi kérdés sorsdöntő jelentőségét. A szabadságharc azt is bebizonyította, hogy a magyarság nem tud sikeresen egyszerre két fronton harcolni: a nemzetiségek és a birodalmi központ ellen is. Valamelyikkel ki kellett egyezni, s a többség egy idő után úgy gondolta, hogy ha már így van, akkor a közép-európai Béccsel köti össze a sorsát, s nem a balkáninak számító Belgráddal és Bukaresttel, ahogy azt az emigráns liberális Kossuth javasolta. Az elit úgy vélte, hogy így időt nyer, és lesz elég idő a nemzetiségi asszimilációra. Ami egyébként a hátország nélküli nép-, illetve vallási csoportoknál, főleg a németség és a zsidóság esetében sikeres is volt. Az sem véletlen, hogy az asszimilációs hatásnak leginkább kitett szlovákság hányja mostanában szemünkre leginkább a kétségkívül létező magyarosító törekvéseket. Esetükben, ha még van 30-40 éve a történeti magyar államnak, alighanem tömeges lett volna a magyarosodás. De olyan megerősödő anyaországú nemzetiségeknél, mint amilyen a románság vagy a szerbség volt, erre már nem mutatkozott esély.

Az 1918-ban befejeződő első világháborúból Magyarország, mint vesztes került ki, miután novemberben aláírták Padovában a fegyverszünetet. Erre a belső viszályok és a harctéren szenvedett vereségek késztették. Az antant hatalmak a vesztes országokkal már 1919. január 18-án megkezdték a tárgyalásokat. A béketanács irányítói Woodrow Wilson, Loyd George, Clemanceau és Orlando (amerikai, angol, francia és olasz miniszterelnökök) voltak. Hazánkban az elkövetkező két évben sűrűn váltották egymást a kormányok (miniszterelnökök: Károlyi Mihály, Peidl Gyula, Friedrich István, Huszár Károly), ezért csak Simonyi Semanem Sándor kormányalakítása után (1920) kezdődhettek meg Magyarországgal a béketárgyalások.A békedelegáció vezetői Apponyi Albert és gr. Teleki Pál volt, akik elé csak a már kész döntést tárják. A béketanács tőlünk függetlenül, a megkérdezésünk nélkül döntött a nemzetiségek javára. A magyarság szempontjából elfogadhatatlan feltételeket szabtak, melyek ellen nem tehettünk semmit. Apponyi kéri a wilsoni népszavazás lehetőségét, de nem kapja meg.
1920. június 4-én a kis Trianon-kastélyban aláírattatják a magyarokkal a békediktátumot, mely teljesen felszabdalja a történelmi Magyarországot. A Horvátország nélküli 283 ezer km2 92 ezer km2 marad. 18,2 millió lakosból 7,9 millió marad, 3,3 millió magyar (a magyarság 1/3-a) a határon kívül marad. Elkerült tőlünk egész Erdély, a Partium, Bánát, Bácska, Horvát-Szlavónia, Mura-köz, Burgenland (Alpokalja), Kárpátalja és a Felvidék. A legtöbb területet Románia kapta, 1,6 millió magyar lakossal. A második Csehszlovákia 1,06 millió magyarral, majd a Szerb- horvát-szlovén Királyság 0,56 millió magyarral.

Ezen kívül a hadsereg létszámát 35.000 főben maximalizálták, megtiltották az általános hadkötelezettséget, valamint Magyarországot a háborús károk megtérítésére kötelezték. A békeszerződés kimondta, hogy hazánk a győztes antanthatalmaknak a legnagyobb kedvezményt köteles biztosítani a kereskedelemben. Megtiltotta Magyarországnak, hogy más országgal a Nemzetek Szövetsége engedélye nélkül államszövetségre lépjen. A magyar tengeri kereskedelmi hajókat lefoglalták, a Magyar Államvasutak korábbi vasúti hálózatának 38%-a maradt meg. Magyarország területén egyetlenegy vasércbánya maradt, sóbányáinkat teljesen elvesztettük. Magyarország erdőállománya a trianoni béke után az összterületnek mintegy 15,7%-ra csökkent. A magyar államvagyon jelentékeny része a trianoni békeszerződés alapján elveszett.

A háború és az azt követő események Magyarország pénzügyeiben zavaros állapotokat teremtettek. Az államadóságoknak a háború alatt mintegy hatszorosára növekedett összege teljes egészében Csonka-Magyarországot terhelte. A háború az államkincstár számára fokozott terheket jelentett és ezzel szemben az adóbevétel leapadt. A magyar korona, amelynek értékállandósága már a háború második esztendejében megingott, 1919 óta belső értékben egyre rohamosabban csökkent. A békeszerződés betartásánál katonai ellenőrző bizottság őrködött.
Egyedül egy helyen tarthattak népszavazást, az pedig Sopron volt (1921. ősz), ahol Magyarország mellett döntöttek, ezért is nevezik a ,,Hűség városának” (civitas fidelissima). A trianoni békeszerződés eredményeképp tovább éleződtek Közép-Kelet-Európa területi és nemzeti ellentétei. Trianon s az ország kétharmad részének leszakítása a nemzet testéről megteremtette az irredentizmust. Az irredenta mozgalom céljaira nagy számban készültek plakátok, képeslapok, szobrok, emlékművek és egyéb képzőművészeti alkotások. Az irredenta mozgalom dalok, indulók formájában is megnyilvánult (pl. ,,Csonka Magyarország nem ország, egész Magyarország mennyország”)
Az Osztrák-Magyar Monarchiából leszakított területekből új államok jöttek létre. Különálló országgá vált Ausztria, mely így elveszítette a volt Osztrák Birodalom ¾ részét.
– Csehszlovákia: Csehország, Felvidék (=Szlovákia), Kárpát-Ukrajna. Lakossága főleg cseh, szlovák és német, 8% magyarral.
– Szerb-Horvát-Szlovén Királyság: szövetséges királyság. Részei: Krajna (=Szlovénia), Horvátország, Dalmácia, Bosznia-Hercegovina, Szerbia, Monte Negro, Vajdaság (50% magyar). Egyes részein túlnyomó többségben magyarokkal. 1927-ben alakul Jugoszláviává.
– Románia: új részei: Erdély, Kelet- Alföld, Kelet-Bánát, Bukovina, Besszarábia, Dél- Dobrudzsa.

A békeszerződés hatására a magyar társadalom olyan sokkhatást szenvedett el, amely a nemzedékek gondolkodását és magatartását mindennél érzékenyebben befolyásolta. A trianoni békeszerződés elutasítása társadalmi érdekké vált, nem volt olyan réteg, osztály vagy csoport, amely hajlandó lett volna a kialakult határokat véglegesnek tartani. A szerződés szétzilálta a kárpát-medencei régiók közötti évszázadok óta kialakult gazdasági kapcsolatrendszert.

1914-ben, az első világháború kitörésével Magyarország számára egy világ omlott össze, de az első világháborút lezáró békerendszer valójában csak egy fegyverszünetet eredményezett.

A mi térségünkben azonban valóban politikai határvonal volt az első világháború. Soknemzetiségű birodalmak szűntek meg, köztük az Osztrák-Magyar Monarchia, sőt ezen belül a történelmi Magyarország is. És kezdetét vette a magyarság 20. századi kálváriája, hiszen Trianon tragédiája máig él.

Trianon igazi tragédiája a fentieken kívül még az volt, hogy több mint 3 millió magyart elszakítottak úgy, hogy ezeknek közel fele közvetlenül az új országhatárok mellett élt.

 

  • Összeállította: Pletser József

Forrás: Internet

Mi 1914 és a Monarchia öröksége 2014-ben?

Kovács Péter

Jilly

 

 

 

 

Őszi pillanatok!

Őszi pillanatok!

Móra Ferenc: A cinege cipője

Vége van a nyárnak,
hűvös szelek járnak,
nagy bánata van a
cinegemadárnak.

Szeretne elmenni,
ő is útra kelni.
De cipőt az árva
sehol se tud venni.

Kapkod fűhöz-fához,
szalad a vargához,
fűzfahegyen lakó
Varjú Varga Pálhoz.

Azt mondja a varga,
nem ér ő most arra,
mert ő most a csizmát
nagyuraknak varrja.

Darunak, gólyának,
a bölömbikának,
kár, kár, kár, nem ilyen
akárki fiának!

Daru is, gólya is,
a bölömbika is,
útra kelt azóta
a búbos banka is.

Csak a cingének
szomorú az ének:
nincsen cipőcskéje
máig se szegénynek.

Keresi-kutatja,
repül gallyrul gallyra:
“Kis cipőt, kis cipőt!” –
egyre csak azt hajtja.

Az ősz már több napja kopogtat az ajtónkon, sárgulnak a levelek, hullnak a fákról.Ki nem élvezi a sétákat az őszi napsütésben? Olyan jó nézni, ahogy ezerszínű   ruhába öltözik át a természet. Azt mondják az ősz búskomor és keserédes, színes és borongós, elmélázó.  Sokszínű, sokféle. És így szeretjük. Sokszor nem örülünk a ködös, deres friss reggeleknek, a gyakori esőknek! De ilyenkor érik be a legtöbb gyümölcs, a szőlő, az alma, a dió, negédes a szüreti hangulat, az utcai árusoknál vagy odahaza a sütőben illatozó tök vagy gesztenye, vagy éppen a fahéjas melengető forralt bor íze is mind-mind az évszak kincsei. Az őszi táj szépsége, a színes ruhát öltő természet csodái feledtetik a közelgő telet és még emlékeztetnek a nemrég elmúlt nyárra. Mi tagadás, az ősz, a maga színeivel, sajátságos, hűvös-párás, köd szitálta hangulatával, szomorkás, olykor –olykor melankolikus hangulatba ejt. A barnuló avar, a természet körforgása, gyönyörűbbnél gyönyörűbb és formásabb, sárgult levelek, a lélek költészetét adják.

2018 októbere Tökölön  melegebb volt a korábbiaknál. A sok- sok napsütés, a kinyíló ibolya, a duzzadásnak indult szőlő, a virágzásba kezdett mogyoró bokor, más őszt hozott a korábbi megszokottnál. Ez lenne a klímaváltozás? Az alacsonyabb napállásnak köszönhetően – a sokszor felhőtlen égbolt alatt – egész nap, ragyogó volt a napsütés, a friss levegő nagyon kellett, s ha enyhe szélmozgás is társult hozzá, a százhalombattai szmog kevésbé volt érezhető.

Az ősz általában nem az emberek kedvenc évszaka, de mint mindegyiknek, ennek is megvan a maga szépsége. Ebben az időszakban a nappalok rövidülnek, a lombhullató növények levelei elsárgulnak, elvörösödnek, átmenetileg gyönyörű színpompába borítva a természetet, mielőtt elszáradnának és lehullanának a fákról. De mégis! Az ősz színes festménnyé változtatja a tájat, bármerre is járunk.

És szép az ősz. Akárha köddel is érkezik több hűvös hajnalon. Ha fázósan bújunk is össze a csípős esőben, a Föld készül. A tél után mereng az új tavaszról. Ilyenkor október vége – november eleje tájékán a legszebb az őszi táj. Most kell, hogy élvezzük igazán!

Ugye te is érzed! “A lüktető tavasz és az érlelő nyár után ősszel lassul az idő járása, az élet ritmusa. Távolabbról érkező napsugarak melegítenek, kékebb és tágasabb az ég fölöttünk. A kertekben a gyümölcsfák érett terhüket kínálják: a szilvát, körtét, almát és a diót, utolsó gyümölcseit a távozó nyárnak; a szőlőszemek pedig egyre duzzadtabbak és édesebbek.”

Betakarításuk és a szüreti készülődés üteme is lassúbb az előző évszakénál. Végül pedig a szürke felhőkből érkező eső tisztítja meg a földet, ahogy a tél felé tartanak a napok.Milyen csodálatos. hogy a világ egyik legnagyobb testű röpképes madárfaja a daru, évezredes vonulási útvonalainak egyike ilyenkor őszelőn, Európa közepén, Magyarország felett vezet. Honnan jönnek és hová tartanak ezek a repülő óriások? Hogy tartják egymással a kapcsolatot? Mekkora távolságokra utaznak és milyen sebességgel?  Velük együtt szeretjük hazánkat!

https://youtu.be/AZJsxHzHr7Y

Szép őszi versek dicsérik az évszakot!

Aranyosi Ervin: Üzen az Ősz

Üzen az Ősz: – Nyugodj le végre!
Minek a lázas rohanás?
Ülj le egy padra, nézz fel az égre,
érintsen meg bűvös varázs.

Ne rohanj el az élet mellett,
engedd a szépet hatni rád.
Akik megállnak, szépre lelnek,
azokkal megáll a világ.

Mikor lassulsz lecsendesülve,
a lelked is életre kel.
Nem erőlködsz nekifeszülve,
a lét értelmét éred el!

Hagyod, hogy vigyen áramlása,
s eljuttat céljaid felé.
Segít a szíved dobbanása,
s vágyad az utat meglelé.

Nem is kell megkeresni módját,
csak csendben, várni, hogy legyen.
Nem kell “harccal legyőzni Tróját”,
s átmászni minden gond-hegyen.

Nem kell balgán sikerre törni,
harcban legyőzni másokat.
Elég egy székben hátradőlni,
s teremni, hagyni álmokat.

Szebbet teremthetsz szeretettel,
lélekből kapva az erőt.
Szebb világot alkot az ember,
békéset, s tisztán élhetőt.

Nem hajt tatár, anyagi érdek,
szíved csak szépre éhezik.
Érzéseid vonzzák a szépet,
amely úgyis megérkezik.

Engedj el végre minden görcsöt,
s hagyd, hogy a csónakod vigyen.
A pillanat, ha lazán töltöd,
úrrá lesz minden irigyen.

Álmodj nagyot, álmodj merészet,
s figyeld, a gondolat teremt!
Valóra váltja az egészet,
neked adva a végtelent.

Üzen az Ősz: – Nyugodj le végre!
Engedd csak szállni az időt!
Ülj le egy padra, nézz fel az égre,
figyeld a vágyad, s hagyd hatni őt!


Aranyosi Ervin: Sír a hegedű

Sír a hegedű,
őszi szél jajong…
Elszállt a derű,
a gondolat csapong.
Hol van az a nyár,
az elmúlt szerelem,
álomként suhant
csak át a szívemen.

Sír a hegedű,
álmodik az ősz,
hulló levelű
fák között elidőz.
Hol van az a nyár,
az elszállt örömök,
elmúlt tovaszállt,
s én mindent köszönök.

Sír a hegedű,
a holdfény táncol,
álmom keserű,
messze jársz, már máshol.
Elfújja a szél
a régi kedves dalt,
emlék lesz csupán,
de a szívembe mart.

Sír a hegedű,
őszi szél csapong…
A múlté a derű,
most szomorú vagyok.
Elmúlt az a nyár,
a boldog szerelem,
nyomokat hagyott
megfáradt szívemen.

Aranyosi Ervin: Az ősz

 Nem haldoklik, csak más világba készül,
az élet színeivel kiegészül.
Új valóságot, új élményt teremt,
egy cseppbe gyűjtve be a végtelent.
Megágyaz, avarágyat hint magának,
megőrzi minden emlékét a mának,
és álmában egy új tavaszt remél.
Elszenderül, csak hadd jöjjön a tél!

Aranyosi Ervin: Eljött az ősz

Eljött az ősz, mint minden évben,
s hogy miért kedves énnekem?
Talán, mert folyton megcsodálom,
színessé teszi életem…

Kimegyek hát egy árnyas parkba,
s körülhordom tekintetem.
Figyelem múló, szép varázsát,
hogy mit mutat megint nekem.

Levelek szállnak ágról-ágra,
kergeti őket lenge szél.
Elmúlást hozva a világra
egy újabb tavaszról mesél.

Hallgatja Napunk fenn az égen,
aranyló fénye megkopott.
Nem ragyog úgy, mint nem oly régen,
fényéből tán a Hold lopott.

Nézem a fák színes ruháit,
mind-mind bohócnak öltözött.
Érzem, bohémmá őszült lelkük
mesevilágba költözött.

Talán a Föld most halni készül?
Vagy csak álmodni megpihen?
Megállna örök körforgása?
– Az nem lehet, én nem hiszem!

Mégis leveti rőt ruháját,
eldobja mind a színeket,
pucér fákat már nem takarja,
s a gúnyos szél megint nevet!

Nézem a megalázott fákat,
hisz nemcsak levelük veszett,
hitük sincs már, s tán tőlem várnak
új tavaszra ígéretet.

Ne sírjatok, nincs minden veszve,
épp csak a szél megágyazott,
álom borul a nagy világra,
s ne félj, te fa, nem vagy halott!

Csupán csak megpihenni kéne,
tavaszra erőt gyűjteni,
álmodni boldog, szebb világot,
amit új év tölt majd teli.

Nem múlik el soha az élet,
egy nap majd újjászületik.
Legyetek büszkék a jövőre,
ti lesztek majd a szüleik.

Az elmúlás csak pillanatnyi,
halált új születés követ.
Nehezen megy, ki menni készül,
s örül, ha újra eljöhet.

Kísérjen halkan öröm-óda,
zenéljen hozzá kósza szél.
Álmod erőd majd visszaadja,
hogy újra élő s szép legyél!

Aranyosi Ervin: Őszi fák

Lám, a megfáradt fák
levelüket ejtik,
a nyár üde zöldjét
végképp elfelejtik.

Harmatcsepp a könnyük,
hajnalban zokognak,
meghajolnak szélnek,
múló évszakoknak.

Színes levelekkel
takarják a földet,
színpompás varázzsal
búcsúzkodnak tőled.

Ha lehull a levél,
álom száll a fákra,
színes avarszőnyeg
terül a világra…

Weöres Sándor

BALLADA HÁROM FALEVÉLRŐL

Lehullott három falevél

Észrevétlen az őszi ágról.

És jött a szél, a messzi szél,

Egy messzi, másik, új világból –

Elröpült három falevél

– – – – – – – – – – – – – – –

Az egyik magasba vágyott:

Talált a felhők közt új világot,

Emelte, emelte a szél.

A másik rohanni vágyott:

Magasba hágott és mélybe szállott,

Sodorta, sodorta a szél.

Harmadik szédülni vágyott:

Szemét lehunyta, semmit se látott,

Kavarta, kavarta a szél.

Lobogott három falevél.

– – – – – – – – – – – – – – –

Lehullott három falevél

Tehetetlenül a világból.

Ott lenn a sár, fekete, mély –

Ki emel fel az őszi sárból,

Ti szegény három falevél?

Aranyosi Ervin: Őszi tánc

Mennyi színes levél lehullott a fákról,
mind-mind nekem üzen, szépet súg magáról.
Amikor a nap süt, színeik vidámak,
nem fáj az elmúlás, nincsen bennük bánat.
Mind játszani akar, széllel kergetőzni,
előre szaladni, mindent megelőzni.
Aztán elterülve pihennek a földön,
maguk közé várnak, már meg sem lepődöm.
Szépen hanyatt fekszem, s felnézek az égre,
a piszkos felhőktől elszürkülő kékre,
a Napocska tüze halványabban ragyog,
ám én mégis élek és vidám maradok!
Mennyi színes levél fekszik körülöttem,
táncoljatok vélem, én örülni jöttem!
A jó szél fütyüljön talp alá valónak,
hozza üzenetét fehér télnek, hónak!
– Kapd fel, kapd fel – jó szél – a sok szép levelet,
hadd perdüljek táncra ővelük, s teveled.
Vidám szívvel fogok eztán gondolni rád,
mert a Föld az forog, s nem követ el hibát!
Még ha úgy is látod, meghal a természet,
lesz majd feltámadás, s legyen benne részed!

Dsida Jenő 

Ősz

   Mért van, hogy a szívem

Csupa, csupa bánat? –

Siratom halálát

A gyönyörű nyárnak.

 Siratom halálát

A hulló levélnek,

Lassú hervadását

A virágos rétnek.

 Siratom halálát

Égő forró könnyel…

…Csicsergő madárdal

Tavaszi virággal

Csak még egyszer jöjj el!

Ajánlja az írást a tököli Sziget Civil Kontroll Egyesület Vezetősége

 

  1. november 2.                             Írta és összeállította: Pletser József

 

 

https://youtu.be/5rIvtpj3zFQ

https://youtu.be/h3K-6Z3JB0M

https://youtu.be/gnB7_WxAgx4

https://youtu.be/J-MtJ84_7t0

 

Forrás: Internet

 

 

HALOTTAK NAPJÁN

HALOTTAK NAPJÁN

Látjátok, feleim, szemetekkel, mik vagyunk! Bizony por és hamu vagyunk. Mennyi malasztban teremté először Isten a mi ősünket, Ádámot, és adta vala neki a paradicsomot házul. És a paradicsomban való minden gyümölcsből, monda neki, hogy éljen, csupán egy fa gyümölcsétől tiltá el. De mondá neki, miért ne egyék. “Bizony, amely napon eszel azon gyümölcsből, halálnak halálával halsz.” Halotti beszéd és könyörgés (részlet) Pais Dezső olvasata.

A katolikus egyházban a Mindenszentek utáni nap (nov. 2., ha az vasárnap, akkor nov. 3.) a tisztítótűzben szenvedő lelkek emléknapja. Ezen a napon a „küzdő egyház” tehát a „szenvedő egyházról” emlékezik meg. Általános szokás szerint az előtte való nap délutánján, a „halottak estéjén” rendbe hozzák a sírokat; virágokkal, koszorúkkal feldíszítik, és az este közeledtével, gyertyákkal, mécsesekkel kivilágítják, „hogy az örök világosság fényeskedjék” az elhunytak lelkének. Idegenben elhunyt, ismeretlen földben nyugvók emlékének a temetőkereszt vagy más közösségi temetőjel körül gyújtanak gyertyát. Régente néhol egyenesen máglyát gyújtottak, miközben szünet nélkül harangoztak.

Elterjedt szokás szerint ezen az estén otthon is égett a gyertya, mégpedig annyi szál, ahány halottja volt a családnak. Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium (részlet) Halottak napja.

A november elsejei Mindszentet Kr. u. 835 óta, a másodikán tartott Halottak napját pedig 998 óta tartja meg az Egyház. Az utóbbi ünnep főként a chiliasmus hatása alatt született meg: a Krisztus utáni 1000-ik évre várt világvége szorongásos hangulatában, amikor is a halandók iparkodtak az elhunytak szellemeivel jó barátságba kerülni. Sírjaikon gyertyákat gyújtottak fel, hogy a szegény fázós lelkek, ezek fényénél melengethessék magukat. A gyertyát azért is kellett a sírokon meggyújtani, hogy az ezen a napon sírjaikból kiszabadult lelkecskék újra visszataláljanak a sötétben a maguk sírjába, s ne nyugtalanítsák aztán tovább az élőket. Supka Géza: (részlet)  A halottak hónapja.

A református egyház számára nem hivatalos ünnep ez a nap, de már csak azért sem hagyható figyelmen kívül, mivel együtt élünk római katolikus és más felekezetű testvérekkel, nem beszélve arról, hogy akarva, nem akarva kivételes dátumnak tekintik csaknem mindenütt maguk a református gyülekezetek is. Ezért hangsúlyozni kell: igen jó alkalom arra, hogy az elköltözött szentek (hiszen minden hívő szent az Úr Krisztus érdeme által) halálával és halál utáni életével, illetve a kárhozattal kapcsolatosan a tiszta szentírási tanítás prédikáltassék. Tehát a „minden szentek” nemcsak a kiemelkedő kegyes atyákra vonatkozik, hanem valamennyi keresztyénre, akár Korinthusban (1Korinthus 1, 2), akár a saját gyülekezetünkben. Az elköltözött szentekre (szülőkre és gyermekekre, testvérekre és rokonokra vagy bárki másra) emlékeznek az életben lévők, s közben a saját végükre is tekintenek az élet-halál Urának orcája előtt. Tőkés István: Hétköznapok – ünnepnapok (részlet).

Ady Endre: Halottak napján

   

Halottja van mindannyiunknak
Hisz’ percről-percre temetünk,
Vesztett remény mindenik percünk
És gyászmenet az életünk.
Sírhantolunk, gyászolunk mindig,
Temetkező szolgák vagyunk!
– Dobjuk el a tettető álcát:
Ma gyásznap van, ma sírhatunk!

Annyi nyomor, annyi szenny, vétek
Undorít meg e sárgolyón…
Hulló levélt hányszor feledtet
A megváltó, a gyilkos ón!…
Óh, hányszor kell a sírra néznünk,
Hogy vigasztaljuk önmagunk –
– Dobjuk el a tettető álcát:
Ma ünnep van, ma sírhatunk!…

november 1.

Reviczky Gyula: Halottak napján (részlet)

Ez a halál, a hervadás hava.
Emlékezzünk halottainkra ma.
Óh, mert kinek nincsen köztünk halottja,
A temetőben vagy saját szívében!
Menjünk ki s hintsünk a hideg sírokra
Könnyet, s virágot; ma a könny se szégyen.

Ki vesztett gyermeket, szülőt, arát;
Ki téged gyászol, hitves, jó barát:
Gondolja meg: e szomorú világon
Nemcsak porhüvelyünk: minden veszendő.
Elszáll az ifjúság, a nyár, az álom,
S hogy ne legyen múlttá, nincs oly jövendő.

Melyen kedvünkre, nyíltan sírhatunk,
Egész esztendőben nincs több napunk,
Fájdalmunkat ma rejtegetni nem kell.
Halandó, gyönge testvérek vagyunk ma.
Sirok között egyenlő minden ember,
Akár ott sírva, akár oda jutva.

Tompa Mihály: Halottak emlékezete (részlet)

A hős ifjú koszorúval, sebekkel,
A test-halomból délcegen kilép;
Jön a testvér, barát s a mátka; felkel
Ki elveszett, s nem tudni hol?  mikép?
Meghalni a sors, akit hova vitt:
Föld és tenger kiadja holtait.

 

Csukás István: Istenke, vedd térdedre édesanyámat

Istenke, vedd térdedre édesanyámat,
ringasd szelíden, mert nagyon elfáradt,
ki adtál életet, adj neki most álmot,
és mivel ígértél, szavadat kell állnod,
mert ő mindig hitt és sose kételkedett,
szájára suttogva vette a nevedet.
Én nem tudom felfogni, hogy többé nincsen,
s szemem gyönge hogy a semmibe tekintsen,
hová a fény is csak úgy jut, hogy megtörve:
helyettem nézzél be a mély sírgödörbe,
próbálkozz, lehelj oxigént, tüdőd a lomb!
Nem is válaszolsz, kukac-szikével boncolod,
amit összeraktál egyszer végtelen türelemmel,
csak csont, csak por, ami volt valamikor ember,
mivel nem csak Minden vagy: vagy a Hiány,
magadat operálod e földalatti ambulancián.
Mi mit nyel el a végén, fásultan szitálod
a semmiből a semmibe a létező világot,
anyát és gyereket, az élőt s a holtat,
s mert Te teremtetted, nem is káromolhat,
csak sírhat vagy könyöröghet, hogy adj neki békét,
nem tudjuk, hogyan kezdődött, de tudjuk a végét;
én sem káromollak, hallgasd meg imámat:
Istenke, vedd térdedre édesanyámat!

 

A fenti összeállítást ajánlja halattak napja alkalmából az Önök szíves figyelmébe!

Tisztelettel: a tököli Civil Kontroll Egyesület Elnöksége

Tököl, 2018. november 1.       Írta és összeállította: Nagy Béla