Mindenki tegye szabadon,félelem nélkül a dolgát..

Mindenki tegye szabadon, a törvényeket

betartva , félelem nélkül a dolgát..!

Mottó: „ A szabadság ott kezdődik, ahol megszűnik a félelem.” Bibó István (1956.)

 

Mostanság pro és kontra érvek hangzottak el honlapunk a www.tokolicivilek.hu és a tököli közügyek facebook csoport oldalain azzal kapcsolatban, hogy az önkormányzati döntéseket és az önkormányzati képviselői, polgármesteri munkát bíráló, arra több esetben nemet mondó „ellenzékiség”, vagy a kerülni mindent, ami számunkra esetleg veszélyes, hátrányos lehet mentalitás követendő-e? (Itt most nem részleteznénk a vitatott témaköröket, mert az a válaszunk szempontjából érdektelen.)

  • A demokratikus hatalmi berendezkedés lényegi vonása ugyanis, hogy a döntéshozatal során a többségi elvet alkalmazzák, de az eltérő véleményen lévő kisebbségeket nemcsak megtűrik, hanem elegendő alkalmat biztosítanak a számukra, hogy a többségi akarat alakulását befolyásolhassák. Petrétei József

 

  • Nálunk az eltérő véleményen lévő kisebbségi álláspontok elhangzására, az önkormányzati választásokon győztes többség, a kisebbségben maradt és az önkormányzati választáson induló független képviselőjelölteknek semmilyen (a többségi akarat alakulását befolyásoló) megszólalási lehetőséget nem biztosított egyetlen egy önkormányzati bizottságban sem külsős bizottsági tagként. A közpénzen finanszírozott önkormányzati lapban a kritikai vélemények megjelenítésére semmilyen lehetőség nincs. Ezek után az önkormányzati ülések nyilvánosságára és a közmeghallgatásokra való hivatkozás, mint kritikai megnyilvánulási lehetőség a hatalmon lévők részéről, csak üres frázis és maga a nettó cinizmus.

 

  • Ezek után következésképpen az, hogy a kisebbségi álláspontok kifejtésének és megjelenítésének milyen módját választja az önkormányzaton kívüli „ellenzék”, mivel az nem látszik, hogy az önkormányzaton belül lenne, formáját saját maga kényszerült megválasztani. Ezért a település életét, a közjót érintő, a közpénz felelős és takarékos felhasználásával kapcsolatos, az elvégzett képviselői, polgármesteri és bizottsági munkáról (ha már fizetést, tiszteletdíjat vesznek fel az elvégzett vagy el nem végzett munkájukért), információk kérésével, kérdések feltevésével köteles tájékozódni. Mert ez lenne az „ellenzék” dolga. Ezért az önkormányzaton kívüli „ellenzék”kritikai hangvételű honlap működtetésével kényszerül működni. Mert az ember a világot kérdezhetőnek (kérdésre méltónak), önmagát pedig a kérdésre alkalmasnak, sőt rákényszerítettnek találja. …. Kíváncsi érdeklődése (és) szakmai kutatása objektív meglátásokra vezetik, ezeket igyekszik egyre hívebben kifejezni, és a fölismert igazság mellett bátran síkraszáll– ni. dr. Tuba Iván

 

  • Arra a kijelentésre, minősítésre, hogy az önkormányzaton kívüli „ellenzék” a város ellensége lenne a Példabeszédek Könyvéből vett idézettel is válaszolunk: (Péld. 6.12-19). – A fondorlatos ember megcsúfolja az igazságot és ennyiben Isten igazságát. Valójában az ilyen emberből hiányzik az őszinteség és az igazi jóakarat, viszont az, aki szemtől szembe megmondja az igazságot, illetve nyíltan dorgál, békességet szerez (Péld 10.10: 16.30). Ugyanis a hamisság és a bűn elhallgatása vezet békétlenséghez, az igazság pedig a béke forrása.

Morális megközelítés szerint: a város vezetését érő kritikai észrevételeket megfogalmazók, akár jogosnak, akár jogtalannak is érezzük kritikai észrevételeiket, hogyan, mitől, miért lennének a város ellenségei? Vagy fogadják el és vegyék tudomásul a városvezetés tévedhetetlenségét, vagy azt, hogy mostantól ők maguk a város, ahogy gyakorlatilag ezt egy képviselő felesége válasz bejegyzésében kifejtette?

Mi tagadás, ez a gondolkodásmód egyfajta móriczi világot rajzol elénk, ahol könnyedén kijelentik a hatalmon lévők és „véleményvezéreik”, hogy „akinek nem tetszik, el lehet menni máshová”. Ezzel a gondolkodásmóddal kapcsolatban szeretném idézni Móricz egyik regény hősének Kopjáss István főügyésznek a sorsát, aki kicsit beleszeretett a hatalomba, s végül elbukott, mert nem lehet valaki rokon és nem rokon egyszerre.

  • A filozófiai, morális megközelítés után nézzük meg a település életében (a teljesség igénye nélkül) azt is, hogy a kritikus észrevételek alapján kikényszerített önkormányzati intézkedések a város hasznára vagy kárára váltak vagy válnak e?
  • A repülőtér ipari vágánya kiváltásának szorgalmazása a várost megközelítő közútból, káros vagy hasznos volt-e a város számára?
  • A város egyetlen nagy Fő úti” ABC „- jének újra nyitása (civil kezdeményezésekre), káros vagy hasznos volt-e a város számára?
  • A város egyetlen zöldmezős beruházásban 1974. évben megépített Csépi úti óvoda tetőszerkezet felújításának szorgalmazása, illetve a felújítás több önkormányzati cikluson keresztüli elmaradásának szóvá tétele, káros vagy hasznos lesz e a város számára, ha a felújítás  végre elkészül? Hitelből.
  • A város egyes részein hosszú évek óta megoldatlan csapadék és belvíz elvezetési problémák megoldásának szorgalmazása, káros vagy hasznos-e a város számára?
  • A városban megnövekedett közúti forgalom miatt indokolt lenne több gyalogátkelőhely létesítése és gyalogjárda építése. Akik ezt szóvá teszik azok a város ellenségei? Örülünk, hogy elindult a gyalogátkelőhely építési program.
  • Ha hosszú évek óta, minden gazdasági évben több tíz milliós veszteséget termelő uszoda, művelődési ház, sportcsarnok veszteségeinek csökkentésére láthatóan semmilyen érdemi lépést nem tesz az önkormányzat, és akik ezt számon kérik, szóvá teszik, azok a város ellenségei? Nem inkább azok, akik a rájuk bízott közvagyonnal ily módon bánnak illetve gazdálkodnak?
  • A város kárára vagy hasznára válik-e, ha (polgármesteri előterjesztésre, javaslatra) egy kárpótláson szerzett külterületi ingatlant az önkormányzat az ingatlanszakértő által becsült ár tízszereséért vásárol meg? A város ellensége, aki ezt szóvá teszi, vagy szót emel egyes önkormányzati beruházások túlárazása miatt illetve korrupciógyanús ügyekre hívja fel a figyelmet?
  • A város ellenségei volnának azok, akik szót emelnek a volt orvosi rendelők, a régi temetők botrányos állapota miatt? Legalább húsz – huszonöt éve a Hoffman Meséi Tökölnek című folytatásos mesesorozatban mindig megígérik a rendbetételüket, azután soha semmi nem történik.
  • A város környezetének védelme érekében teendő önkormányzati intézkedések – mint az illegális hulladéklerakó helyek felszámolása a város különböző külterületein, újbóli kialakulásának megakadályozása oly módon, hogy az önkormányzat hulladéklerakó udvart létesít és működtet – sem válnának a város kárára. Minden közmeghallgatáson a város polgárai felvetik az illegális hulladéklerakók felszámolásának igényét, mégsem láthatóak a probléma végleges megoldására tett önkormányzati intézkedések. Ők is a város ellenségei?
  • Az sem válna a város kárára, ha az önkormányzati képviselők és a polgármester meghallanának olyan lakossági észrevételeket, igényeket, mint például azt, hogy kevés egy darab fiók gyógyszertár működése a város közigazgatási határain belül. Ötezer lakosonként indokolt illetve engedélyezett egy egy gyógyszertár működtetése. Az a lakossági észrevétel sem indokolatlan, mely szerint meg kellene oldani a helyi közösségi közlekedést a város határain belül, korszerű a lakossági igényekhez igazodó bevásárlási lehetőségeket kellene biztosítani a Pesti úti lakótelepen és a vasúton túli városrészben. Az sem válna a Pesti úti lakótelepen élők kárára, ha igényeiknek megfelelő közösségi ház épülne vagy működne a lakótelepen. A fiatalok (és nem fiatalok) számára változatos, sokszínű szórakozási lehetőségek, programok szervezése a jelenlegi meglehetősen egysíkú programok helyett, ez sem válna a város fiataljai és nem fiataljai kárára. Az önkormányzati intézmények (művelődési ház, sportcsarnok) által szervezett rendezvények lebonyolítása és színvonala sok esetben kifogásolható, a rendezvényekre fordított költségek (közpénzek) átláthatóságának automatizmusa nem biztosított a nyilvánosság számára. Azok a lakosok, akik ilyen észrevételeket, igényeket fogalmaznak meg, a város ellenségei volnának? Nyilvánvalóan nem.
  • A város ellenségei volnának azok, akik felhívják a döntéshozók figyelmét arra, hogy a város fejlődését, gazdasági gyarapodását nem az önkormányzati vagy önkormányzati tulajdonú gazdasági társaságok megtakarításainak felélésével, önkormányzati ingatlanok értékesítésével (az elmúlt évek alatt eladott több száz ingatlanból mára alig maradt egynéhány) hanem önkormányzati megtakarítások elérésével lehet csak biztosítani, és nem pedig választói felhatalmazás nélküli ciklusukon átnyúló hitelfelvételekkel. Aminek az a következménye, hogy a döntéshozók a túlélésük érdekében a döntésük következményeit a jövő nemzedékekre terhelik át.
  • Miért gondolják egyesek, hogy akik nem feltétel és kérdés feltevése nélkül támogatják, (vagy nem támogatják) az önkormányzati képviselői és a polgármesteri döntéseket, azok a város ellenségei? Nem inkább azok a város ellenségei, akik a választópolgárok írásban feltett kérdéseire, észrevételeire nem, vagy önszántukból a legritkább esetben válaszolnak?
  • Úgy véljük, az sem válna a város kárára, ha az önkormányzat az adófizetők pénzét nem magáncélra illetve olyan magánvállalkozások támogatására fordítaná, melyek semmilyen közösségi feladatot nem látnak el a városban, illetve nem értelmetlen beruházásokra költené. A pénzhiányra hivatkozva megszüntetett közszolgáltatások – mint például: Öregek Napközi Otthona, Iskolai (közétkeztetési) konyha, helyi orvosi ügyelet, és lenne Pesti úti lakótelepi gyógyszertár – újra működnének a városban. Szerényen megjegyezzük, ha egy szervezeten belül (legyen az akár az önkormányzat is) pénzhiány keletkezik – ez elő szokott fordulni – akkor a helyes magatartás véleményünk szerint az, ha a szervezet irányítói a spórolást önmagukon kezdik, és nem a lakosság által igénybe vehető közszolgáltatások körét vagy színvonalát szűkítik. Ha az utóbbit teszik, joggal merülhet fel a kérdés alkalmasságukat illetően.
  • Úgy véljük, mindenki tegye szabadon, a törvényeket betartva, félelem nélkül a dolgát a város érdekében! A hatalmon lévők ne a saját boldogulásukért, hanem a település egészének fejlődéséért, jólétéért szakmai és ne politikai alapon hozott döntések alapján tevékenykedjenek! Ha nem ezt teszik, azt észrevételezze az „ellenzék” (mi a továbbiakban is ezt fogjuk tenni, ha ilyet tapasztalunk) és bizonyítsa, hogy bármikor, ha lehetőséget kap a választóktól kész, képes és felkészültebb a település irányítására, mint a jelenleg hatalmon lévők. Mert véleményünk szerint a XXI. századi magyarországi demokratikus körülmények között csak ez a magatartási forma – vagyis az állandó egyhangú döntések helyett a különböző vélemények, észrevételek ütköztetése a párbeszéd és a versenyhelyzet megteremtése – szolgálja a város érdekeit és biztosítja folyamatos fejlődését, mint arra a fentiekben már utaltunk.
  • Végül a normalitás határain belül szót ejthetünk arról is, hogy ki vagy kik a város ellenségei, arról bárkinek lehet ilyen vagy olyan véleménye. De arra senkinek nincs joga (még az önkormányzati képviselő feleségének sem), hogy a város más véleményen lévő polgárát, polgárait a honlap és a facebook nyilvánosságát felhasználva „a város ellenségeinek” nevezze, minősítse. Ezt visszautasítjuk és kikérjük magunknak.

 

  • Az is nyilvánvalóan látszik, véleményünk szerint, hogy a fentiekben leírtak „nem játszottak” egy a település fejlődéséért a polgármester részére odaítélt kitüntetés elbírálásakor.

 

  • A tököli (bejegyzett) Sziget Civil Kontroll Egyesület a lehetőségeihez mérten továbbra is nyilvánosságot biztosít minden olyan véleménynek, amely álláspontja szerint a település javát, érdekeit szolgálja. Egyesületünk személyeskedő, mások emberi méltóságának megsértésére alkalmas véleménynyilvánításokra a továbbiakban nem kíván reagálni.

 

Tököl, 2018. október 26.

 

A tököli Sziget Civil Kontroll Egyesület Elnöksége részéről

 

Tisztelettel: Nagy Béla társelnök

 

Utóirat gyanánt:

Bibó István: A szabadságszerető ember politikai tízparancsolata

  1. 1. Megköveteli magának és megadja másnak a minden embernek kijáró tiszteletet, de megkülönböztetett tiszteletet, sem magának semmi címet nem követel, másnak pedig úr voltáért, sem vagyonáért, sem hatalmáért, sem befolyásáért, sem ruhájáért megkülönböztetett tiszteletet nem ad, csak tisztességéért, vagy érdeméért; senki emberfia előtt meg nem alázkodik, alázatoskodó megszólítási és köszönési módokat szájára nem vesz.
  2. Magát munkában szolgának, szabad idejében és a maga otthonában úrnak tekinti, és szembeszáll mindenkivel, aki magát szolgálata és munkája alatt is úrként, hatalmasként viseli és másokat szolgáknak, alacsonyabb rendűeknek kezel.
  3. A maga vagy más munkája értékének a leszállítását, emberi kiuzsorázását, vagyoni vagy hatalmi helyzet kihasználását, s egyáltalán semmiféle kizsákmányolást nem tűr, magát vagy mást a maga igazából, világos jogából, megszolgált követeléséből semmiféle erőszakkal, megfélemlítéssel, rábeszéléssel, fortéllyal kiforgatni nem engedi.
  4. Őrködik a maga és minden ember egzisztenciájának a szabad és biztosított volta felett, illetéktelen vagy önkényes behatástól való mentessége jogvédelemmel és garanciákkal ellátottsága felett.
  5. Szüntelenül szem előtt tartja, hogy az emberi szabadság és az emberi méltóság egy és oszthatatlan és az egyik ember ellen akár társadalmi helyzete, akár származása, akár neme vagy kora címén elkövetett minden sérelem mindenki más szabadságát, méltóságát is veszélyezteti: ezért az emberi szabadság minden korlátozása, önkényes letartóztatás, fogvatartás, egyéni vagy hatósági hatalmaskodás, s az emberi méltóság mindenféle megalázása ellen azonnal együttesen, de ha az rögtön nem lehetséges, magában is fellép.
  6. Gyűléseken, egyesületben, munkaközösségben vagy bármiféle közösségben éppen úgy, mint a magánéletben önkényeskedést, akarnokoskodást, magánérdek illetéktelen érvényesítését, visszaélést, köz becsapását, közakarat meghamisítását, s mindenféle fenyegetést és terrorizálást nem tűr, minden ilyen ellen saját maga azonnal felszólal és más tisztességes emberekkel összefog, az erőszakosan érvényesülni próbálókat, tekintet nélkül arra, hogy kire és mire hivatkoznak, leleplezi és meghátrálásra kényszeríti, tisztában lévén azzal, hogy minden ilyennek az érvényesülése csakis a tisztességes emberek kényelmessége és megfélemlíthetősége miatt lehetséges.
  7. Semmiféle anyagi visszaélést vagy panamát el nem hallgat, sem elfedezni nem segít, bármilyen hatalmas embert kell is ezzel lelepleznie.
  8. Minden közügyben meggyőződése szerint vall színt: fenyegetéstől meg nem ijed, hízelgésnek be nem dől, s szavazatát vagy aláírását semmi pénzért vagy előnyért el nem adja.
  9. Minden felismert közérdek ügyében kezdeményezőleg lép fel, minden közérdekű szövetkezésben vagy mozgalomban tehetsége szerint munkájával és adományával részt vesz s igyekszik azt győzelemre segíteni, tisztában lévén azzal, hogy a közügyek elhanyagoltsága vagy méltatlan emberek kezébe való kerülése egyedül a tisztességes emberek kezdeményezésének hiánya és közéleti bátortalansága miatt történik.
  10. Bízik a közösség erejében, az emberek többségének tisztességében és abban, hogy ezt elegendő bátorsággal és igyekezettel érvényre is lehet juttatni, ezért a maga példájával, minden rosszhiszeműség elleni együttes és eredményes fellépéssel és minden jóhiszeműség számára a bizalom előlegezésével erősíti maga körül a közösségben és a tisztességes szándék győzelemre vihetőségében való hitet.

A kézirat lelőhelye: Magyar Tudományos Akadémia Kézirattára MS 5111/15.16

Facebook hozzászólások

Kortárs magyar költők versei

 

A rendszerváltás utáni éveink, kortárs   magyar költők verseiben

Mottó: Az igazság, mit a költő mond, örök igazság! Jókai Mór

A rendszerváltáskor és az Európai Uniós csatlakozást követően nekünk, magyaroknak ausztriai életszínvonalat, Bécsben cukrászdanyitási lehetőséget ígértek politikusaink. Városunknak a polgármester pedig osztrák kisvárosias jelleget. Mi lett az ígéretekből?  „ A kérdésre vaj’ ki és mikor ad választ”?

Nagy Gáspár Kossuth– és József Attila-díjas magyar költő, prózaíró, szerkesztő. 1949. május 4.-én Bérbaltaváron született. Tanulmányait a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban, majd Szombathelyen népművelés és könyvtár szakon végezte. 1981-től 1985-ig a Magyar Írószövetség titkára, 1985-től a Bethlen Gábor Alapítvány titkára, 1988-tól a Hitel című irodalmi folyóirat szerkesztője, 2004-től a Magyar Katolikus Rádió kulturális szerkesztőségének vezetője volt. 2000-ben tagjai közé választotta a Magyar Művészeti Akadémia. Költői életművének fontos része volt az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékének őrzése és eszméinek felmutatása. Meghalt:Budapest, 2007. január 3.

 

Nagy Gáspár: Három szálka egy privatizált gerendából

I.

Holdbélivé tett országrészek
lehetnek újra haza-tájak –
ha mind egy szálig hazatérnek
a katonák kik itt tanyáztak…

II.

Mondtad egykor:
hódoltsági övezet
vérző kövezet
félelem fogta vissza
a kezed
de nem a szád
és nem tollad
priuszod volt
– csodálkozol –
ez ma is megvan!

III.

Nem tudok itt lenni már
nem akarok ott lenni sehol
egy ember ki önmagából is kiszállt
és baktat a semmi iránt
csak fütyörészget/ne/ szabadon…

(1991)

Szálinger Balázs Budapesten él, 1978-ban született Keszthelyen, Alsópáhokon gyerekeskedett, Keszthelyen érettségizett, jogi egyetemre és bölcsészkarra járt, egy-egy évet töltött Kolozsvárott és Nagyváradon. 2012-től öt éven át szerkesztette a Hévíz folyóiratot, több mesedarabot írt, készített drámafeldolgozást a Nemzeti Színháznak. Ő írta az Operaházban játszott Egy barátság vége című kamaradráma szövegét. Köztársaság című drámáját Zalaegerszegen és Székelyudvarhelyen 2013-ban mutatták be. Első verseskötete (Kievezni a vajból) 1999-ben jelent meg, ezt követte a Zalai Passió, az Első Pesti Vérkabaré, A sík, A százegyedik év, az M1/M7, a Köztársaság, a 360°.

Szálinger Balázs: Korrupció

 20XX. szeptember 27.,
Potyka Söröző, Népszínház utca

„Ennek most eredményének kell lenni,
Fiúk, mondom, most ne a kocsival,
Négyzetméterrel foglalkozzatok,
A szerződés most a legfontosabb.
Ha három-négy éven belül se lesz
Eredmény, ismertek, engemet megtaláltok.
Bármi panaszotok van, jelezzétek
A szokásos csatornákon. Ha kértek
Számlát, összesítsétek, de ne a
Belső gépen. Nézzétek, ez a pénz,
Amit fogok szerezni, az amúgy is
Mind az elszerzésre lett kitalálva.
Hálistennek egészségem rendben van.
Sose kellett szaros munkát csinálnom.
Veletek voltak a bajban, s tudjátok,
Hogy most is viszlek titeket magammal,
Ezért találkoztunk ma. Legyetek
Én is büszke vagyok rátok, tudjátok.
Minisztériummal forró a drót.
Hogyha valaki azzal jön hozzám, hogy
Adjak számlát, új számlát, arra ott van
A másik telefon, és én meglátom,
Hogy mit tudunk csinálni. Jegyezzétek
Meg, hogy nem hatvan-hetven-nyolcvanat
Fogunk keresni, és hogyha igen:
Nem forintban, nem szarban és nem húgyban.
Gyerekek, kaptunk egy lehetőséget,
Nem tudom egyszerűbben mondani.
Csak figyeljetek rám, és lényegében
Ennyit tudok most mondani. Itt hosszú
Ismeretségek működnek az ügy
Mögött, mindenki jön mindenkinek
Eggyel. Én azt hiszem, érdemleges
Találkozás ez a mai. És hajrá.”

Pável Istvánköltő: Kiadom magam

Önéletrajz

Egy vagyok a „Ratkó-korszak” félresikeredett termékei közül, az a lassan kivesző fajta, aki még hisz a versekben, a szavakban. Sok hibám mellett – némi szerencsémre – nem lettem még politikusi alkattal is megverve. Mindezek ellenére mély bennem a meggyőződés, hogy a költészet – mindinkább feledett – faladata a körülöttünk lévő változó világ hatásának visszatükrözése. Nem vitás, az öncélú költészet magába zuhanása az oka az olvasók tömeges elfordulásának a versektől, az őket cserbenhagyó műfajtól. Talán ez a folyamat nem is megfordítható, de mindenképpen kell lennie elfogadható alternatívának. Ennek reménye ad erőt a napi munkám utáni versíráshoz. Ez a remény vezetett az amatőr irodalmárok egyre izmosodó táborába. Ez az elnevezés, nem a művek értékét jelzi, hiszen e csoport képviselői közül a legjobbak, versekkel tudnak megjelenni nyilvánosságuk előtt, miként, többek között, az Irodalmi Rádió válogatásaiból ez ki is derül. Sokkal inkább egy elkötelezettséget jelent, amit az amatőr irodalmárok meghatározó része érez az irodalom ügyéért. Az ebben a szellemben alkotók számára fontos a közösséggel való kapcsolat az érthető gondolatok és vállalható érzelmek közérthető módon történő megjelenítése.

Akik a fentebb megadott célommal többé-kevésbé egyetértenek – bizonyára -, az átlagnál megértőbbek lesznek a tagadhatatlanul bennem is megbúvó, egyéb emberi gyarlóságokkal szemben.

Sok szeretettel: Pável István

Pável István: Maszekvilág

Mindent elsöprő, elemi erővel becsülöm őket,
a szép, vonzó nőket,
akik tisztán látják, hogy nem igazán érdemes,
mégis – igen érdekes –
a tisztesség talaján oly szilárdan állnak,
hogy az embert gyötrő, őrlő munkába
mindig mosolyogva járnak,
ahol durva tulajdonos főnökök mindenkit bátran megaláznak,
akit az égető megélhetési kényszer kapzsi kezük közé vezérel.

Kemény István: (Budapest, 1961. október 28. –) író, költő. Középiskolai tanulmányait Budaörsön végezte. Az érettségi után négy évig jogot tanult, majd átjelentkezett az ELTE-re, ahol 1990-ben magyar–történelem szakon szerzett diplomát. Nős, három gyerek apja.

“A középkori Magyarország elbukott 1526-ban, az újkori 1944-ben, és ez a frusztrált, de küldetéses maradványország most múlik ki csendesen a szemünk előtt. Nincs itt már önálló kis világ, nincs egek ostromlása.”

Elismerései:: Kilencek-díj, 1986 A Szépirodalmi Könyvkiadó Nívódíja, 1988 KISZ-díj, 1988 Móricz-ösztöndíj, 1989, A Jövő Irodalmáért-díj, 1989 Holnap Kiadó Nívódíja, 1990 Soros-ösztöndíj, 1994 Hidas Antal-díj, 1994 Graves-díj, 1995 Déry Tibor-díj, 1997 József Attila-díj, 1997 Zelk Zoltán-díj, 2001. Arany János-ösztöndíj, 2002. Palatinus-díj, 2002 JAK-díj, 2004 költészet Székely Bicska-rend, 2006 Palládium-díj, 2007 Babérkoszorú-díj, 2007

 Kemény István: Búcsúlevél

Édes hazám, szerettelek,
úgy tettél te is, mint aki szeret:
a tankönyveid és a költőid is
azt mondták, hű fiad legyek.

Hű is voltam, fel is nőttem,
cinikus ember se lett belőlem,
csak depressziós, nehéz és elárult,
bezárt cukorgyár a ködben.

Őzek fáznak a szántáson
vagy egy kisváros, alig látom.
Ígértél nekem egy titkot, hazám, hogy
mi a fontos a világon.

Hogyha néha belekezdtél,
az se volt baj, hogy nem szerettél,
majd szeretsz mást vagy magadat, nem baj,
de egyszer csak öreg lettél.

Gonosz lettél, vak és régi,
egy elbutult idegen néni,
aki gyűlöletbe burkolózva még
ezer évig akar élni.

Nem kértél, hogy mosdassalak,
annyit se morogtál, hogy hagyjalak,
mint egy szőnyeg, feküdtél a semmin,
elárulni se hagytad magad.

Az én teám közben elforr,
nem vagyok az már, ki voltam egykor,
az életem nagy happy end nélkül is
véget érhet, mint egy verssor.

Azt játszod, hogy nem is hallasz,
túl nagy énfölöttem a hatalmad.
Hozzád öregszem és belehalok, ha
most téged el nem hagylak.

Amíg élek, úton leszek:
használni akarom a szívemet.
A fejemben szólal majd meg, ha csengetsz,
édes hazám, szerettelek.

Térey János (Debrecen, 1970. szeptember 14. –) magyar író, költő, drámaíró, műfordító.1989-től 1991-ig magyart és történelmet tanult a budapesti Tanárképző Főiskolán, majd az ELTE Bölcsészkarán. 19971998-ban a Cosmopolitan olvasószerkesztője volt. 1998 óta szabadfoglalkozású író. Verseit 1990-től közli az Élet és Irodalom, a Holmi, a Jelenkor, az Alföld és a 2000. Nyolc verseskönyve és egy novelláskötete jelent meg. Legjelentősebb munkája a Paulus című verses regény, illetve drámatetralógiája, a Nibelung-lakópark. A drámaciklus harmadik részét, a Hagen avagy a gyűlöletbeszéd címűt a Krétakör Színház mutatta be 2004 októberében a budavári Sziklakórházban. Az előadás vendégjátékként szerepelt Wiesbadenben, a „Neue Stücke aus Europa” fesztiválon. Következő darabja a Papp András társaságában írott Kazamaták (budapesti Katona József Színház, 2006); a legutóbbi pedig az Asztalizene (Radnóti Színház, 2007). A Protokoll c. verses regényének dramatizált változatát ugyancsak a Radnóti Színház tűzte műsorára (2012). 2006 tavaszán az Akademie Schloss Solitude ösztöndíjasa volt Stuttgartban. 2010-ben a Halma Network vendége a lettországi Ventspilsben és az írországi Annaghmakerrigben, a Tyrone Guthrie Centre-ben.


 Térey János: Magyar közöny

                            Kemény István Búcsúlevelére

Fölpaprikázva, s megvezetve, népem,
Nyakadban ízlésed szerinti úrral,
Ha olvasol, hát félreolvasol,
És fényes nappal vészharangozol;
Tárulkozó elfojtásodat értem.

Ki legnagyobb vagy önmagasztalásban,
S öngyűlöletben, önkorlátozásban,
Gőggel tudsz elfordulni, sérteni,
Sértődni, mint egy félretolt zseni!…
Két féltekéd nehéz szívvel bejártam.

Kőbe vésett alkotmány a jutalmad!
Fék: nem bilincs. Otthonos lett a káosz,
A tisztázás helyett a lágy maszat.
Pörös szájak befogva? Nagydarab
Megmondóemberek pálcát ragadnak.

Az életre trombitált múzeumból
Üzennek tekintetes vármegyéid!
És műveletlen főispánjaid
Gondozzák a föld szekérvárait;
S egymást elvéteni késztet az undor.

Legyintve szerteszét és számolatlan,
Él a kedély. Lakájkultúra tombol,
Kilincselők a nábob ajtaján…
Pirul a boldogságos tartomány
Az alázúduló vörösiszapban.

 

Lackfi János (születési neve: Oláh János; Budapest, 1971. május 18. –) József Attila-díjas magyar költő, író, műfordító, tanár, Nyugat-kutató, fotós. Publikálása kezdetekor vette fel a Lackfi nevet, hogy apjával össze ne tévesszék. 1985–1989 között a Táncsics Mihály Gimnázium diákja, első publikációja ebben az időszakban, 1987-ben jelent meg. Az ELTE BTK magyar–francia szakán szerzett diplomát 1996-ban, majd az ELTE-n a Magyar Irodalomtörténet tanszéken doktorált. 1994-ben már a JPTE Francia Tanszékén tartott kurzust a belga irodalomról. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Francia Tanszékének adjunktusa (1996-tól), a Kreatív Írás program egyik vezető oktatója Vörös István mellett. 1999 óta a Nagyvilág című folyóirat, 2000-től a Dokk.hu internetes folyóirat egyik alapító szerkesztője. A Magyar Írószövetség és a JAK tagja, valamint a Magyar PEN Club titkára. Irodalmi tevékenysége mellett fényképei a Kalligram, a Kortárs és a Liget című folyóiratokban jelentek meg. Párok című első önálló kiállítása Kaposvárott, Piliscsabán, majd Budapesten, az Írószövetség Klubjában volt látható. Hat gyermek édesapja .

Lackfi János: A FEKETE ROUTER

Szilágyi
Örzsébet
E-mailjét megírta,
Emoti-
Konokkal
Azt is telesírta.

Fiának
Megy a mail
London városába,
Ahol az
Mosogat
Egy setét kocsmába’.

“Gyermekem,
Jól vagy-e
London városában?
Megjött-e
A csomag? Egyél ám!
Nem fázol?
Van ott meleg holmi?
Inglisül
Beszélsz már?
Tudunk majd szkájpolni?

Kell-e pénz?
Idenézz,
Nem élünk nagy lábon,
De amit
Spórulunk,
Összeguberálom.

Hát az az
Egyetem?
Gyűjtesz a tandíjra? Kattintja
A küldést,
Sürgeti a gépet,
Ám a rend-
Szerhiba
Fel éppen most lépett.

“Apukám,
Levelet
Írtam a gyereknek,
A szöveg
Hova tűnt?
Kihajítom eztet.”

“Letöröm
Derekad,
Ha a gépet bántod!
Egy vagyon,
Aranyom,
Kérjük meg a Márkot!”

“Értem én,
Szomszéd úr,
Hogy a cucc beégett,
Gőzöm sincs,
Mi a baj,
Hívják fel a céget!”

“Vinné el
E-mailem
Bár valami angyal.
Úgy talán
Szót váltok
Az én kisfiammal!”

“Nyugalom,
Asszonyom,
Húzza ki a routert.
Hogy az mi?
Kis doboz,
Szíve attól bútelt.

Ne velem
Visítson,
Nem tehetek róla!
A vonal
Működik,
Mint egy svájci óra.

Keressen,
Keressen
Fekete dobozkát,
Amelyben
A zöld fény
Éjjel is motoszkált.

Routere
Fekete,
Kutasson utána,
Másszon fel,
Nézzen be
Padlásra, kamrába.

És hogyha
Kihúzta,
Vár tíz másodpercet.
Akkor dug-
Ja vissza,
Hátha villog, serceg.”

Keresik,
Kutatják,
Kamrában, padláson!
Szegecselt
Gerinccel
Ki lesz, ki felmásszon?

Megnézik
Végül a
Beépített szekrényt.
A router
Ott gubbaszt
Leszidott gyerekként.

Kihúzzák,
Kapcsolják,
Delejes fény villan,
Az e-mail
Kiröppen,
A mailboxból vígan.

Pár perc sem
Telt belé,
Máris jött a válasz!
Mobilról
Elküldve,
Szívélyes és nyájas!

“Köszi a
Csomagot,
Kéne pénz is némi.”
“Ó, igen,
Jaj, igen,
Így csak ő tud kérni!”

 

Pável István: Nem tudom

Nem tudom ki mit árult el és miért,
de egy régi rendszer újra visszatért!
Egyre fájóbb látni, nyomort szül nyomor,
mind nagyobb úr lesz az éhező gyomor!
Mint a jég, úgy olvad a középosztály,
ahová oly büszkén tartoztál!
Az utcákon hajléktalanok hada nő,
míg csökken életünk színvonala!
Csak korhadt fa, mi idő előtt kidől?
Ha van munkád, nem kell félned semmitől,
mert biztos támaszt nyújt jól végzett munkád?
Mennyi új kérdés, túl sok fájó válasz,
mert az ember néha rosszul választ!
Szívesen elfutnál/bújnál, ha tudnál!

    Szálinger Balázs: Kereszténydemokrácia

8-kor ér haza Kereszténydemokrácia,
21. századi díszeit ledobja,
Sóhajt,

A tükör elé áll,
Fáradt,
Kegyenccsontjánál kipirosodott.

Fiatalon a kereszténység voltam,
Fiatalon a demokrácia voltam,
A két legszebb szó voltam a világon,

S a harmadik legszebb,
A jog
Társasági ringyót csinált belőlem.

8-kor ér haza Kereszténydemokrácia,
Tévedésben, koraestetudattal.
Mintha csak egy magas,

Megroggyant nő lenne a pultnál,
Aki mert prűd, nem nyúl az italhoz,
De el se lép, mert ott még megdicsérik,
Aki nem ismer férfit,
Csak fajankókat ismer, hobbivadászokat ismer,
És nem tudja, amit tud a Jóisten,

Hogy lehetne hinni még – – –
Hogy bőven volna még mit – – –
Hogy este 8 van, de a kereszténységnek

Még mindig csak elején vagyunk.


Erdős Virág (Budapest, 1968. február 27. –) József Attila-díjas magyar költő, író, drámaíró. „Erdős Virág költészetét nemcsak a szókimondó, kemény rendszerkritika, hanem az elementáris, éjfélsúlyos, szarkasztikus és blaszfémikus humor is átszövi. Egyszerre játékos és komoly, sőt komor; egyszerre desszert és a tányér szélére diszkréten kitolt mócsing; egyszerre gyermeki és véglegesen, visszavonhatatlanul felnőtt. Akit már nem lehet átverni, megvezetni, megalázni és megszomorítani többé.”

Erdős Virág: Na most akkor….

Részletek:

„    …mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, ki legeljen penneágyon rozmaringos mellfilét, ki pecázza kukából a halolajos kiflijét,”…

„  ….ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, ki rakja ki carrarai márvánnyal a klotyóját, kinek pakoltassák ki a pénztárnál a motyóját, ki zúzzon ki Rómába, hogy láthassa a piétát, ki nyomassa ezerrel a déligyümölcs-diétát, ki merengjen el egy régi, feudális szokáson, kit érjenek állítólag kisebb bolti lopáson, kinek legyen ad absurdum reklamálni mersze, ki merjen a jogaiért kiállni, na persze,”…..

„ …..na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, kinek legyen tiszta sor, hogy haladás vagy haza, kinek legyen úgy, hogy többé ne mehessen haza, kit várjon a boldogság kék tengerén egy bárka, kit viszont a vácrátóti köztemető árka, kinek jusson éppen elég hely az isten tenyerén, Budafokon, Budaligeten és Mátraterenyén, Békésbe’ és Hevesbe’, s ki menjen a levesbe,”

Tököl, 2018. október 12.

A fenti válogatást ajánlja az Önök szíves figyelmébe tisztelettel: a tököli Sziget Civil Kontroll Egyesület Elnöksége.

A válogatást összeállította: Nagy Béla és Pletser József

Forrás: Internet

 

 

Facebook hozzászólások

A SZÉKELYKAPU

A SZÉKELYKAPU 

A magyar ember sokfelé jár a világban, körülnéz, élvezi a világot és sokat hoz haza a látottakból. Nem messze tőlünk Erdély szívében a Székelyföldön olyanokat láthatsz, amihez hasonló kevés van a világon. Néhány mozzanattal szeretném felhívni azok figyelmét, akik még nem jártak arra és azokét is, akik szerencsések voltak, hogy megtehették a látogatást. Ne hagyjátok ki, ha tehetitek, nézzétek meg! Erdély gyönyörű!

A múlt:

Priszkosz rétor, késő ókori keletrómai (görög) diplomata, történetíró. 448449 körül egy követség tagjaként járt Attila hun uralkodó udvarában, így ír a hunok építkezéséről: “Attila háza minden más háznál fényesebb. Ez a ház gerendákból és simára gyalult deszkákból volt összeillesztve és fakerítéssel körülvéve, nem biztonságul, hanem csak díszül.… Attila udvarára nagykapu vezetett, melynek szárnyvonalai befelé nyíltak s nem kifelé, mint a görögöké”. A magyar kerítések és kapuk célja a tulajdon védelme, az idegen szemektől való elhatárolódás, de emellett alkalmat is szolgáltat a díszítésre. A belső udvarteret őseinknél a kis- és nagykapu választotta – választja el az utcától. Ha az utcaajtót és a nagy kaput közös szemöldökgerenda fogja össze és az a szénásszekerekhez mért magasságúvá emelkedik, és közös tetővel látják el; ezt nevezzük nagykapunak, más szóval székelykapunak, pontosabban fedeles nagykapunak. A kiskapu általában ugyanolyan magasságúra emelik, így annak mérete nem változik, teteje viszont jó alkalmat nyújt a díszítésre. Székelyföldön oszlopokat, más néven zábékat, kapubálványokat ásnak a földbe, ezek adják a kapu keretét. E keret foglalja magába a kiskapu és a szekérbejárat testét. A felső, keresztben álló fedél galambdúcként szolgál; ez a galambbúg.

 

„Azt tartják, hogy amikor a székely ember kivágja a fát, megsajnálja és faragni kezdi.Addig faragja,míg a lelkét belefaragja a fába.Így születik a székelykapu és válik a székely ember lelkévé, amely ma már a magyarság szimbóluma az egész világon.”

 MI A SZÉKELYKAPU?

A nagy, fedeles, kötött, többnyire díszített kapuépítmény általánosan használt megnevezése:SZÉKELYKAPU.

Nyírő József, a székely nép életét, történetét, hagyományait, észjárását és lelkiségét bemutató írónk, talán a leghívebben foglalta össze, mi is valójában a székelyföldi székely kapu: A székely ház mértékadó dísze és koronája a székely kapu, melyet valósággal családtagjának tekint a gazda. Levágja az erdő fáját, de az elpusztult élet helyébe újat teremt, mert az a székelykapu tényleg él, és részt vesz mindennapi küzdelmes életének vérkeringésében; élővé válik azáltal, hogy a székely a lelkét leheli belé, amikor kifaragja, és az Isten nevét vési rá szelíd és áhítatos betűkkel. E vidékek hegyeit lomb- és tűlevelű erdőségek borítják. Az itt élők számára sokáig a fa, az erdőlés jelentette a fő megélhetési forrást. A fa az anyagi műveltségre is rányomta bélyegét. A fában gazdag vidékek parasztfaragói, a jelentkező legkisebb igényt is művészi színvonalon oldották meg. Márpedig igény volt bőven. Fából építették a házat, a gazdasági épületeket, a kaput és a kerítést, fából készültek a gazdasági szerszámok, a háztartási eszközök is.

 Az egyik kapufelírás így szól:Nekem első házam az bölcső deszkája,

                                                                A második pedig ezen háznak fája,

A harmadik lészen koporsóm deszkája

 A SZÉKELYKAPUK ÜZENETE

A székelyföldi falvakban álló galambdúcos székely kapuk az emberi környezet tárgyi, funkcionális világának részét képezik, a mindennapi élet tartozékai. Két világ határán állnak: az enyém – a másé, a kint – a bent, az otthon – és a nagyvilág. A kapun belül van az „élet”: az életszer, az udvar, az otthon. Funkcionalitásuk mellett többletjelentésük, üzenethordozó értékük is van. A népi hiedelem a kapunak bajelhárító szerepet tulajdonít, megvédhet a boszorkányok rontásaitól.

 Orbán Balázs a legnagyobb székely szerint: E kapuk inkább ékítményül, mint szükségből állnak ott, mert a hagyományos székely vendégszeretet nemigen engedi meg a kapu bezárását, tárva van az boldog, boldogtalan előtt, mint a székelyeknek nyílt, emberszerető szíve, s ezt akarják kifejezni a kapuszemöldökre felvésett feliratok.

Néhány közülük?

  1.     Szoros kapu keskeny út melly viszen az életbe. Kapu Szentgerincéről.
    2. Jó szívű jó barát be jöhec. (Székelyderzs, 1798.)
    3. Bejövőnek szállás kimenőnek békesség. (Zetelaka, 1807.)
    4. Az egyenes szívút ezen kapu várja Kétes szívűt pedig végképpen kizárja Isten akaratját hirdető és szólló lakik itt
    Ne menyen be prédáló s kobolló. (Oklánd, 58. 1809.)
    5. Honest, patet. (Becsületesnek megnyílik. Bögöz, 175. 1819).
    6. A jó ember béjöhet
    A rossz ember elmehet. (Székelyszentkirály, 184. 1838.)
    7. Béke a bemenőknek
    Üdv a ki jövőknek. (Máréfalva, 178. 1858.)
    8. Béjövő hoz békességet
    Kimenő hagy tsendességet. (Oroszhegy, 359. 1869.).
    9. Utas, ha erre jössz, és igaz úton jársz
    10. Békesség a béjövönek
    Egészség a kijövőnek. (Székelyszentkirály, 53. 1877.)
    11. Jó szüvü hív barát kapumon be jöhec
    Álnok szüvü hivzelködő rosz barát elmehec. (Zetelaka, 1240. 1883.)
    12. Szerető hív barát kapumon be jöhecz
    Álnok hizelg barát elmehecz. (Zetelaka, 223. 1884.).
    13. Be jövőhöz békességet
    Ki menőhöz csendességet. (Oroszhegy, 262. 1887.).
    14. Pax intrantibus salus exeuntibus. (Béke a belépöknek, üdv a kimenöknek. -Székelyszentkirály, 194. 1887.).
    15. Kimenőhöz csendességet Béjövőhöz békességet. (Ülke, 100. 1889.)
    16. Szerető hív barát kapumon béjöhecz
    Álnok hizelgő rossz barát kapum előtt elmehecz. (Zetelaka, 1149. 1889.)
    17. Szives vendéglátó e kapu gazdája
    De a hizelgő álnokot végképpen kizárja. (Zetelaka, 45. 1890).
    18. Jó szüvü hív barát házamba be jöhetz
    Álnok szüvü rosz barát kapum előtt elmehetz. (Zetelaka, 896. 1894.)
    19. Békesség a béjövőnek
    Egészség a kimenőnek. (Székelyszentkirály, 130. 1896.).
    20. Csendesség a béjövet
    Békesség a kimenet. (Ülke, 87. 1904.)
    21. Áldás a béjövonek
    Béke a kimenőnek.( Felsoboldogfalva, 93. 1904).
    22. Csendesség a bejövőnek
    Békeség a kimenőnek. (Székelyszenttamás, 52. 1906.)
    23. Szives vendéglátó ez kapu gazdája
    De az gonosz embört furkós bottal várja. (Felsoboldogfalva, 113. 1913.)
    24. Ald meg Isten kimenetelünket
    Vezéreld béjövetelünket. (Szentegyháza, Kárpát u. 47.)
    25. Kerítések háta tolvajok járása
    Becsületes ember a kaput használja. (Zetelaka, 1234. 1930.)
    26. Fáradt vándor térj pihenni Istené a szállás
    És amikor eltávozol a gazdának ne kívánd a rosszát. (Süko, 6. 1934.)
    27. Szoros a kapu és keskeny az út mely az életre visz. Székelykeresztúr, Iskola u. 12. 1935.)
    28. Hálódással menjetek be az Úrnak kapuin. Székelykeresztúr. 1935.)
    29. A jó ember béjöhet,A rossz pedig elmehet. (Székelyszentkirály, 185. 1914.)

30. Isten hozott. (Ülke, 111. 1935.)

 

Egy 1906-ból származó felírás: ISTEN HOZOTT, HA MÉSZ, ISTEN LEGYEN VELED!

Ilyen derék nép a székely.
Fülei-Szántó Lajos

Az én népem, a székely nép,
Tagbaszakadt, eleven, ép.
Arca derűs, szeme ragyog,
Még akkor is, ha benn sajog.

Ős hagyomány rég azt tartja,
Hogy a hunok büszke sarja,
Ő volt mindig szent hazája
Határvédő katonája.

Szíve tiszta, lelke nemes,
Bárki előtt nyílt, egyenes.
Jusson akármilyen térre,
Sohse hajlik meg a térde.

De ha munka várja, hívja,
Neki görbül, ahogy bírja.
És ha sokszor sziklán szánt is
Megél még a jéghátán is.

Nemcsak kezeli az ekét,
Csinál szőttest, cifra zekét,
Megépíti csinos házát,
Galamb bugos szép portáját.

Élősködtek sokan rajta
S bizalmát könnyen nem adja,
De, ha szívéhez juthattál,
Beteggé tesz, úgy megtraktál.

Vallásos és becsületes,
Szóban, tettben épületes.
Ok nélkül nem jár a szája.
Kontraktus a parolája.

Tépázza a sors haragja,
Segít azon a furfangja:
Mit nem bír meg a kezével,
Megcsinálja «két eszével.”

Hogyha örvend, vagy szíve fáj,
Dala, nyelve csupa bűbáj,
öltözete, ős szokása
A dicső múlt ragyogása.

Napjainkban, a székelykapu a köztudatban a magyar etnikum identitástudatának jelképe, a székelység szimbólumává nőtte ki magát annak bizonyságául, hogy „folyamatos létében a székelység századok értékes hagyományaihoz ragaszkodik.” (Sütő András)

 Wass Albert: A MAGYAR NEMZET HÉT PARANCSOLATA

  1. Tiszteld és szeresd a te Uradat, Istenedet, teljes szívedből, minden erődből, és rajta kívül más istened ne legyen. Bálványt ne imádj! A pénz mindössze eszköz, nem istenség. Érdekimádat, ön-imádat hamis utakra vezet embert és nemzetet egyaránt.

    2. Magyar mivoltodat, az Úr legszebb ajándékát, meg ne tagadd soha! Őrizd, ápold, add át fiaidnak, mert csak addig marad rajtatok az Úr szeme, míg e nemzethez hívek maradtok. Ki nemzetét elhagyja: az Urat tagadja meg, s elvész nyom nélkül a népek tengerében.

    3. De ne gyűlöld azt, aki más nemzethez tartozik. A gyűlölet méreg, mely megmérgezi az elmét, és gyűlöletet terem. Rokonod minden isten-fia ember, bármely nyelvet beszéljen is.

    4. Szeress minden magyart, mert testvéred Ő: nemzeted fia. Segítsd és támogasd, mert közös hazát adott nektek az Úr. Ki testvére ellen fordul, vagy megcsalja azt: önmagát rövidíti meg ezzel, saját nemzetét gyöngíti, s az Úr parancsa ellen vétkezik. Ki széthúzás magját veti el: romlást arat.

    5. Ki bántja a magyart: téged is üt. Nemzeted jussát, igazát védeni kötelességed. Csak úgy lesztek erősek, ha megvéditek egymást. Bárki magyar vesztesége a te veszteséged is.

    6. Légy becsületes, tisztességes és igaz! Ezek azok az emberi értékek, melyeken nemzeteknek, országoknak épülniök kell. Hamis szó, hamis cselekedet ingoványba vezet. Aki csalásra épít: nyakát töri. A felelőtlen ember homokra épít, amit elfúj a szél, és elmos az eső. A becsületesség olyan, mint a sziklakő: kemény és maradandó. Bár úgy tűnik ma, mintha csak a hamisak, gazok és gonoszok számára gyümölcsözne az élet; ne irigyeld őket! Összeomlik alattuk a csalásra épült világ. A jövendő az igazaké. Haladj csak bátran a becsület és tisztesség útján, a jövendő az igazakkal van.

    7. Legyetek bátrak és hűségesek egymáshoz és a magyar nemzethez, mert az Úr szereti a bátrakat és a hűségeseket, s megsegíti azokat, akik az igazság útjain járnak.

    Őrizzétek szívetekben ezeket a parancsolatokat, s meglássátok: az Úr veletek lesz!

(forrás: Magyar Nyelv)

Felhasznált szakirodalom:

  1. Csergő Bálint: Az Udvarhely vidéki székelykapuk.

Csíkszereda, 1999.

  1. Haáz Ferenc: Kapufaragás Fenyéden.

In: Haáz Ferenc: Udvarhelyszéki famesterségek.

Kolozsvár, 1942.

  1. Huszka József: A székely ház. Bp., 1895.
  2. Kós Károly: Erdély népi építészete. 1989.
  3. Malonyai Dezső: A magyar nép művészete.
  4. k. Bp., 1909.
  5. Sütő András: Az élet és a halál kapui.

In: Olasz Ferenc: Székelykapuk. Bp., 1989.

  1. Szinte Gábor: A kapu a Székelyföldön.

Néprajzi Értesítő, 1909.

A MAGYAROK TUDÁSA Továbbá itt: http://wedev.hu/wedev-fomenu.php

Molnár V. József : Napkapu-Székelykapu

VARGA B. TAMÁS – SZÉKELY HIMNUSZ – SZÉKELYKAPUK

Székely Éva

Forrai Ibolya: A székely kapu. In: A székely művelődés évszázadai. Panoráma, 1988. 91-97.

Sütő András: Az idő markában. Szépirodalmi Könyvkiadó. Budapest, 1984. 34-38.

Szabó T. Attila: A galambbúgos nagykapu az erdélyi régiségben. In: Nép és nyelv. Kriterion, Bukarest 1980. 392-433.

Vofkori László: Székelyföld útikönyve I. Cartographia Kiadó. Budapest, 1998. 373-379.

Kovács Piroska

ÖRÖKSÉGÜNK: A SZÉKELYKAPU

MI A SZÉKELYKAPU?

Gábor Kati

2018.10.03                                         Írta és összeállította: Pletser József

Székelykapuk

Erdélyi táj

 

 

 

 

 

 

Facebook hozzászólások

55 éves találkozó

2018.október 19.-én tartja  55 éves találkozóját a tököli általános iskolában végzett 48 lány és 52 fiú.A jó találkozó reményében várjuk szeretettel a régi társakat.

55 éves ballagási évfordulójukra készülnek, az egykori tököli diákok !

Az osztálytalálkozó minden ember életében egy fontos esemény, hiszen ilyenkor újraélhetjük a régi emlékeket, újra találkozhatunk a barátokkal egy kellemes este keretein belül.

1963, de messze van, és milyen szépnek tűnik!

A 8. A osztályban 52 fiú, a 8. B osztályban 48 lány búcsúzott az azóta már lebontott régi iskolából, melynek helyéről zászlók integetnek a tágabb múltból, mely számunkra oly idegen és ismeretlen lehet.

Ülök a számítógépem előtt, és azon tűnődöm, vajon miért találkozunk azokkal, akikkel annak idején egy osztályba, egy iskolába jártunk?

Én most várom ezt a találkozást. Ötvenöt éve léptünk ki az általános iskola kapuján, és vannak olyan egykori társak, akiket talán az óta sem láttam. De sokan vagyunk még, akik ragaszkodtunk Tökölhöz, követtük egymás útját és összetartozunk, néha még súrlódással is. És emlékezünk azokra, akiknek ez az öröm nem adatott meg.

Miért is jó ez. Jó-e egyáltalán? Mire? Kinek? Úgy vélem nekünk, mert bennünket szorosan összeköt a gyermekkor és az ifjúság öröme!

Ezekre a kérdésekre legalább annyi választ lehet adni, ahányan vagyunk. Régi emlékek felelevenítése jó alkalom, hogy megidézzük múltunkat, a csodaszép ifjúságunkat.

Akik megtartják az osztálytalálkozókat, tudják, milyen nagyszerű dolog.

 Amikor az ember fiatal, fogalma sincs róla, hogy régi szép idők, akkor volt. Elmúlt. Most már tudjuk.

Külön osztályba jártak a lányok és a fiúk. Már régóta együtt tartjuk az osztálytalálkozókat. Tanáraink sok szeretettel neveltek és tanítottak bennünket, ezért ma is hálával emlékezünk rájuk!

A rohanó életnek ezt az elillanó és soha meg nem ismételhető csodáját most várhatjuk. Még megfoghatjuk egymás kezét és baráti öleléssel hirdethetjük a szeretetet, ami manapság nagyon hiányzik.

Mindenképp visszaidézni a múltat, az elmúlt iskolai éveket, egy napra legalább újra átélni a közös örömöket, csak ezt kívánhatom!

55 éve búcsúztunk a tököli iskolától. Áldassék szent neve!

Akkor is nyár volt, mint most, forró, napsugaras nyár
és kék volt a Duna, szép volt a gát és zöld a Figura.
Lelkünkben már zsongott az ifjúság varázsa,
álmokkal, vágyakkal teli szerelmes álomkép.
1963. június utolsó napját mutatta a naptár,
mikor bezárult mögöttünk tököli alma mater.
Gondtalan gyermekkorunk elszállt a nyárral,
ifjú szívünkben vággyal és erős akarással
a jövőbe léptünk, a titokzatos élet elé.
Nem tudtuk még akkor, mi vár reánk,
jó, vagy rossz, bánat, vagy öröm.
De mentünk bátran nagy élni akarással
48+52 gyerek.Mentek és, sorra szálltak az évek
Közben osztálytársaink közül egy pár elhagyott.
Mi még maradtunk itt a földön,
Mert feladatot kaptunk: Tedd a jót!
S most egybegyűlve mi vén diákok!
Az 55 évért hálát adhatunk.

Nagyon jó erőt, egészséget, hosszú életet kívánok minden találkozón résztvevőnek és minden Tökölinek!

 

 

  • Írta és összeállította: Pletser József

 

 

 

Facebook hozzászólások

A tököli focipálya

„mert pályánk itt tikkadt „rühes legelő” „ 1

 Minap kezembe került a közép-magyarországi régió sportlapja a SPORTSZELET 26. évfolyam 21. (1292.) szám, 2018. augusztus 30., csütörtöki száma. A sportlap nyolcadik oldalán tudósítás olvasható a TÖKÖL – VECSÉS 1-3 (1-1) Pest megyei I. osztályú felnőtt labdarúgó mérkőzésről és az edzők nyilatkozatairól.

GENDUR I. LÁSZLÓ (Vecsés): – „nemhogy „megye egyes”, de még a járási bajnokságban sem engednék mérkőzést rendezni a tököli pályán. 15 centis volt a fű, mindenhol vakondtúrások, s ha lenne tehenem, őt is csak bokagumival engedném fel legelni.”

Úgy gondolom (volt sportköri elnökként) az a minimum, hogy a felelős vagy felelősök elnézést kérnek minden érintettől, mert Tököl sportot szerető közössége ettől többet érdemel!

Tököl, 2018. szeptember 19.

Tisztelettel: Nagy Béla (volt sportköri elnök) a tököli Sziget Civil Kontroll Egyesült társelnöke

1 Nagy Gáspár Pályabér-kiégett legelőn

 

Facebook hozzászólások

Kezdődik az iskola

Kezdődik az iskola

  1. szeptember 3-án, hétfőn kezdődik az új tanév. A tanítás a korábbinál egy héttel rövidebb, 34 hetes lesz. A mai világban, az iskola szerepe és jelentősége továbbra is nagy. Utat, alternatívát kell mutatnia, azért, hogy a diákok a tudás megszerzése mellett szociálisan elkötelezett, a társadalom irányában nyitott, a társadalom problémáira érzékeny, felelősséget vállalni képes felnőttekké váljanak, akik képesek majdan egy jobb és békésebb világrend kialakulásához hozzájárulni. Elengedhetetlen a tudás vágyának a felkeltése, az élethosszig tartó tanulás kihívásai és fontosságának megismerése, kíváncsivá, motiválttá tevés a minket körülvevő világ összefüggéseinek a megismerésére és megértésére.

Szent-Györgyi Albert szerint „olyan lesz a jövő, amilyen a ma iskolája”

Minden iskolával kapcsolatban lévőnek, szülőnek, családtagnak és minden tanulónak jó tanulást és sikerese új tanévet kíván a –

                                     a tököli Sziget Civil Kontroll Egyesület Vezetősége

Tököl,2018-09-02

Bemutatkozik a Ráckevei Ady Endre Gimnázium

 

„A Csepel-sziget első, nagy múltú, 1950-ben alapított iskolája a Ráckevei Ady Endre Gimnázium. Szerteágazó épületegyüttese, amely egyszerre őrzi a múltat és mutatja be a jelent, csodálatos helyen, a Duna partján található, Tökölről HÉV-vel és busszal egyaránt jól megközelíthető.Minden tanévben számos tököli kisdiák felvételizik a gimnáziumba. Ez engem – a gimnázium tanáraként – különösen örömmel tölt el. Nemrégiben a gimnázium folyosóján találkoztam össze két kedves ismerős tököli hölggyel, akik elmondták, hogy az 55. érettségi találkozójukra gyülekeznek !Az épület folyosóin lévő tablók számtalan ismerős arcot őriznek, közte általános iskolás osztálytársaimét is. Jelenleg az iskola 440 diákja 15 osztályban, négy- és hat-évfolyamos képzési formákban tanul. A 2018/19 – es tanévtől kezdődően egy újabb négy-évfolyamos osztály indítására is engedélyt adott a fenntartó. A hat-évfolyamos osztály alapvetően tehetséggondozó képzés, oda a legjobban teljesítő kisdiákok felvételiznek. Minden évben van néhány tököli tanuló is. Többen közülük a tanulmányi versenyek sikeres résztvevői.

 A nyolcadik osztály után érkező diákjaink humán, illetve reál irányultságú osztályokban folytathatják tanulmányaikat. Tagozattól függően 60-80%-os arányban kerülnek be diákjaink a felsőoktatásba, és szép eredményeket érnek el a különböző tanulmányi versenyeken.

Évek óta jól működő vizsgarendszerünk az alsóbb évfolyamoktól kezdődően az érettségi vizsgákig segíti a diákokat a felkészülésben és a vizsgarutin megszerzésében. 2017 tavasza óta iskolánk emelt szintű vizsgaközpontként is működik, először biológia és kémia, majd ebben a tanévben fizika és informatika tantárgyakból. Az intézmény nagy hangsúlyt fektet a nyelvoktatásra, angol, német, orosz és francia nyelvekből választhatnak a tanulók, melyeket csoportbontásokban tanulhatnak. Az oktatás eredményességét mutatja, hogy diákjaink egyre növekvő létszámban rendelkeznek közép illetve felsőfokú nyelvvizsgával.

 A gimnázium számára fontos tanulói testi-lelki egészsége, ezért a gimnázium remek fekvését kihasználva iskolánk épületében működik Ráckeve város Kajak- Kenu Szakosztálya, valamint tornatermünk ad otthont a röplabda csapat edzéseinek is. Az osztályok az Ady-olimpia keretében mérhetik össze röplabda és futballtudásukat, de Tömegsport keretében röplabda, atlétika és futballedzések közül választhatnak diákjaink.”

                                                                                           Írta: Farkas Zsuzsanna

                                              a gimnázium matematika-kémia szakos tanára

 

Facebook hozzászólások

Államalapítás és az államalapító király ünnepe

  Államalapítás és az államalapító király  ünnepe  

   A magyar történelemben az államalapító király 1083. augusztus 20. –i szenté avatásától játszik szerepet Szent István emlékezete, amit koronként eltérően értelmeztek és ünnepeltek. Augusztus 20. –a 1771 óta kisebb – nagyobb megszakításokkal nemzeti ünnep.

A nemzeti ünnep illetve az államalapítás és az államalapító király ünnepe kapcsán talán nem szentségtörés a hazáról a hazaszeretetről elmélkedni és a hazáról, hazaszeretetről szóló verseket ajánlani az Önök szíves figyelmébe. A haza és a hazaszeretet fogalma ugyanis a költök versei által elevenedik meg, tudatosul, és válik közérthetővé. A költészet dolga megértetni és esztétikusan kifejezni olyan dolgokat, amilyeneket más is érez, de nem tud ily módon megfogalmazni.

 

A magyar költészet évszázadok óta szorosan összefonódik a hazaszeretettel. Ennek az lehet az oka, hogy országunk sorsa nagyon keserves volt az elmúlt évszázadokban. Az elnyomottság, az ország lakóinak szenvedése, a vesztett csaták és sikertelen forradalmak fájdalmai is ösztönzően hatottak a költőkre. Nemzeti költészetünk egyik jellemzője a visszapillantás, a haza történetének megéneklése évszázadokon keresztül. Azt szeretnénk az alábbi versválogatással Önöknek bemutatni, hogy költőink a különböző korokban, hogyan fogalmazták meg érzéseiket a hazáról és a hazaszeretetről.

         I .   SZÁLL AZ ÉNEK SZÁJRÓL SZÁJRA     (Attila és Árpád emléke)

 

KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: Honfoglalás előtt

Hullott a nép; a vészbanyák, az ördög
dézsmálta a poros tömeg javát,
kidőltek a sebes gulyák, az ökrök,
dögvészt lehelt a messze pusztaság.
Egyszerre rózsafénybe tündökölve,
derült elébük egy szelíd vidék,
ezüst habot rázott a szirtek öble,
virág hímezte a mezők színét.
Árpád körülnézett a nagy hegy ormán,
érezte, hogy övé a föld, a kormány
s már híre ment; hogy eltűnt lopva Álmos.
A völgybe, lenn, tüzet rakott a táltos,
Árpád a földre roskadt reszketeg
s zokogni kezdett, mint egy kis gyerek.
1905 (?)

 

II.   MAGYARORSZÁGNAK ÉDES OLTALMA   (Árpád-házi királyok kora)

 

Szent István királyhoz

Ah, hol vagy magyarok tündöklő csillaga!

Ki voltál valaha országunk istápja!
Hol vagy István király? Téged magyar kíván,
Gyászos öltözetben teelőtted sírván.

Rólad emlékezvén csordulnak könnyei,
Búval harmatoznak szomorú mezei.
Lankadnak szüntelen vitézlő karjai,
Nem szűnnek iszonyú sírástól szemei.

Virágos kert vala híres Pannónia,
Mely kertet öntözé híven Szűz Mária.
Kertésze e kertnek István király vala:
Behomályosodott örvendetes napja.

Előtted könyörgünk, bús magyar fiaid,
Hozzád fohászkodunk árva maradékid.
Tekints, István király szomorú hazádra,
Fordítsd szemeidet régi országodra.

Reménységünk vagyon benned, s Máriában,
Mint magyar hazánknak hív királynéjában.
Még éltedben minket ennek ajánlottál,
És szent koronáddal együtt feláldoztál.

III. JÁTÉK VAN BUDÁBAN, FÉNYES HARCI JÁTÉK (Anjouk és Hunyadiak kora)

 

ARANY JÁNOS: Toldi estéje (Részlet az Első énekből 37.- 38.)

„Játék van Budában, fényes harci játék,
Sok magyar kidőlt már, de egy olasz áll még:
Olasznak süt a nap, annak áll a világ,
Magyar! este van rád, neked jóéjtszakát.
Karján a pajzs, melyet viadalban nyere,
Rajta ország címer, hazánk szép címere;
Eladó a címer, nem is nagyon drága:
Nem arany, nem ezüst, – kis vér a váltsága.

„De nincs a hazában, hiába keresnél,
Amely azt kiváltsa, egy kanál becses vér,
Ami van, az olcsó, nincsen semmi ára,
Ingyen öntik a vár szomjú piacára.
Most az olasz, mint egy hím páva, kevélyen,
Ország címerünkkel hazájába mégyen…”
„A pokolba megyen!” rivalkodik Toldi,
„Vén sas, ifjodjál meg, nem érsz rá meghalni!”

CZUCZOR GERGELY: Hunyadi János

Hogy rémülve futott Mahomet Nándornak alóla,
A mentett várnép isten elé Hunyadit.
“Keljetek, édeseim, mond ő föl az égre mutatván:
A harc volt csak enyém, győzelem Istenemé!”

1837

 

CZUCZOR GERGELY: Hunyadi László

Én szívből szeretém, de gyűlölték ellenim a hont;
S mert ezt nem lehetett, engemet öltenek el.

1837

CZUCZOR GERGELY: Mátyás király (Részlet)

Mátyás király fölötte szereté
A népet, s ez őt nem felejtheté,
Kivált a jó szántóvető népek
Felőle mind máig regélgetnek.

……………………………………………

S hogy eshetett, hogy nem, de úgy esett,
Az ostornyélnek zöld levele lett,
S ím, angyalok koronát hoztanak,
Matyink felé szárnnyal csattogtanak.

Matyink ijedten ösztökét emel,
Hogy a koronát távolítsa el,
De épen csak hegyén találta ezt,
Azóta görbe rajta a kereszt.

S akarta, vagy nem, de a korona
Matyink fejére szállva ragyoga,
S belőle oly király kerekedett,
Kinél különb grófbul sem telhetett.

IV.       IV. HŐS VÉRTŐL PIROSULT GYÁSZTÉR (Törökvilág)

 

A  ZÁSZLÓTARTÓ.

I.

Gyásztérein Mohácsnak
Megszűnt a nagy csata,
Tört vértek s fegyverek közt
Fekszik sok dalia.

S hol annyi bátor küzdött,
Oly sok szű vérezett,
Az esti szellő sóhajt
A gyászmező felett.

Ébren csak egy vitéz még
Az ezerek közül;
Romján a dúlt hazának
Csak ő tekint körül.

Vér foly le homlokáról,
Széttörve fegyvere,
Egész csak még a zászló, –
Ezt tartja hős keze.

Ezt tartja és körülnéz,
Számítva társait:
És lám egy sem hiányzik,
Mind, mind jelen van itt.

Ki reggel véle jött el,
Mind megmaradt helyén –
Keblében mély sebekkel,
Szenny nélkül fegyverén.

S ő föltekint az éghez:
»Légy áldva Istenem!
Sok bajnokunk veszett el,
De Árpád népe nem.

A nép, mely ily csatát veszt,
Mely halni így tudott,
Feltámad még a sírból
S még egyszer élni fog«.

Így szól, és most tovább megy
A pusztult téreken;
Már csak lépése hangzik
S a táj csendes leszen.

II.

Mély völgynek rejtekében
Áll egy magányos lak,
Fölötte zúg a fenyves,
Alatta a patak.

A völgy körűl a Mátra
Magaslik ég felé,
Miként ha nagy falával
Nyugalmát védené.

Felette tiszta égnek
Borul el kárpita,
Áldásként öntve fényét
A völgy virágira.

S míg lenn a messze síkon
Naponként harcz zajog,
E tájnak nyugodalmát
Csak ha a lomb susog –

Zavarja, – s zúgó csermely
S madárkák éneke.
Itt élt régmúlt napokban
Egy tisztelt remete.

Nyugodtan, mint e bérczek,
Tisztán, miként ege,
S magányban, mint a csermely,
Így folyt el élete.

Hajdan, ifjabb korában,
A dalia nevét
Jól ismeré az ellen,
S hatalmas fegyverét.

S a hon, mely nem felejti
Győzelmes bajnokát,
Sokszor babérral fűzé
Körül hős homlokát.

De hogy leszállt Mohácsnál
E honnak csillaga
S nem volt miért csatázzon
A bátor dalia:

E völgy nyugodt körében
Rejté el bánatát;
Szivét a bú emészti,
A rozsda jó vasát.

Most agg, hosszú napokban
Sok évek folytak el;
Haja galamb-fehér lett, –
Nyugodtabb a kebel.

S miként ha hó takarja
A hervadt téreket,
Csak itt-ott áll egy kóró
A jég-lepel felett:

Úgy hosszú életének
Nehéz keservibül
Csak itt-ott még egy emlék,
Mely néha felmerül.

De ha távol falukból
A nép hozzája jött
S az agg letérdepelve
A feszület előtt,

Éghez emelt kezekkel
Könyörgé istenét,
Hogy el ne hagyja veszni
Letiprott nemzetét;

Hogy el ne hagyja veszni
A szép magyar hazát,
Hogy el ne hagyja veszni
Nagy Árpád magzatát:

Akkor sejdíti néha
Az ájtatos tömeg,
Hogy bár e fej megőszült,
Hogy bár e kéz remeg, –

De egyiránt még ifjan
Hevül ez agg kebel,
Szemén a könnyek érte
Még nem apadtak el.

III.

Így múlt a hosszú élet;
Kifáradt a kebel,
Mit rég  sejdít, most érzi:
Hogy végre menni kell.

S kiket sokszor szavával
Vigasztalt bú között
Még egyszer összegyűjti
A kis kunyhó körött.

»Oh légyetek üdvözölve
Még egyszer, jámborok,
Kik terhes életemnek
Baráti voltatok.

E hosszú földi pályán
Végig kísértetek,
Oh légyetek üdvözölve
Utolszor, hív sereg!

Egy kincset rejt e kunyhó.
Mig ifjabb volt karom,
Megvédtem; éltem eltelt;
Most már rátok bízom«.

Így szól, s megy kunyhajába
S egy zászlóval kilép;
Terhétől karja reszket;
Bámulva áll a nép.

»Ím kincsem! szebb napokban
Királyom bízta rám, –
Közötte száz veszélynek
Mohácsnál hordozám.

S sok évig a kunyhóban
Őriztem kincsemet.
Im itt van, szenny nem érte
E szentelt színeket.

Büszkén lobog, mint egykor
Győzelmeink alatt;
Sok elveszett Mohácsnál
De zászlónk megmaradt.

Mátyás fényes lakában
A félhold ül Budán,
S új zsarnokok jöhetnek
A zsarnokok nyomán:

De míg e zászló meglesz
S élnek emlékeink,
Nem fognak eltiporni
Győzelmes ellenink.

A hosszú éj után a
Napnak kell jőnie,
És a korány fuvalma
Fölébred majd vele.

S ha kéz lesz, mely e zászlót
Fel bírja tartani,
E szellő a redőket
Ki fogja bontani.

És újra kardot fognak
Az elszokott kezek,
Melyek lánczot viselve
Megerősbültenek.

S megtisztul a töröktől
Budának szent fala
És újra ön-hazánk lesz,
Mi börtönünk vala.

De hol van, a ki tartsa
Vészek között, a kéz?
Hol van, ki védni bírja
Zászlónkat, a vitéz?«

Szólt – s ím, a mint körülnéz,
Száz kar emelkedik
És száz ajakról egy szó – – –
Mind, mind ajánlkozik:

»Kevés egy élet, egy kar,
E terhet hordani,
De mindnyájunkra bízzad
S meg fogjuk tartani«.

S a melyet elbocsáta,
Száz kéz ragadja meg
A zászlót, s most közöttük
A nép felett lebeg.

Ő látja, s megnyugodva
Csukódik bé szeme;
Hisz zálogát jövőnknek
Jó kézbe tette le!

1863.

 

 

 

        V.  A HAZÁÉRT ÉS A SZABADSÁGÉRT (Kurucok kora)

 

ADY ENDRE: Bujdosó kuruc rigmusa

Tíz jó évig a halálban,
Egy rossz karddal száz csatában,
Soha-soha hites vágyban,
Soha-soha vetett ágyban.

Kergettem a labanc-hordát,
Sirattam a szívem sorsát,
Mégsem fordult felém orcád,
Rossz csillagú Magyarország.

Sirattalak, nem sirattál,
Pártoltalak, veszni hagytál,
Mindent adtam, mit sem adtál,
Ha eldőltem, nem biztattál.

Hullasztottam meleg vérem,
Rágódtam dobott kenyéren,
Se barátom, se testvérem,
Se bánatom, se reményem.

Már életem nyugalommal
Indul és kevéske gonddal,
Vendégséggel, vigalommal,
Lengyel borral és asszonnyal.

Lengyel urak selymes ágya
Mégis forró, mint a máglya.
Hajh, még egyszer lennék árva:
Be jó volna, hogyha fájna.

Áldott ínség: magyar élet,
Világon sincs párod néked,
Nincsen célod, nincsen véged,
Kínhalál az üdvösséged.

Elbocsát az anyánk csókja,
Minden rózsánk véres rózsa,
Bénán esünk koporsóba,
De: így éltünk vitéz módra.

(1909)

 

        VI. FORR A VILÁG BÚS TENGERE (Magyar jakobinusok kora)

 

BATSÁNYI JÁNOS: Bíztatás

A hazáért élni, szenvedni, s jót tenni,
Ügye mellett önként s bátran bajra menni,
Kárt, veszélyt, rabságot érte fel sem venni,
S minden áldozatra mindenha kész lenni –
Barátom! oly dolgok, melyek az embernek
Dicsőség mezején oszlopot emelnek,
S melyekért (bár, míg élsz, sokan nem kedvelnek)
A jók sírodban is áldanak, tisztelnek.
(1783)

          VII.  HASS, ALKOSS, GYARAPÍTS!  (Reformkor)

 

KÖLCSEY FERENC: Emléklapra

Négy szócskát üzenek, vésd jól kebeledbe, s fiadnak
Hagyd örökül, ha kihunysz: A HAZA MINDEN ELŐTT.

MAGYARORSZÁG CÍMERE
Szép vagy o hon, bérc, völgy változnak gazdag öledben,

Téridet országos négy folyam árja szegi;

Ám természettől mind ez lelketlen ajándék:

Naggyá csak fiaid szent akaratja tehet.

 

  1. február

 

 

         VIII.  ALIG VIRRADT, MÁR ÚJRA ELBORUL (Szabadságharc)

 

PETŐFI SÁNDOR: Megint beszélünk, s csak beszélünk….

Megint beszélünk, s csak beszélünk,
A nyelv mozog, s a kéz pihen;
Azt akarják, hogy Magyarország
Inkább kofa, mint hős legyen.

Dicsőségünknek kardja! csak most
Készültél s már a rozsda esz.
Meglássátok, maholnap minden
Az ó kerékvágásba’ lesz.

Úgy állok itt, mint a tüzes ló,
Mely föl vagyon nyergelve már,
S prüsszögve és tombolva ott benn
Fecsegő gazdájára vár.

Nem a tettek terén fogok hát,
Mint egy csillag, lehullani?
Megfojtanak majd a tétlenség
Lomhán ölelő karjai?

S nem lenne baj, ha magam volnék,
Hisz egy ember nem a világ,
De ezer és ezer van, aki
A zablán tépelődve rág.

Óh, ifjaink, óh, én barátim,
Ti megkötött szárnyú sasok,
Láng a fejem, jég a szívem, ha
Végigtekintek rajtatok!…

Föl, föl, hazám, előre gyorsan,
Megállni félúton kívánsz?
Csupán meg van tágítva rajtad,
De nincs eltörve még a lánc!

Pest, 1848. április

 

          IX.  FIAIM, CSAK ÉNEKELJETEK! (Elnyomás és kiegyezés)

 

TOMPA MIHÁLY: A gólyához

Megenyhült a lég, vidul a határ,

S te újra itt vagy, jó gólyamadár!

Az ócska fészket megigazgatod,

Hogy ott kikölthesd pelyhes magzatod.

Csak vissza, vissza! meg ne csaljanak

Csalárd napsugár és síró patak;

Csak vissza, vissza! nincs itt kikelet,

Az élet fagyva van s megdermedett.

Ne járj a mezőn, temető van ott;

Ne menj a tóba, vértől áradott;

Toronytetőkön nézvén nyughelyet:

Tüzes üszökbe léphetsz, úgy lehet.

Házamról jobb ha elhurcolkodol. –

De melyiken tudsz fészket rakni, hol

Kétségb’esést ne hallanál alól

S nem félhetnél az ég villámitól?

Csak vissza, vissza! dél szigetje vár,

Te boldogabb vagy, mint mi, jó madár.

Neked két hazát adott végzeted;

Nekünk csak egy – volt! az is elveszett!

Repülj, repülj! és délen valahol

A bujdosókkal, ha találkozol:

Mondd meg nekik, hogy pusztulunk, veszünk,

Mind oldott kéve, széthull nemzetünk…!

Sokra sír, sokra vak börtön borul,

Kik élünk, járunk búsan, szótlanul;

Van, aki felkel és sírván, megyen

Új hont keresni túl a tengeren.

A menyasszony meddőségért eped,

Szüle nem zokog holt magzat felett,

A vén lelke örömmel eltelik

Hogy nem kell már élni sok ideig.

Beszéld el, ah…! hogy… gyalázat reánk!

Nem elég, hogy mint tölgy kivágatánk:

A kidűlt fában őrlő szú lakik…

A honfi honfira vádaskodik.

Testvért testvér, apát fiú elad…

Mégis, ne szójon erről ajakad,

Nehogy, ki távol sír e nemzeten:

Megutálni is kénytelen legyen!

1850

          X. A KISDED MAKK SUDÁRBA SZÖKKEN (Századfordulónk)

 

BENEDEK ELEK: Becsüld a népet!

-Elek fiamnak –

Dolgos népet, ha látsz a réten,
Köszöntsed őt, köszönted szépen.
Bár ócska, foltos a ruhája,
Kincseket ér az ő munkája – –
Becsüld a népet!

 

Neked pihenés a meleg nyár.
Te alszol, s ő munkába kezd már.
Peng a kasza már virradatkor,
A legszebb álmot alszod te akkor –
Becsüld a népet!

 

Hej, mit művel kérges tenyérrel!
Ellát téged puha kenyérrel.
Még éjjel is hordja, mit nappal
Összegereblyélt, – le a kalappal!
Becsüld a népet!

 

Ne irtózz a kérges tenyértül,
Fogd meg bátran, tétova nélkül.
A kéz, amely vért verejtékez,
Szebb, mint amely aranytól ékes –
Becsüld a népet!

 

Óh, ez a kéz! Áldott egy kéz ez,
Ma itt, holnap tán harcban vérez;
Arany kalászt vág ma kaszája,
S embert, ha vészben szent hazája –
Becsüld a népet!

 

Szeressed őt, véremből vér, te!
Ne feledd: honnét eredél te;
Hogy vagy te is a sarjadéka,
Dolgos, harcos nép maradéka – –
Becsüld a népet!

/1900 körül/

 

 

          XI.  A FÖL-FÖLDOBOTT KŐ (Így kezdődött)

 

ADY ENDRE: A Hadak Útja

Vörös jelek a Hadak Útján:
Hunniában valami készül,
Rongyos hadak, roppant hadak
Seregelnek vígan, vitézül.

Máma Tűz-ország Magyarország,
Fagyott testét a láng befutja.
Csoda esett. Földre esett,
Benépesült a Hadak Útja.

Százezernyi parittyás Dávid
Készül bízón, dalolva rátok:
Ejh, jó urak, dicső urak,
Ilyen gyávák a Góliátok?

E roppant nép nem Csaba népe,
Melyről legenda szólott nektek.
Más nép e nép, ez csak: a Nép,
A fölkelt Nép. S ugye, remegtek?

Dobban a Föld s piros virágos,
Nagy kedvvel a Napot köszöntjük.
És láng-folyó, szent láng-folyó
Minden utca, ha mi elöntjük.

Új hadsereg a Hadak Útján,
Új legenda, új harcos ének:
Ez a Jövő, a kész Jövő
S pirkadása a magyar Égnek.

Ez az ezer évig nyomorgók
Százszor lesújtott, bús csapatja,
De az erő, a friss Erő
S vígságát a nagy Élet adja.

Ágyú, gyilok, úri bitangság
Nem fog a mi dús ereinken:
Ha meghalunk, hát meghalunk,
S ha meghalunk, meghalt itt minden.

Mi vagyunk: Jövő és Igazság,
Engesztelés és nagy Ítélet,
És mi vagyunk, csak mi vagyunk
Jó Sors, ha kell s ha nem kell: Végzet.

Minden mienk, csak a tűrés nem
S nincs hatalom, amely megingat
És hangosan, nagy-hangosan
Idézzük meg hóhérainkat.

Ez az ország a mi országunk,
Itt most már a mi kezünk épít.
Tobzódtatok, tobzódtatok,
Éppen elég volt ezer évig.

Hír és dal ma riongva vág szét
Városfalak közt, falvan, pusztán:
Itt van a nép, megjött a Nép
Vihar-irammal, Hadak Útján.

Itt van a nép, trónt ülni fog most
Ezer évig férge a rögnek,
Ítél a nép, ítélni fog
S ezerszer jaj a bűnösöknek.

 

 

 

           XII.  CSAK EGY ÉJSZAKÁRA!  (A háborúk alatt és után)

 

GYÓNI GÉZA: Cézár, én nem megyek

Vérben úszik vad hegyek orma,
Paskolja vér; paskolja ár.
S engem a halál-dáridóra
Cézár parancsa vár.

Itt hagyni minden szentet, drágát,
Asszonyt, búzát, bort, dalt, zenét:
Cézár parancsa nem kegyelmez.
Kell a halál-cseléd.

Már összeszedtem kis cókmókom.
Indulni kell. Jaj, hogy lehet.
Vérben úszik vad hegyek orma.
Cézár, én nem megyek.

Cézár, lásd, ép a szüret áll már,
Gerezd hegyén tömött gerezd.
Vérben úszhat vad hegyek orma,
A földem nem ereszt.

Cézár, énnekem asszonyom van,
Forró ölű, dalos, szelíd.
Te éretted, jaj, hogy áztassam
Könnyűvel szemeit.

Kicsi, szegény, ijedt fiókák
Fogják, lásd, erős térdemet.
Cézár, ki visel gondot rájuk,
Ha gőgöd eltemet?

Vért szűr a pajzs Hispániában,
Rengenek a sötét hegyek.
Bús fürtnek a halálszüretre
Cézár, nem mehetek.

Nekem nem házam a te házad.
Nekem nem fáj a bánatod.
Éntőlem véres koronádat
A sárba vághatod.

Mit bánom én Hispániát,
Ha gyémánt-hegyeket terem;
Minden drágakövednél drágább
Az én rongy életem.

Élet, élet, szent gyönyörűség,
Egyetlen, mely nekem ragyog.
Cézár, az életem felett
Én is cézár vagyok.

Melyik Isten nevében trónolsz?
Mily őrület adott jogot:
Hogy istenadta életemmel
Játszik a pallosod?

…Soracte ormán zöld az erdő,
Szívem élet-vágytól dagad,
Jer, asszonyom… A koronádat
Cézár, védd meg magad.

Vagy küldj hamar pretoriánust
Üsse szét e dacos fejet,
De bitangul a mészárszékre
Cézár, én nem megyek.

GARAI GÁBOR: Honalapítók

István király lovas szobra alatt,
a föld mélyén, a várfalak tövében
ősi katonacsontok nyugszanak:
karok s lábak mészváza, koponyák,
s kéz- és lábfejek ízekre hullott csonkjai;
és rozsdás ember-patkók: a talpasoknak,
– kik az utak kövén lóhalálban kocogtak –
kellett a bocskoron ily vasat hordani…

Így hát a szobor méltó helyen áll.
Mert még a végítélet harsonái
sem terelhetnék össze a király
hamvait úgy, hogy ráismerne bárki:
Íme, a honalapító – ő az, kétségtelen.
De a bocskorosok csonthalma: bizonyosság.
Általuk élt és rajtuk állt az ország,
s holtuk túlélte a türelem,
hogy megtartja majd, aki alapozta
a hazát – házat rakván a romokra…

Fent a jelkép megrendülhet: lehet
kiválasztott tehetség, hősiesség
szobra, bölcs szigor s változó szerep
emlékműve, istenült őrület –
de lent, kik az eszménynek testet adtak,
testből csonttá lettek és fennmaradtak
utódaikban; kik a lényeget
őrzik, a megtartó titkok tudói,
az örökös kezdetek folytatói,
a hon folyton újjá-alapítói:
rendületlenek a névtelenek.

 

Augusztus 20. – a alkalmából ajánlja a fenti versválogatást az Önök szíves figyelmébe tisztelettel a Tököl Civil Kontroll Egyesület.

Tököl, 2018. 08.19.

Forrás: Rendületlenül, a hazaszeretet versei

Szerkesztette és a verseket válogatta: Benedek István

A magyar könyvklub exkluzív kiadványa

Wikipédia

Internet

 

 

 

 

 

 

 

Facebook hozzászólások

“SZABADRABOK”

A Szép versek sorozatban megjelent portréja
Csigó László felvétele

Nagy Gáspár: Szabadrabok Egybegyűjtött versek,1968 – 1988

Megjelenés dátuma: 1999

Versválogatás Nagy Gáspár Szabadrabok és más verses köteteiből.

Nagy Gáspár (Bérbaltavár, 1949. május 4. – Budapest, 2007. január 3.)

Harmincöt-harmincat évesen a nyolcvanas évek közepén nagy érdeklődéssel, várakozással és reményekkel olvastuk Nagy Gáspár költő „rendszerváltó” verseit. Ugyanis „a rendszerváltás előtt Nagy Gáspár költészete beszélt legnyíltabban a kommunista diktatúra bűneiről. Költészete nyílt szembenállás volt a diktatúrával, leleplezte annak módszereit és cselekedeteit. Aztán regisztrálta a rendszerváltás örömét, majd azonnal szót emelt visszásságai, felemássága miatt. Nagy erkölcsi felelősséggel szólt, a rendszerváltás folyamatában megmutatkozó színváltásokról, árulásokról, elvtelen helyezkedésekről.”Költészetének van egy olyan belső magja, amelyik a mély keresztény hit őszinte megvallása. Ez a hit ösztönözte és bátorította arra, hogy nevén nevezze a társadalmi és erkölcsi bajokat. Tegyük meg ezt mi is (keresztények és nem keresztények), a költő szavaival szólva mert „Múlik a jövőnk” és a „Lelkiismeretet nem lehet elaltatni”, azzal, ha ugyanazokat a bűnöket, hibákat követjük el mi is, mint amiket elkövettek a hatalmon lévők a „rendszerváltás” előtt. Ha ők a „komcsik” csinálták valamilyen kétes dolgot, dolgokat, azt mi bűnnek tartottuk. De, ha mi csinálunk vagy csináltunk ugyanolyan kétes dolgot vagy dolgokat, mint ők, az rendben volna, az nem lenne bűn? Nagyon nincs rendben, és igen bűn az is!  Bűn és hiba továbbá az is, ha ugyanazok a reflexek mozgatják tetteinket ma is, mint a „rendszerváltás” előtt. Mert a „rendszerváltóktól” és a „rendszerváltás” után a hatalomra kerülőktől tisztességet, jó szándékot várt és remélt minden jóérzésű magyar polgár. Megkaptuk? Vagy ismét déjá vu érzésünk lehet, úgy érezzük ez már egyszer megtörtént velünk, ezt a helyzetet már korábban átéltük?

 Az alábbi versválogatás kapcsán, van-e aktualitásuk még ma is ezeknek a verseknek?

Nagy Gáspár: Verhetetlenek

Roppant szorgalmasak igyekvők
ezek a roppant-gerincű fiúk
az árulásban máris verhetetlenek
s onnan már nincsen visszaút

 

Kórlap-lépcső

Lágyulás

                        gerincben

                                               agyban

                                                                     kicsiben

                                                                                                             nagyban

Múlik a Jövőnk

 

Múlik a Jövőnk

egy erdőből jövök

végig ösvények nyílnak

most már a hátam mögött

(ezeken menni

lett volna jó

vagy örökre eltévedni

mint egy kalózhajó)

már nyüszít az erdő

nézi az Egyutat

ezen s így vérzik el

aki fügét mutat

tankpezsgő művér

és persze „testvéri

tankok” is csorogtak –

ha J. A. ezt megéri

nincs nemzedéksiló

de jövőkonzervből élünk

homlokegyenest mások

homlokán zsibbad a bérünk

Magyar abszurd

Rendezői példány

(1)

Nálunk
– két vállrándítás között –
történelmileg úgy alakult
hogy a hóhérok
a vérbírák
a sortűz-vezénylők
a szadista államvédelmisek
a legfőbb ügynökök
és a megzsarolt kis besúgók
sem tudnak (képtelenek)
megbocsátani
áldozataiknak (FÜGGÖNY)

(2)

Ezért aztán
csak
el-te-met-ni
az áldozatokat
már nagyon kevés
de
né-ven ne-vez-ni
a gyilkosokat
(etcetera)
még mindig túl sok
azoknak
akik… (FÜGGÖNY)

(3)

Csendes???
Újra csendes!!! (ÚJRA FÜGGÖNY)

Ez volt a kor…

Már
semmi semmi nem segít
a pillanatnyi taktika főleg –
a tálcán vitt fej etc.
is hamis előleg!

És
mégis mégis azt hiszik
a bátor “jóvitézek”
hogy a pár ezernyire
limitált kiáltás elég lesz.

De
tűnünk tűnődünk tüntetünk
a legtöbbje és jobbja is
csak befelé
némán –

És hümmögünk:
ez volt a föld
ez volt a kor
ahol és amikor
élnünk adatott
kifosztva bénán.

Előbb és aztán

Előbb a kétségbeesések
aztán a kétségbevonások
bizony barátaim
jönnek a megrovások

az indexbe nyarak kerülnek
remegő forróságok
fölött a vibráló levegőben
tüntető furcsaságok

és őszülnek őszök
hirtelen haraggal kékkel
jelesen húznak itt
valami vadlibaékkel

szaggató huzatban
földet ér vándorlásunk
szédülünk kicsit és temetünk:
diáksapkákat ásunk

Bizony barátaim
jönnek a megrovások
előbb a kétségbeesések
aztán a kétségbevonások

Magánlevél (helyett) többeknek a kevesek közül

Kedves Krisztus utáni Kr kusom
szívem vérem lelkem és húsom
bizony sokszor nevetnem kell Magán
hogy milyen értékeket preferál
nem tudom nem tudhatom (nem is érdekel)
mennyi ebből a “magánszorgalom”
s mennyi a már beevett irály
esetleg a fönnmaradási/pillanat-haszon
csapódik pattog labdaként bizony
kockázatmentes vizeken siklik Ön
élvezi is talán: minő nagyszerű lavír
amit papiros s hangszalag fölöttébb kibír
mert könnyen letörölhető
  nyoma sem marad
fut hát köröket
eljött az idő
most kell ráhajtani
sokakat kinő
lehet hogy végképp leköröz
rugalmatlan fiúkat
akik nem értik
a helyzet adta futamokat
melyben nyüzsögnek derék önszervezők
semmi-horgoló poszt-osok
az Ön vályúinál is ők
a leg-leg-kosztosok
no ez nem riposzt:
mert nem lenne kiért miért
csak nézem – hisz már nagyon Ön se fiatal
a hang szalad
a hangszalag is surrog
aztán letörlik róla a port
gazdái hívják majd:
amolyan raport
akkor megint vissza vagy hova?
fogad-e újabb lovakra befutóra tétre?
sajnálom: mi mindent tesz meg érte…
sajnálom már most   e l ő r e

Gyötrődések

(1)

Valami végképp szétesett itt
a barátság a másikba vetett hit!

(2)

Kik voltak ők?
S mi lett belőlük?

Egykor barátaim voltak.
Most távolodom tőlük…

(3)

Múltjukon én nem rágódom
bár keserű hallani (tudni?)
hogy ama lánc tőlük is fénylett.

Csak két szót írhatok le végül:
(ha igaz!) árulás merénylet.

(4)

Mert a könnyűt
könnyű volt szeretni
de a nehezet nehéz.

És a súlytalant is könnyebb
ha a súlyosat annyira nehéz!…

Mintha szádra és szívedre
tekeredett volna
több tonna géz:
hogy ne fájjon annyira
és ne beszélj!

Pályabér – kiégett legelőn

Fölmagzott füvek a pályán,
kilőtt tarack meg fonnyadt pipitér;
tűnődjünk el az idő “ár/apályán”,
de itt tűnődni mit ér…
ha egyszer nyár van: július-totál,
csak rózsaszínben játszó szemüveg
mögül nem látható a kár,
bár erőlködik s zihál az öreg,
ki sípjával (régóta) árnyékot követ,
a csapat sorsához így ragaszkodik;
ráment bizony már néhány évtized,
de nem érti, ha netán panaszolkodik
akár egy zöld fűszál,
akár egy szürke tartalék…
mert eldöntve itt előre,
ki lesz örök-fakóban boldog kispados…
ha kell, hát bedobva egy sérült martalék,
fetrenghet ugyan, de jajgatni kínos,
mert cselnek vélhető: eltanulható
rebelliónak – amiért nem jár pályabér,
se dicséretes bólintás egy mindenható
Bíró-Sport-Rovatban…
elkelne már egy jó kis öntözés,
mert pályánk itt tikkadt “rühes legelő”,
“pirosult gyásztér” és bunda-virágos:
a százszor átvert, a százszor megalázott
ezerfejű caesar rozzant tribünökről
csak tátog és alig kiáltoz…

(1987. július)

Akik nem fogadták el.

Megtalált 1986-os naplóbejegyzés

Szokoly Tamásnak régi barátsággal.

Nincs vádbeszéd most, meghajszolt szívem,
és nem lesz védbeszéd se, nem bizony…

a szél nem suhogtatja az „ezüst” nyárfasort…,
a széles út másoké, tűnődhetsz sorsodon !

A másokén is persze, akik könnyedén előznek
egy világra nagyon hasonlító v i l á g b a n,
de mégse irigyeld, ha győznek, ha átszakítják a célszalagot.

Nagyjából minden olyan volt, mint egy valóságos verseny,

Csak épp nem indultak el azok, akik nem fogadták el
a versenyszabályokat, meg az időmérő gyakori csalásait…

A fenti versválogatást ajánlja az Önök szíves figyelmébe tisztelettel a Tököli Civil Kontroll Egyesület.

Tököl, 2018.08.09

Forrás: Görömbei András nyomán

Internet

Wikipédia

Nagy Gáspár díjai és elismerései

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Facebook hozzászólások

Hol vagytok tanárok, tanítók, akik ma hiányoznak?

Pedagógusnak lenni az egyik legszebb hivatás, hiszen egy tanár nem csak oktat, de nevel, értékeket közvetít, hat, alkot, gyarapít és a lelkek mélyén nyomott hagy az ifjúságban. Olyan pálya ez, amiben arany középút nincsen!Ember legyen a talpán, aki a tanárkérdéseket követni tudja, hogy ne ítélje meg vagy el. Akinek nem volt jó tanára azért, vagy akinek volt, másért. Mert sokak szerint van rossz tanár, míg mások szerint szerencsére van jó is. Ismert fogalom a tanárbarát, de a tanárgyűlölő is, a szerint, ki milyen élményekkel távozott az iskolából. Tanári összejöveteleken gyakran elhangzik a tanárhiány, a tanárértékelés problémája, az értékelés előnye és hibája, a jövő iskolája, a technikai eszközök szerepe az oktatásban.

Milyen tanár besorolások a legismertebbek?

Vannak szaktanárok, nyelvtanárok, cseretanárok, hittantanárok, paptanárok, vallástanárok, magántanárok, mérnök és műszaki tanárok, illemtanárok, orvostanárok, színész tanárok, tánctanárok, testnevelés tanárok, rajz és művészeti tanárok, zene és zongoratanárok, segéd és kisegítő tanárok és még sokan mások, mert a felsorolás nem teljes, csak a tanár fogalom lett általános és felemelő. És persze vannak tanári diplomával rendelkező szökött tanárok a jobb fizető helyeken.

Gyakran írnak a jó tanár, különböző jellemzéseiről, például: nagy tudású, lelkes, jó kapcsolatot ápol diákjaival, a tanítás során odafigyel a tanulók igényeire, inspirálja, motiválja őket a tantárgy megismerésére, formálja a személyiségüket, oktat, és egyben nevel is egyaránt. A közvélemény hajlamos rossz tanárként elkönyvelni sok pedagógust, a társadalom, a család minden gondját és baját ráterhelni. Sajnos vannak pályatévesztett és kiégett pedagógusok is. A pályán maradottak körül nézelődve, sokan nem is értik, a tanár miért ezt a munkát választotta, hiszen szemmel láthatóan nem kedveli a diákokat és nem szeret tanítani, motiválatlan és kevésbé hatékonyan látja el feladatait. Súlyos a gond akkor, ha a tanár önmagában is felfedezi: elégedetlen munkájával, önmagával, fáradt, legszívesebben be sem menne dolgozni. És nem riad vissza a perclopástól, amit az órákra való be és kimenet, az órák mással való töltésével elkövet.

Az olyan ember, aki nem ért a számítógéphez a XXI. században analfabétának fog számítani.”   

                                                                                                           /Teller Ede/

A pályatévesztés nagy hiba. Ha nem a legjobb képességű, akarásban és tudás átadás vágyban menő ember megy a tanári állásba, bizony visszaüt a diákokra. A munkahelyi kiégés összefüggésbe hozható a követelmények és a tanár kapcsolatával. Az tanár képessége, tisztessége, akarása segítik a stresszel való megbirkózást és a feladatok elvégzését. A követelmények pedig növelik a tanárok terheit, az átélt stresszt és szorongást. A munkahelyi leterheltség, a kiégés veszélye akkor magas, ha a követelmények nagyobbak, mint a rendelkezésre álló lehetőségek. A tanári kiégés egyik oka sok esetben a sikerélmények és visszajelzések hiánya. A tanári sikerélmények legfontosabb forrásait a diákokkal megélhető közös pozitív élmények jelentik. A tanár távol tartja magát a diáktól, úgy kezeli a diákokat, mintha mind ugyanolyanok lennének, amelyek őt a sikerélmények átélésétől is megfosztja. A tanári kiégés a tanuló családjának életére is negatív hatással lehet. A munkahelyek gyakran érzelemkifejezéssel kapcsolatos elvárásokat is támasztanak. Egy iskolában például azzal, hogy milyen érzelmeket és hogyan lehet kifejezni a diákokkal kapcsolatban. Az ilyen érzelmi munka nagy odafigyelést igényel, fárasztó, belső konfliktusokat okozhat a pedagógus számára. A tanárok fontos feladata a tananyag átadásán túl a diákok személyiségének formálása, tanulói motivációjuk elmélyítése, tehetségük kibontakoztatásának segítése is. A növekvő munkamennyiség, az anyagi és társadalmi elismerés hiánya, és a pedagógusminősítési rendszer a legfőbb stressz forrás.  A túlterheltségen kívül a munkavégzéshez szükséges eszközök hiánya vagy nem megfelelő minősége, az adminisztrációs terhek gyakran az oktatói munka hátrányára történnek, kiégést okozó tényező lehet. A pedagógusok fizikai, érzelmi és lelki egészségének védelme fontos, hiszen munkájukat ellátva tanítványaik szellemi, személyiségbeli és lelki fejlődéséhez is hozzájárulnak. Ehhez pozitív munkahelyi légkör, jó kollegiális kapcsolatok, társadalmi megbecsülés lenne szükséges. Egy tapasztalt szakmai vezető, egy jó munkaadó irányító a legjobb támogató közeg.

  1. július 9.-ei adatok!

Több mint kétezer tanár hiányzik a tanévkezdéshez, ez a helyzet drámai. Csak Budapesten 582 helyet kellene betölteni a szeptemberi tanévkezdésig. Az ország különböző részein, július elején közel 2400 aktív álláshirdetés található tanárok és tanítók számára. Tavaly 951 tanító és 3019 tanár jogviszonya szűnt meg, 565 tanító és 840 tanár ment nyugdíjba, viszont ugyanekkor csak 353 tanító és 482 tanár kezdte el a pedagógusi pályáját. Ezért igazán nagy kérdés, kik fogják feltölteni ezt a több mint kétezer üres helyet szeptember elejéig. És akkor itt tartunk: fogynak a tanárok. Miért is lennének többen? Aki kiöregszik, örül, hogy nyugdíjba mehet. Aki fiatal, annak semennyire sem vonzó ez a pálya. A miértre tanulmányok vannak!

Tovatűnt gyermekkorom emlékeiben a legfelsőbb polcon ott vannak tanáraim, akiknek sokat köszönhetek. Valamit csak ki kell találni, hogy a mai ifjúság a kincsek keresését, amit mindenki szeret, ne varázslatos kütyükkel tegye, ami most leköti és feldobja őket, hanem érzelmekkel teli emberek, Tanárok irányítsák őket ebben a rohanó világban is! Kérdés továbbá, a nagy tananyagmennyiség mellett, hogyan készítse fel az iskola az életre a gyermeket? Ma egy pedagógus munkája folyamatos küzdelemből áll. Mert egy pedagógus, aki komolyan veszi a hivatását, aki tényleg hisz abban, hogy a nevelés életpálya, a legszebb hivatás, az sosem állhat le.

 

“Az iskola dolga, hogy megtaníttassa velünk, hogyan kell tanulni, hogy felkeltse a tudás iránti étvágyunkat, hogy megtanítson bennünket a jól végzett munka örömére és az alkotás izgalmára, hogy megtanítson szeretni, amit csinálunk, és hogy segítsen megtalálni azt, amit szeretünk csinálni.”                                 /Szent-Györgyi Albert/

Minden tanárnál az a legfontosabb, hogy igazi pedagógiai lelkületű, tiszta szívű ember legyen, különben nem tudja átadni az ismeretanyagot.  Obádovics J. Gyula(matematika)

 

2018-07-27                                             Írta és összeállította: Pletser József

 

Ajánlja, a tököli Sziget Civil Kontroll Egyesület

Forrás: Internet

Ajánlás a jelen pedagógusainak: Prievara Tibor: A 21 századi tanár

 

 

Ui: Középiskolai tanár: gimnázium, szakközépiskola

Feladatai:

  1. a tanterv alapján tantárgyak tanmenetének elkészítése, felkészülés az egyes tanítási órákra;
  2. a tananyag feldolgozása, megbeszélése, tanítása;
  3. a házi feladatok kijelölése és ellenőrzése, az írásbeli munkák kijavítása, a szóbeli feleletek és beszámolók értékelése;
  4. dolgozatok előkészítése, megíratása és értékelése;
  5. a tanulók tanulmányi előmenetelének értékelése;
  6. szülői értekezletek, fogadóórák keretében kapcsolattartás a szülőkkel;
  7. részvétel a nevelőtestületi üléseken, szakmai munkaközösségi értekezleteken, nevelési értekezleteken, kapcsolattartás más tanárokkal, nevelőkkel;
  8. az iskolai rend meghatározása és betartatása;
  9. osztálykirándulások, ünnepélyek, rendezvények, egyéb iskolai sport- és kulturális események szervezése.

Általános iskola: Foglalkozás jellemzői!

Az általános iskolai tanár, tanító oktatja és neveli az általános iskolában tanuló gyerekeket. A tanító az 1-6. osztályok között foglalkozik a tanulókkal, míg a tanár az 5-8. osztályok között. A tanítók 1-4. osztályig minden szakterületet, 5-6. osztályban legalább egy műveltségi területet, míg a tanárok 5-8. osztályok között szaktantárgyakat oktatnak. A tanárok és tanítók munkája rendkívül felelősségteljes, hiszen a konkrét szakismeretek átadásán túl a gyerekek nevelésében is fontos szerepük van.

Általános iskolai tanár, tanító

Követelmények

Milyen kompetenciákra van szükség ehhez a foglalkozáshoz?

Ahhoz, hogy az általános iskolai tanító és tanár minden feladatát egyformán sikeresen és szakszerűen végezhesse, a következő képességekre és készségekre van szüksége:

  • Kommunikációs képesség, hogy képes legyen a gyerekekkel könnyen megértetni magát, valamint munkatársaival és a szülőkkel jó kapcsolatot ápolni.
  • Felelősségtudat, mert munkájának minden részét a gyermekek fejlődését maximálisan szem előtt tartva kell végeznie.
  • Önállóság, hiszen a tanteremben egyedül oktat, így ott maga kell, meghozza a döntéseket.
  • Emlékezet, hiszen mind a tananyagot, mind a tanulók teljesítményét fontos, hogy vissza tudja idézni.
  • Konfliktuskezelés, stressz tűrés, mert alkalmanként fegyelmeznie is kell, a tanulók közti konfliktusokat is meg kell oldania, valamint a szülőkkel is közös hangot kell találnia.
  • Tanulás, hiszen fontos, hogy ő maga is képes legyen új dolgok elsajátítására, ne csupán a gyerekektől várja el azt.

Mindezeken túl munkájában jó hasznát veheti a kreativitásnak, hogy a kisdiákok számára a lehető legbefogadhatóbb módon oktasson. A szövegértés segítségével a tananyagot tudja könnyen elsajátítani. A tolerancia és az empátia a gyerekek elfogadásához, a megfelelő tanítási módszertan megválasztásához nyújthat segítséget.

 

John W. Schlatter:

Tanár vagyok

Attól a perctől fogva, hogy egy gyermek ajkáról felröppent egy kérdés. Sok helyütt éltem, számos alakban.

… Egy vagyok azokkal, akiknek neve és arca rég feledésbe merült, de tanításuk és jellemük tovább él tanítványaik munkájában. Örömkönnyeket hullattam tanítványaim esküvőjén, velük ujjongtam, amikor gyermekük született, s lehajtott fejjel, komor és zavarodott lélekkel álltam a sírok szélén, melyek korán nyelték el a még nagyon is fiatal testeket.

Hivatásom folytán egyetlen nap leforgása alatt szerepelek, mint színész, barát, orvos és ápoló, edző, leletmentő régész, pénzkölcsönző, taxisofőr, pszichológus, pótszülő, kereskedelmi ügynök, politikus és a hit védője. Hiába a sok térkép, táblázat, képlet, ragozás, történet és könyv, nincs mit tanítanom, diákjaim valójában csakis saját maguktól tanulhatnak, s minden erőfeszítésemet latba kell vetnem, hogy segítsek megismerni önmagukat.

Élő ellentmondás vagyok. Akkor beszélek a leghangosabban, amikor a leginkább fülelek. Azzal adom a legtöbbet, amit hálásan elfogadok tanítványaimtól. Nem anyagi javakra áhítozom, de folyvást kincseket keresek: új lehetőségeket tanítványaim képességeinek kibontakoztatására, és szüntelenül kutatom a tehetséget, mely néha saját maga ellenségeként elzárkózik. A legszerencsésebb vagyok minden dolgozó közül. Az orvos egy varázslatos pillanatban életet segíthet a világra. Nekem megadatott, hogy naponta láthassam, mint születik újjá ez az életkérdések, eszmék és barátságok révén. Az építész tudja, hogy amit gonddal épít, talán évszázadokra megmarad. A tanár tudja, hogy amit szeretettel és tisztességgel épít, az örökre megmarad.

Harcos vagyok, naponta küzdök a kollégák féltékenysége, a csüggedés, félelem, kényelmesség, előítélet, tudatlanság és közöny ellen. Ám hatalmas szövetségesek segítenek: az értelem, a tudásszomja, a szülői támogatás, az eredetiség, az alkotókészség, a hit, a szeretet és a derű mind-mind zászlóm alá sereglenek. Ki másnak is mondhatnék köszönetet a csodálatos életért, mely osztályrészemül jutott, mint a szülőknek. Az ő jó voltukból ért az a megtiszteltetés, hogy rám bízták a legnagyobb örök értéket, melyet létre hoztak: a gyermekeiket. Múltam tehát emlékekben gazdag, jelenem pedig erőpróbákban, kalandokban és vidámságban bővelkedik, hiszen napjaimat a jövővel tölthetem. Tanár vagyok.

És mindennap hálát adok Istennek ezért.

 

Juhász Gyula: Tanár úr volnék…

Tanár úr volnék magam is,
Nyomorúságos és helyettes,
Gyűlöltek a nagy istenek
S e pályát adták a végzetemhez.

Magyar Homérra gondolok,
Ki költő és tanár volt, mint én
S “a hivatalnak packázásit”
Viselte béketűrőn szintén!

Ó nagy elődöm, szép apám,
Te Atlasa a nyugalomnak,
De engem új kor új fiát
Villámos vágyak ostromolnak!

Rohan a szárnyas autó,
Repül a légi leviáthán,
E forró és rengő világ
Új csodáit hordozza hátán.

És én, helyettes Tantalus,
Iszom a lőrét gúzsba kötve,
Ó mennyi szárny és mennyi vágy
Törik le bennem mindörökre!

Te győző, boldog nemzedék,
Kit tőlem kér el majd a holnap,
Ne gúnyolj, hogyha roskadón,
Törött zászlóval eltipornak!

Ha majd pihenni térhetek
Fáradtan, közanyánk ölében,
Sirass el híven engemet,
Temess el végül engemet
Virágosan, ujjongva, szépen!

 

Facebook hozzászólások