Érettségi
Bizony már az érettségi vizsgák közepén járunk. Nem könnyű időszak. Mindenki, aki ilyen vizsgát tett, emlékszik rá, mit érzett, akár írásbeli előtt, akár akkor, amikor a szóbelire készült. Ne aggódjatok, nem vagytok és voltatok vele egyedül most érettségiző fiatalok.Az életben komoly felkészülést és elmélyülést igénylő kihívásnak számít az érettségi.
Mi is egyáltalán az érettségi, miért fontos ez az ifjú ember életében?
A hivatalos rész szerint az érettségi vizsga a középiskolát lezáró és egyetemi továbbtanulásra képesítő vizsga. Magyarországban legalább öt tárgyból kell érettségi vizsgát tenni, és azok közül négy kötelezően előírt.
Az érettség fogalma valószínű a természetből, a biológiából ered.A növényeket – érett állapotban takarítjuk be. Egy termés biológiailag akkor érett, ha a benne található magvak már továbbszaporításra alkalmasak. És így van ez az ember életében is, megérett, sok minden rábízható.
Az érettségi nem magyar találmány, a poroszok vezették be először 1788-ban, mert már egyszerűen túl sokan jelentkeztek a nagy hírű porosz egyetemekre és értelemszerűen szerették volna némiképpen megszűrni a népet. A híresen szigorú Poroszországot a franciák követték 1808-ban, míg az angol diákoknak csak harminc évvel később, 1838-ban kellett vizsgán bizonyítaniuk a tudásukat.
Az érettségi vizsga bevezetését egyetlen országban sem fogadták kitörő örömmel, mivel az érettségi egy állami vizsga, központilag meghatározott követelményekkel. A 19. századig azonban az iskolák az államtól többé-kevésbé függetlenek voltak, lényegében azt tanítottak, amit csak akartak. Ennek a nagy szabadságnak az érettségi vizsga rendszere bizony egyszer s mindenkorra véget vetett. Az állam tehát megnyerte a csatát.
Magyarországon 1851 óta rendeznek érettségi vizsgát
Magyarországon ráadásul az érettségi már csak azért is közutálatnak örvendett, mert az osztrákok közvetlenül az 1848-49-es szabadságharc leverése után vezették be. Az országban általános volt az a vélemény, hogy mindez csak a korona törekvése arra, hogy osztrák rendszert és szabályokat erőszakoljon a magyar oktatásra. Ekkor jöttek létre ugyanis a tantárgyak, valamint a bizottság előtti szóbeli vizsga és az azt megelőző írásbeli teszt kettőssége is.Mindezt persze sokáig csak a fiúk élvezhették, a lányok kezdetben csak a kereskedelmi iskolákban érettségizhettek. 1895-ben aztán nagy nehezen engedélyezték, hogy a nők magán érettségit tegyenek a fiúgimnáziumokban és így akár már az egyetemekre is bejuthattak néhányan. De egészen 1931-ig kellett várni, hogy a lányok és a fiúk érettségije egyenértékű legyen.
Kenyában 1987 óta létezik érettségi. A tanulóknak legalább 7 tantárgyból kell vizsgázniuk.
Az érettségi sosem volt fenékig tejfel.
Trefort Ágoston tette 1884-ben a vizsga elsődleges hivatalos nyelvévé a magyart. Az intézkedés hatalmas tiltakozást váltott ki, hiszen egy csomó iskolában németül oktattak.Egy évvel később rendeletben szabályozták, hogy csak érettségi vizsgával lehetett az ember köztisztviselő. Ez a lépés is nagy felháborodást eredményezett, hiszen hogy jön bárki ahhoz, hogy a köztisztviselők szabadságát korlátozza.
1919-ben a Tanácsköztársaság teljesen eltörölte az érettségit. Ez az állapot azonban nem tartott sokáig – ahogy a Tanácsköztársaság sem.
1952-ben bevezették a felsőoktatási felvételi vizsgát, ennek hatására pedig az érettségi népszerűsége hosszú mélyrepülésbe kezdett, hiszen a felvételi mellett ezután már igaziból senkit nem érdekelt.
Ma már elképzelhetetlen, de 1974-ben eltörölték az osztályzatokat. Egy rövid ideig az érettségi vizsgán csak „dicsérettel megfelelt” / „megfelelt” / „nem felelt meg” minősítést lehetett kapni. Nagyon nagy hiba volt, ami gyorsan meg is szűnt.
1978-79-ben a történelem érettségi szűnt meg átmenetileg. Jött persze a felháborodás, tiltakozás, úgyhogy ez az újítás is hamar hamvába hullt.
A mostani, kétszintű érettségit 2005-ben vezették be.
Az érettségi vizsga dokumentuma közokirat.Szerepe szerint lehet tanulmányi jellegű záróvizsga, valamilyen állás vagy társadalmi pozíció betöltéséhez szükséges képesítő, minősítő vizsga, felvételi jellegű vizsga.
Az érettségi vizsgát bizottság előtt kell letenni, amelynek tagjait (vagyis a vizsgáztató tanárokat) a vizsgát szervező középiskola igazgatója (a kormányhivatal által szervezett vizsga esetén az oktatási főosztályvezető), elnökét pedig a kormányhivatal (illetve a kormányhivatal által szervezett vizsga esetén az Oktatási Hivatal) bízza meg.
Az elnök ellenőrzi a vizsga iratait, a javításokat, a szóbeli tételsorokat, a jegyzőkönyveket, a vizsgáztató tanárok végzettségét és szükség esetén a vizsgázók vizsgára bocsáthatóságát és a mentességi határozatokat (esetleg az írásbeli vizsga lefolytatását is).
A vizsga eredményéről dokumentumot állítanak ki, melyet a vizsgát szervező intézmény igazgatója és az elnök ír alá. Ők igazoljak, hogy a vizsgát tett személy érett lett.
Mégis, milyen út vezet egy fiatal életében az érettségihez? Jó ez vagy csak buktatókkal teli? Iskola és élet, tanár és tanítvány. 50 év távlatából érdekes áttekinteni ezeket a fogalmakat.
Egy hete ünnepeltem érettségink 50. évfordulóját. Engedjék meg, hogy volt osztálytársaimnak írt levelet megosszam kedves tököliekkel, hogy a mostani érettségizők is erőt meríthessenek belőle.
Kedves Osztálytársaim!
Életünkben számtalanszor búcsúzunk, s mire feleszmélünk, Ő, kitől búcsút vettünk már ott is hagyott. Ezért az öreg diákok ilyenkor nyáron, számtalan osztálytalálkozót szerveznek országszerte. A tovatűnt évek után remélem, nagyon jó érzés lesz újból találkozni.Ötven évvel ezelőtt, 1967 júniusában a mi osztályunk is búcsúzott. Sokan voltunk az osztályban. 36 diák, akiknek a kis hímzett tarisznyájában csak pár fillér és „hamuban sült pogácsa” lapult. De az a tarisznya láthatatlanul meg volt pakolva reménnyel, vággyal, tanulni akarással. Tudást, szereztünk egy régi gimnázium kísérletet felvállaló falai között, szakmát tanultunk a Gammában. Ez a kísérlet ott, néhány év után gyorsan el is halt. Pedig az élet igazolta, az ötlet, nem volt reménytelen. A rohanó életünknek ezt az elillanó és soha meg nem ismételhető csodáját próbáljuk felidézni a még élő, hűséges diáktársainkkal. Az akkor végzettek közül sokan még élünk, és valószínű többen is vagyunk, csak az élet máshová sodorta társainkat, ahová hívó szavunk nem jutott el, de lehet olyan is, akinek szívét nem melengeti a találkozás öröme, vagy egyéb ok miatt távol tartja magát.Bízom abban, jó lesz mindenképp visszaidézni a múltat, iskolai éveket és egy pillanatra, legalább újra beülni a padba, feledve az elhagyott esztendőket, újra diáknak érezni magunkat. Talán tudunk emlékezni az Alma Materben eltöltött évek maradandó pillanataira, beszámolhatunk az elszállt 50 év nevezetesebb eredményeiről, családunkról volt osztálytársainknak.
Osztályfőnökük kettő is volt. Greff Géza Tanár Úr, majd az őt követő Dunay Marianna Tanárnő pedagógusi munkája, végig kísérte az én iskolában eltöltött éveimet. Ebből számomra 49 esztendő jutott. Bizony az 50 év nagy idő, egy fél évszázad, amit a sors kegyelméből ajándékba kaptunk. Jó lesz emlékezni, visszaidézni a múltat és csodálatosképpen azt, hogy minden rossz emlék megszépül. Mindenkinek ott van szíve mélyén valami érdekes iskolai történet, jó is, rossz is, amelyek az idő távlatában megszépültek, olyannyira, hogy mosolyt csalnak majd arcunkra. Idézzük fel bátran, hogy a mosolyból nevetés, végül kacagás legyen!Emlékezzünk hát, heten lányok és a huszonkilenc fiú. Köszöntsük szeretettel a bennünket végigkísérő osztályfőnökünket, emlékezzünk első osztályfőnökünkre és tanárainkra és azokra, akik már nem lehetnek itt velünk. És a volt ifjúságunkra Csak egy percre, belül, gondolatban!
1967-ben is nyár volt, forró, napsugaras nyár.A Feneketlen tó akkor is kék volt és zöld volt a part menti sétány.És az Alma Mater még mindig sárga.Lelkünkben már zsongott az ifjúság varázsa,
álmokkal, vágyakkal teli szerelmes álomkép.Gondtalan gyermekkorunk elszállt ott a nyárral,erős akarással léptünk, a titokzatos élet elé.Ki tudta még akkor mi vár reánk, jó, vagy rossz, bánat, vagy öröm.De mentünk bátran nagy élni akarással egy újért.Mert mi voltunk az ifjúság, ki nem félt semmitől.Mentek az évek, közben osztálytársaink közül egy pár itt hagyott.Mi még maradtunk itt a földön, mert feladatot kaptunk!Tegyünk hát jót!Egybegyűlve mi vén diákok!
50 év után is, ha az élet, ha a sors közös alapköve bennünket így összehozott.Elmúlt az idő, hosszú volt az út. Kinek sima, másnak göröngyökkel teli.Találkozónk egy útkereszteződés, melyen haladva találkozol velem.Lehet szél, mely a hátad mögül fúj, lehet napfény, mely felmelegíti arcod, lehet eső, mely lágyan áztatja a földet, ami a tied. És amíg találkozunk, élünk, tenyerén hordoznak a rólad gondoskodók. Mert eljutott hozzád barátaid és családod szeretete, bárhol is voltál. Ezért lehet most, hogy együtt legyünk.Ez a történet, 1963 őszén kezdődött, és 1967 nyarán ért végett, hiszem azt, hogy sikerrel.Mit kívánhatok elől járóban rég nem látott kedves társainknak.
- június 2.-át helyezhessük szép élményeink legszebb polcára!
Szeretettel régi osztálytársatoktól!
- május 26 Pletser József.
- 2017.06. 11 Írta és összeállította: Pletser József
Forrás: Internet,Wikipédia
Köszöntő levél: Marton Zsigmond
.