Új ünnep a láthatáron!

Úgy vélem, nagyszülőnek lenni ünnepi feladat.

Az Egyesült Államokban hivatalosan 1978 óta ünneplik a nagyszülőket, szeptember első vasárnapján, és elismert a világ számos országában, igaz más- más napokon. Hol ünneplik meg a nagyszülőket mostanság?

A legismertebbek: Ausztrália, Kanada, Észtország, Franciaország, Németország, Olaszország, Lengyelország, Singapore és Tajvan.

Úgy tűnik, hogy hamarosan Magyarországra is hivatalosan megérkezik ez az ünnep, hiszen a nagyszülőknek is fontos szerepe van unokáik felé az életben. Legyen hát szeptember első vasárnapja a nagyszülők világnapja nálunk is.

Ma a nagyszülők jelenléte egy család életében talán még fontosabb, mint az elmúlt évtizedekben. Az a tapasztalat, tudás és legfőképpen szeretet, amely a mi birtokukban van, nélkülözhetetlen egy mai fiatal számára.

A nagyszülők tehát nagyon fontosak a családok számára. Nemcsak a nagypapa, barkácsolása, sakk vagy társasjátékozása, a nagymama utánozhatatlan sütijei, baracklekvárjai, a gyerekeknek nyújtott háztartás körüli segítsége ér kincset, hanem az évek során szerzett tapasztalatok, tanácsok is, amelyekből az unokáink tanulhatnak, fontosak lehetnek.

Talán nem is tudják azok, akiknek még él legalább egy nagyszülője, hogy valójában mennyire is szerencsések. Az nagyszülők tudása nélkülözhetetlen az őket követő generációk számára, és egy igazi nagymamát és nagypapát semmi nem pótolhat. Érdemes hát minden pillanatot kihasználni, amit velünk tölthetnek az unokák.

Azt mondják, a szülők arra vannak, hogy neveljék a gyerekeket, a nagyszülők meg arra, hogy elkényeztessék. Ez persze sarkított gondolat, ám valljuk be, van benne némi igazság, hiszen ilyenkor, nagymamák és nagypapák hátradőlhetnek, mivel a feladat neheze nem az ő vállukra hárul, így rendszerint ők az engedékenyebbek és a lazábbak. Természetes, hogy a nagymama és nagypapa kényezteti az unokáit, sokkal jobban, mint a szülők.

A legtöbb ember élvezi, amikor nagyszülővé válik, ami egy egészen más minőség, mint szülőnek lenni. Sokan azt állítják: több öröm, kevesebb felelősség. És ez így is van. Ki ne akarna Szuper nagyi, vagy Szuper papi lenni?

Az unoka új értelmet ad a nagyszülők életének, boldogságot és hálát érezünk, és ez fokozza az életörömünket. A nagyszülőiséget, mint életszerepet meg kell tanulni. Mert a saját nagymamánkra, nagypapánkra egészen másképpen emlékszünk, mint amikor mi magunk nézünk a tükörbe nagymamaként, nagypapaként.

Nagy nyereség az unokák számára, ha vannak nagyszüleik, akik komolyan veszik a feladatukat. És természetesen nagy könnyebbség a felnőtt gyerekeknek, ha tudják, hogy szeretetteljes, gondos és segítőkész szülők állnak a hátuk mögött. Ez a segítség azonban csak akkor jelent valódi segítséget, ha kellő tapintattal jár együtt. A nagyszülők segítsége akkor éri el a célját, ha figyelmes, kérdő együttgondolkodásban jut kifejezésre. A nagyszülőnek az unokával kapcsolatban nem kell viselnie a mindennapi felelősséget, hiszen arra ott van a szülő. A nagyszülői szerepkör vállalása magával hozza a megkönnyebbülés érzését is. A nagyszülő zavartalanul élvezheti az unoka által nyújtott örömöket, másképpen kell „nevelnie” az őket.

Minden egyes nagymama és minden egyes nagypapa más és más, egyszeri és megismételhetetlen az emberi mivoltánál fogva.

Bár semmiségnek tűnhet az, hogy együtt töltesz némi időt az unokáddal, mégis tudnod kell, hogy ez a létező legnagyobb ajándék, amit neki adhatsz. Meg kell neki mutatnod, hogy örülsz a nagymamai vagy nagypapai feladataidnak, és azt, hogy mennyire boldog vagy, hogy ő van neked. Ennek a legjobb módja az, ha támogatásodról biztosítod őt, és biztasd minden próbálkozását! Például tégy ünnepivé minden fontos pillanatot unokád életében: az első szavakat, az első lépéseket vagy az első iskolai napot.

Még akkor is, ha nem vehetsz részt minden ilyen eseményen, tudd, hogy egy nagyszülő dicsérete és biztatása csodákra képes!

Őrizze minden tevékenységünket a nagyszülők védőszentje Szent Anna és Szent Joachim, hogy sokáig együtt lehessünk mindannyiunk örömére!

A Facebookon megjelenő képek és írások úgy vélem engem igazolnak!Olvassák szeretettel!

• Írta és összeállította: Pletser József