Helyi Önkormányzatok napja
Az Országgyűlés 2000. június 13-án a Helyi Önkormányzatok Napjává nyilvánította szeptember 30. – át, az első, azaz 1990 es helyhatósági választások emlékére. Ennek most lesz 17. évfordulója. A statisztikák szerint 1990 óta közel 200 polgármester őrizte meg tisztségét.
A rendszerváltoztatás után, a szabadon választott Országgyűlés első teendői közé tartozott,hogy a helyi hatalomgyakorlás alaptételeit rögzítse az Alkotmányban, illetve törvényt alkosson a helyi önkormányzatokról, valamint elfogadja a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választására vonatkozó szabályokat. Joggal mondhatjuk, hogy ezzel a nappal új időszámítás kezdődött a magyar településeken, megyékben, a fővárosban, mert a polgárok újra saját kezükbe vették a helyi közügyek irányítását, az európai értékeknek megfelelő, modern önkormányzati rendszer jött létre.
A kezdeti nehézségek közé tartozott, kik lehetnek az új rendszer hiteles képviselői. Sok helyen régi MSZMP tagból és KISZ titkárokból lett tanácselnökök, tanácselnökből lett polgármesterek vették át az irányítást, mert akkor a társadalom még nem volt felkészült a demokratikus változásra. Több helyen a vezetői hajlam politikai struktúraváltozással járt, de a beidegződött tanácsi, elvtársi szemléletet nehéz volt legyőzni, ami bizony még ma is egyes helyeken felfedezhető. A testületek sokaságában az alkotó szándék megnyilvánul, de több esetben kisiklik az emberi gyarlóságokon. Vannak testületek, ahol „ölik „egymást, feloszlatják önmagukat, másutt a gyakori egyhangú döntések váltanak ki megdöbbenést! Az 1949 után kiépült tanácsrendszer, azaz a régi, tanácsi rendszerben vélhetően a település lakói társadalmi munkában végezték tevékenységüket, ami ma azonos a képviselőként azonosíthatókkal. Ma oda jutott a rendszer, hogy az un. képviselői „óra”-díj esetenként jóval meghaladja – kevesebb munkáért – az aktív dolgozók bérét, ezzel igazolva és kihangsúlyozva felelősségüket a ténylegesen aktív munkát végzőkkel szemben. Persze a döntések igaz vagy igaztalanságáért még senkit, egyetlen képviselőt sem vontak anyagilag felelősségre. Így nem is csoda, ha egyes helyeken felütheti fejét a korrupció is. (Azt mondják, ha lop a polgármester, miért ne lopna a képviselő.) A magyarországi statisztikák azt feltételezik, hogy a közvagyonból munkát adók (pl. polgármesterek) 10-20-%-ot kérnek és kapnak vissza az elnyert munkákért. De ezt bizonyítani nehéz, mert mindkét fél érdeke eltitkolni erkölcstelen tevékenységét.
A magyar önkormányzati rendszert 1990-ben a feladatok sokasága jellemezte. Mára ez lényegesen megváltozott, mivel az állam sok feladat ellátást átvett az önkormányzatoktól.
Az adófizetők pénzének jelentős hányadát használja fel a helyi önkormányzati rendszer. A korrupciós lehetőség szempontjából az önkormányzat nem egynemű szervezet: a képviselő-testület, a polgármester, a jegyző, a hivatal egyformán színtere egy-egy önkormányzat tevékenységének. Így ezek együttesen és külön-külön is feltételezhetően érintettek lehetnek a létező vagy nem létező korrupciós cselekményekben.
A korrupció az egyik legnehezebben kezelhető káros társadalmi jelenség. Jellemzője, hogy súlyos gazdasági és erkölcsi károkat okoz, gátolhatja a fenntartható fejlődést, s elterjedtsége különösen ártalmas lehet a település presztízse szempontjából.
Mit kívánhat egy választó egy ilyen napon. Kerülje országunkat, településünket, önkormányzatunkat ez a statisztikai felmérés, ami nem vezet sehova! Mert aki ma lop, az hazudik is, aki hazudik, az lop is tartja a mondás.
Ez úton kívánunk minden önkormányzati dolgozónak, e nap alkalmából jó egészséget és sok sikert a munkájához, hogy szolgálatukat – amit értünk polgárokért végeznek – befolyásolástól, egyéni érdekektől mentesen a település érdekében tiszta lelkiismerettel végezhessék.
Ne!
2017-09 A tököli Sziget Civil Kontroll Egyesület Vezetősége
De kicsi a világ, a napok száma kevés. Véletlen egybeesés vagy közös ünnep!
|
2005 tavaszán a Magyar Olvasástársaság felhívással fordult mindazokhoz, akiknek fontos a népmesék fennmaradása és a mesékben élő bölcsesség továbbhagyományozása, hogy csatlakozzon ahhoz a kezdeményezéshez, amely szerint szeptember 30. – Benedek Elek születésnapja – legyen a népmese napja. A népmese napját első ízben 2005. szeptember 30-án rendezték meg. A nap célja, hogy a könyvtárosok, az óvónők, a pedagógusok és a mesével foglalkozó szakemberek, valamint a meseszerető gyerekek és felnőttek ezen a napon megkülönböztetett tisztelettel forduljanak mind a magyar, mind más népek meséi felé. „Őseinktől kincsekkel teli tarisznyát kaptunk örökségbe, de mintha egyre gyakrabban tétlenül néznénk ennek háttérbe szorulását, elfelejtését. Vegyük birtokba, ismerjük meg, fényesítsük újra és adjuk tovább az eleinktől kapott, élethosszig érvényes, értékes, unokáink számára is feltétlenül megőrzendő, mesebeli kincseket!” (Részlet a Magyar Olvasástársaság 2005-ös felhívásából) Neumann-ház – Irodalmi Szerkesztőség 1859. szeptember 30-án született Benedek Elek, egyik legnagyobb mesegyűjtőnk és mesemondónk. 2005 óta az Ő tiszteletére ezen a napon ünnepeljük a magyar mesét, és a mesével együtt mindazt a bölcsességet, életigazságot és tanulságot, melyet évszázadok kultúrája őrzött meg nekünk generációról generációra. A mesékben elrejtett élettörténetek bármelyike akár a sajátunk is lehetne: a hős útja során megannyi kihívással küzd meg, hogy kitartásával (és egy kis szerencsével) elnyerje méltó jutalmát. SZERZŐ: Orbán Dorottya Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer a mi mesehősünk: a szegénylegény. Legtöbben a népmesei szegénylegénnyel tudunk azonosulni, aki a jobb élet és a boldogság reményében az ismeretlen felé veszi az útját. A legény tehát elindult a nagyvilágba, azért, hogy szerencsét próbáljon, azért, hogy a jövőbe vetett hittel többre vigye, mint a szomszéd mese hőse. Útja során legtöbbször különböző feladványokat kellett megoldania, legyen szó a hó végi számla befizetéséről, a családtagok kibékítéséről, a lakásfelújításról, vagy az okmányirodában való ügyintézésről. Legrémisztőbb ellensége azonban a hétfejű sárkány volt. A hétfejű szörnynek tudvalevőleg minden levágott feje helyére új nő, és mi is úgy érezzük, hogy szélmalomharcot vívunk a mindennapi problémák soha véget nem érő sorával. A nehézségek során azonban hősünk nem felejtette el, hogy mindig számíthat azokra, akiknek ő is segített, hiszen jó tett helyébe jót várhatunk. Győzelemre viszont a messze hírhedt kitartása – és jószívűsége – nélkül esélye sem lehetett volna. A mese végén a szegény legény elnyerte a fele királyságot és persze a világszép királykisasszony kezét: mindannyian vágyunk a józan jólétre (egy egész királysággal már túl sok felelősség járna) és egy boldog családra. Itt a vége, fuss el véle. |
| Illyés Gyula: Az égig érő fa(részlet)
Volt a világon egy király, annak volt egy Jancsi nevű kanásza. Észrevette egy reggelen ő is és a király is, hogy a kastély előtt egy égig érő almafa nőtt. De az olyan fa volt: reggel virágzott, délben már almája volt, éjfélre megérett, de el is lopták róla. Kihirdette a király az országban: hogyha valaki neki arról a fáról hoz egy almát, annak adja a lányát és a fele királyságát – halála után az egészet. Mert ő már több mint hét éve beteg, és azt jósolta neki egy öregasszony, hogyha ez az almafa kinő az ablaka alatt, és ő ennek a gyümölcséből eszik, akkor rögtön meggyógyul. Kihirdette tehát az országban, az országa minden tájában, hogy legyen bárki, szegény vagy gazdag, ha báró, ha gróf, ha ezt megszerzi, azé lesz a királylány. |
| És íme itt az igazság, a lopás csak a mesében olvasható!Minden más vagyon gyarapodás csak a munka és a tudás gyümölcse!Mese -mese mátka ,Katica bogárka! |
2017. 09 .29 Írta és összeállította: Pletser József
- Lektorálta: Nagy Béla