A lélek és a lelkiismeretesség

Azt állítják, hogy az ember testből és lélekből is áll. Olyan lélekből, amely az érzéki élet hordozója, az élet velejárója, legmagasabb életformája, mint ilyen, a testtel együtt el is pusztul, míg mások szerint a lélek halhatatlan. A lélek a testtől egészen különböző állagú, mely a testtől független, annak mérhetetlenül fölötte áll, s természeténél fogva ura az anyagnak.

Mivel a lelket látni nem lehet, azért elképzelni nehéz. A test tulajdonságait ismerjük a fizikából. Az első, hogy áthatolható és helyet foglal el. A lélek ennek ellentéte: nem áthatolhatatlan, nem foglal el helyet, nincs kiterjedése. És mégis létezik. Ott van, ahol működik. Működése a lelkiismeretességben fellelhető.

Ma emberének is érdekessége az, egyik mitől lesz lelkiismeretes, a másik pedig kevésbé. Évszázadok óta kutatják az okát, mégis, ahány ember van, annyiféle. Miért van az, hogy sok ember szinte folyamatosan bűntudattól-lelkiismeret-furdalástól szenved, míg mások igen ritkán éreznek ilyet? Ugyanazért a cselekedetért miért érez az egyik ember bűntudatot, míg a másik nem? Sokan úgy vélik a lelkiisme­ret egy belső hang, amely az em­ber döntéseit befolyásolja. De mi is ez valójá­ban? Mi a feladata? Hogyan lehet rá hatni?

A lelkiismeret az erkölcsi cselekvés belső törvénye. A jó erkölcsi tudat kibontakozásának megfelelően arra indít, hogy konkrét döntéseinkben a jót a rossztól megkülönböztessük, a felismert jót megvalósítsuk. Szent Tamás szerint a természetes erkölcsi törvény alaptétele: „Tedd a jót, kerüld a rosszat!”

A lelkiismeret nem kész adottság, hanem a személyiség mélyében gyökerező alap, azt a nevelésnek kell kibontakoztatnia, hogy megfelelő erkölcsi tudattá növekedjék.A lelkiismereti nevelés sajátos megnyilvánulása a közösségben kapott hatások szerepe. A közösségi tudat egyúttal az erkölcsi tudat, s vele a lelkiismeret alakulásának is tényezője.

Lelkiismerete minden embernek van, függetlenül bőrszíntől, kultúrá­tól, nyelvtől, nemtől, azonban az értékrendje különböző. A lelkiismeret tehát egy jelzőberendezés, az a belső iránytűnk, amely természetes módon jelez számunkra, amikor a jónak ítélt erkölcsi normánktól eltérünk. Már gyermekkorban kialakul ez az erkölcsi érzék a szülők nevelése folytán. A gyerek megtanul különbséget tenni a jó és a rossz dolgok, a szabad és nem szabad között.

Sajnos a lelkiismeret eltorzulhat, ha az ember a cselekedeteit nem a jó szellemi normáihoz méri, hanem pl. a társadalom, egy réteg vagy kultúra, saját zsebének elvárásaihoz alakítja – emiatt lesz beteg a lelkiismeret. Mivel a világ mércéi nagymértékben eltérhetnek egymástól, senkinek sem semleges a lelkiismerete, hanem erősen meghatározza az a közeg, az a kultúra, az a megfelelni vágyás, amelyben él az ember. Aki meg nem elég karakteres, ott az elváltozás hamar megjelenik. Mivel könnyen hat rá az illető társadalom világnézete, szoci­ális struktúrája, de leginkább saját érdeke, nem zavarja az sem, ha mások károsodnak általa.

Az ember lényeges tulajdonsága, hogy különbséget tud tenni jó és rossz, helyes és helytelen között. Ez létfontosságú a társadalmi együtt­élésben, mivel az ember társadalmi lény, és emberi kapcsolatok hálójá­ban él. A társadalom akkor életké­pes, ha a kapcsolatokat, az egymás­hoz való viszonyulást érvényes tör­vények szabályozzák és nem önző, gátlástalan egyéni érdekek. Egészséges embernél viszonylag ritkán fordul elő, hogy egyetlen érzelem, hangulat, szenvedély tartósan uralja az egész tevékenységét. Ennél jóval gyakrabban fordul elő azonban, hogy egy-egy esemény, átélt helyzet nagy intenzitású érzelmeket, indulatokat, hangulati életünk szélsőséges megingását váltja ki belőlünk. Ezek az érzelmileg túlfokozott állapotok általában rövid ideig tartanak. Ha azonban hajlamosak vagyunk pillanatnyi szélsőséges érzelmi reagálásra – akkor napi életünkben túlságosan gyakran következnek be ilyen pillanatok, amikor gondolkodásunk beszűkül, önkontrollunk csökken. Olyan cselekedetekre, kijelentésekre ragadtatjuk magunkat, amelyeket később megbánunk – s most már a lelkiismeret furdalás kezd gyötörni. A végeredmény állandóan hullámzó túlizgatottság, önmagunk és környezetünk számára nehezen elviselhető feszültség lesz.

Az igazmondás egyik erkölcsi alapja mindennapi életünknek. A tényeknek megfelelő közlés, a valóságnak megfelelő beszéd helyesen tájékoztat, megfelelő magatartásra késztet. A lelkiismeret és a kötelesség mindig megmutatja nekünk azt az utat, amelyen járnunk kellene, az önérdek azonban rendszerint egy másik utat jelöl meg. A lelkiismeret a bűnös és a rossz cselekvését elítéli bennünk, és ezzel egy sajátosan gyötrő és zaklatott érzéseket kelt bennünk, vagyis bűntudatot. A lelkiismeret az a képességünk, melynél fogva saját cselekedeteink és egész erkölcsi mivoltunk fölött erkölcsi ítéletet mondunk.

Isten adjon nekünk, mindenkinek bölcsességet és akaratot arra, hogy a lelkiismeret hangjára figyelve megelőzzük és elkerüljük a szégyenteljes bukásokat!

A két farkas

Egy este az öreg cherokee indián mesélni kezdett az unokájának arról a csatáról, ami minden emberben zajlik.

Azt mondta: „Fiam, a csata két farkas között zajlik, akik mindannyiunkban ott lakoznak.

Egyikük a Rossz. – A düh, irigység, féltékenység, kapzsiság, erőszak, önsajnálat, bűntudat, harag, kisebbrendűség, hazugság, hamis büszkeség, felsőbbrendűség és az ego.

Másikjuk a Jó. – Az öröm, béke, szeretet, remény, nyugalom, alázat, kedvesség, jóindulat, empátia, nagylelkűség, igazság, együttérzés és a hit.”

Az unoka elgondolkozott egy pillanatra, majd megkérdezte nagyapját: „ És melyik farkas győz?”

Az öreg indián mosolyogva válaszolt: „Az, amelyiket többet eteted.”

Nagy emberek mondásai:

A lelkiismeretünk egy napóra, amely nem önmagában jár, hanem az égen ragyogó nap fénye által működik. Egy érett lelkiismeret alapvetően mindig a szeretet parancsolata szerint jár.

Böjte Csaba

Lelkemet a mindenható Istennek ajánlom, kit mindig, mint a legfőbb jót forrón imádtam, habár tőle emberi gyarlóságomnál fogva sokszor el is távoztam, amit keserűen sirattam éltemen keresztül, s most is szív szaggatva bánok.

Széchenyi István

A nagyság visszaél a hatalmával, midőn azt elszakítja a lelkiismerettől.

William Shakespeare

Az egyetlen útmutató az emberhez a lelkiismerete; az egyetlen pajzs tetteink becsületességének és őszinteségének emléke. Nagyon meggondolatlan dolog végigsétálni az életen e pajzs nélkül, mert reményeinket olyan gyakran gúnyolja ki a kudarc és borulnak fel terveink. De ezzel a pajzzsal, még ha játszik is velünk a sors, mindig becsületesen menetelhetünk.

Winston Churchill

Sokféle lehet a lelkifurdalás: az egyik aprócska, kurta, a másik nagyobb és tovább tart, s ha megkapirgáljuk, bárkiben elő lehet kotorni legalább egy aprócska, réges-régi vétket. Persze az ember nem rágódik folyton azon, mit vétett valamikor, de bűne, bárhogy igyekszik is elfelejteni, úgy vándorol a testében, mint a szilánk, és sose lehet tudni, mikor döf egyszer csak belé.

Jevgenyij Alekszandrovics Jevtusenko

2017-11-12                                             Írta és összeállította: Pletser József