Dsida Jenő:

Pünkösdi várakozás

Kész a világ,
feszült, ünnepi várás
dereng felette.
Halotti csend. Csak néha, néha
sóhajt az Isten lelke.

Kimérve minden pálya
megtöltve minden lélek-lámpa,
ahol csak úr a lét…
De jaj, sötét van,
mélységes iszonyú sötét!

A zordon tömeg-árnyék
némán zokogva kering útjain,
s csak egyet tud és egyet érez,
Most váratlanul vágyon megvonaglik
és felzúg Istenéhez:
Betelt az idő!
Sugarat, fényt, szint adj nekünk,
mert epedünk!

Fényesség nélkül oly sivár az élet!
Nagy Alkotónk, óh, mondd ki szent igédet
Legyen világosság!…

És ismétlik mindig erősebben
a felviharzott éteren keresztül
és felharsan az egek harsonája
s a végtelennek zsolozsmája zendül
zsibongva, zsongva…

És nagy szavát az Úr – kimondja!

Szuhanics Albert

Jézus megígérte

Ötven nap húsvéthoz,

mind együtt ülének,

az összes apostol,

ki kedves szívének.

Jézus megígérte,
eljő a szentlélek,
kitöltetvén rájuk,
nagy csodák történnek…

Párthus, méd és zsidó,
római és görög,
csoda történt vélük,
nyelvük másként pörög…

Angyaloknak nyelvén
van, ki megszólal ott,
még az is beszédes,
ki eddig hallgatott!

De hol az igaz csoda,
ami a legnagyobb?
Mert hogy írás szerint
magyar nem szólal ott!

Most van való’ Pünkösd,
legyünk büszkék rája,
mert szent anyanyelvünk
a világ csodája!

Az igaz magyar nyelv,
léleknek harsona,
benne van az ige,
amely Isten szava!

Ige és ígéret,
örökség, s bennünk él,
mert az aki magyar,
szeret, hisz és remél.

Krisztus urunk, vettünk,
hitet, engedelmet,
megéltünk, magyarként
rengeteg keservet.

Szent lelked csodát tesz,
vigasztal bennünket,
őrizi, megtartja,
mi árva népünket.

Reményik Sándor: Pünkösdi szomorúság

A Lélek ünnepén
A Lelket lesem én.
A Lelket, amely több,

mint költemény.
A Lelket, amely sosem volt enyém.
A Lelket, amely sosem lesz enyém.
A Lélek ünnepén
Szomorún zendül egyetlen igém:
“Hogy születhetik újjá, aki vén?”…

Bódás János:

Szentlélek, szállj alá!

Szent Lélek szállj alá:
erő, kincs, égi fény.
A világ oly gazdag,
és mégis oly szegény!
Hatalmasoknak, kik
vezetik a népet,
s fegyver van kezükben,
adj nagy bölcsességet.
Űzz el szívekből
vad haragot, sértést,
népek s egyesek közt
teremts egyetértést.
Annyi még az önzés,
a gyűlölet: – vedd el!
Tölts be minden szívet
emberszeretettel.
Krisztus indulatját
vidd a földre szerte,
Te uralkodj bennünk
békességnek Lelke.
Élni vágyunk, mégis
veszni készül minden,
mentsd meg a világot
Szentlélek Úr Isten!

Reményik Sándor

Pünkösdi királyok

Pünkösdi királynak

Fejébe szállt vére,

Féltékeny a hatalmára,

Azt se tudja, hamarjába

Mit csináljon véle.

Pünkösdi királynak

Sok a katonája

Mégis nádszál a jogara

Papír koronája,

Festett aranypapír koronája.

 

Pünkösdi király most

Ül az orzott kincsen,

Neki mindene van,

Nekünk semmink sincsen

Csak ez az egy életünk,

Csak ez az egy halálunk,

Csak az igazságunk.

Dejszen lejár pünkösd,

Piros pünkösd, fekete ünnepnap,

Azután nézheti

Ki-ki miből mit kap.

Dejszen lejár pünkösd,

Le kell tenni koronát, palástot,

Ünnep után, csúnyán

Futnak majd a pünkösdi királyok.

Ki marad úr itt,

Elválik, elválik,

Bár sors verte népünk,

Mi élünk, nem félünk,

Mert a mi kezünkben

Még a koldusbot is kivirágzik!

Téglás-Hajós Éva

  Pünkösdi szonett

Ott ülnek ők, magukra hagyottan,
a csüggedt-gyáván összebújók,
az arcukra titkon kámzsát húzók,
vacogó félelembe fagyottan,
legott rohanó szél vad erejétől
zúgva hasad fel a menyei kárpit,
s lángnyelvek ragyogó tüze válik
férfi-merészség véd pajzsává. Hevétől
olvad a dermedt szó, hittel hirdetik
– útjukat fehér galambok követik –
száz nép nyelvén a Mester tanát.
Kellenének most is láng-szemű fények,
hogy Földünkön értse milliárd lélek
a tűz-áldotta Béke szavát

Benedek Elek

 Pünkösdi harangok

 

Olyan szépen cseng a harang,
mintha nem is harang volna,
hanem ezer harangvirág
Imádságos szava szólna.

Piros pünkösd vasárnapján
Piros rózsa nyíl a kertben,
Kis szívünkben tiszta öröm
Imádsága énekeljen.

Piros pünkösd vasárnapján
Szálljon reánk a szentlélek,
S térde hullva mondjunk hálát
A mindenség Istenének.

Pósa Lajos: Piros pünkösd napján

Kivirított a rózsafa
Piros pünkösd hajnalán,
Falu végén fehér kis ház:
Ott lakott az én anyám!

Falu végén fehér kis ház,
Fecskemadár, gyer oda!
Százszorta szebb, majd meglátod,
Mint a legszebb palota.

Én Istenem, áldó kezed
Tartson azon a kis házon!
Eresz alatt villás farkú
Vidám fecske tanyázzon!

2018.05.17                Ünnepeljenek szeretetben!

Ezt kívánja a tököli Civil Kontroll Egyesület