Huszthy Abigél: Zászló
Piros, mint vér, mely ereinkben lüktet,
és mely akaratunk nélkül büntet.
Fehér az Alföld tiszta fénye,
Drága délibáb-test törékeny lénye,
Mely hű marad e földhöz,
Sors csapta völgyhöz.
Zöld Kárpátok erdői magason,
Ígérő hajnalt várva valahol,
és nyúlva csillagok után:
Éltetve népünk fekete tusát.
Mindenkinek a lelkében ott „tolonganak” gondolatok, amiket másokkal is szeretne megosztani. Most a labdarúgó VB idején zászlók sokaságát látni. A nézőtéren azonban feltűnik egy-egy magyar zászló is, mely mutatja a magyar emberek labdarúgás szeretetét is.
Mióta piros-fehér-zöld a magyar zászló színe?
A régi magyar királyi zászló eredeti színe a vörös volt.
A honfoglalók zászlórúdja hegyén a turulmadár lehetett, Szent István uralkodása alatt pedig ezüstkereszt. A piros-fehér-zöld színt, mint hivatalos nemzeti színeinket, a magyar zászlót mai formájában az utolsó rendi országgyűlés, 1848.-as áprilisi törvények 21. cikkelye szentesítette, de az ezt követő megtorlás éveiben még tiltott jelképnek számított.1867-től használjuk hivatalosan. Nemzeti zászlónk hosszú fejlődés során alakult ki.
PIROS – a VÉR, mint az élet legfőbb keringésének alapja és színe.
FEHÉR: magas szellemiséget, nyugalmat sugárzó, a tökéletes egyszerűség, az ártatlanság, a jóakarat, a feltámadás örömének szimbolikája.
ZÖLD: – legtermészetesebb anyagi világ, a természet színe, amely táplálja, életben tartja az élőlényeket. Így ennek megléte, REMÉNY a jövőre, az életben maradásra, a fenntarthatóságra, de a gyógyításra, gyógyulásra is.
Népünk története során a zászló nemzeti szimbólum és jelkép lett, amelyek a világ összes magyarja számára ugyanazt jelentik: a hazát és a magyarságot. És látványa minden magyar szívét megdobogtatja.
A piros-fehér-zöld színek nemzeti színekké válásában, ahogy fentebb írtam az áttörést az 1848-49-es forradalom és szabadságharc hozta,a színek az óta is megmaradtak.
A kiegyezés már hivatalos nemzeti jelképpé és hivatalos zászlóvá minősítette.
Petőfi Sándor: MAGYAR VAGYOK
Magyar vagyok. Legszebb ország hazám
Az öt világrész nagy területén.
Egy kis világ maga. Nincs annyi szám,
Ahány a szépség gazdag kebelén.
Van rajta bérc, amely tekintetet vét
A Kaszpi-tenger habjain is túl,
És rónasága, mintha a föld végét
Keresné, olyan messze-messze nyúl.
Magyar vagyok. Természetem komoly,
Mint hegedűink első hangjai;
Ajkamra fel-felröppen a mosoly,
De nevetésem ritkán hallani.
Ha az öröm legjobban festi képem:
Magas kedvemben sírva fakadok;
De arcom víg a bánat idejében,
Mert nem akarom, hogy sajnáljatok.
Magyar vagyok. Büszkén tekintek át
A múltnak tengerén, ahol szemem
Egekbe nyúló kősziklákat lát,
Nagy tetteidet, bajnok nemzetem.
Európa színpadán mi is játszottunk,
S mienk nem volt a legkisebb szerep;
Úgy rettegé a föld kirántott kardunk,
Mint a villámot éjjel a gyerek.
Magyar vagyok. Mi mostan a magyar?
Holt dicsőség halvány kísértete;
Föl- föltűnik s lebúvik nagy hamar
Ha vert az óra odva mélyibe.
Hogy hallgatunk! a második szomszédig
Alig hogy küldjük életünk neszét.
S saját testvérink, kik reánk készítik
A gyász s gyalázat fekete mezét.
Magyar vagyok. S arcom szégyenben ég,
Szégyenlenem kell, hogy magyar vagyok!
Itt minálunk nem is hajnallik még,
Holott máshol már a nap úgy ragyog.
De semmi kincsért s hírért a világon
El nem hagynám én szülőföldemet,
Mert szeretem, hőn szeretem, imádom
Gyalázatában is nemzetemet!
(Pest, 1847. február.)
2018-06-29 Írta és összeállította Pletser József
Ui.: Jókai Anna:
A magyar gyönyörű nyelv, és nagyon kell rá vigyázni. Istennek minden nemzettel megvan a maga terve. Isten nem kockajátékos, azt a közösséget kell szolgálnunk, ahova megszülettünk.”„Ki az, aki szereti a hazáját? Az nem, aki egy zászlóba csavarodva hordóról kiabál. Az igen, aki tesz érte, tesz az elesettekért, és meg is vallja hazaszeretetét. Helyesen kell gondolkodni, ki kell mondani, meg kell cselekedni.” „A Szózatban írt „rendületlenül” szavunkat rendíthetetlenül értelemben is meg kell élnünk. Ahol négy-öt magyar összehajol a világban, ott lakik az Isten, ott lakik Magyarország.”
Forrás: Internet
Pápai Ildikó