JÖJJENEK A FIATALOK, ÚJRA ITT AZ IDEJE A NEMZEDÉKVÁLTÁSNAK!
Mottó: Ellen Nitt: Azt hittem (részlet)
És látni, hogy néha szürke homályon,
átragyog kéken a tenger,
s tudni: tisztább öröm nincs a világon,
mint az, ha ember az ember. Képes Géza fordítása
Jókai Anna mondja: „Magot nevelni a hervadásban: csak a növényeknek egyszerű. Nekünk nagyon nehéz! Mert ez már nem szent automatizmus, hanem személyre szabott önműködés. A fiatal lehet szétszórt és a maga szintjén mégis eredményes – az öregnek azonban szüntelenül összpontosítania kell. A hova nem rajtunk áll. A miért az Isten titka. A hogyan a mi szabadságunk”.
A nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején a ma hetvenéves generáció – melyhez magam is tartozom – úgy remélte, hogy a tragikus szépségű 56 –os forradalmunk eszméinek megvalósulását lehetővé tevő, úgynevezett rendszerváltás, és az azt követő éveink lesznek a lehető legjobbak hátralévő életünkben. Gyermekeink egy szabadabb, boldogabb világban nőhetnek majd fel. Érteni véltük, hogy mit is jelent a szabadság, de élni vele azt nem biztos, hogy tudtuk, hogyan kell. De álmunkban sem gondoltuk, hogy életünkben újra lesz olyan időszak, amikor valakik úgy érezhetik, gondolhatják, hogy egzisztenciális félelmeikre a demokratikus eszmerendszer kiüresítésén fáradozók támogatása és a „bálványimádás” a megfelelő gyógyszer. És árulónak gondolják mindazokat „ki a szebb jövőt másként képzeli el, és ellenség lesz mindenki, aki kételkedni mer”. (Bródy János)
A kilencvenes évek elején a viszonyítási pontunk a keleti értékrend helyett a nyugati demokrácia lett. Ezért megpróbáltuk követni, lemásolni az Európa nyugati részén bevált trendeket, melynek következtében sorra alakultak Tökölön a konzervatív, néppárti jellegű helyi szervezetek: MDF, Kisgazda Párt, KDNP (melynek alapító tagja, majd 1993.-ig a tagja voltam) és a liberális elveket valló SZDSZ. A politikai váltógazdálkodás hatékonyságában hittünk az egypártrendszerrel, és a tévedhetetlen helyi vezető (k) hatalmával szemben. A még nem irányított választás után úgy gondoltuk, hogy az újonnan választott tisztségviselők (képviselők és polgármester) valódi keresztény lelkiismerettel végzik el a közéletben az önként vállalt és a tisztségükből adódó közéleti feladataikat. Katolikus óvodai csoport, az iskolában katolikus osztály és a plébánián cserkészcsapat alakult. Mára egyik sem működik. Az akkor alakult helyi pártszervezetek, vagy megszűntek, vagy a tevékenységük mára a településen láthatatlanná vált, szép csendben visszalopakodott a „tanácsi rendszer”. Tévedés ne essék, ezért mi választópolgárok vagyunk elsősorban a felelősek. A keresztény lelkiismeretből (tisztelet a kivételnek) nem sok minden maradt. A közérdek helyett sok esetben az egyéni érdekek képviselete került előtérbe (ezt itt most nem részleteznénk, erről ugyanis később kívánunk írni), illetve véleményünk szerint a keresztény értékrendből csak azok a külsőségek maradtak, „járj templomba a választások előtt”, melytől a megválasztott tisztségviselők újabb szavazatokat, újbóli megválasztásukat remélték, remélik.
A nyolcvanas évek végéig a településen egyeduralkodó MSZMP gyakorlatilag megszűnt, de sokak szerint az a szellemiség, melyet néhány jeles személyisége képviselt, a mai napig „visszaköszön” a helyi közéletünkben. Igazságtalanság lenne viszont azt állítani, hogy a tisztességes, felelősségteljes közéleti magatartás párthovatartozás függő lenne. Egyértelműen kiderült, hogy a rendszerváltás utáni első szabad önkormányzati választáson Tököl polgárai a nemzedékváltásra, a tisztességes érdekképviseletre szavaztak. Az alábbiakban szeretnénk kifejteni azon véleményünket, melyet írásunk címében fogalmaztunk meg, az ez évi önkormányzati választásokhoz közeledve, mely szerint „Jöjjenek a fiatalok, újra itt az ideje a nemzedékváltásnak” Tökölön. Olyan fiatalok jöjjenek képviselőknek, polgármesternek, külsős bizottsági tagnak, akiket a tököli polgárok választanak, ne legyen helyük külsős tagként a bizottságokban olyanoknak, akik a választáson nem mérettették meg magukat. Rokon, sógor, koma, lojális jó barát, ahogyan most van. Mögöttük ugyanis nincs választói akarat csak polgármesteri. Véleményemmel lehet egyetérteni vagy azt vitatni.
A rendszerváltást megelőző években, az elöregedett és a realitásokat mind kevésbé figyelembe vevő helyi MSZMP pártvezetés, gyakorlatilag képtelen volt a kialakuló gazdasági és társadalmi válsághelyzetet kezelni. Ezt kihasználva, egy a negyvenes évei elején járó KISZ titkári (Kommunisták Ifjúsági Szövetsége) múlttal is rendelkező ambiciózus fiatalember, egy újonnan alakult csoportosulás a Falufórum segítségével szerezte meg a település vezetését összekacsintva néhány tanácstaggal tanácselnökként, majd később választás útján polgármesterként, melyet a mai napig is birtokol. Kihasználva minden demokratikus és kevésbé demokratikus eszközt a hatalma megtartásáért.
Nézzünk a fentiekre néhány példát:
A polgármester közvetlen környezetéből származó információink szerint a hetvenedik életévét betöltött „baby boom”, más besorolás szerint „veterán” generációhoz tartozó polgármester, szívesen átadná már valakinek a helyét, de sajnos szerinte nincs rá alkalmas személy (jelenlegi pártcsaládjában a FIDESZ-KDNP -ben sem?), aki helyette irányítani tudná a települést. Az elmúlt ciklusokban legalább háromszor vagy négyszer jelezte, ez az utolsó ciklus, melyen, mint polgármester indulni kíván. A ciklus végéhez közeledve azután mindig gyorsan változtatott az álláspontján. Úgy látszik mára elfelejtette, hogy annak idején Ő maga is kézilabda edzőként a politikai ismeretlenségből lépett a közélet porondjára. Ez volna egy (a rendszerváltás utáni szóhasználat szerinti) ”vallását gyakorló” kereszténydemokrata polgármester véleménye rólunk tököli polgárokról? Ennyire képzetlenek és tehetségtelenek lennénk? Bízunk benne, hogy nem így van. De ha mégis így gondolná a polgármester, álljon itt egy demokrata Bibó István véleménye: „a közügyek……. méltatlan emberek kezébe való kerülése, egyedül a tisztességes emberek kezdeményezésének hiánya és közéleti bátortalansága miatt történik.”
Más információk szerint a polgármester érzékelve a lakossági elégedetlenségeket, fiatalítani szeretne, amit Ő vezényelne le, természetesen úgy, hogy az elkerülhetetlenné váló nemzedékváltásból kivonja magát, ezáltal remélve hatalma megtartását.
Miért lehet probléma mindez? Azért mert (ugyan úgy, mint a rendszerváltáskor) az elöregedett és a realitásokat mind kevésbé figyelembe vevő településvezetés képtelen megérteni, hogy a település hosszú távú jövőjét (ha csak nincs valami takargatnivalójuk) nem a hetvenedik életévüket betöltött vagy ahhoz közeledő településvezetőknek kell meghatározni, hanem a
f i a t a l a bb generációknak.
Arany Jánossal szólva:” Nyolcvan év: Ritka szép. Hetven év: Jó, ha ép. Hatvannégy esztendő: Untig elegendő”. Tévedés ne essék, ezzel nem azt állítjuk, hogy az idősebb generáció véleményét, élettapasztalatát, a hosszú évek alatt felhalmozódott tudását ne használja fel a döntéshozatalban a fiatalabb generáció. Mi azt kérjük, hogy találja meg azt a szervezeti formát a fiatalabb generáció ahol a döntéshozatalba megjelenik az idősebb generáció véleménye is. Ezzel is bővülnének a települési döntéshozatalban a demokratikus alapelvek. De ne legyünk igazságtalanok azzal a természetes emberi vággyal kapcsolatban, hogy mindannyian szeretnénk örök fiatalok maradni. De azért érdemes egy rövid számvetést végeznie mindazoknak a személyeknek, akik egy bizonyos kor elérése után közfeladat ellátására vállalkoznának, mint például az életkor a közfeladat ellátásának kezdetekor és a közfeladat ellátásának lejártakor, a fizikai állapot, és az esetleges betegségek. Valamint az átlagéletkor, ami a férfiak esetében a mai Magyarországon 72.5 év. Ezek természetesen nem „hétpecsétes titkok” egy közszereplésre készülő személynél, hanem jogos információk a választó polgárok részére. Magánvéleményem: hetven év felett, ha valaki fő állásban lát el egy közfeladatot ellátó munkakört, abból két következtetés vonható le. Egyik az, hogy a (köz) feladat nincs az érintettek (választópolgárok) számára megnyugtatóan ellátva, a másik pedig az, hogy a munkakör betöltése nem indokolt fő állásban. Miért gondolom mindezt? Mert alkalmazottként (a képviselők és a polgármester a mi alkalmazottaink) a munkavállalók többségének főmunkaidőben nincs ideje, illetve módja kézilabdaedzést tartani Tökölön vagy máshol, vendéglátóhelyekre járni, hivatali gépkocsit igénybe venni magáncélra közpénzen vagy saját gazdasági érdekeltségeit intézni. A véleményemmel lehet vitatkozni.
Véleményünk szerint csak a fiatalabb generációk képesek – életkoruknál fogva – megfelelő válaszokat adni olyan kihívásokra, mint, például arra, hogy hogyan lehet biztosítani a XXI. században a településen élők jólétét. Hogyan kell szintén a XXI. századi követelményeknek megfelelően korszerűsíteni a település infrastruktúráját, és válaszokat kell találniuk a digitalizáció kihívásaira is. Elfogadhatatlan a digitalizált világban például az, hogy az önkormányzati lap egy évvel ezelőtti eseményekről közöl információkat 2018. novemberében. Elfogadhatatlan az is (a digitalizált és nem csak a digitalizált világban), hogy a polgármester egy 2019. januári nyilvános rendezvényén „aludni nem tudó facebook huszárok”–nak nevez egy 1200 fős facebook csoportból olyan hozzászólókat, akik neki nem tetsző véleményt nyilvánítanak a tököli közügyekkel kapcsolatban. Bocsánatkérés az természetesen fel sem merül. Láthatón nem érti milyen lehetőségeket kínál a település és polgárai számára a digitalizált világ. Továbbá hogyan és milyen megoldásokat kell alkalmazniuk a környezeti károk okozta problémák enyhítésére, mint például a légszennyezés. 2018. november 10.- én a következő tartalmú hírt közölte – nem először – az országos Tiszti főorvosra hivatkozva a sajtó „tizenöt település levegő-egészségügyi helyzete kifogásolt minősítést kapott: Debrecen, Dunaújváros, Eger, Hernádszurdok, Miskolc, Pécs, Putnok, Sajószentpéter, Szeged, Szolnok, Szombathely, Tököl, Vác, Várpalota, Veszprém.” Véleményünk szerint a fiatalabb generációra vár az a feladat is, hogy a stabil és minden érdeklődő tököli polgár számára az átlátható pénzügyeket tegye újra a település védjegyévé, és határozza meg a XXI. századi Tököl kulturális életét is.
Joggal merülhet fel Önökben a kérdés, hogy hogyan lehet mindezt elérni, megvalósítani?
Lehet úgy, hogy felruházzuk a hatalommal azt a fiatalabb generációt, akik nem a kádári gulyáskommunizmusban szocializálódtak, és emiatt nincsenek egzisztenciális félelmeik. Ismerik és megértik a mai európai trendeket, nyelveket beszélnek, és van rálátásuk az európai gazdasági viszonyokra és folyamatokra akár úgy is, hogy ezt oktatják az egyetemen, ilyen munkakörben dolgoznak, vagy éveken át éltek, dolgoztak, tanultak valamelyik európai uniós országban. Az így megszerzett tudást és tapasztalatot adott esetben hasznosítani akarják és tudják is a település javára.
Önök most joggal kérdezhetik, de hol vannak ezek a fiatalok, hol van ez a generáció? Itt élnek és dolgoznak közöttünk és várják, hogy lehetőséget kapjanak tőlünk, a választó polgároktól. Bibót ismét idézve: egyedül a tisztességes emberek kezdeményezésének hiánya és közéleti bátortalansága az oka annak, ha nem méltó emberek kezébe kerül közügyeink irányítása.
Szenteljünk néhány gondolatot arra, hogy miért is fontos a fiatalabb generációk mielőbbi közéleti szerepvállalása Tökölön. Mert ha nincsenek a lakosság által választott fiatalok többségben a városvezetésében és a város közéletében, vagy ha emiatt is és más okok miatt is (csak aludni vagy hétvégén jönnek haza Tökölre, vagy ha a település nem biztosítja a fiatalok anyagi, infrastrukturális, kulturális igényeit és a megfelelő színvonalú oktatást gyerekeik számára) úgy érzik nincs jövőjük Tökölön, ezért más települést és közösséget választanak, nyugodtan kijelenthetjük, nincs jövője Tökölnek sem. Miért írom le mindezt, mert a minap beszélgettem egy a harmincas évei végén járó fiatalemberrel, aki azt mondta nekem, hogy az általános iskolai osztályukból mára csak négyen maradtak Tökölön. Megdöbbentő. Úgy vélem, ez ügyben van felelősségünk bőven.
A város további fejlődése érdekében elengedhetetlen,a generáció váltás elősegítése ,melyben minden tököli polgárnak van feladata. A különböző szervezeteknek és egyéni kezdeményezéseknek az, hogy megfelelő számú képviselő jelölteket és polgármester jelöltet ajánljon az Önök szíves figyelmébe. Lehetőleg olyanokat, akik a generáció váltás követelményeinek megfelelnek. Egyesületünk ezt a kellő időben meg fogja tenni. Olyanokat ajánlunk, akik tisztességes, az elvégzett munkájuknak megfelelő díjért és nem a bólogató hallgatásukért részesülnek díjazásban. Az egyéni kezdeményezésekről és más szervezetekről nem áll módunkban nyilatkozni. A tököli választópolgárok feladata pedig az, hogy minél nagyobb arányban vegyenek részt a következő önkormányzati választáson, és legjobb tudásuk és lelkiismeretük szerint döntsenek a jelöltekről és ez által Tököl jövőjéről.
Végezetül álljon itt a történelmi Nádasdy családból származó Nádasdy Borbála fiatalokhoz szóló üzenete:
„váljanak szabaddá, és tartsák lelküket karban, és jó, ha megtanulják azt, hogy mit jelent áldozatot hozni és dolgozni valamiért. Gondolkozzanak el, hogy miként alakítsák ki jövőképüket, és váljanak felelősségteljessé, mert e nélkül nincs jövő.”
És még egy idézet az idősebb korosztály – melyhez magam is tartozom – részére: „Mindig a csúcson kell abbahagyni, mert eljön az idő, amikor már csak lefelé vezet az út”. (Szalai Vivien).
Újabb öt év lefelé vezető utat Tököl városa már nem engedhet meg magának, ezért is szükséges és indokolt véleményünk szerint a generációváltás.
A generációelmélettel foglalkozó szakirodalom a társadalmat különböző szeletekre osztja:
- A baby boom generáció tagjai 1946 és 1964 között születtek, ők a második világháború utáni népességrobbanás első generációja, akik életük első felében merev hierarchiához és tekintélyelvűséghez szoktak, a Ratkó Anna nevével fémjelzett korszak miatt gyakran nevezik őket Ratkó-gyerekeknek vagy veterán generációnak.
- Őket követik az 1965–1979 közöttiek, azaz az X generáció. Tagjai a Kádár-korszakban nőttek fel, amikor a Nyugat még csak vágyálom volt számukra, és bár a digitális technikákkal már relatíve fiatalon megismerkedtek, a következő generációkhoz képest csak „digitális bevándorlóként” emlegetik őket.
- Az 1980–1995-ösök az Y generáció, ők a mai húszon- és harmincéves korosztály, a digitális nemzedék első hulláma, akik már igen fiatalon megismerték az internetet, és magánéletükben is nap mint nap használják.
- Az 1996 után születtek pedig már a Z generációhoz tartoznak, ők az igazi „digitális bennszülöttek”, akik már beleszülettek a digitális világba.
Az 1 -5 évszámú korcsoport az Alfa generáció
A 13 évszámú korcsoport a Z – generáció
A 23 évszámú korcsoport az Y – generáció
A 35 évszámú korcsoport az X – generáció
Az 50 évszámú korcsoport a Baby Boommer generáció
A 70 évszámú korcsoport a Veterán generáció
Utóirat gyanánt: néhai tököli plébánosunk gyakran hangoztatta, hogy egy településen a polgármester felel a demokráciáért, az iskolaigazgató a kultúráért, a papok, lelkészek a település lelki életéért, lelki békéjéért. Végig gondolva plébános úr szavait, mondatait arra a következtetésre jutottam, hogy sajnálatos módon, mára oda jutottunk, hogy a polgármester (önkormányzati rendeletben rögzítetten) és a jegyzője valamint az iskolaigazgató sem laknak Tökölön. Ennyit változott volna a világ? Lehet így sikeresen vezetni egy várost, felelni a demokráciáért és a kultúráért? Vajon ennek milyen üzenet értéke van a település fiatalabb és idősebb polgárai számára? Döntsék el Önök!
Ajánljuk a fenti írást az Önök és a tököli fiatalok szíves figyelmébe!
Tisztelettel: a tököli Civil Kontroll Egyesület Elnöksége részéről: Nagy Béla társelnök
Tököl, 2019. február 16.
Lektorálta: Pletser József
Forrás: Helyi történelem
Internet