Május első vasárnapja anyák napja. Ezen a napon köszöntjük hazánkban az édesanyákat.Gyerekek és felnőttek virágcsokorral ajándékozzák meg édesanyjukat, nagyanyjukat, ezzel kifejezve azt a sok jóságot, önzetlen szeretetet, türelmes gondoskodást, amit szavakkal alig lehet kifejezni.
Az anyák napja az egyik legmeghatóbb ünnepünk, hiszen az előtt az emberek előtt tisztelgünk ezen a napon, akiknek születésünktől kezdve mindent köszönhetünk.
Anyák napja –az érzelmek és a hála ünnepe. A gyerekek nagy-nagy izgalommal próbálnak valamit visszaadni a visszaadhatatlanból, hiszen a világ rendje, hogy az édesanyáknak úgysem tudjuk visszaadni, amit kaptunk tőlük. Egy fontos ünnepnap, amely bár nem piros betűs, mégis a feltétel nélküli szeretetről szól. Az emberi élet megalapozója, ami egy anya és gyermeke kapcsolatát alkotja és alakítja. Ezen a napon ünnepeljük az élet csodáját. Ne feledkezünk meg róla, főleg akkor, ha még van kit megölelni! Ha pedig már nincs, az ezerféle szépségű és jelentésű virágok a legjobb tolmácsok az elmúlt szeretet kifejezésére.
Dsida Jenő: Hálaadás
Köszönöm Istenem az édesanyámat!
Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat!
Körülvesz virrasztó áldó szeretettel.
Értem éjjel-nappal dolgozni nem resttel.
Áldott teste, lelke csak érettem fárad.
Köszönöm, Istenem az édesanyámat.
Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este
imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve.
Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban
– itt e földön senki sem szerethet jobban! –
Köszönöm a szemét, melyből jóság árad,
Istenem, köszönöm az édesanyámat.
Te tudod, Istenem – milyen sok az árva,
Aki oltalmadat, vigaszodat várja.
Leborulva kérlek: gondod legyen rájuk,
Hiszen szegényeknek nincsen édesanyjuk!
Vigasztald meg őket áldó kegyelmeddel,
Nagy-nagy bánatukat takard el, temesd el!
Áldd meg édesanyám járását-kelését,
Áldd meg könnyhullatását, áldd meg szenvedését!
Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad,
Áldd meg két kezeddel az Édesanyámat!
Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat:
Köszönöm, köszönöm az édesanyámat!!!
Falu Tamás: Anyád
Aki jó volt hozzád, az volt az anyád,
minden pillanatban gondolt ő reád.
Ha sorsod megvadult, s látta, hogy elüt,
félre tolt az útból, s elé ő feküdt.
Aki jó volt hozzád, az volt az anyád,
ha fáztál, a lelkét terítette rád.
Átvette terhedet, hogy azt ne te vidd,
simogatta sebed, sírta könnyeid.
Hogyha megbántottad – mért bántottad őt?
Nem sírt ő sohasem a szemed előtt.
Nem hangzott ajkáról soha-soha vád,
akihez rossz voltál, az volt az anyád.
2019.05.03 Ajánlja, szeretettel a tököli Civil Kontroll Egyesület!
Írta és összeállította: Pletser József