Orgona
Rajtam a tavaszi szelek orgonálnak,
talán ezért hívnak engem orgonának,
április vad kedve suhogtatja ágam,
azután megfürdöm fényes napsugárban.
Orgona, orgona,
illatos muzsika,
zengő és libegő lila virág…
fürtjeim lengetem,
illatom pergetem,
szakíts le hát engem,
s légy boldog te világ,
légy boldog te világ!
Bimbaim bomlanak, virágdíszben állok,
már csak éppen május elsejére várok,
s dús lila fürtjeim zászlaját kibontom,
s orgonaillatom a világra ontom…

Várnai Zseni

Aranyosi Ervin: Tavaszi zsongás

Itt a tavasz, a kedvünk is virágos.
Nevetni kell, ahogy a Nap ragyog!
Lehajolni minden apró virághoz,
s élvezni azt, hogy létezem, s vagyok!
A lenge szellő simogatja bőrünk,
Napunk világít, árnyékunk követ.
Nem nyugszunk már, indulunk, fészkelődünk,
s visszatér hitünk, hogy holnap jobb jöhet…

Aranyosi Ervin: Hóvirág, hóvirág…

Hóvirág, hóvirág, tavaszt hozó szépség,
engedd, üzeneted az emberek értsék!
Mindegyik zord télre, tavasz hoz lezárást,
kikelet virága, könnyítsd meg a várást!
Hogy a nehézséghez legyen kis türelmünk,
hogy a világunkba színeket keverjünk,
gazdagítsa szívünk madarak trillája,
emelje fel lelkünk szeretet és hála!
Hóvirág, hóvirág, üdvözöllek téged!
Tanuljon példádból a reményt vesztett lélek!
Higgyen a jövőben, higgyen a holnapban,
örüljön a létnek, minden pillanatban!

 

 Hallgasd csak: tavasz! Lágyan muzsikál a szó, s ha becsukod a szemed egy pillanatra, lehet bármilyen sötét és zord is volt a tél, lelked azonnal átlényegül. A legszebb évszak számomra a tavasz, és a hozzá kapcsolódó csodálatos kifejezések: a rügyfakadás, rigófütty, gólyahír, pázsit, és a tavasz hónapjai, – a március, április, május – melyek számomra mind-mind az életet hirdetik. Az igazi tavasz első napja március 19. és 21. közé szokott esni. Ekkor egyforma hosszú a nappal és az éjszaka – amit már az ókori népek is megfigyeltek. A természet felébred hosszú téli álmából, a Föld a mi féltekénken újra termékennyé válik. Elkezdődhet a vetés, az ültetés, kihajtanak az ősszel földbe rejtett magok. Ami most éled, annak gyümölcsét élvezhetjük később. A telet tovasodorja az idő, és újra simogat a lágy tavaszi szellő. A tél elmúltával köröskörül ismét rigók dalolnak, virágok illata száll felénk, és tarka szárnyú lepkék csókolódznak a tavaszi égen. Tudom, hogy ez a madárdal ma is itt cseng a füledben, még azt is tudom, hogy Te is hallod néha, és érzed a virágok illatát is. Odakint a természet is megújul, és színes, vidám köntöst húz magára. Mert a tavasz a kezdet, az indulás ideje, a természet is ilyenkor születik újjá. Ezt az évszakot akkor használhatod fel legjobban, ha engeded hatni rád a megújuló élet vidám hangulatát, mert így erőt és lelkesedést nyersz belőle. A tavasz jöttével újraélednek lelkünk derűs hangjai.

A langyos napsugártól átmelegszik szívünk, újra élünk, mosolygunk, szeretünk, erőtől duzzadunk, mint a kipattanó barkaág. Eltűnik a fagyos mélabú, megérzed a sarjadó fű friss illatát, becsukott szemeid mögött virágkoronát varázsol a csupasz ágakra a tavasz, rigók újra hangos füttyszóval köszöntenek, a halkan surranó Duna csobogó neszét is meghallod a gát mögött, látod a tarka természet színpompás virágait, és még láthatsz környékünkön néhol udvarokon tipegő pelyhes kiscsibéket, kislibákat.

 

Érzed, ahogy ébred a természet, újraéled fű, fa, virág, s tavasz a lelkedbe is felkiált. Elmúlik a fagyos szorítás a szíved körül, élni akarsz, újjászületni a rügyfakasztó tavaszban, ahol a földből remegve bújik elő az első hóvirág, majd az ibolya, bújik és virágzik a nárcisz, a jácint és a tulipán.

Zelk Zoltán – Ibolya

Ibolya, ibolya,
virítsz már a réten,
gyönyörködsz este a
víg tücsökzenében. Tücsökzene ringat
este elalvásra,
hajnalban megfürdesz
az ég harmatába’.

Napfény az ebéded,
szellők simogatnak:
így élsz szép vidáman,
hírnöke tavasznak.

A bokrokon sárgán virít az aranyeső. Megjönnek a fecskék és talán a gólyák is.

 

Ahogy a hőmérséklet növekszik, úgy válik láthatóvá a természet ébredése. Kibújnak a földből az első virágok, majd lassan virágba borulnak a fák is. Vége a kopárságnak, a szürkeségnek. Zöldell minden.Itt a tél vége, és mindannyian ki vagyunk már éhezve a napra, a színekre, az illatokra, a virágokra. A csalogató tavaszi napsugár a legtöbbünkben felébreszti a megújulás vágyát. A hóolvadás utáni föld illata megalapozza sóvárgásunkat.Éledezik a természet és ez a vágy, a tavasz illata, megújulásra csábít. A magát meg-megmutató, kellemes erejű napsütés, tettekre hív. Tavasz van, élednek a virágok, újjászületés van a levegőben. Ez a vágy a fák, bokrok, virágok mellett teljesen magától értetődően fokozza vágyainkat. Ha végre-valahára visszavonhatatlanul is beköszöntött a tavasz, a fák kezdenek zöldbe borulni, a madarak csicseregnek, az idő is egyre szebb, te se keress hát több kifogást, élvezd az áprilisi zsongást! Hogyan teheted ezt meg? Minél több időt tölts a természetben. Figyeld meg a virágzó fákat, a madarak énekét, élvezd a nap melegét. Ebben a kellemes környezetben kis időre félreteheted a mindennapi élet apró-cseprő gondjait, és figyelmed arra irányíthatod, ami az életben és számodra igazán fontos. Élvezd a rügyet bontó kikelet képeit.A pszichológusok szerint a napfény csökkenti a bennünk felgyülemlett stresszt, ráadásul ezt akár már néhány percnyi kinn tartózkodással elérhetjük. Az ember ösztönös vágyait olykor érdemes követni, mert a hívogató tavaszi napsugaraknak valójában pozitív élettani hatása is van. Legyen a legszebb kép, amikor a természet tisztásait millió virággal hintette be a tavasz!A virágos tavasz illatának legbódítóbb illata talán csak percekig tart. Ez egy bűvölet; de határozhat az életed sorsáról.

Egy számomra kedves részletet osztanék meg Önökkel.

Wass Albert: Te és az Isten

Gondoltál-e már arra, hogy milyen csodálatos a világ? Mennyire egész és mennyire tökéletes minden, amit nem az ember alkotott? Nézz meg egy virágot! A legegyszerűbbet: nézz meg egy hóvirágot! Honnan tudja meg bent a föld alatt, hogy odakint már elment a hó s az ágak könnyező rügyein cinkék hintáznak a napsütésben? Nincs telefonja, rádiója sincsen, mégis értesül arról, hogy mennyire haladt a világ a tavasszal. Hideg föld öleli még a gyökeret, de már megindulnak benne az élet nedvei és moccan a csíra. Felüti kis zöld fejét a nyirkos falevelek alól. Kinő a szár, utána futnak a levelek. Zöldek. A föld nedvei összetalálkoznak a napsugárral és zöldre festik a hajszálereket. Aztán kinyílik a szár, kifeslik a bimbó, előkacag a virág. Kacag. Szinte hallani lehet.

 

Aranyosi Ervin: Tavasz van, ébredj…

Tavasz van, ébredj fel,
tárd ki most a lelked!
Az élet virága
éledezzen benned!

A múlt ajtaját csukd be!
Nem visz már sehova!
Arra nem vezet út,
vissza ne nézz soha!

Életed folyója
jövőd felé árad,
múltba kapaszkodva
lelked csak kifárad!

Adj esélyt a mának,
engedd el, mi bántott!
Tapasztald meg, élvezd,
a jelen világot!

Most tudsz csak álmodni,
nagyot és merészet,
csak ez a nap tiéd,
éld meg az egészet!

Engedd el hát magad,
s csak sodródj az árral!
Lelkedet vidítsa,
napfény és madárdal!

Ez a nap a kezdet,
holnapod alapja,
nem lehet a lelked,
a tegnapok rabja!

Tavasz van, gyönyörű,
a természet éled,
legyen hát bizalmad,
tündöklő reményed!

Az élet gyönyörű,
ne várd hát halálod!
Keresd szebbik felét,
hiszem, megtalálod!

Nézz csak a világra,
tekints fűre, fára,
nem gondolnak múltra,
mindig csak a mára!

Tanulj meg hát tőlük
a jelenben élni,
bízz a teremtődben,
s nincsen okod félni!

Félelem, düh, harag,
mind csak visszahúznak,
poklot teremtenek,
benned háborúznak!

Szüntesd meg csatáid,
emeld fel az arcod,
csak önmagad ellen,
vívtad ezt a harcot!

Vedd le szemellenződ,
kezdj el végre látni!
Csak szerető lélek
képes jobbá válni!

Magad miatt tedd meg,
lelked megnyugodjon,
hogy az öröm, béke
benned győzni tudjon!

Tavasz van, fogadd el,
újuljon meg lelked!
Magad és világod
kell most ünnepelned!

Évszakok királynője a tavasz.

Ahogy fordul a föld, és vele az éjszakába a nappalok, lágyan, lassan, észrevétlenül suhanva, úgy fordul a zord tél a törtfényű tavaszból egyre perzselőbb nyárba, hogy onnan a mézszínű, lombhullató, krizantémillatú, elmúlást idéző ködös, őszi táj, bújával megint átszenderüljön a fagyos tél hótakarója alá. Ahogy a tavasz titokzatos, gyöngéd érintése kinyitja az első rózsákat, úgy bontja ki a lelkem, sziromról sziromra. Bimbók, fakadó rügyek, a tavasz kegyes keze nyújt nekem nyugalmat. A virágos tavasz illatának legbódítóbb részeit adja át a szellőnek, hogy érezze mindenki, aki él. Tavasz van!

Szabó Lőrinc: Tavasz

„Mi az?” – kérdezte Vén Rigó.
„Tavasz” – felelt a Nap.
„Megjött?” – kérdezte Vén Rigó.
„Meg ám!” – felelt a Nap.

„Szeretsz?” – kérdezte Vén Rigó.
„Szeretlek!” – szólt a Nap.
„Akkor hát szép lesz a világ?”
„Még szebb és boldogabb!”

Vannak szelíd, holdas éjszakák, midőn az egész természet reszket a kéj és boldogság mámorától; midőn a virágos tavasz illatának legbódítóbb részeit adja át a szellőnek, hogy maga a lélegzés legyen idegeink csábítója s midőn a madárdal beszéddé válik és az álmodó szívet az élvezet titkairól világosítja fel. Ilyenkor az eltemetett szerelem sírhantjai is egyszerre a vágyak virágágyaivá válnak; akkora termékenyítő ereje van az érzékiség langy-meleg légkörének. Talán csak percekig tart a bűvölet; de határozhat az élet sorsáról.
                                                                                                             Kemény Zsigmond

Tökölieknek szeretettel!

2017.03. 06                                                  Írta és rendezte: Pletser József

Ahogy idősödöm, a tavasz eljövetele annál inkább elvarázsol. Ahogy idősödöm, annál több dolog varázsol el! Ahogy idősödöm, annál több tavasz van mögöttem, mint előttem. Ahogy idősödöm, időt fordítok, arra, hogy jobban értékeljem minden pillanatát, másodpercét. Ahogy idősödöm, annál inkább felfedezem a természet szépséges csodáját. Ami körülöttem, van minden tavasszal. Ahogy idősödöm, annál többet gondozom a növényeimet, virágaimat, és azon kapom magam, hogy beszélek is hozzájuk. Ahogy idősödöm, annál inkább hallgatom a madarak énekét, és, hogy mennyire különböznek egymástól. Ahogy idősödöm, egyre több tavaszt kívánok. Ahogyan idősödöm, belátom, hogy amikor fiatal voltam nem így gondolkodtam! Ahogyan idősödöm, hálát adok az Istennek, hogy megengedte, hogy egy újabb tavasz születését meglássam, hogy mennyire különböznek egymástól! Read more: http://elvonultan.hupont.hu/4/szep-versek#ixzz44b8t9dds

Kányádi Sándor:Április hónapja Bolondos egy hónap április hónapja, hol kalap a fején, hol báránybőr sapka. Hiába próbálnád kilesni a kedvét, túljár az eszeden, mire észrevennéd. Köpenyegébe burkol, ingujjra vetkőztet: mutatja a tavaszt hol nyárnak, hol ősznek. Búsnak teszi magát, szeme könnyben ázik, mindegyre lehunyja sűrű szempilláit. Aztán gondol egyet, fülig fut a szája, s ránevet a fényben hunyorgó világra.