BÚZASZENTELÉS, „MOST SARJAD A VETÉS!”

                             A búza az állandó újjászülető élet szimbóluma.

 

Túrmezei Erzsébet: Dal a búzaszemről

Dúsan került és életteljesen
a föld alá az első búzaszem.
Magán érezte még
az Úr teremtő, alkotó kezét.

Aranynap fénye lenn nem érte már,
nem is érinthette csillanó sugár.
Mégis, meleg titokkal volt tele
sötét éjjele.

És egy napon a szíve meghasadt
ott lenn a durva, barna föld alatt.
Szállt, szállt a hír fekete réteken:
Meghalt a búzaszem.

Ég, ölts magadra borút, felleget,
zokogj, zokogj a gyilkos föld felett,
pacsirta, sírjon, sírjon a dalod,
a búzaszem halott!

Dalold a gyászt, dalold a szenvedést,
sötétlő mélyben kínos tespedést,
ahol a fény többé rá nem talált,
dalold a nagy halált!

És a magasban megzendült a dal:
„Győzelmes élet! Édes diadal!
Meghasadt szívből nő a búzaszál!
A halál nem halál!

Halleluja! Aranykalász fakad.
Aranykalászból újra hull a mag;
és újra meghal: életet terem.
Az élet végtelen!”

Aranytenger ring szét a földeken,
amerre néz, amerre lát a szem;
s halálból támadt életről beszél,
ha rázza lenge szél.

Halálba hullott égi búzamag,
erő és élet szívedből fakad.
Halálod támaszt tenger életet, mert
mert égi kéz vetett.

Ne sírjatok a búzaszem felett.
Oszoljatok szét, sűrű fellegek;
Elmúlt nagypéntek és,
Halleluja, most sarjad a vetés!

Az elmúlt évek hagyományainak megfelelően, idén is megtartják 2018. április 28. – án, a szombat esti szentmisét megelőzően a Tököli Római Katolikus templomban a búzaszentelési szertartást. A katolikus egyház április 25. – én, Szent Márk napján (a bizánci szertartásban április 23. – án,) vagy az ehhez legközelebbi vasárnapon tart búzaszentelést. A hagyomány szerint, a búzaszentelő körmenetet Liberius pápa rendelte el a IV. század közepén. A búzaszentelés, a határ, a búza – és gabonaföldek megáldása a keresztény liturgiákban pogány eredetű szokás.

A római katolikusok búzaszentelő körmenetet tartanak a vetés megáldásáért, a jó termésért és a természeti csapások elhárításáért. Bár a körmenet neve búzaszentelő, a vetés minden fajtáját, a fákat és szőlőket is megáldották ilyenkor. Szent Márk napján tartották, de magának a szertartásnak nincs kapcsolata Szent Márk ünnepével.

A Magyar Katolikus Püspöki Kar, hivatalosan évente négy könyörgő napot ír elő, ezek közül az egyik a búzaszentelés. ( A másik három: január 1. a világbékéért, farsang vasárnapja a világ éhezőiért és augusztus utolsó vasárnapja hálaadás a termés betakarításáért).

A búzaszentelés története több ezer esztendős múltra tekinthet vissza. A termesztett növényeket károsító betegségek megjelenését az ember évezredeken át istencsapásként, bűneinek büntetéseként tekintette.
A görög-római mitológiában, minden jelenségnek, minden bajnak külön-külön istene volt! Ezek egyike, az ősi itáliai Rogibusz istenség arra volt hivatva, hogy a gabonavetésekről elhárítsa a gabonarozsdák okozta betegséget. Rogibusz tiszteletére és engesztelésére minden év április 25.- én mutatták be a szokásos áldozatukat. A rómaiaknak az volt a szokásuk, hogy ezen a napon Rómából a Via Claudia 5. mérföldkövéhez mentek, hogy az ottani berekben kutyát áldozzanak. A görögök idejében ezt a kultuszt a rozsdaistennek, Erysibiosznak mutatták be, hogy fordítsa el földjükről a rozsdajárvány okozta csapásokat.
A kereszténység búzaszentelő szertartásának első, hitelesnek tekinthető nyomai a IX. századból maradtak ránk. A rómaiakhoz hasonlóan április 25-éhez kötötték ezt az eseményt. Ezen a napon Szent Márk evangélistát ünnepli az egyház, de nagyjából ez az az időpont, amikor az ősszel elvetett búza olyan fejlődési állapotban van, hogy a gabonarozsdák és más károsítók gyakran és könnyen támadják.
A frankok földjén elterjedt magánájtatosságból alakult ki a későbbi, már “hivatalosnak” is tekinthető, imádsággal és körmenettel egybekötött szentelési gyakorlat a XI. században, német nyelvterületen, majd onnan terjedt tovább, Magyarországra is gyorsan eljutott. A búzaszentelés napja hivatalos egyházi ünnep volt, maga a szentelés az egész Kárpát-medencében hasonlóképpen történt.

Szent Márk napján minden község népe, a pap vezetésével körmenet keretében kivonult a határba. Magukkal vitték a máskor is használt templomi zászlókat és a feszületet. Általában minden évben más-más helyre mentek, de csak oda, ahol szép és gondozott volt a búzatábla. A kijelölt táblához érve a hívek körülvették a papjukat, aki imádkozott, majd megszentelte a vetést.

A szertartást követően mindenki igyekezett legalább néhány szál szentelt búzát tépni, azt mindig az imakönyvükben őrizték. A búzaszentelési körmenet alatt és közben litániát imádkoztak és énekeltek. A szertartás végén a pap a négy világtáj felé fordulva négy evangéliumi szakaszt énekelt:

(észak felé)
Aki gondolsz a madárra, Köntöst adsz a kis virágra,
Kegyes szemed legyen rajtunk, Tebenned van bizodalmunk.
Téli fagyban, hóban, jégben, Te vagy minden reménységem.
Jön a tavasz, az új élet, Abban minden újra éled.

(kelet felé)
Te, ki hinted Igéd magvát, Kemény szívünk alakítsd át,
Vesd el benne szent Igédet, Abból fakad örök élet.
Itt a tavasz, fák rügyeznek, Áldd meg a mi vetésünket.
Búzánk, árpánk aratásra, Had szökjön fel dúsan szárba.

(dél felé)
Kik bajukkal Hozzád futnak, Segítségért folyamodnak,
Nem szenvednek ők szükséget, Mindig érzik segítséged.
Ha velünk az Úr áldása, nincs gondunk az aratásra,
Százszoros lesz a termésünk, Áldj meg urunk, erre kérünk.

(nyugat felé)
Úr Jézus, ki azt hirdetted: Ki veled tart, el nem veszhet.
Erősítsd meg gyenge lelkünk, Örök tűzre ne kerüljünk.
Ősi vihar, hogyha kerget, Nyugtot szívünk nálad lelhet,
Édes Jézus, kérünk szépen: Áldd meg munkánk egész évben.

 Annak jeléül, hogy az áldást az egész határ, sőt az egész világ búzavetésére kéri. A búzaszentelési körmenetet az ötvenes évek elején betiltották, azt követően vagy a templom falain belül végezték el a búzaszentelést, vagy kénytelenek voltak még arról is lemondani!
Napjainkban már nem tiltja senki, s így a búzaszentelésnek – legalábbis elvben – nincs akadálya. Nagy kár volna tehát, ha hagynánk feledésbe merülni, hiszen a hitben való erősödésünket és gyarapodásunkat is szolgálja.

Őrizzük, ápoljuk ezt a tisztes hagyományunkat is féltő szeretettel. Ne feledkezzünk meg arról, hogy ezt a Földet mi csak bérbe vettük az unokáinktól. Ezért kötelességünk azt minden szép hagyományunkkal együtt továbbadni nekik – ápoltan, tisztán és sértetlenül.

Forrás: Bognár Sándor: A búzaszentelés (A szerző ny. egyetemi tanár)

 

Tököl, 2018. április 23.

 

Ajánlja az Önök figyelmébe szeretettel: a Tököli Civil Kontroll Egyesület