Nemrég egy ismerősünktől kaptunk egy a ” Budapest. 1927. A Szent István Társulat Kiadása „által megjelentetett MAGYAR OLVASÓKÖNYV – et. A KATH. ELEMI ISKOLÁK V – VI. OSZTÁLYA SZÁMÁRA. A régi tankönyvet ismerősünk a közelmúltban a szigethalmi piacon fedezte fel és vásárolta meg. A tankönyvet lapozgatva találtunk rá aktualitására az 1920. június 4. én aláírt trianoni békeszerződésre. Úgy véljük, hiteles képet kaphatunk az akkor élt emberek gondolatvilágáról és érzéseiről a trianoni békeszerződéssel kapcsolatban. Ezért közreadjuk az 1927. évi kiadású olvasókönyv 163. olvasmányát.
„ 163. A trianoni béke. Habár a világháborúban az ellenség fegyvere nem diadalmaskodott rajtunk, a világháborút mégis elveszítettük. Bukásunkat a Budapesten 1918. évi október végén kitört forradalom okozta. A forradalom lelkiismeretlen vezetői ugyanis a magyar csapatokkal lerakatták a fegyvert, minek következtében a védtelen magyar területekre mohó szomszédjaink könnyen behatolhattak. Néhány hét alatt beözönlött a cseh, az oláh, a szerb és az olasz. Kardcsapás nélkül jutottak ősi magyar területekhez, melyeket aztán az antant hatalmak az 1920. június 4-én ránk erőszakolt trianoni békeszerződésben a betolakodók birtokában hagytak. Ezzel megcsonkították hazánk ezeréves területét. A franciák és szövetségeseik országunk kétharmad részét átengedték kapzsi szomszédjainknak.
Az elszakítás okául azt hangoztatták, hogy az elszakított terület lakossága nem magyar anyanyelvű. Ez volt a hála azért, mert Magyarországon ezer éven keresztül anyanyelvét mindenki zavartalanul használhatta. Hazánk területének megcsonkítása következtében annak gazdasági élete szűk korlátok közé szorult. Eddig nagy-mennyiségű gabonát, lisztet, szarvasmarhát, sertést, fát, nyersbőrt, cukrot, és dohányt vittünk külföldre. Ezen túl kivitelre alig jut, de annál több mindenfélét kell behoznunk, ha jut rá pénzünk. Az antant nemcsak hazánkat darabolta szét, de megélhetésünket is szinte lehetetlenné tette. A békeszerződés nemcsak megcsonkított, hanem ki is fosztott bennünket. Jóvátétel címén felelősek vagyunk mindazokért a károkért és kiadásokért, amelyeket a háború folyamán 27 ellenséges állam katonái, hadifoglyai és polgárai szenvedtek, vagy fizettek.
Őszentsége, XV. Benedek pápa megkísérelte az igazságos béke kieszközlését, de a hatalmak szabadkőműves kormányférfii nem hallgattak reá. Ilyen viszonyok között hazánkat csakis saját fiainak erkölcsi megújhodása, hazaszeretete, összetartása és törhetetlen kötelességteljesítése mentheti meg. A nemzet egyetlen reménye a jó Isten és a Boldogságos Szűz után a fiatalság, amelynek testi-lelki derékségétől várja az ország területi épségének helyreállítását, hogy ezeréves hazánk újra erős, virágzó és boldog legyen.
Dr.Takács György után: Sz. T. G. „
Magyarország 1920. június 4-én, 98 évvel ezelőtt írta alá Trianon kastélyában az I. világháborút lezáró békét. A Trianoni békeszerződés gazdasági-társadalmi hatásait tekintve a magyar történelem legsúlyosabb tehertétele volt, mely egyaránt sújtott és sújt napjainkban is minden magyar állampolgárt nemzeti, vallási és politikai hovatartozás nélkül.
Demográfiai következmények
A Magyar Királyság lakóinak száma 18,2 millióról 7,6 millióra esett vissza. 1910-ben a Magyar Királyságban élő magyar népesség az össznépesség kb. 48,1%-át tette ki. Noha az elcsatolt területeken élők többsége nem volt magyar nemzetiségű, a békeszerződés során az országhatárok megvonása még nagyjából sem követte a nyelvi vagy nemzetiségi határokat. Sok esetben egységes tömbben élő magyar lakosságú területeket is elcsatoltak. Mintegy 3,3 millió magyar rekedt kívül az új magyar állam határain, azaz magyarok kerültek szülőföldjükön kisebbségbe. A magyar nemzetiségűek lélekszáma, az elcsatolt területeken az 1910-es népszámlálás alapján:
– Felvidéken : (ma Szlovákia): 884 000 fő, a helyi lakosság 30%-a
– Erdélyben (ma Románia): 1 662 000 – 32%
– A Vajdaságban (ma Szerbia): 420 000 – 28%
– Kárpátalján (ma Ukrajna): 183 000 – 30%
– Horvátországban: 121 000 – 3,5%
– Mura vidéken (ma Szlovénia): 20 800 – 1,6%
– Felsőőr vidéken (Burgenland) (ma Ausztria): 26 200 – 9%
Egyéb hatások
Ami a gazdaságot illeti, a korábbi Magyar Királyságból a termőföld 61,4%-a, a faállomány 88%-a, a vasúthálózat 62,2%-a, a kiépített utak 64,5%-a, a nyersvas 83,1%-a, az ipartelepek 55,7%-a, a hitel- és bankintézetek 67%-a került a szomszédos országok birtokába.
Magyar költök trianoni témájú verseiből válogatás:
Juhász Gyula: Trianon
Nem kell beszélni róla sohasem,
De mindig, mindig gondoljunk reá.
Mert nem lehet feledni, nem, soha,
Amíg magyar lesz és emlékezet,
Jog és igazság, becsület, remény,
Hogy volt nekünk egy országunk e földön,
Melyet magyar erő szerzett vitézül,
S magyar szív és ész tartott meg bizony.
Egy ezer évnek vére, könnye és
Verejtékes munkája adta meg
Szent jussunkat e drága hagyatékhoz.
És nem lehet feledni, nem, soha,
Hogy a mienk volt a kedves Pozsony,
Hol királyokat koronáztak egykor,
S a legnagyobb magyar hirdette hévvel,
Nem volt, de lesz még egyszer Magyarország!
És nem lehet feledni, nem, soha,
Hogy a mienk volt legszebb koszorúja Európának, a Kárpátok éke,
És mienk volt a legszebb kék szalag,
Az Adriának gyöngyös pártadísze!
És nem lehet feledni, nem, soha,
Hogy a mienk volt Nagybánya, ahol
Ferenczy festett, mestereknek álma
Napfényes műveken föltündökölt,
S egész világra árasztott derűt.
És nem lehet feledni, nem soha,
Hogy Váradon egy Ady énekelt,
És holnapot hirdettek magyarok.
És nem lehet feledni, nem, soha
A bölcsőket és sírokat nekünk,
Magyar bölcsőket, magyar sírokat,
Dicsőség és gyász örök fészkeit.
Mert ki feledné, hogy Verecke útján
Jött e hazába a honfoglaló nép,
És ki feledné, hogy erdélyi síkon
Tűnt a dicsőség nem múló egébe
Az ifjú és szabad Petőfi Sándor!
Õ egymaga a diadalmas élet,
Út és igazság csillaga nekünk,
Ha õt fogod követni gyászban, árnyban,
Balsorsban és kétségben, ó, magyar,
A pokol kapuin is győzni fogsz,
S a földön föltalálod már a mennyet!
S tudnád feledni a szelíd Szalontát, hol
Arany Jánost ringatá a dajka
Mernéd feledni a kincses Kolozsvárt,
Hol Corvin Mátyást ringatá a bölcső,
Bírnád feledni Kassa szent halottját
S lehet feledni az aradi őskert
Tizenhárom magasztos álmodóját,
Kik mind, mind várnak egy föltámadásra
Trianon gyászos napján, magyarok,
Testvéreim, ti szerencsétlen, átkos,
Rossz csillagok alatt virrasztva járók,
Ó, nézzetek egymás szemébe nyíltan
S őszintén, s a nagy, nagy sír fölött
Ma fogjatok kezet, s esküdjetek
Némán, csupán a szív veréseivel
S a jövendő hitével egy nagy esküt,
Mely az örök életre kötelez,
A munkát és a küzdést hirdeti,
És elvisz a boldog föltámadásra.
Nem kell beszélni róla sohasem
De mindig, mindig gondoljunk reá!
| Juhász Gyula: Szabadka |
Ó régi nyár, mikor a vén verandán
Két új poéta régi verseken
Elbíbelődött s a hold arca sandán
Két nyárfa közt bukkant ki az egen.
Ó régi nyár, az ébenóra halkan
Elmuzsikálta már az éjfelet,
Az árnyak óriása várt a parkban
S a denevér szállt rózsáink felett.
Ó régi nyár, a zongorán egy akkord
Fölsírt és mélyen a szívünkbe markolt,
Künn a kutyák szűköltek elhalóan.
Valami nagy bú olvadt föl a borban,
Fájón figyeltünk vén magyar szavakra
S álmában olykor sóhajtott Szabadka!
| Juhász Gyula: Pozsony |
Ha alkonyatkor ballagtál a ködben,
Mely lágy fátylával a Dunára hullt,
A zsongó zajban és a méla csöndben
Fáradt szívedbe muzsikált a múlt.
A vén utcákon szinte visszazengett
A régi léptek kongó moraja,
Széchenyi járt itt és honán merengett,
Amely nem volt, de lesz még valaha.
Csokonait itt várta a diéta,
Petőfit is és az a nyurga, méla,
Szelíd diák, Reviczky, itt merengett,
Hol most új bánat árvul a ligetben
S a márvány szép királynő téli estben
Magyarjaira vár a Duna mellett.
Mécs László: Gyónnak a magyarok
Álmok pusztája, ősi napkelet
seregszám sast és sólymot álmodott,
turult, gémet, vad vércsét, vadludat,
amiknek szíve ős-tavaszt dobog,
álmodta őket vadnak és szabadnak
s úgy küldte messzi, messzi napnyugatnak.
S vannak már csöndesvérű unokák:
elhízott, békés házi szárnyasok,
mások kegyén és mások udvarán,
szemetén kényúrt játszó kakasok,
pompázó pávák (átfestett uszályok),
új színt biflázó úri papagájok.
Maradt pár tépett holló! Itt meg ott
a háztetőre száll, s azt mondja: kár.
Pár vércse is jár, nyilazott szívű,
az udvar felett azt vijjogja: vér!
s a korcsok torkán megtorpan az étel
és pillanatra a lélegzetvétel.
Vannak már Janus-arcú magyarok.
(Az egyik arcuk: régi vércse csőr,
toll-sipka rejti, mint tavaszt a hó).
Új napraforgó arcukon se tőr,
se vágy, hogy felnyilazza a magasba.
Új asztagokból eteti a gazda.
De néha arra szöknek titkosan,
hol sebzett vércsét sejtet a nyomnyi vér
és gyónnak, hogy másképp nem lehet,
mert élni kell, a gyermek enni kér,
hogy álmodói még a régi nyárnak,
könnyeznek és feloldozásra várnak.
1930
Ajánlja minden érdeklődőnek tisztelettel a Tököli Civil Kontroll Egyesület!
Tököl, 2018. június 4.