Az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása
Az Osztrák–Magyar Monarchia 1867 és 1918 között fennállt, különleges, kettős (dualista) állam, pontosabban államszövetség volt Közép-Európában. Két fele a Magyar Királyság és az Osztrák Császárság volt, melyek a közös uralkodó és a közös ügyként igazgatott külügy, hadügy és az ezekkel kapcsolatos pénzügyek által összekapcsolt önálló államok voltak. Az első világháborút lezáró békék megpecsételték a Monarchia sorsát: törvénybe foglalták, hogy Magyarország és Ausztria soha nem egyesülhet ezután, a Habsburg uralkodóháznak pedig távoznia kellett mindkét trónról, és az egész családnak száműzetésbe kellett vonulnia. Az Osztrák-Magyar Monarchia valószínűleg a világháború nélkül is darabjaira hullott volna, ugyanis rengeteg nép (cseh, szlovák, román, német, szerb, turén, osztrák, na és persze magyar) lakta, akik mind-mind önálló államiságot akartak, ám Ferenc József csak az osztrákoknak és a magyaroknak adott politikai jogokat.A mesterségesen “életben tartott” állam nemcsak etnikailag, de gazdaságilag is megosztott volt, melyet egyedül az idős és konzervatív uralkodó, Ferenc József személye tudott összetartani.
A közép-európai birodalomnak két fővárosa is volt: Bécs és Budapest. Ha nem oszlott volna fel az állam, ma több mint 68 millió lakosa lenne, amivel Európa 3. legnépesebb országának számítana.
Az első világháború soha nem látott mértékű pusztítással járt. Közel 10 millió ember halt meg, s több millióra rúgott a sebesültek száma is, akik egész életükre nyomorékok maradtak. Az európai férfilakosság nagy részét kivitték a frontokra. A parasztkatonák számos esetben egészen új, addig nem látott világokkal ismerkedtek meg. Gondoljunk az alföldi magyar ,de akár a tököli bakákra, amint az Isonzó mögötti magas és meredek hegyekre másznak, Caporetto és Doberdó közelében.
Az 1848-49-es magyar elit felismerte a nemzetiségi kérdés sorsdöntő jelentőségét. A szabadságharc azt is bebizonyította, hogy a magyarság nem tud sikeresen egyszerre két fronton harcolni: a nemzetiségek és a birodalmi központ ellen is. Valamelyikkel ki kellett egyezni, s a többség egy idő után úgy gondolta, hogy ha már így van, akkor a közép-európai Béccsel köti össze a sorsát, s nem a balkáninak számító Belgráddal és Bukaresttel, ahogy azt az emigráns liberális Kossuth javasolta. Az elit úgy vélte, hogy így időt nyer, és lesz elég idő a nemzetiségi asszimilációra. Ami egyébként a hátország nélküli nép-, illetve vallási csoportoknál, főleg a németség és a zsidóság esetében sikeres is volt. Az sem véletlen, hogy az asszimilációs hatásnak leginkább kitett szlovákság hányja mostanában szemünkre leginkább a kétségkívül létező magyarosító törekvéseket. Esetükben, ha még van 30-40 éve a történeti magyar államnak, alighanem tömeges lett volna a magyarosodás. De olyan megerősödő anyaországú nemzetiségeknél, mint amilyen a románság vagy a szerbség volt, erre már nem mutatkozott esély.
Az 1918-ban befejeződő első világháborúból Magyarország, mint vesztes került ki, miután novemberben aláírták Padovában a fegyverszünetet. Erre a belső viszályok és a harctéren szenvedett vereségek késztették. Az antant hatalmak a vesztes országokkal már 1919. január 18-án megkezdték a tárgyalásokat. A béketanács irányítói Woodrow Wilson, Loyd George, Clemanceau és Orlando (amerikai, angol, francia és olasz miniszterelnökök) voltak. Hazánkban az elkövetkező két évben sűrűn váltották egymást a kormányok (miniszterelnökök: Károlyi Mihály, Peidl Gyula, Friedrich István, Huszár Károly), ezért csak Simonyi Semanem Sándor kormányalakítása után (1920) kezdődhettek meg Magyarországgal a béketárgyalások.A békedelegáció vezetői Apponyi Albert és gr. Teleki Pál volt, akik elé csak a már kész döntést tárják. A béketanács tőlünk függetlenül, a megkérdezésünk nélkül döntött a nemzetiségek javára. A magyarság szempontjából elfogadhatatlan feltételeket szabtak, melyek ellen nem tehettünk semmit. Apponyi kéri a wilsoni népszavazás lehetőségét, de nem kapja meg.
1920. június 4-én a kis Trianon-kastélyban aláírattatják a magyarokkal a békediktátumot, mely teljesen felszabdalja a történelmi Magyarországot. A Horvátország nélküli 283 ezer km2 92 ezer km2 marad. 18,2 millió lakosból 7,9 millió marad, 3,3 millió magyar (a magyarság 1/3-a) a határon kívül marad. Elkerült tőlünk egész Erdély, a Partium, Bánát, Bácska, Horvát-Szlavónia, Mura-köz, Burgenland (Alpokalja), Kárpátalja és a Felvidék. A legtöbb területet Románia kapta, 1,6 millió magyar lakossal. A második Csehszlovákia 1,06 millió magyarral, majd a Szerb- horvát-szlovén Királyság 0,56 millió magyarral.
Ezen kívül a hadsereg létszámát 35.000 főben maximalizálták, megtiltották az általános hadkötelezettséget, valamint Magyarországot a háborús károk megtérítésére kötelezték. A békeszerződés kimondta, hogy hazánk a győztes antanthatalmaknak a legnagyobb kedvezményt köteles biztosítani a kereskedelemben. Megtiltotta Magyarországnak, hogy más országgal a Nemzetek Szövetsége engedélye nélkül államszövetségre lépjen. A magyar tengeri kereskedelmi hajókat lefoglalták, a Magyar Államvasutak korábbi vasúti hálózatának 38%-a maradt meg. Magyarország területén egyetlenegy vasércbánya maradt, sóbányáinkat teljesen elvesztettük. Magyarország erdőállománya a trianoni béke után az összterületnek mintegy 15,7%-ra csökkent. A magyar államvagyon jelentékeny része a trianoni békeszerződés alapján elveszett.
A háború és az azt követő események Magyarország pénzügyeiben zavaros állapotokat teremtettek. Az államadóságoknak a háború alatt mintegy hatszorosára növekedett összege teljes egészében Csonka-Magyarországot terhelte. A háború az államkincstár számára fokozott terheket jelentett és ezzel szemben az adóbevétel leapadt. A magyar korona, amelynek értékállandósága már a háború második esztendejében megingott, 1919 óta belső értékben egyre rohamosabban csökkent. A békeszerződés betartásánál katonai ellenőrző bizottság őrködött.
Egyedül egy helyen tarthattak népszavazást, az pedig Sopron volt (1921. ősz), ahol Magyarország mellett döntöttek, ezért is nevezik a ,,Hűség városának” (civitas fidelissima). A trianoni békeszerződés eredményeképp tovább éleződtek Közép-Kelet-Európa területi és nemzeti ellentétei. Trianon s az ország kétharmad részének leszakítása a nemzet testéről megteremtette az irredentizmust. Az irredenta mozgalom céljaira nagy számban készültek plakátok, képeslapok, szobrok, emlékművek és egyéb képzőművészeti alkotások. Az irredenta mozgalom dalok, indulók formájában is megnyilvánult (pl. ,,Csonka Magyarország nem ország, egész Magyarország mennyország”)
Az Osztrák-Magyar Monarchiából leszakított területekből új államok jöttek létre. Különálló országgá vált Ausztria, mely így elveszítette a volt Osztrák Birodalom ¾ részét.
– Csehszlovákia: Csehország, Felvidék (=Szlovákia), Kárpát-Ukrajna. Lakossága főleg cseh, szlovák és német, 8% magyarral.
– Szerb-Horvát-Szlovén Királyság: szövetséges királyság. Részei: Krajna (=Szlovénia), Horvátország, Dalmácia, Bosznia-Hercegovina, Szerbia, Monte Negro, Vajdaság (50% magyar). Egyes részein túlnyomó többségben magyarokkal. 1927-ben alakul Jugoszláviává.
– Románia: új részei: Erdély, Kelet- Alföld, Kelet-Bánát, Bukovina, Besszarábia, Dél- Dobrudzsa.
A békeszerződés hatására a magyar társadalom olyan sokkhatást szenvedett el, amely a nemzedékek gondolkodását és magatartását mindennél érzékenyebben befolyásolta. A trianoni békeszerződés elutasítása társadalmi érdekké vált, nem volt olyan réteg, osztály vagy csoport, amely hajlandó lett volna a kialakult határokat véglegesnek tartani. A szerződés szétzilálta a kárpát-medencei régiók közötti évszázadok óta kialakult gazdasági kapcsolatrendszert.
1914-ben, az első világháború kitörésével Magyarország számára egy világ omlott össze, de az első világháborút lezáró békerendszer valójában csak egy fegyverszünetet eredményezett.
A mi térségünkben azonban valóban politikai határvonal volt az első világháború. Soknemzetiségű birodalmak szűntek meg, köztük az Osztrák-Magyar Monarchia, sőt ezen belül a történelmi Magyarország is. És kezdetét vette a magyarság 20. századi kálváriája, hiszen Trianon tragédiája máig él.
Trianon igazi tragédiája a fentieken kívül még az volt, hogy több mint 3 millió magyart elszakítottak úgy, hogy ezeknek közel fele közvetlenül az új országhatárok mellett élt.
- Összeállította: Pletser József
Forrás: Internet
Mi 1914 és a Monarchia öröksége 2014-ben?
Jilly
