Sokan nem is tudják, milyen csodálatos hely ez a Tököl, ahol most is érezhető a Duna illata.

Nehéz feladatot kapna bárki, kinek meg kellene határozni, mihez hasonlítható.

Az évszakok váltakozásával a Duna vize mindig más és más arcát mutatja.

Ősszel hűvös, télen néha jéggel teli, tavasszal sokszor árad, nyáron aztán vakítóan szürkén zöldell, sietve, amihez a parti nyárfák, fűzfák mutatják a Vaskapu felé vezető utat.

Hátán folyami hajók, úszó szállodák húznak mindkét irányba, rajta zászlók integetnek. Siető kenusok keresik a biztos sodrást a part felé. Óránként a komp is viszi utasait a két oldal között.

A Duna mindkét fele, az érintetlen természet. A vize, jellegzetes illatú. Erről a jó szagú folyóról többszörösen elmondható, különleges hely. És mi itt élünk a szomszédságban.

A víztükör, olykor szinte feszített, egyes helyeken lassabban majd gyorsabban áromló víz, örvények, törések, és ez az illat, a víz illata, az, ami bódulttá teszi az embert partja közelében.

Tudják ezt a Tököliek. És szeretik.

A Duna menti ártéri erdőkben, a víz hangulata, a gyökerek alól kimosott homok és a félig elszáradt öreg fák, a partszélén lubickoló halak és az itt élő állatok is, adják azt az illatot, amit szeretünk. A minket körülvevő természet percenként változó arca, sok-sok csodát, színt és hangulatot rejt magában, s aki ezekre a kis változásokra oda tud figyelni ebben a rohanó, nyüzsgő-pezsgő világban, az tartalmasabban, lelkileg gazdagabban élheti meg a mindennapokat.

És mi kimegyünk tavasszal a természet ébredését nézni, nyáron, a mi strandunkon jó nagyot fürödni, ősszel a sápadt napban még sütkérezni, és télen, ha kell, akár forralt bort is inni a szigeten.

A Duna, egy életre szóló szenvedély. A zöld szín a tájban, melyet a víz és az ég kékje egészít ki, több mint illatérzet szerelem.

A Duna illata, elvegyül a jellegzetes tavaszi föld és virág illatával.  A rügyek már kifakadtak, a fű és a levélkezdemények üde zöldben pompáznak, az ember vére forr, a tavaszi földszag vetésre, virágültetésre késztet.

A Duna part ősfái olyanok, mint a Szerelem sziget, amelyet körbe-körbe víz ölel és elfeledtet minden bánatot. A fárasztó és unalmas téli napok után, az első igazi napsugarakra megbolydul az ember, mindenki a szabad levegőre igyekszik.

A Duna-partra vágytam én is, és ezzel nem voltam egyedül. Jó volt látni, ahogy a fény táncol a vízen, és a mi Dunánkat nézve érezni, megmagyarázhatatlan nyugalom költözik a testünkbe és lelkünkbe. A túlparton Százhalombatta kéményei az égbe nyúlva hallgatnak csendesen.

Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy szeretem Tökölt. A parton ülve érzem a nap melegét, hallom a folyó beszédét, érzem azt az illatot, amit sehol másutt nem kapok, és hogy itt a napsugár, a fák bólintása is más, mint ahol a világban jártam. A Duna partján a nap nem csak világít, hanem melegen cirógat is. Itt vagyok otthon és ehhez a parthoz ragaszkodom.

Ha hirtelen megélénkül a szél, érzem, az illatok csak az enyémek, a miénk. A tavasz utánozhatatlan illatai. A bimbózó fák, a frissen vágott fű, valami újnak az illatai. Egy izgalmas kezdet illata, a közelgő nyáré és ez csak Tökölé!  Ez a mi Dunánk illata, mindannyiunk örömére!

2016 -05.15

Pletser József