Tisztelettel köszöntjük honlapunkon, köszönjük megtisztelő érdeklődését!

A lokálpatriotizmus és a tököli almanach lehetősége

A fenti név a latin locus ’hely’ + patria ’haza’ szóösszetételből ered. A lokálpatriótát a hazánál kisebb egységhez, meghatározott földrajzi területhez, vidékhez, településhez, településrészhez való erős kötődés, esetenként elfogult ragaszkodás jellemzi.

Aki lokálpatrióta, nem csupán büszke szűkebb pátriájára és az általa képviselt szellemi és anyagi javakra, hanem a régi értékek megőrzését, az újabbak teremtését is igyekszik előmozdítani, és fontosságban a helyi sajátosságokat a nemzeti, regionális vagy globális értékek fölé helyezi.

 Azt is mondják, a lokálpatriótát egy helyi érdekű hazafiság; szűkebb vidék vagy pl. lakóhely túlbecsülése, túlhajtott szeretete motiválja. A kisebb jelentőségű helyi érdekeket az országos ügyek elé helyezi.

Tököl mindig olyan település volt, ahol az itt élők mindig büszkék voltak múltjukra, de ezzel párhuzamosan nyitottak a világra és fogadó készek az új gondolatokra. Elődeink erre alapozva szorgalmas, kitartó munkával élhető települést teremtettek, ahol az itt letelepedők mindig megtalálták számításukat, megélhetésüket. Ez a mentalitás, nemzedékről nemzedékre öröklődött, és az itt élőkre most is jellemzőek.

A mai világunkban zajló folyamatok csökkentik a lokálpatriotizmus jelentőségét, szülőföldünkhöz való ragaszkodás fontosságát. Sokan hirdetik a világpolgárság nagyszerűségét, törekszenek gyökereink elszakítására. Az igazság azonban az, hogy múlt nélkül nincs jelen és jövő sem. Hisszük, hogy csak akkor tudunk talpon maradni, ha az itt élők, a családunk, a településünk, a megyénk és országunk történelmét, értékeit ismerik. Csak ezen értékekre alapozva válhatunk településünk megbecsülésére, válhatunk Európa elismert nemzetévé, hazánk tisztességes polgárává.

A lokálpatriotizmus nemcsak azt jelenti, hogy szeretjük városunkat. Nyomon követjük fejlődését, és örülünk minden újdonságnak, szívesen olvasunk róla, vagy akár nézegetünk képeket az ismerős vagy kevésbé ismerős helyszíneiről, rejtett zugairól.

Tökölön is több próbálkozást volt a lokálpatriotizmus erősítésére. Ehhez szeretnénk fórumot adni és egy gyűjteményt, hogyan lehet ezen ismeretekhez hozzájutni. Ehhez kérjük, Tököl lakóinak segítségét.

Egyesületünk Célja, a Tökölön élők érdekképviselete mellett, Tököl felvirágoztatása, kulturális örökségének megóvása és ismertté tétele. Tököl kulturális és szórakoztató szolgáltatásainak tovább-fejlesztése és a lokálpatriotizmus erősítése.

 Az Egyesületünk támogatja a helyi művészeti és alkotótevékenységet, kiállítások, koncertek, művészeti előadások és más, a helyi kötődés kifejezésére alkalmas újszerű kezdeményezések szervezését. Törekszik a település zöldfelületének növelésére, rendben tartására, parkosítására; a közterületek biztonságosabbá tételére, szépítésére. Az Egyesület értékmegőrző és értékmentő központként kívánja egybefogni és lehetőségeihez mérten összehangoltatni a fejlesztéseket célzó önálló tevékenységeket, magára vállalva akár ehhez szükséges szervezési és közvetítési feladatokat. Emellett az itt élők, a tanuló ifjúság szabadidős programjaihoz kíván nívós és kulturált terepet felülvizsgálni.

Ehhez viszont egy fontos dologra lenne szükség. Létre kellene hozni egy olyan almanachot, ahol önkéntes alapon megjeleníthető lenne az az értékes ifjúság, akár itt él, akár elment, de tenni szeretne és tudna Tökölért pártállástól függetlenül. Mert tudjuk, sokan vannak köztünk olyanok, akik pénz nélkül is adnának Tökölnek.

A lokálpatriotizmus az, ami elősegíti a város és a gazdaság fejlődését. Nem egy felülről kapott pártpolitikai irányvonalat kell követni, hanem azokat a szempontokat kell elsősorban figyelembe venni, amelyek a hely adottságait előnybe veszik és előreviszik

Tökölre is jellemző az erős lokálpatriotizmus. A fiatalok is szeretik, büszkék arra, hogy itt laknak, fontos számukra, hogy mi történik nálunk, ragaszkodnak bizonyos hagyományokhoz, sok esetben környezettudatosak és fontos számukra, hogy a Tököl megőrizze hangulatát.

A lokálpatriotizmust erősítheti a számos közösségépítő program is. Ehhez keresünk önzetlen embereket.

A lokálpatriotizmus ugyanis az egyik legnemesebb emberi tulajdonság, a
hazafiság megnyilvánulási formája; úgy, ahogy azt Eötvös József  megfogalmazta hajdanán!

A Duna illata

Sokan nem is tudják, milyen csodálatos hely ez a Tököl, ahol most is érezhető a Duna illata.

Nehéz feladatot kapna bárki, kinek meg kellene határozni, mihez hasonlítható.

Az évszakok váltakozásával a Duna vize mindig más és más arcát mutatja.

Ősszel hűvös, télen néha jéggel teli, tavasszal sokszor árad, nyáron aztán vakítóan szürkén zöldell, sietve, amihez a parti nyárfák, fűzfák mutatják a Vaskapu felé vezető utat.

Hátán folyami hajók, úszó szállodák húznak mindkét irányba, rajta zászlók integetnek. Siető kenusok keresik a biztos sodrást a part felé. Óránként a komp is viszi utasait a két oldal között.

A Duna mindkét fele, az érintetlen természet. A vize, jellegzetes illatú. Erről a jó szagú folyóról többszörösen elmondható, különleges hely. És mi itt élünk a szomszédságban.

A víztükör, olykor szinte feszített, egyes helyeken lassabban majd gyorsabban áromló víz, örvények, törések, és ez az illat, a víz illata, az, ami bódulttá teszi az embert partja közelében.

Tudják ezt a Tököliek. És szeretik.

A Duna menti ártéri erdőkben, a víz hangulata, a gyökerek alól kimosott homok és a félig elszáradt öreg fák, a partszélén lubickoló halak és az itt élő állatok is, adják azt az illatot, amit szeretünk. A minket körülvevő természet percenként változó arca, sok-sok csodát, színt és hangulatot rejt magában, s aki ezekre a kis változásokra oda tud figyelni ebben a rohanó, nyüzsgő-pezsgő világban, az tartalmasabban, lelkileg gazdagabban élheti meg a mindennapokat.

És mi kimegyünk tavasszal a természet ébredését nézni, nyáron, a mi strandunkon jó nagyot fürödni, ősszel a sápadt napban még sütkérezni, és télen, ha kell, akár forralt bort is inni a szigeten.

A Duna, egy életre szóló szenvedély. A zöld szín a tájban, melyet a víz és az ég kékje egészít ki, több mint illatérzet szerelem.

A Duna illata, elvegyül a jellegzetes tavaszi föld és virág illatával.  A rügyek már kifakadtak, a fű és a levélkezdemények üde zöldben pompáznak, az ember vére forr, a tavaszi földszag vetésre, virágültetésre késztet.

A Duna part ősfái olyanok, mint a Szerelem sziget, amelyet körbe-körbe víz ölel és elfeledtet minden bánatot. A fárasztó és unalmas téli napok után, az első igazi napsugarakra megbolydul az ember, mindenki a szabad levegőre igyekszik.

A Duna-partra vágytam én is, és ezzel nem voltam egyedül. Jó volt látni, ahogy a fény táncol a vízen, és a mi Dunánkat nézve érezni, megmagyarázhatatlan nyugalom költözik a testünkbe és lelkünkbe. A túlparton Százhalombatta kéményei az égbe nyúlva hallgatnak csendesen.

Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy szeretem Tökölt. A parton ülve érzem a nap melegét, hallom a folyó beszédét, érzem azt az illatot, amit sehol másutt nem kapok, és hogy itt a napsugár, a fák bólintása is más, mint ahol a világban jártam. A Duna partján a nap nem csak világít, hanem melegen cirógat is. Itt vagyok otthon és ehhez a parthoz ragaszkodom.

Ha hirtelen megélénkül a szél, érzem, az illatok csak az enyémek, a miénk. A tavasz utánozhatatlan illatai. A bimbózó fák, a frissen vágott fű, valami újnak az illatai. Egy izgalmas kezdet illata, a közelgő nyáré és ez csak Tökölé!  Ez a mi Dunánk illata, mindannyiunk örömére!

2016 -05.15

Pletser József