Emlékek és halottaink
A halottak napjához közeledve és az I. Világháborús Tököli emlékmű tiszteletére (1930. szeptember 21.) emlékezve a következő gondolatokat ajánlom tisztelettel az Önök szíves figyelmébe.Az első világháború 1914 és 1918 között tartott. Most 2016-ot írunk és a világon ma sincs nyugalom. Bölcs, okos, okoskodó emberek, sikítsunk egy nagyot! 530 965 magyar ember halt hősi halált.
Gondoljunk rájuk is!
Miért volt a háború?
Ajánlom minden érző embernek a következő verset, vagy azoknak, akik csak ellenséget keresnek, akik csak uszítanak , akik elfelejtik , hogy mindenkinek csak egy élete van.
Gyóni (Áchim) Géza 1884-1917.
A Pest megyei Gyón szülötte. Az első világháború jeles katonaköltője. Przemyśl ostromakor, 1915-ben orosz fogságba került s a krasznojarszki fogolytáborban halt meg.Olvassa a ma embere a versét! Hogy gondolkodjon, hogy megértse!
Gyóni Géza:
Csak egy éjszakára…
Csak egy éjszakára küldjétek el őket;
A pártoskodókat, a vitézkedőket.
Csak egy éjszakára.
Akik fent hirdetik, hogy – mi nem felejtünk,
Mikor a halálgép muzsikál felettünk;
Mikor láthatatlan magja kél a ködnek,
S gyilkos ólom-fecskék szanaszét röpködnek.
Csak egy éjszakára küldjétek el őket;
Gerendatöréskor szálka-keresőket.
Csak egy éjszakára.
Mikor siketítőn bőgni kezd a gránát
S úgy nyög a véres föld, mintha gyomrát vágnák,
Robbanó golyónak mikor fénye támad
S véres vize kicsap a vén Visztulának.
Csak egy éjszakára küldjétek el őket.
Az uzsora garast fogukhoz verőket.
Csak egy éjszakára.
Mikor gránát-vulkánizzó közepén
Úgy forog a férfi, mint a falevél;
S mire földre omlik, ó iszonyú omlás, –
Szép piros vitézből csak fekete csontváz.
Csak egy éjszakára küldjétek el őket:
A hitetleneket s az üzérkedőket.
Csak egy éjszakára:
Mikor a pokolnak égő torka tárul,
S vér csurog a földön, vér csurog, a fáról
Mikor a rongy sátor nyöszörög a szélben
S haló honvéd sóhajt: fiam… feleségem…
Csak egy éjszakára küldjétek el őket:
Hosszú csahos nyelvvel hazaszeretőket.
Csak egy éjszakára.
Vakító csillagnak mikor támad fénye,
Lássák meg arcuk a San-folyó tükrébe,
Amikor magyar vért gőzölve hömpölyget,
Hogy sírva sikoltsák,Istenem, ne többet.
Küldjétek el őket csak egy éjszakára,
Hogy emlékezzenek az anyjuk kínjára.
Csak egy éjszakára:
Hogy bújnának össze megrémülve, fázva;
Hogy fetrengne mind-mind, hogy meakulpázna;
Hogy tépné az ingét, hogy verné a mellét,
Hogy kiáltaná bőgve: Krisztusom, mi kell még!
Krisztusom, mi kell még! Véreim, mit adjak
Árjáért a vérnek, csak én megmaradjak!
Hogy esküdne mind-mind,
S hitetlen gőgjében, akit sosem ismert,
Hogy hívná a Krisztust, hogy hívná az Istent:
Magyar vérem ellen soha-soha többet!
– Csak egy éjszakára küldjétek el őket.
(Przemyśl, november.) Forrás:
Magyar versek könyve: Szerkesztette: Horváth János
Második, bővített kiadás, Budapest, 1942. 678-679. oldal
Rövid kronológia:
1914
Az Osztrák-Magyar Monarchia 1914. július 25-én hirdette ki a részleges mozgósítást B-háború esetére. A mozgósítás első napja júl. 28-a volt, ami egybeesett a Szerbiának küldött hadüzenet napjával. Oroszország júl. 30-án általános mozgósítást hirdetett, ezért júl. 31-én a Monarchia is megtette ugyanezt. Ennek első napja augusztus 4-re esett. Az osztrák-magyar haderő augusztus 12-én lendült támadásba Szerbia ellen. Az 5. és 6. hadsereg Boszniából támadott, a 2. pedig a Száván keresztül Šabac irányában. A támadást Potiorek táborszernagy irányította. Az orosz felvonulás a Monarchia keleti határainál gyorsabb ütemben zajlott, mint az várható volt, és az ellenséges csapatok már aug. 15-én megjelentek Kelet-Galíciában. Az osztrák-magyar hadvezetés ezért a 2. hadsereget sürgősen átirányította az orosz harctérre. A meggyengült támadást a szerbek sikeresen elhárították, és aug. 16. és 24. között súlyos csapásokat mértek a támadókra.1914. szeptember 6-án a szerb csapatok átkeltek a Száván, és betörtek a Szerémségbe, ahonnan csak szept. 14-ig sikerült kiszorítani őket. Szeptember 7-én újabb osztrák-magyar támadás indult a Drina alsó szakasza és a Száva között. Az 5. hadsereg sikereket ért el a Mácsvában, de támadása hamarosan megrekedt. Októberben a szerb és a montenegrói csapatok betörtek Bosznia-Hercegovinába, és csak a hónap végére sikerült kiszorítani őket. November 6. és 9. között az előrenyomuló osztrák-magyar csapatok elfoglalták Valjevót, elérték a Kolubara és a Ljig folyó vonalát, december 2-án pedig bevették Belgrádot. A december 3-ai szerb ellentámadás azonban visszavonulásra kényszerítette a Szerbiában harcoló osztrák-magyar erőket. Az osztrák-magyar haderő 1914. aug. 18-án indította meg hadjáratát a keleti harctéren. Az első összecsapásokban az 1. és a 4. hadsereg vett részt, melyekhez hamarosan csatlakozott a 3. és a balkáni hadszíntérről átvezényelt 2. hadsereg is. Az orosz erők sikeresen visszaverték ezt az offenzívát, ellentámadásba mentek át, és elfoglalták Lemberget, Przemysl erődjét pedig körülzárták. A keleti hadszíntér ÉNY-i részén 1914. aug. 17-én az oroszok benyomultak Kelet-Poroszországba. A németeknek azonban az aug. 23. és 31. között vívott tannenbergi csatában sikerült ezeket az erőket megsemmisíteni. Hasonlóan járt a másik előrenyomuló orosz hadsereg is a szept. 7. és 13. között vívott mazuri csatában. 1914. szeptember 25-én az uzsoki hágón át az oroszok Magyarország területére léptek, és okt. 4-én elfoglalták Máramarosszigetet, ahonnan csak október végére sikerült őket kiszorítani. A dec. 5. és 17. közötti limanovai csatában az osztrák-magyar erők a német csapatok hathatós támogatásával visszavonulásra kényszerítették a Galíciában harcoló orosz haderőt.
1915
Az osztrák-magyar és német csapatok 1915. január 23-án a kedvezőtlen időjárási viszonyok ellenére (-20 Celsius, nagy hó) támadást indítottak a kárpáti arcvonalon, melynek célja az orosz vonalak áttörése és a przemysli erődrendszer felmentése volt. A támadás elakadt, az ellentámadásban az orosz haderő jan. 27-én ismét behatolt Magyarországra. A katasztrófát a Bukovinából előretörő osztrák-magyar csapatok akadályozták meg Csernovic, Kolomea és Stanislau elfoglalásával. 1915. március 22-én elesett Przemysl, 120 000 kiéhezett védő esett hadifogságba. Az 1915. április 2-a és 13-a között vívott ún. „húsvéti csatában” az osztrák-magyar haderő kiszorította az oroszokat Magyarország területéről. Az osztrák-magyar 4. és a német 11. hadsereg 1915. május 2-án a keleti harctéren jól előkészített és megszervezett offenzívát indított, és máj. 5-én Gorlicénél áttörte az orosz védelmet. Június elejére visszafoglalták Przemyslt, a hónap végére pedig Lemberget is. Augusztus végére Galícia ismét osztrák-magyar ellenőrzés alatt állt. 1915. május 24-én Olaszország hadat üzent a Monarchiának, és ezzel új hadszíntér nyílt meg az Adriai-tenger, az Isonzó folyó völgye, a Doberdói-fennsík, Dél-Tirol és Svájc által behatárolt területen. 1915. május végétől ezen a harctéren az olaszok tizenegy nagy támadást indítottak (isonzói csaták) azzal a céllal, hogy áttörjék az osztrák-magyar védelmet. 1915. október 2-án az osztrák-magyar haderő német támogatással felújította támadását Szerbia ellen, melyhez hamarosan Bulgária is csatlakozott, miután okt. 14-én hadat üzent Szerbiának. A három oldalról (a Száva vonaláról, Boszniából és Bulgáriából) nagy túlerővel indított támadásnak a szerb hadsereg nem tudott ellenállni. Okt. 9-én elesett Belgrád. A szerbek dél felé vonultak vissza – magukkal hurcolva hadifoglyaikat is – és Albánián átvergődve 150 000 szerb katona érte el a tengerpartot (ezt „halálmenet” néven jegyezte fel a történelem). Az antant hajói Korfu szigetére evakuálták a visszavonulókat. Szerbia elfoglalása után az osztrák-magyar haderő Montenegró ellen fordult, és 1916. január 13-án elfoglalta Cetinjét, az ország fővárosát.
1916
Az osztrák-magyar csapatok 1916. május 15-én Dél-Tirolban kezdeményeztek támadást a Roveretto és a Brenta völgy közötti térségben. Május 28-án elesett Asiago város, és a Hétközség-fennsík is a támadók ellenőrzése alá került. Az orosz haderő 1916. június 4-én Bruszilov tábornok vezetésével jól előkészített, nagyszabású offenzívát indított az osztrák-magyar védelem ellen a Styr folyó alsó szakasza és Csernovic közötti 400 km-es frontszakaszon (Bruszilov-offenzíva). A támadás első jelentős eredménye Luck városának elfoglalása volt. Június 16-án az oroszok átkeltek a Prut folyón. A Szeret folyó mentén előretörve jún. 18-án birtokukba vették Csernovicet, júl. 1-jén Kolomeát, júl. 8-án pedig Delatynt. Az oroszok másik támadó éke elérte a Sztochod folyó vonalát. Július 26-án az orosz csapatok felújították a támadást, és aug. 11-én elesett Stanislau. Az előrenyomulást csak Zalosce város mellett sikerült megállítani.1916. augusztus 27-én Románia is hadba lépett az antant oldalán, hadserege átlépte Erdély határát. Augusztus végére a román csapatok birtokba vették a Háromszéki-, a Csíki- és a Gyergyói-medencét, behatoltak a Brassói- és a Nagyszebeni-medencébe.1916. szeptemberében a német hadvezetés sikeres hadműveletet kezdett Dobrudzsában, Erdélyben pedig az osztrák-magyar 1. és a német 9. hadsereg katonái harcoltak eredményesen. Az okt. 7-e és 9-e közötti csatában visszafoglalták Brassót, súlyos vereséget mértek az Erdélybe betört román csapatokra. A német és osztrák-magyar erők folytatták a menekülő románok üldözését. December 6-án elfoglalták Bukarestet, 1917. január 20-ig pedig befejezték Havasalföld megszállását.
1917
- június 29-én az orosz haderő támadást indított Galíciában (Kerenszkij-offenzíva), és júl. 2-án elfoglalta Zborowot, júl. 11-én pedig Kaluszt. Az osztrák-magyar csapatok német segítséggel július 19-én Zborowtól É-ra kezdtek ellentámadást (Dnyeszter menti offenzíva), amely augusztus elejére Galícia és Bukovina csaknem egész területének visszafoglalását eredményezte. A bolsevik forradalom után megalakult új szovjet-orosz kormány 1917. december 5-én Breszt-Litovszkban fegyverszüneti megállapodást írt alá a központi hatalmakkal, s ez a keleti hadszíntéren a harcok beszüntetését eredményezte. 1917. október 24-én az osztrák-magyar és német csapatok támadást indítottak az olasz harctéren Flitsch és Tolmein közötti frontszakaszon, Caporettónál áttörték az olasz védelmet. Elesett Cividale, majd okt. 28-án Görz városa is. A támadó csapatok elfoglalták a doberdói fennsík nagy részét. Október 31-re elérték a Tagliamento folyót, amelyen nov. 2-án át is keltek, és folytatták a menekülő olasz csapatok üldözését. November 9-én az előrenyomuló osztrák-magyar csapatok elérték a Piavét. A támadás itt elakadt, a front megszilárdult.
1918
- június 15-én az osztrák-magyar egységek átkeltek a Piavén, de mindössze 4-5 km-t tudtak előrehaladni. Június 20-án megkezdődött a visszavonulás a folyó bal partjára. Ezután már az osztrák-magyar haderő nem kezdeményezett támadó hadműveleteket az olasz hadszíntéren. Az antant csapatok okt. 27-én átkeltek a Piavén, és áttörték az osztrák-magyar védelmet. Ez a támadás vezetett az olasz hadszíntéren harcoló osztrák-magyar haderő összeomlásához. A harcok beszüntetését a nov. 3-án Padovában aláírt fegyverszüneti egyezmény eredményezte.1918. szeptember 15.-én a macedón fronton kibontakozó antanttámadás áttörte a központi hatalmak – főleg bolgár csapatok által tartott – védelmi vonalát. Ennek következtében Bulgária szept. 29-én kilépett a háborúból. A központi hatalmak csapatai visszavonulásra kényszerültek, november elejére kivonultak a megszállt balkáni területekről. Az antant és Magyarország képviselői 1918. november 13-án írták alá Belgrádban a fegyverszüneti egyezményt (belgrádi konvenció).
Forrás:
[¹] Az osztrák-magyar hadvezetés haditervei:
– B-háború = háború Szerbia és Montenegró ellen, Oroszország, ill. Olaszország beavatkozása nélkül;
– R-háború = háború Oroszország ellen;
– I-háború = háború Olaszország ellen.
R- ill. I-háború esetén számoltak Szerbia és Montenegró beavatkozására.
http://nemfelejtjuk.blog.hu/2008/12/25/az_i_vilaghaboru_jelentosebb_hadmuveletei_1_0
http://nemfelejtjuk.blog.hu/2008/12/28/az_i_vilaghaboru_jelentosebb_hadmuveletei_2_0
Egy ilyen háború után megindultak az emlékművek állításai Magyarországon.
Ezek az I. világháború alatt és a második világégés előtt elsősorban politikai célokat szolgáltak. Az alkotások, a halál nemességét, az országért való szent önfeláldozást kívánták, mint üzenetet hangsúlyozni.
Az első világháború hadszínterein szolgáló katonák élete gyökeresen megváltozott korábbi civil életükhöz képest, a békés mindennapokból az öldöklés és pusztítás világába kerültek. A szokatlan, rendkívüli körülmények és a háborúval járó borzalmak hőssé tették őket.
Miért, kiért?
Az első világháború harctereit és harci eseményeit, az ágyúzott falvakból és városokból menekülő családokat, akik utolsó szalmaszálként az ott elvonuló katonákba kapaszkodtak, segítséget kérve tőlük, és akikért ők nem tehettek semmit, mivé vált?
Farkas János a magyar bakáról
„A borzalmak között a legmeghatóbb és igazán jellemző a becsületes, hű, magyar szellemre, hogy a hullák, rémesen hörgő, jajgató sebesültek rommá lőtt fedezékek között is ott állnak hűségesen, rendületlenül a figyelőőrszemek. Becsületesen, éberen őrködve, hogy az ellenség erősen megtört állásainkban rajta ne üthessen a kimerültségtől kábultan alvó emberekre. Ez a magyar baka! A becsület, a hűség és a kötelességtudás mintaképe. Nem ismer sem félelmet, sem fáradságot, ha parancsot kell teljesíteni. Inkább belepusztul, de felállítási helyét nem hagyja el. Egyetlen egy esetre sem emlékezem, hogy a rémesen nehéz órákban lett volna olyan, aki sebesülés nélkül elhagyta volna a helyét. Pedig nekünk, magyaroknak semmi érdekünk sem fűződik ehhez a háborúhoz. A napi létszám megállapítás után elkészül a legszomorúbb névjegyzék, amit valaha írtam. Az elesettek névsora. A Mindenható adjon nekik örök nyugodalmat. Kötelességüknek hűen eleget tettek. Meghaltak a magyar zászló becsületéért idegen földön, idegen érdekért. Hősök, vitézek voltak egytől-egyig!”
Farkas János: BAKANAPLÓ
1881 – 1918.
Rövid összefoglaló:
1924-ben egyrészt megszületett az 1924. évi XIV. törvénycikk „az 1914/1918. évi világháború hősi halottai emlékének megünnepléséről”: „ A magyar nemzet mélységes szeretettel, magasztaló elismeréssel és hálával emlékezik meg azokról a hős fiairól, akik az 1914/1918. évi világháború alatt a hazáért vívott súlyos küzdelmekben a magyar nemzetnek dicsőséget és hírnevet szerezve életüket feláldozták. A nemzet soha el nem múló hálája és elismerése jeléül, az élő és jövő nemzedékek örök okulására és hősi halottaink dicsőségére minden esztendő május hónapjának utolsó vasárnapját nemzeti ünneppé avatja. Ezt az ünnepnapot – mint a „Hősök emlékünnepét” – a magyar nemzet mindenkor a hősi halottak emlékének szenteli.
Tökölön is készült emlékmű.
I. világháborús emlékmű. Hősök tere[szobrász: Nemessányi Andor, 1938] |
A hitvesétől búcsúzó, frontra induló katonát ábrázoló kompozíció négyzetfalain az elesett hősök nevei, és az alábbi felírat olvasható:
Hősi halálotok minket is hőstettekre késztet.
Kegyelettel Tököl község közönsége.
1914 – 1918
1938 –
Avatása 1930. szeptember 21.-én történt.
Farkas János: Bakanapló
Részlet a naplóból:
A doberdói fennsíkon
Lassan, vontatottan haladunk, majdnem minden öt percben megállunk. Tíz óra után felérünk Doberdóra és egy dombtetőről beláthatjuk az egész terepet, a doberdói fennsíkot és az Isonzó völgyét. Koromsötét éjszaka van. Sötét viharfelhők gyülekeznek felettünk. Megilletődve nézünk körül. Olyan látvány tárul szemünk elé, amit nem lehet elfelejteni. Amerre csak nézünk, sűrűn villannak az ágyúk, megszakítás nélkül félelmetes dörgéssel. Hol itt, hol ott tűzláng szökken fel a lecsapódó gránátok nyomában és néhány pillanat múlva szörnyű dörrenés követi a felvillanó tűzlángot, túlharsogva az ágyúk szakadatlan bömbölését. A puskák ezrei ropognak végig a beláthatatlan sötétségben. A közelebb eső géppuskák éles kattogása kihallik az egybefolyó puskaropogásból, de a távolabbi géppuskák kelepelés szerű hangja már belevész a fülsiketítő, rémes csatazajba. Világító pisztolyok különféle színű rakétalövedékei röppennek fel a sötét ég felé, majd fáradt lassúsággal ereszkednek alá. Óriási fényszórók kutatják végig a fekete égboltot. Végtelen hosszú, nyílegyenes, folyton szélesbedő sávjuk ide-oda cikázik, majd hirtelen megáll egy helyben reszketve és hirtelen eltűnik. De tüstént felvillan a másik, a harmadik és egymást keresztezve furakodnak bele a végtelen fekete éjszakába. Hogy a pokoli hangverseny teljes legyen, villámok cikáznak, végig hasítva a sötét látóhatárt. Dörög az ég, mintha még odafent a felhők között is ágyúütegek lennének felállítva. Mellettünk hosszú sorban, sötét árnyként cammognak a málhás lovak. A sebesült szállítók hordágyakat cipelnek. Beszédet alig hallani, mintha mindenki megnémult volna. Csak a hordágyakon fekvő, sátorlappal letakart, súlyos sebesültek panaszos nyöszörgéseit halljuk. Ez hát az a híres Doberdó? Ide jöttünk mi is és nemsokára nekünk is be kell menni ebbe a pokolba, ahol most a halál tartja szörnyű orgiáját. Az emberek szótlanul, megdöbbenve nézik az elébük táruló borzalmas körképet. Csak arra rezzennek fel, amikor felhangzik a félig halk vezényszó: – Harmadik század fel! … Pipákat, cigarettákat kioltani! … Első szakasz indulj! – Nem látni semmit, csak a fegyverek, szuronyok zörgése jelzi, amint az emberek felcihelődnek. A század eleje megindul, a többi ballag utána hosszú libasorban. Éjjel egy órakor megérkezünk a század számára kijelölt állásokhoz. A 74-es közös bakákat váltjuk le. Mint ők mondják, nem rossz hely, eddig még egy gránát sem érte a fedezékeket, csak nappal ne mutogassuk magunkat. Megköszönjük a jó tanácsot, elbúcsúzunk tőlük és megkezdjük az elhelyezkedést a fedezékekben. A fedezékek szűkek és kényelmetlenek, de elég tömören vannak megépítve és srapnel tetőkkel ellátva. Az esőtől mindenesetre védve leszünk, ha közben be nem lyukasztja a tetejét egy-két gránát. Mialatt elhelyezkedünk, lassan elcsendesül a harctér, de mire a század minden embere elhelyezkedik, keleten már erősen pirkad a hajnal. Aki nincs figyelő őrszolgálatban lepihenhet.”…
Világháborús ének
Kimegyek a doberdói harctérre.
Feltekintek a csillagos nagy égre.
Csillagos ég, merre van a magyar hazám,
merre sirat engem az Édesanyám?
Én Istenem hol fogok meghalni?
Hol fog az én piros vérem kifolyni?
Itália közepében lesz a sírom
Édesanyám, arra kérem, ne sírjon.
Feladom a levelem a postára,
rátalál az Édesanyám házára.
Olvasd Anyám vérrel írott levelemet,
Doberdónál hagyom az életemet.
Édesanyám nem írok több levelet.
Puskagolyó lőtte el a szívemet.
Eltemetnek az erdei gyöngyvirágok,
megsiratnak a falumbeli leányok.
Ne akarjuk ezt énekelni, csak egy életünk van. A Bibliában is írva van, ne ölj! Se szóban, se cselekedetben!
Tököl, 2016-10-24 Írta és összeállította: Pletser József