id. Jan Brueghel: Édenkert-víziója
Az első kert az Isten kertje, az Éden, melyet az Úr ültetett az első emberpárnak. Ide helyezte őket, hogy műveljék és őrizzék a Paradicsomot, amelyben „mindenféle fát sarjasztott, ami tekintetre szép és táplálkozásra alkalmas volt. A Teremtés Könyvéből… „meghallották az Úristen lépteit, aki a nappali szellőben a kertben járkált.” Ez a hely a Paradicsom volt, a csodálatos Éden. A kert szépségében, lám, még az Isten is kedvét lelte, ezért indult sétálni benne. Mégis, ez a csodálatos kert lett a bibliai bűnbeesés színtere. A Paradicsomból azonban két fa kiemelkedik: az élet fája és a jó és rossz tudásának fája, amelyeket az Úr ültetett a kert közepébe, és megtiltotta az embernek, hogy ezekről egyék. Az életfa gyümölcse halhatatlanságot ad, a tudás fája pedig — ahogy az asszonyt megkísértő kígyó mondta — az Istenhez teszi az embert hasonlóvá. Az első emberpár evett erről a fáról, amely miatt elvesztette a paradicsomi boldogságot. Az Úr pedig elzárta az utat az élet fája felé. Így lett büntetés a halál.
A kert, a növények, a virágok, a gyümölcsök otthona bővebben…