A tököli Sziget Civil Kontroll és Érdekképviseleti Egyesület nevében örömmel mutatjuk be és tisztelettel ajánljuk az Önök figyelmébe dr. Szilágyi József most megjelent hetedik” Tukuljski Racovi, egy rác népcsoport és rokonai múltja régi dokumentumok tükrében” című könyvét.
A könyv, mint az előző hat is magánkiadásban jelent meg. Az igényes kiadású könyv 136 oldalon 262 antik fotó és képeslap segítségével – mely a szerző több mint egy évtizedes gyűjtőmunkájának eredménye” – mutatja be a tököli rácok és rokonaik valamint a környéken letelepedett – Ercsi, Érd, Csepel, Törökbálint, Perkáta, Százhalombatta, Szentendre – i rácok életét és szokásait.
A megjelenés időzítése sem véletlen, hiszen augusztus 15.- e, az a nap, Nagyboldogasszony ünnepének napja, amikor a kutatások szerint a rácok elindultak új hazájukba és ahova megérkezve vérükkel fogadták meg, hogy hűek lesznek befogadó országukhoz.
Képek a könyvből:
A könyv borítója
A könyv szerzője: dr. Szilágyi József 37 éves , a Tökölre letelepedő rácok leszármazottja . Családja és ő maga is Tökölön él. A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen szerzett jogi diplomát. Helytörténeti kutatásokat már több mint egy évtizede végez, kutatásainak témája a Tököli Rácok története, népszokásaik, rokoni kapcsolataik, szájhagyomány útján terjedő történeteik, anekdotáik, énekeik lejegyzése valamint annak a földrajzi területnek a behatárolása ahonnét származnak az őseink a családnevek és a beszélt nyelvjárás alapján.
Munkái, tanulmányai több elismerést is nyertek a Néprajzi Múzeum és a Magyar Tudományos Akadémia pályázatain. Munkái és gyűjtései felkeltették Bosznia-Hercegovina, Horvátország, Szerbia néprajzzal foglalkozó szakembereinek érdeklődését is.
Kiadott könyvéhez és a korábban megjelentekhez ezúton is gratulálunk, hiszen Tököl múltjának feltárása szoros kötelék a jelenhez. Fogadják olyan szeretettel, amilyen odaadással és lelkesedéssel írta és kutatta a szerző.
Tököl méltán büszke lehet rá!
Korábbi években kiadott, olvasásra ajánlott könyvek:
2006
2007
2008
2013
2014
2015
A könyvek beszerezhetősége: dr: Szilágyi József, Tököl
És egy anekdota a Képek a tököli rácokról a régmúlt időkből című könyvből, ami szerencsére ma már nem jellemző Tökölre. Elolvasni érdemes és tanulságos.
Az alábbi adomát Áschin Pétertől (1891-1974) gyűjtötte fel 1952-ben a Néprajzi Múzeum egyik kutatója.
Szent Péter egy napon egy nagy kéréssel fordult Istenhez:
– Hallod-e Uram, én már régen itt járok Veled. Engedd meg, hogy egyszer megnézzem a földi világot, hogy és mint van ott!- Jól van Péter – mondta Isten – elmehetsz! De meddig akarsz maradni?- Elég nekem estig!
Lejött Péter a földre. Éppen egy ilyen züllött faluba került, mint Tököl. Nagy dínom-dánom, evés-ivás volt a faluban –, mert bizony a tököli rácok nagyon szerettek mulatozni. Ott tartották, marasztalták, mulattatták. Három napig tartott, mire a falu végére ért. Ott egy szegény asszonynak égett a háza. Kérte, hogy segítsenek neki, de azok csak danoltak; mulatott az egész falu, ki gondolt vele!
– Elfordult tőlem az Isten! – sírta az asszony.
Felér Péter az égbe, mondja az Istennek:- Vétettem Uram ellened, késtem egy kicsit.
– Nem baj – mondja az Isten –, de mondd el, hogyan él a nép?- Hát danol, táncol; mulattam velük, nem eresztettek haza!- Hallottad-e, hogy emlegettek volna engem?
– Nem, csak a falu végén égett a ház, az a szegény asszony emlegette: „Bože! Bože!” (Isten! Isten!)
Hát, elmúlik egy kis idő, egyszerre Péter megint mondja az Istennek:
– Uram, de rosszul vagyok, szeretnék megint lemenni egy kicsit a földre.
– Mennyi idő kell?
– Egy hét.
Leér Péter egy rongyos, üres faluba – Tökölre. A nap összepörkölt mindent, a jég elverte a termést. Az emberek, asszonyok kint álltak a házak előtt.„Bože moj! Bože moj! Izgubićemo se! Umrićemo od gladi!” (Istenem! Istenem! Elveszünk! Éhen fogunk pusztulni!) – jajgatták.
Most nem hívta be senki Pétert; két órába sem tellett, míg hazaért.
– Te Péter – mondja az Isten – egy hetet kértél és máris itt vagy?!
– Jaj, Uram, tegyél valamit a néppel, minden háznál csoportostul állnak, félnek, hogy éhen fognak halni.- Emlegettek-e engem?
– Bizony sokat emlegettek!- Látod Péter, ha mindig jó dolguk volna, még elfelejtenének!