Az ember küzdelme sok-sok százezer éve tart az időjárással, a természettel, az állatokkal, a betegségekkel és a saját fajtájával, ki a szolga, ki az úr, gyarlóság, hiúság, korrupció, egymás becsapásával, csupán azért, hogy a néhány halandó földi létért, saját élvezetét fenntarthassa, a legyőzöttet megsemmisítse,kigúnyolhassa.
Fizikális éhségét, hideg és meleg okozta kényelmetlenséget csökkentse, vágyainak mérhető vagy mérhetetlen kívánságait teljesítse. Úgy vélem, itt van az emberek közötti különbség. Ki, mikor, hol és hogyan tette. Tisztességgel, vagy anélkül! Ésszel vagy bután. Érzék nélkül vagy szerencsével. Lelkiismerettel vagy önzően!Az ősember idejét élelmiszerszerzéssel töltötte, soha nem gondolt matematikára, számolásra.A ma embere már más. Számolás helyett sokszor a számítás az úr.
Az idő múlása, az örök változás indokolttá tette a tudományok fejlődését. Szükségszerűvé vált a kevés és a sok felismerése. Az átváltozó ember, a mindig éhes ember megszületett. Jézus nem így akarta! Az ősember a természetből elfogadó magatartás helyett a természet aktív irányítójává vált. Lett is klímaváltozás, annak ellenére, hogy okosabbnál okosabbnak tűnő emberek ezt tagadják. Amikor aztán létrejöttek az első települések, kialakult egy központi hatalom, akik úgy érezték, irányító, összehangolt cselekvésre van szükség, hogy az emberek dolgát megkönnyítsék. Így lett a politikusoké a főszerep. Jó lenne tudni, mi a politikus etikus tevékenysége! Egy tököli idézet. „Büszke vagyok arra, hogy fiam és testvérem mellettem van”. Mennyiért és miért? Mi fizetjük, vagy aki kijelölte!? 26 hallgatag ember! Én ezt másképp látom. Díjazott családtagok!
Ma már nekik csak játék játszani a számokkal, a betűkkel, a szavakkal. És sok ember, ha már a testi kényszer éhsége csillapodott, a szavak igét hirdető szerepét beveszi. Egy kedves idézet: “Savanyú a szőlő!”
Bizony az!
A tér és időbeli tájékozódás, a felgyülemlett információ özönben csak kevésnek adatik meg. Időszámításunk előtt 4000-3000 táján megszülettek a számok, majd később a számjegyek.Ma már nem a számolástudás a döntő, a számítás az ÚR!
Miért? Mert miénk a közvagyon!
„Van egy város, ahol győztes csapat dolgozik. A választás csak azt rögzítette „„enyhe megvezetéssel””, kik férnek be a csapatba. A város győztes város! „ De jó nekünk!
ui?
Descartes,(Született 1596), egyszer azt a kijelentést tette, hogy minden ellenkező látszat ellenére az ész mégis igazságosabban van elosztva a földön, mint a vagyon. Hogyan?- álmélkodtak tanítványai. Ön nem látná, hogy szellemiekben talán még nagyobb a különbség az emberek közt, mint anyagiak terén?
Igen ám, felelte Descartes, de a tapasztalat azt bizonyítja, hogy saját vagyonával senki sincs megelégedve, de saját eszével mindenki. Descartes különben gyakran hangoztatta, hogy nem az a legnagyobb baj, hogy oly sok a buta ember a világon, hanem hogy mindenki okosnak tartja magát.
2019.12.03 Írta és összeállította: Pletser József