A mai cikkben szeretném egy kicsit a félelem témakörét körbejárni. Szabaduljunk meg a félelemtől! Olvassátok szeretettel.
Ady Endre: Elhagyott a félelem
Most dobtak el: zuhantott fáklya
Alvandó, vén fejem,
Most már elhagyom az Istent is,
Mert elhagyott a félelem.Rettegő szemeim ragyogtak,
Mint téli csillagok,
Most elhagyott engem már minden,
Mert a félelem elhagyott.Nyitott sírokat léptem által
Halálos éjjelen
S fogaim sem vacognak többé,
Mert elhagyott a félelem.Most már rosszabb vagyok, veszendőbb
Mint elcipelt halott.
Jaj, jaj, nem érzem, hogy élek már,
Mert a félelem elhagyott.
Mostanában gyakori és szánni való jelenség tapasztalható. Az emberek nem azt mondják, amit éreznek vagy hallgatnak. Kerestem az okát, de nem biztos, hogy meg is találtam.
Mi a félelem?
A bizonytalanság, az ismeretlennel szembeni gyávaság egyik formája.
A félelem az egyik olyan lelki tényező, amely minden téren gátolja vagy teljesen leállítja az ember fejlődését.
A félelem leereszkedik és megbénítja a testet, felemelkedik és megbénítja az elmét, megdermeszti a legnemesebb érzelmeket.
Mindenki fél vagy félt valamikor, vagy attól tart, hogy ismét úrrá lesz rajta a félelem. Aki ezt tagadja, álcázza félelmét. Nem az a kérdés, hogy érzünk-e vagy éreztünk-e valaha félelmet, hanem az, hogy megtaláljuk-e a módját annak, hogy ez az érzés ne gátoljon bennünket a további fejlődésünkben.
Bizonytalanság: akárhány éves is az ember, nem tudhat tökéletesen mindent, amit szeretett volna megtanulni és megérteni, sőt saját magát sem képes uralni. A bizonytalanság – a tudatlanság egyik arca – megfoszt bennünket erőnktől, hacsak nem fedjük fel, mi rejtőzik az álarca mögött, és nem indítunk harcot ellene akarattal és kitartással.
Gyengeség: a félelem olyan, mint a sűrű köd: megakadályozza, hogy tovább lássunk az orrunknál.
Aki a félelem miatt nem cselekszik, egyre inkább elgyengül, ugyanúgy, mint ahogy mozgáshiányos életmód mellett az izmok is petyhüdtté válnak.
A bátorság – nem vakmerőség! –, a magabiztosság és az akarat fokozatos erősítésével a köd szertefoszlik, elmúlik a gyengeség, és újra képesek leszünk járni.
Legyen mindenki türelmes saját magával, és legyen tudatában, hogy mindenki más is a saját nehézségeivel és félelmeivel harcol.
Félsz? Fogd kézen a félelmedet és vele együtt haladj tovább. Csak az a fontos, hogy ne állj meg. Egy idő után észreveszed, hogy a félelem, amely addig kísért, már nincs ott, a kezed szabaddá vált.
Delia Steinberg Guzmán nyomán
Idézetek a félelemről:
Ha egy adott helyzetben gyáva vagy kimondani egy érzést, nem mered vállalni a felelősséget, mert döntened kell, akkor hagyod magadat bevinni a félelmeid erdejébe, tehát kialakult a befolyásolhatóságod. Mert hagyod magad – a gyáva mindig hagyja magát – kihasználni.
Micsoda hatalom, valaki más félelmét a kezünkben tartani és megmutatni neki!
A nagyon nagy gazdagsággal félelem párosul.
Az emberek különbözően reagálnak a félelemre. Elítélni ezt túlságosan is egyszerű volna – inkább meg kellene értenünk, honnan jönnek ezek a félelmek. Ha nem akarok célponttá válni, akkor az a legjobb, ha az ember láthatatlan, ha beleolvad a környezetébe. Létezik-e ösztönzőbb valami a félelemnél? Valami, ami képes ugyanolyan erősen hatni a tetteinkre? Mit jelent számunkra a félelem? A félelem csalóka és sokarcú. Találékony és ravasz. Sokszor furcsa dolgokat művel velünk. Megríkat és megnevettet, meghunyászkodásra és árulásra, gyűlölködésre és szégyenkezésre késztet.
Az igazi félelmet nem a hatalmas szörnyetegek szülik, hanem az ártatlan külsejű kisemberek.
Az emberek gyűlölik azt, amitől félnek.
-Félek. – Ki nem? A félelem természetes dolog. Csak ne hagyd, hogy eluralkodjon rajtad.
Az emberiség legősibb és legerősebb érzése a félelem, a legősibb és legerősebb félelem pedig az ismeretlentől való rettegés.
Hát látjuk, az ember legnagyobb ellenségének a félelmet tekintik. A félelem rejlik a kudarc, a halál, a betegesség és a rossz emberi kapcsolatok mögött. Emberek milliói félnek a múlttól, a jelentől, a jövőtől, az öregségtől, az elmebajtól, a főnöktől, a vezető politikustól és mindattól, amiben gyengének bizonyulnak. A félelem, az elme egy gondolata, tehát az ember saját gondolatától retteg. Ismert a normális és az abnormális félelem.
A normális félelem jó dolog. Hallod, hogy autó közeleg az úton, félreállsz, hogy el ne üssön és életben maradj. Az elgázolás félelmét leküzdi a cselekvés. Összes többi félelem lehet abnormális, szülőktől, rokonoktól, tanároktól és mindazoktól ered, akik az élet korai éveiben befolyást gyakoroltak rád, és azoktól, akiknek ki vagy téve betegség miatt, politikai nézeteid miatt.
Az elmúlt évtizedekben ugrásszerűen megnőtt a szorongásos tünetekkel küszködő emberek száma. Elgondolkodtató, hogy amikor a demokrácia szabadságában élünk, akkor miért terjed ily mértékben a félelem, s miért szaporodnak a félelem okozta lelki és testi betegségek?
Csoda, ha szorongunk, ha félünk? Nincs, mihez idomuljunk, nincs mihez hasonlítani magunkat, s oly kevés a kapaszkodó. Mindent másképpen lehet magyarázni. Az igazság, mindig az uralkodó igazsága. Pedig egy i betűvel nekünk van több. Alig találni olyan munkahelyet, ahol a szorongáskeltés ne lenne a munkahelyi vezető eszköztárában az egyik leghatékonyabb fegyver.
A vezető behívat, majd hosszabb-rövidebb ideig várat. Te pedig tördeled a kezed, a saját levedben puhulsz. A várakozás a bizonytalanra feszültséget, félelmet kelt.
Sok vezető beül az íróasztala mögé, s gondoskodik arról, hogy a „behívatott” beosztott alacsonyabb székre üljön. Miheztartás végett, nehogy elfelejtse, ki áll (ül) magasabban a hierarchiában. Kisebbnek, alacsonyabbnak lenni, máris kényelmetlen érzéseket kelt, s ha a főnök még kiabál is, a beosztott egyre kisebbre zsugorodik. Mások drága autók mögött élvezkednek hatalmuk nagyságától. Még, ha az autót csak a karosszériájáról ismeri fel. Szép fekete, na, ettől aztán rettegni kell igazán!
Mert a főnöknek hatalma van, s ezzel a hatalommal nem az értékteremtést szolgálja, hanem a legtöbbször a saját egóját növeli inkább, miközben gyermek szerepbe löki be a munkatársát. Később aztán számon kérhető a kolléga, hogy nem elég kreatív, s még egyszerű döntéseket sem tud meghozni. Aztán meg nehogy beleszóljon bármibe. A hatalmon lévő az ész és igazságosztó, zsebének.
Ha megpróbálsz kiállni az igazadért, vagy egy ügy igazáért, könnyen megkaphatod: vagy beállsz a sorba, vagy elmehetsz, százan állnak kint a kapu előtt, van kiből válogatni. Ha nem bólogatsz a polgármesternek, te vagy a település ellensége. Senki kis pondró, válaszra sem méltatható. Pedig a te adódból él, akár egy főnök, te munkád gyümölcsét érleli.
A politika területéről nem idegen a fenti helyzet. Különösen ott, ahol kevés a munka, nagy a kiszolgáltatottság. A politikusok egy része azt, hiszi, ha politikai hatalmat kapott, észt is adtak hozzá. A másik rész meg úgy van, ha a hallgatásért, a bólogatásért pénzt is kapok, miért változtassak. Jobb az én zsebemben, mint a szomszédéban. Vannak emberek, akik félelemből hallgatnak, és azt fájlalják, miért nem ő a kiválasztott. Így inkább bólogatnak, mert abból nem lehet baj. A pénzzel vett boldogság a félelem alapja, mert elvehető, meg vastag bőr is kell hozzá, mivel érdemtelen munka szüleménye.
Rettegünk a kiszámíthatatlantól, a tehetetlenség érzése félelemmel tölt el. Ébren töltött óráink minden percében döntéseket kell hoznunk, új és új helyzeteket kell megoldanunk. A legtöbb ember nem szeret és nem is tud dönteni. Inkább hallgat, kivár, hátha elvonul a felhő, hátha a hallgatásért jutalmat is kaphat.
Amikor a szorongás, a félelem elhatalmasodik rajtunk, nem tudunk megfelelően gondolkodni. Életminőségünk romlik. Ilyenkor gyors segítséget szeretnénk kapni.
Az őszinteségtől, az igazság kimondásától való félelem erőteljes. Ne szólj szám, nem fáj fejem-a közmondás szerint. Nagyon sok ember félelemből hazudik, vagyis attól fél, hogy az igazság kimondásából valamilyen hátránya származik. Ha magasabb szempontból nézzük, a hazugsággal az ember mindig csak átmeneti előnyhöz jut, mivel a valótlan állításnak mindig megvan a visszahatása. És ez az, amit ki lehet használni.
A kisebbségi érzés, a félelem egy másik ága, mely a magabiztosság, az önbizalom hiányát eredményezi. Az ember félelmet érez azokkal szemben, akik fölötte állnak tehetségben, erőben, rangsorban, avagy éppen hatékonyságban. A tehetetlenség érzése lesz úrrá rajta és csodálkozik, hogy egyesek meggazdagodnak és ők belehajtják fejüket a megalkuvás igájába.
Pedig a z ember szabadnak születik, az önmegvalósítás szabadság nélkül elképzelhetetlen
A vélemények elhallgatása olyan, mint József Attila Dunánál című versében, fecseg a felszín, hallgat a mély.
„Félsz? Fogd kézen a félelmedet és vele együtt haladj tovább. Csak az a fontos, hogy ne állj meg. Egy idő után észreveszed, hogy a félelem, amely addig kísért, már nincs ott, a kezed szabaddá vált és így lehetsz önmagad.”
A korrupció pedig bűn. Miért akarsz olyanná válni, mikor a tisztesség félelem nélküli nyugodtabb álmot biztosít.
Összeállította és írta: Pletser József