Csepel sziget központjában, a mi szeretett településünkön, már a korai vaskorban is éltek!
Hogy jó helyen élünk, hogy jó helyre születtünk, azt a történelem is igazolta. Tököl a sziget szívében mindig is meghatározó volt.
Történelmi írások között lapozva érdekes dolgot lehet találni az 1958-ban megjelent, Budapest régiségei könyvben Patek Erzsébet írásában. Itt olvasható, hogy időszámítás előtti 6-7-8. századi időkben az itt élők urnatemetőben búcsúztak halottaiktól.
Írása szerint Gerecze Péter 1912-ben olyan temetősírokat tárt fel Tököl határában, mely temetkezési szokások, edények, azok elrendezései, a fenti korra jellemzőek.
Ezek un. urnasírok voltak, melyek mellett csontvázas sírok is előkerültek és igazolták a régi korok emlékeit.
Gerecze Péter 74 urnasírt tárt fel, melyek hamvasztásos temetkezési szokásokat mutattak.
Az edények elrendezései feltáráskor fő urnát és a mellette elhelyezett tárgyakat jelzett, melyekben ételmaradványok és állati csontok is kimutathatóak voltak.
A Duna mentén hasonló sírokat tártak fel a Szentendrei szigeten is, annyi különbséggel, hogy Tökölön valamiért nem rakták körbe a sírokat kövekkel.
A tököli temető egyik fő urnaformája kétfülű, magas nyakú edény.
A szakemberek szerint ezt a kultúrát a kora vaskori népcsoport hozta létre.
A tudomány szerint Tökölön már több, mint 2600 éve is éltek.
Hogy az évszázadok változó viharában, hová lettek, hogyan cserélődtek az emberek, izgalmas kutatás lenne.
Hogy a feltárás a település melyik részén történt, erről pontos ismereteim nincsenek, de továbbra is kutatni kell a múltat, hogy megértsük és szeressük a jelent.
Tököl, 2016-08-06
Írta és összeállította Pletser József
Aki a Csepel-sziget múltjából feltárt szokásokat közelebbről szeretne megismerni, ajánlom Kalicz –Schreiber Rózsa: Kora bronzkori temetkezések a Csepel-sziget keleti partján című írását.
Az anyag az Interneten és a Budapest Régiségei 31.(1997) könyvben fellelhetők.