A megszokás kényelme

A mondás szerint a változatosság gyönyörködtet, a valóságban szokásaink rabjaként érezzük jól magunkat.

Bizonyára már előfordult veled is, hogy úgy érezted, változtatnod kell az életeden, a munkádon, a megszokásodon, a megalkuvásodon és mindenen, ami körülvesz. Hogy kilépnél a megszokott komfort zónádból, a kitaposott mederből, új vizekre eveznél, országot, munkahelyet, szakmát váltanál, vagy egyszerűen csak csinálnál valamit, amit soha nem próbáltál. Vagy szót emelnél azért, amit korábban tudatlanságból, gyávaságból, vagy más iránt való tiszteletből soha nem mertél megtenni.
És az előfordult már veled, hogy végül nem tettél semmit, csak álmodoztál tovább arról, hogy mennyi mindent szeretnél megvalósítani az életedben!Nem vagy egyedül. „A megszokás (…) rögzíti (…) a hibákat.” Seneca
Valószínű, hogy szeretjük a megszokott, biztonságos közegünket. Ragaszkodunk a jól kialakított, begyakorolt élethelyzeteinkhez, a sokat használt reakcióinkhoz, az emberekhez, akik körbe vesznek, akik megerősítenek minket abban, amiben hiszünk. Szeretjük a komfortzónánkat és kételkedünk abban, ha valaki mást állít. A lelkünk mélyén közben mégis ott motoszkál valami nyughatatlanság. A vágy, hogy változtassunk, hogy haladjunk, hogy tovább lépjünk, hogy fejlődjünk. Az álmaink megvalósításától a kényelem, a megszokás, a félelem tántorít el bennünket. Pedig az élet sok szempontból a kényelmi zónánkon kívül kezdődik. Amikor elhagyjuk a megszokott tájakat, új élményekkel, új kihívásokkal, új tanulási helyzetekkel találkozunk. Ebből gazdagodunk, érettebbek leszünk és új életet élünk.

A megszokás, az ismert minták követése hasznos tudomány lehet, hiszen az agyunknak energiát takarít meg. Ha egyszer már megélt szituációban találjuk magunkat, elővesszük a tárolt mintát, és minimális energiafelhasználással elvégezzük a feladatot. Hasznos, de önmagában nem segíti a túlélést, csak akkor, ha alapos körültekintéssel párosul. Megszokásból vezetünk, de a figyelmünk folyamatosan a pályán van! Néha érezzük, hogy kellene valamin változtatnunk, jó lenne lépnünk, nem jó ez így, más irányba kellene haladnunk.

De mégsem változtatunk! “Ennek az oka lehet többek között a megszokás, a kényelem, a félelem az újtól, a problémaorientált látásmód, a pesszimizmus. Mégis akkor lépünk a legtöbben, ha a helyben maradás több hátránnyal jár, mint a változtatás”.” Amikor elhatároztuk, hogy változtatni fogunk valamin, fontos megnézni, hogy mi jelenlegi és mi a célállapot, azaz honnan hová is szeretnénk eljutni? A célt mondjuk el minél több embernek, ezáltal erőteljesebben köteleződünk el irányába, energiáinkat is jobban mozgósítjuk, támogatást kaphatunk az ismertektől. Lényeges a megrögzött szokásainkat levetni, újraprogramozni magunkat meditációval, áttekintéssel, a körbevevők megismerésével, segítségével. Ekkor majdhogynem a kívülálló szeméből kell magunkra néznünk.” Ne vegyük késznek ezt a struktúrát és ezt a modellt, akkor sem, ha szüleink is ilyenek voltak! Újjá lehet születni némi elszántsággal és bátorsággal. És csakis a bátorsággal! Eltökélt akarással.A felülemelkedéshez reális személet, önismeret, esetleg külső segítség is kell, és elkerülhetetlen, hogy megtanuljunk felelősséget vállalni saját életünkért. A megszokás miatt sokszor hallgatunk.  Ne hagyjuk kényelemből orrunknál fogva vezetni magunkat. Sokszor szégyelljük tudatlanságunkat, s bedőlünk a hangos, öndicsérő szónak, szavaknak.

Megszokásból hallgatni: kényelmes, meg egyébként is, süsse más a gesztenyémet, a pecsenye majdcsak az enyém marad. Sokan ismerhetjük ezt a jelenséget. De ez még mindig jobb, mint a ma divatja szerint megszokásból hazudni.

A megszokáson azonban időközönként változtatni kell. Ki ne ismerné a folyóvizek friss illatát, ki nem érezte még a pocsolya penetráns szagát. A hosszú állóvíz csak iszapot eredményez. Ne féljünk az állóvíz mozgatásától!

„Változás nélkül nincs fejlődés, a stagnálás egyenértékű a visszafejlődéssel. Ami nem újul meg, az romlani kezd, időről időre muszáj, változtatni, továbblépni, megújulni. „Panta rhei

 2019.02.05                                                                                  Pletser József

„Amíg jobban félünk a változástól, mint a megszokott rossztól, addig minden marad a régiben.”  Dave Ramsey

 Lektorálta: Nagy Béla

Segédanyag: Internet

Szilvágyi Beatrix: A változáshoz….

Facebook hozzászólások

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.