Köszöntünk szeptember!

 

 

Gárdonyi Géza: Szeptember

Elnémult a rigó. Az esteli csöndben
az ősz bogár szomorú pri-pri dala szól már.
A távoli szőlőkben panaszolja szüntelen:
elmúlt, odavan a nyár, a meleg nyár!

Így változik búsra az én hegedűm is:
fejemre az ősz dere, az ősz dere száll.
Gazdagon érik a szőlőm, telve a csűr is,
De pri-pri: odavan a nyár, – a nyár…

Mi tagadás, közeleg az ősz, a maga színeivel, sajátságos, borongós, hűvös-párás hangulatával, ugyanakkor az aranyló vénasszonyok nyarával is, ami legtöbbünket valamiféle szomorkás hangulatba csomagol.

Petőfi Sándor:SZEPTEMBER VÉGÉN /részlet/

Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
Még zöldell a nyárfa az ablak előtt,
De látod amottan a téli világot?
Már hó takará el a bérci tetőt.
Még ifjú szívemben a lángsugarú nyár
S még benne virít az egész kikelet,
De íme, sötét hajam őszbe vegyül már,
A tél dere már megüté fejemet.

Elhull a virág, eliramlik az élet…
Ülj, hitvesem, ülj az ölembe ide!

Szeptember az év kilencedik hónapja, azt mondják Szent Mihály hava. Az ősz első hónapja. A legelső iskolai hónap, mely munka a diákoknak, meg a tanítóknak. Vissza-visszatér még egy-egy kedves emlék, a nyár már távolinak látszik, noha most volt nem rég. A diákok újra találkozhatnak az osztálytársakkal, élményeiket elmesélik egymásnak. Vajon milyen lesz az új tanév? Megannyi kérdés fogalmazódik meg bennük.

Tamkó Sirató Károly~”Szilvaszedés, Szőlőszüret! Kigyúltak a pásztortüzek. Nyit a tudás Kapuja: kezdődik az iskola!+

A meteorológusok Őszelőként tartják számon. Most még nem sárga és bordó színben, még zöldben pompáznak a fák, de hamarosan megérkezik a szigorúbb ősz a maga sajátságos hangulatával.  Szeptember 29. Szent Mihály arkangyal ünnepe. A hagyomány szerint Mihály a túlvilágra költöző lelkek kísérője. Általában kezében karddal és mérleggel ábrázolják. Gyakorlatilag az időjárás hidegre fordulását hozza az ő napja. „Szent Mihály öltöztet, Szent György vetkőztet.” Úgy tartják, hogy Mihály naptól kezdve a fű nem nő.

Weöres Sándor: Marasztalás
Ó ne vidd el
két szemeddel
a napsugarat!
Ne menj, várj még,
mert e tájék
sötétben marad.

Ág nem himbál,
fecske nem száll,
béres nem arat.
Ó ne vidd el
két szemeddel
a napsugarat!

A mezőgazdaságban ez a hónap a betakarítás ideje. A termelő ember lelkendezve mutatja föl a szeptember érett gyümölcseit. Szeptember a szüret hónapja és ez teszi széppé és nehézzé. Az ember sokszor még szeptemberi naphoz fohászkodik, mely nap az élet forrása, ami növelte és megérlelte a földi édességet, menedéket adott a hideggel szemben.

Kosztolányi Dezső: Szeptember elején

A hosszú, néma mozdulatlan ősz
Aranyköpenybe fekszik nyári, dús
játékai közt, megvert Dárius,
és nem reméli már, hogy újra győz.

Köröskörül bíbor gyümölcse ég,
s nem várja, hogy kedvét töltse még,
a csönd, a szél, a fázó-zöldes ég
fülébe súg, elég volt már, elég,
s ő bólogat, mert tudja-tudja rég,
hogy ez az élet, a kezdet a vég.

Nekem se fáj, hogy mindent, ami szép,
el kell veszítenem. A bölcsesség
nehéz aranymezébe öltözöm,
s minden szavam mosolygás és közöny.

Ne engedjük, hogy ne tudjunk ámulni a természet csodáján, változatos megújulásán, a színek harmóniáján. A barnuló avar között is ott a természeti körforgás, s ami gyönyörűbbnél gyönyörűbb emlékeket adott és a formásabb, sárgult levelek, melyeket unokáink társaságában gyűjtögethetünk, előbb utóbb, egy belső dalra fakaszt, melyet a természet hárfája színesít. Együtt tudunk örülni családunkkal, s megleljük magunkban a belső hang fonalát, a lélek költészetét, az ősz varázsát. Jöjj el ősz, vedd fel a legszebb ruhádat!

Móra Ferenc: A cinege cipője

Vége van a nyárnak,
hűvös szelek járnak,
nagy bánata van a
cinegemadárnak.

Szeretne elmenni,
ő is útra kelni.
De cipőt az árva
sehol se tud venni.

Kapkod fűhöz-fához,
szalad a vargához,
fűzfahegyen lakó
Varjú Varga Pálhoz.

Azt mondja a varga,
nem ér ő most arra,
mert ő most a csizmát
nagyuraknak varrja.

Darunak, gólyának,
a bölömbikának,
kár, kár, kár, nem ilyen
akárki fiának!

Daru is, gólya is,
a bölömbika is,
útra kelt az óta
a búbos banka is.

Csak a cingének
szomorú az ének:
nincsen cipőcskéje
máig se szegénynek.

Keresi-kutatja,
repül gallyrul gallyra:
“Kis cipőt, kis cipőt!”
– egyre csak azt hajtja.

Kányádi Sándor: Még süt a nap

Még süt a nap, még sütöget,

csak reggelente van hideg,

csak estelente kéldegél

újra és újra föl a szél.

Csak az éjszakák, csak azok

hűvösek, mint a csillagok.

Napközben meleg van, meleg.

Sütkéreznek a verebek.

Duruzsolnak a darazsak.

Napfényben fürdik a patak.

Gúnárok, gácsérok, tojók

élvezik még az úsztatót.

De a reggeli hideget

feledni többé nem lehet,

sem az esték, sem a sötét

éjszakák csillag-hűvösét;

tudják mindezt a levelek,

s a fának búcsút intenek.

Tököl, 2017-09-10                            Írta és összeállította: Pletser József