civiltokol összes bejegyzése

„SREBRENICA – népirtás Európa szívében”

„SREBRENICA – népirtás Európa szívében”

Július 11. – e a Srebrenicában legyilkolt áldozatok     emléknapja

23 éve kezdődött 1995. július 11. – én a 2 világháborút követő legsúlyosabb európai népirtás a Srebrenicai mészárlás, mely a boszniai háború egyik legvéresebb eseménye volt.Hogyan történhetett ez meg, hol volt akkor a világ úgynevezett „m ű v e l t” másik része? Mit teszünk, tehetünk mindazért, hogy ilyen események soha többé ne ismétlődhessenek meg sehol a világon?Azt, hogy beszélünk róla. Elmondjuk, hogy mi történt, mert újra megtörténhet, vagy valahol most is éppen ez történik.

Huszonhárom éve, 1995. július 11-én és a következő napokban követték el a modern kori európai történelem egyik legsúlyosabb vérengzését: a boszniai polgárháborúban a szerb erők Srebrenica városának környékén több mint nyolcezer bosnyák férfit és fiút mészároltak le.

Jugoszlávia az 1980-as évek második felétől egyre súlyosabb válságba süllyedt, s az országot végül szétfeszítették a gazdasági, politikai és legfőképpen az etnikai ellentétek. 1991 nyarán Horvátország és Szlovénia kikiáltotta függetlenségét, példájukat 1992. március 1-jén követte Bosznia-Hercegovina. A köztársaságon belüli szerb, horvát és bosnyák közösség konfliktusai miatt egy hónappal később véres polgárháború tört ki, amely csak 1995-ben ért véget.

A harcok során mintegy 100 ezer ember vesztette életét, s közel kétmillió kényszerült elhagyni otthonát. A küzdelem egyik legtragikusabb fejezete Srebrenicához kötődik. A boszniai szerb enklávéba ékelődött, túlnyomórészt muszlimok lakta városkában elkövetett vérengzés a nemzetiségi ellentétek, a háborús szenvedések jelképévé vált, s ma is heves reakciókat vált ki a szerbekben és a bosnyákokban.

Az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1993. április 16-i határozatában öt másik boszniai várossal együtt védett övezetté nyilvánította Srebrenicát, amely ettől kezdve a világszervezet holland békefenntartóinak védelme alatt állt. A könnyű fegyverzettel ellátott pár száz holland katona azonban nem volt képes ellenállni a jól felfegyverzett, Ratko Mladic tábornok vezette szerb erők támadásának, s 1995. július 11-én átadta nekik a menekültekkel zsúfolt települést. Az egykori holland békefenntartók közel harmada számára Srebrenica egyet jelent a kudarccal, a bűntudattal és a poszttraumás stressz szindrómával. A történteket sokan az óta sem tudták feldolgozni.

Az alku része volt, hogy a civilek sértetlenül távozhatnak, szállításukra buszokat rendeltek. A szerbek a városon kívüli ellenőrző pontokon – a békefenntartók szeme láttára – leszállították és elhurcolták a férfiakat és a fiúkat, akiket a következő napokban brutálisan lemészároltak. A nőket, gyerekeket és időseket, több ezer embert a bosnyákok által ellenőrzött területek felé indították. Később a hágai Nemzetközi Törvényszék előtti perben a várost elfoglaló dandár két parancsnoka azt vallotta, hogy a kivégzéseket előre eltervezték, a cél az volt, hogy egyetlen muszlim se maradjon a városban. A  napokig tartó vérengzést követően a holttesteket tömegsírba temették. Később a nyomok eltüntetése érdekében földgyalukkal kihantolták és újabb tömegsírokba rejtették a maradványokat. A város környékén napjainkig több mint 50 tömegsírt tártak fel, s még mindig bukkannak újabbakra. Az exhumálások során előfordul, hogy egy áldozat földi maradványai több helyről kerülnek elő, eltemetni csak akkor engedik őket a hatóságok, ha a holttest legalább kétharmad részét fellelik.

A tragédia tizedik és tizenötödik évfordulóján Boris Tadic szerb elnök a megbékélés szándékával részt vett a srebrenicai megemlékezéseken, és bocsánatot kért mindenkitől a szerbiai polgárok nevében elkövetett bűntettekért. 2009. január 15-én az Európai Parlament Strasbourgban megszavazta, hogy július 11-e legyen a Srebrenicában legyilkolt áldozatok európai emléknapja.

Tököl, 2018. július 11.                        Ajánlja az Önök szíves figyelmébe tisztelettel:                                     a tököli Sziget Civil Kontroll Egyesület

Forrás: mult-kor.hu

képek: Origo.hu , borítókép: lifegate.com

 

 

Pedagógusnap

Donászi Magda: Ma szívünk ünnepel

Ma nem tanulni jöttünk.
Ma szívünk ünnepel.
A hálát, amit érzek:
miképpen mondjam el?

Szétszáll a szó a szélben,
habár mélyről fakad,
s e nyíló rózsa élte
pár nap vagy óra csak.

Emlékek kötnek össze:
szavak, számok, betűk.
Utunk, akárhová visz,
követnek mindenütt.

Emlékünk egyre több lesz,
tudásunk mind nagyobb,
Hálás szívvel köszöntünk
tanárt, s ünnepnapot.

A pedagógusnap minden év június első vasárnapjára esik. Ekkor adják át a kiváló óvónői, tanítói és tanári okleveleket az ország legjobb oktatóinak, nevelőinek.Magyarországon megünneplésére először 1952-ben került sor.

Valószínű, hogy mindenki emlékezik tanulmányai során legalább egy-két olyan pedagógusra, aki meghatározó szerepet töltött be későbbi pályája alakulásában, aki bátorította, vagy akinek az óráin egészen egyszerűen élmény volt részt venni, mert annyira jól és maradandóan adta át a tudását. A pedagógusnap értük, az ilyen tanárokért, összességében pedig természetesen minden pedagógusért van.

Az alapvető kérdés persze továbbra is az, mégis ki számít és miért a gyerekek szemszögéből jó tanárnak. Aminek tudatában mégiscsak könnyebb dolga lehet bármelyik tanárnak, ha a maga szakmai kihívásai mellett, szeretne megfelelni a diákok elvárásainak is.

A mai gyerekek a legfontosabbnak azt tartják, hogy érdekes és élvezetes legyen a tanár mondandója, szeretnék magukat jól érezni.

A szakmai hozzáértés, a jó tanár alapvető ismérve. Legyen igazságos, mert egy-egy konkrét eset után a gyerekek bizalma megrendül a tanárban. Fontos, illető tud-e fegyelmet tartani. Szuper tanárrá válni nem egyszerű. Gyakorlással és munkával viszont elsajátítható; bárkiből lehet „szupertanár”. Az ilyen mindig képes megújulni, sosem válik unalmassá. A szupertanár foglalkozik azzal is, ami a gyerekeket aktuálisan érdekli. A ők változatosságot visznek az órákba. Elébe mennek az unalomnak. A szupertanár kritikusan áll a világhoz, önmagához, az új módszerekhez. Ők szeretettel fordulnak a gyerekekhez és minden percet kihasználnak a tudás átadásáért.

 

Akár hiszik, akár nem, a tanárok jólléte hatással van a tanulók eredményeire. A tanár boldog, ha eredményes és sikeres. Ez motiválja pedagógust arra, hogy tovább dolgozzon a következő sikerekért. Sajnos a tanárok alulfizetettek.

Talán meglepő lehet, de nem ez az elsődleges abban, hogy valaki elégedett-e a munkahelyével. Bizony, a jó szó sokszor többet ér (érne) a pénznél, csak sok munkáltató még mindig nem tudja ezt, vagy nem érzi a súlyát. Többször kellene: köszönöm. Erkölcsi elismerés, dicséret nélkül ugyanis a munka gépiessé válik.

A pedagógusok munkájában az egyik legnagyobb kihívás az, hogy a gyerekek érdeklődését, kíváncsiságát felkeltsék, illetve fenntartsák náluk a tanulási kedvet. Ha ez sikerül, az bizony boldoggá teszi a tanárt, akinek eleve fontos, hogy hasznos, értelmes munkát végezzen a sok adminisztráció helyett.

Amikor pedig a gyermek megérti az anyagot, vagyis sikerül a tudásátadás, az egy tanár számára nem más, mint magának a küldetésnek a teljesítése.

Bár a tanító, a tanár egyedül áll a tábla előtt, ez bizony testületi csapatmunka.– ott áll az egész kollektíva. Az még nem minden, ha a tanítványai is szeretik az embert, muszáj, hogy a kollégáival is kijöjjön. A nekik nyújtott segítség, támogatás – vagy épp a tőlük kapott együttérzés, elfogadás egyaránt része a munkának.

Nekem szerencsém volt az életben. Számtalan pedagógusnapi ünnepély részese voltam. Már általános iskola harmadik osztályában eldöntöttem, tanár leszek, mert olyan szerettem volna lenni addigi ismereteimmel, mint akkori tököli osztályfőnököm, Unyi József volt. Annyi év távlatában nagy szeretettel őrzöm a nevét, volt tanáraimét és a tököli iskoláét.

Nekem a Fáy András Szakközépiskola, mai nevén Szakgimnázium továbbra is szentély, ahol 40 évig művelhettem azt, amit nagyon szerettem.

Mit kérhetek a ma szülőjétől, gyermekétől. Ne szégyelljék ünnepelni azokat a pedagógusokat, akik akarva, akaratlanul egyengetik a gyermeket az élet rögös útján. Még, ha nem mindenki képes szuper tanár vagy óvónő lenni, mindenkitől lehet valamit tanulni. Legyen e néhány sorom elismerés, biztatás és köszönet a ma pedagógusainak! A pályát szeressék szenvedéllyel! Mert munkájuk eredménye sok szív rejtekén, hosszú évekig ottmarad.

 

Összeállította és írta:

 

2018-05-28                                        Pletser József nyugdíjas, címzetes igazgató, a Fáy András Szakközépiskola Érdemes Tanára, Aranykatedra elismerésben részesült, a Magyar Köztársaság Arany Érdemkereszttel, Apáczai Csere János díjjal kitüntetett pedagógusa

 

Forrás: Internet

https://youtu.be/OlzNIdp1crw

 

Kosztolányi Dezső:

Tanár az én apám

Tanár az én apám. Ha jár a vidéki
városban, gyermekek köszöntik ősz fejét,
kicsinyek és nagyok, régi tanítványok,
elmúlt életükre emlékezve, lassan
leveszik kalapjuk. Mint az alvajárók,
kik másfelé néznek. Hentesek, ügyvédek,
írnokok, katonák, s olykor egy országos
képviselő is. Mert nagy az én családom.
Nagy az én családom. Kelettől nyugatig,
nyugattól keletig. Nagy a mi családunk.
Mikor vele megyek, fogva öreg karját,
vezetve az úton, a szívem kitágul,
s szívek közt énekel elhagyatott szívem.
Az én édesapám az emberek apja,
s én az emberek testvére vagyok.

Ady Endre:

A MAGYAR TANÍTÓKHOZ

Itt volna hát a szent, a várt Szélvész,
Tespedt tavat mely fenékig zavar?
Alázását ki oly bűnösen tűrte,
Lázad hát már az Élet alágyűrtje,
A tanító, a legrababb magyar?

Gyújtatott lelkek víg mécsesének,
Ott, hol Sötét ül várost és falut
S hol eped fényért cellák milliója,
Magyar sivatag magyar tanítója
Rabok között rabként senyvedt, aludt.

Bús ébredők! A naphoz az arccal,
Pusztul ez ország s az idő repül
S kik hívattatok vezérül a népnek,
Ne maradjatok gyáva csőcseléknek:
Úri gazságok jobbágy őre ül.

Ha itt a Szélvész, szívet elébe,
Ha itt az óra, verjen hangosan:
Szélvész verte, szép, nagy szívekre vár itt
Egy sötét ország, melynek páriáit
Nem mentheti már, csak szélvész-roham.

S ha itt van már a szent, a várt Szélvész,
Köszöntjük ezt a zárka-nyitót.
Lelkünknek fényét ezer éve orzák,
Kapja meg végtén szegény Magyarország
A szabadító magyar tanítót.

 

Kányádi Sándor: Kicsi legény, nagy tarisznya

Horgas inamat verdeső
tarisznyámban palavessző,
palavessző s palatábla…
Így indultam valamikor
legelőször iskolába.

Le az utcán, büszkén, bátran
lépdeltem a tarisznyámmal.
-Hova viszed, ugyan biza’,
azt a legényt, te tarisznya?-
Tréfálkoztak a felnőttek,
akik velem szembejöttek.

Máskor pedig ilyenformán
mosolyogták a tarisznyám:
-Éhes lehet a tudásra
az, kinek ilyen hosszú,
ilyen nagy a tarisznyája.

De csak mentem, még büszkébben,
míg az iskoláig értem.
Az iskola kapujában
gyökeret vert a két lábam.

S álltam, míg csak bátorító
szóval nem jött a tanító.
Rám mosolygott: -Ej, kis legény,
gyere, fiam, bátran, ne félj!

Kézen fogott, bevezetett.
Emlékszem, be melegem lett…
Évek teltek, múltak, de még
most is érzem olykor-olykor
jó tanítóm meleg kezét.

Füle Lajos: Pedagógus

Én nem tudom, milyen erő kell
hozzá, de több kell az enyémnél.
Olykor el-eltűnődöm én is,
mit is jelent húsz-harminc szempár
fénylő tükörtermében élni,
hol éle van minden igének,
árnyéka van minden hibának,
hol húsz-harminc sötétkamrában
hívják elő folyton a percek
éles, kemény, hiteles képét.

Könnyű nekünk beszélni ezt-azt,
nagy szavakkal egymást dobálni,
de ő, kinek minden szavával
megannyi kis magnetofon zeng
tele otthont, utcát, jövőt, ő
felelősség nehéz vasával
vértezve jár, s – bár tán nem érzi –
hétköznapok nagy hőse köztünk,
szebb holnapok jobb emberéért
titkon vívott nehéz csatáknak
ismeretlen, hős katonája!

Mikor fogunk szobrot emelni,
s fogunk-e hát neked, magunkban,
“LÉLEK SZOBRÁSZA”:
PEDAGÓGUS?!

 

A lakihegyi rádióadó idén lesz 85 éves

 A Csepel sziget szimbóluma már jó messziről látható. Ez a Szigetszentmiklós-lakihegyi rádióadó tornya. Az M0-ás autópályán, a Balaton vagy Győr felől érkező már Diósdnál, a dombtetőn látja meg ezt a karcsú szivar alakú építményt, de jól látható az Alföld közeli településeiről is. A torony nemcsak a Csepel-sziget büszkesége, amelyet a Duna két karja ölel át közelebb a nagy Dunához, de a magyar ipar korabeli tevékenysége sem vallott vele szégyent. A Posta és a Magyar Rádió megrendelésére készült.

A lakihegyi adót amerikai mérnökök tervei alapján készítették 1933-ban, ám az egykori rajzok tanúbizonysága szerint Tantó Pál mérnök adaptálta az amerikai terveket a Csepel-szigeti homokos talajviszonyoknak és az erősebb szélhatásoknak megfelelően.

Ez alapján készítették el Massányi Károly mérnök irányításával.

 A torony tetejére egy 30 méter magas csúcs került, s így a 314 méter őszmagasságával 1933-ban a világ legmagasabb építményének számított, Megelőzve a párizsi Eiffel-Toronyt is.

Tehát a Lakihegyre tervezett „szivar alakú” Blaw-Knox antenna, ha építése drágább volt is, de jelentős teljesítmény megtakarítást eredményezett, illetve az adott teljesítménynél megnövelte a besugárzott területet.
A kivitelezés során Magyari Endrét bízták meg a gyártásellenőrzéssel, valamint a lakihegyi bővítés építésvezetésével. Ezt rendkívül körültekintően végezte.

 A 314 méter magas szerkezet egyik érdekessége a talpcsukló, ugyanis a torony 280 tonnás tömegét két porcelánból készített csonka kúp, illetve az ezekre helyezett két acél félgömb tartja. (Az acélgömböt a Magyar Állami Vas-, Acél-, Gépgyárban, azaz az egykori MÁVAG-ban készítették. A MÁVAG szerelői 1933 júliusában kezdték az új torony szerelését, majd ez év november 8-án már volt az első próbaadás.

A nyolc feszítőkötél a torony legszélesebb részénél, 90 foknál kisebb szögben csatlakozik a szerkezethez, ha erős szél fúj, a hatalmas monstrum nem kileng, hanem csavarodik. 284 méteres magasságával, illetve a plusz 30 méteres hangoló toldattal a mai napig a Blaw-Knox technológiával (Blaw-Knox-antenna elnevezés többnyire a cég nem szokványos, szivar alakú formatervére utal) készült legmagasabb adótorony.

A torony anyaga a szigetelők kivételével hazai gyártmány volt, a tervezésben jelentős magyar mérnöki munka valósult meg és a kivitelezés, a MÁVAG építő gárdáját dicsérte. Joggal volt és lehetett is büszke erre a létesítményre a magyar ipar és a magyar mérnöktársadalom.
A torony akkori súlya 230 tonna, a talpszigetelőre nehezedő nyomás 480 tonna volt. Ez a nagy nyomás a tartókötelek feszítőereje következményeként alakult ki. A négyzet metszetű torony a középső 14,65 méter szélességű részen, 141 méter magasságban volt megfogva, nyolc kötéllel. A kötelekbe 5-5 darab szigetelőt építettek be, hogy ne zavarják a torony sugárzását. Két szigetelő közvetlen egymásután kapcsolva, a toronyra volt erősítve, három darab pedig aláosztotta a köteleket 60+60+30 méteres szakaszokra. A kötelek 88 tonnás betontömbökhöz lettek kihorgonyozva.

A torony konstrukciója olyan, hogy bármely két feszítő kötelének szakadása esetén még állva marad. A német romboló osztag katonái 1944. november 30-án – robbantásokkal – a nyolc feszítő kötélből hatot szakítottak el és a torony délnyugati irányban ledőlt. A torony komolyan megrongálódott. A feszítőkötelekbe épített porcelán szigetelőket újra kellett gyártani, mert a robbanás következtében valamennyi eltörött. Az összeomlott acélszerkezet negyed részét tudták újra fölhasználni. A helyreállítási munkák már 1946 tavaszán megkezdődtek. A torony újjáépítését 1946. december 14-én fejezték be

A torony érdekességei:

A ma már műemléki védettséget élvező antenna még mindig működik: egy hozzá kapcsolt hosszúhullámú adóberendezéssel olyan ipari rádiójeleket sugároz, melyeket a hazai és a környező országok elektromos művei használhatnak egyebek mellett a közvilágítás fel- és lekapcsolásához, köztéri órák, villanybojlerek ki és bekapcsolásához.

Az antenna magasságának műszaki és történelmi okai vannak. Ha az önsugárzó tornyok magassága kicsit meghaladja a hullámhossz felét, akkor a zavartalan adással lefedhető terület hatósugara megnő. Tehát a számítások szerint egy 300-307 méternél magasabb torony lett volna az ideális. Kisebb mérete történelmi okokra vezethető vissza. Eszerint az első világháborút lezáró békeszerződésekbe a franciák “belobbizták”, hogy a kereken 300 méteres Eiffel toronynál magasabb építmény Európában nem építhető, sőt, az épületek, építmények magassága a 280 métert sem érheti el.

Ezért maga az acélszerkezetű torony Lakihegyen is csak 284 méteres lett (már ez is magasabb volt 4 méterrel az akkori korlátozásnál), de ezt megfejelték egy 30 méteres, kitolható úgynevezett hangoló toldattal. Ha belegondolunk, maga az acélszerkezet 284 métere is óriási, de a tetején csücsülő toldat is akkora, mint egy tízemeletes panelház. A torony és a toldat együtt adják ki a 314 méteres magasságot, ami egy 80-100 emeletes háznak megfelelő.

Az 1933 nyarán kezdődő építés is szolgált néhány érdekességgel. A munkásoknak egy külön liftet építettek, mivel a toronyra való felmászás és a lejövetel túlságosan időigényesnek bizonyult. A torony közepe – a szivar “hasa” a maga 14 méterével szélesnek bizonyult a liftnek, ezért egy darugémet alkalmaztak a felvonón, hogy azt kikerülje. Ma ipari alpinisták tartják karban. A talpról a csúcsig felmenni létra lépcsőn kb. 2 órát vesz igénybe, mert 1m méteren 4 létrafok van beépítve.(Kb. 1200 létrafok) 141 m magasban kiszélesedik. Itt körbe lehet járni.

A szegecselt létesítmény időközönként festésre is szorul. De szükségessé vált a talpon a szigetelő cseréje is, melyet a BME mérnökeinek javaslatára úgy oldottak meg, hogy a nyolc tartóköteléket fellazították és így az egészet megemelték.

A torony tetejére akadályjelző lámpákat szereltek melyek karbantartásáról gondoskodni kell. Korábban fegyveres őrök vigyázták.

1983-ra érlelődött meg a döntés a hivatalnokokban, hogy magas fenntartási költségei miatt az egyébként is kihasználatlan adót lebontják, de a tiltakozásokra 1985-től ipari műemlék maradt.

A lakihegyi antennát 2006-ban újították fel: a fémig lemarták róla több évtized ráhordott festékrétegét, újrafestették, felújították talpszigetelését, a korábban sok mászást, karbantartást igénylő akadályjelző lámpák helyére led világító testeket szereltek.1933-tól az egész ország, sőt az elcsatolt területek rádiózását ellátta a 80-as évekig. A torony jelenleg is üzemel!

2018-08                                  Összeállította:    Pletser József

Tököli Sziget Civil Kontroll Egyesület

 

Forrás Internet. Wikipédia

Budapesti Nap – Szerző: F.A.M.

  1. december 04. – MaNDA

Szemerey Janka

Lenézve Magyarország legmagasabb tornyáról -videó

Postamúzeum

 

Ui:

 

 

 

 

 

Mióta piros-fehér-zöld a magyar zászló színe?

Huszthy Abigél: Zászló

Piros, mint vér, mely ereinkben lüktet,
és mely akaratunk nélkül büntet.
Fehér az Alföld tiszta fénye,
Drága délibáb-test törékeny lénye,
Mely hű marad e földhöz,
Sors csapta völgyhöz.
Zöld Kárpátok erdői magason,
Ígérő hajnalt várva valahol,
és nyúlva csillagok után:
Éltetve népünk fekete tusát.

Mindenkinek a lelkében ott „tolonganak” gondolatok, amiket másokkal is szeretne megosztani. Most a labdarúgó VB idején zászlók sokaságát látni. A nézőtéren azonban feltűnik egy-egy magyar zászló is, mely mutatja a magyar emberek labdarúgás szeretetét is.

Mióta piros-fehér-zöld a magyar zászló színe?

A régi magyar királyi zászló eredeti színe a vörös volt.
A honfoglalók zászlórúdja hegyén a turulmadár lehetett, Szent István uralkodása alatt pedig ezüstkereszt. A piros-fehér-zöld színt, mint hivatalos nemzeti színeinket, a  magyar zászlót mai formájában az utolsó rendi országgyűlés, 1848.-as áprilisi törvények 21. cikkelye szentesítette, de az ezt követő megtorlás éveiben még tiltott jelképnek számított.1867-től használjuk hivatalosan. Nemzeti zászlónk hosszú fejlődés során alakult ki.

PIROS – a VÉR, mint az élet legfőbb keringésének alapja és színe.

FEHÉR: magas szellemiséget, nyugalmat sugárzó, a tökéletes egyszerűség, az ártatlanság, a jóakarat, a feltámadás örömének szimbolikája.

ZÖLD: – legtermészetesebb anyagi világ, a természet színe, amely táplálja, életben tartja az élőlényeket. Így ennek megléte, REMÉNY a jövőre, az életben maradásra, a fenntarthatóságra, de a gyógyításra, gyógyulásra is.

Népünk története során a zászló nemzeti szimbólum és jelkép lett, amelyek a világ összes magyarja számára ugyanazt jelentik: a hazát és a magyarságot. És látványa minden magyar szívét megdobogtatja.


A piros-fehér-zöld színek nemzeti színekké válásában, ahogy fentebb írtam az áttörést az 1848-49-es forradalom és szabadságharc hozta,a színek az óta is megmaradtak.

A kiegyezés már hivatalos nemzeti jelképpé és hivatalos zászlóvá minősítette.

 Petőfi Sándor: MAGYAR VAGYOK

Magyar vagyok. Legszebb ország hazám
Az öt világrész nagy területén.
Egy kis világ maga. Nincs annyi szám,
Ahány a szépség gazdag kebelén.
Van rajta bérc, amely tekintetet vét
A Kaszpi-tenger habjain is túl,
És rónasága, mintha a föld végét
Keresné, olyan messze-messze nyúl.

Magyar vagyok. Természetem komoly,
Mint hegedűink első hangjai;
Ajkamra fel-felröppen a mosoly,
De nevetésem ritkán hallani.
Ha az öröm legjobban festi képem:
Magas kedvemben sírva fakadok;
De arcom víg a bánat idejében,
Mert nem akarom, hogy sajnáljatok.

Magyar vagyok. Büszkén tekintek át
A múltnak tengerén, ahol szemem
Egekbe nyúló kősziklákat lát,
Nagy tetteidet, bajnok nemzetem.
Európa színpadán mi is játszottunk,
S mienk nem volt a legkisebb szerep;
Úgy rettegé a föld kirántott kardunk,
Mint a villámot éjjel a gyerek.

Magyar vagyok. Mi mostan a magyar?
Holt dicsőség halvány kísértete;
Föl- föltűnik s lebúvik nagy hamar
Ha vert az óra odva mélyibe.
Hogy hallgatunk! a második szomszédig
Alig hogy küldjük életünk neszét.
S saját testvérink, kik reánk készítik
A gyász s gyalázat fekete mezét.

Magyar vagyok. S arcom szégyenben ég,
Szégyenlenem kell, hogy magyar vagyok!
Itt minálunk nem is hajnallik még,
Holott máshol már a nap úgy ragyog.
De semmi kincsért s hírért a világon
El nem hagynám én szülőföldemet,
Mert szeretem, hőn szeretem, imádom
Gyalázatában is nemzetemet!

(Pest, 1847. február.)

2018-06-29                                              Írta és összeállította Pletser József

Ui.: Jókai Anna:

A magyar gyönyörű nyelv, és nagyon kell rá vigyázni. Istennek minden nemzettel megvan a maga terve. Isten nem kockajátékos, azt a közösséget kell szolgálnunk, ahova megszülettünk.”„Ki az, aki szereti a hazáját? Az nem, aki egy zászlóba csavarodva hordóról kiabál. Az igen, aki tesz érte, tesz az elesettekért, és meg is vallja hazaszeretetét. Helyesen kell gondolkodni, ki kell mondani, meg kell cselekedni.” „A Szózatban írt „rendületlenül” szavunkat rendíthetetlenül értelemben is meg kell élnünk. Ahol négy-öt magyar összehajol a világban, ott lakik az Isten, ott lakik Magyarország.”

 

Forrás: Internet

( Magyar Állami Jelképek)

Pápai Ildikó

 

Hajléktalanok

BERTOLT BRECHT

A hajléktalanok dala

1
Vártuk, hogy hajlékot adnak
S így szóltak: oda fussatok!
Károgtunk, mint a varjak:
Nekünk is hajlékot adnak.
De már minden kis zugban laktak ott.
Jó lesz ezen töprengnetek,
Mert így örökre mégse mehet.

2
Vártuk, hogy munkát adnak
S így szóltak: oda menjetek!
De bezárták már a gyárat
S előtte emberek álltak
S tőlünk kérdték, hol lelnek helyet.
Jó lesz ezen töprengnetek,
Mert így örökre mégse mehet.

3
Így szóltunk: Úszni  megyünk hát.
Színültig telt velünk az ár.
Úszás után majd együtt
Visszamegyünk és megkérdezzük,
hogy ezután majd ránk mi vár.
Jó lesz ezen addig töprengnetek,
Mert így örökre mégse mehet.
1936
EÖRSI ISTVÁN FORDÍTÁSA


„A megroppant nádszálat nem töri össze…” (Iz 42, 3) – Levél az Alaptörvény módosításáról

  1. június 18. hétfő 07:01

Az alábbiakban Székely János szombathelyi megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) társadalmi kérdésekkel foglalkozó Caritas in Veritate Bizottsága elnökének levelét adjuk közre, melyet az Alaptörvény hajléktalanokkal kapcsolatos részének módosítása vonatkozásában írt.

Nem jó az, hogy egy hajléktalan az utcán, az aluljárókban, a tereken lakjon. Nem jó sem neki, sem az ott élőknek, az arra járóknak. Nem jó sem egészségügyi, sem biztonsági szempontból, sok esetben a városok kulturális értékeit is károsítja, és nem segíti a hajléktalanságból való kiemelkedést sem. Nem jó talán az sem, hogy egyes szervezetek beperelik az államot, ha egy-egy ilyen hajléktalan telepet felszámol, és a pereket megnyerik. Egyetértek azzal, hogy a magyar állam ennek a helyzetnek a megoldására törekszik.

Ahhoz azonban, hogy a helyzetet meg tudjuk oldani, ismerni kell a reális okokat és a lehetséges kivezető utakat. Felidézek néhány konkrét sorsot (egy hajléktalanokkal dolgozó keresztény szakember hajléktalan barátai közül néhánynak az életsorsát).

Katit még csecsemőként adták állami gondozásba, majd, amikor 12 évesen nevelőszülőkhöz került, a „szülők” prostitúcióra kényszerítették, hogy a saját kisebb gyermekeiknek legyen élelemre. Ma egy fogatlan, huszonéves, drogos prostituált.

Jenő „csak egyszerűen” elvesztette a munkáját, mert munkavégzés közben olyan súlyosan károsodott a látása, hogy elbocsájtották munkahelyéről, ahol 30 évig középvezető volt. Ötven valahány évesen, egyedül, mert a szüleit már elvesztette, család híján a rendkívül művelt, értelmiségi, egyetemet végzett ember kétségbeesetten mindent megpróbált. Még raktárosnak sem vették vissza a volt munkahelyére. Kis lakásán és lassan rajta is meglátszott a nélkülözés. Várja, hogy nyugdíjas lehessen, de addig a közmunkások megalázó munkáját végzi. Kutyaürüléket szed közparkokban, egyre romló egészségével. Már nem látszik rajta, hogy ki volt ő aktív éveiben.

Jancsit, nem tudni miért, kettő éves korában állami gondozásba adták a szülei, majd a család, ahová került, évekig az istállóban tartotta a gyermeket az állatok között. Amikor hívő falubéliek kimenekítették a kisfiút hatéves korában, még egyáltalán nem beszélt. A család sajnos már nem tud róla gondoskodni, gondjainkra bízták az autisztikus, értelmileg sérült Jancsikát, aki már elmúlt hatvanéves. Hetedik éve az ő saját fix asztalánál rádiókat szerelget forrasztópákával és este „hazamegy” megszokott éjjeli menedékhelyére, ahol „tartják az ágyát”.

Marcsit hat testvérével együtt másfél hónapos korában az anyukája adta állami gondozásba. Valószínűleg ekkor simogathatták meg őt utoljára önzetlenül. Édesanyja soha nem látogatta többé őket, minden testvére, az ikertestvére is máshová került, másik intézetbe, akkor ez volt a „szokás”. A nevelők nem vehették fel a síró kicsiket, nehogy kötődés alakuljon ki köztük. A kislány az óta egy ijesztően durva megjelenésű ötven valahány éves nővé cseperedett. Még a hajléktalanok között is kirekesztett, magának való magányos farkassá vált.

Péter, amikor nyolcévesen hazaért az iskolából, az egész családját vérbe fagyva találta, mert nem tudni miért, édesapja megölte az édesanyját, a kisöccsét, majd magával is végzett. Péter sokkos állapotban hetekig bujkált a környező erdőkben, mire megtalálták. Ma felnőtt negyvenes emberként sem találja a helyét, nincs otthona.

Nem könnyen megoldható életsorsok. Talán összeszorult a szívünk, ahogy olvastuk őket. Ha nekünk kellene végigjárnunk az ő életútjukat, könnyen hasonló helyzetbe kerülnénk, főként akkor, ha nem lenne körülöttünk megtartó közösség, család. Ha őszintén körbenézünk ismerőseink, akár családtagjaink között, nagy valószínűséggel találunk olyan rokont, barátot, akit mi rejtünk el a társadalom elől, ha nem segítenénk rajtuk, nagy valószínűséggel már ők is hajléktalanok lennének. Ha ők nem is teljesen a mi normáink szerint élnek, de legalább emberhez méltó körülmények között. Nekik, rajtuk mindig segítünk. Akinek nincs senkije, aki talán soha nem tartozott igazán senkihez, nem érdemli meg ugyanezt?

Ha valaki alkoholt fogyaszt, beül a gépjárművébe és balesetet okoz, akkor mentőhelikopter megy érte, mindent megteszünk, hogy ha vétkes is az ember, de megmentsük az életét. Nem kérdezünk, hanem cselekszünk, gyógyítunk, még ha több millió forintos is a végszámla. A hajléktalan ember esetében pont fordítva működik minden. Kérdések, legtöbbször ítéletek sokasága záporozik, aminek az a végkövetkeztetése, hogy ő tehet az állapotáról, hogy ebbe a helyzetbe került, hát segítsen magán. Vagy egyből magunkhoz mérve sokszor megugorhatatlan feltételeket szabunk: ha lesz munkája, ha…, ha… akkor majd segítünk.

Az a kérésem a jogalkotóinkhoz, hogy ha szigorítják a közterületen való életvitelszerű tartózkodásra vonatkozó részét a törvénynek, akkor az Alaptörvény XXII. cikkelyének első két pontját is szigorítsák, amely pedig az állam és az önkormányzatok kötelességét fogalmazza meg: „Magyarország törekszik arra, hogy az emberhez méltó lakhatás feltételeit és a közszolgáltatásokhoz való hozzáférést mindenki számára biztosítsa. Az emberhez méltó lakhatás feltételeinek a megteremtését az állam és a helyi önkormányzatok azzal is segítik, hogy törekszenek valamennyi hajlék nélkül élő személy számára szállást biztosítani.”

Úgy gondolom, ennek az első két pontnak a tekintetében igen sok teendőnk lenne. Kellene például sok állandó pszichiátriai ellátást biztosító kórházi férőhely. A hajléktalanokkal foglalkozó szakemberek javaslata alapján kialakítandó specifikus (végleges) egészségügyi-szociális ellátási forma teljes egészében hiányzik az ellátórendszerből. Garantálni kellene az addiktológiai és más kórházi kezelés elérhetőségét, kellő odafigyeléssel és empátiával való elvégzését a fedél nélküli honfitársaink számára is. Segíteni kellene abban, hogy a társadalom peremére szorult, de kiemelkedni vágyó emberek alacsony bérleti díjú bérlakáshoz juthassanak. Ma Magyarországon kb. 30 000 hajléktalan személy van, akikre alig több mint 10 000 férőhely jut a szociális ellátó rendszerekben. Kérem a jogalkotókat, hogy ezeknek a feltételeknek megteremtése érdekében kezdjenek párbeszédet a hajléktalanokkal foglalkozó szervezetekkel, esetleg az egyházakkal is.

Az Egyház és a társadalom kincsei a szegények. A testvéreink ők is. „Egy társadalom emberiességnek legfőbb mércéje az, hogy hogyan bánik a szegénnyel, az időssel, a beteggel, a gyöngével” (XVI. Benedek pápa). Amit megteszünk eggyel a legkisebbek közül, azt Jézussal is tesszük, amit meg nem teszünk meg, azt Vele nem tesszük meg (Mt 25,40.45).

Dr. Székely János püspök a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK)

Caritas in Veritate (társadalmi kérdésekkel foglalkozó) Bizottsága elnöke

Fotó: Merényi Zita

Forrás: Magyar Kurír Katolikus Hírportál

DOBOS ÉVA

Ladányi Mihálynak a túlvilágra

Mindenütt jelenvaló
A metróban alszik egy ülésen
kilépsz a metróból s már ott ül
egy padon
Haja s szakálla az egykor bodros fehér
most loncsos ősz
orrnyerge törött
foga hiányos
mellette sárga reklámszatyor
(Csemege Meinl)
Néha kutyája is vele van
hogy felismerjük az Öreg Pásztort
együtt ülnek egy szakadt
pokrócba burkolódzva
Ma nekem holnap neked
Ne ítélj hogy ne ítéltessél
Hajléka az erdő
hajléka minden kapualj
és aluljáró
Jelenlétével üzen:
némán kikerülhetetlenül
botorkál elénk
az Úristen a hajléktalan


Már megint
Már megint egy hajléktalan,
és ráadásul ugyanott!
Mért kedvelik annyira a hajléktalanok
az alkotmánybíró erkélye alatti
kis lyukat, fel nem foghatom.
És ez is pont olyan rendetlen,
mint a tavalyi.
Szétdobálja a holmiját,
és pfuj, de piszkos!
(Ételmaradékok: majd még a patkányos stb.)
„Azt hittem, majd szépen berendezi
magának a kis motyójával”
– lágyult el az alkotmánybíróné –,
de nem, csak szétdobálja,
és pfuj és majd a patkányok satöbbi.
Nem baj, majd ezt is
kidobjuk, mint a tavalyit,
még a tél beállta előtt,
nehogy üvegesre fagyva
csilingelje el a fenyőfán
a „Mennyből az angyal”-t.

TABÁK MIKLÓS PÉTER

Miután az aprót

Miután az aprót kezébe nyomtam,
megpróbáltam nyomorék testét,
zsíros hajának bűzét,
ezt a naturális lényt
a szerdai napom alá söpörni.
Sikertelenül.

 

Ajánljuk szeretettel mindannyiunk figyelmébe a fentieket, és egyben megemlékezve a két szerencsétlen sorsú néhai tököli hajléktalanról, a rendőr Zoliról és a Hancurról, hogy az Ő esetük soha többé ne ismétlődhessen meg Tökölön.  Tegyünk meg ezért minden tőlünk telhetőt!

Tököl, 2018. 06. 24          Tisztelettel: a Tököli Civil Kontroll Egyesület

„A Magyar Református Egyház Generális Konventje plenáris ülésének zárónyilatkozata:”

Mottó: „Ha valami nem igaz, de nem tudtad, az csak tévedés. De ha tudtad, mi az igaz de átalakítottad, megváltoztattad, hazugsággá torzítottad – akkor utálatos dolgot műveltél, és utálatos vagy magad is. John Steinbeck

 

„A Magyar Református Egyház Generális Konventje plenáris ülésének zárónyilatkozata:

 A Generális Konvent 2018. május 24-25-i lillafüredi plenáris ülésén az alábbi nyilatkozatot fogadta el.

A Magyar Református Egyház Generális Konventje Isten iránti hálával köszöni meg az egymással való találkozás lehetőségét. A példaértékű közös tanácskozások ereje különösen hangsúlyos volt az elmúlt esztendőben is, amikor a kettős reformációi jubileum alkalmából többször erősíthettük egymást a Kárpát-medence különböző helyszínein.

Az első világháború centenáriumán fájlaljuk és elítéljük az erőszak minden formáját, érjen az minket, keresztyéneket vagy bárki mást a világban. Ugyanakkor alázatra és bűnbánatra hívunk mindenkit, akinek szavai és tettei nem csitították, hanem inkább táplálták az erőszakot és az ellentétet. Mi keresztyének tudjuk, hogy Isten Káinnak mondott szavai ma is igazak: „Hiszen, ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz; ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és reád van vágyódása; de te uralkodjál rajta.” (1Móz 4,7) Hisszük és valljuk, hogy a káini harag és gyilkos indulat Jézus Krisztus erejével és a Szentlélek segítségével ma is legyőzhető, ha az ember azt hittel kéri.

Éppen ezért kérjük és várjuk, hogy mindenki, aki ma a „keresztyén” szót eredeti jelentésétől megfosztva, Krisztus valós és tényleges követését nélkülözve, érdekből vagy nyerészkedésből használja, hasonló módon tartson bűnbánatot. Életgyakorlatával igyekezzék visszatalálni Krisztus nem pusztán névleges, hanem tényleges követéséhez.

Tudjuk, hogy egyházunk és mi magunk is rászorulunk a Szentlélek újjáteremtő jelenétére, ami segíthet abban, hogy egyre erősebben és szorosabban ragaszkodjunk hitünk megvallásához és naponkénti megéléséhez. Isten megbocsátó kegyelmét kérjük magunkra, szolgatársainkra és egyháztagjainkra, mert nem tudtuk mindig a békét és a szeretetet szolgálni, és ténylegesen Krisztust követni.

Hisszük és reméljük, hogy a tavaszi országgyűlési választások hangneme, gyűlölködő megnyilvánulásai minden politikai oldalban megbánásra és megbocsátásra találnak, hogy készek és képesek legyenek olyan országot munkálni, ahol lehet és érdemes élni, politikai hovatartozástól függetlenül. Erre a munkára imádságos szívvel kérjük és buzdítjuk a megválasztott képviselőket. Egyúttal intjük őket, hogy el ne feledjék: Isten az, akinél a tényleges erő és hatalom lakik. Dániel próféta szavaival élve Isten az, aki – „dönt királyokat és tesz királyokat” (Dán 2,21).

Hálával köszönjük meg ismételten honfitársainknak, hogy a béke és esélyteremtés reményében, aláírásukkal támogatták a Nemzeti Kisebbségvédelmi Kezdeményezést, a Minority SafePack-et.

Köszönjük a Tiszáninneni Református Egyházkerület meghívását, hogy 2018 májusában Miskolc-Lillafüreden adtak otthont a Kárpát-medencei református küldöttek találkozásának.

Kérjük testvéreinket, hogy imádságos szívvel készüljenek a Magyar Református Egyház újra egyesülésének tizedik évfordulójára, a hálaadás alkalma az alkotmányozó zsinat helyszínén, Debrecenben lesz.

Országainkat, nemzetünket és egyházunkat most is Isten kegyelmébe ajánljuk.

Lillafüred, 2018. május 25.”

Forrás:www.református.hu

Hogy visszataláljunk Krisztus  tényleges követéséhez a tízparancsolat előírásait kell betartanunk. Isten tízparancsolata ugyanis az embernek Isten és embertársai iránti kötelességeit összegzi, a keresztyénség, kereszténység legfontosabb vallási és erkölcsi parancsolatait tartalmazza.

A tízparancsolat kicsit mai módon értelmezve: forrás: www.reformátusokklubja. network.hu

  1. Első parancsolat
    Én az Úr vagyok, a te Istened: ne legyenek más isteneid!
    Nincs szükséged arra, hogy félelmek között élj!
    Nem kell félned sem a csillagok hatalmától, sem az emberek hatalmától;
    nem kell féltened sem pénzedet, sem szórakozásaid örömét.
    ha félve csüggesz ezeken, rabszolgájuk leszel.
    Én, a mindenható Isten, a te segítőtársad akarok lenni.
    Igazodj énhozzám, és akkor szabad leszel.
  2. Második parancsolat
    Én az Úr vagyok, a te Istened: ne alkoss magadnak képet énrólam!
    Nincs szükséged arra, hogy neked bármit bemeséljenek –
    sem szektaprédikátorok,
    sem a világnézetek apostolai,
    sem a mindenkori világmegváltók,
    sem a gátlástalan egoisták.
    Ezek mindnyájan hamis képet alkotnak maguknak Istenről,
    a világról és önmagukról.
    Én, a mindenható Isten, a te tanító mestered akarok lenni.
    Igazodj az én beszédemhez, mert az én igém igazság
  3. Harmadik parancsolat
    Én az Úr vagyok, a te Istened: ne élj vissza az én nevemmel!
    Nincs szükséged arra, hogy segítségemet kikényszerítsd –
    sem kegyes teljesítményeiddel,
    sem ostoba foglalkozásokkal,
    sem álszent fecsegéssel,
    sem önző céljaidnak
    keresztyén köntösbe bújtatásával.
    Mert mindez azt jelenti: csalétekként használod az én nevemet.
    Én, a mindenható Isten, önként vagyok a te barátod.
    Igazodj én hozzám, és a te imádságod nem hangzik hiába.
  4.  Negyedik parancsolat
    Én az Úr vagyok, a te Istened: az ünnepnapot szenteld meg!
    Nincs szükséged arra, hogy halálra hajszold magad –
    sem a megállás nélküli munkával,
    sem az élvezetek szüntelen hajszolásával,
    sem aggodalmaskodással,
    sem azzal az örökös félelemmel, hogy>> jaj, le ne késsek!<<
    Mert mindez csak betegesen görcsössé tesz
    és megfoszt az élet minden örömétől.
    Én, a mindenható Isten, a te mestered vagyok.
    Igazodj énhozzám, és életed teljességre jut.
  5.  Ötödik parancsolat
    Én az Úr vagyok, a te Istened: tiszteld atyádat és anyádat.
    Nincs szükséged arra, hogy örökösen ellenkezz és lázongj –
    sem szüleid ellen,
    sem tanítóid ellen,
    sem a fennálló erkölcsök ellen.
    Az élet jó rendjei elleni lázadás
    éppen úgy megfoszt szabadságodtól, mint a vak engedelmesség.
    Én, a mindenható Isten, a te mennyei Atyád vagyok.
    Megengedheted magadnak azt, hogy a szeretet rendjébe
    illeszkedj és így nyerd el a szabadságodat.
  6.  Hatodik parancsolat
    Én az Úr vagyok, a te Istened: ne ölj!
    Nincs szükséged arra, hogy embertársadat konkurenciának tekintsd –
    akit minden áron meg kell előznöd,
    akit szakmailag, politikailag
    vagy személy szerint>> ki kell nyírnod <<.
    Az ilyen magatartás nem arról fog tanúskodni, hogy erős
    és belevaló vagy, hanem arról, hogy gyenge vagy és gyáva.
    Én, a mindenható Isten, a te oltalmazód vagyok.
    Megengedheted magadnak, hogy embertársadat élni segítsd.
  7.  Hetedik parancsolat
    Én az Úr vagyok, a te Istened: ne paráználkodj!
    Nincs szükséged arra, hogy>> kitombold magad << –
    sem ocsmány beszéddel,
    sem fülledt, nappali álmodozással,
    sem önkielégítéssel,
    sem úgy, hogy másokat saját ösztöneid kielégítésére kihasználsz.
    Ne foszd meg magad a szerelem karikatúrái által
    a szerelem tiszta örömétől!
    Én, a mindenható Isten, a te boldogságod szerzője vagyok.
    Megengedheted magadnak, hogy várj arra a társra,
    akit én rendelek neked.
  8.  Nyolcadik parancsolat
    Én az Úr vagyok, a te Istened: ne lopj!
    Nincs szükséged arra, hogy becstelen úton gazdagodj meg –
    sem lopás által,
    sem üzleti csalás által,
    sem azzal, hogy akár felebarátodat,
    akár az államot>> átejted <<.
    Amennyit ilyen úton szerzel, ugyanannyit
    veszítesz is önbecsülésedből és békességedből.
    Én a mindenható Isten, gondoskodom rólad.
    Megengedheted magadnak, hogy adj, ahelyett, hogy végy.
  9.  Kilencedik parancsolat
    Én az Úr vagyok, a te Istened: ne hazudj!
    Nincs szükséged arra, hogy az igazságtól eltérj –
    sem azért, hogy embertársadat befeketítsd,
    sem azért, hogy kudarcodat leplezd,
    sem önnön kényelmed érdekében,
    sem pedig azért, mert mások úgy óhajtják.
    A hazugság az emberi együttélést
    hosszú távon pokollá teszi.
    Én, a mindenható Isten, bízom benned.
    Megengedheted magadnak, hogy te is bízz másokban,
    és bizalmat ébressz bennük.
  10.  Tizedik parancsolat
    Én az Úr vagyok, a te Istened: ne irigykedj!
    Nincs szükséged arra, hogy irigykedj –
    sem a mások vagyonára,
    sem a mások tudására,
    sem a mások jóságára,
    sem a mások sikereire.
    Ha a másét irigyeled,
    megfosztod magad attól, hogy örülj a sajátodnak.
    Én, a mindenható Isten, minden jónak adományozója vagyok.
    Megengedheted magadnak, hogy örülj annak, ami a másé

 

Tököl, 2018. 06. 15.

 

Ajánlja az Önök szíves figyelmébe a Tököli Civil Kontroll Egyesület.

 

 

 

A TRIANONI BÉKE.

 

 

Nemrég egy ismerősünktől kaptunk egy a ” Budapest. 1927. A Szent István Társulat Kiadása „által megjelentetett MAGYAR OLVASÓKÖNYV – et.   A KATH. ELEMI ISKOLÁK V – VI. OSZTÁLYA SZÁMÁRA.  A régi tankönyvet ismerősünk a közelmúltban a szigethalmi piacon fedezte fel és vásárolta meg. A tankönyvet lapozgatva találtunk rá aktualitására az 1920. június 4. én aláírt trianoni békeszerződésre.  Úgy véljük, hiteles képet kaphatunk az akkor élt emberek gondolatvilágáról és érzéseiről a trianoni békeszerződéssel kapcsolatban. Ezért közreadjuk az 1927. évi kiadású olvasókönyv 163. olvasmányát.

 

„ 163. A trianoni béke. Habár a világháborúban az ellenség fegyvere nem diadalmaskodott rajtunk, a világháborút mégis elveszítettük.   Bukásunkat a Budapesten 1918. évi október végén kitört forradalom okozta. A forradalom lelkiismeretlen vezetői ugyanis a magyar csapatokkal lerakatták a fegyvert, minek következtében a védtelen magyar területekre mohó szomszédjaink könnyen behatolhattak. Néhány hét alatt beözönlött a cseh, az oláh, a szerb és az olasz. Kardcsapás nélkül jutottak ősi magyar területekhez, melyeket aztán az antant hatalmak az 1920. június 4-én ránk erőszakolt trianoni békeszerződésben a betolakodók birtokában hagytak. Ezzel megcsonkították hazánk ezeréves területét. A franciák és szövetségeseik országunk kétharmad részét átengedték kapzsi szomszédjainknak.

Az elszakítás okául azt hangoztatták, hogy az elszakított terület lakossága nem magyar anyanyelvű. Ez volt a hála azért, mert Magyarországon ezer éven keresztül anyanyelvét mindenki zavartalanul használhatta. Hazánk területének megcsonkítása következtében annak gazdasági élete szűk korlátok közé szorult. Eddig nagy-mennyiségű gabonát, lisztet, szarvasmarhát, sertést, fát, nyersbőrt, cukrot, és dohányt vittünk külföldre. Ezen túl kivitelre alig jut, de annál több mindenfélét kell behoznunk, ha jut rá pénzünk. Az antant nemcsak hazánkat darabolta szét, de megélhetésünket is szinte lehetetlenné tette. A békeszerződés nemcsak megcsonkított, hanem ki is fosztott bennünket. Jóvátétel címén felelősek vagyunk mindazokért a károkért és kiadásokért, amelyeket a háború folyamán 27 ellenséges állam katonái, hadifoglyai és polgárai szenvedtek, vagy fizettek.

Őszentsége, XV. Benedek pápa megkísérelte az igazságos béke kieszközlését, de a hatalmak szabadkőműves kormányférfii nem hallgattak reá. Ilyen viszonyok között hazánkat csakis saját fiainak erkölcsi megújhodása, hazaszeretete, összetartása és törhetetlen kötelességteljesítése mentheti meg. A nemzet egyetlen reménye a jó Isten és a Boldogságos Szűz után a fiatalság, amelynek testi-lelki derékségétől várja az ország területi épségének helyreállítását, hogy ezeréves hazánk újra erős, virágzó és boldog legyen.

Dr.Takács György után: Sz. T. G. „

Magyarország 1920. június 4-én, 98 évvel ezelőtt írta alá Trianon kastélyában az I. világháborút lezáró békét. A Trianoni békeszerződés gazdasági-társadalmi hatásait tekintve a magyar történelem legsúlyosabb tehertétele volt, mely egyaránt sújtott és sújt napjainkban is minden magyar állampolgárt nemzeti, vallási és politikai hovatartozás nélkül.

Demográfiai következmények
A Magyar Királyság lakóinak száma 18,2 millióról 7,6 millióra esett vissza. 1910-ben a Magyar Királyságban élő magyar népesség az össznépesség kb. 48,1%-át tette ki. Noha az elcsatolt területeken élők többsége nem volt magyar nemzetiségű, a békeszerződés során az országhatárok megvonása még nagyjából sem követte a nyelvi vagy nemzetiségi határokat. Sok esetben egységes tömbben élő magyar lakosságú területeket is elcsatoltak. Mintegy 3,3 millió magyar rekedt kívül az új magyar állam határain, azaz magyarok kerültek szülőföldjükön kisebbségbe. A magyar nemzetiségűek lélekszáma,  az elcsatolt területeken az 1910-es népszámlálás alapján:

– Felvidéken : (ma Szlovákia): 884 000 fő, a helyi lakosság 30%-a
– Erdélyben (ma Románia): 1 662 000 – 32%
– A Vajdaságban (ma Szerbia): 420 000 – 28%
– Kárpátalján (ma Ukrajna): 183 000 – 30%
– Horvátországban: 121 000 – 3,5%
– Mura vidéken (ma Szlovénia): 20 800 – 1,6%
– Felsőőr vidéken (Burgenland) (ma Ausztria): 26 200 – 9%

Egyéb hatások
Ami a gazdaságot illeti, a korábbi Magyar Királyságból a termőföld 61,4%-a, a faállomány 88%-a, a vasúthálózat 62,2%-a, a kiépített utak 64,5%-a, a nyersvas 83,1%-a, az ipartelepek 55,7%-a, a hitel- és bankintézetek 67%-a került a szomszédos országok birtokába.

 

Magyar költök trianoni témájú verseiből válogatás:

Juhász Gyula: Trianon

Nem kell beszélni róla sohasem,
De mindig, mindig gondoljunk reá.

Mert nem lehet feledni, nem, soha,
Amíg magyar lesz és emlékezet,
Jog és igazság, becsület, remény,
Hogy volt nekünk egy országunk e földön,
Melyet magyar erő szerzett vitézül,
S magyar szív és ész tartott meg bizony.
Egy ezer évnek vére, könnye és
Verejtékes munkája adta meg
Szent jussunkat e drága hagyatékhoz.

És nem lehet feledni, nem, soha,
Hogy a mienk volt a kedves Pozsony,
Hol királyokat koronáztak egykor,
S a legnagyobb magyar hirdette hévvel,
Nem volt, de lesz még egyszer Magyarország!
És nem lehet feledni, nem, soha,

Hogy a mienk volt legszebb koszorúja Európának, a Kárpátok éke,
És mienk volt a legszebb kék szalag,
Az Adriának gyöngyös pártadísze!
És nem lehet feledni, nem, soha,
Hogy a mienk volt Nagybánya, ahol
Ferenczy festett, mestereknek álma
Napfényes műveken föltündökölt,
S egész világra árasztott derűt.
És nem lehet feledni, nem soha,
Hogy Váradon egy Ady énekelt,
És holnapot hirdettek magyarok.
És nem lehet feledni, nem, soha
A bölcsőket és sírokat nekünk,
Magyar bölcsőket, magyar sírokat,
Dicsőség és gyász örök fészkeit.
Mert ki feledné, hogy Verecke útján
Jött e hazába a honfoglaló nép,
És ki feledné, hogy erdélyi síkon
Tűnt a dicsőség nem múló egébe
Az ifjú és szabad Petőfi Sándor!
Õ egymaga a diadalmas élet,
Út és igazság csillaga nekünk,
Ha õt fogod követni gyászban, árnyban,
Balsorsban és kétségben, ó, magyar,
A pokol kapuin is győzni fogsz,
S a földön föltalálod már a mennyet!
S tudnád feledni a szelíd Szalontát, hol
Arany Jánost ringatá a dajka
Mernéd feledni a kincses Kolozsvárt,
Hol Corvin Mátyást ringatá a bölcső,
Bírnád feledni Kassa szent halottját
S lehet feledni az aradi őskert
Tizenhárom magasztos álmodóját,
Kik mind, mind várnak egy föltámadásra

Trianon gyászos napján, magyarok,
Testvéreim, ti szerencsétlen, átkos,
Rossz csillagok alatt virrasztva járók,
Ó, nézzetek egymás szemébe nyíltan
S őszintén, s a nagy, nagy sír fölött
Ma fogjatok kezet, s esküdjetek
Némán, csupán a szív veréseivel
S a jövendő hitével egy nagy esküt,
Mely az örök életre kötelez,
A munkát és a küzdést hirdeti,
És elvisz a boldog föltámadásra.

Nem kell beszélni róla sohasem
De mindig, mindig gondoljunk reá!

Juhász Gyula: Szabadka  

Ó régi nyár, mikor a vén verandán
Két új poéta régi verseken
Elbíbelődött s a hold arca sandán
Két nyárfa közt bukkant ki az egen.

Ó régi nyár, az ébenóra halkan
Elmuzsikálta már az éjfelet,
Az árnyak óriása várt a parkban
S a denevér szállt rózsáink felett.

Ó régi nyár, a zongorán egy akkord
Fölsírt és mélyen a szívünkbe markolt,
Künn a kutyák szűköltek elhalóan.

Valami nagy bú olvadt föl a borban,
Fájón figyeltünk vén magyar szavakra
S álmában olykor sóhajtott Szabadka!

Juhász Gyula: Pozsony

Ha alkonyatkor ballagtál a ködben,
Mely lágy fátylával a Dunára hullt,
A zsongó zajban és a méla csöndben
Fáradt szívedbe muzsikált a múlt.

A vén utcákon szinte visszazengett
A régi léptek kongó moraja,
Széchenyi járt itt és honán merengett,
Amely nem volt, de lesz még valaha.

Csokonait itt várta a diéta,
Petőfit is és az a nyurga, méla,
Szelíd diák, Reviczky, itt merengett,

Hol most új bánat árvul a ligetben
S a márvány szép királynő téli estben
Magyarjaira vár a Duna mellett.

 

Mécs László: Gyónnak a magyarok

Álmok pusztája, ősi napkelet
seregszám sast és sólymot álmodott,
turult, gémet, vad vércsét, vadludat,
amiknek szíve ős-tavaszt dobog,
álmodta őket vadnak és szabadnak
s úgy küldte messzi, messzi napnyugatnak.
S vannak már csöndesvérű unokák:
elhízott, békés házi szárnyasok,
mások kegyén és mások udvarán,
szemetén kényúrt játszó kakasok,
pompázó pávák (átfestett uszályok),
új színt biflázó úri papagájok.
Maradt pár tépett holló! Itt meg ott
a háztetőre száll, s azt mondja: kár.
Pár vércse is jár, nyilazott szívű,
az udvar felett azt vijjogja: vér!
s a korcsok torkán megtorpan az étel
és pillanatra a lélegzetvétel.
Vannak már Janus-arcú magyarok.
(Az egyik arcuk: régi vércse csőr,
toll-sipka rejti, mint tavaszt a hó).
Új napraforgó arcukon se tőr,
se vágy, hogy felnyilazza a magasba.
Új asztagokból eteti a gazda.
De néha arra szöknek titkosan,
hol sebzett vércsét sejtet a nyomnyi vér
és gyónnak, hogy másképp nem lehet,
mert élni kell, a gyermek enni kér,
hogy álmodói még a régi nyárnak,
könnyeznek és feloldozásra várnak.

1930

Ajánlja minden érdeklődőnek tisztelettel a Tököli Civil Kontroll Egyesület!

Tököl, 2018. június 4.

 

Pedagógusnap

Donászi Magda: Ma szívünk ünnepel

Ma nem tanulni jöttünk.
Ma szívünk ünnepel.
A hálát, amit érzek:
miképpen mondjam el?

Szétszáll a szó a szélben,
habár mélyről fakad,
s e nyíló rózsa élte
pár nap vagy óra csak.

Emlékek kötnek össze:
szavak, számok, betűk.
Utunk, akárhová visz,
követnek mindenütt.

Emlékünk egyre több lesz,
tudásunk mind nagyobb,
Hálás szívvel köszöntünk
tanárt, s ünnepnapot.

 

 

A pedagógusnap minden év június első vasárnapjára esik. Ekkor adják át a kiváló óvónői, tanítói és tanári okleveleket az ország legjobb oktatóinak, nevelőinek.Magyarországon megünneplésére először 1952-ben került sor.

 

Valószínű, hogy mindenki emlékezik tanulmányai során legalább egy-két olyan pedagógusra, aki meghatározó szerepet töltött be későbbi pályája alakulásában, aki bátorította, vagy akinek az óráin egészen egyszerűen élmény volt részt venni, mert annyira jól és maradandóan adta át a tudását. A pedagógusnap értük, az ilyen tanárokért, összességében pedig természetesen minden pedagógusért van.

Az alapvető kérdés persze továbbra is az, mégis ki számít és miért a gyerekek szemszögéből jó tanárnak. Aminek tudatában mégiscsak könnyebb dolga lehet bármelyik tanárnak, ha a maga szakmai kihívásai mellett, szeretne megfelelni a diákok elvárásainak is.

A mai gyerekek a legfontosabbnak azt tartják, hogy érdekes és élvezetes legyen a tanár mondandója, szeretnék magukat jól érezni.

A szakmai hozzáértés, a jó tanár alapvető ismérve. Legyen igazságos, mert egy-egy konkrét eset után a gyerekek bizalma megrendül a tanárban. Fontos, illető tud-e fegyelmet tartani. Szuper tanárrá válni nem egyszerű. Gyakorlással és munkával viszont elsajátítható; bárkiből lehet „szupertanár”. Az ilyen mindig képes megújulni, sosem válik unalmassá. A szupertanár foglalkozik azzal is, ami a gyerekeket aktuálisan érdekli. A ők változatosságot visznek az órákba. Elébe mennek az unalomnak. A szupertanár kritikusan áll a világhoz, önmagához, az új módszerekhez. Ők szeretettel fordulnak a gyerekekhez és minden percet kihasználnak a tudás átadásáért.

 

Akár hiszik, akár nem, a tanárok jólléte hatással van a tanulók eredményeire. A tanár boldog, ha eredményes és sikeres. Ez motiválja pedagógust arra, hogy tovább dolgozzon a következő sikerekért. Sajnos a tanárok alulfizetettek.

Talán meglepő lehet, de nem ez az elsődleges abban, hogy valaki elégedett-e a munkahelyével. Bizony, a jó szó sokszor többet ér (érne) a pénznél, csak sok munkáltató még mindig nem tudja ezt, vagy nem érzi a súlyát. Többször kellene: köszönöm. Erkölcsi elismerés, dicséret nélkül ugyanis a munka gépiessé válik.

A pedagógusok munkájában az egyik legnagyobb kihívás az, hogy a gyerekek érdeklődését, kíváncsiságát felkeltsék, illetve fenntartsák náluk a tanulási kedvet. Ha ez sikerül, az bizony boldoggá teszi a tanárt, akinek eleve fontos, hogy hasznos, értelmes munkát végezzen a sok adminisztráció helyett.

 Amikor pedig a gyermek megérti az anyagot, vagyis sikerül a tudásátadás, az egy tanár számára nem más, mint magának a küldetésnek a teljesítése.

Bár a tanító, a tanár egyedül áll a tábla előtt, ez bizony testületi csapatmunka.– ott áll az egész kollektíva. Az még nem minden, ha a tanítványai is szeretik az embert, muszáj, hogy a kollégáival is kijöjjön. A nekik nyújtott segítség, támogatás – vagy épp a tőlük kapott együttérzés, elfogadás egyaránt része a munkának.

Nekem szerencsém volt az életben. Számtalan pedagógusnapi ünnepély részese voltam. Már általános iskola harmadik osztályában eldöntöttem, tanár leszek, mert olyan szerettem volna lenni addigi ismereteimmel, mint akkori tököli osztályfőnököm, Unyi József volt. Annyi év távlatában nagy szeretettel őrzöm a nevét, volt tanáraimét és a tököli iskoláét.

Nekem a Fáy András Szakközépiskola, mai nevén Szakgimnázium továbbra is szentély, ahol 40 évig művelhettem azt, amit nagyon szerettem.

Mit kérhetek a ma szülőjétől, gyermekétől. Ne szégyelljék ünnepelni azokat a pedagógusokat, akik akarva, akaratlanul egyengetik a gyermeket az élet rögös útján. Még, ha nem mindenki képes szuper tanár vagy óvónő lenni, mindenkitől lehet valamit tanulni. Legyen e néhány sorom elismerés, biztatás és köszönet a ma pedagógusainak! A pályát szeressék szenvedéllyel! Mert munkájuk eredménye sok szív rejtekén, hosszú évekig ottmarad.

 

Összeállította és írta:

 

2018-05-31                                Pletser József nyugdíjas, címzetes igazgató, a Fáy András Szakközépiskola Érdemes Tanára, Aranykatedra elismerésben részesült, a Magyar Köztársaság Arany Érdemkereszttel, Apáczai Csere János díjjal kitüntetett pedagógusa

 

Forrás: Internet

https://youtu.be/OlzNIdp1crw

 

Kosztolányi Dezső:

Tanár az én apám

Tanár az én apám. Ha jár a vidéki
városban, gyermekek köszöntik ősz fejét,
kicsinyek és nagyok, régi tanítványok,
elmúlt életükre emlékezve, lassan
leveszik kalapjuk. Mint az alvajárók,
kik másfelé néznek. Hentesek, ügyvédek,
írnokok, katonák, s olykor egy országos
képviselő is. Mert nagy az én családom.
Nagy az én családom. Kelettől nyugatig,
nyugattól keletig. Nagy a mi családunk.
Mikor vele megyek, fogva öreg karját,
vezetve az úton, a szívem kitágul,
s szívek közt énekel elhagyatott szívem.
Az én édesapám az emberek apja,
s én az emberek testvére vagyok.

Ady Endre:

A MAGYAR TANÍTÓKHOZ

Itt volna hát a szent, a várt Szélvész,
Tespedt tavat mely fenékig zavar?
Alázását ki oly bűnösen tűrte,
Lázad hát már az Élet alágyűrtje,
A tanító, a legrababb magyar?

Gyújtatott lelkek víg mécsesének,
Ott, hol Sötét ül várost és falut
S hol eped fényért cellák milliója,
Magyar sivatag magyar tanítója
Rabok között rabként senyvedt, aludt.

Bús ébredők! A naphoz az arccal,
Pusztul ez ország s az idő repül
S kik hívattatok vezérül a népnek,
Ne maradjatok gyáva csőcseléknek:
Úri gazságok jobbágy őre ül.

Ha itt a Szélvész, szívet elébe,
Ha itt az óra, verjen hangosan:
Szélvész verte, szép, nagy szívekre vár itt
Egy sötét ország, melynek páriáit
Nem mentheti már, csak szélvész-roham.

S ha itt van már a szent, a várt Szélvész,
Köszöntjük ezt a zárka-nyitót.
Lelkünknek fényét ezer éve orzák,
Kapja meg végtén szegény Magyarország
A szabadító magyar tanítót.

 

Kányádi Sándor: Kicsi legény, nagy tarisznya

Horgas inamat verdeső
tarisznyámban palavessző,
palavessző s palatábla…
Így indultam valamikor
legelőször iskolába.

Le az utcán, büszkén, bátran
lépdeltem a tarisznyámmal.
-Hova viszed, ugyan biza’,
azt a legényt, te tarisznya?-
Tréfálkoztak a felnőttek,
akik velem szembejöttek.

Máskor pedig ilyenformán
mosolyogták a tarisznyám:
-Éhes lehet a tudásra
az, kinek ilyen hosszú,
ilyen nagy a tarisznyája.

De csak mentem, még büszkébben,
míg az iskoláig értem.
Az iskola kapujában
gyökeret vert a két lábam.

S álltam, míg csak bátorító
szóval nem jött a tanító.
Rám mosolygott: -Ej, kis legény,
gyere, fiam, bátran, ne félj!

Kézen fogott, bevezetett.
Emlékszem, be melegem lett…
Évek teltek, múltak, de még
most is érzem olykor-olykor
jó tanítóm meleg kezét.

Füle Lajos: Pedagógus

Én nem tudom, milyen erő kell
hozzá, de több kell az enyémnél.
Olykor el-eltűnődöm én is,
mit is jelent húsz-harminc szempár
fénylő tükörtermében élni,
hol éle van minden igének,
árnyéka van minden hibának,
hol húsz-harminc sötétkamrában
hívják elő folyton a percek
éles, kemény, hiteles képét.

Könnyű nekünk beszélni ezt-azt,
nagy szavakkal egymást dobálni,
de ő, kinek minden szavával
megannyi kis magnetofon zeng
tele otthont, utcát, jövőt, ő
felelősség nehéz vasával
vértezve jár, s – bár tán nem érzi –
hétköznapok nagy hőse köztünk,
szebb holnapok jobb emberéért
titkon vívott nehéz csatáknak
ismeretlen, hős katonája!

Mikor fogunk szobrot emelni,
s fogunk-e hát neked, magunkban,
“LÉLEK SZOBRÁSZA”:
PEDAGÓGUS?!

 

A MAGYAR HŐSÖK EMLÉKNAPJA

     A Magyar Hősök Emléknapját 2018. május 27. én vasárnap tartják meg Magyarországon, és szerte a nagyvilágban ahol magyarok élnek. Ez az emléknap a szabadságért, a függetlenségért és a fennmaradásunkért küzdött hazafiak emlékünnepe. A HŐSÖK emlékünnepét az 1924. évi XIV. törvénycikk rögzítette, mely kimondta, hogy „minden esztendő május hónapjának utolsó vasárnapját (…) a magyar nemzet mindenkor a hősi halottak emlékének szenteli.” Majd a 2001.-ben elfogadott LXII. törvény a korábbi ünnepkört kibővítette mindenkire, akik vérüket ontották, életüket kockáztatták vagy áldozták Magyarországért.” A Tököli Civil Kontroll Egyesület az alábbi versválogatással kívánja kifejezni háláját és tiszteletét mindazok iránt akik „vérüket ontották, életüket kockáztatták vagy áldozták Magyarországért” az I. és a II. világháborúban, valamint az 1956.-os forradalomban és szabadságharcban.

Tóth Árpád:

KATONASÍR

(A kárpáti harcok idejéből)

Magányos sír a keskeny, elhagyott
Völgyben, keresztje ferde már, veszendő,
De gyapjas hó a vállát – enyhe kendő –
Szelíden védi, s rojtul ráfagyott

Kis jégcsapok gyémánt dísze ragyog:
Míg lent a néma bíborban derengő
Mélységben zárt szemekkel és merengő
Arccal nyújtózik egy ifjú halott.

Ha véres szemmel s arany nap-sisakban
A hajnal újra a hegyekre csattan,
Pihenj, kedves, nem kell már harcra szállnod,

Sírod felett még bús moraj lebeg,
De te feledd az ágyút már, – te álmodd:
Hazaértél, s ugat vén, hű ebed…

Gyóni Géza:

Csak egy éjszakára…

Csak egy éjszakára küldjétek el őket;
A pártoskodókat, a vitézkedőket.
Csak egy éjszakára:
Akik fent hirdetik, hogy – mi nem felejtünk,
Mikor a halálgép muzsikál felettünk;
Mikor láthatatlan magja kél a ködnek,
S gyilkos ólom-fecskék szanaszét röpködnek,

Csak egy éjszakára küldjétek el őket;
Gerendatöréskor szálka-keresőket.
Csak egy éjszakára:
Mikor siketítőn bőgni kezd a gránát
S úgy nyög a véres föld, mintha gyomrát vágnák,
Robbanó golyónak mikor fénye támad
S véres vize kicsap a vén Visztulának.

Csak egy éjszakára küldjétek el őket.
Az uzsora garast fogukhoz verőket.
Csak egy éjszakára:
Mikor gránát-vulkánizzó közepén
Úgy forog a férfi, mint a falevél;
S mire földre omlik, ó iszonyú omlás, –
Szép piros vitézből csak fekete csontváz.

Csak egy éjszakára küldjétek el őket:
A hitetleneket s az üzérkedőket.
Csak egy éjszakára:
Mikor a pokolnak égő torka tárul,
S vér csurog a földön, vér csurog a fáról
Mikor a rongy sátor nyöszörög a szélben
S haló honvéd sóhajt: fiam… feleségem…

Csak egy éjszakára küldjétek el őket:
Hosszú csahos nyelvvel hazaszeretőket.
Csak egy éjszakára:
Vakító csillagnak mikor támad fénye,
Lássák meg arcuk a San-folyó tükrébe,
Amikor magyar vért gőzölve hömpölyget,
hogy sírva sikoltsák: Istenem, ne többet.

Küldjétek el őket csak egy éjszakára,
hogy emlékezzenek az anyjuk kínjára.
Csak egy éjszakára:
Hogy bújnának össze megrémülve, fázva;
Hogy fetrengne mind-mind, hogy meakulpázna;
Hogy tépné az ingét, hogy verné a mellét,
Hogy kiáltaná bőgve: Krisztusom, mi kell még!

Krisztusom, mi kell még! Véreim, mit adjak
Árjáért a vérnek, csak én megmaradjak!
Hogy esküdne mind-mind,
S hitetlen gőgjében, akit sosem ismert,
hogy hívná a Krisztust, hogy hívná az Istent:
Magyar vérem ellen soha-soha többet!
– Csak egy éjszakára küldjétek el őket.

(Przemyśl, november.)

Forrás:
Magyar versek könyve
Szerkesztette: Horváth János
Második, bővített kiadás
Budapest, 1942
678-679. oldal

A költő adatai ugyanezen kötet 753. oldalán:
Gyóni Géza, 1884-1917. Családi nevén Áchim.
A Pest megyei Gyón szülötte; ott volt gyakornok a községházán, azután a közigazgatási tanfolyam elvégzésével
Alsódabason, a szolgabíróságnál.
A világháború jeles katonaköltője. Przemyśl ostromakor, 1915-ben orosz fogságba került s a krasznojarszki fogolytáborban halt meg.

Bujdosó Ágnes:

Don-kanyar
Boldog emlékű unokabátyámnak, Áronnak,
aki csak röviden mesélhetett, soha többé nem
tiporhatott ösvényt imádott erdélyi havasai hátán.
Derű bolyong, bánat virraszt.
Az éj lakói ugyanazt
a lidércálmot pergetik
szemem elé s én hajnalig
űzöm a káoszt, hangzavart:
látom ismét a D o n – k a n y a r t.
Ez volt a borzalmak tele.
Oly’ népnek vagyok gyermeke,
kit ezredéves átok ver:
idegen kézben játékszer,
hát kedve szerint csűr-csavar.
Ez az átok szült, D o n – k a n y a r.
Újra éled az iszonyat.
Az emlékek nem alszanak.
Mesél, mesél, ki visszatér …
s már rám borul a messzi tél,
csontkarjával gyötör, sanyar.
Elém vetíted, D o n – k a n y a r.
Az ismeretlen, puszta táj,
hol bőven arat a halál,
a fagyhalál, az éhhalál…
farkas üvölt s undok sakál
félig holtak húsába mar.
Kegyetlen gyilkos, D o n – k a n y a r.
Ártatlan lelkek kúsznak ott
a szűz hóban. Járatlanok
az utak. Semmibe vezet
az ismeretlen rettenet.
Dühödt szél hóvihart kavar.
Rút sírjuk leszel, D o n – k a n y a r.
Néha előragyog a Nap,
a csonkok térdre hullanak,
felsejlik a halleluja,
közéjük száll az ég Ura –
de a fagy inakat csavar …
Úr csak te lehetsz, D o n – k a n y a r.
Egybefolynak már a napok,
gyomor kenyérért csikorog,
kiről lerohadt a kabát,
remény nélkül adja magát
a hónak át és csakhamar
elnyeled őket, D o n – k a n y a r.
Megszűnik itt a múlt, jelen,
a szenvedés időtelen.
Tudatuk lassan elapad,
a hókristály arcukba csap,
már senki semmit nem akar…
nihil tölcsére, D o n – k a n y a r.
Csak előre! Aki megáll,
átöleli a fagyhalál.
Fagyott a kéz, fagyott a láb,
az orr fagyottan csak levál
helyéről. Elgurul hamar.
Kínok háza vagy, D o n – k a n y a r.
Itt nincs segítség, nincs tanács,
pőre talpon se rongy, se más,
nincs cél, nincs vágy. Menetelés
közben fakérget vág a kés
s nem érzik már csípős, fanyar
keserű ízed, D o n – k a n y a r.
És mégsem győzöl teljesen!
Kéz, láb nélkül, sebhelyeken
takarót hordva, visszajött
pár élve maradt, megtörött
lelkű, hírt hozó gyászmagyar.
Élő csodák ők, D o n – k a n y a r.
Ezért éber az éjszakám.
Ne álmodozz te sem, hazám!
Ébredj s a múlt kárán okulj!
Vétkekbe vissza sose hullj!
Tisztán lásd, mit rejt, mit takar
szemfedővel a D o n – k a n y a r!
Nem szolga vagy! Szabad maradsz,
ha önmagadra számítasz!
Büszke saját múltadra légy,
példát erényeinkről végy!
Kit nem más köpenye takar,
nem bír azzal a D o n – k a n y a r.
Ne a különbséget keresd!
Fajod, bőrszíned, Istened
magánügy. E g y s é g az erő.
Szabad csak az, ki egyenlő
eséllyel indul. Halld, magyar:
ezt üzeni a D o n – k a n y a r.
Az egyesülés – hatalom.
Széthúzás ügyes alkalom
idegen kézért esdeni.
Ma országot kell menteni!
Űzd el, ki megoszt, szétzavar!
Bús vége, lásd a D o n – k a n y a r.
Hajnalodik. Reményem ég
s hitem biztat: tanulni még
nem késő. Ezt a nemzetet
múltra építve menti meg
a nép, mely él s jövőt akar!
Mementó maradsz, D o n – k a n y a r.

1943.

Dalszöveg

Hova tűnt a sok virág, mely ott nyílt a réten,
hova tűnt a sok virág, vélük mi lett?
Hova tűnt a sok virág, lányok téptek bokrétát…
Ó, mondd, ki érti ezt, ó, mondd, ki érti ezt?

Hova tűnt a sok leány, bokréták a kézben,
hova tűnt a sok leány, vélük mi lett?
Hova tűnt a sok leány, gyűrűt váltott mindahány…
Ó, mondd, ki érti ezt, ó, mondd, ki érti ezt?

Hova tűnt a férfinép, ujján új a gyűrű még,
hova tűnt a férfinép, vélük mi lett?
Hova tűnt a férfinép, indulóra büszkén lép…
Ó, mondd, ki érti ezt, ó, mondd, ki érti ezt?

Hova tűnt a sok vitéz, ki oly büszkén lépdelt,
hova tűnt a sok vitéz, vélük mi lett?
Hova tűnt a sok vitéz, minden ház egy sírra néz…
Ó, mondd, ki érti ezt, ó, mondd, ki érti ezt?

Hova tűnt sok néma sír, házak közt a mélyben,
hova tűnt sok néma sír, vélük mi lett?
Hova tűnt sok néma sír, nyílik már a gólyahír…
Ó, mondd, ki érti ezt, ó, mondd, ki érti ezt?

Hová tűnt a sok virág

Előadó: Kovács Erzsi

Zeneszerző: Seeger Peter

Szövegíró: Hickerson James Fraser

Seeger Peter

Magyar szöveg: Kalmár Tibor

https://www.youtube.com/watch?v=z49T8qsgz0A

 

Tollas Tibor:

Október 23.

Rian a föld, a falak dőlnek,
Kék harsonákkal zeng az ég.
S barlangjából a dohos kőnek
Az ember újra fényre lép.

Fonnyadt testünket záporozza,
Sápadt arcunkra hull a nap,
S szédülten, szinte tántorogva,
Szabadság, szívjuk sugarad.

Sötétből tárul ki a szívünk:
Nyíló virág a föld felett.
A szolgaságból fényt derítünk,
Fegyver nélkül is győztesek.

 

Kozma László:

  1. November 7.
    (Gérecz Attilához)

Ki kezet nyújtott a halálnak
Jól van, öreg, most indulunk!
Úgy, hogy a halál belesápadt
S elrántotta a puskatust,
A fegyvert, amely célba vette
S befogta már a gömbkeresztbe.

A lövés házfalba csapódott
De a fiú csak nevetett.
Arcáról törölt pirosló port
Mellyel véreztek a kövek.
A lánctalp lángolva csikorgott
S ő új palackot készített.

Mi van, öreg, hát beijedtél?
Halálnak hetykén odaint.
Száll kezéből Molotov-koktél
S egy lövés célt téveszt megint.
De komorabb az arc, a csont-él
Ahogy a fiúra tekint.

Mint szörnyetegek, ősi csorda
Dübörög újabb tankcsapat.
A géppuskájuk egyre szórja
A halált termő magvakat.
A torony fordul: ölni, ölni!
Ágyú dördül, mely messze hord
De az sem tudta letörölni
Ajkáról a végső mosolyt.

Mert akit négyszer eltemettek
Ezerszer új életre kél.
Virágzik fáin a tereknek
Füttyös szelekben ő kísér.
Kék pillantással néz szemedbe
S a némasága megítél.

Kiss Dénes:

Átlőtt szívvel

Október 23. emléke

A fiúk előttem vonulnak
Mellükön lőtt seb a kokárda
Fiúk ti édes kis suhancok
ezért jöttetek a világra?!

Hosszú, hosszú a menetetek
Vonultok megszentelő őszben
Fiúk ez a ti ünnepetek
örök fényeskedő s időtlen

Kisöcséim vonuljatok csak
arcotokon sírgyertyák fénye
Legkülönbjei suhancoknak
legenda lesztek ezer évre!

A fiúk előttünk vonulnak
hősei a leggyönyörűbb ősznek
Vérvirágos kokárdát hordnak
és átlőtt szívükkel is győznek!

 

 

Dalszöveg

A Józsefváros mélyén, hol sötétek a fények
Egy szőke lányt neveltek az ’50-es évek
A Kárpáthyék lánya félig volt csak árva
Az apja eltűnt, s a család hiába várta

A Józsefváros mélyén, hol a házak összebújtak
Ki tudta ’56-ban, mit hoz a holnap
A Kárpáthyék lánya a randevúra várva
Egész nap egy dalt dúdolt magába’

A Józsefváros mélyén, hol a házak összesúgtak
A viharban egy lányszív lángra gyulladt
És együtt mentek el a sarki cukrászdába
S a fiú befizette egy Stefániára

A Kárpáthyék lány, egy dalt dúdolt magába’
Mikor egy nap a ház rádőlt a cukrászdára
A Kárpáthyék lánya egy dalt dúdolt magába’
Mikor az első szerelmét hiába várta

A Józsefváros mélyén, hol a házak összedőltek
Ma toronyházak állják útját a fénynek
A Kárpáthyék lánya kinn él Amerikába’
Van autója és New Jerseyben háza

A férje francia és van két nagy fia
A nagyobbik egy new wave banda sztárja
Vannak bizonyos esték, mikor csönd borul a házra
És ő egy régi dalt dúdol magába’

A Kárpáthyék lánya egy dalt dúdol magába’
És emlékezik a régi cukrászdára
A Kárpáthyék lánya egy dalt dúdol magába’
És az első szerelmét újra várja

A Kárpáthyék lánya ma kinn él Amerikába’
Van autója és New Jerseyben háza
A Kárpáthyék lánya egy dalt dúdol magába’
És látogatóba jön Magyarországra

A Kárpáthyék lánya elmegy a cukrászdába
És befizet harminchárom Stefániára

Kárpáthyék lánya

Előadó: Koncz Zsuzsa

Zeneszerző: Szörényi Szabolcs

Szövegíró:Bródy János

https://www.youtube.com/watch?v=2CSeghnIhPU

 

Tököl, 2018. május 25.                       Szeretettel ajánlja:

A Tököli Civil Kontroll Egyesület

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Pünkösdi versek

Dsida Jenő:

Pünkösdi várakozás

Kész a világ,
feszült, ünnepi várás
dereng felette.
Halotti csend. Csak néha, néha
sóhajt az Isten lelke.

Kimérve minden pálya
megtöltve minden lélek-lámpa,
ahol csak úr a lét…
De jaj, sötét van,
mélységes iszonyú sötét!

A zordon tömeg-árnyék
némán zokogva kering útjain,
s csak egyet tud és egyet érez,
Most váratlanul vágyon megvonaglik
és felzúg Istenéhez:
Betelt az idő!
Sugarat, fényt, szint adj nekünk,
mert epedünk!

Fényesség nélkül oly sivár az élet!
Nagy Alkotónk, óh, mondd ki szent igédet
Legyen világosság!…

És ismétlik mindig erősebben
a felviharzott éteren keresztül
és felharsan az egek harsonája
s a végtelennek zsolozsmája zendül
zsibongva, zsongva…

És nagy szavát az Úr – kimondja!

Szuhanics Albert

Jézus megígérte

Ötven nap húsvéthoz,

mind együtt ülének,

az összes apostol,

ki kedves szívének.

Jézus megígérte,
eljő a szentlélek,
kitöltetvén rájuk,
nagy csodák történnek…

Párthus, méd és zsidó,
római és görög,
csoda történt vélük,
nyelvük másként pörög…

Angyaloknak nyelvén
van, ki megszólal ott,
még az is beszédes,
ki eddig hallgatott!

De hol az igaz csoda,
ami a legnagyobb?
Mert hogy írás szerint
magyar nem szólal ott!

Most van való’ Pünkösd,
legyünk büszkék rája,
mert szent anyanyelvünk
a világ csodája!

Az igaz magyar nyelv,
léleknek harsona,
benne van az ige,
amely Isten szava!

Ige és ígéret,
örökség, s bennünk él,
mert az aki magyar,
szeret, hisz és remél.

Krisztus urunk, vettünk,
hitet, engedelmet,
megéltünk, magyarként
rengeteg keservet.

Szent lelked csodát tesz,
vigasztal bennünket,
őrizi, megtartja,
mi árva népünket.

Reményik Sándor: Pünkösdi szomorúság

A Lélek ünnepén
A Lelket lesem én.
A Lelket, amely több,

mint költemény.
A Lelket, amely sosem volt enyém.
A Lelket, amely sosem lesz enyém.
A Lélek ünnepén
Szomorún zendül egyetlen igém:
“Hogy születhetik újjá, aki vén?”…

Bódás János:

Szentlélek, szállj alá!

Szent Lélek szállj alá:
erő, kincs, égi fény.
A világ oly gazdag,
és mégis oly szegény!
Hatalmasoknak, kik
vezetik a népet,
s fegyver van kezükben,
adj nagy bölcsességet.
Űzz el szívekből
vad haragot, sértést,
népek s egyesek közt
teremts egyetértést.
Annyi még az önzés,
a gyűlölet: – vedd el!
Tölts be minden szívet
emberszeretettel.
Krisztus indulatját
vidd a földre szerte,
Te uralkodj bennünk
békességnek Lelke.
Élni vágyunk, mégis
veszni készül minden,
mentsd meg a világot
Szentlélek Úr Isten!

Reményik Sándor

Pünkösdi királyok

Pünkösdi királynak

Fejébe szállt vére,

Féltékeny a hatalmára,

Azt se tudja, hamarjába

Mit csináljon véle.

Pünkösdi királynak

Sok a katonája

Mégis nádszál a jogara

Papír koronája,

Festett aranypapír koronája.

 

Pünkösdi király most

Ül az orzott kincsen,

Neki mindene van,

Nekünk semmink sincsen

Csak ez az egy életünk,

Csak ez az egy halálunk,

Csak az igazságunk.

Dejszen lejár pünkösd,

Piros pünkösd, fekete ünnepnap,

Azután nézheti

Ki-ki miből mit kap.

Dejszen lejár pünkösd,

Le kell tenni koronát, palástot,

Ünnep után, csúnyán

Futnak majd a pünkösdi királyok.

Ki marad úr itt,

Elválik, elválik,

Bár sors verte népünk,

Mi élünk, nem félünk,

Mert a mi kezünkben

Még a koldusbot is kivirágzik!

Téglás-Hajós Éva

  Pünkösdi szonett

Ott ülnek ők, magukra hagyottan,
a csüggedt-gyáván összebújók,
az arcukra titkon kámzsát húzók,
vacogó félelembe fagyottan,
legott rohanó szél vad erejétől
zúgva hasad fel a menyei kárpit,
s lángnyelvek ragyogó tüze válik
férfi-merészség véd pajzsává. Hevétől
olvad a dermedt szó, hittel hirdetik
– útjukat fehér galambok követik –
száz nép nyelvén a Mester tanát.
Kellenének most is láng-szemű fények,
hogy Földünkön értse milliárd lélek
a tűz-áldotta Béke szavát

Benedek Elek

 Pünkösdi harangok

 

Olyan szépen cseng a harang,
mintha nem is harang volna,
hanem ezer harangvirág
Imádságos szava szólna.

Piros pünkösd vasárnapján
Piros rózsa nyíl a kertben,
Kis szívünkben tiszta öröm
Imádsága énekeljen.

Piros pünkösd vasárnapján
Szálljon reánk a szentlélek,
S térde hullva mondjunk hálát
A mindenség Istenének.

Pósa Lajos: Piros pünkösd napján

Kivirított a rózsafa
Piros pünkösd hajnalán,
Falu végén fehér kis ház:
Ott lakott az én anyám!

Falu végén fehér kis ház,
Fecskemadár, gyer oda!
Százszorta szebb, majd meglátod,
Mint a legszebb palota.

Én Istenem, áldó kezed
Tartson azon a kis házon!
Eresz alatt villás farkú
Vidám fecske tanyázzon!

2018.05.17                Ünnepeljenek szeretetben!

Ezt kívánja a tököli Civil Kontroll Egyesület