A ló, a mi barátunk

A ló

Az ember leghűségesebb, egyik legősibb és legtökéletesebb háziállata, társa a négylábú, nagy patájú állat. A lónak több mint 300 fajtája ismert, amely az ember számos igényét elégíti ki. . A Földön 4000 emlősfaj él, és ebből 12 lett háziasított. Köztük van a ló is. A lófajtákat három csoportba sorolják vérmérséklet szerint: melegvérű lovak, hidegvérű lovak és nemes vérű lovak. Néhány ismertebb fajta: Akhal-Tekini,  angol telivér, angol-arab telivér,andalúz ló. Továbbá kisbéri félvér,  mezőhegyesi félvér, nóniusz, holstein, hucul, gidran, shagya, lipicai, arab telivér, fríz, muraközi, stb.

 Bátor ember volt, aki elsőnek megülte a lovat: ezzel egy olyan partnerre tett szert az emberiség, ami lehetővé tette a gyors helyváltoztatást, ezáltal a civilizációk terjeszkedését. A kerék feltalálásával pedig csak még gyorsabbá válhatott ez a folyamat. I.e. 2000 környékén a ló vontatta gyors harci szekerek a legfélelmetesebb harci eszközök. Az egyiptomi fáraók hihetetlen hatalmának pedig fontos szimbólumai voltak a lovak vontatta szekerek. Az új uralkodó beiktatásának elengedhetetlen része volt a „kocsikázás” az ujjongó tömeg előtt. Gondoljunk csak az Iliász két érzelgős és bölcs lovára, Baliosra és Xanthosra – a lovat még inkább a hatalom és a gazdagság jelképévé tette, ami annyiban ártott a lónak, hogy az ember egyre kevésbé volt képes őt állatként, vagyis természetes valójában látni. A középkorban a lovon ülő király, herceg, lovag volt a gazdagság és a hatalom szimbóluma. Cortez spanyol konkvisztádor tizenhat, Kolumbusz Kristóf harminchat lovat vitt magával az Újvilágba: a mai Amerikában élő lovak őseit. Jól példázza a lovak helyzetét az alábbi Erzsébet-kori mondás is: „Anglia a nők paradicsoma, a férfiak tisztítótüze és a lovak pokla”.

  A lovak katonai pályafutására az első világháború tett véres pontot: egyetlen napon mintegy 6000 ló veszett oda a harcmezőn. A lovak „isteni” magasságba emelkedtek: ez is bizonyíték arra, hogy milyen erős érzelmeket képes a ló az emberből kiváltani, sokszor a saját vesztére: a lóáldozatok nagyon sok állat életébe kerültek – az i.e. ötödik században egy kínai uralkodó temetésekor például 600 állatot öltek le.

Ma, a 21. században a ló többnyire megbecsült sporttárs, az emberiség elkezdte törleszteni régi adósságait, és egyre inkább terjednek a lóval való természetes bánásmód módszerei, melyek a ló természetes igényeit, kommunikációját és képességeit veszik figyelembe. Őket nevezi a média „suttogóknak”. Az elnevezés mögött egy régi mondás húzódik: „a jó tréner meghallja, amit a ló mond – az igazi tréner azt is meghallja, amit suttog”, tehát nem arról van szó, hogy az ember megbabonázza a lovat, és trükkökkel készteti arra, hogy vele együttműködjön: a kulcs a ló testbeszédének és tulajdonságainak megértése, és a harmonikus együttműködés.

A ló dolga az ember mellett alig változott az évezredek során. Az ember munkára fogta és utazott rajta. Csak az utóbbi pár száz évben, a lóversenyek és a lovasjátékok elterjedésével lett újabb feladata. Az ember történelmi fejlődése szorosan összekapcsolódik a lovak fejlődéstörténetével. A lovak ábrázolását és később a lovagló ember ábrázolását barlangrajzokon figyelhetjük meg először. A lovas és a ló együttese később megjelenik festett edényeken, agyagtáblákon, szobrokon is. Az ősemberek a lovat eleinte húsáért, bőréért vadászták, később a fogságba ejtett állatok az ember környezetét megszokva kezessé váltak és alkalmasakká arra, hogy terhet, később magát az embert hordjanak a hátukon. Kr. e. 2000-ben már harci szekerek húzására használtak a lovakat. Hátaslóként való hasznosításuk első i. e. 1200-ból származnak.

Lótartással legelőször az eurázsiai sztyeppéken élő nomád népek foglalkoztak, a leghíresebb lovas nép a mongol volt. A ló katonai jelentőségét a nagy hódító, Nagy Sándor is felismerte, az ő lova Bukephalosz volt az első ló, amelyről történetek maradtak fent.

Az ember a föld különböző tájain honos fajtákat háziasította, hogy az elvégezendő feladatra a legalkalmasabbat tudja felnevelni. A különböző célra különböző lófajták váltak be. Így például mezőgazdasági munkára a nálunk muraközinek nevezett robusztus erőgépszerűek, lóversenyeken az angol telivérek, katonaságnál a porosz lovak.Ma már tenyésztenek nagyon szép, kistermetű törpelovakat kizárólag hobbiból, vagy azért,mert jól mutatnak az udvaron. Az ősi magyar ló, amely a tatárjárásig volt elődeink hervadhatatlan érdemeket szerzett lova, e nagy katasztrófa alatt megsemmisült. IV. Béla királyunknak mindent újra kellett kezdeni, így a lótenyésztést is. Mátyás király idejében ismét fénykorát éri el a lótenyésztés, amelyet azonban megint egy szörnyű csapás, a török elözönlés semmisít meg. A három részre szakadt ország (az erdélyi fejedelemség, a királyi Magyarország és a török hódoltság) a lótenyésztésben is eltérő szerveződést mutat. Az erdélyi fejedelemség gazdasága, kereskedelme talál magára a leghamarabb. Élénk kapcsolatot tart a Kelettel, s ennek a lótenyésztés egyik haszonélvezője.A királyi Magyarország főúri méneseibe is eljutott a keleti lovak jó híre, amely az ősi magyar ló erényeit támasztotta fel (keménység, kitartás, gyorsaság, ellenálló-képesség). Az ország legelesettebb területe a török hódoltság volt, de e terület lovai érintkeztek, keveredtek leginkább az arab, a berber, a szíriai (keleti) lófajtákkal, amelyeket a török hódítók közvetítettek. A magyar temperamentumnak, mentalitásnak ez a típusú ló felelt meg a leginkább. De az is igaz, hogy a körülményeknek, az állandó csatározásnak, a katonai virtusnak, a gyors rajtaütésnek is e ló, ez a használati típus kedvezett. Nincs tehát csodálkozni való azon, hogy szinte 200-300 éven át ló ideálként az arab szerepelt nálunk. Mind fajtatisztán, mind az erdélyi és a magyar lóval keresztezve, korának nagyszerű katonalova, amelyet nemcsak tenyészteni, de “megszerezni” is nagy dicsőség volt. Mint ajándéktárgy – a diplomácia nyelvén – a legnagyobb megtiszteltetést jelentette. Az arab vér nagymérvű elterjedése magyarázza, hogy a középkori lovaink nemcsak teljesítményben (katonai), de szépségben is kitűntek a környező népek lovai közül. És ez a különleges helyzete nem szűnt meg a spanyol-nápolyi lovak (lipicai) idejében sem – az 1700-as években – sőt még az angol telivérrel nemesített tenyésztésünket is – 1814-től – át-meg átütötte az arab.A tényészirányt a XVII. századig a közszükség (a honvédelem) szabta meg. Az élenjárók a főúri ménesek voltak. Hogy ezekre is milyen tenyésztési kényszer nehezedett, azt egy törvény ismerteti. Eszerint az “Úri birtoki ménes, ha 50 lóból áll ingatlannak tekintendő, az örökösök között osztás tárgyát nem képezheti, hanem nemzedéken át a fekvő birtokkal együtt az öröklésre jogosult családfőre száll.” Természetes, hogy az apaállat-megválasztás és -tartás is a birtokos joga volt. Ezért eddig nehezen követhető nyomon a tenyésztett fajta-, illetve fajtaváltozás. De amikor a városok és a községek gondja lett az apaállat-ellátás, már valamivel áttekinthetőbb a kép.

A Rákóczi-szabadságharcot követően pedig egészen megváltozott az élet. Mind a nemesi életforma, mind a ló használat más lett. A végvári élet – a felrobbantott várak – helyett kastélyokat építettek a főurak és az udvari pompát, a barokk stílust kezdték utánozni még a lótenyésztésben és a ló használatban is, s a spanyol-nápolyi fajták és a kocsizás jött divatba. A köztenyésztés lova viszont a XVIII. századig nagyon leromlott, mert a hadsereg ló ellátását ez a réteg viselte. Az 1760-as évek derekán kezdett országosan javulni a lótenyésztés helyzete, mert az uralkodók (Mária Terézia és II. József) rájöttek, hogy a Monarchiát jó katonalóval leginkább Magyarország láthatja el. A fellelhető magyar lónál azonban nagyobb és erősebb típus kialakítására ösztökélték a megyéket, majd a hatékonyabb segítség végett állami méneseket szerveztettek (Mezőhegyes 1785, Bábolna 1789 stb.). Az ezekből kikerülő ménekkel a bécsi Haditanács igényének megfelelő katonalovakat (ausztriai könnyű fegyverzetű lovasság, honvédség, nehezebb vasas és vértes lovasság a hadi szekerezés céljára) állíttathattak elő. Amikor az állami ménesbirtokok tenyésztették ki a méneket és az állam szervezte meg a fedeztetési állomásokat, már pontos adatok vannak a tenyésztett fajtákról.

Az 1867-es kiegyezésig a magyar lótenyésztésnek sok gazdája volt. Beleszólási joggal rendelkezett a Magyar Földművelési és Hadügyminisztérium, az Osztrák Földművelési és Hadügyminisztérium és a Közös Hadügyminisztérium. Mezőhegyest, az osztrák katonai ménest 1869-ben a Magyar Állam vette át, s bár szervezete ezután is katonai maradt, de a legfelsőbb adminisztráció és tenyésztési ügyintézés a Magyar Királyi Földművelésügyi, Iparügyi és Kereskedelmi Minisztérium vezetésébe került.

A Földművelésügyi Minisztériumban a Lótenyésztési Osztály vezetője Kozma Ferenc lett (1826-1892). Mint volt katonatiszt tudta, hogy a lótenyésztés hazánkban elsősorban a katonai célt szolgálja, de mint Fejér megyei gazdálkodó, a lótenyésztés ügyét-baját a gyakorlatból ismerte. Hosszú (34 éves) munkálkodása alatt megteremtette modern lótenyésztésünk szervezetét, amely több vonalon napjainkig fennmaradt.

Teljes bizonyossággal még nem tisztázódott, hogy a ló nyereg alatti vagy vonóerő-kifejtő hasznosítása volt-e előbb. Mireánk, magyarokra viszont kétségtelenül az jellemző, hogy elődeink nyereg alatt használták az ősi magyar lovat. Nem változott e felhasználás még akkor sem, amikor angol telivérrel nemesítettük lóállományunkat. Mert ugyan kocsi vagy szekér elé is fogták nálunk a lovat, de az nem külön hámos fajta volt, hanem ha az úttalan utakkal nem bírt meg két ló, hármat, négyet, sőt hetet is összefogtak a könnyű lovakból. A ló felhasználása akkor kezdett gyökeresen megváltozni, amikor a mezőgazdaság és az ipar szétszakította a feudális termelési bilincseket, amikor ki-ki magának, saját boldogulásának kovácsa lett. Országon belül nem volt olyan fajtánk, fajtaváltozatunk, amely kifejezetten gazdasági célra alkalmas lett volna. Még a lipicai és a spanyol-nápolyi vérkeveredéssel előállított nóniusz tudott leginkább helytállni a gazdasági munkában, bár hivatalosan ezek is inkább valamilyen katonai célt szolgáltak, az előbbi a felvonulási pompák lova, az utóbbi a trén, tüzérség kiszolgálója volt. Népünk tudatában mélyen beivódott, hogy a ló a nyereg alatt táncoló lónál kezdődik és a rajta-rajtázó huszárlónál be is fejeződik.  A környező világ közben tovább haladt s különböző gazdasági fajták fejlődtek ki, igen tarka változatai az igaerőt kifejtő lónak, mind az erőt, mind a nagyságot illetően (óriási igások, kislovak, pónik). Ezeket külföldön járt hazánkfiai kiállításokon és munkában is láthatták. Hozzánk a szomszédságból került be némelyik fajta, de a hivatalos magyar lótenyésztési politika teljes szigorával gátolta ezek elterjedését. Gátolta, mert a fent említett múlt, a rögünk, klímánk, ló használati szokásaink mellé még a legfelsőbb államigazgatásunk is a könnyű ló (a nyerges, a huszárló) töretlen tenyésztése mellett szállt síkra, mert ilyet a legjobb minőségben és a legolcsóbban mi adtunk a Monarchiának. A ló katonai használatának felszámolódása után csak megkésve, 1958 decemberében szűnt meg a tenyészkörzeti kényszer, azóta az ország egész területén bárhol olyan fajtát, típust tenyészthet bárki, amilyet akar, amelyik céljai eléréséhez szükséges.

Romhányi József: LÓVERSENY

De sok deli mén
a pálya peremén.
Csupa finom formás!
Egyre fogam fenem én!
Húszat tettem tétre,
erre a sötétre.
Másik húszat helyre,
itt e helyre pejre.

Helyén van már mind itt!
S az indító indít.
Most galopp, majd vágta,
mert oldalba vágta
lovát a lovasa vasa a hasán,
most érnek a kanyarba
nyargalva???
De nézni ezt nem élvezet.
Nem látszik, hogy melyik vezet,
egy ember ordít nyersen:
csalás ez a verseny!
Verseny ez a csalás: ordítom fordítva,
s kezemben a “Turf”-ot fordítom ordítva.
Odanézek, s bennem háborog az ebéd
legelöl látni a legsilányabb gebét,
s én csak nézem, nézem elmerengőn:
így tehát elúszott mind a negyven pengőm!
Negyven kerek pengő,
ez hatalmas vagyon!
Üssenek agyon!

Az angol mintájú lóversenyzést hazánkban gróf Széchenyi István és báró Wesselényi Miklós honosította és valósította meg. Mivel a mai, klasszikus lóversenyzés Angliából származik. A versenyek versenye: a Derby. A derbi napon még az angol parlament is felfüggeszti ülését. Az első Derbyt 1780-ban futották. Maga a név onnan származik, hogy 1779-ben a Jockey Club elnöke, Sir Charles Bunbury és Lord Derby elhatározták, hogy versenyt írnak ki hároméves mének és kancák számára. A névadást „fej vagy írás” döntötte el Lord Derby javára, így neve halhatatlanná vált.

  • Galoppversenyzés

A galopp versenyekben a lovak vágtában futnak a cél felé, nyergükben a zsoké irányításával. Ezeken a versenyeken leginkább angol telivérek futnak, amely kimondottan versenyre kitenyésztett lófajta: 900-3200 méter közötti távon a telivérek nem találnak legyőzőre. Megkülönböztetünk sík és ugró versenyeket, az utóbbinál gátak illetve akadályok nehezítik a célba jutást.

  • Ügetőversenyzés

Az ügetőversenyzés nem tekint vissza oly régi időkre, mint a galopp. Erre a versenyfajtára tenyésztették ki az ügetőló fajtát. Hazánkban az 1850-es években rendezték az első versenyeket. A hajtó a kapcsolatot a lóval, a szárral és az ostorral tartja, és ügyelnie kell rá, hogy a ló végig ügető jár módban versenyezzen, a lehető leggyorsabban. A hajtó versenykocsiban, sulkyben ül, amely nem lehet több mint 30 kg.

Ló típusok vérmérséklet szerint

Különböző alkatú, méretű lovakat ismerünk. Ha azt mondjuk, két vagy több ló ugyanahhoz a fajtához tartozik, ez azt jelenti, hogy hasonló tulajdonságokkal rendelkeznek. A lófajtákat vérmérséklet szerint három csoportba soroljuk:

  • melegvérű lovak,
  • hidegvérű lovak,
  • nemes vérű lovak.

A melegvérű lovak az ázsiai kezdetleges házi lovaktól és a tarpántól származnak. Élénk, finom csontozatú fajta, alkatuk sokoldalú hasznosításra utal. A lovak „típusát” a szerint határozzák meg, hogy milyen munkára alkalmasak. A melegvérű lovak személyiségjegyei

  • Gyors hátaslovak
  • Mozgékonyak, hajlékonyak
  • Sportosak
  • Erős hátas- és igáslovak
  • Ha fokozni kell a tempót, a legapróbb utasításra is könnyen reagálnak,
  • Ha lassítani kell, nehezebben reagálnak az utasításokra
  • Más lovak jelenlétében gyakran izgága természetűek
  • Könnyen megrémülnek, hátrahőkölnek

A hidegvérű lovak Észak-Európából származnak, ahol bőven találhatók kövér legelők a hűvös, csapadékos időjárás következtében. Nem csoda, hogy ebbe a fajtába tartozó lovak mind nagy testűek és igen erősek, mint a brabanti vagy belga lovak. A hidegvérű lovak személyiségjegyei:

  • Lassú, puhatolózó járásmód
  • Inkább a mellső lábaikra támaszkodnak
  • Csendesek, nem ijedősek
  • Könnyen alkalmazkodnak az új környezethez
  • Lehetnek sportosak, de ez nem kimondottan jellemző
  • Jól viselkednek
  • Könnyen irányíthatóak
  • Vársárláskor egy lovasnak tudnia kell, hogy melyik a hideg- és melyik a melegvérű ló, és nagyjából azt is tudnia kell, hogy milyen ló illik hozzá a legjobban.

Nemes vérű lovak: az angol-arab egyesíti magában a nemes vérű lovak minden szépségét, finomságát és eleganciáját. Eredetileg a Közel-Keletről és Észak-Afrikából származik, ahol a sovány legelők és a szélsőséges időjárás a kisebb testű, szívós és gyors lófajta kialakulásának kedvezett.

Lófajták listája

Fogatlovak: Azoknak a lovaknak, amelyek fogathúzásra alkalmasak, általában meredekebb a lapockájuk, ezáltal jól felfekszik rá a hám, másrészt a csüdjük is meredekebb. Lábukat magasabbra szokták emelni, ami elegánsan mutat a fogatban, ám a lovaglásnál kifejezetten kényelmetlen.

Hátaslovak: A lovaglásra használt állatnak erősnek kell lennie, hogy elbírja lovasát, törzsének pedig keményebbnek, hogy a lovasnak jó ülést nyújtson. Dőlt lapockájának köszönhetően hosszabb és alacsonyabb lépésekkel halad, ami kényelmessé teszi a lovaglást. Ebben szerepe van a kisebb szöget záró csüdjének is. Az izmos far és hosszú hátsó láb az ugrásban válik előnyére.

Nehéz igás lovak: Masszív testfelépítése, vastag csontozata és erős izmai nehéz terhek vontatására teszik képessé.

Kocsiló: E típusnak is erősnek kell lennie, mégis könnyebb testűek, ezáltal elegánsabbak. Lábukat magasra emelik. Két egymáshoz illő ló párban igen értékes.

Cob: Nyugodt természetű hátasló, amelynek kissé rövid lába és zömök teste van. Hagyományosan az idősebb és testes lovasok használják előszeretettel. A cob sörényét gyakran rövidre vágják.

Már több ezer évvel is tudták az emberek, hogy a ló felülmúlhatatlan kincset jelent. Aki birtokolja a lovak erejét, annak szerencse fogja kikövezni az útját és ez által legyőzhetetlenné válik. Mi a ló jelentése és miért tulajdonítunk számukra ekkora értéket? Mivel a lovak története csupán 4000 évvel ezelőtt kezdődött összefonódni az emberrel és csak pár száz éve beszélhetünk lóversenyzésről. Hogy ment végbe a lovak története a mai napig bezárólag? Milyen változásokon ment keresztül a teste és vajon miért?

A ló tulajdonságai meghatározzák az idomítás menetét. Alapvetően minden lónak saját személyisége van, azonban vannak bizonyos tulajdonságok, amelyek közösek, bármelyik lóról is van szó.

A ló tulajdonságai:

A ló társas lény, ha egyedül van bizony magányossá, depresszióssá válhat. A magányos ló felvehet olyan szokásokat, amikről aztán később aligha lehet leszoktatni. A lovak menekülő állatok. A lovakat régen nem lovaglás céljából tartották, hanem egyszerűen a húsáért vadászták őket. A vadon élő lovak a mai napig ki vannak téve a ragadozók fenyegetésének. Ha a lovak veszélyt éreznek, akkor egyszerűen menekülőre fogják, és bármi áron megpróbálnak biztonságos helyet keresni maguknak. A lovat mindig úgy kell kikötni, hogy könnyen, akár egy mozdulattal oldozható legyen. Nagy a mozgásigényük.Ma már a ló várja, hogy mikor foglalkoznak vele . A ló állandó mozgásban van. A gyomra azért olyan kicsi, hogy ne tudjon felvenni nagy mennyiségű táplálékot, amely korlátozná őt a gyors menekülésben. Éppen ezért a nap nagy részében legelészik, de közben vándorol – ha más nem az itatójához és vissza a legfinomabb fűcsomókig. Ha keveset van látogatva a ló és emellett még bokszos tartásra is van ítélve – még ha ki is van egészítve a kötelező minimális nagyságú karámmal, akkor egyszerű cellába zárt fogolynak érezheti magát. Jó a memóriájuk.A lovaknak nagyon jó az emlékező képességük, éppen ezért könnyen taníthatóak és nehezen felejtik el a dolgokat. A jó memóriájuk a rossz élményeknél is működnek, éppen ezért, ha a lovat bántalmazás éri, akkor bizony a bizalom alapjaiban törik ketté. Visszafordítani hosszú, kitartó munkával lehetséges – már ha lehetséges egyáltalán.Rangsorban élnek – aminek gazdája is részese. Minden ménesnek van egy vezetője és bizony időről időre kialakulnak barátságok és konfliktusok is. Hogy a gazdát elfogadja-e a lovad vezetőjének, azt sok-sok apró jelből meg lehet állapítani. Például megpróbálja kienni a cipőd alól a füvet – a karámban a dominánsabb fél jelzésére a ló egyszerűen odébb áll. Ha te arrébb veszed a lábadat, akkor bizony ő nyerte a csatát. Sok kis apró , ahol, hogyha sokszor a gazda enged, akkor akár a “háborút” is elveszítheti vele szemben.

Melyek a legkedveltebb lószínek?

A legkedveltebb lószínek azok, amelyek igazán ritkaságnak számítanak. Nem csoda, hiszen nincs is annál pompásabb, amikor a nap sugaraiban megcsillanó lószőr aranyban vagy ezüstben tündöklik! Vagy egy tiszta, mélyfekete ló van a lovas alatt, amelynek egyetlen egy szőrszála sem vakít más színben. A lószínek igazán fontosak olyan lovasok körében, akik ezzel is ki akarják mutatni összetartozásuk. Különösen igaz ez azokra a lovasokra, akik rendszeresen járnak bemutatóra, hagyományőrző mulatságokra. A lovas kocsik előtt is legtöbbször hasonló méretű és színű, összeválogatott lovakat láthatunk. A színegyezés adódhat abból is, hogy mondjuk azonos fajtából valóak – a tiszta fríz lovak például mind-mind jegyek nélkül, feketén jönnek a világra és meg is tartják a színüket.

A leggyakoribb lószín:

A legelterjedtebb lószín a pej. A pej ló alapszíne a barna, a sörény és a farok fekete színű. A pej színnek rengeteg változata van – meggypej, világos pej, mogyorópej.

A ló alapszínei egyébként a szürke, a pej, a fekete és a sárga, így talán nem okoz meglepetést, hogy ezekből van a legtöbb egyed, a többi szín mind-mind ezekből alakult ki.

Ismertebb fajták

Arab telivér

Az arab telivért sokan a világ legszebb lófajtájának tartják, de a Leg Leg Leg listába inkább a legkitartóbb lófaj. Magasra tűzött zászló farka van és szép csukafeje, nyaka ívelt hattyúnyak, lába száraz, patája kicsi. Az arab telivérek 140-145 cm magasak lehetnek, alacsony termetűek. Leggyakoribb színük a szürke és a fekete. A sárga deres arabok nagyon lenyűgözőek. Az arabot távlovagláshoz, tereplovagláshoz és díjugratáshoz használják.

Angol telivér

Az angol telivérek nagyon szép lovak, a világ 2. leggyorsabb lófaja. Lábaik hosszúak, izmosak és karcsúak, faruk kerek és jól izmolt, ágyékuk laza. Nyakuk hosszú, 150-160 cm-es magasságúak lehetnek. Galoppversenyben, steeplechase-ben és tereplovaglásban állják meg helyük. Ezek a lovak ingerlékenyebbek, vadabbak és érzékenyebbek a többi lónál.

Muraközi ló

A muraközi ló leginkább munkaállatként vált ismertté. A fajtát a XX. század első felében tenyésztették ki, és dél-magyarországi Muraköz városáról nevezték el. A fajtát a percheron, nóri, ardenni lovak és a magyar félvérek, valamint az őshonos magyar lófajták kancáinak keresztezésével hozták létre. Az így kitenyésztett lófajta arányos testfelépítésű, gyors, mozgékony és nagyon jó munkaállat. Ezek a jellemvonások tették az új lófajtát igazán népszerűvé. A két világháború közötti időszakban a muraközi lovaknak főként a nehéz mezőgazdasági munkálatokban vették nagy hasznát. A múlt század húszas éveiben a muraközi lovak a magyar lóállomány egyötödét tették ki. A második világháború alatt sajnos elég sok ló elpusztult. A háború után komoly erőfeszítéseket tettek arra, hogy a muraközit ismét elterjesszék. 1947 és 1949 között 17 ardenni mént hoztak Magyarországra, hogy növeljék a muraközik számát. A próbálkozások ellenére ez a lófajta napjainkban is egyre ritkább.

Tökölön is nagy hagyománya van a lótartásnak. Ünnepnek számít a nyári” Lovas napok” megtartása. Tartsák meg ezt a jó szokásukat sokáig.

2017-05-21            Összeállította és írta: Pletser József és Nagy Béla

Összefoglaló a magyar lótenyésztésről:

 Magyar lófajták: hidegvérű, muraközi, magyar hidegvérű. Melegvérű: Hucul, Lipicai( a tenyésztési vonalakat alakító törzsek: Pluto (spanyol),Conversano (spanyol),Favory (Csehország), Maestoso (spanyol),  Neapolitano (Nápoly), Siglavy Capriola (arab mén), Incitato ( erdélyi magyar eredetű ), Tulipán (Terezovác),  Nóniusz mezőhegyesi és hortobágyi típus, A, B, C, D, vérvonal, Furioso-North Star (Mezőhegyesi félvér), Kisbéri félvér, Gidrán, Mezőhegyesi sportló. A spanyol-nápolyi fajták: Lipicai, Kladrubi, Lusitano, Andalúziai. Ménesek Magyarországon: Mezőhegyes 1785, Bábolna 1789, Kisbér 1853, Mátai Hortobágyi ménes 1880, Rádiházi ménes 1912, Szilvásváradi ménes 1951, Kerteskői ménes 1952, Bugaci ménes – Marócpuszta 1960, Jósvafői ménes 1986, Somogysárdi ménes ORFK 1993.

Forrás: Lófajták / 2010. április 15. / Dr. Ócsag Imre

(Forrás: A gazdasági ló, Gazda Kiadó)

Lovaglás és sport / 2011. október 03. / Dr. Ócsag Imre

 

Sablonképek: TommyIX. Üzemeltető: Blogger

 

Lovászy Károly: A négy fekete ló

 Lovat akartam gyermekkoromban
Csak kérni kellett, hozták már nyomban.
Alighogy kértem már ott volt a ló,
Kicsike, mézeskalácsból való.
És én mégis sírva fakadtam:
“- Anyám, én nem ilyen lovat akartam,
Anyám, én nem ilyen lovat akartam!”

Később, mikor egy néhány év el tellett,
Nekem megint csak lovacska kellett.
Volt rajta nyereg, gyeplő, takaró
De ez sem kellett, mert fából való;
És én újra sírva fakadtam:
– Anyám, én nem ilyen lovat akartam,
Anyám, én nem ilyen lovat akartam!”

Nagy sokára, mikor férfi lettem,
S a lovakat már el is felejtettem,!”

Akkor egy aranyos kocsival, ó,
Kapunkban állott négy igazi ló,
És én a kapuba szaladtam:
– Hisz egyszer én ép ilyen lovat akartam,
Egyszer én ép ilyen lovat akartam!”

Anyámért jöttek, kit úgy szerettem
S én ekkor újra kis gyermek lettem.
Mintha csak mondanám: Nézz oda, ó,

Milyen szép ez a négy fekete ló!”
S aztán megint sírva fakadtam:
– Anyám, én nem ilyen lovat akartam,
Anyám, én nem ilyen lovat akartam

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Facebook hozzászólások

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.